Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-30 / 44. szám

Luthertől tanultam t A gyülekezethez való ragaszkodás ÍÍVASAR.NAP IGÉJE Mindig Jézusra szorulunk! Fii 1,3—11 ,,Ha kész a ház, jön a halál!” — így szól egy török közmondás. Persze, magát az építkezést be lehet fejezni, de „lakva ismeri az ember” a hajlékot is. Hamarosan kiderül, hogy itt-ott alakítani kell, majd javítani, változtatni. Csak annak jó minden úgy, ahogyan van, aki már halálra készül. AZ ÉLET ÖRÖKÖS VÁLTOZÁS. Mint ember sohasem vagyok egészen készen. Az élő szervezet is fejlődik, változik —, növekszik majd öregszik... Mint szakember sem vagyok soha egészen ké­szen, aki szakmai fejlődésben megáll, lemarad. Mint keresztyén sem vagyok soha készen. Egyedül Jézus mond­hatta a kereszten: „Elvégeztetett!” Mi azonban soha sem mond­hatjuk: „Már eléggé ismerem az Istent vagy önmagamat, már meg­szolgáltam Jézus kegyelmét, már eleget tettem másokért!” KERESZTYÉN VOLTUNK BEFEJEZETLENSÉGE AZT JELENTI: töredékes az ismeretünk a hitben, ezért mindig ismétlésre szoru­lunk! ' Az ismétlés: visszatérés a tiszta forráshoz. Igénkben Pál apostol emlékezteti a filippieket Krisztus evangéliumával történt első talál­kozásukra. Áldott emlékei a kegyelem felvillanásának, az első sze­retetnek emlékei. Ennek naponkénti felelevenítése a tiszta forrás­nál a naponkénti megtérés. Ismétlésre szorulunk, ez azt jelenti, naponta meg kell köszön­nünk Isten kegyelmét. Nagyszerű dolgom van, elfogadott övének az Űr, gyülekezetét, velem törődő testvéreket kaptam tőle, sőt engem is munkába szólít. Hála legyen ezért Neki! Ismétlésre szorulunk, olykor ez szó szerint is értendő. Századszor is el kell olvasni a jól ismert igeszakaszokat, holtig énekelni a ked­ves énekeket. Benhoefferről, a mártírhalált halt német lelkészről jegyezték fel, hogy a nácik szigorú börtönében, amikor nem írha­tott és nem olvashatott, naponta többször is hangosan elmondta a gyermekkorában könyv nélkül megtanult bibliai szövegeket. Ezt tartotta benne a lelket. . . Keresztvén hitünk befejezetlensége miatt ismételnünk kell az evangélium örömhírét. TÖREDÉKES HITÜNK MELLETT SZEMBETŰNIK SZERETE­TÜNK TÖREDÉKESSÉGE IS, ezért mindig igazításra szorulunk. Az igazítás már nem a régi „lecke” ismétlése, hanem az új anyag megtanulása. Az új anyag a szeretet. Gazdagodjék bennetek a sze­retet! Senki se elégedjék meg közülünk tegnapi önmagával. A sze- retetből legyen napról napra több, mert egyre nagyobb szükség van rá! Igazításra szorulunk: a szeretethez tartozzék hozzá egyre több is- meret, praktikus ítélőképesség. Belátása annak, kinek mikor mire van szüksége. Érzék és élesen látás, hiszen el, kell igazodnunk a tennivalók útvesztőiben, ismernünk kell a megvalósítás legjobb ta­pasztalatait. ' Egyre több szeretet — egyre több tapasztalattal, a tűzoltó vagy a kertész szakértelme ez, aki gumitömlőt tart a kezében, ponosan céloz s van is víz a tömlőiében. Mindig igazításra szorulunk: legyetek hát a szeretet alkalmi mun­kásai helyett elsőrangú szakemberei, akik az élet sűrűjében szerzik a „diplomát”. A pecsétet, pedig majd Jézus Krisztus napján kapják, akkor lesz teljessé szeretetük. ISMÉTLÉSRE ÉS IGAZÍTÁSRA, TEHÄT MINDIG JÉZUSRA SZORULUNK! Jézusra, aki folytatja a bennünk is elkezdett mun­kát. s egyszer befejezi. Jézusra szorulunk, aki nem engedi, hogy nélküle nézzünk a ten­nivalók sokaságára, nehogy elcsüggedjünk. Jézusra szorulunk, akire örömmel és szent komolysággal tekint­hetünk. Örömmel, ha megtettünk minden tőlünk telhetőt, s ugyan­akkor mégis szent komolysággal, mert tudjuk, hogy mindennek el­lenére is, mindig — az ítélet napján is — kegyelmére és szerete- tére szorulunk. Mindig Jézusra szorulunk. Itt a földön s az örökkévalóságban is Ott formálja át hitünket Jézus színről-színre látássá, s ott pótolja ki szeretetünket tökéletessé Jézus teszi ezt, aki nem végez félmun­kát. ________________ _____________Zászkaliczky Pál Imád kozzunk ­Naponta téríts vissza, Urunk, evangéliumod tiszta forrásához. Erő­sítsd kegyelmedből nyert hitünket! Példád nyomán, szereteted erejével gazdagíts meg minket a sze- retetben. Adj szeretetünk mellé élesen látást, igaz ítélőképességet, igényes segíteniakarást. Jézusunk, reménységgel fordulunk Hozzád: pótold ki hiányossá­gunkat. Mindig Rád szorulunk! Ámen. A Teológiai Előkészítő Bizottság újabb tanácskozása A REFORMÁCIÓ ABBÓL AZ ESEMÉNYBŐL INDULT EL, hogy Luther, az egyszerű Ágos­ton rendi szerzetes személyes üdvösségéért vívott harcában megtalálta az evangéliumot. Mindebből azonban soha nem lett volna reformáció, ha Luther nem él benne a gyülekezetben, és nem ragaszkodik annyira Is­ten népéhez, a gyülekezethez. Mint a u)ittenbergi városi gyü­lekezet gyóntató papja szívvej tapasztalta Luther, hogy milyen rombolást vitt végbe a gyüleke­zetben a búcsúcédulák árusítá­sa. Pénzen meg lehet vásárolni a bűnbocsánatot, minek menjek hót gyónni, ügyemet Isten előtt tisztázni? így kezdtek gondol­kodni a gyülekezetben, s egyre fogyott a gyónók száma. Ez a szomorú tapasztalat indította Luthert arra, hogy Isten evan­géliumáról szóló meggyőződését 95 pontban (tételben) összefog­lalja és vitatételekként kifüg­gessze a wittenbergi templom ajtajára. Mindez 1517. október 31-én történt. Ezzel megindulta reformáció. LUTHER EGYÉNI MEGTÉRÉ­SE A GYÜLEKEZETÉT, _ sőt az egész egyházat megújító ese­ménnyé "lett.. Egyéni megtérés nélkül soha sem születik új élet. Luther példája azonban arra fi­gyelmeztet minket, hogy az egyéni megtéréseknek mindig gyülekezeteket formáló ese­ményekké kell válniok. Napja­inkban, amikor mindennapi és egyházi életünkben egyaránt kí­sért az individualizmus veszé­lye, jó figyelnünk Luther pél­dájára. Ma is sok olyan gyüle­kezeti tagra van szüksége egy­házunknak, akik az evangélium megtalálásának örömével boldo­gan tudnak szolgálni a gyüleke­zetekben. MIVEL LUTHER A SZENT­ÍRÁS OLVASÁSA SORÁN látta meg az evangélium ragyogását, mindent megtett azért, hogy a Szentírás a gyülekezetekben köz­kinccsé lehessen. Tekintettel ar­ra, hogy a gyülekezeti tagok legnagyobb része nem tudott sem görögül, sem latinul, szük­ség1 volt arra, hogy a Szentírást lefordítsák a nép nyelvére. Lu­ther a Wartburg várában eltöl­tött „kényszerpihenését” hasz­nálta fel arra, hogy az Újszövet­séget német nyelvre lefordítsa. Hallatlan nagy erőbedobással, bámulatosan rövid idő alatt ké­szült el művével. A továbbiak­ban munkatársak segítségével az egész Szentírást lefordította né­met nyelvre, s ezzel nemcsak az élet kenyerét adta a gyülekezet kezébe, hanem megalapította a német irodalmi nyelvet is. A reformáció terjedése során mindenütt azzal kezdődött a gyülekezetek megújulása, hogy a Szentírást anyanyelven a nép kezébe adták, s ezzel a refor­máció nemcsak Isten evangéliu­mának felragyogtatója lett, ha­nem az irodalmi nyelv megin­dítója is. Az egyház története arról tanúskodik, hogy a Szent­írás olvasása nemcsak hitre jut­tató, hanem megtartó erő is volt a gyülekezetek számára. Élő gyülekezeti élet ma sem képzel­hető el anélkül, hogy az isten­tiszteleteken, a bibliaórákon és a családi otthonokban rendsze­resen ne olvassák és komolyan ne vegyék a Szentírást. A gyü­lekezeti életnek az alapja ma is Isten igéje, a Szentírás. LUTHER WARTBURGI TAR­TÓZKODÁSA IDEJÉN a wit­tenbergi gyülekezet nehéz hely­zetbe került. Luther távollétét kihasználva, a reformáció szél­sőséges hívei, elsősorban Luther egyik professzortársa, Karlstadt, a gyülekezet nyugalmát megza­varó újításokat vezetett be. A képeket kiszórta a templomból, a misét eltörölte és ezzel zűr­zavart keltett a gyülekezetben. Amikor Luther értesült erről, nem törődve személyes bizton­ságával, elhagyta Wartburg vá­rát, megjelent Wittenbergben és híres böjti igehirdetés-sorozatá­val nyolc nap alatt helyreállí­totta az egyházi rendet és nyu­galmat. A gyülekezet nyugalma és békessége a saját biztonsá­gánál is fontosabb volt Luther számára. Egyházunkban ma is olyan lelkészekre és gyülekeze­ti tagokra van szükség, akik minden áldozatra készek a gyü­lekezet nyugalmáért, békességé­ért és szolgálatáért. LUTHER REFORMATORI MŰ­KÖDÉSE SORÁN mindent meg­tett azért, hogy az egész gyüle­kezetét bevonja az istentisztelet menetébe. A középkorban a gyü­lekezet legtöbbször csak pasz- szív hallgatója volt az istentisz­teletnek. Csak a lelkészek, vagy legjobb esetben különböző kó­rusok énekelték a liturgiát. Hogy ezt az állapotot megszün­tesse, Luther bevezette az is­tentiszteleteken a gyülekezeti éneklést. Maga is sok gyüleke­zeti éneket írt, vagy fordított le németre latin nyelvből és min­dent elkövetett, hogy a gyüle­kezetek meg is tanulják ezeket az énekeket. Luther leghíresebb éneke a 46. Zsoltárra írt himnu­Ezekben a napokban megeleve­nednek a temetők útjai. Sokan megyünk ki, hogy felkeressük szeretteink sírjait. A sírokat rendbe tesszük s a hozott virá­gokat ráhelyezzük, de a hang­súly mégis az emlékezésen van. A szülők ekkor mondják el gyermekeiknek, hogy ki volt az elhunyt, mennyi mindent köszön­het neki a család. Az ifjabb ge­nerációk ekkor is tanulják a csa­ládi múltat, az idősebb generá­ciók pedig vizsgáznak hittanból. A fiatalok ugyanis nemcsak az elhunyt élete felől érdeklődnek, hanem arról a hitről is, ami azok cselekedeteit vezette, illetve kér­dezik. hogy mi miért megyünk ki a temetőbe, miért viszünk virá­got és gyújtunk gyertyát. A kérdéseket könnyedén leráz­hatjuk/ ha azt mondjuk, hogy csak régi hagyományok alapján cselekszünk, amelyeknek értelmét már nem is tudjuk. De izgalmas beszélgetés alakulhat ki a gene­rációk között, ha beszélünk az elődök hitéről, ami nem engedte meg nekik az olcsó megoldáso­kat. Ezért maradt meg a nagy­mama hűségesen a férje mellett, aki^ nyomorékként jött haza az első világháborúból, ezért tisz­telték a környéken a nagybácsit, mert nem adott ki kezéből selej­tes munkát. Elődeink hitéről talán köny- nyebb beszélni, ha egyáltalán észrevettük azt, mint a saját hi­sza az „Erős vár a mi Iste­nünk” című ének volt, amely rövid idő alatt a reformáció „himnusza” lett. A reformáció egyházai azóta is mindent meg­tesznek, hogy a gyülekezeteket bevonják az istentisztelet mene­tébe. Erre nemcsak a gyüleke­zeti éneklés szolgál, hanem az is, hogy egyes egyházakban az epistolát, egyes imádságokat és a gyülekezeti hirdetést a gyüle­kezeti tagok olvassák fel. A gyülekezeti tagok és presbiterek feladata mindenütt az istentisz­teleti offertorium összegyűjtése is. MÉG SOK PONTON LEHET­NE KIMUTATNI, mennyire együtt élt nagy reformátorunk a gyülekezettel. Azonban talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy Lutherre és életművére való emlékezésünk bennünk is meg­erősítse a gyülekezethez való ra­gaszkodás érzését. Csak így le­hetünk igazán a reformáció és Luther örökösei. Selmeczi János tünkről is. De a saját hitünkről kell vallanunk, amikor a teme­tői szokásainkról beszélünk. Tudjuk-e válaszolni, hogy em­berségünkből fakad, hogy kap­csolatot akarunk tartani elő­deink emlékével. Ok ugyan a mi virágainkat és gyertyáinkat nem látják, de nekünk szükségünk van arra, hogy mozdulatokon (szokásokon) keresztül tudatosít­suk az összetartozásunkat, az emberségünket. Az imádságnál is a kézösszetételre nem Istennek, hanem nekünk embereknek van szükségünk, mert a mozdulatok- gesztusok nemcsak a belsőnkben lefolyó indulatokról tudósítanak, hanem a belsőnket motiválják is. A temetőbe való kijárás az élet számbavételét jelenti az egész család részére. Nemcsak a mának élünk. A síron túl, az örökkéva­lóságba is ellátó ember felelősen él és így bánik a természeti kör­nyezetével. Így lesz a temetői szokásunk mai életünket formá­ló erővé. A temetői látogatásunkat imád­sággal fejezzük be. Megköszönjük azt, hogy Jézus Krisztuson ke­resztül van föltámadás. 0 már győzött, övé a gyüzelmi koszorú, s az ö világoságából kapunk mi is útbaigazító fényt. Erre emlékezve viszünk virág­koszorút szeretteink sírjára és gyújtunk gyetyát. mert Jézus győzelme és útmutató fénye ne­kik is szól. Missura Tibor A Lutheránus Világszövetség jövő nyári, budapesti VII. vi­lággyűlésére irányuló hazai elő­készületeink sorában tizenhét tagú Magyar Teológiai Előkészí­tő Bizottság foglalkozik a vi­lággyűlés tartalmával, fő témá­jával és altémáival. Október 10-én a Teológiai Elő­készítő Bizottság kilencedik munkaülésére jött össze dr. Kál- dy Zoltán püspök-elnök és dr. Nagy Gyula püspök vezetésével. Dr. Nagy Gyula püspök be­számolt a bizottság júniusi ülé­se óta történt legfontosabb ese­ményekről, közöttük a Pozsony­ban a Szlovák Evangélikus Egy­ház vezetőivel folytatott tanács­kozásáról. A Szlovák Evangéli­kus Egyház ugyanis részt vál­lalt a világgyűlésre készülő ha­zai teológiai hozzászólás mellett a készülő közös teológiai doku­mentum egy részének elkészíté­sében. Bejelentette, hogy októ­ber 27-én és 28-án ^szlovák egy­házi delegáció tartózkodik Bu­dapesten a közös teológiai mun­ka további megbeszélésére. A bizottság ezután megvitatta a világgyűlésre készülő, közös magyar—szlovák teológiai doku­mentum tartalmát, az egyes fe­jezetek elkészítését. A tervek szerint az angol és német nyel­ven megjelenő hozzászólás anya­gának ez év végéig kell elké­szülnie. A jövő év elején kerül majd sor a végleges szöveg le­fordítására és kiadására. Reformációi ünnepély A Magyarországi Egyházak ökunemikus Tanácsa október 30-án, vasárnap este 6 órakor a Budapest-Gorkij fasori református temp­lomban (VII. Gorkij fasor 7.) REFORMÁCIÓI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKSÉGE Az ünnepély rendje: 1. Közének: „Erős vár a mi Istenünk”. 1. vers. 2. Igét olvas és imádkozik Hecker Frigyes metodista szuperinten­dens. 3. Közének: „Mely igen jó az Úristent dicsérni” 1. vers. 4. Igét hirdet dr. Kocsis Elemér református teológiai akadémiai tanár. 5. J. S. Bach: Áldva áld az Isten engem”, részlet a 147. kantátából. Előadja a Kálvin kórus, vezényel Máté Jánosné. Hegedűszóló Győré Emese, orgonán kísér Máté János. 6. Ünnepi beszédet mond Keveházi László esperes. 7. Lisznyai Gábor: „Zengd Jézus nevét:” Előadja a Baptista Egyház Központi Énekkara, vezényel Oláh Gábor. 8. Reményik Sándor: „Az óriás”. Elmondja Szaniszló Tibor bap­tista elöljáró. 9. J. S. Bach: „Erős vár a mi Istenünk”, nyitótétel. Előadja a Lutheránia énekkar, vezényel Weltler Jenő, orgonán kísér Trajtler Gábor. 10. Befejező imádságot mond Laczkovszki János baptista egyházel­nök. 11. Közének: „Tebenned bíztunk”. I. vers. Virágot viszek, gyertyát is gyújtok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom