Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-11 / 50. szám

Ádventi zsoltárok „Fordulj felénk!” Zsolt 85,5 AMI A ZSOLTÁRlRÓ KÉRÉ­SE VOLT, nekünk beteljesedett Jézus Krisztusban: „Fordulj fe­lénk szabadító Istenünk, ne ha­ragudj ránk többé!" Már az Ótes­tamentum népe is úgy ismerhet­te meg Istent, mint aki odafordul népéhez. A legteljesebb félénk- fordulása azonban azzal történt meg, hogy egyszülött Fiát küld­te a világba megmentésünkre. Ha valakitől elfordítjuk a te­kintetünket, ez lehet a gyűlölet­nek, a sértődöttségnek és a kö­zönynek a jele. Isten felénk for­dulása tehát mindezeknek az el­lenkezőjét hirdeti: ÉSZREVETT BENNÜNKET AZ ISTEN. Látja elesettségünket és csüggedésünket, bűnünket és a bűnnel való küzdelmünket, ma­gányosságunkat és vágyódásunkat a közösségre. Ismeri erőtlen meg- fáradásunkat és erőért sóvárgó re­ménységünket. Nemcsak egyéni vívódásainkat veszi észre, hanem odafigyel a világ mai, feszült kér­déseire és az egész emberiség sorsára. Ismert előtte, hogy mit teszünk és mit mulasztottunk el egymásért való- felelősségünk te­rén. Nem mindegy azonban, hogy mi a következménye Isten ránk- tekintésének: ítélethirdetés, vagy megkegy elmezés. MEGBOCSÁTOTT AZ ISTEN. Jézus Krisztus tettei és szavai egyértelműen azt hirdetik, hogy nem büntetésével, hanem meg- menőt szeretetével fordult felénk az Isten. Gondoljunk a meggyó­gyított betegek sokaságára, és a bűntől megkötözöttek felszabadí­tására, annak nyomán, hogy ta­lálkoztak Jézussal. Mindez azon­ban egyáltalán nem természetes. Az emberi gonoszság csak bünte­tést érdemelne. A múlt bűneit jóvátenni akaró szándék pedig eleve kudarcra van ítélve. Egyet­len megoldásként adta az Isten megbocsátó szeretetét Jézus Krisz­tusban, múltunk elrendezésére. VELÜNK MARAD AZ ISTEN. Megbocsátó félénk-fordulása nem korlátozódik a Jézussal való, an­nak idején történt, személyes ta­lálkozásra. Vagyis tekintete nem futó, átvillanó ránk-pillantás. Jé­zus maga ígérte, és ígéretét azóta is valósítja, hogy velünk van „a világ végezetéig”. Így oldja meg Isten jelenünket, s rendezi el jö­vendőnket. Gondviselő szereteté- ből naponta élhetünk, a jövőtől való rettegésünk pedig feloldódik és örvendező reménységgé válik Jézus Krisztusban; egyéni és kö­zösségi életünkben egyaránt. ERŐT AD AZ ISTEN. Félénk- fordulása nem passzív elfogadást vár, hanem tevékeny kötelesség­teljesítést. Tekintetével küld ben­nünket embertársaink közé — gyülekezetünkbe, társadalmunk­ba — szeretetének továbbadásá­ra. Nem törődhetünk csak önma­gunkkal, önmagunk leikével és üdvösségével sem. Társadalmi gondok megoldásában, a világ bé­kéjének megőrzésében, a fájdal­mak enyhítésében Istentől kapott küldetésként kell szolgálnunk. Ha megpróbáltuk, tapasztaltuk, meny­nyire erőtlenek vagyunk a szol­gálatra. A ránk tekintő Isten azonban azt is megtapasztaltatja, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban”. SZÁMONKÉR AZ ISTEN. A megbocsátó és szolgálatra küldő Isten színe előtt naponként és egykor utoljára is vizsgázunk. Ma embertársaink által — benne hí­vők és nem hívők által egyaránt — méretnek meg cselekedeteink, hogy azok mennyiben viszik előbbre az emberi élet tisztasá­gát, testi és lelki boldogságát. Egykor pedig szemtől szemben kell felelnünk olyan kérdésekre, hogy „éheztem és ennem adta­tok”, vagy „... nem adtatok”. Is­ten felénk fordulása tehát komoly felelősséget ró ránk: jól élünk-e megbocsátó, velünk maradó és erőt adó szeretetével. ÜDVÖZÍT AZ ISTEN. Hozzánk fordulásának, Jézus Krisztus el­küldésének végső célja az, hogy a „világ el ne tesszen”. Sorolhat­nánk Isten tetteit vég nélkül. Meg­bocsátó, velünk maradó, számon- kérő stb. szeretetében egyetlen szó, tekintet, cselekedet sincsen, amellyel ne azt akarná elérni, hogy „aki hisz őbenne ... örök élete legyen”. Az ádventi idő, az egyház igehirdetése most különö­sen alkalmas arra, hogy ezt ész­revegyük. FELÉNK FORDULT AZ IS­TEN. Karácsony a bizonysága. Le­gyen hát benünk ádventi öröm és hálaadás, hogy meghallgatta imádságunkat. Ádventi bűnbánat, hogy mégis milyen sokat aggó­dunk és hitetlenkedünk. Adventi felelősség, hogy Isten szeretete másoké is lehessen. És ádventi re­ménység, hogy Isten felénk for­duló szeretete örökké tart. Bárány Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. december 11-én Deák tér; de. 9 (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafens eh er Károly, du. 5. Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Szeretetvendégség. Fasor: de. ll. (úrv.) Inotay Lehel, du. 6. Szir­mai Zoltán. Dózsa György út 7.: de. fél 9. Inotay Lehel. Üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Ruttkay Le­vente. Rákóczi út 57fb.z de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Thaly Kál­mán u. 28.: de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya: de. 10. Vajda Péter u. 33.: de. fél 12. Zugló: de. 11. (úrv.) Szabó La­jos, du. 4. Szeretetvendégség. Rákos­falva: de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14.: de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák La­jos út 22.: de. 11. Váci út 129.: de. ne­gyed 10. Frajngepán u.; de. 8. Újpest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Matúz László. Kispest: de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest, Wekerle-te- lep: de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely; de. 10. Schreiner Vilmos. Rá­kospalota. MÄV-telep: de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota. Kistemp- lom: de. 10. Bolla Árpád. Rákosszent­mihály: de fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom; de. 9. Kamer Ágoston. Má­tyásföld: de. 9. Cinkota: de. fél 11. 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa: de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba: de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy: de. 9. Kósa László. Rákosliget: de. 11. Feren­czy Zoltán. Rákoskeresztúr: de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Madoesai Miklós. Torockó tér: de. fél 9. Karcsics Ma^- da. Óbuda: de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11.: de. 9. Kősze- ghy Tamás, du. fél 7. Takács József. Budakeszi: de. 8. Takács József. Pest- hidegkút: de. fél 11. Takács József. Modori u. 6.: de. 10. Kelenföld: de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138.: de. 9. Scholz László. Nagytétény: de. fél 9. (úrv.) Rőzse István. Kelenvölgy: de. 9. Bu­dafok; de. ll. Rőzse István. Budaörs: du. 3. Rőzse István. Törökbálint: du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy: de. fél 10. Benkő Béla. Csepel: de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja- Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.2593 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Amerikai Egyesült Államok (Folytatás az 5. oldalról) előtt sikerült e gyülekezetnek Ma­gyarországról lelkészt kihozatnia, Brachna Gábor. makói lelkipász­tor személyében. Már a háború alatt került sor a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház új templomának és paplakjának a felépítésére. Ekkor Leffler Andor miskolci származású, de már Amerikában végzett lelkész pász- torolta a gyülekezetét. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN új magyar bevándorlási hullámok érték el Amerikát. Az újonnan letelepedettek között evangélikus lelkészek js voltak, és ez nemcsak azt tette lehetővé, hogy a koruk vagy egészségi ál­lapotuk miatt visszavonuló lelki- pásztorok helyére újak lépjenek, hanem új egyházak is alakulja­nak. így az ohiói Lorainban meg­kezdett munka önállósulhatott, a New York-i munka újból elindul­hatott és Chicagóban, a „Grace” Egyházközség keretében rendsze­res magyar szolgálatok tartására nyílt lehetőség. (Itt megjegyez­hetjük, hogy annak idején, még Rúzsa István kezdeményezésére rövid ideig a Chicago melletti Elginben is szolgált magyar evan­gélikus gyülekezet!) Miután a ma­gyar gyülekezetek már éveken át lelkészeik és kiküldötteik révén kétévenként tartott konferenciá­kon találkoztak és kiadták az „Erős Vár” című, havonta meg­jelenő egyházi lapot, a hatvanas években az Egyetemes Egyház (LCA) ezt a konferenciát, mint a magyar gyülekezetek érdekeit képviselő és tanácsadó jelleggel felruházott szervet, hivatalosan elismerte. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ma is működik, kétévenként közgyűlést tart, és kiadja az 1984-ben már 50. évfolyamába lépő „Erős Vár” című lapot. Sajnos, az amerikai magyar evangélikusság — részben rajta kívülálló okok miatt — nem tud­ta megfelelő módon megoldani két legnagyobb problémáját: egy­részt, hogy lelkészi állások meg- üresedésekor vagy, amikor új munka megkezdésére volt lehető­ség, magyar szolgálatok ellátásá­ra képes lelkészek álljanak ren­delkezésre, másrészt, hogy teoló­giát végzett fiatal tagjaiban fel­ébressze a missziói hivatást két­nyelvű (magyar és angol) szolgá­latokat igénylő gyülkezetek pász­torolására. Lelkészhiány és az idő­sebb egyháztagok kihalása miatt, az utolsó 20 évben több, hajdani magyar gyülekezet megszűnt, tel­jesen angol nyelvűvé vált vagy beleolvadt egy közeli, angol nyel­vű evangélikus egyházba (Cald­well. Lorain-Elviria, New York, Perth Amboy, Pittsburgh). AZ AMERIKÁBAN LEVŐ EVANGÉLIKUS (LUTHERÁNUS) EGYHÁZ (LCA) 1983-ban ki­adott évkönyve szerint jelenleg a következő gyülekezetekben van­nak rendszeres időközökben tar­tott magyar istentiszteletek: Beth- lehemben (Pennsylvania) az Első Magyar Evangélikus Egyházban és a „Szent János” Evangélikus Egyházban, Buffalóban (New York), a „Megváltónk” Evangé­likus Egyházban, Clevelandban (Ohio) az Első Magyar Evangéli­kus Egyházban és a Nyugati-ol­dali Magyar Evangélikus Egyház­ban, Detroitban (Michigan) az El­ső Magyar Evangélikus Egyház­ban, New Brunswickban (New Jersey) a „Mennybemenetel:: Evangélikus Egyházban és a ka­nadai Torontóban, a Magyar Evangélikus Egyházban. Pitts- burghban, Chicagóban és egyéb helyeken nincs szervezett magyar gyülekezet, de évente többször van magyar istentisztelet. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia munkájában nem­csak a magyar szolgálatban álló lelkészek vesznek részt, hanem több angol gyülekezetben mun­kálkodó, magyar származású lel­kipásztor és néhány nyugdíjas lelkész is. Pósfay György — NAGYKANIZSA. A gyüle­kezeti Luther-ünnepen, október 30-án Magyar László nyíregyházi lelkész „Istentisztelet az evangé­lium világosságában” címmel tartott elődást, Győri Gábor iharosberényi lelkész orgonáit. — November 13-án szeretetvendég- ségen Fabiny Tamás siófoki se­gédlelkész diaképek segítségével beszámolót tartott az Egyházak Világtanácsa vancouveri nagy­gyűléséről. — November 19-én ifjúsági nap volt Smidéliusz Zol- tánék vezetésével szolgált még Győri András vetítéssel és zené­vel. NAPRÓL NAPRA 0 „Építsetek utat a pusztában az Ürnak! Az én Uram, az Ür jön hatalommal” (Ész 40,3.10). VASÁRNAP. — „Amikor va­laki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a go­nosz, és elragadja azt, ami szívé­be van vetve (Mt 13,19 — Ez 3,10 — Mt 11,2—5 — Zsolt 85). Gyerekeink tanulását tudatosan segítjük, ha kell, még külön ta­nítót is fogadunk melléjük. Tud­juk, hogy ha valahol bizonytalan marad a tudásuk, később arra nem lehet építeni. Sajnos, a hit dolgainál nem vagyunk ilyen kö­vetkezetesek. Abból a téves né­zetből indulunk ki, hogy a hit dolgait nem lehet kutatni. Így hagyjuk, hogy a gonosz kilopja a szívünkből az Isten iránti bizal­mat. Ha kérdéseinkről és kétsé­geinkről keresztyén testvérekkel beszélnénk; magától Jézustól kap­hatnánk feleletet, mert ígérete szerint ott van, ahol ketten vagy hárman összejönnek az 6 nevé­ben (Mt 18,20). HÉTFŐ. — „Adjátok meg tehát Istennek, ami az Istené” (Mt 22.21 — Zsolt 95.2—3 — Lk 1,5— 25 — Ézs 44,21—28). Az termé­szetesnek tűnik előttünk, hogy vlaki belefeledkezik a munká­ba vagy a családi gondokba. Ha csak végiggondoljuk, hogy meny­nyi okot szoktak felsorolni, hogy miért nem jutnak ef az emberek a templomba, megértjük az ige figyelmeztetését. Isten számára nem közömbös, hogy mi mit cse­lekszünk. KEDD. — „Jézus mondja: Mindazt, amit hittel kértek imád­ságotokban, megkapjátok” (Ml 21.22 — Zsolt 37,4 — Lk 3,1—14 — Ézs 45, 1—8). Á keresztyén em­ber visszatérő tapasztalata, hogy Isten meghallgatja imádságun­kat. Ez erősíti az Istenbe vetett bizalmunkat is. De mondhatjuk azt, hogy mindent megkapunk, amit hittel kérünk? ígéri, mert a hit lényege az Istenbe vetett bi­zalom. Ezért imádkozzuk az Űr­től tanult imádságban: Legyen meg a Te akaratod. Isten kezébe tesszük le kéréseinket, hogy ő mindazt megadja nekünk, amit jónak lát. SZERDA. — „Milyen kikutat- hatatlanok Isten útjai” (Róm 11,33 — Ézs 42,16 — Lk 3,15—20 — ÉZg 45,9—17). Sokszor titokza­tosnak és megmagyarázhatatlan­nak találjuk Isten útját. De ké­sőbb, ha „történelmi távlatot” kap az esemény, megértjük. Lu­EGYHÄZZENEI ÄHITAT lesz december 11-én, vasárnap este 6 órakor a keszthelyi (Deák Ferenc utca 20.) templomban Műsor: Swelinck, Pachelbel és Bach művei orgonái: Nyirő Gábor Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KAROLY — OROSHÁZA. — A Zenei Vi­lágnapon zárult a gyülekezet ez évi, tizenkét héten át szervezett egyházzenei-est sorozata. Ápri­lisban a finnországi Tampere (Härmäläi testvérgyülekezet kó­rusának szolgálata kezdte ezt a sorozatot. Ez az alkalom egyben a két testvérgyülekezet találko­zója is volt. Júniusban Lehotka Gábor Állami-, Liszt-díjas orgo­naművész szólaltatta meg a gyü­lekezet értékes műemlékorgoná­ján a mai magyar orgonaművek keresztmetszetén át J. S. Bach műveiig az organairodalom leg­szebb darabjait. Augusztusban Ella István neves orgonaművész és karmester, valamint felesége Bodonyi Katalin énekművésznő tolmácsolásában hallhattunk ma­gyar romantikus műveket, és számos J. S. Bach remekművet, köztük a d-moll Toccata és fú­gát is. A sorozat záróakkordja volt az a endezvény, melyen a gyülekezet és a Nyugat-Békési Egyházmegye együttesen emléke­zett meg Luther Márton születé­sének 500 éves évfordulójáról is. Az ünnepi előadást dr. Fabiny Tibor dékán tartotta, közremű­ther sem tudta előre, hogy mit hoz számára a wormsi birodalmi gyűlés, vagy mit jelent a Wart­burg! magány. De utólag látta Is­ten óvó és áldó kezét életének eseményeiben. Tegyük le mi is bizalommal Isten kezébe sorsun­kat! CSÜTÖRTÖK. — „Tudjuk, hogy a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltsága reménységet” (Róm 5,3—4 — Mik 7,7 — Hős 14, 6—10 — Ézs 45, 18 —25). Már a szenvedés gondola­tától is félünk, teljesen idegen az számunkra. Elfelejtettük, hogy van értéket „termő” szenvedés is. A tanulás izzadsága adja a tudást, a kitartó testedzés az erős fiziku­mot, az anyai vajúdás az újszü­lött életét. De szabad a keresztre is így néznünk: Jézus szenvedő- se a mi megváltatásunkat jelen- ■ ti! Figyeljük meg magunkat, ha W a nyomorúság iskolájába kerü­lünk, utána mennyivel jobban megértjük a szenvedő embert! Kialakul bennünk a másik em­berrel való együttérzés. Nem ez hiányzik ma a rohanó városi életben? Sajnos zúgolódásunk miatt nem használtuk ki a szen­vedés idejét, hogy az bennünk értéket, az együttérző szeretetet és megértést érlelje ki! PÉNTEK. — „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtle­nek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” (Rm 15,1—1 Móz 4,9 — Mk 1,14— 15 — Ézs 49,1—6). A gyűlölködő kaini magatartás kérdezheti csak: „talán őrzőié vagyok az én test­véremnek?” A keresztyén ember­nek tudnia kell. hogy még a más- kénnen gondolkodó ember is a felebarátja. (Irgalmas szamaritá­nus példázata.) SZOMBAT. — „Legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulaj­don vérével szerzett” (AnCsel 20,28 — Jer 31,7 — Lk 7.29—35 — Ézs 49,7—13). Jézus nemcsak tanított a szeretettől, hanem éle­tével példát is mutatott. A vi­lágért, a bűnösökért, értünk halt meg a kereszten. Ezért várja el tőlünk is, hogy Isten előtti fele­lősséggel viseljünk gondot az em­berekről. Missura Tibor A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 18-án vasárnap dél­után 6 órakor istentisztelet kere­tében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH KARÁCSONYI ORATÓRIUMA 1., 2. és 6. kantátáját. Közreműködnek: Verebics Ibolya Bodonyi Katalin Molnár András Berczelly István Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KAROLY ködött a Lutheránia énekkar is Welter Jenő karnagy vezényleté­vel. Az est fénypontja Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző LUTHER CANTATA vidéki első ősbemutatója is volt. Maga a szerző vezényelte azt. Közremű­ködött a zenekar, orgonán kí­sért Trajtler Gábor országos ze­nei igazgató is. — SZÜLETÉS. Dobozi Sándor­nak és feleségének, Keveházi Mártának november 8-án gyer­mekük született. Neve DÁNIEL. — Ifj. Szentpétery Péter, se­gédlelkésznek, a Külügyi Szolgá­lat előadójának és feleségének, Balogh Mariannák október 20-án .első gyermekük született. Neve: MIKLÓS, PÉTER. — HÁZASSÁG. Dr. Monok Ist­ván és dr. Keveházi Katalin de­cember 17-én a szegedi templom­ban kérik Isten áldását házasság- kötésükre. — Herzog Csaba és Fürst Be­áta, Fürst Ervin ny. lelkész le­ánya október 22-én tartották es­küvőjüket a Bécsikapu téri temp­lomban. „Minden tekintetben Jé­zus legyen az első!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom