Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-11 / 46. szám

Névnap

Július 13-a. Babonás vélekedés szerint szerencsétlen szám a tizenhármas. Ráadásul péntek: szerencsétlen nap. A kettő együtt különösképpen is az. S erre a baljóslatú napra esik idén a névnapom. Nem zavar. Sőt elhatározom, megajándékozom magam egy kis kikapcsolódással: kiemelem fejemet a mindennapi apró feladatok, kötelességek (a „kell"-ek, ,,muszáj”-ok) óceánjából és erre a napra beveszem magam a Bakonyba, diákköri barangolásaim színhelyére.

Pápán, amely város tudvalevőleg a Bakony kapuja, feltankolom a motorkerékpáromat. Utána, Tapolcafőn nem állok meg. Elhaladok a református templom előtt („magas rangban”, pápai legátusként hirdettem itt az igét egy hajdani húsvéton). Mögötte annakidején csodaszép forrásfüzér kristálytiszta vizet bugyogta- tott. A források rég kiapadtak, kiszáradtak: helyükön betonozott térség, épületek . ..

Tapolcafőn túl egyre emelkedik az út. S miként a Tapolca forrásainak, nyoma sincs már az útmenti Hagymási csárdának. Állítólag betyárcsárda volt, Savanyú Jóska kedvelt mulató helye. Vele átellenben, mélyen tavacska rejtőzködött. Most nádas borítja a víztelenné vált egykori tó fenekét. Nem tudnék rajta lapos kavicsokat siklatni, „kacsáztatni”, mint diákkoromban, cserkészkoromban tettem gyakorta.

Járiföldhöz közeledve bekanyarodom az autóspihenőbe. Motorkerékpáros létemre nem nagyzási mániából cselekszem ezt, hanem azért, mert tapasztalatból tudom, nagyon jól lehet pihenni, sőt dolgozni is (pl. írni) ebben — a pápai természetbarátok kezemunkájával néhány éve készült létesítményben.

Mára is kánikulát ígért a rádió. Hatalmas tölgyfa zöld lomb- sátora alatt nyugovó erdei asztalt szemelek hát ki magamnak. „Árnyék a hévség ellen” — jut eszembe Károli (Ézs 25, 4.). Hát itt az van. Tökéletes.

Az erdei bútorok TO&SíSlÉG??» erősek, hajlítás, cikornya nélkül cgysíkúak. Padra telepszem, asztalra könyökölök. S mintha a bútorok súlya, ereje belémivódnék: biztonság érzetét adják.

Felhőnek nyoma sincs. Tiszta kéken tündöklik az ég. Az erdő talaján lombok között átszűr ő- dő, aranyló napfoltok mozognak, játszadoznak. Hát igen. Ez kell nekem. Mint Reményik Sándornak is.

Örök mosolyod aranykupolája.. .

Frissítő, könnyű szellő simogat puhán, végtelenül lágyan. Körül— Szentháromság ünnepe után a 21. vasárnap az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti Istentisztelet oltári igéje: Jn 4, 47—54; az igehirdetés alapigéje: Zsid 12, 1—6.

áramolja, üdíti minden porciká- mat.

Mélyet lélegzem — és megértem, miért nevezték Kazin- czyék az oxigént élenynek, tehát olyasvalaminek, ami éleszt és éltet.

írásba kezdek... Szúnyogok nem háborgatnak. Az elmúlt hetek rendkívül hűvös időjárása után nem volt még idejük életre, erőre kapni és embereket gyötörni.

A nap túlhalad delelőjén. Munkaasztalom ebédlőasztallá változik. Elfogyasztom a hazulról hozott sajtot, kekszet, kiürítem második kólásüvegemet.

Asztaltól kelve behatolok az erdőbe. Eleinte színes jelzésekkel ellátott túrista ösvényeken járok, majd úttalan sűrűségben csörtetek és szemem szomjasan issza az erdő ezer csodáját.

Kissé izzadtan,. mégis felüdülve kanyarodom vissza „táborhelyemre”, az erdő szélére. Útra cihelődöm s motorom berúgva, magam mögött hagyom a Bakonyt.

Tizenharmadika ide, péntek oda: szerencsés nap volt ez a mai. Reggeli bibliaolvasásom (Zsolt 32, 10) után azért fohászkodtam, Isten vegyen körül jóságával érezhetően. Most némi ízelítőt kaptam abból, milyen is az, amikor az embert körülöleli Isten szeretete ...

Avagy: nyugtával dicsérd a napot? Igaz, a naplemente még odébb van, de ha lenyugszik is a nap, Isten nem tér vele együtt nyugovóra.

— Az éj lm érkezik,

Beborítja a földet;

Az Űr nem távozik, Megvilágosít minket. (É. k. 115)

Isten nem hagy magamra. Szeretete nem olyan tünékeny, mint a reggeli harmat. Minden oldalról körülfog, rajtam tartja kezét (Zsolt 139, 5). Átölel, hordoz időbeli, térbeli távolságokon át. Bízhatok benne.

Hazaérkezve, esti imádságként Erdélyi József „Fohász" című költeményének néhány vers szakát mondom el.

— Reád bízom én dolgomat,

Én éltemet, én holtomat;

Én jó napom s jó éjszakám.

— Én jó estém, jó reggelem,

Én Istenem, én jó Atyám, Nyugton-kelten te vagy velem. Akárhol is, a te kezed Engem mindig jóra vezet. ..

— Szívembe térsz és szívemet Szorongatni nem engeded. Elmémbe térsz és ott ragyogsz, Szemembe ülsz és mosolyogsz.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: november 18-án, vasárnap reggel az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: DR. NAGY GYULA püspök.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1984. november 11-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly. <3e. 11. (úrv.) Hafenscher

Károly, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zeltna, du. 6. (szeretetvendég- ség) Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. (úrv.) Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna, du. 4. Sze- retvendégség. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Mariana. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- térné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjte- lep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonnyal Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákos- hegy de. 9. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László.

Bécsikapn tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.). du. G.

Toroczkó tér de. fél 9. Öbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u.

11. de. 9. Kőszeghy Tamás. de. 11. Kőszeghy Tamás. du. fél 7. Csengfidy László. Budakeszi de. 8. Cseneődv László. Modori u. de. fél 10. Pesthi- deekút de. fél 11. Csendödy László. Kelenföld de. 8. (úrv. Beneze Imre, ie. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) RSzse István. Kelenvölgv de. 11. (úrv.) Beneze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rőzse Tstván. Törökhálint du. fél 5. Rúzsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György, du. 4. Hálaadó istentisztelet — Nagy Gyula.

— KÜTVÖLGYI ÜTŐN megnyíló új intézetünkbe az alábbi álláshelyek betöltésére munkatársakat keresünk: Villanyszerelő, asztalos, kertimun- kás, mosoda! dolgozó, szakács, konyhai előkészítő, osztályas tálaló liftkezelő, segédmunkás, raktáros, lakatos, csőszerelő, szellőzőberendezés szerelő, takarítónő munkakörökbe.

A hirdetésre jelentkezni lehet telefonon a 667-822, vagy 667-877 számon, személyesen a Mozgássérültek Nevelő Intézetében a XL. Villányi út 67. szám alatt a gazdasági osztályon.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György:

Felelős kiadó:

I Harkányi László j

Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

Szedés: 84.2315/90-46 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándomé vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Mert ő mondja: A kegyelem idején meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2 Kor 6,2)

VASÁRNAP. — „Ujjongj, Sión leánya! Kiálts örömödben, Iz- ráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya! Elveszi rólad az Űr az ítéletet.” — Zof 3,14—15. (1 Pt 2,9. — Lk 17, 20—24. — Zsolt 73.) Az örvendezést fenyítés és ítélethirdetés előzi meg, az Űr szava előbb megtérésre hív. A félelemtől megszabadított, az ítéletet elkerülő nép öröme kimondhatatlan. Isten elkészítette a szabadulás útját, mert nem akarja sem ennek a világnak, sem a bűnös embernek a vesztét, hanem hogy megtérjen és éljen. A mi örömünk is lehet sokféle, de teljessé csak az Űr Jézus Krisztus megváltói műve által lehet.

HÉTFŐ. — „Isten nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” — 2 Kor 5,18. — (Zsolt 66,5. — Lk 11,14—23. — 2 Kor 9,1—7.) Isten, miután megbékéltetett minket önmagával, szolgálatot is bízott ránk. Az emberek közé, a mindennapok gondjai, viszályai közé kiild, hogy bátran és céltudatosan a béke munkáiéi legyünk. A jó példa másokat is cselekvésre serkenthet. Boldogok azok, akik ebben a munkában részt vesznek, mert ők az Isten fiainak neveztetnek. Szánkkal és életünk példájával hirdessük a megbocsátás evangéliumát. „Ne menjen le a nap a ti haragotokkal!” (Ef 4,26.)

KEDD. — „Krisztus átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.” — 1 Kor 15,24. (Ézs 32,17. — Lk 18,1—8. — 2 Kor 9,8—15.) A feltámadás fényében és erejében minden földi hatalmasság eltörpül. Amikor Isten színe elé állunk, nem a rangok, tisztségek és erőviszonyok kerülnek terítékre, hanem maga az ember. Munkájáról, életéről minden embernek magának kell számot adnia az Isten bírói széke előtt. Isten a mi szerető mennyei Atyánk, aki az üdvösség napján is gyermekei segítségére fog jönni.

SZERDA. — „Csak azt kérdezhetitek egymástól, hogy mit válaszolt az Űr, vagy hogy mit szólt az Űr!” — Jer 23,35. (1 Kor 2,13. — Zsid 13,1—6. — 2 Kor 10,1— 11.) Isten az ő igéjében szól hozzánk. A Szentlélek megvilágosító munkája által érthetjük meg üzenetét. Neki minden esetben van mondanivalója számunkra, csak mi nem mindig vagyunk készek meghallgatni az Ö útmutatását: parancsait, feddését,

megtérésre hívó szavát. Vajon

fontos számunkra az Isten szava még akkor is, ha nemcsak biztat és vígasztal? Legyen az Ö szava minden élethelyzetünkben támaszunk!

CSÜTÖRTÖK. — Pál írja: „Meg vagyok győződve arról, hogy az én örömöm mindnyájatoké.” — 2 Kor 2,3. (Hab 3,18. — Zsid 13,7—9a. — 2 Kor 10,12— 18.) Az előzőleg megszomorított Pál újra örömmel és megbocsátó szeretettel készül a gyülekezet erősítésére. Egy gyülekezet akkor marad élő, ha a Jézustól kapott bűnbocsánat erejével felszabadul az igazi örömre, szolgálatra, szeretetre. Pált örömre és hálaadásra buzdította mindaz, ami a megfeszített és feltámadott Űrral kapcsolatos. Közös kincsünk és örömünk nekünk is a Jézus Krisztusról szóló evangélium? Meggyőződéssel elmondott hitvallásunk másokat is az evangélium szolgálatába állíthat!

PÉNTEK. — „Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel.” — 2 Móz 14,21. (Mk 16,20. — Mt 24,15—2(8. — 2 Kor 11,1— 6.) A szabadulás napját az Űr gondosan előkészítette népe számára. Ma nem mindig kísérik ilyen csodálatos jelek az ö sza- badítását, Isten mégis mindig itt van közöttünk. Számunkra a kereszten történt áldozat egyszer s mindenkorra megszerezte a szabadulást. Krisztus Urunk engedelmességéért szüntelen hálával tartozunk.

SZOMBAT. — „Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!” — Zsolt 138,8. (1 Kor 1,3. — Mt 24,29—35. — 2 Kor 11,7—15.) Uram! Légy áldott naponként megújuló szere- tetedért és kegyelmedért. Te határozod meg mindennek az idejét ezen a földön. Köszönöm, hogy a kegyelmi idő számomra még mindig tart. Engedd, hogy szívemet naponként hálaadás, öröm és szeretet töltse be irántad, és embertársaim iránt, akiket mellém adtál. Örökkétartó szeretettel szeress mindnyájunkat Urunk, a Jézus Krisztus által. Ámen.

Koskai Erzsébet

PÜSPÖKI HIVATAL keres budapesti lakással rendelkező, szakképzett, főállású gépkocsi- vezetőt. Egyházi ajánlás előnyt biztosít. írásbeli jelentkezés a szükséges iratokkal együtt: Északi Evangélikus Püspöki Hivatal, Budapest, Üllői út 24. I. 1085.

Sághy Jenő

Kiállítás a soproni evangélikus templom jubileumára

A SOPRONI GYÜLEKEZET nyolc napig tartó sorozattal emlékezett temploma felavatásának, használatba vételének 200. évfordulójára. Szeptember 30-án, vasárnap ünnepi istentisztelettel kezdődött a megemlékezéssoro- zat. Bárány Gyula esperes a vasárnap igéje alapján magyar nyelvű igehirdetéssel, Szimon János igazgató lelkész német nyelvű prédikációval nyitotta meg az ünnepet. A gyülekezeti ifjúsági énekkar megindító énekével emelte az áhitatos óra fényét. Az istentisztelet közénekeit ki magyarul, ki németül, együtt énekelte1 a gyülekezet.

Az istentisztelet után dr. Fa- biny Tibor a Teológia Akadémia prodékánja tartott érdekes, tanulságos előadást a reformációnak Sopron város hitéletét gyökeresen átformáló első, 16. századi korszakáról. Különösen Ge- rengel Simonnak, a város egyik legjelentősebb evangélikus lelkészének, a soproni gyülekezet megszervezőjének munkásságát, jelentőségét méltatta részletesen. Az előadás után a gyülekezet tagjai, a meghívott vendégek és érdeklődők a szomszédos műemlékpapiak udvarára vonultak,

ahol sor került a jubileum alkalmára az I. emeleti múzeumban rendezett kiállítás megnyitására. Dr. Fabiny Tibor, mint az Országos Múzeum igazgatója, megnyitóbeszédében áttekintést adott a soproni evangélikusoknak a mai templom előtti sok megpróbáltatásáról, hitükért, meggyőződésükért vállalt szenvedéséről, áldozatvállalásáról. „Lackner Kristóf bölcsessége, Wittnyédy István bátorsága, Gálffy Ádám műpártolása, Eggenberg harcegné egyházszerető nagylelkűsége, Deccard, Hajnóczy és Ribini iskolaszervező tudománya' és peddagógiája mind segítette városunk lakóit a nehéz saeculumok átvészelésére és a vallási türelem felvirradásának megbecsülésére” — mondotta. Majd a templomépítő gyülekezet áldozatkészségét, buzgóságát méltatta. Befejezésül a kiállítás céljáról szólt. „Célunk az volt, hogy kirajzoljuk egy olyan kulturális örökség körvonalait, amely ma egy ökumenikus korban és szabad vallásgyakorlatot biztosító társadalmi rendszerben egyaránt adhat indítást katolikusoknak és protestánsoknak, hívőknek és nem-hivőknek. Mert a nemzeti közmegegyezés korában, amely népünk történetének nagyszerű mai fejezete, társadalmi, vallási és világnézeti különbség nélkül fedezhetjük fel a történelem, irodalom és művészet drága hagyatékában a mindannyiunkat összekötő humánum közös örökségét.” A megrendezésért köszönetét mondva dr. Friedrich Károly ny. tanárnak és munkatársainak, valamint a soproni egyházközség elnökségének, a kiállítást megnyitotta.

A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁT a gyülekezeti könyvtárban, levéltárban található eredeti könyvekből, kéziratok, nyomtatványok közül válogattuk. Régi fényképeket is felhasználtunk, és magunk is készíttettünk néhány fényképet.

A kiállítás első része a régebbi, a mai templom előtti isten- tiszteleti helyekről ad képet. Előkelő helyet foglal el Geren- gel Simon gyülekezetalapító lelkész munkássága is: neves kátéjának 1569. első, majd az 1582. és 1619. évi kiadásait láthatjuk. Gerengel alapján készült szép kéziratos ágendák is itt sorakoznak (17—18. sz.). Az ellenreformáció viharát sikeresen álló soproni gyülekezet neves lelkésztriásza, Lang Mátyás, Sowitsch Kristóf és Barth János Konrád áldott szolgálatát is tükrözik a tárlók. Mindazonáltal I. Lipót 1664. februáj- 23-án jóváhagygtt, az evangélikusok ellen kiadott okiratának eredeti példánya már azt adja hírül a látogatónak, hogy a gyülekezet minden templomát, Iskoláját elvesztette. A kiállítás bemutatja a szükségmegoldást is: istentiszteletek a Lackner-házbam,' az Eggenberg hercegné házában (Lang M. udv. lelkész); nagy áldozatok árán új imaház építése, megnyitása, s mikor ez az 1676-os soproni tűzvész áldozatául esik, ennek helyén fél év alatt új imaház felépítése (1677. április) orgonával, szószékkel, keresztelőkúttal. E második imaházat gyarapította Gálffy Ádám fényűző, gazdag adománya (ezüst keresztelőtál,

ékköves kehely, renaissance kehely, mindkettő patenával és diszes, ékköves ciborium). A kincseket külön kivilágított tárló mutatja be. Még egy célzás az 1722—24-ben épített kőtemplomra: átmeneti hajlék volt, keveset tudunk róla.

A kiállítás második része a mai templom, majd annak tartozékainak (oltár, szószék, orgona) építésével, elhelyezésével foglalkozik. Bemutatja a templom néhány eredeti tervét, az építést megelőző és kísérő gyűjtés hiteles bizonyítékait, az építkezés elszámolását, a templomavató ünneppel (1784. I. 1.) kapcsolatos nyomtatványokat láthatunk. Üjabb fejezet: a harangok. Az első harangok szentelése, az ezektől való siralmas búcsú a világháborús 1916 novemberében történt — beolvasztás előtt, majd a sok áldozat árán megszerzett négy új harang felavatása, elhelyezése, megszólaltatása a következő fényképek, tudósítások tárgya. A jubileumi kiállítást a hősi múltba visszanyúlva, az ősök örökére emlékezve Gálffy Ádám ékes oltárkeresztje zárja.

Friedrich Károly