Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-10-21 / 43. szám
üilenssxáxan ax ország gyülekezeteiben GYŐR: szegfüvei a szószéken A GYŐRI ÁLLOMÁSON négy kontinensről érkezett 5 nő és 5 férfi vendéget köszöntöttek a gyülekezet képviselői. Petőcz György, számvevőszékünk elnöke, három nyelven fogalmazott, ízlésesen kiállított meghívókat nyújtott át mindenkinek, a következő másfél nap "programjáról. Lakonikus kifejezése volt annak az előkészítő munkának, amely nálunk már letek óta folyt. Mindkét templomunk munkásgárdája, asszonyok, férfiak, tolmácsok több megbeszélést tartottak. Tekus Ottó igazgató lelkész mindenre kiterjedő figyelemmel, a legapróbb részletekig kidolgozta a szoros időre szóló forgatókönyvet. Bárány Gyula, esperes és felesége mindig nyitott otthonában indult a személyes ismerkedés. Pár perc múlva már Szeretethá- zunk nagytermében szóltak vendégeink egyenként magukról, egyházukról, szolgálatukról ^ öregeinkhez. Áhitat és „háztűzné- ző” után Nádorvárosba indult a kocsisor. ITT TÍZTAGŰ ASSZONYKÖR dolgozott Ittzós Gáborékkal napok óta, hogy gondosan előkészített fogadást adjon vendégeinknek, szélesebb testvéri körnek. Mivel a rövid időbe vajmi kevés városnézés fért bele, minden vendégünk 1—1 diafilmsorozatot kapott a városról, a gyülekezet életéről, szegfűcsokrot és hímzett térítőt. A diafilmsorozatot bemutatkozásként vetítettük. — Majd egymás után szólaltak meg a vendégek: K. H. Neukammtól az NSZK evangélikus egyháza diakóniai elnökétől kezdve, Szedressy Pál erdélyi püspökkel folytatva Indiából, Nigériából, Namíbiából, Észak-Amerikából. Megható és megrázó vallomások hangzottak el: „Magyarországon nemcsak ajtót, szívet is nyitottak nekünk.” (Neukamm) — „A világon nemcsak Jézus a reménység. De itt, Jézus testében Ö legyen az.” (Reevse, New Jersey) — „30 magyar, 5 szlovák, 1 román nyelvű gyülekezetünk van. Sokszor szeretnénk veletek találkozni.. .” (Szedressy) — „A szívem egyik kamrájában a vasárnapi megnyitó istentiszteleten túláradt a vér. Most a másik kamra is feszítőn tele lett testvéri körötökben.” (John Gorder, Nigéria) „Az Ür az én pásztorom, nem szűkölködöm! Ez a bátorítás a miénk, amikor éhséget, szegény- j séget, elnyomást szenvedünk. I Imádkozzatok füegetlenségün- 1 kért, békességért és a szabadságért!” (Erika Forbes, Namíbia) VASÁRNAP REGGEL GYŰR- ÜJFALUN, délelőtt mindkét templomban istentiszteleten szolgáltak. — Az Öregtemplomban K. H. Neukamm prédikált 1 Pét 2,9—10 alapján: „Isten javunkra szóló hírt ad. A reménység és bizalom hangját halljuk. Istenünk barátságosan szól hozzánk, segítő és gyógyító igékkel. Nem akarja, hogy szorongással^ és félelemmel nézzünk a jövőbe. — Azt akarja, hogy keresztyének hittel egy mondanivalót adjanak tovább. Legyenek a megértés határjárói. — Azt akarja, hogy szeretető életünk mozgató ereje legyen.” Éifekete hajú és szemű, sápadt arcú, sudár, törékeny alkatú, fehér reverendás indiai lelkész imádkozott hangosan, mielőtt a nádorvárosi templom belső terébe lépett. Két szál ajándékszegfűt nem akart a sekrestyében hagyni. — A szószéken csak üggyel-bajial tudta elhelyezni. Shalem Raju igehirdetését János 15.1—11 alapján tártotta angolul. Gyermekkortól megtört termetű, de hitben erős és gazdag tehetséggel megáldott tolmácsunk. Oroszlány Krisztina frissen fordította: ..Jézus az »Én vasvok« igékkel fejezi ki, hogy csak őbenne van az élet. Nem ténbetiük le magunkat róla. — Ka a virágot letéptük, meabat (Ekkor letörte az egyik szegfű felét és ledobta a szószékről.) Életünk akkor iaazi, ha Jézusban vagyunk. Halála megbocsátást és vigasztalást ad. Szőlőtőn a vesszők, ez egyenlőséget jelent a vesszők között. — A szőlőtő hosszú gyökerű és szabadon szeret nőni. Élvezhetjük az életet, örüljünk a szabadságnak és minden ajándékának. Küldetésünk, hogy betöltsük Isten akaratát, hogy egymás javára gyümölcsöt teremjünk.” — Majd saját nyelvén imádkozott és hosszan énekelt az Isten békességéről. — Hangja fájdalmasan, de mégis boldogan zengett. Bödecs Barnabás A „sokszínű világegyház” Budavárban Ünnepi várakozás, zsúfolt templom és karzatok, és ünnepi orgonamuzsika ' fogadta július utolsó vasárnapján Bécsikapu téri templomunkban az LVSZ- Nagygyűlés várvavárt vendégeit. Dr. Nagy Gyula püspök, aki a liturgiái szolgálatot végezte, az istentisztelet kezdetén meleg szavakkal köszöntötte a három világrész evangélikus egyházaiból érkezett delegátusokat és vendégeket. Az ünnepi igehirdetői szolgálatot dr. Heinz-Joachim Held, a Német Szövetségi Köztársaság Evangélikus Külügyi Hivatalának elnöke és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnöke végezte. A keresztyén reménység nélkülözhetetlen szolgálatáról szólt a mai egyházak és hivő emberek életében, és Isten áldását kérte az egyházak, köztük a magyar evangélikus egyház reménységet építő-ébresztő szolgálatára. Ezután következtek a vendégek megható, meleg szívvel elmondott köszöntései. A sort dr. Dorothy Marple asszony, az Egyesült Államok evangélikus egyházainak egyik ismert vezető személyisége, nyitotta meg. öt követték Velia Williams asszony, az Európai Egyházak Konferenciája főtitkárának felesége, aki az olasz valdens egyház köszöntését is hozta; majd dr. Gustavo Rodriguez kolumbiai evangélikus egyházi vezető Latin-Amerikából, dr. Lois Löffler asszony, az Evangélikus Nők Szövetsége egyik vezetője (USA) és Synnöve Stendal lelkésznő Norvégiából. A „sokszínű világegyház” hangja és tanúságtétele csendült ki szavaikból. A gyülekezet feszült csendben hallgatta bizonyságtételüket. Az istentisztelet, végén Held elnök áldotta meg a gyülekezetei. A három nyelven, de egy szívvel végzett istentisztelet után a vendégek a gyülekezet püspökével, lelkészeivel és vezetőivel közös ebéden vettek részt az egyik hangulatos budai étteremben. Ezután Madocsai Miklós lelkész vezetésével végigjárták a Budai Vár középkori levegőt árasztó, szép utcáit, nevezetességeit és sokáig gyönyörködtek a Halász- bástyáról Budapest felejthetetlen szépségében. n — Dr. H. 3. Held a budavári templom szószékén. Tolmácsa: dr. Nagy Gyula püspök Meghívó A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA október 28-án, vasárnap este 6 órakor a Budapest zuglói evangélikus templomban ökumenikus reformációi emlékünnepélyt tart. Előadást tart dr. Ladányi Sándor református teológiai professzor, igét hirdet Szabó Lajos evangélikus lelkész. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár az ökumenikus Tanács elnöksége. äSI vasárnap igéje Leikéből adott »ekünk! 1 Jn 3,19—24 A mai vasárnap igéinek a mondanivalóját Ágendánk így foglalja össze: „Járjatok elhívatástokhoz máltóan: szeretetben.” Hogy ennek a felhívásnak eleget tehessünk, Isten az ő „Leikéből adott nekünk”. A Lélek ajándékaiból most ötöt sorol fel János apostol. IGAZÁN SZERETHETÜNK. Sokféleképpen lehet szeretni. Igazán szeretni azt jelenti, hogy valóban, valóságosan segítő a szeretetünk. Ahogyan Jézus szeretett. Az éhezőt nem megsimogatta, hanem kenyeret adott neki, a beteget nem jó tanáccsal látta el, hanem meggyógyította, és a bűnösnek nem ítéletet, hanem megbocsátást hirdetett. A mi szeretetünk vagy elkésik, vagy kevésnek bizonyul, látszatmegoldást ad, vagy célt téveszt. Isten Lelke láttatja meg velünk, hogy mikor és hogyan kell szeretnünk. Hatalmas ajándék ez. Életet jelent a megsegítettnek, követendő példát a másik embernek, és bátorító erőt nekünk magunknak a szeretet folytatására. BIZALOMMAL IMÁDKOZHATUNK. Lehet beidegződött megszokásból, vagy kétségbeesett félelemből imádkozni. Lehet számító önzésből, vagy Istennek diktálni akaró elbizakodottságból is imádkozni. Isten Szentlelke tanít meg bennünket bizalommal imádkozni, vagyis Istent úgy kérni, „mint a gyermekek édesatyjukat”. Ha Atyánknak valljuk Istent, tudjuk, hogy neki nemcsak mi vagyunk a gyermekei, hanem embertársaink is, akik így testvéreink. A bizalommal való imádságunk tehát értük is szól. így válik az imádságunk is a szeretet kiváltképpen való lehetőségévé, s Isten iránt való bizodalmunknak a gyakorlatban való megbizonyításává. ISTEN KEDVE SZERINT ENGEDELMESKEDHETÜNK. Isten parancsolatainak a megtartása az engedelmesség. Aki nem parancsolatai szerint él, nem engedelmeskedik. De az sem „kedves őelőt- te”, ha valaki büntetésétől való félelemből igyekszik parancsolatai megtartására, és az sem, ha valaki számításból próbálja a jót cselekedni, hogy így méltán várhassa Isten szeretetét. Isten előtt az a „kedves” cselekedet, amely hálából engedelmeskedik. Aki meglátta Isten szeretetét a saját életében, az azon igyekszik, hogy ebből valamit megháláljon. És ez leginkább úgy lehetséges, ha túl a hálaimádságon, cselekedeteivel adja tovább Isten szeretetét embertársainak. Az Istennek való engedelmesség tehát emberszeretetben valósul. S ez megint csak azért lehetséges, mert „Leikéből adott nekünk”. KRISZTUSBAN HIHETÜNK. A Krisztusban való hit is Isten „parancsa”. Isten parancsa pedig teremtő ige. Ha ő azt mondja, hogy higgy, erőt is ad a hitre. Aki visszautasítja ezt az ajándékot, az a Szentlélek ellen vétkezik, s erre „nincsen bocsánat”. A Krisztusban való hit elfogadása viszont azt a kapcsolatot teremti meg Krisztus és miköztünk, ami volt a tanítványok és Mesterük között. Volt vezetőjük és védelmezőjük Jézusban. Életük értelmét és feladatát Jézustól kapták. Küldetésüket is Jézus határozta meg. A Krisztushoz kötődő hit számára világossá lett: egyáltalán az, hogy élhetek, s ez az élet az örökélet előképe lehet, egyedül Krisztus "ajándéka, S akit Jézus így szeret, az ^té'Wümölcáeként tovább su^ gározza ezt a szeretetek Ö BENNÜNK. MI PEDIG ŐBENNE LEHETÜNK. A legteljesebb egység Istennel, a Szentlélek ajándéka. Ezt az egységet — amelyért Jézus imádkozott — az igében, a keresztségben és az úrvacsorában teremti meg. Nem kevesebb történik tehát ezekben, mint az, hogy a bűnös embert a szent Isten elfogadja. Ez az ő legnagyobb szeretete. Ebben az ő szeretetében „járhatunk”, erre hív bennünket minden szavával. Lehet-e más a válaszunk erre, mint az. hogy mi is viszontszeretjük Istent embertársainknak való szolgálatunkkal. Még sok, más ajándékot is kapunk Istentől azáltal, hogy Leikéből adott nekünk, önmagát szégényíti meg az, aki az ajándékot vissza- utasítja. Viszont mérhetetlenül gazdag az, aki a kapott szeretetet másokkal megosztja. Erre a gazdagságra akar juttatni bennünket Isten azáltal, hogy „Leikéből adott nekünk”. Bárány Gyula Imádkozzunk! Urunk! Köszönünk minden ajándékot, amelyet Lelked által nyújtottál nekünk. Legfőképpen köszönjük hogy, Szent Fiad értünk hozott áldozatában teljessé lett a szereteted irántunk. Add, hogy elfogadjuk és éljünk belőle életünk minden napján. Add, hogy neked tetsző élettel háláljuk megtapasztalt jóságodat, Óvj még a „lélektelen , önző magatartástól. Késztess szeretetedet továbbadó, örvendező szolgálatra. — Ámen SZÓRVÁNY A SZÓRVÁNYBAN Rédey Pál „Oldott kéve” című riportjához Krähling Dániel bonyhádi lelkész az alábbi megjegyzéseket fűzi: „Nem volt tévedés, Szaksz Dezső és Bruckmanné Alsószeliből való (ma Dőlnie Saliby), a závodi híveim is. Gyülekezetem területén egyedül a Tevelen élő Füzek Géza jött Felsőszeliből (ma Hornié Saliby). Tudomásom szerint a két faluból összesen mintegy 4000 evangélikust telepítettek át. Híveim elmondása szerint a galántai járásban más evangélikus gyülekezet nem volt. Felsőszeliből nagyobb csoport él Szederkényben (pl. Szabó Pál kölesdi kollégánk szülei), Mágocson (Egyházaskozár filiája), kisebb csoportok Kaposszekcsőn, illetve Dombóváron. Kékesben Vértesy Rudolf édesanyja és egy sereg már baranyai faluban. Az ismerősök közül, akin legjobban érezhető Podmaniczky Pál nevelése, az Szabó József Udvariban (Gyönk filiája). Alsószeliből nagyobb csoport van Zombán (jelenleg Kölesd filiája), kisebb csoportok vannak az én területemen, majd Pécsváradon, Dunaszekcsőn stb. Az történt, hogy a 4000 embert szétszórták az egész ország területén, jutott belőlük még Hódmezővásárhelyre. Orosházára is, de a baranyai szórványunk is jórészt belőlük áll, főleg Mohács környéke. De Pécsnek is jutott belőlük. Becslésem szerint az egyházmegye területén mintegy 500-an lehetnek. És hogy az egyházmegyén kívül hová szóródtak még, arról alig vannak ismereteim. (Hódmezővásárhelyt és Orosházát kivéve, de a Szudétákat is említhetném, ott is vannak.)” Köszönjük Krähling Dániel értékes kiegészítését, adatai a kép hiányzó színeihez egy-egy ecsetvonással járultak.
