Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-09 / 50. szám
Űflsaapló az USZK-ból (1.) A nyári evangélikus világgyűlés legtöbb résztvevője a külföldiek közül Nyugat-Németország- ból jött hozzánk. Nem ok nélkül: ebben az országban él a legtöbb evangélikus a világon. Az NSZK 26 millió protestánsa közül mintegy 23 millió tartozik a lutheri reformáció táborába. A mintegy 3 millió reformátussal együtt közös egyházszervezetben, a Németországi Evangélikus (Evangelisch) Egyházban, 17 tartományi egyház keretei között élnek. Ezek közül 7 az evangélikus. 2 a református és 8 az uniált (evangélikus—református) tartományi egyház. A nagy számok mellett a sokévszázados történelmi kapcsolatok a lutheri reformáció egyházával és a német teológia mindmáig tartó erős hatása is jelzik annak a több mint kéthetes körútnak a jelentőségét, amelyet Eduard Lohse és Karlheinz Stoll vezető-püspökök meghívására tehettem ez év októberében a nyugatnémet tartományi egyházakban. Frankfurt — az NSZK „második fővárosa” Magyar gépünk — utasokkal zsúfolva — csak jó másfél órás késéssel tudott leszállni a frankfurti repülőtéren, az európai szárazföld legnagyobb légikikötőjében. Sokszor kell félórákat körözni a levegőben, míg a gép megkapja a leszállási engedélyt, annyira túlzsúfolt az óriási Jégi- pályaudvar! Évenként 18 millió utast fogad és 86 országgal tart állandó kapcsolatot. Heidingsfeld egyházfőtanácsos és a repülőtér evangélikus női lelkésze vártak ránk feleségemmel. Végighajtottunk az ősi német császárvároDr. Nagy Gyula püspök és Dr. Held az EVT elnöke son, amelyet a háború csaknem teljesen lerombolt. Ma a romok helyén óriás felhőkarcolók, modern bankházak és üzletházak emelkednek. Sokan mondták: a Német Szövetségi Köztársaság igazi fővárosa nem a csendes Bonn, hanem ez a gazdasági és kulturális, európai centrum a Majna partján. Egy órát sem pihenhettünk, mert koradélután már vártak ránk dr. Held elnöknek, az Egyházak Világtanácsa új elnökének, vezetésével a Német Evangélikus Külügyi Hivatal osztályvezetői és munkatársai: beszámoltam egyházunk mai életéről, diakóniai teológiánkról és a nyári világgyűlésről — ahogyan mi láttuk. A pergő kérdések és az eleven vita jól mutatták: a budapesti nyár felejthetetlen emlékeket hagyott vendégeink szívében! Este Held elnökék vendégei voltunk otthonukban. Másnap a nyugatnémet Evangélikus Sajtó- szolgálat (epd) három vezetőjével volt több órás tárgyalásunk. És koradélután már indultunk is tovább, csaknem négyszáz kilométeres autóútra, a csodálatos őszi színekben sugárzó erdőkön, hegyeken át — a nyugatnémet országos diakóniai konferenciára Goslarba. Goslar — a megelevenedett középkor Ha valaki szeretne látni egy igazi, korhű középkori várost, annak Goslart ajánlom. Ez a csodálatos kis város a középkorban a német-római császárok egyik Középkori épület Gosiárból székvárosa volt; mesebelien gazdag híres ezüst- és ércbányái miatt. „Észak Rómájának” is nevezték. Egykori dicsőségéről nemcsak elragadó utcái, a céhek hatalmas palotái és szép templomai beszélnek, hanem elsősorban a városháza termei, főleg a festményekkel a padlóig elborított „hódolati terem”. Minket természetesen nem ezek a híres látnivalók vezettek ide, hanem az NSZK evangélikus diakóniai vezetőinek országos tanácskozása Bad Hessenkopf konferencia-központjában. A „Dia- konisches Werk’’ a nyugatnémet evangélikus egyház 1848 óta működő. önálló diakóniai szervezete. Központja Stuttgart. A hozzá tartozó egyházi szeretetintézmé- nyek, kórházak, segélyszervezetek személyi létszáma 250 ezer körül van — egész kis birodalom! A száznál több diakóniai vezető ez alkalommal a családdal kapcsolatos egyházi-diakóniai föladatokat vitatta meg. Az első estén két külföldi vendégelőadás került sorra: egyházunk diakóniai teológiájáról és gyakorlatáról; majd az NDK diakóniai intézményeiről (Petzold igazgató). Másnap Neukamm elnökkel, a nyugatnémet diakónia új vezetőjével, volt értékes megbeszélésünk, aki a nyáron járt nálunk és jövőre újra készül hozzánk. Nürnberg — evangélikus katedrálisok Goslarból Délnek, Bajorország tájaira vezetett az utunk. Amikor tavaly egy magyar ökuménikus küldöttség élén Nürnbergben jártam, annak történelmi szépsége, világháborús romjaiból újjáépült középkori vára mellett a két csodálatos „evangélikus katedrális” szerezte a legnagyobb meglepetést. A Sankt-Sebaldus és a Sankt-Lorenz dómok, a legtisztább gótika világhírű remekei — ma evangélikus templomok, a reformáció ideje óta! A Sankt- Sebaldus gyülekezet — amelynek igehirdetője voltam — a nyáron már viszonozta Budapesten a tavalyi látogatást és most is nagy szeretettel fogadott bennünket. Viebig főesperes beszámolt gyülekezeteik életéről — hetven evangélikus gyülekezet él a nagyvárosban és környékén. Loewe- nich esperes, aki tavaly gyűjtést tartott Nürnbergben a kis zirci közös protestáns templom újjáépítésére, ugyancsak vendégünk volt a nyáron. És újra csak nem hiányzott vendéglátóink közül Markert igazgató sem, aki a magyar—német ökuménikus kapcsolatok lelkes szervezője ebben a városban. A kétnapos látogatás végén, vasárnap délután, megálltunk Dürer Albert, a magyar származású nagy festő, borostyánnal borított sir ja mellett a középkori temetőben. Hildesheim — az „ezeréves rózsatő” A déli Nürnberg után újra a német Észak következett. Ez évben az ezerszáz éves Hildesheim városa volt a hét evangélikus tartományi egyház (VELKD) püspöki konferenciájának, majd zsinatának a színhelye. Hildesheim alapítása Nagy Károly császár idejére megy vissza. Két világcsodája: a 872-ben épült román dóm az „ezeréves rózsatővel” és a bibliai történetet megelevenítő bronzkapuval és Krisztus-oszloppal, valamint az 1010 és 1033 között épült, román stílusú Szent Mihály katedrális. Ez utóbbiban tartotta megnyitó istentiszteletét a nyugatnémet evangélikus zsinat idei ülésszaka. Előtte azonban még az evangélikus tartományi egyházak püspökei tanácskoztak. Az idén a püspöki konferencia első főtémája a Magyarországi Evangélikus Egyház megismerése volt: két előadást is tartottam egyházunk mai életéről és teológiájáról, valamint a budapesti.'világgyűlés magyar értékeléséről; mindkettőt igen eleven megbeszélés, érdeklődés kísérte. A püspöki konferencia, amelyen a nyugatnémet evangélikus püspökök mellett még Knall, bécsi és Stier új magde- burgi (NDK) püspök is részt vettek, a zsinati ülést készítette elő. Ezen hangzott el Stoll vezető-püspök több órás jelentése. A másfélszáz küldöttnek a megnyitó ülésen átadhattam hazai egyházunk köszöntését, szólva a magyar evangélikusok múltjáról és új felismeréseiről történelmünk legújabb szakaszában. A zsinat témái ezek voltak: új keresztelési és esketési rend, gyermek-káté, a lelkészek fegyelmi szabályzata és az ökumenikus kapcsolatok. Fontos volt • ez a találkozás, hiszen Müller braunschweigi, Peter Krusche hamburgi és Wilckens lübecki püspökök nemrég vették át hivatalukat és még kevés kapcsolatuk volt egyházunk életével. Nagy Gyula ŐSZI ZSOLTÁR Hetek óta egy zsoltárvers kísér, ha ösvényemre sárga levél lebben, ha őszi lombon át sugár ragyog: „Éneklek az Űrnak egész életemben. Zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok.” „Amíg, amíg ...” Levelek, évek hullnak. Meddig zengedezhetek még az Ürnak? Meddig dicsérhetem? Meddig magasztalhatja énekem? „Ma!” — érkezik a felelet utamra perdülő leveleken. Ma! Minden nap, ameddig tart az élet! Ma! Fakó már a tegnapi dicséret. Ma! Hisz áldó keze itt van velem. Üj öröm kísér és új kegyelem. S amíg peregnek évek és napok, szere tétéből, irgalmából » minden nap többet láthatok. Jézus Krisztusban enyém a soha nem halványuló remény! Sugárzó, tiszta fény hull tövisekre, rögökre. „Éneklek az Űrnak egész életemben ...” aztán örökre! Túrmezei Erzsébet Közös cselekvés — legfőbb érték Lukács József a keresztyén — marxista dialógusról A KERESZTYÉNEK ÉS A MARXISTÁK PÁRBESZÉDE volt a témája november 14-én Kelenföldön a budai, a pesti és a fejér- komáromi egyházmegyék lelkészi munkaközösségei együttes ülésének, amelyen előadást tartott Lukács József akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének igazgatója, a Világosság főszerkesztője. Először Nagy Gyula püspök szólt a dialógus keresztyén szempontjairól. A keresztyénség és a marxizmus hosszú ideig, egészen az ötvenes évekig jóformán csak szemben állt egymással. Majd azonban keresztyének, de ugyanakkor marxisták is rájöttek, hogy alig- alig ismerik a másik fél álláspontját, nézeteit. Egy társadalmon belül pedig nem lehet huzamosan csak szemben állni egymással — a párbeszédnek meg kell indulnia. A keresztyénség és a marxizmus eszmecseréje a „hétköznapok párbeszédével” kezdődött, hiszen különböző meggyőződésű emberek egy családban élnek, együtt dolgoznak, szomszédok. Tudományos szinten pedig először folyóiratokban, könyvekben, majd a rádióban „A Biblia világa” sorozattal indult meg. Nemzetközi szinten jelentős állomás volt az Egyházak Világtanácsa által Genfben. 1968-ban tartott konferencia, a két előadó társelnökletével. A hazai rendezvények közül az 1981-ben tartott debreceni és a múlt évi soproni dialógust (ez utóbbira a Luther-év alkalmából került sor) kell kiemelnünk. Nemzetközileg a legújabb fontos esemény az idén februárban megrendezett tanácskozás volt Budapesten, híres teológusok és marxista tudósok részvételével. — A dialógusnak az igazság iránti tiszteletben, kell szolgálnia a másik fél és a magunk jobb megismerését. Akadály a taktikázás, lebecsülés, a türelmetlenség. Ez utóbbi a gyengeség jele, ha például mi nem bízunk az általunk képviselt igazság erejében. Miközben a közös cselekvés lehetőségeit keressük, nem moshatjuk el a különbségeket. Számunkra Isten a legfőbb érték: ebből következik a felelősség, a felebarát szolgálata, van feltámadás és örök élet. Ezen a földön azonban a marxista társadalomelemzés számunkra is sok tanulsággal szolgál. LUKACS JÓZSEF PROFESSZOR nagy érdeklődéssel fogadott előadásában bevezetésül a dialógus idén februárban elfogadott alap- elvét említette: ne a másik fél, hanem a saiát magunk álláspontiát próbáljuk kifejteni, azaz. hallgassuk meg egymást. — Keresztyénség és marxizmus a történelemben és a társadalomban is „szomszédok”, hiszen például a keresztyén utópiák is nagy hatással voltak a kommunista mozgalom kialakulására. Társadalmunkban ma erős a szekularizáció, a régi értékek helyébe újak helyett sokszor önzés és nihilizmus lép. 1960 körüli rövid távú előrejelzések szerint a szocialista országokban a vallás „meghaladása” előfeltétele a kommunizmusra való áttérésnek. Ma, a fejlett szocialista társadalom építésének kezdeti szakaszában a marxisták már nem próbálják „megjósolni” a vallás „elhalásának” idejét. Marx szerint a vallásos gondolkodáson való „túllépés” egyébként is csak akkor lehetséges, ha az egész élet tudatosan tervező emberek vezetése alatt áll. — Ma az elsősorban a kérdés, hogy milyen a keresztyénségnek a szocializmushoz való viszonya. Ez utóbbi célja az, hogy az emb'efek között meglevő) különbségek ne járjanak szükségszerűen1 együtt társadalmi különbségekkel1 — hasonló próbálkozások a keresztyénség történetében is számtalanszor voltak — mondotta. A dialógus történetében három szakaszt különböztethetünk meg. Először, a hatvanas években inkább elméleti, filozófiai viták folytak. Majd a hetvenes években politikai kérdéseket tárgyaltak, ezekhez azonban szakértők bevonására volt szükség, és így már nem folyhatott igazi dialógus. Mivel a világnézeti kérdésekben különböző az alap, politikai kérdéseket megvitatni pedig nem elegendő, most, a nyolcvanas években a „köztes szféráról”, az etikai kérdésekről és az emberről folyik, és mint kísérlet, sikeresnek mondható. A mai marxizmust nagyon foglalkoztatja a „belső” is, a személyiség fejlődése, a nevelés hatása, nemcsak a „külső”, a gazdasági, társadalmi fejlődés. Mint mondotta, most, amikor nálunk a gazdasági fejlődés a központi tervutasításos rendszerből való továbblépéssel jár, ez sok-sok, felelősen dönteni tudó, értékek által vezérelt embert igényel. A marxizmus elméleti humanizmus, vagyis csak az embert ismeri el. Ateistának lenni nagyon nehéz dolog, jelentette ki az előadó, hiszen minden oldalról végig kell gondolni a döntéseket, és sokszor kerül az ember megoldhatatlan helyzetek elé (magának kell viselnie a döntés súlyát). Az elméleti ellentéteknek ugyanakkor a gyakorlatban nem feltétlenül kell kibékíthetetleneknek lenniük, hiszen a hitből is felelősség fakad. Etikai felfogásunk persze nem mindig és minden téren teszi lehetővé az együttműködést, hiszen ez csak a világnézeti különbségek megszűnése árán lehetséges. Az abszolút, százszázalékos igazságosság és egyenlőség utópia, de feladatunk az igazi, hivatásból végzett munka elősegítése. Az ember boldogságát különben sem a kedvező gazdasági mutatók adják. Az ember a cél, és Marx szerint az emberi készségek kibontakozása a gazdagság. Nem is_ lehet mindent politikai eszközökkel megoldani, legfeljebb kedvező feltételeket teremteni, hiszen emberi segítőkészségre, mondhatnánk szere tetre, mások, megbecsülésére is szükség van — fejezte be előadását Lukács József. AZ ELŐADÁS UTÁNI ÉLÉNK ESZMECSERÉNEK, a kérdéseknek alig akart vége lenni. A válaszok közül kettőt emeljünk ki: a marxizmus az élet értelmét nem a személy, hanem a köz szempontjából tekinti, a közösség szolgálatában látja, abban, ami az utódokban tovább él. A keresztyén—marxista dialógus jövőjéről pedig- Magyarországon is még csak az elején tartunk, folytatódni fog. de a hétköznapok párbeszéde továbbra is nagyon fontos — mondotta Lukács József akadémikus. ______________________ (sz p) — TÓTKOMLÓS — AMB- RÓZFALVA. — November 11-én teológusnapi szolgálat volt a két gyülekezetben. Tótkomlóson a magyar nyelvű istentiszteleten dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, a szlovák nyelvű istentiszteleten pedig Fa- bulya Hilda V. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Ez alatt három hallgató az ' ambrózfalva nagy kiterjedésű szórvány-gyüle- kezetet látogatta meg. Ambróz- falván, Csanádalbertiben és Naaylakon Farkas Etelka II. évf. hallgató. Pitvaroson és Mezőhegyesen pedig Herdliczka Éva II. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. Minden gyülekezetben beszámoltak a lelkészképzésről és énekszámmal köszöntötték a gyülekezeteket. A szolgálatokban részt vett Detre János I. évf. hallgató is. Vasárnap este Tótkomlóson gyülekezeti esten szolgált az egész csoport. A hallgatók beszámoltak arról, mi indította őket az egyházi szolgálat vállalására és színes diaképekkel mutatták be a teológusok életét. A befejező áhítatot Herdliczka Éva tartotta. A gyülekezeti est után a gyülekezet szeretetven- dégségen látta vendégül a Teológiai Akadémia küldöttségét. A gyülekezetek szeretetét és áldozatkészségét köszönjük.
