Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-16 / 38. szám

Kilencszázan az ország gyülekezeteiben Miskolc: Közösség szolgálatban és pihenésben NYOLC TAGÚ KÜLDÖTT­SÉG élén Augusto Kunért bra­zil püspök-elnök látogatott az ország második legnagyobb vá­rosába. Szombaton délután az egyház­megyébe érkező vendégeket a gyülekezetek lelkészei a Tiszai pályaudvaron fogadták, hogy az­után hittestvérek gépkocsiján a miskolc-tapolcai Junó szállóba hajtsanak, majd pedig az Euró­pa szerte nevezetes Barlang­fürdőben ismerkedjenek egy­mással s kellemesen frissítsék fel magukat az egy heti szoros nagygyűlési program után a másnapi szolgálatokra. A késő estébe nyúló beszélgetés jelez­te, hogy a világ minden tájáról egybeseneglett delegáció tagjai és a magyar vendéglátók között igaz testvéri közösség alakult ki már a szolgálat előestéjén. Vasárnap délelőtt 10 órakor a gyülekezet presbitériuma foga­dást adott a vendégek tiszteleté­re. Szebik Imre esperes meleg szívvel köszöntötte külföldi test­véreinket és a testvéregyházak képviseletében dr. Mészáros Ist­ván. református egyházkerületi főjegyzőt és dr. Kovács Endre római katolikus püspököt. Az ünnepi légkört emelte Ferenczi Katalin zenetanár fuvola-játéka (Händel: F-dúr szonáta) és Sze­bik Imréné szólóéneke (Bach: Reménységem). A fogadáson resztvettek a közeli Mezőköves­den üdülő cuxhaveni (NSZK) fiatalok lelkészükkel az élen. A vendégek dr. Király Levente, Kutas István, Varga István, Szi­lágyi Lenke és Mária saját ké­szítésű bőr, fa és textil ajándék- tárgyait fogadták mély megható- dottsá&gal. FELEDHETETLEN MARAD az ünnepi istentisztelet kezdete, amelyet a gyülekezet énekkará­nak bevonulása vezetett be. mi­közben Jövel, jövel áldott lélek c. középkori himnuszt énekelték. Terray László norvégjai lel­kész. a város szülötte végezte a kezdő oltárt szolgálatot, aki m-eghatódottan fúlt a gyülekezet előtt, hiszen 36 éve prédikált utoljára ebben a templomban, ahol keresztelték és konfirmál­ták. Majd A. Kunért püspök-elnök igehirdetésére figyelt a gyüleke­zet, aki Rm 5,5 alapján szólt ar­ról, hogy a reménység nem szé­gyenül meg, mert Isten szerete- te kiáradt a szívünkbe a Szent­lélek által. Reménységünk ket­tős vonást hordoz: itt a földi életben Isten kezébe tesszük éle­tünket, reméljük, hogy naponta megújítja szívünket, gondolkodá­sunkat, s ha a halál órája kö­kóniai főtitkár Dániából szólt meleg szavakkal a gyülekezet­hez. Különösen, figyelt a gyüle­kezet, amikor Terray László mondta köszöntését, akinek sok osztálytársa, rokona és jó barát­ja volt a gyülekezet soraiban. Az úrvacsorái istentiszteleten nyolc lelkész szolgálatával ré­szesültek a nagy számú hivek Krisztus teste és vére közösségé­ben. Csak a két órás istentisztelet végeztével terjedt ki a vendégek figyelme a teljesen felújított A vendégek ét a helyi lelkészek A. Kunért brazil püspök-elnök szönt ránk, akkor sem hagy ma­gunkra, hanem reméljük az örök életet. Nagy figyelemmel kísért és igaz meggyőződéssel elmondott szavai sokáig emlékezetesek ma­radnak a templomot zsúfolásig megtöltő hivek életében. Az is­tentiszteleten a gyülekezet ének­kara Crüger- és Bach-műveket adott elő mély átéléssel. A KÖSZÖNTÉSEK SORÁT Dummler stuttgarti egyházfőta­nácsos nyitotta meg, majd EIfi- ne Siagian asszony Indonéziából dr. G. Currens missziói igazga­tó az USÁ-ból, Paul Honoré dia­úrvaesoraosztás közben. Középen templom