Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-27 / 48. szám

Istentiszteleti rend Ádventi zsoltárok Vezess hűségesen! Zsolt Gazdag jelentése van minden­napi életünkben a vezet igének és a belőle képzett szavainknak. Kedves szolgálat a járásában még bizonytalan gyermek vezetése. A szeme világát vesztett embertár­sé, a járásra rokkanttá váltaké pedig már valódi és felelős szol­gálat. A kisebb-nagyobb közössé­gek, intézmények, községek, vá­rosok, országok bizony nem nél­külözhetik. a jó vezetést, hiszen az egyesek, sokak, népek, jelen és jövő nemzedékek sorsát hatá­rozza meg. Nem mindegy az sem, hogyan teszi, aki járművet vezet. Amikor a zsoltáros hűséges ve­zetésért kiált Istenéhez, nyilván életútjára, rendeltetése betöltésé­re gondolt. Ezen belül megfele­lő útravalóra, védelemre, a ve­szedelmek elkerülésére vagy az azokból való kimenekítésre. Te­gyük magunkévá az új egyházi év nyitányán a zsoltáros könyör­gését! URUNK! VEZESS MINKET HŰSÉGESEN, HOGY NE TÉVE- LYÉGJÜNK ÉS EL NE TÉVED­JÜNK. Óriási ennek a lehetősé­ge és a veszélye. A könnyelmű, felelőtlen észre sem veszi. Soha nem ér célba az, aki rossz irány­ba halad, aki eltéved az úton és jobbfa-balra tévelyeg. Milyen té­velygővé válhat bárki a gondol­kodásában, érzületében, a szavai­ban, tetteiben! Tévútra sodorhat­nak akárkit a vágyai, indulatai, csábító és csalóka körülményei. Rabbá kötözhetnek mindenkit az ürömre váltó örömök. Ki-ki be­leeshet az anyagiak bűvöletébe, megszédítheti a siker és a hata­lom. A tévelygés és tévedés bi­zonyos fajtáiból kiöregedni sem lehet, csak kihalni. Aki azonban bennük hal, csak a kárhozatnak hal. Azért egész életünkben — életkorunktól, nemünktől függet­lenül — naponként kérjük: Ve­zess minket holtunkig hűségesen! Tarts velünk, fogd a kezünk és segíts, hogy mi meg Veled tart­sunk! VEZESS HŰSÉGESEN, HOGY SEMMI ÉLETBE VÁGÓ NE HIÁ­NYOZZÉK AZ ÜTŐN! Urunk vezetése valóban vezetés és nem­csak terelgetés. Ezt a vezetést azonban elsőrenden ajándékozás­sal gyakorolja. Mielőtt bármit kérne tőlünk, mielőtt feladatra küldene, mindig ad. Adja szaba- dítását úgy, hogy naponként meg­bocsátja minden bűnünket. Egy­úttal új erőt is ad a visszatérő kísértéseinkben esedékes harca­inkra. Megtanít arra, hogy min­dig, mindenben bizalommal le­hetünk iránta. Arra is, hogy a bizalom mindennél fontosabb és azt semmi más nem pótolja. Megbátorít arra, hogy úgy kér­jük őt, mint szeretett gyermekek, 25,5 szerető atyjukat. Tág ölelésűvé teszi imádságainkat, hogy bele­férjen rendszeresen a család, az egyház, a haza és egész földi vi­lágunk. Kiemel az önző kegyes­ség ketrecéből vagy éppen páho­lyából, és a mindenekért felelős kegyesség mezejére vezet. Féltő szeretettel ad olyan bölcsességet, amelyik folyamatosan különböz­teti meg a jót a rossztól, a hasz­nosat a veszélyestől, a fontosat a lényegtelentől, a sürgősét a ha- laszthatótól. Milyen áldásra, élet­re való kincsek ezek! Mégis meg­tetézi még ezeket is mindazzal, ami emberi életünkben szüksé­ges az úton végig. VEZESS HŰSÉGESEN BEN­NÜNKET. HOGY MI MAGUNK IS HŰSÉGESEK LEHESSÜNK AZ UTOLSÓ SZÍV DOBBANÁ­SUNKIG. Urunk hűségében nem volt és nem lesz hézag, hiány vagy törés. Abból éltünk, abból élhetünk, arra bátorsággal szá­míthatunk. Hűsége hűségre segít és kötelez mindahány unkát, és meg is tart abban. — Bizony, roppant fontos és mással semmi­vel nem helyettesíthető magatar­tás a hűség egész földi életünk folyamán. Jól tesszük, ha Isten iránti hálával gondolunk mind­azokra, akiknek hűsége hivatá­sunkba, és abban is továbbsegí­tett minket: szüléinkre, vala­mennyi lelki és szellemi taní­tónkra. Hálánk is a hűség le­gyen. Életbe vágóan fontos, de jó példa gyanánt is sürgős a házas­felek egymáshoz való hűsége. Csorbítatlanul érvényesüljön a gyermekek iránti hűség, és senki se próbáljon lealkudni semmit az öreg szülők iránti hűségből! Legyen magas szintű a hivatás­beli, a társadalmi és a hazafiúi hűségünk. Vezéreljen a hűség minden vezetőt és minden beosz­tottat. Ez határozza meg a más­más helyen szolgáló munkatár­sak egymáshoz és munkájukhoz való viszonyát. Legyen folyama­tos a hűség mindazok életében, akik emberek egészségéért, a köz- biztonságért, a közrendért felelő­sek. Mindazokéban, akik közle­kednek. Mindenképpen elenged­hetetlen azok életében, akik a fiatalság erkölcsi szintjének eme­lésén fáradoznak. — Közvetve mindenki felelős mindenért és mindenkiért. Ne lazuljon egy csi­petnyit se a hűségünk, hanem növelje azt Urunk példátlan hű­sége. Urunk! Vezess minket hűsége­sen, hogy már útközben mindig célt érjünk és a végső célt se té­vesszük el! Szabó Gyula Budapesten, 1983. november 27-én Deák tér de. 9. (úrv) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv) Hafenseher Ká­roly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendégség: Ha­fenscher Károly. Dózsa György út 7. de. fél 9 Muntag Andorné Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10,. du. 4. Szeretetven­dégség: Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. II. (úrv) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Sza­bó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szabó Lajos Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de negyed 10. Fran- gepán u. de. 8. Újpest de. 10. Blá- zy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep, de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Ma- túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor Pestújhely de. 10. Templomjubileum du. 5. Szeretet­vendégség: Kovács Mihály. Rákos­csaba MÁV telep de. 8. Schrei­ner Vilmos Rákospalota Kistcmplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston Sas­halom de. 9. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Klstarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Ferencz Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9 (úrv) Madocsai Miklós, de fél 11. (német), de. 11. (úrv) Nagy Gyula, du. 5. Szeretet­vendégség. (Torockó tér de. fél 9. Nagy Gyula. Óbuda de. 10. Görög Tibor XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László Pesthidegkút, de fél 11. Csengődy László Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de 8. (úrv) Bencze Imre. de. 11 (úrv) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11 (úrv) Rőzse István Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — LELKESZI hagyatékból múlt szá­zadi imakönyvek, egyháztörténeti munkák, 1736-os kiadású német Bib­lia eladó. Dr. Murányiné, 6230 Kis­kőrös, Mészáros Lőrinc u. 51. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkány László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (£) 83.2591 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Örvendj nagyon. Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Ki­rályod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamá­ron ül, szamárcsikó hátán” (Zak 9,9). — VASÄRNAP. — Ezt mondja az Űr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, az Úrtól pedig elfordul a szíve! De áldott az a férfi, aki az Űrban bízik, akinek az Űr a bizodalma” (Jer 17,5.7 — Jn 6,29 — Mt 21,1—9 — Zsolt 33). Aki csak önmagában bízik, elbizakodottan azt gondolja, min­denre van ereje, minden nehéz­ségen felül tud emelkedni, aki magabiztosan elfordul Istentől, azt könnyen csalódás érheti, elbi­zonytalanodhat, talajvesztetté vál­hat. Aki bízik abban, hogy saját élete és az emberiség élete az Is­ten kezében van, az megtapasz­talja, hogy a bizalom, a remény­ség hatalmas erőforrás. Ebből az erőforrásból meríteni lehet a mindennapi élet küzdelmei kö­zött! HÉTFŐ. — „A beteg így vá­laszolt Jézusnak: Uram, nincs emberem!” (Jn 5,7 — Zsolt 27.9 — Hab 2,1—4 — Ézs 40,1—11). Sok szülő, "aki felnevelte gyerme­két, mégis egyedül érzi magát — sok beteg és öreg, akinek nincs ereje magát ellátni, — sok fiatal, akire a szülőnek nincs ideje, — sok csalódott házastárs kiált így: nincs emberem! Észre- vesszük-e, meghallgatjuk-e azo­kat, akik ilyen hiányérzettel küz- ködnek? Jézus általunk is segí­teni akar elmagányosodott ember­társainkon. Bárcsak a körülöttünk élő emberek ezt mondhatnák: Van valakim, van emberem, van Istenem! KEDD. — „örökösei vagyunk Istennek és örököstársai Krisztus­nak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk is meg” (Róm 8,17 — 5 Móz 7.13 — Kol 1,9 — 14 — Ézs 40,12— 25). Drága örökség várományosai vagyunk: Az örök élet Isten is­meretének és ajándékainak gaz­dagságában, a Vele való közös­ségben, szeretetének teljességében való részesedés. „Vele együtt” azonban nemcsak ajándékokat je­lent, hanem sorsközösséget, köte­lezettséget, önfeláldozó szolgála­tot is. SZERDA. — „Ha megtelik szí­vem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet” (Zsolt 94,19 — Jak 1,2—3 — 1 Móz 49,8—10 — Ézs 40,26—31). Amikor csalódunk emberekben vagy önmagunkban, kitűzött céljainkban és lehetősé­geinkben, amikor elbizonytalano­dunk vagy ellankadunk, szívünk félelmekkel van tele, amikor elcsüggedünk, másokért vagy a jö­vőért való aggodalomban élünk — akkor sem kell feladnunk a küzdelmet. Urunk vigasztaló, bá­torító szavával mellénk áll, sze- retete kiűzi szívünkből a félel­met, megerősít és talpra állít, hogy újra fussunk és ne lankad­junk el, járjunk és ne fáradjunk meg. CSÜTÖRTÖK. — „A hajóban levők pedig leborultak Jézus előtt, és ezt mondták: Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33 — Jer 20,11 — Zsid 10,19—23 — Ézs 41,1—7). Csak a bennünk és körülöttünk tomboló viharra figyelünk, vagy észrevesszük-e azt a Jézust, aki lecsendesíti a vihart? Csak félel­meinkkel, rémképeinkkel, aggo­dalmainkkal, panaszainkkal va­gyunk elfoglalva, vagy meghall­juk bíztató szavát: Itt vagyok, ne féljetek!? Csak a kudarcain­kat látjuk, és a lefelé húzó erő­ket érezzük, vagy észrevesszük segítségünkre kinyújtott kezét? Megszületik-e a mi ajkunkon is a vallomás: „Valóban Isten fia vagy!”? PÉNTEK. — „Ezt mondta Is­ten Salamonnak: Kérj valamit, én megadom neked! Salamon ezt felelte: Adj szolgádnak engedel­mes szívet”. 1 Kir 3,5.9 — Fii 3,9 — Zsid 10,23—25 — Ézs 41,8— 14). Mi az életünk legfőbb vá­gya, kérése, mire van leginkább szükségünk? Sokféle válasz le­hetséges. Salamon nem magára gondolt, hanem azokra, akiket Is­ten rábízott, akikért élnie kel­lett. Tudni, mi a jó és mi a rossz, mi az, amit a rámbízottak érdekében, javára meg kell ten­nem, hogyan kell őket vezetni, segíteni, bátorítani — ehhez bölcs és engedelmes, tanítható és nyi­tott szív kell. Istenre figyelés, akaratának keresése, engedelmes­ség, az Öbelé vetett bizalom és a Tőle kapott szeretet így lesz életünk legfontosabb tartozéka, szükséglete. SZOMBAT. — „Itt vagyok, te­gye velem az Űr, amit jónak lát!” (2 Sám 15,26 — Fii 1,20 — Zof 3,14—17 — Ézs 42,1—9). Nem könnyű kimondani ezt a monda­tot, Istentől elfogadni életünk ne­héz, terhekkel, kilátástalansággal tele szakaszait, amikor Isten el­rejti magát, amikor nem szerete- tét, hanem a haragját érezzük, amikor olyanokban kell csalódni, akik nagyon közel álltak hoz­zánk. Mégis hihetjük, hogy Isten a rosszat is javunkra fordíthat­ja. Hihetjük, hogy Isten szerete­tének napsugarát nem öröké ta­karja sötét felhő! Muntagné Bartucz Judit Hídépítés Erlangenben Kilenc híd ível át a Rajna— Majna—Duna-csatorna, az ún. Europa-Canal fölött, amely egy­szer majd az Atlanti-óceánt köt­né össze a Fekete-tengerrel. Két­harmada elkészült, a munkálatok megálltak. De minden felelős sze­mélyiség tudja, hogy a nehézsé­gek ellenére folytatódnia kell. HÍDÉPÍTÉS FOLYT ERLAN­GENBEN szellemi-lelki vonatko­zásban is. Tizenegy tagú magyar csoportot fogadott a Luther Már­ton Szövetség főtitkára, Peter Schellenberg, immár másodízben nyelvi továbbképzés céljával. Messzemenő előzékenységgel és figyelmességgel vártak bennün­ket autókkal a 25 kilométerre le­vő Nürnbergben, amikor megsej­tették, hogy későn kapnánk vo- natcsatlakozá§t. Éjfél volt, ami­kor a főtitkár lakásán meleg éte­lekkel terített asztalokhoz ültünk. A család nőtagjai különösen meleg szeretettel fogadták és vet­ték körül Káldy Zoltánnét, püs­pök-elnökünk feleségét, aki ugyan, csak velünk tanulta a német nyelvet egy hónapon keresztül. ÖKUMENIKUS KÖRNYEZET­BE KERÜLTÜNK az egyetemis­ták és teológusok kollégiumában. Tanfolyamunknak jugoszláv, len­gyel, román résztvevői voltak. Az épületben indiai, pakisztáni, thai, tanzániai, kínai ösztöndíjasok laktak, a legkülönbözőbb vallá­sok tagjai. — Jól érzékelhettük a keresztyénség számarányát a világban, valamint a jövő ala­kulását a fejlődő országok, az ún. „harmadik világ” területén. A munkanapokon napi 5 órában tanítottak bennünket Volz asz- szony és több nyelven beszélő fiatal görög tanárunk, Radisoglu úr. A közérdeklődés homlokterébe kerültünk. Tudtuk és tudatosítot­tuk, hogy ez nem nekünk szólt. Isten munkamezejének magyar hazánkban és Isten nagyszabású terveinek, amelyek közt az evan­gélikus egyházak jövő évi világ­gyűlése Budapesten kiemelkedő jelentőségű lesz. NAPI KÖTÖTT PROGRA­MUNK MELLETTT esténként, hétvégeken a városon belül és 100 kilométeres körzetben törté­nő egyházi események részesei lehettünk. Nürnberg