Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-27 / 22. szám

AZ INFORMÁCIÓ KORSZAKA

A NAGYGYŰLÉS CSOPORTTÉMÁJA

é:' ■

Korunk — a XX. század második fele — általános megállapítás szerint, a kommunikáció robbanásának korszaka. A fejlett technikai eszközök az egész világot behálózzák. A nyílt kommunikáció korszakába léptünk. Tényekkel nézünk tehát szembe. A tények azonban kihívásokat jelentenek, melyek egyúttal kérdések özönét is felvetik. Mert az egyház is részt vesz kezdettől fogva a kommunikációs procesz- szusban. Elsősorban Isten igéjének hirdetésével. A ma kérdései tehát: Hol áll az egyház a kommunikációs özönben? Hogyan tudja az egyház Isten Jézus Krisztusban megjelent szeretetét a modern kommunikáció eszközeivel tovább adni a missziói, az igehirdető, a felebarátot, az embejrt segítő, a közösségek, a népek megértését erősítő szolgálatában? A folytonos önértelmezés és a felelős jövőbe tekintés kérdései ezek. A keresztyén kommunikáció ön- értelmezését kezdjük a Biblia első oldalainál.

A Biblia

A teremtést követően az Űr már hagyományos értelemben szóban, kommunikál Ádámmal. Informálja az első emberpárt. Az első kísértés és bűneset gyökere egy kicsit kiélezve egy „eltorzított információ”. A Teremtő és teremtmény közötti kommunikációs kapcsolat a bűneset után is megmarad, de az információcsere gyakran akadozik, sok félreértés, íélfemagyarázás, hamisítás, hamis próféták stb. miatt.

Jézus inkarnációjával a kommunikálás egy minőségileg magasabb szinten valósul meg. Most már nem szóvivőkön keresztül, hanem közvetlenül kommunikál az Isten. Jézus informál az Atyáról, a világ és emberiség jövőjé-, ről, az élet nagy kérdéseiről. Tanítványaira, az apostolokra bízza ezeket az információkat, akik a pünkösdi Lélek lendületével és erejével kezdik meg a világ informálását arról, hogy valójában kicsoda is Isten és mit tett az emberért. Pünkösdöt ebben az értelemben kommunikációs robbanásnak is láthatjuk, s az egyház születésével létrejött az emberiség egyik legnagyobb szabású „hírügynöksége”. Hogy milyen alapelvek szerint kell ennek a „hírügynökségnek” tájékoztatni, arról egyértelműen szóltak az első nagy informátorok: az evangélisták és apostolok. Csak kettőjüktől néhány jól ismert sor, mely témánk összefüggésében most igen időszerű. Lukács evangéliuma elején így summázza a korrekt tájékoztatás lényegét: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak a körünkben beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teo- filus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről már értesültél, megtudd a kétségtelen valóságot.” (Lk 1,1—4.) A másik nagy kommunikátor, János apostol így indítja levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit láttunk szemünkkel, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megta- pintottunk.azt hirdetjük az élet igéjéről.” (1 Jn 1,1.)

Történelmi

tapasztalatok

Két évezred egyháztörténelme, tradíciója hihetetlenül gazdag információs anyag, amelyet minden nemzedéknek újra meg kell ismernie — még az árnyoldalakat is — és tovább kell adnia. A reformáció lényege így is summázható: újra helyesen informálni a félrevezetett tömegeket. Talán nem véletlen, hogy a magyarországi sajtó úttörői éppen evangélikus lelkészek. Az 1721-ben Pozsonyban indított még latin nyelvű újság, a Nova Posoniensia szerkesztője Bél Mátyás. Az első magyar nyelvű újság, az 1780- ban megjelent Magyar Hírmondó szerkesztője ugyancsak evangélikus lelkész: Rát Mátyás. A lap külső munkatársai között ott olvassuk Tessedik Sámuel nevét. A kimondott és leírt szónak súlya van. Tudták ezt a reformáció kommunikátorai is, Aki információt kap és továbbad, óriási morális felelősséget vesz a vállára.

A legújabbkori történelem számos elrettentő példával szolgál arra nézve, hogyan lehetett és lehet emberek millióit a háború vá- góhídjára terelni manipulált, hazug információkkal, hogyan lehet népeket, fajokat, embertöme. geket egymás ellen úszítani. Aki

tehát emberekhez szól, embereket tájékoztat, informál akár élő, akár írott szóval, annak mindig fel kell mérni morális felelősségének súlyát!

Kölcsönösség alapján

A korrekt informálás, illetve informálódási lehetőség biztosítása a legalapvetőbb emberi jogok közé tartozik. A Helsinki Egyezmény VII. alapelvében külön is foglalkozik a kölcsönös információcsere jelentőségével, melynek célja: „járuljon hozzá a népek közötti bizalom növekedéséhez.” Itt a kölcsönösség az egyik legfontosabb szempont, hiszen mindannyiunk közös tapasztalata, hogy nyugati vendégeink sokszor kevesebbet, s többnyire azt is eltorzítva, tudnak rólunk, mint mi őróluk. A népek közötti bizalom hídját mindkét oldalon, egyenlő intenzitással kell építeni. Tudva azt, hogy valójában minden sajtótermék elkötelezett valamilyen irányban. De ez az elkötelezettség soha nem jogosít fel a tények elferdítésére, elhallgatására. Legalapvetőbb emberi méltóságunkhoz és jogunkhoz tartozik a teljes igazság megismerése az információs eszközökön keresztül.

Egyházi kommunikáció

A keresztyén kommunikáció tehát, a kettős felelősség súlya alatt áll. Bár elsősorban az élő Jézus Krisztust kell hirdetnie, de ezzel párhuzamosan égyidőben mindent, még kell tennie a Világban levő feszültségek enyhítéséért a béke munkáíásáért, a Szegénység, az igazságtalanság leküzdéséért. Az egyházi kommunikáció semmilyen körülmények között nem lehet a békétlenség, az ellentétek szításának eszköze. Az egyházi információ és kommunikáció felelőssége a mai nemzetközi helyzetben, az LVSZ Nagygyűlés közeledtével egyre inkább növekszik.

Lehel László

Béníts Klára:

Egy volt

Szebb volt, mint az ég, szebb volt, mint ember lehet, jobb volt, mint a víz, jobb volt, mint kenyérszelet,

glIlirillTI'lllllíllllllllllllllllllillflIlilllillltlirillllllililllílIllllllllj;

Zenés áhítat

E lesz május 27-én vasárnap 5 g délután 6 órai kezdettel =:

g a fasori templomban gj

§E (VII., Gorkij fasor 17.) g

Közreműködik:

„ENSKEDE

KAMMARKÖR”

(Stockholm),

ÜÜ

Christer Wallström g

Ü vezetésével. Előadásra p

s kerülnek svéd és más g

európai egyházi p

kórusművek g

ü —

és orgonamúvek.

Igét hirdet:

Szirmai Zoltán

ll II I111 TI 11:111 I I11 l lllil I lilM!l!l!l;M I i I M i i I I ! I llÜr

hívebb,

mint halál a léthez, egy volt,

mint Isten, és életem, egy volt,

Anyám volt énnekem.

(Megjelent a költő: SZOMORÜ VERSEK c. kötetében, 1983-ban)

450 ÉVES AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ

Az anglikán egyház ünneplés nélkül emlékezett meg fennállásának 450. évéről. Az egyházi vezetők elmondották, nem lenne jó most a Rómával való szakításra emlékeztetni, amikor a római katolikus és anglikán egyház között az utóbbi években a kapcsolat sokat javult, a két egyház közelebb került egymáshoz.

Az anglikán egyház alapításához a végső lökést 1534-ben Vili. Henrik király -adta meg, mivel a pápa Aragóniái Katalinnal kötött házasságát nem semmisítette meg. VIII. Henrik Boleyn Annát

akarta feleségül venni, ehhez lett volna szüksége jogi alapra házassága felbontásához Vatikánból. Ekkor született meg a ma is érvényben levő törvény: az angliai egyház feje az angol király. Így született meg az anglikán egyház, amely ma már elterjedt az egész világon. Az állam és egyház közötti igen szoros kapcsolat azonban egyre vitatottabb. Még akkor is. ha egy új püspök kinevezése ma már nem az uralkodó, hanem a mindenkori miniszterelnök joga.

(lwi) — K. L.

HÍREK AFRIKÁRÓL

EGYHÁZAK EGYÜTT AZ AFRIKAI ÉHEZÉS LEKÜZDÉSÉRE

Egy nemzetközi és egyházközi segélyszervezet a következő öt év alatt legalább 100 millió dollárt szeretne az afrikai éhség leküzdéséhez előteremteni. A drámai élelmezési helyzet az Egyházak Világtanácsát, a Caritást, a Lutheránus Világszövetséget és Katolikus Segélyszolgálatot arra ösztönözte, hogy közösen gyűjtsenek adományokat. Ahogyan az említett négy szervezet szóvivői március 15-én Genfben elmondották, a következő hetekben és időszakban Észak-Amerikában és Európában a hívők lelkiismeretét fel akarják ébreszteni és a figyelmet sokkal jobban az afrikai éhezőkre akarják irányítani. A mozgalomba a szocialista országok egyházi segélyszervei is bekapcsolódnak.

Az afrikai katasztrofális helyzet leküzdésében minden keresztyénnek együtt kell működnie.

(epd) — K.

Fekete Krisztus — afrikai alkotás

FEBRUÁRBAN: 230 000 MENEKÜLT AFRIKA DÉLI RÉSZÉN

Az ENSZ Menekültügyi Bizottságának tájékoztatása szerint ez év februárjában Angolában 96 000, Zambiában 90 000, Zim- babweban 20 200, Botsvanaban 5000, Lesotoban 11 500 és Svazi- földön 7500 volt a más országokból menekültek száma. A 70 000 namíbiái menekült javarésze Angolában tartózkodik. Botsvana 1983 első felében 4300 zimbabwei menekültet fogadott be, Zim- babweban viszont 20 000 mozambiki él.

A Dél-afrikai köztársaságból menekült 27 000 emoer toreg Zambiában, Svaziföldön és Le- sotóban talált menedéket. Az Angolában élő menekültekről főleg az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) gondoskodik. A menekülteket segélyezi még az összafrikai Egyházak Konferenciája, a különböző nemzeti egyházak, az LVSZ és az „Egyetemek Világszolgálata”. (epd)—M.

A POI.GÁRHABORÜK sülyosbítják AZ AFRIKAI ÉHÍNSÉGET

AZ AMERIKAI SEGÉLY AZ AFRIKAI ÉHEZŐKNEK NEM KIELÉGÍTŐ

A „Brot für die Welt” (kenyeret a világnak) elnevéíesű amerikai ökumenikus akció kritizálta és egyáltalán nem kielégítőnek nevezte a mintegy 205 millió márkát kitevő összeget, amelyet az amerikai szenátus afrikai segélyként megszavazott. A szervezet szerint ez az összeg egyáltalán nem áll arányban 24 afrikai ország krízisével. 385 millió márka azonnali küldését javasolják, ahogy azt a képviselőház is megszavazta. A Reagan- kormány kísérletét pedi.g élesen visszautasították, amely szerint a segély emelését a nicaragüai szandinista ellenes lázadók és a salvatori kormány katonai támogatásától kellene függővé tenni.

(epd)

MIKOR KÉNYSZERÜLNEK HITVALLÁSRA A KERESZTYÉNEK?

Genfben, január végén, anglikán, evangélikus és református résztvevőkkel felekezetközi konzultációt tartottak, amelynek, a témája az volt, hogy hogyan kell értelmezni a „status confessionis” (a hit megváltásának kényszerítő helyzete) kérdését? A résztvevők részletesen is megvizsgálták a Lutheránus Világszövetség legutóbbi nagygyűlésén a faji megkülönböztetés, a Református Világszövetség 1982-es, rasszizmus elleni határozatait és az NSZK-beli református egyház vezetőségének békememorandumát, valamint az LVSZ-ben elkészített tanulmányt.

A konzultációról kiadott nyilatkozatban, annak 3. pontjában, „A diakóniai teológia — hitvallás és az általános körülmények” alcímmel, szószerint a következőket olvashatjuk:

„Nem csak a déli afrikéban (ahol a faji megkülönböztetés ellenében kényszerülnek megvallani hitüket az egyházak — a fordító megjegyzése) tudják magukat együttesen megkérdezetteknek az evangélikus és a református egyházak. A diakóniai teológia, amely Magyarországon régebb óta utat és követőket talált, egy olyan figyelemreméltó kísérlet, amely teológiailag kíván feleletet adni egy különleges történelmi helyzetre. Jól ismert, hogy a diakóniai teológiával kapcsolatosan sok kritikus vélemény hangzott és hangzik el és különösképpen is abból a szempontból, hogy a hit korszerű meg- vallását ez a kísérlet elősegíti-e vagy semlegesíti, illetve elhomályosítja-e. A Református Világszövetség és a Lutheránus Világszövetség tagegyházai számára kívánatos volna, hogy foglalkozzanak a magyarországi tagegyházaik tapasztalataival.”

Az „ajánlások” 2. pontja szerint: „szükséges lenne egy közös evangélikus-református tanulmányt készíteni a diakóniai teológiáról, különös tekintettel a hit megvallásának korszerűségének kérdéseire.” (lwi-v)

bítják a helyzetet. A különböző segélyszervek beszámolnak arról, hogy kül4$mépyeik neffyajHiijak el a címzettekhez. Különösem: Mo- .zambikban és Etiópiában vesznek el élelmiszer-küldemények.

A segélyek küldése szükséges, de ez csak ideiglenes megoldás. Sokkal inkább szükség volna a világgazdaság jelenlegi rendjének megváltoztatására, hogy Afrika ne maradjon évtizedekig függő viszonyban a gazdag országoktól, (epd) — M.

A nemzetközi és az egyházi segélyszervezetek régóta hangsúlyozzák, hogy az éhínség felszámolása mindenekelőtt a helyi viszonyok javulásán múlik, de a jelenlegi hatalmi helyzet ezzel ellentétes irányt mutat. Ráadásul sok afrikai országban olyan vezető réteg jutott uralomra, amely „nyugati példát” követ: iparosít, technizál és modernizál, a helyi mezőgazdaságot azonban elhanyagolja. Ezenkívül egyes országokban a polgárháborúk súlyos-