Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-19 / 34. szám
VA N G É LI KU S H ET ILA P Ri LifSZ VH. naovovfílésének üzenete ; a világ evasiiiiünssigához Együttes bizonyságtétel C. MAU FŐTITKÁR JELENTÉSÉBŐL (1) „A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” (2) MI, A NAGYGYŰLÉS DELEGÁTUSAI Róma 15,13-nak ezekkel az igéivel köszöntünk titeket, mert ez kifejezésre juttatja azt, amit az elmúlt két hétben tapasztaltunk, amikor a „Kriszusban — reménység a világért” témával istentiszteleteken, előadásokon, megbeszéléseken és tanácskozásokon együtt voltunk. (3) ENNEK A REMÉNYSÉGNEK JELÉT LATJUK ABBAN, hogy mi, evangélikusok akiknek közös a hitvallásuk Jézus Krisztusban, összejöttünk a világ minden tájáról. Magyarországi, budapesti találkozásunkon először ült össze Szövetségünk kelet-európai szocialista országban. Itteni találkozásunk és a vendégszeretet, amellyel itt fogadtak minket, megmutatta nekünk, hogy Krisztus egyházában bizalmunk lehet egymás iránt, és hidat tudunk építeni a népek között politikai és ideológiai határokon át. (4) EZ A NAGYGYŰLÉS MINDEN EDDIGINÉL világosabban megerősítette a tagegyházak oltárközösségét az úrvacsorában, és szószéki közösségét az igehirdetésben. Saját közösségén túl a más egyházakkal való, egyre növekvő, látható közösségre is tekintett Mivel teológiai konvergencia is jelentkezik, sürgőssé vált. hogy az eredményeket a gyakorlati életre és az egyházak és gyülekezetek egymáshoz való kapcsolatára is átvigyük. (5) A VILÁGBAN ÉS AZ EGYHÁZBAN AZ EGYSÉGET ÉS REMÉNYSÉGET gyakuan beárnyékolja az Észak és Dél, a nők és férj fiák, és a fajok közötti különbség okozta feszültség. A Nagygyűlésen ebben néha nehéz volt megegyezésre jutnunk. Arra emlékezve, hogy Krisztusban nincs se zsidó, se görög, se szolga, se szabad, se férfi.jse nő, megnőtt a reményégünk egy mindent átfogó egyház felől, amelyben mindenkinek adottsága drága, és amelyben mindenki a kereszt- ségben kapott, közös szolgálatban áll a világ életéért. Az ifjúság jelenléte reményteli jel volt számunkra, és meggyőzött minket, arról, hogy teljes joggal részt'kell venniük az egyház életében. (6) MIKOR HALLOTTUNK GYERMEKEKRŐL, akik nedves papírt rágnak, hogy enyhítsék 'áz éhSSg fájdalmát, felismertük, hogy mellettük közülünk sokán viszonylag luxusban és megelégedettségben élnek, míg mások olyan területről jöttek, ahol milliók vannak az éhhalál határán. Isten teremtett világát kizsákmányolják, hogy egyesek számára fölösleges bőséget teremtsenek. A szegénység veszélyezteti az életben maradást, a népesség szaporulata robbanásszerűen növekszik. A nélkülözés és az elnyomás egyeseket felszabadító háborúba kényszerít. Más háborúkban a segélyforrások elapadnak; a fegyverkereskedelem és az erősödő fegyverkezési verseny növelte a Kelet és Nyugat közötti feszültséget, és ez megcsúfolja a biztonságot, és a világban végső nukleáris pusztulással fenyegeti az életet. (7) ÍGY HITÜNK FORRÁSAIHOZ FORDULTUNK, ahogyan gyüle-\ kezelőinkben mindenkinek tennie kell. Nincs idő kétségbeesésre, se gondtalanságra. Ahol korlátozzák az emberi jogokat, és megsértik az emberi méltóságot, ott felhívjuk és elkötelezzük az embereket arra, hogy munkálkodjanak a vélemény félelem nélküli kifejezésének szabadságáért, Ahol a szegénység az embereket emberhez méltatlan körülmények közé kényszeríti, elkötelezzük magunkat arra, hogy mélyebben megértsük, mit jelent Isten képére teremtettsé- günk, és nemcsak közvetlen segítséget nyújtunk másoknak, amely képessé teszi őket arra, hogy magukon segítsenek, hanem olyan világért munkálkodunk, amely igazságosabb, s amelyben igazságos politikai és gazdasági rendszerek vannak. Újra megtanuljuk Isten parancsát, hogy vigyázzunk a teremtett világra. Felbátorodva azon, hogy Isten Jézus Krisztus által kiengesztelt minket, nem nyugszunk bele az önelégült nacionalizmusba, hanem imádkozunk a népek közötti jobb kapcsolatokért. Keresztyén szeretetünket abban akarjuk gyakorolni, hogy összefogunk azokkal az értelmes emberekkel, akik az egész világ jólétét kívánják, és a béke reménységének erősítéséért munkálkodnak. így reméljük, hogy növekedni fogunk a szeretet és a szolgálat egységében, és a hitben. (8) MIVEL AZONBAN NEM VAGYUNK TÖKÉLETESEK, a bűn szorongat és a démoni gonosz fenyeget minket, egyedül hit által tudunk megmaradni. A keresztyén reménység nem a mi saját erőnkön alapul; annak alapja Isten cselekedete. Krisztus a kereszten önmagát áldozta minden emberért, és Isten feltámasztotta őt a halálból. A Szent Lélek tel hatalmazta az egyházat, hogy bizonyságot tegyen erről a jó hírről korszakokon keresztül, míg az elért hozzánk. Most mi misszióra vagyunk elhíva. Felismerve, hogy a misszió az egyház életének középpontjába tartozik, és sokan vannak, akik még nem fogadták be az evangéliumot, feLhívjuk az egyházakat, hogy kapcsolódjanak bele a misszió munkájába, és gyülekezeteikkel együtt fokozzák a missziót, hogy az elérje a helyben élőket és a világ minden táját. (9) ÖRÜLÜNK MINDEN LEHETŐSÉGNEK, hogy az evangéliumot szabadon hirdethetjük, és együtt szenvedünk azokkal, akik ebben korlátozva vannak. Nem arra hívattunk el, hogy társadalmunk tükre legyünk, hanem arra, hogy só és világosság legyünk. Mivel azonosítjuk magunkat az emberekkel a világban, Krisztus szolgáiként ajánljuk magunkat Krisztus keresztjének a jelében. Nekünk és a keresztyén gyülekezetek tagjainak az egész világon az a kiváltságunk, hogy a reménység gyermekei lehetünk. Valljuk, hogy Urunk Jézus dicsőségben visszajön, és minden keresztyénnel kérjük: „Ámen. Jövel Urunk Jézus.” Jel 22,20. (10) „És az Istennek, békessége, amely minden értelmet félülihalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fii 4,7). Megelégedésünkre szolgál, hogy a dar-es-salaami VI. Nagygyűlés óta újra jelentést tehetünk az LVSZ tevékenységéről. Hálával jegyezzük meg, hogy Isten felhasználja ezt az eszközét, a Lutheránus Világszövetséget arra, hogy 37 éve szolgálja a tagegyházakat és az egész keresztyén egyházat egyre növekvő egyetemes szolgálatra, amelyik felel a mai világ kihívásaira. Hat rövid mondatban írja körül . az alkotmány a Szövetség funkcióját, megadva a munkájának keretét. Nem áll szándékomban az összes funkciót részletezni, mivel mindegyik a Szövetség Bizottságaira és Osztályaira vonatkozik. Inkább ezen tevékenységek hátteréről szeretnék néhány gondolatot elmondani, és felvázolni azt a várható perspektívát, amellyel a Szövetségnek szembe kell néznie. Együttes bizonyságtétel Az LVSZ alkotmányában felsorolt legelső funkció összefoglalja, miért is van az LVSZ: „hogy elősegítse az együttes bizonyságtételt az egész világ előtt Jézus Krisztus evangéliumáról, mint Isten megváltó erejéről'’. Együttes bizonyságtételt fejeztek ki a közzétett nyilatkozatok, amelyekben kifejezésre jutott az evangélikus világközösség állásfoglalása a hit és a keresztyén engedelmesség kérdésében. Ezek a nyilatkozatok olyan kérdésekre vonatkoznak, amelyek különleges helyzetekkel néznek szembe és széles rétegeket kell elérnie. Olyan témákkal foglalkoztak mint pl. a reformációi örökségünk jelentősége a római katolikus—lutheránus ösz- szefüggésben, a dél-afrikai helyzet, a Közel-Kelet és Latin- Amerika, és az egyházak szerepe a békemurikában. Erősítő együttes tanúságtétel volt az LVSZ néhány delegációjának célja a speciális érdekeltségű területek, egyházak és a konfliktussal vagy rpás nehézséggel küzdő helyzetek felé. Az LVSZ- delegációk néhány nagy jelentőségű látogatást tettek Botswá- nába, Közép-Amerikába, Kínába, a Szentföldre, Dél-Afrikába, a Szovjetunióba, Észak-Amerikába és Latin-Amerikába. Az együttes bizonyságtétel számos konzultációnak volt fókuszpontja, mivel az evangélikus egyházak közös megközelítést kerestek olyan teológiai, egyházművészeti, szociális szolgáltatások, társadalmi igazságosság és etikai kérdésekben, amelyekkel a keresztyének szembekerülnek. Az evangélikus egyházak igyekeznek gyakorlati együttműködést kifejteni a misz- szióban, segélyekben, segítség- nyújtásban és fejlesztésben,, segítve az egyházakat a válságos területeken és bonyolult politikai helyzetekben. Két jelentős évforduló szólította egybe az evangélikus egyházakat különlegesképpen: 1980-ban az Ágostai Hitvallás 450. évfordulója és 1983-ban Luther Márton születésének 500, évfordulója. Az, hogy ezeket az eseményeket az egész világ figyelemmel kísérte, hogy bizonyságot tegyünk Jézus Krisztus evangéliumáról a legkülönbözőbb társadalmi és kultúrájú környezetben. A Német Demokratikus Köztársaság Luther-év rendezvénysorozata az egész lutheránus közösség számára indítást jelentett. Mindkét ünnepségsorozat nagy jelentősége abban állt, hogy újra felismerhettük az Ágostai Hitvallás ökumenikus irányítottságát és Luther Mártont sok helyen, különböző hagyományokat őrző keresztyének az evangélium bi- zonyságtevőjeként tisztelik. Ez a nagygyűlés olyan témákat tűzött napirendre, amelyek a „Jézus Krisztus evangéliumáról, mint Isten megváltó erejéről” adnak egységes bizonyság- tételt. E nagygyűlés számára kihívás az, hogy Krisztusban azoknak az embereknek és népeknek is reménysége van, amelyek az éhség, félelem és elnyomás terhe alatt szenvednek. Üj hírré várunk, arra a szóra, amely Isten megváltását hozza a reményét vesztett világnak, ezt az üzenetet kívánjuk továbbítani. Ennek a nagygyűlésnek a programja rámutat néhány olyan kérdésre és témára, amelyek a mi egységes bizonyságtételünkben igen sürgetőek. Engedjék meg, hogy ezek közül néhányat felsoroljak és hozzáfűzzek néhány gondolatot. Béke Dar-es-Salaam az LVSZ-nek világos mandátumot adott, hogy a békéért munkálkodjék. Azóta ez fontos helyet kapott tevékenységünkben. Mind a Kelet- Nyugat kapcsolatok romlása, mind pedig az Észak—Dél időzített bombája, ami elrettentő számú helyi — korlátozott — katonai konfliktusokkal jár, sürget: az egyházak békemunkáját. Az utóbbi 3—4 évben e kérdéssel kapqsolatban sok tagegyházban szemmel látható eszmélés tapasztalható. Az LVSZ ezzel a kérdéssel elsősorban az egyházak részére készített tanulmányanyagban foglalkozott, az Európai Bizton■* sági és Együttműködési Konferencia és az ezt követő hivatalos konferenciák keretén belül. Az volt a cél, hogy az egyházakat segítsük a kormányokkal való kapcsolatfelvételben. Az anyag arra is szolgált, hogy tagjainak körében növeljük a tudatosságot, ami nélkülözhetetlen a folyó tárgyalásokhoz, felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy a feszültségek csökkentésében és a Kelet—Nyugati együttműködés kiterjesztésével kapcsolatos intézkedéseket közösen kell támogatni. Az LVSZ legfontosabb erőfeszítése ebben az időszakban a turkui Békenyilatkozat elfogadása volt, amelyet a Végrehajtó Bizottság 1981-ben hagyott jóvá. Ez a nyilatkozat vezérfonalként szolgál az LVSZ egyre intenzívebb békemunkába való bekapcsolására. Ez a dokumentum kiindulópontja kell <■ legyen e nagygyűlésnek, esetleg javaslatai és megoldásai számára. A turkui találkozó óta az LVSZ és tagegyházai sokkal aktívabb szerepet vállaltak a nemzetközi békemozgalmakban mind ökumenikus, mind pedig vallások közötti téren. A kelet—nyugati konfliktus egyre közvetlenebb hatása alatt 1981 novemberében számos tagdgyház vezetői találkoztak meghívásomra, hogy együtt keressük a jelen és a jövő közös cselekvéseit a békéért. Az evangélikus egyház aktívan vett részt olyan eseményeken is, mint felekezetek közötti békekonferencia, amelyet az Orosz Ortodox Egyház 1982 májusában hívott össze Moszkvában és az ökumenikus Béke- konferencia, amelyet pedig az uppsalai érsek 1983 áprilisában hívott össze. Az LVSZ foglalkozott a béke kérdésével egy tanulmánytervben, amely időnként egyházi vezetőket, társadalmi etikával foglalkozókat, béke és a leszerelési kérdésekkel foglalkozó szakembereket hozott össze. Ezekben a napokban, ennek a gyűlésnek, azzal, hogy először rendezik Kelet-Európa egyik szocialista országában, egyedülálló lehetősége van arra, hogy a feszültséggel teli világban a béke egyik jele legyen. Idejövetelünk bizonyság lesz.az egyház egységére, a politikai és ideológiai határokon keresztül és túl. A résztvevők számára, beleértve a mintegy 300 fiatal résztvevőt, akik egy Gyűléselőkészítő Ifjúsági Találkozóra jöttek össze, lehetőség nyílik a találkozásra és megbeszélésekre, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy a népek és nemzetek között kialakuljon a megölés és bizalom egymás iránt. Arra van szükség, hogy újra felelevenítsük a nemzetközi gazdasági igazságosság és béke már majdnem elveszett vízióját. Mi is felelősek vagyunk, hogy erősítsük azt a politika: akaratot, amely ennek megvalósítására törekszik. Társadalmi és gazdasági igazságosság Közösségünk nagy része olyan világban él, ahol a szegény egyre szegényebb lesz. Ez azokat, akik közülünk a keresztyén Északon élnek, mély bűntudattal és tehetetlenségtudattal tölti el. Beleborzongok, ha arra az örökségre gondolok, amelyet ez a 20. századi nemzedék a jövő nemzedékére hagy. Ezért utat kell találnunk a béke biztosítására, hozzá kell kezdeni a tömegpusztító fegyverek haladéktalan felszámolásához, az igazságosabb helyi struktúrák kimunkálásához, továbbá olyan javaslatok kidolgozásához, amelyek nyomán lehetővé válik, hogy minden ember hozzáférhessen e világ bőségéhez. Az Afrikában éhhalállal fenyegetett 150 millió ember táplálkozásának megoldására a Világszolgálat ökumenikus partnereivel együtt következetes erőfeszítéseket tesz. De világosan látják, hogy közvetlen segítség önmagában nem elegendő a hosz- szú távú strukturális problémák megoldására, ezért ezekkel párhuzamosan törekednek felderíteni az afrikai éhezés és élelemelégtelenség, gazdasági válság (Folytatás a 3. oldalon)
