Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-05-01 / 18. szám

Kántorvizsga Foton A tavasz visszatérő kedves ese­ménye évente a 4 hónapos tanfo­lyam záróvizsgája. Az idén a 39. 4 hónapos tanfolyam végeztével 30 növendék vizsgázott, köztük 8 a kántori oklevelet szerezte meg. A szülőkkel, ismerősökkel zsú­folt nagyteremben lázas izgalom­mal várták a fiatalok a vizsga kezdetét. Dr. Prőhle Károly teoló­giai akadémiai tanár, főigazgató vizsgaelnök meleg szavakkal kö­szöntötte a résztvevőket és aról a reményteljes feszültségről be­szélt, ami a vizsgázókban van, akik a legjobbat akarják nyújta­ni. Az elnöki asztalnál foglaltak helyet Trajtler Gábor egyházzenei igazgató és a bizottság tagjai Kiss János ny. igazgató, tanfolyam ve­zető, Tóth Szöllős Mihály espe- ves, Keveházi László esperes. Marschalkó Gyula, Gáncs Ala­dár és Blatniczky János lelkészek. A vizsga a szokott módon per­gett: Kiss János, — aki ez év ja­nuár 1-el nyugdíjba vonult, de a tanfolyamot még ő vezette — je­lentésében adatszerűén tárta fel a tanfolyam eseményeit. Nyugdíjba- menetele kapcsán, 36 évi szolgá­lat után csak pár szerény ada­tot említett: ez idő alatt 3341 fő végzett Foton. De a konferenciá­kat is belevéve Kiss János 535 al­kalmat vezetett le, amelyen 35 812 testvérünk vett részt. Ezután az előadók néhány szó­val ismertették a végzett munkát. Bohus Imre lelkész a hittan és himnológiai munkáról beszélt, Bacheretz Katalin az egyházi ének tanításáról számolt be, Vető István pedig a zeneelméleti mun­káról. Mindezt követte az énekes és hangszeres vizsga. Jóleső volt tapasztalni, milyen jól ismerik és éneklik a növendékek a most megjelent énekeskönyvünk dal­lamait. Közöttük flem egy máris kántori szolgálatban áll, és gyü­lekezetükben bizonyára hamar megszeretik új énekeskönyvün­ket. A három órán át tartó vizsgát lankadatlan figyelemmel és örömmel hallgattuk végig. Trajt­ler Gábor zeneigazgató munkáját dicséri annak a 8 növendéknek a vizsgajátéka, akik magas szín­vonalú Bach-műveket szólaltat­tak meg, ők azok, akik ez alka­lommal oklevelet is nyertek. Em­lítsük meg nevüket is: Surányi Hajnalka. Roszilc Márta. G rubele Judit, Gadó Mária, Matuz Mária, Kovács László, Kálmán Attila és Csizmadia Béla. A „kapósból” fel­adott koráit kitűnően játszották, és az sem zavarta őket. hogy a je­lenlevők, váratlanul gyülekezet­ként énekelni kezdték az éneke­ket. De a többi növendék játékában is meg-megcsillant a tehetség és lelkesedés, és bennük is sok örö­mét találta a bizottság. Hogy mekkora áldozattal és lemondás­sal dolgoztak a fiatalok 4 hóna­pon át, azt bizonyítja, hogy volt aki Iharosberényből, vagy a mesz- szi Nógrádból (Csesztve) járt be hetenként. Az eredményhirdetés után a bi­zottság tagjait virággal köszön­tötték. Megható pillanatokat ho­zott, amikor dr. Prőhle Károly főigazgató, majd utána Marschal­kó Gyula egyházmegyei zenei előadó búcsúztatták a 36 év után nyugalomba vonuló Kiss Jánost. Dr. Prőhle Károly záróáhitatában a 118. zsoltár néhány versét ol­vasta fel. Többek között arról is beszélt, hogy az ikonfestők ké­peiket imádkozva festették, és ez a lelki magatartás szükséges a kántoroknak is, amikor az orgo­na mellett szolgálnak. — A kis csapat tehá} szétrebbent, jön most már az otthoni munka de most már avatott kezek alatt szólalnak meg távoli kis falvak vagy váro­sok orgonái — Isten dicsőségére. — Bach kottái fölé két betűt írt „J J”, aminek jelentése „Jesu Ju­va!”, „Jézus segíts!”. Mi is azt kérjük most szolgálni induló kán­toraink számára. Jézus segítse őket, hogy alázattal, hűséggel, hit­tel szolgáljanak a rájuk bízott gyülekezet orgonája mellett. G. A. EGYHÁZZENEI HANGVERSENY lesz CANTATE VASÁRNAPJÁN május 1-én este 7 órakor a sop­roni templomban. Műsoron: or­gona- ,fuvola- és énekkari mü­vek. Közreműködnek: A templom ifjúsági kamarakórusa, Fodor Gábor, Fuchs Edina és Szalay Katalin —- fuvola, Laborezi Erzsébet — orgona — KŐSZEG. A gjmlekezet szo­kásos nagyheti igerhirdetés-soro- zatán Keveháziné Czégényi Klá­ra pilisi' lelkész volt az igehirde­tő virágvasárnaptól szerdáig. A sorozat összefoglaló témája a 206. ének első sora volt: „Hittel né­zek a keresztfádra ... — BAKONYSZENTLÁSZLÓ. A gyülekezet újonnan megválasz­tott gondnokát, Saller Molnár Gyulát ünnepi istentisztelet kere­tében húsvét ünnepén iktatta be szolgálatába Szabó Vilmos Béla, a gyülekezet lelkesze. Peskó György ötvenéves Amikor mi, kortársak, akik már-már „hetvenkedünk” vala­kinek félévszázados életútját kö­szöntjük, nem csoda, ha felsó­hajtunk: ha még egyszer ötven­éves lehetnék! Áprily Lajos, elér­vén a fél évszázadot, így emlé­kezett: „zúg mögöttem ötven er­dő, ötven évem rengetegje”. PESKÖ GYÖRGY ÖTVEN ÉVÉ­NEK sem a forduló ad súlyt, ha­nem az, ami mögötte zúg. A személyes zenei élmények rendkívül döntők. Olykor megha­tározók. Nem vagyok zenész, de az érett muzsika élményt, han­gulatot, tartalmat, szépséget ad az életnek. Nem érteném Sibelius muzsikáját, ha nem álltam volna egyszer téli viharban Ainola, Si­belius háza közelében az erdő­ben, s nem döbbentem volna rá, hogy a honkák recsegése, a szél süvítése a Finlandia akkordjait zúgja. PESKÓ GYÖRGY ORGONA- MUZSIKÁJÁVAL kapcsolatban is van egy értő élményem. Szarvasra hívott, — van ennek már vagy húsz éve — tartanék az ótemplomban igehirdetést az ő hangversenyén. Zsúfolt templom, a műsor régen lefutott, de Peskó György még mindig játszott. Alig távoztak néhányan, a többiek is inkább felmentek a tágas kórus­ra. Peskó pedig megérzett vala­mit a csodálatos Borgulya-orgona leikéből s összenőtt vele. A leve­gőben varázslat vibrált. Múltak a percek, a negyedórák, a felek s őt nem lehetett „levakarni” az orgonapadról. önfeledten ját­szott. Melegen, virtuóz biztonság­gal. zúgva és simogatva. Egy-egy futam közben oldalt fölpillantott, regisztert váltott s új szín, új tar­talom zengett. Egyetlen fix pont­ja volt: a csípője — különben mindene mozgott. Jóval később több finnországi hangversenye után a kritikák egybehangzóan kiemelték, él­ményt jelentő regisztrálását. Én láttam a Borgulya-orgonán! Peskó György az én számomra innnen indult, s nem azon az öt­ven év előtti szép áprilisi napon, amikor keresztvíz alá tartották a fasori templomban, ahol — a csa­ládi fáma szerint — a György nevet' Kemény Lajos esperes ja­vaslatára adták neki, s ahol az országos hírű orgonista apja volt a művész-kántor, s akinek jó­val későbbi távozásakor kitettük a vörösréz emléktáblát, élete és művészete nagy vallomásával: „Istennek csak a legszebbet sza­bad adni”. Ennek a mondatnak az árnyékában nőtt fel. Ám ez a növekedés nem ment simán. TUDOTT DOLOG RÓLA, hogy keze sérült. Négy újján perecek hiányoznak. Bosszantja, ha erre figyelnek. Ö úgy akar játszani, hogy ne vegyék észre. Nem is az a virtuozitás, hogy ilyen kézzel a legnehezebb Bach-futamokat könyedén játsza. Hanem az, ami a sérülés után történt. A suttyó gyerek, akinek kézé-, ben felrobbant egy háborús sze­métmaradék, egy kézigránát, sír­va mutatta apjának csonkult, vérző újjait. Az apa megdöbbe­nésében kemény szóval szólt rá: belőled sem lesz már muzsikus! A fiú könnyei közül felsírt az ap­jára: én orgonaművész leszek! Itt kezdődik a Peskó-rejtély. A finneknek van egy szavuk, amit nem lehet egy szóval vissza­adni. Többel is nehezen. Sisu. Peskó akkor még nem ismerte sem a szót, sem a fogalmat. De élete küzdést, szívós, célratörő akarást jelent. Törhetetlen kitar­tást, le nem mondó és meg nem alkuvó, hátrálni nem tudó har­cot. A küzdőképesség maximumá­nak kifejtését. A cél soha el nem feledését s érte az áldozat meg­hozását. Hányán legyintettek, hiá­bavalónak tartották. De Peskó György küzdött. Ma négy zenei oklevele van, s kettő művészi fokon: egy orgona­művész és zongoraművész. A har­madik szinte hobbija: vezeti a vakok Homérosz-kórusát. Kar­mester. A negyedikből él: zene­tanár. Lehetett volna zeneesztéta, zeneszerző, hangverseny-kritikus. Ö orgonaművész akart lenni. Minden más ezután következik. Nem tudom, amikor a freneti­kus sikerű orgonaművészi diplo­mahangversenyén meghajolt, ta­lálkozott-e tekintete apjáéval, s milyen lehetett az évekig tartó „sisu” győzelmének az érzése. S mit érezhetett nem sokkal ké­sőbb, amikor Münchenben a fia­tal orgonisták Európa-versenyén harmadik lett! A verseny egyik feladata az volt, hogy a versenyző elé tettek egy dallamkottát. A versenyző-' nek azonnal praeludiumot, válto­zatokat kellett hozzá játszani. Ezt még nem is tudtam, amikor fel­figyeltem arra, hogy milyen ön­feledten tud istentiszteletein­ken előjátékot rögtönözni. Színe­sen, sokoldalúan, egymásba ölel­kező dallamokkal. A BÉCSIKAPU TÉRI ORGO­NÁNK INTONÁCIÓJA: hang­versenyorgona. Apja tervezte. Zúg, dübörög, harsog, viharzik, vagy sóhajt, hüppögve sír, mint a csodálatos „Weinen, klagen”. Pes­kó erőszakosan játszik, — szokták mondani híveink. De emlékszem arra az idős hívünkre, aki azt mondta: „tudja, ha ő játszik, az orgona mintha tovább imádkoz­na”. Ezen az orgonán tizenöt év alatt számtalan más művel együtt, kétszer végighangversenyezte az összes Bach-művet a TIT-esték keretében. Nem tudom, van-e számottevő orgona az országban, amelyen ne játszott volna, Pannonhalmától Tihanyig, Kőröshegytől Győrig. Nyíregyházától Szegedig, Miskolc- Avastól Pécsig. HA PEDIG KÜLFÖLDI HANG­VERSENYEIT NÉZEM: Bécs, Csehszlovákia, Kolozsvár, Jugosz­lávia, Svájc, NSZK, NDK, Finn­ország, Stockholm s vissza Buda­pestre. — kész a violinkulcs vo­nala. Sokszor próbálták kint fog­ni, karriert csinálni. Mint némely kortársai és művésztársai. Soha­sem • maradt kint1. Mindig haza­jött: Peskó Györgynek. Így, ötvenévesen is. Koren Emil A „GUTE NACHRICHT” NAGY SIKERE A Német Bibliatársulat (Stutt­gart) által kiadott új ökumenikus bibliafordítása: „A Biblia a mai német nyelvén” (közismertebben: Die Gute Nachricht — A jó hír) eddig 250 ezer példányban jelent meg. — Az NDK-beli bibliatár­sulatok tervei szerint ez év őszén jelentetik meg ugyanezt a fordí­tást. (ena) LUTHER LESZÁRMAZOTTAI Luther egyik leszármazottját keresztelték meg leutóbb a München-Losbachi Szentlélek Templomban. A megkeresztelt, Maximilian Martin Wolf, Luther ötödik gyermekének, Paul Lut­hernek az utódja. Luthernek napjainkban nin­csen nevét viselő, egyenes le­származottja, s Maximilian Mar­tin Wolf csak „leányágon” lehet a tizennegyedik generációs utód­ja. — A világban különben nyolc­száz leszármazottja él Luthernek, akik három fiának és három leá­nyának a családjából valók, (epd) Orgonáink AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ „ÉNEKLŐ” EGYHÁZ. Az evan­gélikus egyházi zenének, sőt ma­gának az istentiszteletnek is jel­legzetes hangszere az orgona. A többi reformátorral ellentétben Luther tág teret adott az egyházi zenének és a művészeteknek, ezért nem véletlen, hogy éppen evan­gélikus talajon bontakozott ki, fő­leg a 17. században, a legmaga- sabbrendű orgonaépítészet és or­gona irodalom. A tetőpont a 18. század elején Johann Sebastian Bach nevéhez fűződik. Helyénvaló tehát, ha szeretjük, számontartjuk, megbecsüljük ha­zai evangélikus templomaink or­gonáit is. Amikor most cikksoro­zatot kezdünk nevezetesebb orgo­náinkról, ezt azért is tesszük, mert az orgona ma közismerten igen népszerű hangszer! Ezt a tényt olyan jelenségek igazolják, mint Szigeti Kilián orgonakutató eddig hat kötetben megjelent sorozata a „Régi magyar orgonák”-ról. (A kiváló orgonakutató halála miatt a sorozat megszakadt, de bizonyá­ra lesz folytatása) — Közismert az is. hogy tömegek járnak az orgonahangversenyekre. Neveze­tes a Rádió 3. műsorának soroza­ta, amelyben a legfontosabb ma­gyar orgonákat mutatja be. — Mindez indokolja, hogy lapunk is sorozatban adjon teret a hazai evangélikus orgonák ismertetésé­nek. A TEMPLOMAINKKAL FOG­LALKOZÓ SOROZAT UTÁN szinte magától kívánkozik egy ilyen ismertetés is. Egyelőre kb. egy tucat neveze­tes hangszerünket vesszük elő. Az egyes cikkek majd rávilágíta­nak olyan érdekességekre, hogy mikor épült az orgona, volt-e előt­te régebbi hangszer, mi a jelleg­zetessége, kik voltak régebben neves orgonistáka a templomban, akiknek emléke, hatása ma is ki­mutatható. Mert a múlt ebben a vonatkozásban is tovább él egy- egy gyülekezetben. Néhány orgo­nánkon emléktábla hirdeti egy- egy művész nevét, aki munkássá­gával hosszabb idqn át meghatá­rozta a gyülekezet egyházenei éle­tét. Csak érdekességként emlí­tem, hogy Fasori templomunkban olykor Kodály Zoltán is eljött, hogy Peskó Zoltán orgonajátéká­ban gyönyörködjék. KÉT SZEMPONT KÜLÖNÖSEN IS FONTOS LESZ a sorozatban: egyrészt, hogy milyen szerepet tölt be ma az orgona a gyülekezet li­turgikus és zenei életében (orgo­naestek, hangversenyek), másrészt mi a szerepe az illető orgonának a magyar kultúréletben. Közis­mert, hogy vannak orgonáink, melyeken egyházi vagy világi (Filharmónia, TIT) rendezésben rendszeres hangversenyélet fo­lyik. Más orgonáinkról viszont le­mezfelvételek készültek, és van­nak olyan orgonák, amelyek mél­tók lennének lemezfelvételre. — Sorozatunk arra is szolgálhat, hogy még alig ismert értékes or­gonáink lépjenek elő az ismeret­lenség homályából. Vidéki hang­versenyeim során sokszor vélet­lenül bukkanok igen értékes, ré­gi hangszerekre. A „régi” orgona — a közfelfo­gással ellentétben — még nem okvetlen jelent „romos”, használ­hatatlan, lecserélendő hangszert, sőt: az évszázadok (ha a hangszer amúgy jó karban marad) csak ne­mesítik a sípok hangjait. „Beérik”, főleg a fa — de a fémsípok hang­ja is. Az ilyen régi orgona tud olyan varázslatos szépséggel szól­ni, hogy e régi hangszerek helyre- állítása nem egyszerűen „nosztal­gia” ... ELKERÜLHETETLEN, HOGY A SOROZATBAN kevésbé ismert szakkifejezések is szerepeljenek majd. Olvasóink kedvéért ezért most rövid magyarázatot adunk az orgonaismeret alapfogalmáról. Játszóasztal. Ez előtt ülve irá­nyítja az orgonista a hangszer mű­ködését. Fontos részei a billen­tyűk és a regiszterek. Manuál. Míg a zongorának egyetlen billentyűsora van, az or­gonának rendszerint 2—3, vagy több is. Ezeket nevezzük manuál­nak, mivel kézzel játszunk rajtuk (a latin ,manus” szó kezet jelent). Mü. Minden billentyűsorhoz egy vagy több szélláda tartozik. A billentyűzet és a hozzátartozó szélláda együtt alkotja a „mű”- vet. Ilyen elnevezések vannak: „Nagymű”, „Hátpozitív”, „Mell­mű”, „Felsőmű”, „Pedálmű”. Az egyes művek önálló egységet ké­peznek, a teljes orgonán belül. A történeti fejlődésről csak annyit, hogy a középkorban egy temp­lomban gyakran több orgona is volt. Pl. a nagyorgona, az ún. po­zitív, vagy a Regal, (amely nyelv­sípokból állt). Később ezeket egy közös szekrényben egyesítették, így jött létre és érte el a tökéle­tesség színvonalát a barokk kor­ban a 3—4 manuálos nagy orgona. A modern orgonaépítészet is rész­ben erre a hagyományra támasz­kodva építi a korszerű orgoná­kat. Orgonaszekrény. Esztétikai és akusztikai okai is vannak, hogy az orgonákat rendszerint az or­gonaszekrénybe helyezik. Fontos része a „perspekt”, vagyis a hom­lokzat, amely elvileg stílusban a templom oltárának felel meg. A gótikus szárnyasoltár megfelelő­je a gótikus orgona szárnyasajtók­kal ellátott homlokzata. De épp így hasonlít egy barokk orgona dí­szes faragásaival a barokk oltár­hoz. Pedál. Az orgonapad előtt a lábak számára készített nagyobb méretű billentyűzet található. A latin „pes” (láb) szó alapján ezt pedálnak nevezzük, mert ezt a bil­lentyűzetet lábbal kell megszólal­tatni. A billentyűk száma általá­ban 27—30. Plenum. Az orgonasípok több regisztercsaládra oszlanak. A leg­fontosabb a jellegzetes, kürtszerű hangot adó „Principál”-család, mélyebb és magasabb hangot adó sípsorokból áll. A Principálregisz- terek együttesét nevezzük „ple- num”-nak. Regiszter. Az orgona különféle sípsorokból áll, ezeket nevezzük regisztereknek. A játszóasztalon találhatók a regiszter-kapcsolók, melyekkel a színben és hangerő­ben különböző sípsorok kapcsol­hatók. Síp. A sípoknak csak egy része látszik a homlokzatban, amely mö­gött további sípsorok állnak a szélládákon. A sípok nagy része ún. ajaksíp, de vannak nyelvsípok is. Anyag szempontjából megkü­lönböztetünk: fém- és fasípokat. Traktura: Így nevezzük azt a szerkezet, amely a billentyűk le­nyomása útján a sípokat valami­lyen módon megszólaltatja. A traktúra tehát összeköti a billen­tyű} a sípokkal. Többféle traktúra ismeretes: mechanikus, pneuma­tikus, elektromos. Művészi szem­pontból a „mechanikus” traktúra a legjobb. Egyéb fontos szakkifejezések magyarázatára természetesen még sor kerül az egyes orgonák is­mertetése kapcsán. Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom