Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-06-03 / 23. szám
Jézus Krisztus — az evangélium hirdetésének reménysége A nagygyűlés csoporttémája Az apostolok bátran léptek a világ elé hirdették az evangéliumot, mert hitték, hogy jó ügyet szolgálnak. Érezték, hogy velük van az, aki őket erre a szolgálatra felhatalmazta, a Szentlélek erejével megajándékozta, hogy minden nehézséget le tudjanak küzdeni. E szolgálatra való meghívást Jézus Krisztustól vették s ő az, aki munkájuk eredményességét — az élet küzdelmei közepette — szavatolja. AZ EVANGÉLIUM MAGNA CHARTÁJA s az erre a szolgálatra kiküldő parancs Jézus Krisztusnak ama szavai, amelyeket feltámadása után mondott: „Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek” (Mk 16,5) s hasonlóképpen Máté evangéliuma 28, 19—20 versei szerint: .,Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népet, megKe- resztelvén őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentiéleknek nevében, tanítván őket. hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek”. S ehhez a küldési parancshoz fűzte ígéretét: ..És íme, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Megváltónk eme végrendelete volt az apostolok bizonyossága, s egyúttal reménysége, hogy az evangélium hirdetésére s keresz- telésre vett felhatalmazást eredményesen fogják végezni. Ez a hivatástudat s reménység volt Pál apostol egész szolgálatának alapköve, s azért nagy küzdelmek, erőfeszítések között sem csüggedt el. Benne élt a bizonyosság, hogy vele van az Úr, s az Űr segíti szolgáját győzelemre, A Korin tusbeliek hoz írt levelének a 15. fejezete 58. versében ezeket olvassuk: ’„Azért szerelmes Atyámfiái erősen álljatok, mozdíthatatlanul. buzgolkod- ván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”. Az evangélium szolgálatában csak az tud győzedelmesen küzdeni, aki biztos benne, hogy jó ügyet szolgál, s akibe élő a reménység, hogy szolgálata Isten s Krisztus segítségével áldássá válik. AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBA VETETT REMÉNYSÉGÜNKET a Szentlélek segítségével kell, hogy mélyítsük, s az egyházban, az Ür szőlőjében végzett szolgálatunkkal kell, hogy bizonyítsuk. Az egyház rendeltetése Isten igéjét hirdetni s a szentségeket kiszolgálni. Ezt írja az Ágostai Hitvallás VII. szakasza is: „az egyház pedig a szentek gyülekezete, melyben az evangélium tisztán hirdettetik, s a szentségek helyesen szolgáltatnak ki”. Dietrich Bonhoefíer az egyházra vonatkozóan megállapítja, hogy „létezik egy és ugyanaz az egyház — a látható alakja s a rejtett istensége, ahogy egy s ugyanaz az Ür, a názáreti ács fia és Isten fia. Ebből a szemszögből magyarázható és interpretálható Pál apostol kijelentése: „Egy az Űr, egy a hit, egy a keresztség”. (Ef 4,5.) Ezt megelőzőleg Pál apostol egységre s egy reménységre buzdít: „Igyekezvén megtartani a lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test, és egy a lélek, miképpen elhiva- tástoknak egy reménységébe hívattatok el” Krisztus is ezt az egységet kívánja. Ebben az egységben élt az első egyház, amelyről azt olvassuk, hogy ..a hivők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt”. (Ap csel 4.32). „KRISZTUS FEJE AZ EGYHÁZNAK” (Ef 5.23). Az egyház az Ö teste, amely az evangéliumot hallgatja s a „fej” utasításait engedelmesen valósítja meg. így biztosítja Krisztus az egyház létét, amely csak belőle él, az D bölcsességéből és igazságából. Krisztus mint a „fej” ura mindennek az egyházban és 0 az egyház létének az alapköve. Ezt bizonyítja Pál apostol szava: „És mindeneket vetett az Ö lábai alá. 'és Öt tette mindeneknek fölötte az anyaszentégy- ház fejévé, mely az Ö teste, teljessége Őneki, aki mindeneket betölt mindenekkel” (Ef 23,23). AZ EGYHÁZ LÉTE, JELENE ÉS JÖVÖJE, jó és rossz időkben való maradandosaga nem emberi számításoknak, hanem Isten szent akarata döntésének a kérdésé. Az igazi s egyedüli Peter, a szikla Jézus Krisztus, aki kijelentette: „Ezen a kősziklán építem fel az anyaszentegyha- zanrat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt”. Krisztus Urunk szava az evangélium eredményes hirdetésének biztosítéka. Olyan az mint a földbe vetett mag, amely sokféle termést hoz. Ügy mint az ember, aki a magot a földbe veti, de azután vár s „a mag kihajt és felnő, ő maga se tudja miképpen” (Mk 4,27). Émber veti az evangéliumot, de Isten országának létét s növekedését Isten Jézus Krisztus által biztosítja, mert Ö az örökkévaló reménység, aki minden, az Úr szőlőjében végzett emberi igyekvést áldásával kísér. Isten igéjének prédikátorai , s talán a többi hivők kötelessége az evangélium hirdetését segíteni, elfogadni s gyakorolni azt a küldetést, amellyel az Ür bízta meg őket. — Ez Istennek a terve s programja, amelyet emberek áltál akar megvalósítani. A hivatásunk, hogy Isten engedelmes eszközei legyünk, az evangéliumot hirdessük s a többiről az az Isten gondoskodik, aki .tudja, hogy milyen tervei vannak velünk. Már Jeremiás próféta (29,11) megírta: „mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok: békességnek gondolata és nem háborúságnak gondolata az, hogy kívánatos véget adjak nektek”. A hivő keresztyének s főleg a prédikátorok küldetése az evangéliumot abban az erős hitben hirdetni, hogy Krisztus velük van, s hogy Krisztus szava az igazság. Azért kell a Szentírásból minduntalan tanulni, ebből vigaszt s reménységet merítem, mint erről a személyes hitében oly erős Pál apostol tanúskodik: „Mert amelyek régen megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által, és az írásoknak vigasztalása által re- ségük legyen” (Rm -15,'4). A KRISZTUSUNKBÓL ÁRADÓ REMÉNYSÉG AZ A NAGY ERŐ, amely az egyház életében lüktet, s a jövő kapujait tárja fel előttünk. Ez a reménység reális és érthető, mert maga Krisztus az Evangéliumnak a tolmácsa. Az evangélium szava időfeletti és jelenkori, jövendőbeli és örökkévaló azétt tud belőle a föld minden generációja reménységet venni, belőle élni — az örökkévalóságig. A Krisztusból áradó reménység nincs időhöz (kötve, azért teljes egészében megvalósíthatatlan e földön. Ez a reménység egy örök célt akar elérni — az örök megváltást. Erről a reménységről igazsághűén tanít minket Pál apostol, amikor azt írja: „Mert reménységben tartattunk meg: a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység, mert amit lát valaki, miért reményű azt. (Rm 8,24) Ezekhez a szavakhoz Luther a következő megjegyzést fűzte: „A reménység mint olyan a Szentírásban két értelemben fordul elő. Egyszer mint az a nagy bátorság. amely minden kísértésnek s nehézségnek dacol, várván a nagy győzelmet s végső boldogságot. Ebben az értelemben használja Pál apostol ezt a fogalmat, amikor ezeket írja: „mert amit lát valaki, miért reményű is azt”” A fogalom másik értelmezése szerint: a reménység ugyanazt a végső győzelmet és boldogságot jelenti, amelyre vár, s amiért a reménység s a szívnek bátorsága küzd. Ebbén a második értelemben használta a fogalmat Pál apostol. amikor azt írja: „A reménység pedig, ha lát.tatik, nem reménység.” A fentieket arról a reménységről mondta, amely a boldogság s üdvözülés, amelyekre várunk”. Az evangélium a megváltás reménységéről biztosít, amelyet az Űr Jézus Krisztus meeie!<mése- kor fonunk kegyelemből elnyerni. Azért hívta fel Páter apostol a hívőket: ..Tökéletesen reménykedtetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus bn? néktek amikor megjelenik. (Péter 1.13.) JÉZUS KRISZTUS EVANGÉLIUMA ARRÓL A BÉKESSÉGRŐL IS BESZÉL, melyet már ezen a földön elérhetünk, s gyümölcsei már ezen a földön is várnak reánk. Ezt a békességet az Űr kínálja nekünk. Ez az Ür békessége: „Békességet hagvok nektek, az én békességemet adom néktek!” Ez a békesség, nincs időhöz kötve, nem múló. se nem átmeneti, de tartós, mert örök. Ez a békesség szereteten és meg- békülésen, igazságon és szabadságon alapul. Csak azok érik el. akik szabadok a bűntől s a jónak eszközei s cselekvői lettek. Mindezeket a Szentlélek cselek- szi bennünk, s belőle szeretet, öröm s békesség virágzik. Pál apostol a hithez csatolja a reménységet s a szeretetet, s a szeretetet tartja köztük a legnagyobbnak. A mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumában meghagyta a szeretet parancsát mint az evangélium tartalmát. „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet — szeresd felebarátodat, mint magadat”. Csak ennek a szeretetnek az útja vezet az egységhez, megértéshez és békességhez. Ezért az egységért fohászkodik a mi Urunk főpapi imájában (Jn 17,20—23). Mi abban a hitben s reménységben élünk, hogy Krisztus Urunk fohásza egykor beteljesedik, s akkor a szeretet és Istenünk békessége lelkeinket s egész életünket betölti. Dr. Julius Filó sen. ‘ (Csehszlovákia) Béníts Klára: Kereslek Férjem emlékére Kereslek, és keresel te is, érzem, és tudom. túl életen, halálon, íelfoghatatlanon, mert éppúgy, mint rügy a fához, tartozunk mi is egymáshoz, s ha világok omlanak egyre, és másra. közöttük találunk újra egymásra, s leszünk majd kettőből egy is. ha kell, mert egymásban magunkat vesztettük el. (Megjelent a költő: Szomorú versek c. kötetében, 1983-ban) Irgalmas Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt a kiváltságot, hogy mi, mint az evangélikus egyházak közössége ez év nyarán nagygyűlésre jöhetünk össze. Adj széles látást és ügyes szak- értelmet mindazoknak, akik előkészítik ezt az egybegyülekezést és készíts fel minket mindannyiunkat arra a hallatlan, félelmetes felelősségre, hogy lehessünk Krisztus jelenlétének hűséges jelei egy olyan korban, amely hit és reménység után kiált. i Vezess és kísérj minket Szentlelkeddel és irgalmaddal, amikor most egymáshoz közelebb lépünk, hogy valóban a mi Urunk Jézus Krisztus nevében jöhessünk össze. Ámen „A Lutheránus Világszövetség diakóniai karja u • • • Ezzel a mondattal jellemezte a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztálya munkájának lényegét Gudrun Diestel egyházfőtanácsos, a Világszolgálati Bizottság elnöke. Mivel ennek az osztálynak a munkája még kevésbé ismert a kelet-európai tagegyházak körében, az NDK LVSZ Nemzeti Bizottsága konzultációt rendezett az Erfurt melletti Neudielendorfbnn. A találkozón resztvettek az LVSZ Világszolgálati Osztályának vezető munkatársai valamint az osztrák evangélikus egyház és a szocialista országokban élő tag- egyhazak képviselői. A konzultáció egyik célja az információcsere volt. A Világ- szolgálat munkatársai előadásokban, diaképekkel és filmvetítés keretében mutatták be sokoldalú munkájukat. Évente mintegy 50 millió dollár értékben nyújtanak segítséget különböző formában elsősorban a harmadik világban élő rászorultaknak faji, vallási, politikai tekintet, nélkül. A budapesti nagygyűlésre a Világszolgálat külön magyar nyelvű információs füzetet ad ki, melyből olvasóink is részletesebben megismerhetik ezt a világméretű diakóniai munkát. Partnerként a szolgálatban Ugyanakkor az LVSZ munkatársai is tájékozódni akartak a tagegyházainkban folyó diakóniai munkáról, és közösen vizsgáltuk a lehetőségeket, hogy milyen módon kapcsolódhatnánk bele a Világszolgálat munkájába. Az információcserén túl előkerültek a segélyszolgálat, komoly alapproblémái is. Így többek között az a nyilvánvaló tény, hogy a segélyek alapjaiban nem oldják meg a rászorulók helyzetét, sőt még az is előfordulhat, hogy a segélyek — akaratlanul is — meghosszabbítják igazságtalan társadalmi, gazdasági rendszerek fennmaradását. A Világszolgálat külön alosztályt szervezett, melynek feladata a világunkban tapasztalható gazdasági, társadalmi igazságtalanságok gyökereinek föltárása, és egy igazságosabb gazdasági világrend lehetőségének kutatása. A nagygyűlés felé A konzultáció fontos lépést jelentett a budapesti nagygyűlésre való felkészülésben is. A kelet és nyugat közötti párbeszéd, a közös szolgálat lehetőségének keresése mind-mind már a Nagygyűlés közelségét jelezte. A négytagú magyar delegáció külön :s beszámolt a nagygyűlés és az ifjúsági találkozó előkészületeiről. A reggeli bibliatanulmányokat dr. Ctserhá.ti Sándor teológiai tanár tartottal A Hegyi beszéd egyes részleteit magyarázva tárta föl előttünk közös szolgálatunk alapjait és távlatait. Gáncs Péter TÖBB MINT FÉLMILLIÓAN TÜNTETTEK A HÚSVÉTI BÉKEMENETEN Ez évben a békemozgalom által szervezett húsvéti menetben több százezer ember tüntetett a Keleten és Nyugaton folyó fel- fegyverkézés és a megkezdődött amerikai középhatósugarú rakéták állomásoztatása ellen. A frankfurti információs hivatal közlése szerint több mint fél millióan vettek részt a húsvéti békeakcióban. A rendezvények részben már április 19-én csütörtökön elkezdődtek és. hétfőn, április 23-án nagy zárórendezvénnyel fejeződött be 14 városban és számtalan helyi rendezvénnyel. A húsvéti menetet úgy mint az előző évben is keresztyén békecsoportok együttmun- kálkodásával szervezték, ami kifejezésre jutott a számtalan békeistentiszteletben. böjtölési akcióban, virrasztásban, hallgatási akcióban. A felhívások kibocsátásában részt vettek a polgárjogi szervezetek, a szakszervezetek egy része, a „zöldek” és a Szociáldemokrata Párt. A hétfői hannoveri záróünnepélyen a teológus Thamm Fölkér utalt az Egyházak Világtanácsa Vancouver-i nyilatkozatára, amely a tömegpusztító fegyverek előállítását és bevetését bűntettnek minősíti. Thamm, aki a hannoveri békehéten beszélt, követelte az ipari államok és a „Harmadik Világ” közötti kiegyenlítődést.1 ami nélkül nem valósítható meg a béke. Klaus Rauterberg lelkész, javasolta a hirosimai és nagaszakii atomtámadás áldozatai emlékére emlékmű felállítását Hannoverben. Hannover Hirosima testvér-városa. (Epd. ZA.) — N. I. Jelentkezés iskolai hitoktatásra A vallásoktatásról szóló 21 1957. (II. 24.) Korm. sz. rendelet és annak 39/1957. (MK. 5.) MM. számú végrehajtási utasítása alapián a Művelődési Minisztérium az 1984 85. tanévi vallásoktatásra történő beiratkozások időpontját, az általános iskolákban és a gimnáziumokban 1984. június 21—22. napjaiban állapította meg. Eszerint a hitlanbeiratásokat június 21-én (csütörtökön) 14.00—18.00 óráig június 22-én (pénteken) 8.00—13.00 óráig kell megtartani. A hittanbeiratás a 21 1957. Korm. sz. rendelet és a 39,1957. MM. sz. végrehajtási utasítás szerint történik. ÖKUMENIKUS TANULMÁNYI IIÉT A Bajorországi Evangélikus Egyház (NSZK) május 21—30. között, ökumenikus tanulmányi hetet rendezett lelkészek és egyházi alkal-' mazottak részére Josefstal-Schlierseeben (Felső-Bajorország). Ezen az alkalmon egyházunkból Raszik Mihály lelkész és felesége Vett részt. THÜRINGIAI TANULMÁNYÚT A Thüringíai Evangélikus Egyház (NDK) meghívására Simonfay Ferenc bokodi lelkész május 4,—június 29. között nyelvtanulás céljából Eisenachban tartózkodik.
