Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-08-26 / 35. szám

FINN ÜVEGMŰVÉSZET Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban FŐVÁROSUNK EGYIK GYÖNGYSZEME az Iparművé­szeti Múzeum Üllői úti épülete. 1893—96 között épült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint. A kupolát borító mázas Zsolnay-majoüka szép napsütés­ben már messziről csillog, és hívogatja a múzeum tárlatai iránt érdeklődőt. Közel 90 éves múltja sok értékes kiállítás be­mutatására nyújtott lehetőséget. Itt láthattuk többek között az egyházi gyűjtemények kincsei­ből összeállított tárlatot is. A közelmúltban, mintegy két és fél éven át zárva voltak az Ipar- művészeti Múzeum kapui a lá­togatók előtt. Az épület tata­rozásra szorult. Felújították az egész épület elektromos hálóza­tát és fűtési berendezését, s rendbe hozták a restaurátor-mű­helyeket is. A BELÜLRŐL MEGÚJÍTOTT ÉPÜLETBEN elsőként a finn üvegművészetet bemutató kiál­lítás kapott helyet. Ezt az anya­got hazánkban először a szege­di Móra Ferenc Múzeum mu­tatta be, s az a budapesti be­mutató után szeptember végéig még a szolnoki Damjanich Já­nos Múzeumban is látható lesz. Az 500 tárgyat tartalmazó gyűjteményt a riihtmáki üveg­múzeum XIX—XX. századi anyagából válogatták össze. A megnyitón jelen volt Osmo Väinölä, a Finn Köztársaság bu­dapesti nagykövete is, valamint a rihimäki üvegmúzeum igaz­gatója, aki a megnyitást köve­tően tárlatvezetést tartott. A FINN ÜVEGGYÁRTÁS 300 éves múltra tekint vissza. Az első übeghutát Finnországban, egy kis tengerparti városban, Nystadban 1681-ben alapította Gustav Johan Jung. Ez azonban rövid négyévi működés után le­égett. Mintegy hét évtizednek kellett eltelnie, míg a második üveghutát megalapították. Az Avik vidékén épült Abo-tól, az akkori fővárostól pem messze, 9*6 évig ez az egyetlen üveghuta• ál­lította elő a lakosság részére az ablaküveget, valamint a gyógy­szeres és háztartási üveg szük­ségletet. Csak a XVIII. század végén, majd a XIX. században létesülnek újabb üveghuták, amikor az üveggyártás Svédor­szág és a cári Oroszország felé exportpiacot talál. FINNORSZÁGBAN AZ ÜVEG­IPAR a XIX. század végén kez­dett nagyiparrá fejlődni. Ennek oka részben az, hogy a fafeldol­gozó üzemek mellé a hulladékfa felhasználása érdekében üveg­gyárakat telepítettek. Ezek kö­zött ma is híresek a nuutajärvi, az iittalai, a karhulai és a riihi- mäki üveggyárak. Ezek a gyá­rak az ablaküveg és palackgyár­tás mellett elkezdenek edénye­ket. csiszolt kristályüvegeket és préselt üvegtálét is gyártani. A második világháború után pá­lyázatot hirdettek új metszés­mintákra. A pályázók közül ki­tűnt két üvegtervező, Tapio Wirkala és Kaj Franck, akik littala állandó tervezői lettek. Kaj Franck később a nuutajärvi gyár műszaki vezetője lett. AZ ÜJ FQRM ATERVEZÖK MUNKÁJA NYOMÁN kialakult EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: j Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-071 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-35 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató az a sajátos üveggyártási tech­nika, amit már jogos finn üveg- művészetnek nevezni. A poha­rak. vázák, kancsók. tányérok, tálak, gyertyatartók különös for­májukkal és felületük kiképzé­sével eltértek a hagyományostól, nagy feltűnést keltettek, de el­nyerték a közönség tetszését. Az egyes darabokon olykor a karcsú finn fenyők magasba szökő su­dár törzsét véljük felfedezni, máskor a jégcsappá dermesztő hideg tél jelenik meg a Timo Sarpaneva tervezte kis i betűvel jelzett üvegsorozaton. Ezek a da­rabok valóban művészi értékűek, s ugyanakkor mindennapi hasz­nálati tárgyak is. A természet világához való kötöttségük hoz­za közel hozzánk őket, ezért sze­retjük és használjuk mi is szí­vesen a finn üveget. Vető Béla VÁLTOZÁSOK AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN Egyházközségek: Budavár: Az egyházközség közgyűlése megszervezte a 3. gyü­lekezeti lelkészi állást, és arra egyhangúan meghívta: Madocsai Miklós másodlelkészt. Beiktatása 1984. június 24-én volt. Ózd-Putnok: Cserági István lelkész lemondott gyülekezeti lel­készi állásáról. A gyülekezet presbitériuma meghívta Tarjáni Gyula sátoraljaújhelyi lelkészt. Helyettesi kiküldése: 1984. július 1-től megtörtén t. Sátoraljaújhely: Tarjáni Gyula lelkész lemondott gyülekezeti lel­készi . állásáról. A gyülekezet presbitériuma és közgyűlése meghívta Cserági István volt óz­di lelkészt, helyettesi kiküldése július 1-től megtörtént. Abaújszántó-Tállya: A gyüleke­zet gondozására július 1-től Péter Jenő fancsali lelkész kapott megbízást. Székesfehérvár: 1984. szeptem­ber 1-től segédlelkészi szolgálatra a püspök Bencze András segéd­lelkészt küldte ki. Segédlelkészi beosztások: Boba: Nagyné Ferenczy Erzsé­bet lelkészi munkatársat 1984. augusztus 15-től dr. Nagy Gyula püspök felmentette és a celldö- mölki gyülekezetbe küldte ki; Bobára: 1984. szeptember 1-től kiküldte szolgálatra Piri Magdol­na lelkészi munkatársat. Répcelak: 1984. szeptember 1- től segédlelkészi szolgálatra dr. Nagy Gyula püspök Zólyomi Má­tyást küldte ki. Bndapest-Kelenföld, Üllői úti Szeretetotthon: 1984. szeptember 1-től kezdődő hatállyal szolgálat­ra Hepke Zsuzsa lelkészi munka­társat küldte kd dr. Nagy Gyula püspök. Sárszentmiklós-Sárbogárd: A gyülekezet megszervezte gyüle­kezeti munkatársi állását. Mn- gassy Katalin gyülekezeti mun­katársi szolgálatba való beikta-- tása 1984. május . 19-én volt. — TÄPI0SZENTMÄRTON. Bre- bovszky Gyula volt csorvási lel­készt Keveházi László esperes 1384. szeptember 2-án, vasárnap du. 3 órakor iktatja lelkészi hi­vatalába. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak. — HÁZASSÁG. B rebovszky János és Pintér Márta esküvője augusztus 11-én volt a Deák téri templomban. A házaspárt a menyasszony édesanyja, Pintér Károlyné és a vőlegény édesap­ja, Brebovszky Gyula lelkészek áldották meg. — Háry László és Takáts Ju­dit július 21-én tartották eskü­vőjüket a szombathelyi evangé­likus templomban. „A szeretet soha el nem fogy.” 1 Kor 13,8, ____________ — K omjáthy Dénes, a beledi gyülekezet presbitere 91 éves ko­rában elhunyt. Temetésén a 90. Zsolt, szavai vigasztaltak: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedék­ről nemzedékre.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. augusztus 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fa­sor de. 11. Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sán­dor u. 31—33. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de, fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabórié Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter. Rákoshegv de. 9. Kósa Pál. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. Rákosliget de. 11. Kósa László. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado­csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 0. Karcsics Magda. Tororzkó tér de. fél 9. Karcsics Magda. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Fl°mér. de. 11. Rntt- kav F.iemér. du. fél 7. Ruttkav Ele­mér. Modori u. de. fél io. Pesthideg- kút de. fél 11. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) B^noze Imre. du. fi. Bencze Imre. Német­völgyi út 138. de. 9. SrTolZ László. Na."vtéfény de. fél 9. Rőzae Tstván. Keienvöl*rv de. 9. Budafok de. n. Rőz=!^ Tstván. Budaörs du. 3. Rözse Tstván. Törökbálint du. fél fi. Rozsé Tstván. rsüiaghpgy de. fél 10. Bonkő Béta. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Istentiszteletek a Balaton mellett 1984. augusztus 26-án Balatonalmádi (Bajcsy-Zsillnszky u. 25.) du. 4. Balatonfüred (relormátus templom) de. 8. Balatonkenese (re­formátus templom) du. 3. Balaton­szárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 41.) de. 10., (református templom) de. 8. Balatonszemes (Fő u. 32.) du. 2. Balatonszepezd du. 2. Balatonvilá- gos (Drenyovszky-villa) du. 4. Csopak (református templom) du. 5. Dftrgicse du. 3. Fonyód (protestáns templom) du. 4. Gyenesdiás (Béke u. 57.) du. fél 3. Keszthely (Deák F. u. 20.) de. 11. Köváeóiirs de. 11. Révfülöp de. 10. Siófok (Fő u. 93.) de. 11. Tapolca (Darányi u. 1.) de. 9. — Szentháromság ünnepe után a 10. vasárnapon az oltárterítö színe; zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 1 Kor 12,1—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 9,24— Nagy megtiszteltetés ért en­gem a közelmúltban Zoltán bá­csi, kedves jóbarátom megkért, hogy jöjjek el a vasárnap reg­geli istentiszteletre és vegyek vele együtt úrvacsorát. 75 éve lesz annak, hogy ezen a napon konfirmálkodott, ennek az em­lékére ismételné meg az akkor tett fogadalmat. Legyek mel­lette ezen az alkalmon. Életem folyamán már többféle ünneplésen vettem részt, de ilyenen még nem. A konfirmá­ció évfordulóját nyilván kevesen ünnepük meg. Hát még 75 év után! De Zoltán bácsiban ez a ’75 év előtt tett fogadalom na­gyon erősen él. A vasárnapon­kénti úrvacsoránál az ő hangját hallom ma is a legmagabizto- sabbnak. Igaz meggyőződés cseng ki belőle, amikor vála­szol: bánom, megbocsátok, hi­szem. Magam is boldogan csat­lakozom hozzá. Jó dolog a tisz- taszívűekkel együtt vallani. Amikor a reggeli istentiszte­let után kiürült a tempóm, nem maradt más csak Zoltán bácsi, a lelkész felesége, az éppen az­napi szolgálatot végző testvérem és jómagam. Zoltán bácsin sö­tétkék ruha volt, mint 75 év­vel ezelőtt, csak a haja lett fe­hér az élet gondjaitól. Ott ült a harmadik padban, szemben az oltárral, Jézusával egyedül, ket­tőjük között egy hosszú élet megtapasztalt bizonyosságával a szívében: hogy akik az Istent szeretik, azoknak rmndenek ja­vukra vannak. Ülök az utolsó sorban köny­„Boldog az a -nemzet, amely­nek Istene az Gr, az a nép, ame­lyet örökségül választott” Zsolt 33,12. VASÄRNAP. — Jézus imád­kozott : „De nem értük könyör- gök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek én- bennem” Jn 17,20 — (Ézs 53,1 — Lk 19,41—48 — Zsolt 130). Jézus tanítványai annakidején szemé­lyesen döntöttek mellette. Meg­hallották Jézus hívását és követ­ni kezdték. De tudjuk botladozó életükből, milyen nagy szükségük volt arra, hogy Jézus imádkoz­zék értük. Imádsága azonban hordozza azokat is, aki a követ­kező nemzedékek tagjai. Mi er­re még inkább rászorulunk, hi­szen mi már beleszülettünk Jézus egyházába. Jézus imádkozik ér­tünk, hogy ez ne csak felszínes kötődés, hanem a tudatos hit kapcsolata legyen. HÉTFŐ. — „Mondjatok igazat egymásnak” Zak 8.16 — (1 Pt 1,22 — Róm 11,1—15 — Mk 8, 10—13). Nemcsak durva hazug­ságok vannak. Hazugság az is, ha udvariasságból dicsérek vala­mit, de közben más a vélemé­nyem. Ha a háta mögött elma­rasztalok valakit, de a szemébe csak jót mondok. Ha szépítem cselekedeteimet ahelyett, hogy bevallanám: hibás vagyok. Meny­nyi a hitelét vesztett szó! Sza­vainkkal hányszor elleplezzük az igazságot, ezért kénytelenek va­gyunk egymás szavai mögé néz­ni, és keresni igaz tartalmukat. Tisztítsd meg ajkamat, Uram! KEDD. — „Legyen a szívetek teljesen Istenünké, az Űré” 1 Kir 8,61 — (1 Pt 4,2 — Neh 4.1—15 — Mk 8.14—21). A szív élettani feladata közismert. Létfontossá­gú szervünk, amelyik a vér áramlását biztosítja. Mindenna­pi szóhasználatunkban, de főként a Biblia világában azonban en­nél többet jelent. Érzelmi éle­tünk hordozója csakúgy, mint el­határozásairól és döntéseiről. Sze­mélyiségünket jelenti. Isten ti­tokzatos cselekvésének színterét. Az ember szívében találkozik Is­tennel. Ha a szívünk Istené, ak­kor mindenünk az övé. SZERDA. — „Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, nekünk egyetlen Istenünk az Atya” 1 Kor 8.5—6 — (5Móz 10—17 — lKir 21.1—16 — Mk 8.22—26). Mi már mosolygunk az úgynevezett is­teneken, akiket imádtak azok a „primitív” és „elmaradott sötét­ségben élő” emberek. De a vélt fölényünk bizony nem indokolt, ha a modern bálványokra gondo­lunk. A pénz, az anyagiak imá­data szinte példa nélküli. Sokfé­le szenvedélynek is oltárt emel­nek szívükben az emberek. Az első parancsolat bizony nekünk is szól: ne legyen Jézus Atyján kívül már Istenünk. CSÜTÖRTÖK. — „Ha pedig egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanul­ják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szüleik iránt róják le, mert ez kedves az Istennek” lTim 5,4 — (Péld. 1,8 — Jer 16, 14—17, — Mk 8,27—33). Időszerű isteni szó! Vagy még időszerűbb, mint két évezrede? Magányos öregek beszélhetnek róla, akire gyerekei alig nyitják rá az aj­tót; szociális otthonba dugott sok­gyerekes idősek; többszintes palo­ták, ahol „a mama” számára nincs egy szoba; riadtan félénk özvegyek, akik gyerekeikről csak könnyes keserűséggel tudnak be­szélni. Legyünk ennek az igének is megélői és mindig meghirde­tői is, hogy kevesebb legyen a baj. PÉNTEK. — „A meggyógyult pedig elment, és hirdetni kezd­te, milyen nagy dolgot tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott” Mk 5,20 — (Zsolt 59,17 — 5MÓZ 32,7—12 — Mk 8. 34—38). Az örömöt- nem tudjuk magunkban tartani. Kikívánko­zik belőlünk. Belső kényszernek engedünk, amikor nem hallga­tunk róla. Megosztjuk másokkal, továbbmondjuk: öröm ért, örül­jetek velem! így tudok arról is beszélni, amit Jézus tett velem? SZOMBAT. — „Ügy ajánljuk önmagunkat, mint Isten szolgáit, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek” 2Kor 6,4—9. — (Jer 30,11 — Mt 23,34—39 — Mk 9,1—13). Az apostol Isten szolgájaként ajánlja magát. Beszél ennek a szolgálatnak küzdelmes, a végle­tes helyzeteket is vállaló nehéz­ségeiről is. Élete látszólag sze­gény, sajnálnivalóan nincstelen, a külső szemlélő előtt szomorú sorsú: egyszer „halálra vált”, máskor „megfenyített”. Az ellen­tétpárok azonban kifejezik szép­ségét, kimondhatatlan örömeit és gazdagságát is. Csak látszólag nincstelen, hiszen Krisztusban minden az övé, és azért tud má­sokat is gazdagítani. Hadd le­gyek ilyen gyermeked, Uram! Zászkaliczky Péter nyes szemmel, mert megipdít a látvány. Aztán lassú léptekkel magam is megindulok, hogy le­térdeljek azok mellé, akik az Istent szeretik. 75 évvel ezelőtt ezen a napon egy kisfiú, hite mellett bizony­ságot tett és ma bizonyságot tesz, hogy a hitét megtartotta. Hányán mondhatjuk el ezt a vallomást? Ki gondol ma még vissza a 75 év előtti konfirmá­ciójára? Ki ismételheti meg fogadalmát emelt fővel? Hetven­öt év után! És miközben ősz hajú prédikátorunk visszaidézi azt a napot, én az utolsó bi­zonyságtételre gondolok, amikor ugyanez a hang csendül majd ki legtisztábban, amelyet ma is hallottam. A Zoltán bácsié. Bizonyára lesznek olvasóink között olyanok, akik talán epé­sen jegyzik meg: megint letűnt idők emlékei között járunk! Igaza van, de mégis megteszem, mert úgy látom, hogy velem együtt még sokan beszélhetné­nek arról, hogy abban a letűnt időben mennyire másként érté­kelték az időt, és meg tudtak állni egy szép pillanatnál, egy vasárnapnál, családi ünnepeink­nél. A társadalom, amelyben ma élünk, tele van eseményekkel. Életünk felgyorsult, gyorsabban elérjük a különböző földrésze­ket, kijutottak a világűrbe olyan gyorsasággal, amit már érzékelni sem tudunk, csak azt látjuk, hogy az idő elsétált mel­lettünk. A gyorsaság szerelme­sei lettünk. Nem szakítunk egy­másra időt, amint azt elődeink tették. De még életünk nagy ál­lomásai részére sem, mint ami­lyen a keresztelő, a konfirmá­ció, az esküvő, a halál. És mind­ezt méltósággal, nyugalommal, előkészülettel. Valaha a keresztelő boldog ünnep volt, még ha az édes­anya legtöbbször hiányzott is ró­la .hiszen ő még a szülés fára­dalmait pihente. A pólya gene­rációról generációra szállt. Félt­ve őrizték: ebben a pólyában keresztelték nagyanyát, édes­anyámat, engem ... A konfirmáció napja emléke­zetes volt. Ilyenkor a kislányok megkapták első fehér ruhájukat, a fiúk hosszúnadrágot. Énekes­könyv, Biblia, kis arany-ezüst kereszt, ezüst kanál vagy po­hár voltak az ajándékok. És minden gyertya égett az oltá­ron, amikor letérdeltünk melléje. A házasságkötés akkor még egy életre szólt. A házastársak sokáig jegyben jártak, jobban megismerték egymást. Volt ide­jük egymásra. És türelmük is. Minden lassabban, meggondol- tabban történt, szakítottak hoz­zá időt. Megérte. Azóta a földön semmi sem vál­tozott. Nyugodtan forog, nem gyorsul, nem lassul, megvan az ideje. Az év továbbra is 365 nap; megmaradt a hónapok száma is a nagy körforgásban, amely éle­tünk beteljesedése felé visz ben­nünket. Gyarmathy Irén Sucskifs rá kiüti

Next

/
Oldalképek
Tartalom