Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-23 / 52-53. szám

í Karácsony másutt, másképpen — igazán Gyönyörű ez a karácsony — só­hajtunk töt még mi felnőttek is. nemcsak a gyerekek, ha kará­csonyra fehér hólepel borít be mindent, vagy ha eppen az ün­nepnapokban nagy pelvhekkel szállingózni kezd a hó. Akár fe­kete a karácsony, akár fehér, akár kopogós vagy lucskos. Euró­pában és az északi féltekén a fű­tött otthon tartozik hozzá. SEM HÖKA. SEM JÉGRE, de még csak hidegre sem gondolnak vele 'kapcsolatban a déli félteken. Afrika déli részén ez a legmele­gebb évszak, a hőmérő higanyszá­la 40—50 fokra emelkedik, virág­ba borulnak a rózsák, érik a cse­resznye és az őszibarack. Az em­berek elsötétítik a szobákat, hogy hűvösen tartsák a lakást és ki­űzzék a legyeket. Kívánságuk, hogy a karácsonyi hangulatot ne tegye tönkre felhőszakadás, jég­eső vagy sáskajárás. Indiában éppen ekkor ér véget az esős év­szak. ragyogóan süt a Nap. és ta­vaszi virágpompába borul a ter­mészet. Indonéziában Kalaman- tan (Borneo) szigetén szintén hő­ség van. de a trópusi esőtől való­sággal gőzöl a föld. a lakószobák­ban pedig moszkitó rajok okoz­nak sok kellemetlenséget. Amikor az evangélium a ntisz- sziói munka során elérte ezeket a népeket, mi sem volt természe­tesebb, mint hogy az ige mellett az ünnepi szokásokat is a misz- szionáriusok hozzák. Afrikai és ázsiai őserdők mélyén német, skandináv és angolszász karácso­nyi énekek csendültek föl. Kará­csonyfát állítottak és díszítettek még olyan helyeken is. ahol egy­általán nincs fenyőfa. Ma már ki­alakultak ezeknek a népeknek a saját karácsonyi énekei, saját egyházi zenéjük, melyeket az ide­genből átvettekkel együtt hasz­nálnak. Lehet, hogy Indiában oly­kor még ma is mangófa helyette­síti* a lucfenyőt, és piros para­dicsom az Európában szokásos al­mát vagy üveggömböt a kará­csonyfán. Talán azonban- nem ragaszkodnak a viaszgyértyához olyan helyen, ahol a külső - hő­mérséklet miatt már meggyújtá­suk "előtt elcsöpögnek, s .elterjed­tek a helyi körülményekhez és gondolkodáshoz igazodó díszíté­sek. mint például Indiában a pál­maágak és az élővirágból font hosszú füzérek, melyek illata ka­rácsonykor betölti a templomo­kat. Sok-sok apró részletet, helyi szokást, a kedvesség sokféle ötle­tét lehetne a világ legkülönbö­zőbb tájairól a karácsony ünnep­lésével kapcsolatosan fölsorolni. Az elképzelések gazdagsága és kötődése az egyes tájak életéhez arról tanúskodna, hogy az evan­gélium szava a szívekig jutott el. MIKÖZBEN MI. MAGYAROR­SZÁGON IS. az ünnepre készü­lődve boltokban és áruházakban tolongtunk és a nehezebb anyagi felteteiek ellenére is eleg nagy­vonalúan végeztük bevásárlásain­kat élei, ital vagy ajándék dolgá­ban, nem feledhetünií egy másik tényt sem. A mi karácsonyunkat más földrészek és népek karácso­nyától nem csak az éghajlat, a szokások, hagyományok eltérése különbözteti meg. hanem az anyagi helyzet is. Az .északi fél­tekén zajló karácsonyi vásárok­kal esyidöben Etiópiában és Af­rika más országaiban rendszeres repülőjáratokkal, úgynevezett „ljgihíddal” szállítanak olyan alapvető élelmiszereket, melyek­kel egyáltalán nem ünnepet, csak nagyobb esélyt adnak i milliók számára az esetleges életbenma- radáshoz. Másutt a világban a szegénység és a szükség sok száz millió ember életét nyomorítja, mégsem kell nagyon messzire mennünk, hogy ínséggel és el- hagyatottsággal személyesen is találkozhassunk, hiszen ez körü­löttünk is ,iel“n van. ha nem is Afrikához hasonlítható mérték­ben. Régi tapasztalat, hogy a kará­csonyi evangélium útjában nehe­zen leküzdhető akadály, ha az ünnep külső kellékei, a magunk előtérben. A karácsony így köny- rryen üresedik csupán azzá, amit mi csinálunk belőle magunknak, nem pedig az, ami valójában: Is­ten hozzánk hajió szeretedének ünnepe és ennek a szeretetnek az elfogadása. NÉZZÜNK EGYSZER ALAPO­SAN SZÉT MAGUNK KÖRÜL, figyeljünk mások karácsonyára, s meglehet, kacattá válik a kará­csonynak eddig nélkülözhetetlen­nek vélt sok kelléke. Az evangé­lium üzenetét hallva lehet ré­szünk a legnagyobb ajándék, GALAMBOSI LÄSZLÖ: hogy Isten nekünk, az ünnep ru­tinos díszletkészítőin■ I, új szívet ad. és bennünket, szerzésyágyban égő bazárosokat új emberré tesz. Üj emberré, igaz emberré, akik adni tudnak, adni szeretnek. Nem a fölösleget, hanem önmagukat, önmagukból. Nem viszonzáskép­pen. hanem előre. Mert maguk is ezt és így kapták a betlehemi jászolban. Reuss András ÉJFÉL! ÉNEK Liszkay Tévéznék Boldog bojtár jeget roppant, fejek fölé gyertyát lobbant. /József dől az ajtófának, muzsikálgat Máriának. Ezüst holdban tej kotyog, dúdolnak a pásztorok: „Bátor fenyő havat zsákol, király lészen Jézuskából, Boróka a koronája, hódbundából a subája. Hogyha lendít napcsizmát, megkondui a csillagág.” Ropog a .jég. Fénytoronyban boldog bojtár kürtje harsan. Deres kapuk mind megnyílnak, bárányokról gyapjat nyírnak. Kaskából bújt tyúk kotyog, hódolnak a pásztorok: „Bátor fenyő havat zsákol, király lészen .Tézuskából. Vendégei játszó sasok, szarvashangú magaslatok. Szikláira jár a vad.” pata tükröz Szirmokat.” Keljetek! Keljetek sugarakkal. Jöjjetek! Jöjjetek madarakkal. Karját tárja, akit vártunk, 1 szánról szállva citeráljunlc. Járjuk körbe kisurunkat, gőgicsélő királyunkat. Lábacskáját lehelgessük, , lángocskánkat lebegtessük. Mirhánk égjen, mint a rózsa hálálkodó aranybokra. Keljetek! Keljetek sugarakkal. 1 . Jöjjetek! Jöjjetek madarakkal. Bátor fenyő havat zsákol, nagy* király lett Jézuskából. Korbács ne gyötörje, lándzsa le ne döntse, hogyha koptat gyémántcsizmát, csillagág köszöntse.” (Megjelent a költő: GYOLCSBA ÖLELÖ c. kötetében. 1984-ben) AZ EKD NEM POLITIZÁLÓ ^EGYHÁZ A Német Szövetségi Köztársaság protestáns egyházai (Evangeli­sche Kirche in Deutschland, EKD) tanácsának elnöke. Eduard Loh- se püspök egy interjúban visszautasította azt a szemrehányást, hogy az EKD politizáló egyház. Hatéves szolgálati megbízására visszatekintve megállapította, jogosan lehet arról beszélni, hogy az EKD zsinatának ülésein ebben a hat évben a társadalompolitikai kérdések előtérben voltak. Az EKD*. azonban, mint a tartományi egyházak összefogó szervezete, az a hely. ahol az evangélikus egy­házak társadalmi felelősségükről tanácskozhatnak. Találó összkép pet úgy nyerhet valaki az egyházról, ha tekintettel van az egyes tartományi egyházak . életére és az azokban folyó-tanácskozásokra is. ahol inkább van szó a „sajátosan” egyházi feladatokról, (epd — RA) DECEMBER „Örüljetek az Ürban minden­kor! Ismét mondom örüljetek. A ti jóságotok legyen ismert min­den ember előtt. Az Cr közel.” Fii 4.4—5. ^ VASÁRNAP. — „Gondom van rá. hogy igémet beteljesítsem.” Jer 1,12 (Mt 5,17. — Lk 1,46— 55. — Zolt 2.) Istennek azt az ígéretét, melyet a SzáoadRórol tett az első emberpárnak, sokan elfeledték. Isten is elfeledkezett róla? Nem. csak a megfelelő kö­rülményeket teremtette meg né­pe eleiében az Üdvözítő fogadá­sára. Közben szüntelen hangzott a próféták megtérésre hívó sza­va. Jézus Krisztus a testté lett ige. Isten minden ígéretének be­teljesedése. Mi újra várjuk Öt, a megöletett és megdicsőült Bá­rányt. Hatalommal és ítélettel jön majd. Istennek üdvösségről és kárhozatról szóló minden igé­jét velünk szemben is érvénye­síti. Az ünnepekben bőségesen langzó ige találjon jó termőtalaj­ra a szívünkben. HÉTFŐ. — „Meglátogatta né­pét és váltsáaot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott ne­künk. — Lk 1,68—69. (Dán 3.28. — Lk 2,1—14. Lk 1.67—80.) A magányosságot az ember maga szerezte magának. Kiprovokálta Istentől a színe elöl való előze­test. Magunkra maradtunk, és szüntelen vágyunk vissza abba a harmóniába amit elveszítettünk. Ünnepet tartunk, ajándékokat készítünk, de nem ettől lesz igaz ünnepünk. Maga Isten érkezik .Jézus Krisztusban hozzánk láto­gatóba és hozza mindazt, amit nélkülözünk.- Isten maga jön,, mert mi nem mehetünk. Mi föl­égettünk magunk mögött minden lehetőséget. Amit mi tönkretet­tünk, azt helyreállítja, magá­nyunkat feloldja, és minden nyo­morúságunkból kiszabadít. Fo­gad iii k nyitott szívvel erős sza- badítónkat. KEDD. — ..Üdvözítő született ma nektek, az Ür Krisztus, a Dávid városában.”. — Lk 2 11. (Ézs 43,18—19. — Lk 2,15—20. — Tit 3,4—7) Jézus közel kétezer éve született meg. De szabadi- tónkká lett-e bűneinkből, nyomo­rúságainkból. „Hiába született meg Krisztus ezerszer Bethle- hemben. ha szívedben nem szü­lethetett meg. örökre, elvesztél.” Ma nekünk kínálja magát. Meg­újulásunkra küldi hozzánk Isten. Jövetele ne legyen hiábavaló út. SZERDA. — „Hozsánna! Áldott az, aki jön az Ür nevében!” — Mk 11.9. (Zsolt 24,8. — Jn. 1.1—5, 9 14. — 4sid 1.1—6.) Van-e időnk megállni és észrevenni Is­ten felénk közeledő követét? Nem' átvonuló vendégnek jön. Éle­tünkben örökös, szállást keres. Nem a szomszédnál és nem is 23-29-IG a harmadik utcában, hanem ná­lunk akar megszállni. Áldott le­gyen az Isten, hogy leengedte kö­zénk. áldott legyen az. érkező Jézus, hogy vá'lalta a küldetést. Vállalta még azt is. hogy sok aj­tó- zárva marad előtte és mégis jön, hogy megváltásunkra elvé­gezzen mindent. Bárcsak szemé­lyes szabadítónkat köszönthetnénk Benne és ajtót nyitnánk előtte. CSÜTÖRTÖK. — „Szereteted az. életnél is jobb.” — Zsolt 6.4. (2 Pt 1.2. — 1 Jn 2.21—25. — Lk 2.21—24.) ösztönösen erős ragasz­kodás van bennünk az élethez. Akkor is. ha nem felhőtlen és nem sikeres. Nélkülözzük embe­rek szeretétét, szenvedünk miat­ta. megértést, megbecsülést nél­külözünk. Isten szeretetének meenyilvánulasait szeretnénk ■korlátok közé szorítani, irányí­tani mikor, hogyan, mennyire szeressen. Isten szeietete nem pillanatnyi örömöket munkáló szeretet, hanem az örökhalaltól megmentő erő. Földi életünk nél­küle kárhozatba fut. vele folyó napjaink üdvösség felé visznek. Boldog az, aki az élet teljességét megnyeri. PÉNTEK. — „Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk. Jé­zus Krisztus dicsőségének meg­jelenését. — Tit 2,13. (Jer 14.22. — Jer .31,15—17. — Lk 2,25—35.) Akármennyire sóvárgott már Iz­rael népe Isten követének meg­jelenésére. a megérkezését köve­tő jelek mégis félelemmel töl főt­ték el a pásztorokat, a bölcseket és még Máriát is. Annyi könny, fájdalom, rettegés zúdul ránk a bűneink rhiatt. Jó lenne már az újjáteremtett, bűa né’kúili világban élni. ahol semmi nem terhel ami miatt szenvedtünk a Földön. Örömmel tölt el, hogy készü! a királyi menyegző és nekem is van rá meghívóm. Vá­gyom ott lenni, a nagy kórusban énekelni, de mé'latlanságöm fé­lelemmel tölt el. Találjuk meg a kegyelem '-ideién a megtérés le­hetőségét. hogy reménységünk­ben ne csalatkozzunk. SZOMBAT. — „Ez az én szol­gám, akit támogatok, az én vá­lasztottam, akiben gyönyörkö­döm.” — Ézs 42.1 (Jn 1,14. — Jn 3,16—21. Lk 2,36—40.) Jézus msede! mességében iaaz öröme lehetett Istennek. Nem keresett dicsőséget. Szolgája maradt Is­tenek es szolgája lett az. ember­nek. Az előrejutásért versengő tanítványoknak úgy rendelkezett, hogy az első Jegyen mindenki szolgája. Ezt a mentalitást tá­mogatta Jézusban Isten. Ez le­gyen életcélunkká: Isten szol­gálatába állni és elfogadni kül­detését a mellettünk élő ember­hez. Bálintné, Varsányi Vilma MEGTENNI AZ ELSŐ LÉPÉST A Dél-afrikai Köztársaságban és Namíbiában élő három — fo­ment-fehérekből álló — evangélikus egyháznak kell az első iépest megtennie az afrikai evangélikusok egyházai felé. Eduard Lohse püspök (Hannover), az NSZK-beli protestáns egyházak (Evangeli- sche Kirche in Deutschland) vezetője kérte erre az Afrika déli ré- e!° hfrom kis evangélikus egyházat, melyek közül kettőnek LV&Z tagsagat a világgyűlés függesztette fel Budapesten, a harma- a*s pedig meg csak felvételét kérte a Lutheránus Világszovetsé»- bs. c Lohse megerősítette, hogy a szükséges intézkedések megtételé­nek határideje 1987 januárja. Hozzátette: „Az önvizsgálatra szó itás nesunk is szol”: Ugyanakkor biztosította az Afrika déli részen elő ieher evangélikusokat, hogy a nyugatnémet egyházak fenn kíván­lak tartani velük különleges kapcsolataikat, a közös felelősségből n-em akarják kivonni magukat. A cél azonban mindenképpen hosy etrejojjön Afrika déli részén „minden evangélikus eiköte.ező egyházi közössége”. Lohse megküldte levelét a feketékből álló dél-afrikai evan°éi- sus egyházaknak is. (epd — RA) — KONDOROS. Trajtler Gábor egyházzenei igazgatcT október 21- én a délelőtti istentiszteleten a lelkészt szolgálatot végezte, dél­után pedig orgonaestet tartott francia mesterek és Bach müvei­ből. Az orgonaest igehirdetési szolgálatát Csepregi Zsuzsanna mezőberényi lelkész végezte. — ÓZD. Zalczer Károly ny. mozdonyvezető ezév októberében ünnepelte 100. születésnapját. Több évtizedig az ózdi gyüleke­zet vezetőségi tagja. 36 éven át gondnoka volt. További életút- jára Isten gazdag áldását kíván­juk. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom