Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-06-03 / 23. szám
Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Ali VASÁRNAP IGÉJE Saját vélemény Rm 14,13—19 Az Ausztriai Evangé Az Ausztriai Evangélikus Egyház a szó valódi értelmében szórványegyház. Az ország több. mint 7,5 millió lakosából 400 ezer vallja magát protestánsnak. A protestánsok minden szövetségi államban megtalálhatók, viszonylag nagy számban élnek Burgenlandiban, Felső-Ausztriában és Karintiában. Történelmi áttekintés A protestánsoknak és Ausztriának több közük van egymáshoz, mint első pillantásra gondolnánk. Luthernek az újonnan felfedezett evangéliumról szóló tanítása nem sokkal fellépése után eljutott Ausztriába is. Írásait Becsben és Linzben már 1519-ben sokszorosították. Nagy feltűnést keltett Speratus Pálnak a bécsi Ste- phansdomban 1521-ben elmondott reformációs szellemű prédikációja. Évszázadokon át ez volt az egyetlen protestáns prédikáció Bécsnek ebben a jelképében. A reformáció terjedése az uralkodók számára annyira fenyegetőnek látszott, hogy hamarosan tömeges ellenintézkedéseket foganatosítottak. 1524-ben szenvedett mártírhalált elsőként Ausztriában a bécsi Caspar Tauber. A lutheri iratokat betiltották. A következő évtizedekben azonban pénzügyi nehézségek és a török háborúk engedményekre késztették a Habsburgokat. A protestánsok iskolákat alapítottak, és kiépítették egyházi szervezetüket. A XVI. század végén becslések szerint a lakosság kétharmada fogadta el Luther tanítását, vagy legalábbis közel állt hozzájuk. II. Ferdinánd trónralépésével azonban (1619) heves ellenreformáció indult1 meg. Mondását követve: „Inkább a puszta földön uralkodom, inkább kenyéren és vízen élek, inkább asszonnyal és gyerekkel együtt koldulni megyele, inkább darabokra vágatom testemet, de az eretnekeket nem tűröm” — a protestáns prédikátorokat és tanítókat kitiltották az országból, könyveiket elégették, a parasztoknak és polgároknak választaniuk kellett: vagy kivándorolnak, vagy katolikusok lesznek. Egy részük az utóbbit választotta, sokan persze csak külsőleg, és titokban protestánsként éltek tovább áhítatokra jöttek össze, saját Bibliájukat, énekes- és prédi- kációs könyveiket használták. Úrvacsoravételre rendszerint a szomszéd országok protestánsaihoz mentek, például Sopronba, Pozsonyba, Rcgensburqba és Nürnberg be. Nagy részük kivándorolt. vagy például Erdélybe és a Bánátba lett áttelepítve. A titkos protestantizmus kora mintegy 150 évig tartott. Változást csak II. József Türelmi Rendeleté (1781) hozott. Ennek alapján 1795-ig 48 gyülekezet alakult a mai Ausztria területén. A teljes egyenjogúságra azonban még további 80 évet kellett várni. Ferenc József 1861-ben adta ki a Protestáns Pátenst. Ez teljes szabadságot biztosított a hitvallás és a nyilvános vallás- gyakorlás számára. A protestánsok csak ettől kezdve nyertek jogot arra, hogy maguk intézzék ügyeiket. Kidolgozták az egyházi alkotmányt, amelyet 1864-ben fogadott el az általános zsinat. Számos templomot és parókiát építettek, diakóniai intézeteket létesítettek, így például a Linz melletti Gallneukirchent. A századforduló táján az „el Rómától” mozgalom jelentősen növelte a protestánsok számát. Körülbelül 70 ezren tértek át, tiltakozásul a római egyháznak a politikai és társadalmi életben való nyomasztó túlsúlya miatt. Burgenlandnak Ausztriához való csatolásával a taglétszám további 40 ezerrel nőtt. Az első világháború után, illetve a nácizmus ideje alatt a kis szórványegyháznak vissza kellett vonulnia a közéletből. Az egyházi egyesületeket fel- osz1 attak, az egyházi iskolákat és otthonokat köztulajdonba vették. A második világháború utáni évek az újjáépítés és -szervezés jegyében teltek el. Számos menekült, aki Ausztriában új hazára talált, tovább gyarapította a protestánsok számát. Míg a század elején a protestánsok 100 ezernél alig voltak többén, 1962- ben már 430 ezren. A növekedés a gyülekezetek számában is megmutatkozik: 1938-ban 126 volt, 1980-ban már 189. Az államhoz való külső jogi viszonyt 1961-ben törvénnyel szabályozták, ennek lényege: „szabad egyház a szabad államban”. Az evangélikus (protestáns) egyház és tagjai jelentőségét ma általánosan elismerik Ausztriában. Az ökumertiüus légkört ■■ — néhány egyedi esettől eltekintve — jónak, vagy nagyon jónak lehet mondani. Kiterjedt kapcsolatok, közös akciók és rendezvények segítik a légkör állandó javulását, egymás jobb megértését és megismerését. Joggal elmondhatjuk, hogy a korábban állandó Az 1981-ben felszentelt afritzi modern templom hátrányos megkülönböztetés ma már nem létezik, és ez fordítva is igaz: a protestáns keresztyén ma Ausztriában otthon érzi magát. Szervezete Annak, hogy eddig megkülönböztetés nélkül Osztrák Evangélikus (Protestáns) Egyházról írtam (Evangelische Kirche in Österreich), szimbolikus jelentősége van a két reformációi egyháznak itteni jó viszonya szempontjából. A hitvallások szerint van Ágostai Hitvallású (A. A.) és Helvét Hitvallású (H. B.) egyház, azaz evangélikus és református. A református egyháznak 9 gyülekezete van 16 ezer taggal (ebből 5600 evangélikus), az evangélikusnak 181 gyülekezete körülbelül 380 ezer taggal (ebből 1300 református). Az egyházi vezetőségek egv- házfőtanácsot (Oberkirchenrat) alkotnak, ennek élén az evangélikus egyházban a püspök (Dieter Knall), a református egyházban az országos szuperintendens (Gyenge Imre) áll. Mindkettőjüknél a zsinat a törvényhozó szerv. Az evangélikus és a református egyház szorosan együttműködik a mindennapi munkában, a lelkipásztori, a diakóniai és a missziói szolgálatban. Van közös evangélikus—református zsinat (általános zsinat) és közös egyháztanács is. Ugyanakkor nincs hitvallásbeli egység, de természeA Türelmi Rendelet után épült templum ScJUainingbapr^uigen- lanilj ' tes az úrvacsorái közösség és a szószékcsere, meg az is, hogy evangélikus tanítók református diákokat oktatnak, és fordítva. Íme, az osztrák protestánsok modellje az ökumené számára. Elfogadják egymást, hagyományaikkal, hitvallásaikkal és sajátosságaikkal együtt, a másikat egyenrangú félnek tekintik, akinek sem többje, sem kevesebbje nincs, és amije van, az részben másképp, más formában. A két osztrák protestáns egyházban ma körülbelül 250 lelkész szolgál a 190 gyülekezetben és az egyház egyéb munkaterületein. Évente több, mint 20 ezer isten- tisztelet, 4100 keresztelés, több, mint 5 ezer konfirmandus, majdnem 2 ezer esküvő és 5400 temetés — jelzi az egyház szolgálatát számokban. Lelkészi szolgálatot telefonon, kórházban és börtönben is lehet kérni. A 40 ezer protestáns iskolásnak évi 338 ezer hittanórát tartanak. A lelkészek képzése a bécsi egyetem protestáns teológiai karán folyik. 200 diakóniai intézményben 2300-an dolgoznak, és évente 90 ezer emberrel foglalkoznak. Rádió- és tv- adások, evangélikus és református hetilap terjeszti az evangéliumot a tömegtájékoztatás eszközeivel. Az Evangélikus Sajtószolgálat (epdö) bel- és külföldi híreket. tudósításokat közöl. Jó kapcsolatok fűznek bennünket a szomszédos egyházakhoz, így a Magyarországi Evangélikus Egyházhoz is, a kölcsönös látogatás ma már természetes. Az egyházi vezetőségek szintjén, valamint a tudományos kutatásban való együttműködés ennek további jele. Más országokhoz hasonlóan az Osztrák Evangélikus (Protestáns) Egyháznak is az a feladata, hogy Jézus Krisztus evangéliumával szembesítse az embereket. A gyülekezetét, mint a beszélgetés és találkozás helyét, mint a közösség és a keresztyén élet felajánlásának helyét megismertetni ma az emberekkel: ez cselekvésének hivatása és célja. az epdö főszerkesztője Paul Weiland, Fordította: i. Sz. P. Keresztyénekhez szól Pál apostol. Olyanokhoz, akik problémalátása olyan, mint a mienk, sőt a. tagozódás sem változott. Vannak, akik „kiakadnak” lényegtelen kérdéseknél, s azt hangsúlyozzák, de olyanok is, akik a lényegen tartják tekintetüket, s ebben szeretnének továbblépni. Nehéz viszont úgy építeni, hogy a fal egyik oldalán rakják a téglát, a másik oldalon pedig szedik ugyanazt. Idegőrlő, sőt elkedvetlenítő. SZENVEDÜNK A SZÉTTAGOLTSÁG MIATT. Ez nem azonos a sokféleséggel, a generációk különbözőségével. A széttagoltság elszigetelődéshez is vezet. Sőt, ugyanezt használják fel harci eszközökül is. És ez senkinek sem jó. Tönkreteszi azt, aminek egységesnek kellene lennie. Tudom, hogy ebben az igében az alaptéma fölött már eljárt az idő. Azt is megfogalmazhatom, hogy már akkor sem volt modem, de a ragaszkodók, a múltat ápolók elevenen tartották az „étrend” kérdését és annak fontosságát. Pál apostol az „étrend” kérdése helyébe beemeli az „életrend” kérdését és fontosságát. A keresztyén élet súlypontja az életrendben van. Azt is megállapítja Pál, hogy az egység tanítása még nem garantálja az egységet a gyülekezetben. Mert vannak mellékutak és mellékutasok, amiben és akikben ott van a széttagolódásnak a veszélye és góca. A hangsúlyeltolódás eredménye l.esz az egymásért helyett az egymás ellen. ISTENNEK MEGVAN A TERVE A GYÜLEKEZETBEN, az egyház közösségében. Ez a terv nem azonos a mi vonalvezetésünkkel. Az Isten országának igazságával nem versenghet a magunk rangsorolása. Az evés és ivás nem cserefogalma az igazságnak, békességnek és a Szentlélekben való örömnek. Amitől Pál óv az, hogy a lélek, a hit, a keresztyén meggyőződés ■törést ne szenvedjen. Efelé a lényeges felé fordítja a tekintetet. Ez ma újból modern. A GYÜLEKEZETBEN NEM IDEGENEK VANNAK EGYÜTT. Ez nemcsak vidéki gyülekezetben igaz, hanem a városokban is. „Téma lett a másik ember. „Téma” lett a másik bűne. „Téma” lett a másik botlása. A gyermekek olyan társadalmi valóságban nőnek fel, ahol a felnőttnek olyan kevés jó szava van a másik felnőttről. Nem tudom, hogy így milyen kedvvel szeretnének a mai gyerekek felnőttek lenni. Vagy egyszerűen nem akarnak ilyen felnőttek lenni, s szakítanak a felnőttekkel, nem „bíbelődnek” velünk? Hátat fordítanak az egésznek úgy, ahogy van?! És ez nemcsak a tár'sadálomra igaz, hanem abban a gyülekezeti életünkre is. Különbség van, a szomorúság és a megszomorítás között. Különbség van a megbotránkozás és a megbotránkoztatás között. MINDEN GYÜLEKEZETI TAGNAK TISZTÁBAN KELL LENNIE AZZAL, hogy itt nagy tét forog kockán: Isten uralmának megvalósítása ezen a földön. És ez nem „kegyes étrend” kérdése. „Tévedni emberi dolog” — mondjuk a megnyugtató, mentegetőző szólást. MagyaráKftáJtták ‘ W. .mint nap produkálunk. De az embert nem /tévedései emelték erre a szintre, de nem is a tévedései tartják meg ott, hanem az, amire Igénk is biztat és bátorít. „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják!” Amikor Pál ezt megfogalmazza, akkor nem általánosít. Nem kiáltványt intéz a gyülekezethez, vagy „panelszöveget” mond, hanem figyelembe kell venni egy történési sorrendet. Időben Pál „túl van” a Pál-forduláson. Élete, az élet értékei Krisztus halálának és feltámadásának fényébe kerültek. Innen látja az „étrend” kérdését is. Megváltozott a fontossági sorrend az életében) és innen van „bátorsága” szólni a tradíció ellen is, az ellen, ami megszokott volt,1 az ellen, ami „jó volt az őseinknek is”. Nem idegen anyaggal akar építeni, hanem „kipróbált anyaggal”. A minősítést a békességre és az egymás építésére a kereszt adta meg. Ezt a keresztet hirdeti. Ezt a Jézus Krisztust hirdeti. Ezt a történelmi valóságot hirdeti. Nem ideológiát, nem tant, hanem ezt a keresztyén „realitást”. VIGYÁZZATOK, „NE TEGYÉTEK TÖNKRE AZT A JÓT, amelyben részesültetek!”. És ez gyülekezetnek szól. A ma gyülekezetének. Pünkösd előtt. Káposzta Lajos Imádkozzunk! Hálát adunk neked, Ür Jézus Krisztus, hogy egyházadra bíztad az evangélium drága kincsét, hogy szolgáljon vele a világnak minden időben. Emlékeztess minket a végső számadásra, hogy ne csak szánkkal tegyünk vallást rólad, hanem mindennapi életünk is tanúskodjék arról, hogy megismertük emberszerető irgalmadat. Ámen. ÉNEKMEDITÁCIÓ „TÁMADJ FEL ÚJ ÉLETRE MAR..." (225) A Húsvét és Pünkösd közötti „latin nevű” vasárnapok végére értünk: A mai vasárnapon, Exaudi vasárnapján a gyülekezet már határozottan fordul Pünkösd felé. Ezt jelzi a nap ihtroitus-zsoltára is, amelyből az „Exaudi” elnevezés adódott: „Halld rrieg Uram hivó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!" (Zsoltár 27:7.) A mai napra választott 225. számú ének — bár erőteljes húsvéti ének — második versében a szolgálat „szent tűz ét” említi, és így Pünkösd felé is mutat. A gyönge, erőtelen embert Isten teszi erőssé, éppen Lelke által: „Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, Ö él benned” (3. vers). Énekünk igen szép és tömören fogalmazott intelemmel zárul: „Ügy ébredj minden reggelen, Hogy életed Húsvét legyen” (4. v.) Hat vasárnapon át tér vissza újra meg újra Húsvét hatalmas üzenete énekben, textusokban, prédikációkban. És máris Pünkösd küszöbén vagyunk. De Húsvét üzenete voltaképp az egész egyházi esztendőben, minden „szürke” vasárnapon is tovább hangzik és megmarad mint az igei mondanivaló állandó alaphangja, örök témája és üzenete. A választott énekek, amelyek felett meditáltunk az elmúlt vasárnapokon, Húsvét diadalát húzták alá. De ez az ismételgetés nem unalmas és nem felesleges. Mindig újra ide kell visszatérnünk: erőforrásunk a Feltámadott, aki noha mennybe ment és testi szemmel, most nem láthatjuk, — mégsincs messze tőlünk, ahogyan énekünk 4. verse mondja: „Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Mégsincsen messze tőled.” * Gáncs Aladár
