Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-02 / 49. szám
Nagyon szeressétek a lelki édesanyát! Az iharosberényi templom 150 éves évfordulója úton. Amikor a gyermek, aki „durva pokróc volt az édesanyjához, egyszerre kezdi betölteni a negyedik parancsolatot.” A lelki édesanya ajándéka az is, hogy igazi otthont teremt gyermekei számára. Ez az otthon védelmet jelent a bűn és a halál ellen. Nincs más, aki biztathat bennünket a feltámadás evangéliumával, csak az egyház. Az egyház is csak azért, mert Krisztus feltámadásával legyőzte a halál hatalmát. A lelki édesanya forrás! Folytonosan megújuló, kifogyhatatlan, üdítő forrás. „Iharosberényiek! Nagyon szeressétek ezt a lelki édesanyát, az egyházat, a gyülekezetei!” Igazi családi találkozóra gyűltek össze az iharosberényi anyagyülekezet gyermekei. Majd félezres tömeg sereglett össze hálát adni a 150 éves templomért. A jelenlegi és a hajdani szórványterület gyülekezeteinek népe: Pogány szentpéter, Iharos, Ínke, Somogycsicsó, Sand, Vese — mindegyiküknek lelki otthona ez a megújult templom. HAZA ÉRKEZETT A CSALÁDI TALÁLKOZÓRA az iharosberényi parókia szülötte dr. Kál- dy Zoltán püspök, az LVSZ elnöke is. Személyében nem díszvendéget, hanem kedves családtagot köszöntött a gyülekezet. Dobri Sándor gondnok a szülőház ajtajában e szavakkal fogadta az érkező püspököt: „Isten hozta itthon, Iharosberény- ben!” A hálaadó istentiszteleten a szívből fakadó szeretet hangján hirdette az igét a püspök. Erről az elfogult szeretetről tanúskodik már az igeválasztása 'is. A 87. Zsoltár 5., 7. verse úgy állítja elénk az egyházat, mint édesanyát. Bizonyára sokak szíve elszorult, amikor a püspök a földi édesanya alakját állítva elénk, egyszerre a lelki édesanyáról kezdett beszélni „akit nagyon keli szeretni... nem szabad obthagyni, nem szabad elfelejteni, nem szabad elárulni, hiszen az édesanyám!” Csodálatosan sokarcú, sokaján- dékú ez az édesanya! Ö szült minket — ő szülhet újjá a hirdetett ige által. Ez nem teológia csupán. Akkor kezd izgalmassá válni, amikor valaki érzi, hogy nem mehet tovább a megszokott AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST Miszel Sándor gondnok nyitotta meg. A gyülekezet nevében köszöntötte dr. Káldy Zoltán püspököt LVSZ-elnökké választása alkalmából. Köszöntötte a megjelent lelkészeket .a társadalmi szervezetek képviselőit és az egész ünneplő gyülekezetei. Tolmácsolta a levélben vagy táviratban érkezett áldáskívánásokat. Ezután a gyülekezet lelkésze számolt be a renoválási munkákról. 150 éven keresztül az elődök maguk is beleépültek ebbe a templomba. Ez a renoválás alkalom volt arra, hogy a jelen nemzedék maga is élő templommá váljon, míg a kőtemplom megújításán fáradozott. Hisszük, hogy ez megtörtént. Talán erről tanúskodnak a számok is.. A renoválás költségei meghaladták az egymillió forintot. Ennek felét a gyülekezet — 300 lélek — adta össze. Másik felét az országos egyház, illetve külföldi seaélyszervek biztosították. A helyi tsz sok támogatása, 18 különféle mesterember ingyenes munkája, a gyülekezeti tagok áldozatos segítsége nyomán tanúi lehettünk az erősen megrongálódott templom újjászületésének. A névtelen szolgálattevők sorából ki kell emelnünk Szabó Ferenc presbitert, aki mintegy 50 ezer forint érté— Böröcz Lídia rövid szenvedés után, 76 éves korában Bor- gátán elhunyt. Évtizedeken át volt példás buzgó szolgáló gyülekezeti munkása a filiának. Testvérei és rokonai mellett nagy gyülekezet vett búcsút tőle a borgátai temetőben, ahol a vigasztalás igéjét id. Magassy Sándor helyettes-lelkész végezte. kű ingyenes munkával járult hozzzá a renováláshoz. Mindazért, amit végezhettünk a hála egyedül Istené. Amikor megköszönjük sokak áldozatos munkáját, tudjuk, hogy mindenki hálás lehet azért, ha valami része lehetett ebben a hatalmas munkában. Szép mozzanata volt az ünnepi gyűlésnek, amikor az egyházmegye lelkészei egy-egy igével köszöntötték az ünneplő gyülekezetét. Köztük volt Fónyad Pál, a gyülekezet egykori papja. A jubileum örömében sem feledhetjük, hogy neki is része van abban, hogy most hálát adhatunk templomunkért. 1945 tavaszán a visszavonuló német csapatok aláaknázták a templomot. A gyújtózsinórt meggyújtva, sietve menekültek a közeledő front elől. Fónyad Pál ekkor élete kockáztatásával — elvágva a gyújtózsínórt — megmentette a templomot a teljes pusztulástól. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK ZÁRÖSZAVÁBAN, mint LVSZ- elnök az evangélikusság nagy családjáról beszélt. A Lutheránus Világszövetség áldott tevékenységét érezhetik a kis gyülekezetek, akkor, amikor erejüket meghaladó feladatukban segítséget kapnak. Iharosberény sem „mostoha gyermek” ebben a nagy családban, hiszen jelentős összegű segélyt kaphatott az LVSZ-től. Szinte , jelképesnek tekinthető, hogy az ünnepi ebédhez a helyi MEDICOR üzem bocsátotta rendelkezésre szép, modern éttermét. így találkozhatott a fehér asztal mellett a 150 éves múlt és a jelén, a gyülekezet közössége és társadalmi szervek képviselői. Egy állami intézményben a gyülekezet asszonyai látták vendégül szívük szerete- tével az ünnepség résztvevőit. Emlékeztetőül álljon e sorok végén az igehirdetés egy kiragadott mondata: „Ezt a templomot nem a festék teszi széppé, hanem a gyülekezet, amely betölti ...” — Mózes Teréz október 9-én elhunyt, temetése október 16-án volt a ménfői Koroncó úti temetőben. — Bischof Lászlóné sz. Láng Etelka október 10-én hunyt el 72 éves korában. Október 19-én vettek búcsút tőle a rákospalotai temetőben. Olvasónk írja Az „Oldott icéw©" c. riportunkhoz Az Evangélikus Életben nagy érdeklődéssel olvastam Rédey Pál kitűnő riportsorozatát az „Oldott kévé"-ről. Mint egykori alsószeli evangélikus, annak a Mátyusföldnek a szülötte vagyok, akik közül Rédey Pál kérésére megszólaltak sorstársaim közül Kisvejkén. Ismerem őket, mert földijeim, gyermekkori barátaim voltak, s amit mondtak, valóban igazak. Jó lenne, ha több ilyen ragyogó írás kerülne ki íróink, történészeink keze alól. A fájdalmak, amelyeket évtizedeken keresztül hordoztunk, legalább enyhülnének. Nyíltak és őszinték vagyunk, szeretjük a kedves és jó szót, hiszen önhibánkon kívül kerültünk el szülőföldünkről. Ismerjük és tudomásul vettük az 1946-os párizsi béketárgyalások ránk vonatkozó szomorú döntését. Ez ma már történelem, de akik élünk, azokba mélyen belevésődött. Ha mi egykori földiek összejövünk, ma is feltesszük a kérdést: miért történt mindez. Végső fokon nem jött létre tiszta nemzeti állam, mert a hivatalos csehszlovák adatok szerint 560 ezer magyar él Csehszlovákiában. Mindezek után csoda-e, ha emberek beszélni szeretnének? Visz- szatérve Rédey Pál szívbemarkoló írására, mint egykori alsószeli, néhány számadatot kiigazításra javaslok. Bruckmann Jánosné, Varjú Edit közel negyven éve hagyta el szülőföldjét, ezért emlékei csak megközelítik a pontos adatokat. Ez érthető. Alsószeli lakossága 1938-ban 2563 volt. Ebből evangélikus 1639, római katolikus 876, a többi vegyes. Viszont a község színtiszta magyar volt. A község evdngélikus lakosságának 80°/n-áí telepitették ki és itt egyetértek Bruckmanné Varjú Edittel: „Alsószeliekkel behintették egész Magyarországot." Most, hogy e sorokat írom, gyors számadást végeztem. A mintegy 1000—1100 fő, kb 300 család 23 helységben él, főleg Tolna, Baranya, Szabolcs, Szatmár és Békés megyékben. Sokan Budapesten. Szalontai Oszkár nyája széjjelment, összehozni többé lehetetlen. Az a nép. amely annyira ragaszkodott otthonához és egymáshoz, örökre eltávolodott egymástól, csak lélekben maradt a régi. Történetünket sokan megírták, mondom én is Szaksz Dezsőnek. Csak utalok Albert Gáborra, akire Rédey Pál is hivatkozik, de Száraz György, Janics Kálmán, Szombathy Viktor és mások, hogy csak néhányat említsek. Külön köszönetét mondok —, úgy hiszem mindnyájunk nevében tehetem —, Rédey Pálnak, hogy e gondos és mindenre odafigyelő riportját rólunk, egykori felvidékiekről ilyen tárgyilagosan megírta. Sokkal több ilyen írás kellene, hogy a szívek megnyíltának, s a sajgó sebek begyógyuljanak. Tisztelettel Szabó Andor, Budapest, Hidegkúti út 97. Mi is köszönjük Szabó Andor olvasónk hozzászólását. GYERMEKEK HÁTRÁNYOS HELYZETE A MODERN TÁRSADALOMBAN A gyermekekkel való helytelen bánásmód a „sírni hagyástól” az „egészséges pofonon” át egészen az agyonverésig menő bántalmazást foglalja magában — hangsúlyozta dr. Hans Czermak gyermekszakorvos az ausztriai Zell am Seeben lezajlott konferencián. Orvosok, bírók, tanítók, szülésznők és óvónők előtt tartott előadásában rámutatott, hogy az egyes bántalmazások súlyosságát nehéz meghatározni. A modern társadalom szegénységi bizonyítványa, hogy a gyermekek testi sérthetetlenségét még nem tudták törvénybe iktatni. Ezért sürgető feladat, hogy ennek az emberi jognak érvényt szerezzenek. A nyugatnémet' gyermekvédő liga elnökének szavai szerint a Német Szövetségi Köztársaságban is hasonló problémák mutatkoznak. Egyre több gyermek szenved amiatt, hogy szüleik a személyes boldogsággal kapcsolatos elvárásaikat gyermekeikre ruházzák és ezzel túlterhelik őket. Ennek következtében a gyermekek húsz százaléka pszichikai-szociális zavarokban szenved, és gyermekek tízezreit testileg is bántalmazzák, (epdö — RA) DAMASZT, LÁM PASZ, PATYOLAT... TÖRTÉNELMI TÁRGYÚ iskolai kirándulások alkalmával mindig visszamaradtam a többiektől. Lenyűgözött a hely szelleme, felidéztem az eseményeket, az embereket, akik akkor a történelem színpadán álltak. Ez a gyermekkori érzés töltött el, amikor a Nemzzeti Múzeum lépcsőin fölfelé haladtam, hogy megtekintsem Mária magyar királyné menyegzői ruháját, olyan nemzeti kincsünket, amelyet most á nagyközönségnek bemutatnak. A korona jelvények előtti csarnok közepén, kissé magasított emelvényen áll az ünnepi királyi díszruha pompás egyszerűségében. Először körbejártam a nem túl nagy csarnok tárlóit, amelyek rövid korrajzot igyekeznek nyújtani. Látható II. Lajos király lovagi öltözetéből a sarkantyúja és kengyele, Mária gyűrűje, érmék, amelyek 11. Lajos 1508-ban történt koronázását, V. Károly császárt és Ferdinánd főherceget, Mária testvéreit, Miksa császárt, mindhármuk nagy- atyját ábrázolják. Közöttük Erasmust és Luthert ábrázoló érme, akikkel Mária kapcsolatban állt. Korabeli ékszerek, evőeszközök, dísztárgyak egészítik ki a sort. Végül a restaurálási munkával kapcsolatos fotók láthatók. Utoljára hagytam a ruhát. Zöld se- lyemdamasztból — a zöld szín a hűség színe volt —, német reneszánsz stílusban készült ünnepi öltözék. Redői lágyan omlanak a földre, elöl kereken, hátul uszállyal. A szövet mintázata gránátalma, ananász, szegfű, tulipán és rózsa motívumokkal díszített hétszirmú rozetta, amely a XV. században az olasz selymek és bársonyok legkedveltebb motívuma volt. A ruhát széles, aranyszövésű lampasz (népszerűén: brokát) kézelő és szegély díszíti. Mély kivágásában a dúsan ráncolt, ezüsthímzéssel díszített patyolat ing látható. Az ismertetőből sokat tudunk meg a ruha lelőhelyéről, páratlan muzeális értékéről. SZÁMOMRA MOST MÉGSEM ezek az adatok a fontosak, hanem az a nap, amikor Habsburg Mária, a 17 éves ifjú lány — miután előzőleg magyar királynévá koronázták — magára öltötte ezt a ruhát, hogy felesége legyen a 16 éves 11. Lajos magyar királynak. Az eljegyzés hét évvel előbb Bécsben, a Szent István dómban már megtörtént, az esküvőre Budán került sor 1522 januárjában. Az esküvőt több napos ünnepségsorozat követte, majd elkezdődött az élet Budán az új királyné udvartartásában. II. Lajos jóindulatú, de labilis lelki alkatú, kedélyhullámzásra hajló ifjú volt, akire fiatal kora ellenére túlzott felelősségérzettel nehezedett a kormányzás terhe. Gyakran menekült mulatozásba. A könnyelműségre hajló uralkodó természetét jól egészítette ki felesége, aki nagyon művelt, életvidám, de ugyanakkor uralkodásra termett, határozott egyéniség volt. Hogy ezt az adottságát magyar földön nem tudta kamatoztatni, annak okait az akkori viszonyokban kell keresnünk. Máriát német volta miatt, az idegen befolyástól való félelem miatt kezdettől ellenszenvvel fogadták. A magyar társadalom gazdaságilag és erkölcsileg olyan leromlott állapotban volt, a házasság által szövetségesnek hitt hatalmak any- nyira cserbenhagyták a nemzetet, hogy Mohács feltartóztathatatlanul bekövetkezett. 11. Lajos elesett a csatában. Mária a csatavesztés hírére elmenekült* a budai várból. Pozsonyba ment, majd 1528-ban, 23 éves korában örökre elhagyta az országot. Állok és nézem Mária ruháját. Van valami sors- és jelképszerű abban, amint az alakot és személyt is megelevenítő, díszes uralkodói öltözék egyedül áll a terem, mintegy küzdőtér közepén. Mert küzdőtéren állt Mária, és küzdelme nemes volt. Fiatalon lett árva. Apját, I. Fülöp spanyol királyt hamar elvesztette, anyja, Johanna megőrült. Mária nagynéniénél Innsbruckban nevelkedett. Itt az akkori Európa szellemi áramlatai, elsősorban a humanizmus hatása alá került. Erasmus híve lett. Nyitottá vált az új eszmék iránt. Budán — rövid ott-tartózkodása idején — virágzásnak indult az iskolaügy. Mária neves tudósokat hívott meg udvarába, közöttük Grynaeus Simont, a neves humanistát. Kapcsolatba került a wittenbergi reformációval is. Megismerkedett Luther irataival. A körülményeket és az időpontot nem ismerjük, az azonban bizonyos, hogy mindvégig vonzódást érzett a reformátori tanok iránt. A Habsburg házhoz való tartozás másra kötelezte, de szellemében, lelkületében és tetteiben az evangélium követőjévé vált. ERRE UTALNAK császári és pápád követek nyílt és titkos levelei, az a körülmény, hogy Mária udvartartásában előszeretettel alkalmazott a Lutheri reformációhoz vonzódó személyeket. Ilyen volt Cordatus Konrád lelkész, aki többször megfordult Wittenbergben, és aki Luther figyelmét felhívta Máriára. Henckel János, udvari papja és gyón- taitója, szintén Luther híve. Amikor Magyarországon páratlan szigorú törvényeket hoznak a lutheránusok ellen, Mária akkor is ragaszkodik gyóntató- jához. Igyekszik a királyt is ilyen irányba hangolni. Luther annyira értékeli magatartását, hogy nehéz helyzetében négy zsoltármagyarázatot ír Máriának. Ezek a mohácsi csata után készültek el. Amikor Luther a zsoltárokat elküldte, vigasztaló levelet fűzött hozzájuk „őfelsége Mária, Magyarország és Csehország stb. királynéjának” címezve. Mária nem bánta, hogy Luther az ő nevét helyezte irata élére. Testvéreitől azonban sok szemrehányást kapott. (Brandenburgi György örgróf leveleiből kitűnik, hogy Mária sokat szenvedett császári és királyi környezetétől, és Magyarországot is azért hagyta el, hogy Csehországban szabadabban élhessen az evangéliummal.) 1530-ban ott volt Augsburgban a birodalmi gyűlésen. Me- lanchton és Spadatin leveleiből megtudjuk, hogy Mária igyekezett bátyiét, V. Károlyt jó irányba hangolni és bé- kíténi. Amikor bátyja akaratának engedve elvállalta Németalföld kormányzását, az eretneküldöző császári rendesetek végrehajtását nem engedte meg. 53 éves korában halt meg Spanyolországban. Végrendeletében ezt írta: ,.A király, férjem halála óta aranyszívet hordtam magamon, melyet ő is élete vénéig viselt. Parancsolom, hogy a szív a láncocskával együtt, melyen függ, beolvasztassák s a szegények között szét- osztassék.” Egy gyűlölködő világban, gyűlölködő környezetben, amikor a gyűlöletnek még vallási színezetet is adtak, ő a puszta jelenlétével, egyszerű eszközeivel a megbékélést munkálta. Ebben volt Jézus követője. Kinczler Irén