Luthert és korát bemutató kiállítással várt bennünket. Megragadó volt látni a Luther vittembergi előadását jegyzetelő diákok egykori margó­jegyzeteit, az első kiadású Bib­liákat, a reformátor tanító és vi­tairatait, Luthernek és a refor­máció vezetőinek eredeti képeit. — Egy másik estén Seebass tü- bingeni professzor előadását hall­gattuk a reformáció radikális irá­nyának törekvéseiről. — Házon belül találkoztunk többekkel a város aktív és nyugalmazott lel­készei közül, valamint a Luther Márton Szövetség volt vezetőjé­vel, G. Klapperrel. — „Isten sze­retetének tolmácsokra van szük­sége” — mondotta többek kö­zött Hans Kleef old lelkész, a gyü­lekezeti szolgálatok bajor egyhá­zi felelőse. OTTLÉTÜNK IDEJÉN TAR­TOTTA az Egyesült Német Evan­gélikus Egyház évi nagygyűlését Coburgban. Erre az alkalomra a világ sok részéből érkeztek kül­döttek, meghívottak. A gyűlés egyik témáját: Elért-e Luther bennünket? — különösen alapo­san kidolgozta Isida Josiro japán lelkész, a Lutheránus Világszö­vetség tanulmányi osztályának vezetője, valamint George Fo- rell, az amerikai iowai egyetem teológus professzora. A japánok intellektuális emberek, sokan és szorgalmasan olvassák a Bibliát. Abraham, az etiópiai egyház ve­zetője így vallott: Luther Páltól tanulva Jézust hallgatta, szemé­lye sosem kerülhet az Űr elé, KIEMELKEDŐ ESEMÉNY VOLT SZAMUNKRA Luther tel­jes Deutsche Messe je, amelyet a nürnbergi Lőrinc-templomban, egy teljes pompájában helyreál­lított katedrálisban tartottak. Ugyanott találkozott egy másik alkalommal a Luther Márton Szö­vetség évi gyűlésének sok meg­hívottja. „Hála Lutherért” cím­mel rövid, tartalmas előadások sora hangzott el Johannes Han­selmann bajor püspöktől, Janusz Narzinszki lengyel püspöktől és Paolo Ricca nápolyi valdens lel­késztől. Minden nyitottabb alkalmon szólt valaki közülünk. Hafen- scher Károly Deák téri lelkész nem egyszer az Evangélikus Élet odaküldött számaival a kezében tájékoztatta a jelenlevőket a jö­vő évi világgyűlés itthoni előké­születeiről. Árról, hogy milyen komolyan veszi egyházunk teoló- hogyan hatol le mindaz, ami a giai és ökumenikus feladatait. világ evangélikusságát foglalkoz­tatja a gyülekezetekig. Tóth Szől- lős Mihály esperes többször is­mertette egyházunk szervezetét, szolgálati ágait, örömeit és gond­jait. VENDÉGLÁTÓINK ÖRÖM­MEL VETTÉK TUDOMÁSUL, hogy komolyan tanulunk szabad időnkben is. A feladatok meg­beszélésére és kis közösségünk ápolására naponta néhány percet külön is együtt töltöttünk, köz­readtuk a hazai híreket. Ott ért bennünket Kiszely Sándor testvé­rünk halálhíre. — Szívesen vet­tünk részt a napi reggeli áhíta­tok tartásában. Fiataljaink gitár- kíséretű énekkel, csapatunk gyü­lekezeti énekekkel és népdalok­kal örvendeztette meg a közvet­len alkalmak résztvevőit. Isten sokat adott nekünk. Töl- tekezhettünk tudásban, hitben, szeretetben, ökumenikus kapcso­lat erejével. Tapasztalhattuk, hogy emberszívek között Krisztus az igazi híd. Ennek a hídnak re­ménységünk szerint tovább kell épülnie testvéregyházak, különbö­ző népek fiai között. — Köszön­jük mindazoknak, akik utunkat lehetővé tették és azoknak, akik a szolgálat többletterhét helyet­tünk vállalták. Bödecs Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom