Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-11-11 / 46. szám
„Írok nektek, ifjak... GYERMEKEKNEK 1 Közössé g vagy Sadivia^aaBizmus ? Ahogyan minden népnél szokás 1 Sám 8 Sámuel hosszú időn át volt Izrael népének bírája. Becsületesen és hűségesen kormányozta Isten népét. Élete utolsó szakaszában azonban maga is éppen olyan helyzetbe került, mint az idős Éli. Fiai haszontalan gyerekek voltak. Nem követték édesapjuk példáját. Ajándékokat fogadtak el az emberektől és ezért részre- hajlóan ítélkeztek az emberek Ügyes-bajos dolgaiban. Mindez elégedetlenséget és visszatetszést keltett a nép körében. Az elégedetlenség láttán ösz- szegyültek a nép vezetői és elhatározták, hogy változtatnak ezen a helyzeten. Odamentek hát Sámuelhez és ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem vezetnek olyan becsületesen, mint te. Azért azt kérjük, tégy valakit királlyá közöttünk! Király bíráskodjék fölöttünk ahogyan minden népnél szokás! Nagyon rosszul esett ez a beszéd az ősz Sámuelnek. Imádságában Istenhez fordult tanácsért, mit tegyen. Isten ezt válaszolta neki: Ne szomorkodj Sámuel! Nem téged vetettek meg az emberek, hanem engem. Azt akarják, hogy ne én legyek a királyuk, hanem ember parancsolgasson nekik. Halgass szavukra és teljesítsd kérésüket! Előbb azonban mondd el az embereknek, hogy mi lesz a királynak a joga, és hogy milyen lesz a sorsuk, ha király fog uralkodni fölöttük! Ekkor Sámuel odaállt a nép elé és elmondta, mit mondott neki az Isten. Tudjátok-e, mi lesz a királynak a joga? —kezdte beszámolóját Sámuel. Elveszi tőletek fiaitokat és hadseregbe osztja be őket, a harck<^|khp^ :tpeg _a lovasokhoz.»-füéfcé időben is gyakorlatoztatni fogja őket. Fut-” koshatnak majd a harckocsik előtt! Katonatisztek fognak majd parancsolgatni nekik. Velük szántatja föl majd a király a szántóföldjét, velük végezteti el az aratást és velük készítteti el hadi felszerelését. Leányaitokat is elviszi. Kenőcsfcészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek osztja majd be őket. De ez még semmi! Elveszi majd tőletek legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket, olajfa-kertjeiteket. Terményeitekből meg tizedet fog szedni, hogy el tudja tartani a hivatalnokokat. Még állataitokat, szamaraitokat is elveszi, hogy saját munkáját végeztesse velük. Meglátjátok, hogy mennyi panaszotok lesz a királyra, akit most magatok kívántak. A nép először meghökkent Sámuel szavain. Valóban, így fog fölöttünk uralkodni a király? — kérdezgették. Az emberek azonban annyira megutálták Sámuel fiainak gonosz magatartását, hogy ezt mondták Sámuelnek: Tudjuk- hogy így lesz, mégis legyen királyunk! Olyanok akarunk lenni, mint a többi nép. Király bíráskodjék felettünk, ő vonuljon előttünk és vezessen bennünket, amikor harcolni^ kell az ellenséggel! Sámuel végighallgatta az emberek beszédét, azután visszavonult és újra imádkozni kezdett. Miért ilyen makacs ez a nép? Nem lesz ebből baj és veszedelem? — tusakodott imádságában az ősz próféta. Istentől azonban most is ugyanazt a választ kapta: Hallgass szavukra! Válassz nekik királyt! Amikor az embereknek megtetszik valami, nagyon nehéz jobb belátásra téríteni őket. Ilyenkor jobb, ha a saját kárukon tanulják meg, mi a helyes, Istennek tetsző út. Ezért teljesítette Isten Izrael népének kiván» ságát. Selmeczi János ERLANGENI TANULMÄNYÜT Az LVSZ Német Nemzeti Bizottsága (NSZK) ösztöndíjával Fabiny Tamás siófoki lelkész az 1984/85. tanév első félévében az erlangeni egyetemen folytat tanulmányokat. Milyenek is vagyunk? Ha általánosságban kellene jellemeznünk a mai fiatalokat, meglehetősen különös, ellentétes megállapításokat mondhatnánk. Például: könnyen ismerkednek, hamar találnak közös érdeklődési területeket. Ám ez is igaz: nehezen találnak jó közösségeket, sok a magános, barát vagy barátok nélküli fiatal. Sokan ki- szakadóban vannak a legalapvetőbb közösség, a család összetartó kötelékeiből. Egv-egy könnyűzenei esemény tömegével vonz hasonló korú fiatalokat, de ez csak alkalmi, szinte személytelen közösségi élméhyt kínál. Hol lehet jó közösségre találni? Mi kell ahhoz, hogy egyéniségünket megőrizve mégis jól beilleszkedjünk egy ilyen közösségbe? Miért vezet zsákutcába az individualizmus? A szó maga azt a magatartást jelenti, amely az egyéni érdeket és látásmódot a közösség elé és fölé helyezi. Más szóval: mindenki engem szolgáljon, rám legyen tekintettel, kedvteléseimet ne akadályozza, inkább segítse. Képzeljük el ezt úgy. hogy egy családban, osztályban vagy mun- kahelven mindenki ilyen elvek alapján szeretne élni! Kibírhatatlan lenne az élet. mindenki önzőnek és összeférhetetlennek mondaná a többieket, ioggal. Milyen sokszor éri csalódás és keserűség még a gyermeket is, ha nem hallgatják meg a felnőttek. ha nem veszik komolvan elképzeléseit. ha letorkollják, ha vak engedelmességre kötelezik, ahelyett, hogy őt is meghallgatnák. Ugyanez igaz egvkorúak között is. Ahhoz, hogy önmagamat jól ismerjem, szükségem van mások véleményére és tanácsaira is. Ezt azonban csak akkor fogadom szívesen, ha szere- , tettel és kölcsönös megbecsüléssel mondiák. ahol nem az égvén! önzést seitem a szavak mögött. A mindig csak önmagára gondoló. önmaga igazát bizonygató, érdekét érvényesítő emberek hamar mamikra maradnak, szeretet, barátság és igazi derű nélkül kell élniük. Sorozatunk egy korábbi cikkében már olvashattunk arról, hogy Isten a maga képmására teremtette az embert, éspedig úgy, hogy férfit és .asszonyt teremtett, egymásra bízta őket és rájuk bízta a természet világát is. Egyedül és szeretet nélkül képtelen e feladatoknak megfelelni az ember. De örömét sem találhatja meg az életében mások nélkül. A legigazabb öröm az, ha egy másik ember szeméből látom azt visszatükröződni! Egy régi-régi történet szerint néhány ember életveszélybe került egy hóviharos. gyalogszerrel történő utazás során. A rendkívüli hidegben és az érzéketlenné tevő kavargó szélben és hózánor- ban sorra kimerültek és leültek a vándorok az út szélén és Dercék múlva megfagytak. Egyikük azonban, amikor kedves társát látta összeroskadni. a hátára vette és ereje megfeszítésével indult tovább meleg hajlékot keresni. Az emberfeletti erőfeszítés ismét mozgásba hozta vérkeringését. ök ketten megmenekültek ... Az önző individualizmus — zsákutca. A látszólagos fényes eredmények ellenére lassan kihűl a szív, értelmetlenné válik minden. Hogyan lehetek jó közösségi emberré? Először is észre kell vennem, hogy tőlem is függ a közösség légköre, hangulata. Elhatározom, hogy megpróbálom otthon szüleim, testvéreim helyébe képzelem magamat. Miért fáradtak, mi bánthatja őket? Mi történt velük napközben, mi szerezhetne nekik felszabaduló örömöt? Az osztályban megtanulom, hogy tanáromnak is szüksége van énrám ahhoz, hogy munkáját jól elvégezhesse. Kezdem észrevenni társaim, barátaim gondjait, gondolatait és már nemcsak a magamét hajtogatom. A gyülekezeti ifjúsági közösségben (de jó, ha van ilyen!) feladatot keresek. Hozzászólok, ha van gondolatom van ké; lésem, figyelek társaimra. Meglátogatom beteg társamat, segítek annak, aki segítségre szorul. Hamarosan kiderül, hogy szellemi és lelki „vérkeringésem” akkor gyorsul meg, saját erőmmel akkor gazdálkodom legjobban, ha beadom a „közösbe”, amim van. Így lehetek nem csupán Isten képére teremtett ember, hanem teremtő munkájának részese, embertársaim életének is formálója, alakítója, gazdagító ja. Így lesz a bennünk lévő közlési vágy egyúttal mások közlését is felfogni képes adó-vevő berendezéssé. Könnyebben találhatunk így barátokra, megritkulnak az üres óráink és megszaporodnak az olyan órák, napok, melyek végén úgy érezhetjük: nem teltek hiábavalóan. Megváltoznak körülöttem az emberek. könnyebben észreveszem értékeiket. Oldódik a sokszor feszültségekkel terhes légkör és egyre inkább arra ébredek rá, hogy a legtöbb gond és keserűség megoldható és feloldható, ha nem marad magára a gondterhelt ember. A nyitott szívű ember egyidejűleg több közösségnek is hasznos tagja lehet. Isten úgy alkotott minket, úgy formálta az életet. hogy „egymás terhét hordozva teljesíthessük a Krisztus törvényét” (Gál 6.2). Ez pedig a szeretet boldogságot kínáló törvénye! Kétségtelen: ezt bizony tanulni kell! Az önzés és magunk körül forgolódás mindig természetesebbnek látszik Kezdjük el a tanulást minél előbb! Szirmai Zoltán SCHLEIERMACHER-JUBILEUM A berlini Humboldt Egyetem október 29—31. között tudományos ülést rendezett Friedrich Schleiermacher, a múlt század kiemelkedő teológusa születésének 200. évfordulója tiszteletére. Az ülésen egyházunk képviseletében D. dr. Pröhle Károly teológiai tanár, tanulmányi igazgató vett részt. BÖRCSNEK IS LÉPNIE KELL AKI A GYŐRI EVANGÉLIKUS EGYHÁZBA teszi lábát, azt óhatatlanul megcsapja a szere- tetház szele. Nem azért, mert az „öregtemplom” árnyékában áll, hanem azért, mivel a két intézmény — templom és szeretet- ház — egymás nélkül szinte elképzelhetetlen. S ez az egység kereken száz esztendő óta áll fenn. Alig lehet tudni, melyik hangsúlyosabb a gyülekezet életében: a hirdetett ige, vagy a szeretetből fakadó cselekedet. Azt hiszem akkor közelítjük meg az igazságot, ha a kettőt Győrött szoros egységben látjuk. Ügy, ahogyan az épületek elrendeződtek: templom és annak folytatása, a szeretetház. Ige és diakóniai munka. Ennek taglalására egy későbbi írásban még vissza fogunk térni. Egyelőre azonban ugyancsak a „győri modellnél” időzve, keressük meg térképünkön azt a kicsi falut, amely aligha játszott jelentős szerepet nemzeti történelmünkben, s jószerével még a térképről is lefelejtették. A történelem szekere által felvert porfelhőtől alig lehet észrevenni a Rábca töltésétől balra fekvő néhány házat. Mert Abda, amelyet Győrtől haladva érintünk, Radnóti szomorú halála miatt nevet kapott, de Bőres, ez a Győrtől 16 km-rfe fekvő falucska csak az egyházi névmutatókban szerepel, mégpedig, mint Győr filiája. Kicsiny templomát 1960-ban építették, né-, hány evangélikusa is alig veszi igénybe. Valaha egyházi iskolája volt és ezzel függ össze evangélikus szeretetotthonának születése. Mert amikor vészesen apadni kezdett az evangélikus gyermekek száma, akkor néhai Pálmai Lajos győri lelkész egy árvaház gyermekeivel akarta megmenteni az iskolát. 1938-ban elkészült a község egyetlen emeletes épülete, szép külsővel 20—30 gyermek számára, a 30-as évek igényeinek megfelelően kényelmes, barátságos intézet. A KOR IGÉNYEIT több rendben hangsúlyoznunk kell. Először is a börcsi intézmény a győri szeretetotthon testvérintézete lett,' közös vezetéssel és ennek megfelelően a győrivel azonos módon a vezetői szolgálatot diakonisszák végezték. így a „vezetést” aránylag olcsón oldották meg. És mint árvaházra a berendezésen kívül alig kellett áldozni. Az 50-es évek elején azonban megszűnt árvaházi jellege. Egyházi kezelésben maradhatott az épület és a hozzá tartozó kb. egy kataszteri holdból álló belsőség. adódott: egészségügyi gyermek-, ill. öregotthon között választhattak. Átmenetileg, rövid ideig kísérleteztek egészség- ügyi gyermekotthon bevezetésével, de mivel ennek alapvető feltételei hiányoztak, kézenfekvőbbnek látszott végérvényesen öregotthon mellett dönteni. BÖRCS ÍRÖI NÉVTÁRAMBAN még nem fordult elő. Gyakori győri vendégeskedésem ellenére sem jutottam el ide, s most, amikor az ősz folyamán felkerestem, bizony meglepett, hogy milyen szép, karbantartott — a győri szeretetházi koncepcióhoz méltó — masszív épületre bukkantam. Az itt közölt kép tanúskodik állításom igazáról, s csak bánkódni tudok azon, hogy eddig kívül esett érdeklődésem horizontján. Ez az épület a gondoskodás, törődés annyi vonását hordozza magán — 1975-ben renoválták — hogy az ember szinte feltételezni sem merné, hogy gondjai is vannak. E sorok viszont a gondokat kívánják megosztani egyházunk egész népével. ÉPPEN AZON A HÉTEN, AMIKOR BÖRCSRE KÉSZÜLŐDTEM, olvastam újságunkban, hogy az otthon gondnokot keres. Nicsak, véltem magamban, mégiscsak szerepel hébe- hóba neve újságunkban. De jó-e, hogy ebben az összefüggésben, holott én valami szép és megkapó írás anyagának gyűjtése miatt készülődtem Börcsre. Ezt a kérdést felvetettem az igazgató, Tekus Ottó lelkész előtt is. — Éppen ezzel a kérdéssel függ össze az intézet jövője —, világosított fel az igazgató. — Mert a börcsi otthonunknak, amely drága gyöngye lehetne egyházunk diakóniai intézményláncolatának. hiányzik a foglalata. A maga idejében praktikusan megépített otthon, ill. árvaház, a győri diakonisszák felügyelete mellett kitűnően funkcionált. Van egy „nővérszobája”, amely a mindenkori diakonissza szállását biztosította, a többi helység a gondozottak célját szolgálta. 9 lakószoba van ezen kívül az épületben. Mármost, hogyan képzelhető el gondnoki alkalmazott egyetlen szobára, főként, ha az illető családos és meg kell osztania a fürdőt, WC-t stb-t a gondozottakkal? — És mi volt a gyakorlat eddig? — Jelenleg, ez azonban néhány napig tart már csak, Kohón Lászióné vezeti az otthont. Harmadik éve ugyan, s mint magányos asszony, rendkívül sok gonddal, törődéssel, szeretettel. Fel is hozta az intézetet, de belefáradt a munkába, s haza kíván menni családjához. — Akkor, hogyan lesz tovább? — Átmeneti állapotban leszünk. Valakire szükségünk lesz, aki a vezetést ideiglenesen vállalja. Legalábbis addig, amíg terveinket megvalósítjuk. Ezért születtek meg a hirdetés sorai. — Milyen terveik vannak? Tekus Ottó rajzokat tereget elém s a rajzok alapján kiáb- rázolódik egy korszerű, minden igényt kielégítő otthon képe. Tk. bővítésről van szó. Arról, amit 1938-ban talán pénzszűke vagy éppen az intézet árvaházi jellege miatt elmulasztottak: gondnoki lakást építenének a jelenlegihez. Ezzel egyúttal megváltozna az egész épület belső szerkezete. Rendeződnének a közös helységek, fürdők, mosdók, WC-k és a konyha dolga, sőt néhány lakószobával is bővülne az épület. A központi fűtés, a saját vízszolgálatás bírná a toldalékot és aránylag olcsó kivitelezéssel tető alá lehetne hozni a dolgot. — Indulótőkénk van már ehhez. A Diakóniai Tanács is tárgyalta ügyünket, az egyházvezetőség erkölcsileg máris támogat, később anyagilag is mögénk áll. A költségek nem olyan egetverőek. a jelenlegi árak mellett másfél millióból kijönne. Hangsúlyozom: otthonvezetőt lakás nélkül nem kapunk. S ha felépül a gondnoki lakás, négy férőhellyel bővülünk. S akkor felsorakozik ez az otthon is a modern szeretetotthonok sorába. Börcsön nincs munkaerőhiány. A faluból annyi munkáskezet kapunk, amennyire szükségünk Ibsz. MEGTEKINTEM KOHÁRINÉ „birodalmát”., Az egy holdas kertet, melyben a konyhára szükséges zöldség, káposzta, cékla. minden megterem. Hosszan húzódik a kukoricás, a baromfiak neveléséhez szükséges takarmány. — Tojást nem kell soha vásárolnunk —, büszkélkedik Ko- háriné — s az idén termőre fordult a „guruló málna”. 1600 Ft-os bevételünk volt egy tenyérnyi területről. Felkalauzol az emeletre. A délutáni fénv beragyogja a tágas előteret. KUil- tözötten várták az otthon lakói a vendégeket. A legidősebb 90 éves.. Tiszták a szobák és szagtalanok. Éppen úgy éreztem magam az idős hölgyek között, mint egykor nagyanyám me’lett. Csend, békesség, derű az arcokon, s mindenkinek van egy-két kedves szava hozzánk. A földszinten 3—4 férfi üldögél merengve a múlton. Igen. állapítom meg magam is, szükség van a gondnoklakásra. Szükség van letelepedett otthonvezetőre, hogy az idősek ne érezzék az átmeneti állapot bizonytalanságát. Börcsre érdemes felfigyelni. S ha ez az írás npm is idézi elő a falu halhatatlanságát. azt azonban igen, hogy az otthon cseppnyi orvoság legyen a már-már szinte „népbetegségként” jelentkező elöregedésben és magára hagyatottságban. Ennek az otthonunknak tehát megvan a társadalmi perspektívája. Isten adjon segítséget. hogy a tervek mielőbb megvalósuljanak. Rédey Pál