és parókia épületének szépségére. A presbitérium tagjaival együtt tartott közös ebéd után a kül­döttek a diósgyőri várat, majd Lillafüredet tekintették meg. Dr. Kürti László református püspök a vasárnap esti vacsorán volt együtt a vendégekkel, akik egy boldogan éneklő, igére figyelő, keresztyénségüket a mai Ma­gyarországon megélni kívánó gyülekezettél való találkozás örömével mentek , tovább — Krisztusban közös reménység­gel. Szebik Imre „Elő kövek” Kelenföldön ORGONAEST lesz szeptember 29-én, szombaton este 7 órakor a soproni templomban. Műsor: Improvizáció régi német és régi francia stílusban Grigny: Ave maris stella Marchand: Dialogue Bach: Korálelőjáték a-moll prelúdium és fúga Orgonái: SPÄNYI MIKLÓS A Sajtóosztály felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és gyülekezeteket, hogy az 1985. évi ÚTMUTATÓ és 1985. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 15-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Útmutató és Evangéli­kus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anya­got ne rendeljenek a Gyü­lekezetek, kizárólag ezt a két kiadványt. A Sajtóosztály az igé­nyeket a beérkezés sor­rendjében igyekszik kielé­gíteni. A határidőn túl beérkezett megrendelése­ket a Sajtóosztálv nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri meg­rendelőit, hogy a két kiad­ványból csak a szükség­letnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. — „Az építéshez nem elég egyetlen kő! Bizony sok kőre van ott szükség. Olyan kövek kellenek, amelyek összeilleszthe- tők, még ha különböző nagysá­gúak is. Ugyanez áll az egyház tagjaira, az élő kövekre. Lehet, hogy sok mindenben különbö­zünk egymástól, de Isten Lelke egybe akar építeni. Mindany- nyiunkat használni akar!” — mondotta kelenföldi igehirdeté­sében dr. Albrecht Hege, heilb- ronni prelátus, az LVSZ Végre­hajtó Bizottságának tagja a jú­lius 9-i látogatás alkalmával. Öt é^ feleségét a többi külföldi vendéggel együtt az istentiszte­let előtt Kari Károly felügyelő köszöntötte meleg szavakkal. Megemlítette, hogy milyen Öröm az. hogy nemcsak Budapesten tartja nagygyűlését a világszö­vetség, hanem még ennek során alkalom adódik a küldötteknek a gyülekezetekkel való közvetlen találkozásra is. Igv személyes ta­pasztalatokkal. élményekkel gaz­dagodva kölcsönösen megismer­hetjük egymást és tanulhatunk egvmástól. KÖSZÖNTÉST HOZOTT a szépszámú gyülekezetnek dr. Kerstin Dahlin orvosnő, svéd de­legátus és Ottmar Thurmin, a dél-amerikai Surinam evangé­likus egyház titkára is. Az an­gol nyelvű üdvözleteket dr. Rét­helyi Miklós tolmácsolta. A né­met igehirdetést Bencze Imre, a farkasréti kápolnában pedig Veikko Pöyhönen finn lelkészt dr. Korompay Bertalan. A templomi szolgálatok után a lelkészlakásban terítettek asztalt a papnék, ahol a svéd orvosnő még az afrikai missziói munká­járól is beszámolt, felelősséget ébresztve a harmadik világ né­pei iránt. Ekkor mondta el jó­kívánságait Steven Chu hong­kongi lelkész és Maruja Geron- gay asszony, a távoli Fülöp-szi- getek kis evangélikus egyházá­nak küldötte. A CSALÁDIAS EGYÜTTLÉT UTÁN dunai sétahajózásra men­tek a vendégek a gyülkezet tag­jaival, akik magukkal hozták ro­mániai. csehszlovákiai és NDK- beli látogatóikat is. Így egész nemzetközi társaság élvezte fő­városunk szépségét a kishajóról. Mikrofon hiányában Kisfalvy Er­zsébet segítségével mindenki idegenvezetőként tájékoztatta- kísérte partnerét. A fiatalok éne­keket tanítottak, s felcsendültek a kánonok a többnyelvű gyüleke­zetben. Rövid margitszigeti séta után jókedvűen indult haza a vendégsereg szálláshelyére, s ott­honaikba az őket kísérő gyüle­kezeti tagok. Ezen a napon lélekben össze­épülő élő kövekké lettek a tá­voli földrészek és különböző né­pek evangélikusai. Bencze Imre A MENNONITÄK VILÁGKONFERENCIÁJA A mennoniták július végén Strasbourgban tartották tizenegye­dik világkonferenciájukat, amely két hétig tartott. A konferencia fő témája rokon volt a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének témájával: „Isten népe reménységben szolgál”. A mennoniták szabadegyházi keresztyének. Keresztelő János kö­vetőinek vallják magukat. Tanításukban evangélizáció és funda­mentalista elemek keverednek racionalista elemekkel. Számukat több, mint hétszázezerre becsülik. A mennonitáknak több mint a fele Észak-Amerikában él. Európában a számuk közel százezer. (Ecumenical Presse Service) — S. XlÉ VASÁRNAP IGÉJE A szolgálat út az örökéletre Mk 10,17—27 1 A gazdag ifjú története azoknak a hivő embereknek jelent útba­igazító üzenetet, akik hallgatják az evangéliumot, abból megis­merték Isten akaratát és igyekeznek annak eleget is tenni. S úgy tudják, ezzel az örök élet felé haladnak. JÓL TUDJUK ÉS ÉREZZÜK ezzel a1' fiatal emberrel együtt, hogy az örök életre vezető úton döntő az életfolytatás, azaz cse­lekedeteink láncsorozata. Ezért ez a kérdés: „mit tegyek, hogy el­nyerjem az örök életet?” — nem elméleti kérdés. Tudjuk ugyanis, hogy az örök élet elnyerése nem természetes, hanem ajándék, amiben Isten a gyermekeit részesíti. Mit .kell tennünk? Jézus válasza erre a kérdésünkre két részből áll. A válasz első részében újra feleleveníti ismereteinket: Felso­rolja a parancsolatokat. Elsősorban azokat a szabályokat, amelyek az emberi együttélést szabályozzák: ne ölj, ne paráználkodj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld atyádat és anyádat. Ezek tulajdonképpen az emberi együttélés alappillérei. Megtartásuk nélkül a házasság, a család, a barátság és a tágabb ölelésű emberi közösségek élete pokollá válna. DE JÉZUS VÁLASZA NEM ALL ITT MEG! Ahhoz, hogy ezek a szabályok még eredményesebbek, még áldásosabbak lehessenek a családunkban, az emberi közösségekben, hallgassuk csak meg Jézus válaszának másik mondatát is! „Egy valami hiányzik be­lőled — mondja Jézus a fiatalembernek: — add el, amid van és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben, azután jöjj és kövess engem”. Arra figyelmeztet tehát Jézus a hiányosság emlegetésével, hogy nem elég az általános eerkölcsi normáknak megflelően élni! Abba új motívumot, motiváló erőt, új célt, új irányt, új lenületet akar belevinni Jézus azzal, hogy a szolgáló szeretet Istentől kapott erejére utal. Ez az új irány először kit-kit maga felé fordít és úgy mondja újra a követelményt Jézus szava: szabaddá kell tenni magunkat mindentől, ami megakadályoz bennünket abban, hogy embertár­sainkat egyenértékűnek tartsuk magunkkal. Mozgathatóvá, fel- használhatóvá kell válnunk mindenünkkel a szolgálatra! URUNK EBBEN A SZOLGALATBAN nem a gazdag ifjúra mu­tat, nem is embereket állít elénk példaként, hanem ö maga áll előttünk példaként az igazi szolgáló életre! Ezért mondja Pál apostol is: „azt törekedjetek megvalósítani magatokban, ami Krisz­tus Jézusban is megvolt” (Fii, 2,5). Ez a jézust érzés segít ben­nünket, hogy megszabaduljunk önmagunk és értékeink szereteté- től, a csak magunkkal törődő lelküiettől. Sőt lehetetlenné teszi azt, hogy embertársunk ügye iránt közömbösek lehessünk. A ke­resztyén ember életének iránya mindig pozitív, hiszen Jézus kö­vetésében sem visszahúzó, sem semleges lehetőség nincs! Erre kötelez Jézus példája is! Ezen a pontop_,m.ár nem erkölcsi döntésről van sző. A hit dön­tése itt nélkülözhetetlen. Gondoljuk csak:végig;, a fiatal ember üd­vözölni akar, örök életet akar nyerni;^g- ezt Istentől reméli. Ez a döntő ebben a történetben. A hit tehát Isten felé fordítja a tekin­tetet. Ez az, ami a keresztyén ember életében olyan erőforrás, amely egyre inkább megszabadítja önmaga érdekeitől és olyan életfolytatásra vezet el, amelyben izzik az élet szeretete és megbe­csülése közben az embertársért való szolgálat. Ez Jézus követe­lése ma! ÚJRA HALLGASSUK CSAK JÉZUS SZAVÁT: „egy valami hiány­zik még belőled”. Ez már nem fájó megállapítás Urunk ajkán, hanem útbaigr iitó mondat: biztat a diakónia végzésére, arra, hogy jobban szeressük embertársainkat a magunk előnyénél és értékei­nél! S ez az embertárs a házastárs, a gyermek, a szülő, a barát, a munkatárs, a testvér, az embertárs, tehát az, akit Isten rajtunk keresztül is szeret! A kételkedő azt mondhatja: ez lehetetlen igénye Jézusnak. így gondolták a tanítványok is. Jézus azonhan sose kíván lehetetlent tőlünk! Isten erejével eredményesen követhetjük Jézust az em­bertársért végzendő fáradozásban is. Aki a szolgálat útján jár, az gyakran tapasztalja: sok áldást tartogat Jézus szolgálatba hívó szava: „jöjj, és kövess engem”. Detre János Imádkozzunk! Urunk! Térítsd szívünket tehozzád, hogy hitben növekedjünk, a jó cselekvésében meg ne restüljünk, a szeretetben bővölködjünk, egymást erősítsük. Amikor pedig eljön számonkérésed napja, ré­szeltess bennünket is az örök örömödben. Jézus Krisztusért. Ámen AMERIKAI EVANGÉLIKUSOK AZ EGYSÉG ÚTJÁN Az észak-amerikai Egyesült Államokban élő kereken nyolc és fél­millió evangélikus tizenkét egyházszervezetben él. Ezek közül csak három — az Amerikai Evangélikus Egyház, az Evangélikus Egyház Amerikában és az Evangélikus Egyházak Egyesülése — kereken öt és félmillió egyháztaggal tagja a Lutheránus Világszö­vetségnek. E három egyház néhány évvel ezelőtt elhatározta, hogy közös egyházszervezetet létesít. Az egyesülés előkészítésére kikül­dött bizottság ez év júniusában Philadelphiában tartotta ötödik ülését. Az előkészület azért tart ilyen hosszú ideig, mert az elő­készítő bizottság javaslatait jóvá kell hagyniuk az egyes egyházak közgyűléseinek. Mivel eltérő hagyományokkal rendelkező egyhá­zakról van szó, az előkészítő bizottság munkája igen lassan halad előre. Ez a bizottság dolgozta ki például „Az egyházi hivatal evan­gélikus értelmezése” című tanulmányt, amelyet a Lutheránus Vi­lágszövetség a tagegyházak számára ajánlott tanulmányi anyag­ként elfogadott. A bizottság legközelebbi ülését ez év októberében tartja. Hogy az egyesülés végrehajtására mikor kerül sor, azt még nem lehet tudni. Ha ez a tervezett egyesülés meg is valósul, az észak-amerikai evangélikusok még nagyon messze vannak az egységtől, hiszen ezen kívül még kilenc egyházszervezet marad, amelyek közül leg­nagyobb a Missouri Zsinat közel hárommillió egyháztaggal. (Iwi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom