Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-09 / 37. szám

Tanulunk (Folytatás az 5. oldalról) kokban és részvénytársaságok­ban, amelyek üzleti kapcsolat­ban vannak a délafrikai apart­heid politikát követő kormány­nyal. Felelősségünk van, hogy fi­gyelmeztessük egymást, mint ugyanannak a testnek tagjait, hogy a királyság evangéliuma nem keverhető össze politikai, katonai vagy egyházi felsőbbség igényeivel, mert ekkor megszűnik Megfeszített Urunk evangéliumá­nak lenni. A helyi adottságok figyelembevétele A misszió kilátásai sohasem voltak ragyogóbbak, mint ma­napság. Emberek milliói vannak állandó mozgásban a világon. Az USA-beli Calif ormában minden 10 évben megkétszereződik az Ázsiából és a Csendes-óceáni szi­getvilágból származó emberek száma. Mivel lakosságának egy­negyede spanyol ajkú, ez az ál­lam mind az angolt, mind a spa­nyolt hivatalos nyelvként hasz­nálja. A Los Angeles-i iskola- rendszerben több mint'90 nyel­vet használnak, hogy a világ minden részéből származó gyer­mekeket oktassák. A mi saját szomszédságunk jól illusztrálja, az USA-ban fel­lelhető mai pluralizmust és a világ mikrokozmoszát mutatja. Közvetlen szomszédunk egy ja­pán család, és a mormon egy­házhoz tartoznak. Átellenben egy mohamedán család él Szíriából. Az Egyesült Államokban sok más település hasonló klünöbözősége- ket mutat. Az Egyesült Államokbeli evan­gélikus egyház nagyon erős észak-európai hatásokat hordoz, de mostanában megvan a lehe­tősége ahhoz, hogy tanuljon má­soktól, hogyan kell kulturális határokon keresztül egy egyház­zá lennie a minden kultúrából és fajból jövő nép számára. Tet­tünk már addig is Haladási de ez lassú. Ennek folyditöátt^'thisi'- sziói teológiánkat megerősítet­tük és kijelentettük, hogy a he­lyi gyülekezet a misszió köz­pontja és az evangéliumot a he­lyi kontextusban kell továbbad­ni. Ezeket a helyi szituációkat csupán azért említem, hogy il­lusztráljam a szokatlan lehető­ségeket, amelyek a misszió szá­mára adatnak ma. Áhítattal kell figyelnünk, amint a Missio Dei fel tudja használni népek szét­szóródását is. Egy olyan nép, amely már bezárkózott saját kul­turális körébe, most konfrontálni kénytelen a világ minden részé­ből jövő bevándorló tömegekkel. Szokatlan módon tehát, de az egyház ismét hivatást nyert missziói természetének gyakor­lására és a helyi' gyülekezetek arra vannak kényszerítve, hogy ugyanazokkal a teológiai és gya­korlati kérdésekkel küzdjenek meg, mire a világméretű egyház kénytelen válaszolni ma: Vajon a gyülekezeti tagság-e a misszió célja? Vajon a kulturális homogeni­tás az érvényes misziói straté­gia egy pluralista világban? Kell-e latin származású, ázsiai és afrikai lutheránusoknak né­met énekeket énekelni ahhoz, hogy valóban lutheránusok le­gyenek? Vajon a prédikációs és isten- tiszteleti megszokott stílus a lutheránus egyházban megfe­lel-e az evangélium közlésének a mai több kultúrából össze­tett (crosscultural) helyzetek­ben? Vajon a felekezeti struktúrák akadályt jelentenek-e a mai pluralista társadalmakban a misszióban való egység előtt? Más fajta Krisztust hirdetünk a szegényeknek, mint a közép- osztálybeli embereknek? A lelkészképzés a mai formá­jában megfelelő felkészítést ad-e a missziói munka elvég­zéséhez? Van-e bátorítás, kép­zés laikusoknak olyan felada­tokra, amiket még nem végez­tünk el? , Nem több beszéd és több szak- dolgozat az, amire ma szükség lehet az embereknek, aki írni, vagy beszélni akar a misszióról James Scherer kitűnő és átfogó könyvében (A misszió és evan- gélizáció evangélikus perspektí­egymástól vája a 20. században című könyv). Most mégis itt vagyunk. Ismét csak űz milliók látványa, akik sok országban még sohasem hal­lották az evangéliumot tanuk ajkáról. Megint itt vannak a dé- monikus erők: az elnyomás, szexizmus, faji megkülönbözte­tés, igazságtalanságok akár egy­házi, akár politikai, akár gazda­sági rendszerek gyakorolják. Az­zal a ténnyel is szembe kerü­lünk, hogy fiatalok, akik nem rendelkeznek szemináriumi vagy akadémiai végzettséggel, mert nem volt rá lehetőségük, igazán nem gyakorolnak befolyást az egyház döntést hozó testületéi­ben. ízért, míg egyfelől igaz az, hogy a gyülekezet áll a misszió középpontjában, mégis minden missziói feladat ellátása tekinte­tében a gyülekezet kapacitása nem elegendő, még egy-egy fe- lekezeté sem. János apostol mondja el nekünk, hogy amikor Urunk szembekerült közvetlen halálának lehetőségével, azért imádkozott, hogy követői mind­nyájan „egyek” legyenek, hogy amikor kiküldi őket a világba, már úgy hirdethessék az igazság igéjét, mint közös bizonyságté­telt. Sohasem szabad feladni az igazi ökumenikus egység és lel­kiszolgálat elérésének célját. ökumenikus felelősség a békéért Lehet, hogy ez a nagygyűlés tölti be az előző világgyűlésnek az ígéreteit? Lehetünk éppen mi az az Is­ten népe, amelyik elfogadja tör­ténelmi felelősségét, véget vet a beszédnek, nők és ifjak teljes egyenlőségéről, vagy más kire­kesztett rétegek egyenlőségéről, az egyházban és éppen mi fog­juk gyakorolni a partnerség bé­kéjét (sálóm j át?)? Lehetséges, hogy éppen ez az evangélikus összejövetel mutatja be, mit je­lent a ökumenicitás, az ökume­nikus közösség és a világnak, hogy komolyan veszi minden határozatát és előző ülések és ökumenikus összejövetelek nyi­latkozatait? Nem várhatunk addig, amíg mindenki megfelelő képesítést nyer a partnerség elnyeréséhez a misszióban: mi úgy nyerjük el képesítésünket, ha benne va­gyunk a partneri kapcsolat fo­lyamatában. Miközben gyakorol­juk a sálómot, mi magunk le­szünk sálómmá. Miközben eltűn­nek a válaszfalak, aközben ta­nulunk egymástól, igen, csak egy folyamatban lehetséges megta­pasztalni, mit is jelent a sálóm. Ekkor aztán már tudunk, min­den képmutatás nélkül szólni a világ sálómjának érdekében, amelyért együtt dolgozhatunk, igazi partneri viszonyban a bé­kéért, a politikai feszültségek csökkentéséért és a fegyverkezé­si verseny megszüntetéséért. A sálóm egyháza egy a misszió munkájában és sálómért küzd a világban. Nem ez az Isten or­szágának víziója? Mindez nagyon is képzelgésnek és naivnak hangozhat azoknak, akik már sok nagygyűlésen vet­tek részt és veteránok, de ugye az egyház mégis csak jellegzete­sen ilyen jövőt látó és remény­teli közösség? Látás kell ahhoz, víziói látás, hogy a szeretetben és a hitben és a bűnbocsánatban tudjunk reménykedni, ezekben az életalakító erőkben. Víziónknak és reménységünknek cselekvéssé váltásához nem kell visszafelé mennünk és összehívni egy bi­zottsági ülést, vagy terveket ké­szíteni, hanem vissza kell menni és térdre kell ereszkedni _ és imádkozni kell. A tanítványoknak, akik vitat­koztak az írástudókkal a hegy lábánál, a transzfiguráció alkal­mával egy tisztátalan lélek ki­űzetésének kérdéséről, Jézus egy­szerűen ezt mondja: „Ez a fajta nem űzhető ki semmi mással, csak imádsággal.” (Mk 9,29.) Már meg van a programterve­zetünk. Tudjuk, mit kell tenni. Emlékezzünk győzelmünkre és a reménység eseményére. A ke­reszten elhangzott kiáltástól a megjelenéskor hangzó trombita­szóig misszióban levő egyház va­gyunk. Jöjjön el a te országod! Sálóm. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. szept. 9-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká- roly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11., du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 9. (szlovák), de 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marian­na. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mát­rai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Sóroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pest­újhely de. 10. Sehreiner Vilmos. Rá­kospalota M A V - telep de, 8. Schrei­ner ' Vilmos. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalav Tamás. Kistarcsa de. 9, Solymár Péter. Rá­koshegy de. 9. Kosa Pál. Rákoscsa­ba de. 9. Kósa László. Rákosiidét de 11. Kósa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. EfScsikapú tér de. 9. (úrv.) de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Toroczkó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Modori u, de. fél 10. Pesthi- degkút de. fél 11. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Kelenföld de. 8.. de. 11. (úrv.). du. S. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagyté­tény de. fél 9. Rozsé István. Kelen- völgv de. 9. Budafok de. 11. Rózse Tstván. Budaörs, du. 3. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Ben- kő Béla. Csenel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 12. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 2 Kor 3,4—9: az igehirdetés alapigéje: Mk 10, 17—27. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: szeptember 16-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: BALICZA IVÁN salgótarjáni lelkész. — Schreiner József né, sz.: Wölfel Vilma, az óbudai gyüle­kezet volt felügyelőjének felesé­ge rövid szenvedés után augusz­tus 10-én elhunyt, temetése augusztus 13-án volt az óbudai temetőben Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazga­tójának szolgálatával. „Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.” — Buthi Lajosné sz. Dancz Emma, aki a beledi templom hű­séges takarítója volt hosszú éve­ken keresztül, 82 éves korában elhunyt. „Boldog az, aki Isten or­szágának vendége.’’ — Tompa Lajosné sz. Büki Er­zsébet. a vásárosfalusi gyülekezet hűséges tagja 78 éves korában örök nyugalomra tért. „Ne nyug­talankodjék a ti szívetek: higy- gyetek Istenben!” — Varga Józsefné, sz. Faze­kas Julianna, a csánigi gyüleke­zet áldozatkész munkása türe­lemmel viselt hosszú szenvedés után 79 éves korában elhunyt. Benne Nagy Imréné. nagysimo- nyi gyülekezeti diakóniai előadó édesanyját gyászolja. „Tudom, hogy az én Megváltóm él és egy­kor az én porom felett megáll.” EVANGÉLIKUS ELET l A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: ! Harkányi László 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft . Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90137 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs masasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el.” (Ézs 42,3) VASÁRNAP. — „Azt vallják, hogy ismerik az Istent, de cse­lekedeteikkel tagadják.” — Tit 1,16 — (Zsolt 118,28 — Mk 7, 31—37 — Zsolt 142). Istenünk! Igéd minket ítél meg, a mi bű­neinket leplezi le. Ne is engedd, hogy mentegessük magunkat, ki­vonjuk akaratod érvényessége alól életünket. Gyakran mond­juk, mi ismerünk Téged, tudjuk milyen vagy, hogy szeretsz min­den embert; csak éppen éle­tünk mutat mást, amikor sze­retetlenek, haragtartók, hitetle­nek vagyunk. Jöjj segítségünk­re Istenünk, hogy egységben le­gyen bennünk a Rólad való is­meret és a felebarátban Téged szolgáló szeretet. Ámen. HÉTFŐ. — „Ne félj, mert nem vallasz szégyent” — Ézs 54,4 — (2' Kor 1,12 — Mt 12,9—21 — Jer 2,1—13). Mennyei Atyám! Szavad vigasztaló ígéret a szá­momra. Mert ha Te azt ígéred, hogy szolgálatomban, életem­ben, hitemben nem vallók szé­gyent, akkor jelenlétedet ígéred nekem. Hiszen másként csak megszégyenülnék; terveket ko­vácsolnék erő nélkül, álmodoz­nék megalapozatlanul, szavam­nak sem lehetne hitele, s napról napra kudarcok érnének csak. De ha Te azt mondod, ne fél­jek, akkor önmagádat ígéred se­gítségül, erőül, bátorításul, vi­gasztalásul. Köszönöm, hogy se­gítségemre jössz. Ámen. KEDD. — „Bocsásd meg a mi vétkeinket!” — Mt 6.12 — (Jer Sir 1,18 — Apcsel 14,8 — Jer 3,1—10). Mennyei Atyánk! Ez az egyetlen megoldás a számunkra, hogy Te megbocsátasz. Napon­ként megtapasztaljuk, hogy ma­gunk és mások számára is a Te szereteted az erőforrás. Nem kell félnünk, rettegnünk, mert Jézus Krisztusért megbocsátasz a megtérő bűnösnek. Még azt is kérjük, hogy megbocsátani kész szeretetünkkel tovább tudjuk ad­ni azt a kincset, amit Tőled kaDtunk. Jézus Krisztusért ké­rünk. Ámen. SZERDA. — „Bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg. Vegyétek el szemem elől eonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok jót tenni!” — Ézs 1,15—17 — (2 Tim 2.25 — AnCsel 3,1—10 — Jer 3,19—4,4). Urunk! Te nem azért adtad nekünk az imádko­zás lehetőségét, a veled való be­szélgetés aiándékát. hogy szép szavak mögé rejtsük életünk szennyesét, mentegetőzzünk és mewarázkodiunk előtted. Mi méqís sokszor íev és erre hasz­náljuk ezt a csodálatos ajárdé­— MÖRICHIDA. Augusztus 12-én két új presbitert iktatott tisztébe a gyülekezet lelkésze: Tóth Gyulát és ifj. Sipos Józse­fet. — BAKONYTAMASI. a gyü­lekezet megújított tisztikarát pünkösd ünnepén iktatta be Sza­bó Vilmos Béla lelkész. Az új presbiterek: Adorján Gyula, Ba­ranyai István, Bácsi Zoltán, Gabnai László, Garab Lajos, Né­meth György, ifj. Németh Dénes, Németh Imre, ifj. Németh Ká­roly. — DIÓSGYŐR, VASGYÁR. Pásztor Pál születésének 70. év­fordulója napján, lelkészi szol­gálatának 25. évfordulóján, szep­tember 9-én, vasárnap jubileumi zenés áhítatot tart a gyülekezet. Igét hirdet: Szebik Imre espe­res, orgonái: Árpás Miklós, a salzburgi „Mozart” Zeneművé­szeti Főiskola hallgatója. Közre­működik: Peregi Péter, Korom- pay Tünde és Kovács Ödön ze­netanár. A jubileumi alkalomra mindenkit szeretettel hívnak. — SZÜLETÉS. Sümeghy Jó­zsef soproni íöldmémököt és fe­leségét, Galgóczi Emma fényké­pészt Isten leánygyermekkel ál­dotta meg. Neve: RITA. A ke­kodat. Most leleplez minket a Te igéd. Belátjuk, hogy hitetle­nül, élettelenül imádkozunk. Csak szánkkal dicsérünk, éle­tünk pedig szégyent hoz Rád. Gyógyíts meg ebből a nyomorú­ságból, hadd lehessünk meg­újult életű gyermekeid, akik a meghallgatás reménységében fordulhatnak hozzád imádsá­gaikban is. Ámen. CSÜTÖRTÖK. — „Pál írja: Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző ember voltam, még­is irgalmat nyertem.” — lTim 1,13 — (Ézs 6,5 — Jak 5,13—16 — Jer 6,9—21). Ür Jézus Krisz­tus! Apostolod élete, munkája, „megfordulása” a Te hatalmadat tanúsítja. Jó, hogy az egyház- történetben sok ilyen jellel bizo­nyítottad erődet; e példákra gon­dolásunk erősíti a mi reménysé­günket, magunkra nézve is. Mert Te, aki egykor a „Pál-fordulás”, a reformációban pedig a „Már- ton-fordulás” csodáját elvégez­ted, elég erős vagy arra ma is, hogy engem is átformálj, hogy mai Jánosok s mások is átéljük szereteted ellenállhatatlan ha­talmát. Ámen. PÉNTEK. — „Jézus szerte járt, jót tett és meggyógyított mindenkit.” — ApCsel 10,38 — (Mik 6,3 — Mt 8,14—17 — Jer 7,1—15). Urunk! Péter apostol bizonyságtétele heves vágyako­zást ébreszt bennünk is. Bárcsak átélnénk minél többen, hogy a „mindenki”-be mi is beletartoz­hatunk. Gyógyíts meg, Urunk minden mai nyomorultat, szen­vedőt, békétlent, erőtlent, eleset­tet is! Bizony összeszorítja a szí­vünket a sok baj, nyomorúság, amit magunk körül látunk. Add, Urunk, hogy ne csak sajnálkozni tudjunk, hanem követségedben szerte járni is, s ahogy a Te né­pedhez illik, jócselekedetekkel és gyógyító szeretettel legyünk kö­veteid és munkatársaid mai vi­lágunkban. Ámen. SZOMBAT. — „A ti megpró­bált hitetek, amely értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megje­lenésekor méltónak bizonyul jors a dicséretre, dicsőségre és tisz­tességre.” — 1 Pt 1,7 — (Zsolt 126,5—6 — Lk 4,38—44 — Jer 7.21—28). Urunk Jézusunk, hi­tünk Fejedelme! Ilyen hitet éb­ressz bennünk Szentlelked által, kérünk! Olyan hitet kérünk Tő­led, amely kiállja a próbákat, nem lankad el a teher alatt, nem sorvad el reménység híján, ha­nem szép gyümölcsöket terem szeretetben. Add Urunk, hogy ilven hitben élhessünk, s ha el­jön ítéleted napja, ilyen hitben állhassunk meg előtted, szerete- tedért. Ámen. resztelés szolgálatát a nagyapa, id. Sümeghy József vadosfai lel­kész végezte. „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és isme­rem őket, ők pedig követnek en­gem. örök életet adok nekik és nem vesznek el soha, mert sen­ki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” — Jn 10,27—28. Donáth László miskolci segéd- leikészéknek Budapesten 1984. május 11-én Dávid Ferenc nevű második, Zaveczki József szí ráki segéd- leikészéknek 1984. május 17-én Pásztón Mózes nevű első, Fábián Ferenc őrimagyarósdi h. lelkészéknek július 21-én Bog­lárka Réka nevű második gyer­mekük született. Balicza Iván salgótariáni lel­készéknek Salgótarjánban 1984. május 29-én Gábor nevű harma­dik gyermekük született. Németh Géza ny. csikvándi lelkész 1984. március 27-én 74 éves korában Csikvándon, Gerencsér Zsigmond ny. mó­ri chidai lelkész 1984. június -án 91 éves korában Budapesten el­hunyt. Ittzés János

Next

/
Oldalképek
Tartalom