Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-27 / 9. szám

ANiceai Hitvallás „Született, nem teremtetett” A második dolog, amit Jézus­ról vallunk a Niceai Hitvallás­ban, az, hogy „született”. A hit­vallás további szövegében erről még ez is áll: „értünk, embere­kért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, testet öltött a Szent- lélektől Szűz Máriában, és em­berré lett. .Ez szép, szabatos megfogalmazása a karácsonyi evangéliumnak, amit Máté rövi­debben (1, 18—25), Lukács rész­letesebben (1, 26—56; 2, 1—20) írt le, János pedig egyetlen tö­mör mondatban foglalt össze: „Az ige testté lett, itt élt közöt­tünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének di­csőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (1, 14). JÉZUS IGAZI, VALÓSÁGOS EMBER — ezt valljuk itt. Aho­gyan karácsonykor emlékeztünk rá: a történelemnek egy megha­tározott korszakában, a Földnek egy meghatározott országában megszületett, és élt az emberek között, úgy, hogy senki sem von­hatta kétségbe ember-voltó,t, és csak kevesen voltak, akik hitték, hogy ő Isten Fia. Az evangélisták sok olyan történetet írtak meg ró­la. amely igazolja, hogy Jézus együtt élt az emberekkel, kortár­saival, ugyanúgy folyt az élete, mint a többieknek: voltak jó és rossz napjai, örült és sírt, szeret­ték és gyűlölték, voltak otthonok, ahol befogadták, és volt mikor nem talált helyet ahol álomra hajtsa a fejét. Legtöbben nem láttak benne mást, csak a názáreti ács fiát, aki vándorprédikátor lett, tanít­ványokat gyűjtött maga köré, tanított, vigasztalt, buzdított és intett, olykor csodadoktorként be­tegeket gyógyított. Ha voltak is később, akik kitalált meséknek tartották az evangélisták Jézusról szóló történeteit, ma már általá­nosan élismerik, hogy egy törté­neti személyről sajátos, „vallá­sos”, szempontból megírt esemé­nyekkel van dolgunk az evangé­liumokban. Amit Jézusról vallunk ebben a Hitvallásban, annak tör­téneti alapja van. MI MÉGIS TÖBBET, MÁST VALLUNK EBBEN A HITVAL­LÁSBAN JÉZUSRÓL, nemcsak egyszerűen azt, hogy emberré lett. Erre utal a rövid, de annál jelen­tősebb „értünk” szócska. Akik komolyan veszik az életet, azok vallják, hogy minden emberi élet­nek van valami értelme, vagy leg­alábbis kell, hogy valami értelme legyen. A szülők és a társadalom ezért neveli a gyermekeket: azt akarja, hogy legyen belőlük „va­laki”, legyen tartalmas az életük. Jézusról mi, keresztyének valljuk, hogy születésének és életének ér­telme mi vagyunk. JÉZUS ÉLETÉNEK ÉRTELME AZ VOLT, hogy segítsen az em­beren. Minden idejét, erejét, tu­dását az emberek szolgálatára szánta. Aki végigkíséri Jézust életének útján, az mindezt észre­veheti, mert az evangélisták sa­játos szempontja éppen ez volt: tanúskodni arról, hogy Jézus mennyi jót tett kortársaival, hogy neki mindig volt ideje mások számára, hogy ő nem ment el részvétlenül a szenvedők mellett, hogy neki volt szava a sírókhoz és gyászolókhoz. Mai szóval élve: azt valljuk, hogy Jézus „ember­séges ember” volt, életével pél­dát adott arra, milyennek kell lennie az igazi embernek. Igen. mást is vallunk róla a Niceai Hitvallásban, de ezt sem szabad elfelejtenünk. NEM TEREMTETETT — tesz­szük még hozzá ahhoz, hogy „szü­letett”. Ugyan miért? Az ilyesféle kijelentéseknek mindi g valami vé­dekező, magyarázó jellege van. Ennek a magyarázó kijelentésnek eredete a keresztyénség első szá­zadaiba nyúlik vissza. Van vala­mi, ami mégis megkülönbözteti Jézust a többi embertől — valljuk itt. Erre utal már az is. amit az előbb idéztünk, hogy „leszállt a mennyből, és testet öltött a Szent- lélektől”. Jézus nem lett minde­nestől azonos az emberrel, van amiben különb nálunk. Azt vall­juk, hogy Jézus nincs alávetve az „emberi gyarlóságnak”, annak, amit a Szentírás így nevez: bűn. Különben sem tudna segíteni rajtunk — így fejezhetjük ki ezt egvszerű szavakkal. Ö más. erő­sebb a bűnnél, őt nem vette há­taim, ába a bűn. A keresztyénség több mint másfélezer éve arról tanúskodik, hogy Jézus soha nem- tett rosszat az embereknek, min­dly a javukat — örök javukat, üd­vösségüket munkálja. Jézus tit­ka az. hogy ő „istenember”. Isten és ember egyszerre. „Született, nem teremtetett” — ez után még egy megerősítő kijelentés követ­kezik arról, hogy ez a valóságos ember egyben valóságos Isten. Muntag Andor KÖNIG BÉCSI BÍBOROS-ÉRSEK BÉKEKEZDEMÉNYEZÉSEI König bíboros tovább folytatta kezdeményezéseit a világ békéje érdekében. Január közepére az osztrák fővárosba meghívta a na­gyobb vallások vezetőit, hogy be­mutassa nekik az atomháború megelőzésével foglalkozó nyilat­kozatot. E nyilatkozatot az elmúlt év szeptemberében a Pápai Tu­dományos Akadémián fogalmaz­ták meg és mintegy 60 tudomá­nyos akadémia elnöke írta alá. Ez az okmány felhívással fordult a vallási vezetőkhöz és az erköl­csi értékek védelmezőihez, hogy szánjanak síkra a világbéke ér­dekében. König bíboros sajtónyi­latkozatában kijelentette, hogy a januári találkozó kísérlet a vallá­sos erők mozgósítására a világ közvéleményének felébresztésére. (Magyar Kurir) Tudósítás a szérváiyegyházak életerős Az IDL szolgálatáról INFORMATIONSDIENST FÜR LUTHERISCHE MINDERHEITSKIRCHEN IN EUROPA üllői út 24, H-1085 Budapest, Ungarn, Tel. 1/139—152 Lutherischer Weltbund — Redaktion Lutheránus Világszövetség — Szerkesztősig A MÚLT ÉV VÉGÉN MEGJE­LENT az európai kisebbségi evan­gélikus egyházak sajtószolgála­tának első kiadványa. A németül megjelenő lap az IDL (Informa­tionsdienst für lutherische Min- derheieskirchen in Europa) nevet viseli. A Lutheránus Világszövet­ség támogatásával mintegy 20 lap terjedelemben ! havonta jelenik meg az IDL. Budapesten szerkesz­tik. A főszerkesztő dr. Mirau Gottjried. A lap szerkesztőségé­nek ünnepélyes megnyitásáról múltheti számunkban számoltunk be. Hasonló sajtószolgálat működik a Lutheránus Világszövetség kom­munikációs osztályának támoga­tásával Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. MIRŐL TUDÓSÍT az LVSZ eme kiadványa? Az európai szórványegyházak életéről ad hiteles képet. Európá­ban mintegy 23 evangélikus egy­ház él diaszpórában. Az IDL meg­ismertetni kívánja a kisebbségi egyházak életét, szolgálatát, a gyülekezetek örömét és gondjait az egész világgal. Rámutat arra a teológiai munkára, amelyik a ki­sebbségi egyházakban folyik, s amit a kisebbségi egyházak ab­ban a társadalomban végeznek, ahova Isten őket állította és fe­lelős szolgálattal megbízta. Különösen is nagy figyelem­mel kísérjük idehaza ezt a szol­gálatot, mivel a Lutheránus Vi­lágszövetség legközelebbi Nagy­gyűlését 1984-ben a mi egyhá­zunkban, a mi hazánkban tartja. Ott, ahol az evangélikusság szin­tén diaszpórában él. AZ IDL SZOLGÁLATÁN KE­RESZTÜL egymást jobban meg­ismerve maguk a kisebbségi egy­házak. . is . közelebb kerülhetnek ..egymáshoz. Dialógus alakulhat ki a szolgálatból, a teológiai felis- résekről. Egymást jobban támo­gathatják, a munkában, a Krisztus után járásban és a világban vég­zett szolgálatban is. Közösséget építhet ki az IDL szolgálatával. Kik szórványegyhá­zak a kapott és adott hírekben, információkon keresztül átélik az együvé tartozás örömét. Még in­kább hordozhatják egymás^ örö­meit és gondjait imádságukban is. „Ez a szolgálat ökumenikus nyitottságot is jelent. Reméljük, hogy ezen a területen élő egy­házak érdeklődnek majd az iránt a szolgálat iránt, amit az IDL végez, és használni fogják” —, írja az IDL első számában dr. Carl H. Mau az LVSZ főtitkára. AZ ELSŐ SZÁMBAN Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök köszöntő szavaiból öröm, bizakodó remény­ség és várakozás csendül ki. „Nagy megtiszteltetés — írja a püspök —. egyházunk számára, hogy az IDL a munkáját Buda­pesten kezdd el, s azt a Magyar- országi Evangélikus Egyház terü­letén szerkesztik, állítják elő, és innen küldik széjjel. S mindez ál­lamunkkal való teljes egyetér­tésben történik. Abban a döntésben, hogy a szerkesztőséget Budapesten állí­tották fel, az európai kisebbségi egyházak, s ezen túl a Lutheránus Világszövetség bizalmát látjuk.” Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyházunk élete az IDL szerkesz­tői munkájának kedvező feltéte­leket biztosít. „Biztosítjuk az új­ságírói szabadságot és a szerkesz­tői munka függetlenségét” —, ol­vashattuk Káldy püspök-elnök köszöntő szavaiban. „Ugyanakkor elvárjuk, hogy az IDL a Közép-, Kelet-, Nyugat- és Dél-Európában élő egyházak életéről a valóság­nak megfelelően tudósít. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert az el­múlt évtizedekben azt tapasztal­tuk, hogy a valóságnak meg nem felelő híreket is közöltek egyhá­zunk életéről. Erre érzékenyen reagálunk, hasonlóképpen azokra a hírekre is, amelyek elferdítik a valóságot.” Bízunk abban, hogy Európában és a föld más részén élő nagy egy­házak az IDL munkája nyomán több figyelmet, nyitottságot, sze-v retetet, testvéri szívet mutatnak majd a kisebbségi egyházak iránt. Hírt ad az IDL »első száma dr. Nagy Gyula püspök beikta­tásáról. aki szolgálatunkat az-Is­ten munkatársaiként végzett munkának tekinti. A szomszédos osztrák egyház­ban is az elmúlt hónapokban volt püspökválasztás. Egyházunkban is sokszor járt Dieter Knall szu­perintendenst választotta meg az osztrák egyház püspökéül. „Nem gondolom, hogy a püspök min­dent tud' vagy annak mindent tudnia kell. A testvéri együtt- munkálkodásra van szükség” —, mondotta a püspöki szolgálat felé induló Dieter Knall. INDONÉZIA: A NŐK EGYENJOGÚSÍTÁSA AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN Az Indonéziai Toba-Tabak (Evangélikus) Egyházban mind ez idáig a nők még presbiteri szolgálatot sem láthattak el. Az egyház legfelsőbb fórumának ha­tározata szerint, a jövőben — az erre a szolgálatra meghívott — asszonyok teljes istentisztelete­ket tarthatnak. Ezzel az intézke­déssel a legfelsőbb egyházható­ság a nőket egyenjogúsította a lel- készi, a presbiteri és a laikus-ige- hídetői szolgálatban, (lwi) A lengyel, a Jugoszláviában élő szlovén, a Szovjetunióban élő evangélikus egyházak életéről és szolgálatáról, életéről tudósít az IDL első száma. A kisebbségi egyházak Isten előtti felelősséggel végzik szolgá­latukat a társadalomban és a vi­lágban. Erről tanúskodik az a be­számoló, amelyik a lengyel pro­testáns egyházak társadalompoli­tikai párbeszédéről ad hírt. „A pro­testáns egyházak támogatják a politikai párbeszédet” —, olvas­hatjuk a hírek között. „A bomba először Európát sem­misíti meg” —, írja a hollandiai munkatárs. „Az európaiak lesz­nek egy nukleáris háború első ál­dozatai.” Éppen ezért az egyház­nak a béke megőrzésén, az atom­fegyverek végső megsemmisíté­séért kell munkálkodni. Nagy István A MÚLT ÉVI ELSŐ SZÁM UTÁN nem sokkal az idei első szám is hamarosan a kezünkbe került. Ebben három püspök, há­rom kisebbségi evangélikus egy­ház vezetője is beszámol az őket foglalkoztató legaktuálisabb kér­désekről. Dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnök a nagygyűlés gyakorla­ti előkészületeiről ad áttekintést. — Dieter Knall újonnan megvá­lasztott osztrák püspök, akinek beiktatására a közeljövőben kerül sor, a szórványegyházak örömei­ről és gondjairól, továbbá a külön­böző társadalmi rendszerben élő egyházak (így a magyar és az oszt­rák) kapcsolatairól nyilatkozik. A szórványegyházban igen fontosak a személyes, emberi kapcsolatok a vezetők, a lelkészek és a gyüle­kezeti tagok között, mert „a jö­vőre nézve nem tekinthetjük ma. gátói értetődőnek, hogy gyüleke­zeti tagjaink és unokáik mindig evangélikusok maradnak”. — Janusz Narzynski lengyel püspök a szükségállapot feloldásának vár­ható, kedvező hatásairól és az egyház békéltető szolgálatáról ír. Több tudósítást olvashatunk a Luther-év kapcsán. Az NDK-ban hét városban rendeznek nagy egy­házi- gyűlést. (Kirchentag), ezzel a jelszóval: „Merjünk bízni” (Vertrauen wagefi). Egyedül Drez­dában 80 ezer résztvevőre szá­mítanak, az itteni előkészületekről részletesen is . olvashatunk.. A szász egyházi vezetőség körlevelé­ben a következőket írja: Luther .. életéhez és művéhez nem akkor vagyunk hűek, ha csak em­lékezünk, hanem az szükséges, hogy újra felfedezzük: lehet bíz­ni, és merjünk is bízni.” Az elszászi (Franciaország) egy_ házból küldött tudósítás 12 gyü­lekezeti munkás szolgálatba ál­lásáról számol be. A 250 ezer tagú egyházban gyülekezeti munkások évente körülbelül háromezer is­tentiszteletet tartanak. Végül hadd említsük meg, hogy a lap új Énekeskönyvünk megje­lenéséről is hírt ad. Az utolsó ol­dalon az énekeskönyv egyik lap­ját láthatjuk: a 475. ének: „Elfo­gadtál és elhívtál, élő Jézus, Mes­terünk” kottáját, szövegét és alat­ta egyet a szimbólumok közül. ifj. Szentpétery Péter Példázat a történelemről A júniusban elhunyt Rainer Werner Fassbinder alkotása — Maria Braun há­zassága — a hazájáról szól. Németország­ról, amely elvesztette a háborút, s ame­lyet a győzők kormányoznak. A veszte­sek, férfiak és nők, vagy egy cél érdeké­ben és igézetében élnek vagy máról hol­napra pusztán testsúlyukat gyarapítva. Sorsuk mégis egy: tönkremennek. Miért? Adyt szabadon idézve: mert megölték és kibűnözték magukat. Mert mások szab­ják meg holnapjukat? Ezért is. De elsőb­ben: elvesztek, mert magukat vesztet­ték el. Furcsa dolog, de tény Fassbinder neve hiányzik a magyar filmlexikonok cím­szavai közül. Pedig nem méltatlanul kap­ta a „German Wunderkind” (német cso­dagyermek) kitüntető címkét. Alig har­minchat életéve során volt színházi sta­tiszta; írt drámákat, rádiójátékokat, tévé­filmeket. Játszott saját és mások filmjei­ben. Alapított színházat és filmgyártó társaságot. De mindenekelőtt rendező volt. Szilaj fantáziájú, merészen álmodó zsonglőrje annak a német filmnek, me­lyet rajta kívül Werner Herzog és Volker Schlöndorf neve fémjelez. Negyvenegy filmet alkotott, amelyek közül az 1979-es Maria Braun házassága a legjobbak közé tartozik. Kicsoda ez a Maria Braun? Kezdetben szerencsétlen fiatalasszony, aki még egy napot sem él együtt a háború vége felé elvezényelt férjével. Egy darabig haza­várja, aztán elszegődik bárhölgynek egy amerikai tiszti mulatóba. Ettől kezdve élete két vágányon fut. Hétköznapi mo­rálja: a feltétlen, gátlástalan és célratörő önérvényesítés, az irgalmatlan hajsza a jólétért; az egyre jobb létért. Miközben magában őrzi, félti szívbéli hűségét az időközben visszatért, a — helyette — bör­tönben lévő férje iránt. Ahogy azonban múlnak az évek, egyre inkább létalapját veszti e hűség, s válik értelmetlen rög­eszmévé. Miért lett e boldog hűség rög­eszmévé? Mert összeegyeztethetetlen a hétköznapok jobb létért folytatott irgal­matlan harcaival, vagy hiú ábránd volt csupán, amit a valóság leleplezett? A rendező inkább az előbbit sejteti. A film elején, kihallgatása során Maria Braun még különbséget tud tenni aközött, hogy a férjét szereti, a szeretőjét pedig ked­veli. De az önérvényesítés etikán és ér­zelmeken túlra vető eseményeiben elve­szíti e különbségtételhez szükséges töré­keny emberi készségét és boldogtalanná válik. Férjéhez való hűsége tudatának je­lensége csupán, nincs köze hétköznapi, valóságos életéhez. Ezért mindaz, amit azért tett, hogy majdani közös életük fér­jével gördülékeny, gazdag és teljes le­gyen, híjjával találtatik bárminemű mo­ralitásnak. Az egykori igaz szenvedély nem szabadíthatja meg e hamissá torzult életet értelmetlenségétől. így válik szük­ségszerűvé — Fassbinder etikája szerint — a Maria Braun halálát okozó véletlen baleset. Könyörtelen ítélet ez — s mivel parabola e film, nem a fantázia formálta asszony, hanem — a nyugatnémet törté­nelem gazdasági csodának nevezett pe­riódusa, s annak következményei fölött. Elgondölkodtató Fassbinder utolsó in­terjújának egy szakasza e filmjét nézve: ,,Társadalmunkban az élet rémesen sza­bályozott. Sok pont és vonal van, ahol már nem szabad megtenni valamit. Amelyhez már a közeledés is veszélyes. Ez az egész már kialakult korlátozások­ból álló rendszer. Most csak azt lehet megkísérelni — és ennek egyetlen eszkö­ze a fantázia —, hogy irányítsuk a korlá­tozások rendszerét. Talán egyszer lesz le­hetőség e határok megszüntetésére. A fantázián kívül semmi más eszközzel nem lehet ezt elérni, s utána azt állítani, ez­után minden csodás lesz.” A történelem azt mutatja, hogy a mű­vészek fantáziája és az Istenhez ragasz­kodók teremtő reménye — vagy éppen fordítva — gyakran egy úton jár. Máskor egymást követik. S ha igaza van a Pré­dikátornak — „Mindennek megszabott ideje van ..—, akkor könyve harmadik részének szabadversét szabadon folytat­va megvan az ideje a fantáziának, és megvan az ideje a teremtő reménynek, és megvan az ideje a forradalomnak is. Fassbinder filmje, művészete több ön­nön szándékánál, mivel nemcsak a fan­táziát, hanem a teremtő reményt is éb­reszti. Ez is a szabadulás útjává lehet abból a korlátozásokból álló rendszerből, amely célként és erkölcsként adja a kis­polgári tömeg számára a pénzszerzést s a feltétlen önérvényesítést. Donáth László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom