Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-06 / 19. szám

Szabotté Mátrai Marianna: Békére és hazaffiságra nevelés Felszólalás a Magyarországi egyházak Országos Tanácskozásán KÖZPONTI TÉMÁNKAT A NEVELÉS SZEMPONTJÁBÓL szeretném megközelíteni. Mint olyan lelkész, akinek munkájában is, otthonában, is a nevelés a kö­zépponti feladata, nap mint nap arra törekszem, hogy a jót, a mi­nőségileg különbet próbáljam ki­alakítani a rám bízott fiatalok­ban. A hazaszeretetnek és a bé­kére való törekvésnek teremtő háttere a jóakarat. Mai magyar társadalmunknak nem azt a kor­szakát éljük, amelyben a jóakara­tot mint valami újdonságot föl kellene fedeznünk, inkább abban a szakaszban járunk, amikor ér­lelni ketl felnőttekben és fiata­lokban a jószándékot, a helyes közeledést és a pozitív hozzáál­lást békéhez és hazafisághoz. Ahogyan Káldy püspök úr elő­adásában elhangzott: múltunk­hoz, jelenünkhöz és jövendőnk­höz. Másképp fogalmazva: min­den nevelőnek alapszempontja kell legyen, hogy minél több tár­gyi tudás átadása, szakmai isme­ret elsajátítása, politikai éleslá­tás csiszolása mellett és ezekkel egyenrangúan fáradozzon a homo eticus kialakításán. Becsüljük meg azt a sokszor naivan lelkes jóindulatot, amely sajátja a gyerekeknek és a na­gyon fiataloknak, őrizzük, mint igazi értéket! Neveljük a szó szo­ros értelmében, hogy a gyerekek­kel együtt felnőjön és megérjen. Naív jószándékból tudatos és fe­lelős jóakarattá érlelődjön. AZ IGAZI NEVELŐ FELADA­TA minden időben kettős. Egy­részt minél többet' át akar adni abból, amije van. Másrészt igyek­szik elrejteni a fiatalokban egy pozitív példaképet. Békére és ha- zafiságra nevelni úgy tudunk és úgy érdemes, ha ezt a második pedagógiai jellemzőt minden erőnkkel szolgáljuk. Ha. úgy ismertetjük meg gyer­mekeinkkel népünk ,és ..-.hazánk múltját, hogy abban a jóaka'ratú törekvést 'és a jót munkáló pró­bálkozást szeressék meg és — ész­revétlenül bár, de — viselkedési mintaként átvegyék és alapirány­ként kövessék. Ha megtanítjuk Őket a jelenben úgy élni, hogy ranyitjuk szemü­ket a szépre és a jóra. Ha nem-» csak a kiugró, a felháborító vagy a borzasztó negatívum szökken a szemükbe. Ha megtanulják kincs­nek látni az értékeset. Ha gyö­nyörködnek a szépben. Ha bá­torságuk lesz az igazi értéket vá­lasztani még akkor is, ha hozzá göröngyös út vezet. S A JÖVÖ? Ezeknek a fiata­loknak már nem elég elretten­tésül szörnyű képet festeni egy esetleges pusztító háborúról. Meg kell láttatnunk, hogy odáig jutott az emberiség, amikor már csak egyetlen útja maradt, a jóakara­té. De ez az út létezik. A pozití­vumra, a jóakaratra kell nevel­nünk a jövővel kapcsolatosan is. Végezetül hadd meséljem el egy egészen friss és egészen szemé­lyes élményemet. A kisfiam ab­ban a korban van, amikor olt- hatatlan kíváncsiságot érez az ol­vasás titokzatos tudománya iránt. Kézenfekvő, hogy kedves szóra­kozása lett a betűjáték. Néhány napja már nagyon hosszúra nyúlt, gépiesen kérdeztem, ami eszembe jutott. "Modern fegyver „a”-val“ — tettem föl a kérdést. Nem válaszolt. „Ejnye, talán csak tudod, hogy atom” — gondoltam. Sebaj, kérdezzünk másként! „Ilyen lenne, ha lenne egy har­madik világháború”. Semmi vá­lasz. Végül rámszeg'eződik két na­gyon elszánt szem. „Jobban tet­ted volna — mondja —, ha atom­erőművet vagy atomenergiát kér­dezel. Igazán tudhatnád, hogy bé­kés célra is használható.-’ Mi ta­gadás, elszégyelltem magam, de volt bennem öröm jócskán és né­mi reménység is. HOGY EZ A TALÁLKOZÓ létrejött, s hogy jóakaratú embe­rek számtalan hasonló találkozót rendeznek világszerte, hiszem, hogy azt szolgálja, s egy lépés afelé, hogy nekik „a”-val már joggal és valóban erőmű és ener­gia jusson az eszükbe. Ne fegy­ver és ne háború. Ezért teljes egyetértéssel támo­gatom a békegyűlés határozati javaslatát. Kutas Kálmán: Óriás volt Óriás volt — a Mont-Blanc-csűcs eltörpült mellette — A mélység volt — egy Csendes-óceán. S hogyan fénylett! — esthajnal-csillagkéht. Keze tízezer gépnél többet ért: szeretettel munkált másokért. S a szíve?!... Virágok emelték arcukat utána, hogy lénye sugárzását magukba leheljék. Megszelídült a haragos, ha rátekintett. Simogatták kezét a gyermekek: „Édes vagy! .. .” Madarak a tenyeréből csipegették az étkük sók embermadárral együtt. Óriás volt! / Nagyszerű és napszerű! Egyetlen. Alázatosan hajtom meg fejem mennybe suhanó alakja1 előtt: az Édesanyám volt! — Óriás ! ! ! (Megjelent a költő; NAPLEMENTE, JONÄS C. kötetében) — CJPEST. A gyülekezet döb­benten állt meg egy újabb ko­porsó mellett, és fájó szívvel vett búcsút a 76 éves korában el­hunyt Faragó Imrétől, évtizede­ken át hűséges presbiterétől. Ki­terjedt családja és a gyülekezet nagy részvéte mellett kísérték utolsó útjára 1984. április 3-án a megyeri temetőben Bliázv Lajos gyülekezeti lelkész szolgálatával. — „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkem” (Lukács 23 16). ACSA-ERDOKCRT. — Aprilis 1-én Tamásy Zoltán V. évf. hall­gató szuppükációs szolgálatot végzett a gyülekezetben. A gyü­lekezet a szupplikáeió alkalmából 13 338 Ft adománnyal támogatta lelkészképzésünket. A gyülekezet kimagasló áldozatkészségét ez­úton is köszönjük. A nemeskéri evangélikus műemlék templomban 1984. május 13-án, vasárnap NEMESKÉRI NAP lesz. Erre az egyházi ünnepség­re minden érdeklődőt sze­retettel hívunk. (Május 7-ig történő beje­lentésre ebédelőjegyzést el­fogadunk a következő cím­re: Ev. Lelkészi Hivatal, Bük, Jókai u. 4. 9737. Tel.: 167) Dél-Afrika: Lépések az egység útján A DÉL-AFRIKAI ÉS NAMÍBIÁI EVANGÉLIKUS EGYHAZA­KAT február 11—21. között a Lutheránus Világszövetség küldött­sége látogatta meg. A küldöttség tagjai Kari Mau főtitkár, Karl­heinz Stoll az NSZK-beli Egyesült Evangélikus Egyház püspöke és Gunnar Lislerud norvég püspök voltak. A látogatás célja: meg­vizsgálni, történt-e előrehaladás a dél-afrikai, egyházak egysége ügyében? Az egységet pedig nem más, mint a faji megkülönböz­tetés kérdése, annak különböző felfogása rontja meg. Ebben az ügyben a Lutheránus Világszövetség VI. világgyűlése határozatot is hozott. Eszerint Dél-Afrikában az egyházak életében „status confessionis” van. vagyis olyan helyzet, amelyben a hitvalló szó elkerülhetetlen. Az említett határozat így szól: „Az egyházaknak hitük alapján és az egyház egységéért nyilvánosan és félreérthe­tetlenül meg kel! vallanipk, hogy a fennálló faji megkülönböztetés rendszerét elutasítják.” A küldöttség találkozott természetesen mindkét „pólussal”, meg­hallgatta mindkét véleményt. Az összafrikai evangélikusok nagy táborának hangját a zimbabwei Harare városában tartott gyűlés szólaltatta meg. Ezen a gyűlésen készültek fel egyébként afrikai testvéreink a budapesti világgy ülésre. Szerintük a dél-afrikai fe­hér evangélikus egyházak az említett daressalami nyilatkozattal kapcsolatban nem sok lépést tettek, ezért a következő világgyűlé­sen tagságukat a Világszövetségben átmenetileg hatályon kívülre kellene helyezni. — A dél-afrikai evangélikus egyházak viszont ezt a nyilatkozatot támadásnak fogták fel sértetlenségük, tisztes­ségük ellen. Kimondták, hogy hosszú folyamatra van szükség ah­hoz, hogy a gyülekezetek és egyházak „megértve a dél-afrikai- egyházak szituációját, annak további lépéseit támogatni is tud­ják.” A LÁTOGATÓ KÜLDÖTTSÉG A ZARÓMEGBESZÉLÉSEN be­nyomásait a következőkben foglalta össze: A fennálló problémák megbeszélésénél nyíltságot és készséget tapasztaltak. Hiányzik azonban a fehér és fekete evangélikus egyházak között a kommunikáció, egymás kölcsönös tájékoztatá­sa, ezért olyan nagy a különbség a társadalmi és egyházi kérdé­sekben. Viszont minden egyház meggyőződése, hogy a dél-afrikai egyházak egysége sürgős és nagyon kívánatos. Áz út azonban ehhez meg hosszú, hiszen mind az egyházak múltja, mind a jelen egészen más. Abban azonban egyetértés van, hogy a tárgyalásban résztvevő személyek egyházaiknak híven beszámolnak és konkrét lépéseket is javasolnak. Kölcsönös tanulnivaló is volna egymástól, különösen is „a fehér keresztyéneknek a fekete evangélikus test­vérekről meg kellene tanulniok, hogy azoknak milyen súlyos prob­lémákkal kell naponta megküzdeniók.” A TÁRGYALÁSOKON A REMÉNYSÉG HANGJA IS megszó­lalt. Fiatalok különösen is remélik, hogy egy közös teológiai kép­zés megvalósulása jól szolgálná az egységet. A küldöttség találkozott F. W. Klerk dél-afrikai belügyminisz­terrel is. A főtitkár megköszönte a vízumot és kijelentette, hogy ez es a hasonló látogatások az egység ügyét szolgálják. látogatásáról jelentest tenni, az említett javaslatban pedig a világ- gyűlés fog dönteni. A küldöttség tagjai szerint, ha kezdetiek és bízónytaianok is, mégis lépések történtek az egység felé vezető utón. Az afrikai evangélikus egyházak vezetői szerint pedig a Iá­KfbKSS? í&SK. “*"•h06í “ e"nEé,‘­K. L. Beiktatták az indiai Evangélikus Arcot-egyház új püspökét Darairaj Feter püspök, aki 24 évig állott az Indiai Evangélikus Arcot-egyház élén, hazai és kül­földi egyházi vendégek jelenlé­tében beiktatta püspöki tisztébe Samuel lelkészt. A beiktatási ün­nepség után, a tisztéből távozó Püspök nagyszámú, eddig nem keresztyént keresztelt meg, amely eseményt úgy értékelte, hogy ez volt számára a legünnepibb al­kalom az Arcot-egyház százéves jubileumi ünnepsége (1964) és a saját püspöki beiktatása (1981) óta. Feter püspök ez alkalommal interjút adott, amelyben — a többi között — ezeket mondot­ta: „Több nőt kell az eddigiek­nél teológiailag kiképeznünk és az elkövetkezendő időben nőket is lelkésszé kell avatnunk s erre a változásra a gyülekezeteket is elő kell készítenünk. Hogy a nők a maguk szabadságukért és iden­titásáért küzdenek, az erőteljesen hozzájárulhat ahhoz, hogy elvá­lasztó tényezők és generációk kö­zötti ellentétek szűnjenek meg.” A nemzedékek közötti ellenete­ket az Arcot-egyház azzal is át kívánja hidalni, hogy az egyház vezető testületéibe fiatalokat vá­lasztottak be. s történt ez azért is, mert az egyház jelentős része a fiatalság. — Az arcot-egyháznak a Lutheránus _Világszövetségben való szolgálatáról Peter püspök — aki tagja az LVSZ végrehaj­tó bizottságának — a következőt mondotta: „Mert részt veszünk az LVSZ ülésein, azért lehet egy egyház a maga gondolkodásában és tevékenységeiben önálló.” (lwi-v) Az igazság békét teremt Az Országos Béketanács Egy­házhoz! Békebizottsaganak mind megalakulásáról, mind közös nyi­latkozatáról már írtunk. Most örömmel számolunk be arról, hogy megalakultak a megyei ta­gozatai is. legutóbb pedig a bu­dapesti tagozata tartotta alakuló közgyűlését. A HAZAFIAS NÉPFRONT BUDAPESTI BIZOTTSÁGA ösz- szehívta a budapesti református, evangélikus, izraelita, unitárius egyházak és a szabadegyházak Tanácsába tömörült felekezetek lelkészeit, akiket Bostai Károly- né, a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottságának vezető titká­ra köszöntött. Bevezetőjében rá­mutatott a békéért végzett közös tevékenység feladataira. Utalt arra. hogy a Békebizottság fel­adata és munkájának tartalma nem új. hiszen a protestáns egy­házak kezdettől fogva a béke ér­dekében munkálkodtak. Most, hogy a munka végzésére irányító szervezet is alakult, voltaképpen azért történt, hogy a jót még jobban végezzék. A továbbiakban javaslatot tett a Budapesti Egy­házközi Békebizottság tagjainak megválasztására. A nagy szám­ban jelen volt lelkészek 51 tagú Békebizottságot választottak. Mégpedig 31 református, 11 evan­gélikus, 2 izraelita, 1 unitárius, 2 adventista, 1 pünkösdista, 2 baptista és 1 szabadkeresztyén gyülekezeti lelkészt. Ezek közül 11 tagú elnökséget választottak, majd négy tisztségviselőt. Elnök­ké dr. Schweitzer József főrab­bit, titkárrá Huszti János unitá­rius püspökhelyettest, alelnökké Adorján József református és dr. Koren Emil evangélikus es­pereseket. UGYANCSAK BETERJESZ­TETTÉK az Egyházközi Békebi­zottság szervezeti és működési szabályzatát, amelyet az Orszá­gos Béketanács Egyházközi Bi­zottságot alkotott, fogadott el, s ezúttal a közgyűlés minden je­lenlevő tagja írásban meg is ka­pott. A VÁLASZTÁS UTÁN dr. Schweitzer József elnök megkö­szönte a választást s a Bizottság vezérmondatául a 34. zsoltár 15. versét jelölte meg: „Hagyj» fel a rosszal, és cselekedj jót, törekedj békességre és kövesd azt!” Kap­csolódott Bostai Károlyné „jót jobban” mondatához, megemlé­kezett a felszabadulás jubileumi évéről, méltatta a Parlamentben nemrég tartott nagy papi gyű­lést, ahol történelmünkben elő­ször kivétel nélkül minden ma­gyarországi egyház és felekezet papjai képviselve voltak és egy akarattal határozták el a közös békemunkát. Utalt az Egyház­közi Békebizotteág országos meg­alakulására, majd a közös teoló­giai tanulmányi és gyakorlati cselekvő munka célkitűzései kö­zött rámutatott a béke teológiá­jának szociáletikai, családetikai feladataira, a lakóhelyi közössé­gek egészséges kialakítására, amelyekben a Békebizottságnak a gyülekezeti tagokig menően kell munkálkodnia. Szólt a múlt tiszteletéről, a jelen szolgálatá­ról, a nemzeti egység erősítésé­ről, vagyis a ma és a holnap békéjének feladatairól. Végül utalt Es. 32:17 versére: „Az igaz­ság békét teremt, az igazság a békét és a biztonsagot szolgálja örökké.” Dr. Aranyos Zoltán, az Országos Egyházközi Békebizottság főtitká­ra mutatott rá az országos ará­nyokra és összefüggésekre, vala­mint arra. hogy ez az alkalom a már minden megyében megala­kult Egyházközi Békebizottságok összességére tette fel a koronát. Dr. Bády Ferenc r. k. érseki helynök, a budapesti r. k. Opus Pacis elnöke mondott köszöntőt, Huszti János titkár, dr. Koren Emil alelnök, Komjáthy Aladár református esperes és Ruttkay Levente evangélikus lelkész szól­tak hozzá. Végül Bostai Károlyné köszön­tötte a megalakult Budapesti Egyházközi Békebizottságot. K. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom