Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-01-29 / 5. szám
GYERMEKEKNEK Aki az Ür erejével győzött Sámuel 17, 26—58. felelet az Olajfák hegyén ISMÉT EGY FIATALRÓL olvashatunk a Bibliában. Dávid már nem gyermek, de felnőttnek még igazán nem mondható. Történetünk arról beszél, hogy nem csupán felnőttekre lehet felnézni. Gyermekek is lehetnek bizonyságtevők, fiatalok is lehetnek a hitben példaképeink. Isten népének léte nem kis veszélyben forgott akkoriban. Egy olyan nép támadta meg, amelynek erősebb hadserege, tapasz- taltabb, jobban felfegyverze't katonái voltak. Kiváló ha. jósuk Góliát, aki termetben is kimagaslott és állig fel volt fegyverkezve, félelmet keltett mindenkiben, aki csak megpillantotta. Ez a Góliát állt elő azzal az ajánlattal, hogy ne a két nép hadserege, hanem csupán két katona küzdjön meg egymással. Nyilvánvaló volt minden izraeli ember számára, hogy nincs olyan harcosuk, aki joggal és bátran ki merne állni a hatalmas Góliát ellen. Nem csak a katonák, de maga Saul király is megréttent. Egyértelmű volt, itt csak veszteni lehet. Az Isten szövetségére és sza- badításaira oly büszke izraeliek úgy látszik elfeledkeztek az erős Istenről. De valaki mégsem feledkezett meg Róla: Dávid. Mindenki azt hitte, hogy ez a fiatal ember vakmerő meggondolatlan, mert szembe akar szállni Góliáttal. Dávidnak azonban volt egy titka. Szívében ezzel a titokkal vállalta a veszélyesnek látszó küzdelmet a legyőzhetetlen filiszteus ellen, tette le magáról a megmosolyogA Gusztáv Adolf Egyesület (Gustav-Adolf-Werkj., NSZK) az 1984. évben több,' míntt 3,ötmillió "márkával segíti a szórványban élő evangélikus egyházakat, elsősorban Európában és Dél-Ameri- kában. A dél- és nyugat-európai kisebbségi evangélikus egyházakat 1,2 millió márkával támogatják, ennek több, mint felét az Helmut Gollwitzer professzor, korunk egyik legismertebb protestáns teológusa (Nyugat-Berlin) december 29-én töltötte be 75. évét. Elsősorban a keresztyének és más meggyőződésűek (zsidók, marxisták, különböző politikai csoportosulások) párbeszédének munkálása, tette ismertté a nevét. Karl Barth tanítványa volt, ez döntően hatott teológiai gondolkodására. A fasizmus idején a ni valóan nagy páncélt, amit Saul adott neki. KÉT EMBER ÁLL EGYMÁSSAL SZEMBEN a két sereg közt elterülő völgy csataterén. A mindenkinél fejjel magasabb, súlyos fegyvereket kezében tartó, páncéllal, pajzzsal védekező Góliát és a hozzá képest szinte véznának látszó pásztor legény, Dávid. Az ő fegyvere mindössze egy parittya, néhány szem kavics a patakból és egy bot. Melyikük az erősebb? Mindenki azt mondaná: az ellenfelén joggal mosolygó Góliát. De aki érti Dávid titkát, tudja, hogy ez a látszat is csal. Ezekben a percekben nem volt Dávidnál erősebb harcos: mert az Űr volt vele. Nem fegyverrel harcolt, hanem az erős Istenben bízott. Nem a saját erejét fitogtatta, amelyet a nyáj mellett az oroszlánok és a farkasok próbára tettek. Az Isten erejében és hatalmában hitt. Ezért említi az Újszövetség (Zsidókhoz írt levél 11. fejezete) Dávidot a hit példaképei között. A nemvárt csoda meg is történt. A hatalmas Góliát ott fekszik a győztes Dávid lába előtt. Az Istenbe vetett bizalom erősebbnek bizonyult minden fegyvernél. IZGALMAS TÖRTÉNET Dávid és Góliát története. Sőt még ennél is több: beszédes történet. Arról beszél, mit is jelent Istenben hinni, s rábízni az életünket. S arról is, hogy aki ezt teszi, nem csalódik. Ezért mondhatta! el joggal Pál apostol: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk. Ausztriai Evangélikus Egyház kapja. 850 ezer márkával segítik a kelet-európai egyházakat, körülbelül ugyanennyivel a délamerikaiakat is. elsősorban a Brazíliai Evangélikus Egyházat. — Az említett összeg nem tartalmazza a területi szervezetek, valamint a női munkacsoport külön adományait, (epdö) Hitvalló Egyházhoz csatlakozott, 1938-ban a Berlin-dahlemi gyülekezetben a letartóztatott Martin Niemöller utódja. 1940-ben behívták katonának. 1943—49 között szovjet hadifogságban volt. 1950-től 1957-ig Bonnban, 1957- től 1971-ig Nyugat-Berlin ben volt a rendszeres teológia professzora. Számos kitüntetés birtokosa, és több egyetem avatta díszdoktorává. (epd, EKG Bulletin) „írok nektek, ifjak...” Kérdés és Mt 24,3—5, 13—14 A TEMPLOMBÓL ÉRKEZIK JÉZUS tanítványai kíséretében az Olajfák hegyére. Csendes nyugalmat áraszt a csodaszép pihenőhely — valóságos vihar tombol a tanítványok lelkében. Oka egy olyan téma, amely feszültséget támaszt, izgatott érdeklődést kelt máig minden emberben. Olyasmiről beszélt Jézus a templomban, ami a világ és az emberiség jövőjére vonatkozik. Van, aki tagadja, van, aki bevallja, de senkit sem hagy egészen hidegen ez a téma. Hova tartunk? Milyen cél felé halad a világ? Vannak, akik rettegve félnek, ha a jövőre gondolnak, mert valami egyetemes pusztulásban vélik a jövőt meglátni. Vannak, akik elméleteket gyártanak, időpontokat találgatnak, eseményeket egyeztetnek, jeleket összegeznek, azt remélik, kikutathatják az Isten titkait. Vannak, akik nem hajlandók tudomást venni az egészről, mert valami végtelen körforgásban bizakodnak. S vannak keresztyének is, akik evilági dolgokban remekül tájékozódnak hitükkel és ismeretanyagukkal, de lebénulnak, ha előre tekintenek, mert megfoghatatlan- nak érzik a célt. Jövő nélkül pedig s a jövőbe vetett reménység nélkül elveszítjük a jelent. Szükséges hát, hogy megfigyeljük, hogyan zajlik ez a találkozás az Olaifák hegyén. Csak megszokottnak nevezhetjük az események menetét. Hisz legtöbbször úgy van, hogy a beszélgető partner — régi tanítvány és mai hivő — rosszul kérdez. Nem igazán döntő részletek után kutat. Időpontot kérdez és jelekről faggatózik. Jézus pedig a jól ismert és kifogyhatatlannak tűnő türelemmel igazít helyre. Az időpontra nem reagál, hisz százszor elmondta már: sem a napot, sem az órát nem tudjátok. Jelekről beszél ugyan, de ott forrósodik át a hangja, amikor a lényeghez ér. Mi tehát a cél s a főútvonal, ami odavezet ? „AKI MINDVÉGIG KITART” — így kezdődik a lényegbevágó mondanivaló. Szalmaláng-lelke- sedésünk valószínűen mindany- nyiunkat bosszantott és elkeserített már. Nagy lendülettel fogtunk ügyekbe, kezdtünk programokat, aztán megrémültünk és meghátráltunk az első akadályoknál. Tanulásba fogtunk, s már előre láttuk, milyen remek, lesz elvégezni a tanfolyamot vagy bírni egy nyelvet. Kemény, küzdelmes napok kezdődtek — belefáradtunk. Mindannyian őrzünk ilyen kudarcokat emlékeink közt. Krisztus-követésünk nem juthat erre a szomorú sorsra! Itt célba- érkezésröl van szó. Célba érni pedig nem lehet hamar kihunyó lelkesedéssel, csak összeszedetten. koncentráltan és kitartóan. MTREN KELL KITARTÓNAK LENNÜNK? Mielőtt Jézus ehhez a mondathoz érne. a szeretettől beszél. Egész pontosan arról az ismerős állapotról, amikor a szeretet sokakban meghidegüL Az irányát nem rajzolja meg, hisz ez csak elvben lehetséges. Ha Jézus szeretetről beszél, arra a kapocsra is gondol, amely minket hozzáköt s arra a ragaszkodásra is, amely emberekhez fűz minket. , Egyik utat sem lehet másként járni, csak hűségesen és kitartóan. Elhidegülés nélkül. Ijesztően magas azoknak a száma, akik nagy lendülettel fogtak valamikor Krisztus követésébe. Kevés idő kellett hozzá, hogy kiderüljön, nem őt követik valójában. Saját álmaikat és reménységeiket kergetik. Amikor álmaik nem váltak valóra és reményük nem teljesült — mert Jézus egész másképp oltalmazta és vezette volna őket, mint ahogy saját maguk elképzelték —, akkor kiábrándultak. Elfogyott a kezdeti lendület, jött a keserű csalódás. Kilobbant a láng, s ők villámgyorsan hátatfordítottak. CÉLHOZ CSAK ÜGY ÉRÜNK, ha kitartóan követjük Jézust. Akkor is, ha nagyon nehéz terheket hordozunk. Mindenek ellenére kitartóan bízzunk benne! Ez az elszántság, ez az összpontosítás visz célhoz. Ne hidegüljön meg a szeretetünk! Ne lankadjunk a követésben sem! A jézusi életforma legtöbb esetben csak hosszú távon hozza meg gyümölcsét és mutatja meg eredményét. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ebbe az életformába belefáradjunk. Könnyen kezdünk el idegen norma szerint élni. Múlandó értékeket hajszolni, embereket szolgálatunkba állítani, senkire sem figyelni önmagunkon kívül. Ahhoz, hogy valaki tartósan Jézus nyomában maradjon, odaszá- nás kell és komoly összpontosítás. Ne engedjük, hogy kihunyjon a láng! Ne alkudjunk meg! Amikor a jövőről beszél Jézus, akkor kitartó életformát követel. Hűséget, nem az első akadályig vagy csalódásig, hanem egészen a célig. A cél pedig igazi jövőt jelent. Meg nem rontott, meg nem keserített, semmi által sem veszélyeztetett életet. Más szóval üdvösséget. IZGALMAS DOLOG A ' JÖVŐN GONDOLKODNI. Ott sejtünk a dolgok mögött valami titkosat, talányosat és izgalmasat. Jézus helyes Irányba tereli ebben a találkozásban gondolatainkat. Ne a titokzatosat keressük! Arra figyeljünk, ami igazán lényeges, ami helyes és hosszú távra mutató irány. Tanuljunk hűséget, legyünk kitartóak hitben és szeretetben, mert ez az igazi jövő záloga. Szabőné Mátrai Marianna DIE EVANGELISCHE DIASPORA A Német Szövetségi Köztársaság Gustav Adolf Egyesületének az 1983-as évkönyve „A diaspora, mint az egyház életformája” címmel cikket közöl dr. Karner Ágoston országos főA FRANCIA EGYHAZAK A BÉKÉÉRT A Franciaországi Protestáns Egyházak Szövetségének november végén La Rochelle-ben tartott zsinata elítélte az atomelrettentés politikáját, és felkérte a kormányt, hogy az atomfegyverzetet „fagyassza be” a jelenlegi szinten, akár egyoldalúan is. A francia római katolikus püspökök konferenciájának november 9-i nyilatkozata „még jogos, bár ideiglenes végső eszköznek” tartja az elrettentést, és ellenzi az egyoldalú leszerelést. — A protestánsok nyilatkozata „igazi demokratikus vitát” követel a béke kérdéséről, ezt nem lehet csak a szakemberekre bízni. A béke titkár tollából. Ezt a cikket a Gustav Adolf Egyesület külön- lenyomatban is közreadta. Úgyszintén egyházunk főtitkárának egyik előadásából közöl részletet a Gustav Adolf Egyesület 1983-as Kalendáriuma is. megőrzésének feltétele: nem lehet belenyugodni abba, hogy a világ két ellenséges tömbből áll, és hogy valamelyik fél a másik ideológiájában az „aszolút rosz- szat” látja. A nyilatkozat konkrét lépéseket is javasol a tagegyházaknak: békére nevelés, éberség az egyoldalú, manipulált információkkal szemben, erőszakmentes akciókban való részvétel, a fegyveres szolgálatot megtagadók támogatása, párbeszéd felelős politikusokkal és katonákkal. — Franciaországban körülbelü 1 millió protestáns él. (EPS, lwi) ifj. Hafenscher Károly A GUSZTÁV ADOLF EGYESÜLET SEGÍTSÉGE HELMUT GOLLWITZER PROFESSZOR HETVENÖT ÉVES Sajtóosztályunk adta ki: Luther Márton hitvallása EZZEL A CÍMMEL JELENT MEG dr. Prőhle Károly profesz- szor fordításában Luther négy, alapvetően fontos irata: a Keresztyén ember szabadságáról írt értekezés, a Kis Káté, a Nagy Káté és a később „Schmal- kaldeni cikkek”-nek nevezett, „A Keresztyén Hit Fő Tételei” című irat. A három utóbbiról tudjuk, hogy hivatalosan is be- .lekerült az evangélikusok hitvallási iratait tartalmazó Kon- kordia-könyvbe. És bár az első irat nem lett az evangélikus egyház hivatalos hitvallásává, joggal sorolta a hitvallások közé Prőhle professzor, hiszen Luther maga is így írt róla a pápához címzett levelében: „Alakját tekintve kicsiny ez, de ha nem tévedek, tartalmára nézve a keresztyén élet sűrített összegezése.” A könyv legnagyobb értéke az. hogy világos, érthető, jó magyar fordításban adja közzé azt, amit Luther tanított, amiben világosan és meggyőzően fejezte ki a keresztyén hit tartalmát. A mögöttünk levő Lu- ther-emlékév ünnepség sorozatai közepette sem feledkezhettünk meg arról, hogy minden Lutherról szóló előadásnál és megemlékezésnél fontosabb és értékesebb az, ha újra, a mi nyelvünkön. megszólaltatjuk Luthert megát. Igaz, jó volna még több írását megjelentetni, de ha már válogatni kellett, ez a négy irat csakugyan alapvetően fontos, a lutheri reformáció megértése szempontjából. Olyan iratok ezek, amelyekkel Luther közérthetően, egyszerűen akarta elmondani, hogy mi a legfontosabb minden keresztyén ember számára. NEMCSAK A TANÍTÁST, HANEM MAGÁT LUTHERT IS jobban megismerjük ebből a négy iratból. Megismerjük azt a Luthert, ■ akit hatalmába kerített Isten igéje, aki ebből az igéből megtanulta, hogyan tesz szabaddá Jézus Krisztus evangéliuma, és hogyan áll az így megszabadított ember embertársai szolgálatába. Megismerjük azt a Luthert, aki egyszerű szavakkal, mégis tömören tudja összefoglalni azt, amit tanulni és tanítani kell a keresztyén egyházban, és aki ezt a tanítást szemléletesen, sok gazdag képpel és példával tudja érthetővé tenni felnőttek és gyermekek számára, mert szívén viseli a reábí- zottak sorsát és üdvösségét. És azt a Luthert is megismerjük, aki harcolni tud a felismert igazságért, aki tud vitázni ellenfeleivel, nem a harc és a vita kedvéért, hanem azért) hogy reábízott tisztségének és szolgálatának megfelelően megtérésre vezesse azokat, akik nem ismerik az evangélium igazságát. SOKAT SEGÍT EZEKNEK AZ IRATOKNAK A MEGÉRTÉSÉHEZ AZ, hogy a bevezetésben Prőhle professzor egyszerű szavakkal ismerteti azokat az eseményeket és azt a történeti helyzetet, amelyben Luther rákényszerült arra, hogy írásba foglalja mindazt, amit tanított. Aki tudja, hogy mikor, milyen körülmények között, és miért keletkezett Luther négy hitvallása, sokkal jobban érti is ezeket. A bevezetés érthetőbbé teszi Luthernak X. Leó pápához írt levelét, a Káték előszavait, azok felosztását, a Schmalkal- deni cikkek előszavát és hangnemét. Aki figyelmesen olvassa és tanulmányozza ezt a négy iratot, az azt is felfedezi, hogy az eléjük írt bevezetés mögött Luther korának, többi iratának és egész teológiájának, tanításának nagy és mély ismerete rejtőzik. A GYÜLEKEZETEK TAGJAINAK, a teológia tudományában nem jártas olvasók érdekében Prőhle professzor kockázatot is vállal: Luther iratait az eredetinél sokkal több és kisebb szakaszra taglalja, mint ahogyan azt Luther tette. Teológusoknak és lelkészeknek bizonyára elég lenne az eredeti felosztás, de így abban nyújt segítséget, hogy ne váljék fárasztóvá az olvasó számára egy-egy irat olvasása és tanulmányozása. A felosztás tehát már nem Lutheré, de a szándék megegyezik vele: hogy mindenki, a legegyszerűbb hivő is jól értse és magáévá tudja tenni Luther hitvallását. EZ A RÖVID ISMERTETÉS SE AKAR MÁST, mint amit a beveztés összefoglaló mondataiban olvashatunk Luther négy hitvallásáról: „Mindegyik más, mert mindegyik más időben, más körülmények között és más céllal készült. Az első lényegre- törően alapvető, a második tömören tanító, a harmadik szemléletesen magyarázó, a negyedik harciasán tárgyaló. És mégis tartalmilag mindegyik ugyanaz: hivő bizonyságtétel arról, hogy ha megtérünk, és Isten felé fordulunk, mert Isten megragadott minket, akkor Isten még egyszer megfordít minket — embertársaink felé, hogy embertársaink javáért és üdvéért élve Neki szolgáljunk. Ha valaki elolvasta ezeket a hitvallásokat, akkor elmondhatja, hogy megismerte Luthert. Ha valaki nemcsak egyszer, hanem többször is elolvassa, és tartalmát magában feldolgozza, akkor megérti — és akkor érti meg igazán, mit jelent evangélikusnak lenni, és akkor hálás lesz Luthernek, sőt akkor élete végéig hálát ad Istennek, hogy ajándékul adta egyházának Luthert.” M. A.
