Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-16 / 42. szám

Tanévnyitó a Teológiai Akadémián SZEPTEMBER 12-ÉN DÉL­ELŐTT ISMÉT BENÉPESÜLT a Teológus Otthon. Ünneplő ruhás fiatalok, őket kísérő és segítő szü­lők, rokonok. Félénk elsőévesek és otthonosan mozgó felsősök. Szoba foglalás, kirámolás, elhe­lyezkedés, ismerkedés, sürgés-for­gás, ez előzte meg az ünnepi tan­évnyitót. Délután négy órára megtelt a zuglói templomunk, hogy részesei legyünk az ünnepi tanévnyitónak. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egy­házkerület püspöke végezte az igehirdető szolgálatot, Lk 9,57— 62 alapján. Jézus követését állí­totta középpontba. A BEVEZETŐ ISTENTISZTE­LETET ünnepi akadémiai ülés követte: Dr. Fabiny Tibor dékán köszön­tötte egyházunk elnökségét, dr. Káldy Zoltánt országos egyhá­zunk püspök elnökét, dr. Fekete Zoltánt országos felügyelőt, az Állami Egyházügyi Hivatal kép­viseletében megjelent Lóránt Vil­mos tanácsost, s a Budapest XIV. kerületi Tanács képviselőjét a testvéregyházak kiküldötteit, a professzorokat, a • lelkészeket, a hallgatókat, szülőket, családtago­kat, minden kedves vendéget. Előadása tárgyául Bél Mátyást választotta. Egyházunk 1984 tavaszán ün­nepli Bél Mátyás születésének 300. évfordulóját. Miben alkotott maradandót, s a mai teológus ifjúság számára miben lehet pél­dakép? Szlovák apától, magyar anyától Született, pozsonyi német lelkészként szolgált. Felülemelke­dett a nacionalizmuson, munkálta a népek összetartozásának esz­méjét Fő munkája, Magyarország történeti es földrajzi leírása, mely Bécsben jelent meg 1735—42 években. Tanulni vágyás és az ismeretek, a műveltség tovább­adása volt élete egyik célja. Élő Krisztushite is példakép. Ö ve­zette be hazánkban a konfirmá­ciói oktatást. A hívó ember nem zárkózik el a világtól, hanem fáradozik annak javára, _ nem visszahúzó, hanem előrevivő erő. Megható pillanatok voltak ezek, amikor egyházunk és államunk iránti hűségükről, szorgalmas ta­nulásról, példás magaviseletről szóltak a fogadalom szavai. Dr. Fabiny Tibor dékán kéz­fogással, testvéri szóval vette fel az elsőéveseket, — akik néhány héttel ezelőtt 'a felvételi vizsgán helytálltak —, a Teológiai Aka­démia hallgatói közé. Névszerint: Balogh Éva szegedi, Farkas Etel­ka oroszlányi, Herliczka Éva deb­receni, Lackner Pál gyönki, Szabó Erzsébet dunaegyházi testvérein­ket. Béres Tamás miskolci, Cser­háti Sándor szegedi, Kardos Ta­más téti testvéreink a katonai szolgálat letöltése után kezdik meg a teológiai tanulmányukat. KEDVES SZÍNFOLTJA VOLT AZ ÜNNEPSÉGNEK, amikor Matti Salminén finn ösztöndíjas teológus magyar nyelven köszön­tötte hazája és egyháza nevében a magyar népet, egyházunkat és kívánt jó erőt, egészséget a mun­kához. A teológus énekkar szolgálata után a dékán bejelentette, hogy kedden csendesnap lesz a teoló­gusoknak, s szerdán kezdődik a munka, a tanulás. Ezzel az ün­nepi,akadémiai ülést berekesz­tette. A Himnusz eléneklése után is­mét a szülőké, családtagoké, ba­rátoké lettek néhány percre az ifjak. A búcsúzás percei következtek. Könnyek szöktek a szemekbe, ezek a könnycseppek az elmúlt évek munkájáról, sok-sok imád­ságáról, a szolgálatban való első lépésekről, tervekről és az első lépés boldogságáról beszéltek. MI. SZÜLŐK HÁLÁT ADUNK ISTENNEK, hogy gyermekeink, elsőévesek és a felsősök, az Isten és az ember szolgálatára készül­hetnek tudós papjaink, profesz- szoraink munkáján keresztül, hogy tanulhatják a szolgáló Krisztustól a szolgáló papi életet, hivatást. Mi, szülők és mi. gyülekezeti tagok, Istent kérjük, hogy áldja meg az 1983/84-es tanévet is, a munkát, hogy gyümölcsöt terem­jen Isten neve dicsőségére, gyüle­kezeteink, hazánk, népünk javára. Szabó István A megnyitó istentisztelet Első lapunk, a pozsonyi Hírek szerkesztője, elindítója. Az iskolai tantervet korszerűsítette, bevezet­te a földrajz és a magyar törté­nelem tanítását. Sok tudós kül­földi társaság is tagjai közé vá­lasztotta. Bél Mátyás élete, tanítása pél­dáján a mai teológusok sem for­dulhatnak befelé. Érdeklődniük kell a tudományos eredmények iránt, szolgálniuk kell a nép és a társadalom javát, fejezte be rö­vid, de a tárgy lényegét megszó­laltató előadását a dékán. EZT KÖVETŐEN A TEOLÓ­GUS ÉNEKKAR szolgált, — ez­után bejelentette a dékán, hogy az akadémia szeptemberi ülésen egyhangúan n»elválasztotta az új­szövetségi tanszék tanárává dr. Cserháti Sándor szegedi lel­készt. Ezután dr. Selmeczi János ott­honigazgató ismertette a jelenle­vőkkel. hogy jelenleg 16 fiú es L leány kezdi, illetve folytatja ta­nulmányait a Teológián. Tíz fiú katonai szolgálatot teljesít, ők ta­nulmányaikat később kezdhetik el. A most iduló levelező teológiai kurzusra 33-an nyertek felvételt. Ezt követően Lackner Pál I. év. teológiai hallgató társai neveben kérte felvételüket a teológusok közé. Ezt ünnepi fogadalomtétel Az első éves hallgatók Káldi János: Karácsonyi ének Áldott a porszem, az útszéli kő, * a szél hosszú ostora, amint a tűzfalon csattart, a hazafelé menők lábnyoma s a hallgatag farakás az alkonyatban. követte. ORGONAEST lesz október 15-én, szombaton este 7 órakor a soproni templomban. Műsor: Bach: C-dúr prelúdium és fúga (BWV 545) Két korálelőjáték (BWV 659. 650) Fasang: Meditáció Liszt: Weinen, Klagen ... Orgonái: t Eaborczi Erzsébet Áldott a fű, a patak, a végtelenbe úszó, szakadozó madárhad. Áldott a biztatása , az ablakon beintő, testvéri nyírfaágnak. Áldott az otthon, a család, a szívmeleg beszélgetés, ahogy kivirágzik szelíden, vidáman. Áldott a harangszó, amint végigfolyik a városon, 1 s el-elakad a tengernyi kéményben, ágban. Áldott, aki jót akar, aki utat épít, akire úgy mosolyog a jövő, akár egy napcsókos, üc’e erdőrészlet. Áldott, aki irgalmaz, s minden szépszívű ácsolója a békességnek. (Megjelent a költő A HOSSZŰ ESŐK IDEJE című kötetében 1983-ban) Ülést tartott a Lather Emlékbizottság Szeptember 15-én harmadik plenáris ülését tartotta az 1982 márciusában életre hívott Luther Emlékbizottság. Dr. Káldy Zol­tán püspök, mint a bizottság el­nöke megnyitó beszédében rá­mutatott a jubileumi év egyhá­zi jelentőségére és társadalmi kihatásaira. Örömmel nyugtázta azt a széles körű érdeklődést, amely — meglepően sok oldal­ról — megnyilvánul mind Luther Márton személybe, mind szüle­tésének 500. évfordulója iránt. Dr. Fabiny Tibor professzor, a bizottság titkára ezután beszá­molt az eddig végzett munkáról, és a további feladatokat ismer­tette. Elmondta, hogy az eddig megjelent műveken kívül nyom­dában van dr. Pröhle Károly szerkesztésében Luther négy hit­vallása, valamint dr. Hafenscher Károly gyűjtéséből és fordításá­ban Luther imádságai. Az év végén kerül nyomdába az a ta­nulmánykötet, amely egyházi és világi tudósok írásait tartalmaz­za a lutheri reformáció hatásá­ról. Tájékoztatás hangzott el egy tudományos ülésszak előkészíté­séről, valamint a december kö­zepére tervezett reprezentatív kiállításról. Ennek rendezője, Pé­ter Márta muzeológus, részletes ismertetést adott a munka ed­digi állásáról és a sokoldalú to­vábbi feladatokról. Mint ismere­tes, a kiállítás a Szépművészeti Múzeumban nyílik és három hó­napon át tart majd nyitva. Ezután Szokolay Sándor Kos- suth-díjas zeneszerző, bizottsági tag jelentette be, hogy elbírálás­ra került az a 9 kórusmű, amely a tavaly meghirdetett zenei pá­lyázatra beérkezett. A szeptem­ber 8-án ülésezett zsűri I. díj­ra a „Luther hálaadása” című, „Psalmus” jeligére beadott mű­vet javasolta: Mohay Miklós (Bu­dapest) szerzeményét. A II. dí­jat a zsűri a „IV. Kantáta” cí­mű, „Halálra ad. hogy megele­venítsen” jeligéjű mű szerzőjé­nek, Fehér Györgynek (Miskolc) ítélte. A zsűri III. díját a „Lu­ther esti imája” című, „Tamás testvér” jeligés mű szerzője, Bencze Gábor (Budapest) nyerte. Káldy Zoltán püspök-elnök vé­gül bejelentette, hogy a zenei pályázat első három helyezett­jének október 31-én, a Deák té­ri templomban tartandó országos Luther-ünnepély keretében nyújt­ják át a díjakat és aznap kerül sor a Luther-szobor ünnepélyes felavatására is a Teológiai Aka­démia zuglói kertjében. Mind­erről még idejében tudósítjuk ol­vasóinkat. A Luther-bizottság mintegy negyven jelenlevő tagja nagy ér­deklődéssel hallgatta és vitatta meg a beszámolókat és jóvá­hagyta az előterjesztett további terveket. F. T. Jézus útján (Folytatás az 1. oldalról) az Isten Országát'.'’ Légy az Istenbe vetett hit, a másokért szolgáló szeretet, az élet teljességére néző reménység követe „az úton”, a másik ember társadalmunk és népünk életében, mai, halálos ve­szélyek között élő világunkban! Szavainknak és életfolytatásunknak együtt kell sugároznia a családban, a gyülekezetben, az emberek között ezt a jó hírt, az Istenben való élet öröméről, a másokért való szolgálat gyönyörűséges terűéről és az élet teljessségének re­ménységéről. Nagyon szeretném aláhúzni ezt a szót: szavainknak és cselekedeteinknek, életünknek együtt! Ez a diakóniai életforma; ez „diakóniai teológiánk” lényege a legegyszerűbb formában! A HARMADIK TANÍTVÁNY JELÖLT ismét maga ajánlja föl az életét Jézusnak. Kérése — búcsúvétel előbb a házanépétől — me­gint nagyon is érthetőnek, indokoltnak látszik. Miért hangzik el Jézus tagadó szava? Jézus bizonyosan a szivébe látott és olyannak látta, mint az a szántóvető, aki szántás közben nem előre, hanem hátrafelé néz. Ezért nem alkalmas „az Isten Országára”. Schlatter, századunk nagy írásmagyarázó teológusa mondta ezzel az igével kapcsolatban: „Csak az egész hit és teljes engedelmesség tud megmaradni ömel- lette; szívünk legkisebb meghasonlása, ha csak egy kis rész abból nem Krisztusé, elbuktathatja a tanítványt!” Jobban nem is lehetne kifejezni ennek a befejező szakasznak a figyelmeztetését. „Követ­lek, de előbb ...” — ha valaki így akarja elkezdeni vagy folytat­ni Jézus követését, ha valaki föltételeket állít, az életének ezt vagy azt a részét szeretné kialkudni magának Istentől és bizonyos dol­gokban a saját feje és kedve szerint járni, az nem alkalmas a ta- nítványi életre, nem ismerheti meg Jézus követésének az örömét és teljességét. Teljes hit Istenben, teljes szeretet mások iránt és teljes remény­ség a földi és örök jövőre vonatkozóan — ez a Krisztus követése. A félszívű tanítvány sohasem lesz Jézus igazi követője a szolgálat­ban! AZ EVANGÉLIUM HALLGAT A HÁROM EMBER DÖNTÉSÉ­RÖL: követték-e Jézust, vagy visszafordultak az úton? Talán arra utal ez, hogy Isten igéje szemszögéből nem a tanítványok akkori válasza volt a fontos, hanem Jézus hívása és a mi válaszunk. A vá­laszt Jézus döntés elé állító szavára nekünk — nektek és nekem — kell megadnunk: tudjuk-e és akarjuk-e igy követni Öt az emberek között, a mindennapi élet útján, önző énünk naponkénti megta­gadásával, vállalva Isten Országának a hirdetését a szavunkkal és az életünkkel, megalkuvás nélkül, egész hittel és teljes, másokért élő szeretettel? Nem embertelenül nehéz a tanítványság, ez az Isten szeretetével szolgáló, Jézust követő élet? Az lenne, ha csak a magunk gyarló emberi erejére, ingatag emberi elhatározásainkra kellene támasz­kodnunk. De jól tudjuk, Jézus maga jár velünk ma is az úton: igé­je világoságával és erejével, az úrvacsora kenyerében és borában. Isten irgalmas szeretetének bőségével. És ö hordoz bennünket a gyülekezet, az egyház közösségében is: a teológustársak egymást segítő közösségével, a családotok, a gyülekezetetek, ez egész í uzai egyházunk felétek forduló, értetek imádkozó, áldozatos szeretetével. Ilyen az az út, amelyre most léptek — talán most először, vagy újra. a lelkészt szolgálatra való készülésben. Járjátok hát félelem nélkül, örömmel, teljes szeretetben és reménységben Vele és Egy­mással — ezen az úton, a Jézus követése útján, a szolgálat és a teljes élet útján! Ámen. BEIKTATTÁK AZ ÜJ SVÉD ÉRSEKET Az 55 éves Bertil Werkströ- möt, Svédország új érsekét előd­je, Olof Sundby iktatta be hiva­talába. A 800 éves uppsalai dóm­ban tartott ünnepi istentisztele­ten az összes északi ország egy­házainak képviselői mellett részt vett Károly Gusztáv svéd király és Szilvia királyné is. Werkst- röm, akit a miniszterelnök bo­nyolult választási eljárás után nevezett ki a svéd evangélikus államegyház „primus inter pa­res”-évé, eddig még Svédország­ban is 'eléggé ismeretlen volt. Harnösand hosszú éveken át volt püspöke, teológus körökben a kö­zép emberének számít. Érsekké történt megválasztása után Werkström a korszerű egyház hí­vének mutatkozott. Így például támogatja, hogy a jövőben az is­tentiszteleten a diszkózenét és a tapsot engedjék meg. Ezenkívül síkra száll az egyház és az állam erőteljesebb szétválasztásáért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom