Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-17 / 25. szám

I

QBaiidl&pcestt IBM

Fiatalok az egyházban és a társadalomban

Szent h áromság

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁN hitünk egyik — talán legnagyobb — titkáról elmélkedünk. Arról a valóságról, amiről vasárnapról vasárnapra vallunk az Apostoli Hitvallásban: „Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában, ... Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában ... a Szentlélekben . . .” S ami az istentisztelet végén az Apostoli Áldásban is elkísér minket: „Az Ür Jézus Krisztus kegyelme. az Isten szeretete és a Szent Lélek közössége mindnyájunkkal.” (2 Kor 13.13)

Az ősi apostoli hit s ennek nyomán egyházunk tanítása vallomás arról a hitbeli tapasztalatról: Így találkozunk Istenünkkel — mert Ö így akar találkozni velünk. „Isten háromféleképpen egy Isten” — fogalmazta egyszer egy nagy magyar hittudós. így tapasztalták ezt az Üjtestamentum első tanúbizonyságtevői, evangélisták és apostolok: Isten hozzánkfordulásának háromféle módja van.

JANOS EVENGÉLISTA ELBESZÉLI, hogy a tanítványok kérték Jézust: mutasd meg nekünk az Atyát! Pedig tudhatták, hiszen jól ismerték az Ötestamentumot: Istent földi ember nem láthatja ebben az életben! Jézus azonban így felelt nekik: Aki engem lát. az látta az Atyát! (Jn 14,7—9). Isten azért küldte el Jézust, hogy benne találkozhassunk Vele — egyedül benne és általa. Ö Isten útja hozzánk. benne megmutatta arcát az Örökkévaló Isten. Születésében, életében, cselekedeteiben, tanításában. Ahogyan a gyermekekhez lehajolt, ahogyan betegeket gyógyított, visszaadta zülótt. kallódó életek értelmét. S ahogyan odaáldozta életét, egészen a kereszthalálig. S ahogyan győzelmet vett bűnön és halálon: diadalmasan a feltáT madott. Mindebben megmutatta, hogy a szent és mindenható Isten — szerető mennyei Atyánk. Ilyen az Atya — ennyire szeret — minket! Ezért vallotta magasztaló hálaadással az első apostoli gyülekezet: Jézus Isten képe, benne l^tt láthatóvá a láthatatlan (Kol 1,15).

Sőt Jézusban Isten nemcsak megmutatta magát, hanem egészen közel jött hozzánk: emberré lett, velünk lakott (Jn 1,14; Fii 2.6—8). Ennél közelebb már nem is jöhetett volna: a testvérünkké lett: „Az ember gyarló testébe öltözött az örök ige”, zengi Lutherunk karácsonyi énekében (154. é. 2. v.). S a másikban: ..Isten eggyé lett veletek, a gyermek, aki született valóságos testvéretek”. (155. é. .3. v.)

AZ ATYA ÜTJA HOZZÁNK — Jézus. S a mi utunk is az Atyához: Jézus. Én vagyok az út, mondotta ő magáról, senki sem mehet az Atyához, csak én általam (Jn 14.6). A hit útja ez. Hányán találkoztak Jézussal földi életében, majd hallottak róla az egyház igehirdetésében — s nem ismerték fel benn^ az Atyát, Nem találkoztak az élő Istennel. Mert ennek a felismerésnek és ennek a találkozásnak titka van. Amikor Péter — akkormég Simon Jóna fia — ajkán kibuggyan a vallomás: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia — akkor Jézus megállapítja: ezt nem magadtól mondod, hanem maga az Atya mondatta veled. Ez a hang szívünkben: a Szentlélekisten. ö nyitja meg szemünket látásra, szívünket hitre, szájunkat vallo- mástéteire. Ahogyan a Kis Kátéban Luther tanítja: „Saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem.” A Szentlélekisten győzi le kételkedésünket, oszlatja el félelmünket, vezet, kalauzol lépésről lépésre az úton, amely Jézussal az Atyához vezet. Ö a mi hű segítőnk (247. é. 3. v.), nélküle egy lépést sem tehetnénk a hit útján.

Életünk nehéz óráiban, amikor nem vesszük észre, hogy „sorsunk sötétlő árnya közt Isten szent arca rejtezik” (328. é. 3. v.), mily sokszor kérjük mi is Jézust: Mutasd meg nekünk az Atyát — mutasd meg, hogy-az-Úr valóban szerető mennyei „Atyánk. Ilyenkor a Szentlélek áldott keze. vonhatja félre a félelmek és kételyek sötét kárpitját. Keze nyomán feltűnik Jézus arca. S mi tudhatjuk: Benne Isten tekint reánk. így munkálja a Szentháromság egy Isten javunkat üdvösségünket.

TITKÁT MEG NEM FEJTHETJÜK. Csak vallhatunk róla és hálaadással magasztalhatjuk ezt a szent titkot. S reábízhatjuk magunkat, életünket s ennek a világnak a sorsát is: Istenre, aki mint Atya teremtőnk és gondviselőnk, a Fiúra, aki megváltónk és kiengesztelőnk, s a Szentiélekre, aki megszentelőnk és szószólónk. így találkozhatunk ma is a Fiúban az Atyával, a Szentlélek által.

Groó Gyula

OLASZORSZÁG PROTESTÁNS EGYHAZAI NICARAGUÁÉRT

Egy az államfőhöz, a miniszterelnökhöz és a külügyminiszterhez küldött táviratban az Olaszországi Protestáns Egyházak Tanácsa azt követelte a címzettektől, hogy foglaljanak-állást a Nicaragua elleni idegen beavatkozás ellen, (epd-v)

AZ EVANGÉLIUM IGAZSÁGOSSÁGOT AKAR

A fiatal nemzedék helyét, sajátos küldetését az egyházban és a társadalomban együtt és egyszerre kell keresnünk. Ezért nagyon fontos a címünkben szereplő „és” kötőszócska. Az egyház is szerves része a társadalom egészének, így hamis alternatíva lenne a „vagy egyház, vagy társadalom” kérdésének felvetése.

Három jólismert latin eredetű kifejezés segítségével keressük az izgalmas kérdések kulcsát.

KONTINUITÁS

Minden nemzedékben él a vágy, hogy valami újat, mást hozzon a világba. Ha valaki tizenvagy huszonéves fejjel nem akarja egy kicsit „megváltani” a világot, átrendezni a megszokott kereteket, az minden valószínűség szerint saját nemzedékétől kicsit idegen, elszakadt „koravén”. De előbb utóbb el kell jutni arra a reális felismerésre is, hogy a világ, a történelem, az emberi gondolkodás, a kultúra, a vallási, egyházi élet nem velünk kezdődik, s kicsit higgadtabb fejjel azt iá fel lehet már fedezni, hogy a múlt, az előző nemzedékek nem csupán terhet jelenthetnek számunkra, hanem sokkal inkább drága kincset, megbecsülni való örökséget.

Az egyház életében különösen is hangsúlyt kap ez a kontinuitás, a nemzedékek folyamatossága, egymásba kapcsolódása. Ennek egyik kézzelfogható jele kezünkben maga a Szentírás, melyben nemzedékek hosszú sorát használja föl Isten arra, hogy üzenete eljusson hozzánk. Az énekeskönyv pedig ilyen tekintetben szinte folytatása a Bibliának, hiszen egészen az első századoktól napjainkig épít hidat nemzedékek bizonyságtételének láncolatán keresztül. Ha erre az örökségre, erre az Isten által ajándékozott folytonosságra mondunk nemet, akkbr gyökereinket vágtuk el, s a gyökér nélküli növénynek meg vannak számlálva a napjai, a gyökér nélküli életnek nincsen jövője.

KONFLIKTUSOK

Természetesen naivitás lenne azt gondolni, hogy a kontinuitás szükségszerűségének felismerése egyben megoldja a nemzedékek közötti konfliktusokat. A generációk közötti feszültség mindig is hozzá tartozott az élethez, de ma sokszor különösen is élesen vetődik fel Kosztolányi drámai kérdése: „miért nem érti gyömölcs a törzsét?!” De talán szabad a szép költői hasonlatot fordítva is használni: miért nem érti oly sokszor a törzs saját gyümölcsét?

Közhelynek számít már nehéz kérdések megválaszolásánál korunk bonyolultságára hivatkozni. De tény. hogy sok tekintetben páratlan, új szituációba kerültünk a generációk viszonyának, arányainak szempontjából is. Egy ENSZ-statisztika szerint, melyben a 15 é.s 24 év közötti korosztályt tekintik fiatalságnak, az ifiúság lélekszáma 1950-ben 450 millió volt, jövőre eléri már a 957 milliót, s az ezredfordulóra már az egymilliárdot is. Figyelembe kell venni tehát egyfajta mennyiségi robbanást, amelyet többek között különösen is az tesz problematikussá, hogy a csaknem egymilliárdnyi fiatal 83°/n-a a világ gazdaságilag elmaradott országaiban él nemegyszer a teljes létbizonytalanság határán. Ugyanakkor a gazdaságilag fejlett társadalmakat sokszor éppen az elöregedés veszélye fenyegeti. Generációknak bosszabb távon kell berendezA nagygyűlés csoportlémája

kedniük az együttélésre. A fiatalok néha úgy érzik, hogy számukra alig jut élettér az idősek uralma, a „gerontokrácia” miatt.

KOEGZISZTENCIA

Az idegen szavak szótára így magyarázza a koegzisztencia lényegét: „közös előfordulás, együttes létezés, együttélés”. A kontinuitás ajándékának felismerése az elkerülhetetlen konfliktusok vállalásával teszi csak lehetővé a nemzedékek koegzisztenciáját. Ez nem jelent soha probléma- és feszültségmentes együttélést, de ha megvan a kölcsönös megértés és megbecsülés szándéka, akkor a koegzisztencia proegzisztenciává is fejlődhet, ahol már nemcsak elviseljük, elhordozzuk egymást,

hanem egyenesen készek vagyunk egymásért élni, cselekedni.

Ez a törekvés erősen áthatja a Lutheránus Világszövetség munkáját is az előző nagygyűlés óta. A világszervezet igyekszik bevonni a fiatalokat legkülönbözőbb munkaágaiba először csak megfigyelőként. tanácsadóként, hogy felismerjék: az LVSZ értük is van. s a következő lépést már a fiataloknak kell megtenniük, felfedezve, hogy ők mit tehetnek az LVSZ szolgálatáért a maguk helyén. Masam is évek óta rendszeresen részt vehetek az LVSZ egyik osztályának, a Világszolgálati Bizottságnak a munkájában, j ísy a fenti felismerés személyes élményem és tapasztalatom.

Gottfried Brakemeier, a Brazíliai Evangélikus Egyház helyettes elnökének egyik megnyilatkozásából közölte a következőket az LVSZ hivatalos kőnyomatosa:

Latin-Amerika egy elszegényedett kontinens, elszegényedve a gazdasági világválság, a társadalmi viszamaradottság, a katonai kormányzatnak a népet a politikai életből való kirekesztése által; egy kontinens, amely külső függőség miatt szenved. Különösen az Egyesült Államoktól való függőség miatt, amely hasznot húz az ország fejletlenségéből. amely minden alapvető reformot bojkottál és érdekeit katonailag is védi, ahogyan ezt a latin-amerikai politikája bizonyítja . ..

A latin-amerikai püspökök 1968-ban, Medellinben tartott konferenciája után a római katolikus hívők nagy ' csoportja szerint az egyház feladata — tekintettel országaink nagy nyomorúságára — az elnyomottak felszabadítása iránti elkötelezettség ... A felszabadulás-teológia egy olyan teológia, amely mélyen gyökerezik a valóságba. Ügy értelmezi önmagát, hogy nem más. mint az Evangélium világosságának a gyakorlatban való visszatükröződését. Nemcsak azt fedezte fel, hogy ® szegényeket megkülönböztetett módon említi a bibliai üzenet, hanem felfedte azt is, hogy a szegénységnek és a tudatlanságnak, az elnyomásnak és a gazdasági fejletlenségnek olyan alapvető okai vannak, amelyeket csak politikai úton lehet megoldani.

Az Evangélium igazságosságot akar, az önkényuralom és a mellőzés végét, azt akarja, hogy szabad emberek éljenek a maguk történelme szerint, az Isten országát akarja. Ezért hangsúlyozza a felszabadulás-teológia az elnyomottakkal való szolidaritást a maguk felszabadító harcában és azt, hogy a szegények előnyben részesüljenek. Egyúttal csúffá teszi azokat az ideológiákat, amelyek a kiváltságos osztályok érdekében szállnak síkra, (v)

— SAND. Húsvét első napján kedves ünnepe volt a gyülekezetnek. A délelőtti istentisztelet ‘keretében tfj. Blázy Árpád teológus végzett szupplikációs szolgálatot. Ennek kapcsán az édesapa, dr. Blázy Árpád, a Somogy—zalai Egyházmegye felügyelője szólt a gyülekezethez. Délután a páti fiijában szolgáltak mindketten. Szolgálatukat a gyülekezet köszönettel vette.

Gáncs Péter

IMÁDKOZZUNK A VILÁGGYŰLIiSÉRT!

Óh Isten! Te a teljesség és egység Lelkét adod egyházadnak a Jézus Krisztusban.

Áldd meg azokat az egyházakat, amelyek a LVSZ-be tömörültek és most nagygyűlésre készülődnek.

Kérünk, tartsd szemünk előtt azt a nagyobb egyházat, amibe mi, evangélikusok is beletartozunk. Add kegyelmedet, hogy egyre jobban és jobban tudjuk kifejezni az egység tényét, amelyet minden keresztyénnel együtt mi is igénylünk. Ezért tedd gyümölcsözővé valamennyi égységtörekvésünket, hogy a különélő egyházak egyek legyenek abban az egyházban, amelyet az egy Jézus Krisztus ugyanazon Lelke éltet. Ámen.

Lezsák Sándor:

Nagymama levele karácsonyra

Drága unokám, kívánom a jó Istentől, hogy ezen soraim jó egészségben találjanak,

.mint nékem van, én hála az Istennek, egészséges vagyok, csak nagyon egyedül vagyok, és tudatom véled, hogy mindenszentek napján voltam Nagyapátoknál, megint besüppedt a sír, nem jó föld az, mindig besüpped, valamit csinálni kéne, és továbbá tudatom, hogy a cseresznyefákat kivágták, jó hogy Nagyapátok már ezt nem élte meg, és küldök egy kis diót meg almát, fogyasszátok egészséggel, és azt is tudatom véled, hogy1 a Balogék Erzsikéje öngyilkos lett, valami városi ember rontotta meg, ez most itt az újság, és vigyázzál magadra, öltözzél melegen, mert hideg idők jönnek, és az Isten áldjon meg; drága unokám!

Nagymama. Én is ezt kívánom, a levélíró Juliska néni.

(Megjelent a költő: Békebeli Éjszaka c. kötetében 1983-ban)

AZ AMERIKAI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÜLDÖTTSÉGE MOSZKVÁBAN

Edgar Trexler, a The Lutheran hivatalos folyóirat kiadója, terjedelmes cikkben számol be a Lutheránus Világszövetség hivatalos, angol nyelvű kőnyomatosában arról a látogatásról, amelyet az USA- beli Amerikai Evangélikus Egyház küldöttsége tett Moszkvában. A háromtagú küldöttséget James R. Crumley püspök vezette, aki a Pi- men pátriárkával folytatott testvéri találkozást úgy jellemezte, hogy ez „egy új lépés” „az egyházaink közötti testvéri kapcsolatok erősítésének útján”. Pimen pátriárka pedig azt a reményét fejezte ki, hogy a két nagy nép egyházainak találkozása hozzájárulhat az akadályok leküzdéséhez, a bizalom erősítéséhez és annak az áldott időnek a meghirdetéséhez, amikor egy nép sem fog fegyvert a másik ellen.

A küldöttség részt vett azon a virágvasárnapi szent szolgálaton, amelyet Pimen pátriárka végzett; meglátogatta a zagorszki egyházi központot és teológiai akadémiát, ahol Crumley püspök az ötszáz teológus előtt kifejtette az Amerikai Evangélikus Egyház azon hivatalosan is kinyilvánított véleményét, hogy egyetlen nép sem jogosult arra, hogy nukleáris háborút kezdjen el és, hogy minden népnek hozzá kell járulnia a lefegyverzéshez.

A küldöttség tagjai kétszer is megbeszélést folytattak Filaret met- ropolitával, aki végigvezette a szovjet állam által nemrégiben egyházi használatba adott Dániel kolostoron. Crumley püspök hat moszkvai templomot; keresett fel és a Mária templom nagyheti kör- menetje után itt is igehirdetéssel szolgált.

Az Orosz Orthodox Egyház Sajtóházában tett látogatás során — a többi között — Pitvirim érsek arról számolt be. hogy készül az az ágenda. amelyet az LVSZ támogatásával, az ázsiai német nyelvű evangélikus gyülekezeteknek adnak ki, ezzel is erősítve azokat a kapcsolatokat, amely az Orosz Orthodox Egyház és az LVSZ, valamint a szovjetunióbeli evangélikusok között az évek során egyre erőteljesebbé lettek. (lu>i-v)