Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-10 / 28. szám

Tűzben edződik az acél Lelkéssiktatás Ósdon 1983. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJÁN is úgy folyt a munka az Ózdi Kohászati Üze­mekben, mint máskor. Akik dél­után fél 4 körül Bánréve felől ér­keztek kocsival, éppen a csapo­lás látványában gyönyörködhet­tek. A ragyogó napsütésben is szikrázó tűzfolyamként ömlött két kemencéből az izzó érc, hogy azu­tán, megjárva a számára előírt utat, kemény acél legyen belőle. Ez a kép fogadott bennünket, amikor a gyárkémények tövében ájló ózdi evangélikus templomba igyekeztünk, hogy résztvegyünk a gyülekezet ünnepén. Igen, ünnepre gyűlt össze ezen a napon Ózdnak és szórványai­nak evangélikus népe. A város­ból, a környező bányatelepekről, a gömöri dombok között megbú­vó kis falvakból jöttek össze és az egyházmegye többi gyülekeze­teiből. valamint a távolabbról is érkező vendégekkel együtt meg­töltötték a templomot. PÁSZTORT KAPOTT az ózdi gyülekezet és Szebik Imre, a Bor- sod-Hevesi Egyházmegye espere­se, Abbaffy Gyula espereshelyet­tes és Pásztor Pál diósgyőrvasgya- ri lelkész szolgálatával, beiktatta hivatalába az újonnan megvá­lasztott ózdi lelkészt, Cserági Ist- vántr Személyében egészen fia­tal ember került a gyülekezeti lelkészt szolgálatba. Talán ezért is érezte mindenki fokozottabban alkalomszerűnek az iktató ige­hirdetés alapigéjét, 1 Tim 4, 12— 16-ot, amelyben az öreg Pál inti az ifjú Timóteust: „Légy példája a hívőknek beszédben, magavise­letben, szeretetben, hitben, tiszta­ságban. Legyen gondod az írás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra.” A lelkészi szolgálat­nak a gyülekezetben és a társada­lomban való nehéz és felelősség- teljes voltáról szólt az iktató ige­hirdetés, amellyel nem csupán a gyülekezetét bízta az esperes az új lelkészre, hanem az új lelkészt is a gyülekezetre. A jelenlévő hat lelkésztárs aj­kán felhangzott az ősi „Confir­ma. az ünnep áhítatát emelte Szebik Imréné szólóéneke, a gyü- Pékézét pedig a 313. ének Szavá­val kérte az egyház Urát, hogy — PEST belső kerületeiben albérle­tet keresünk harmadik gimnazista fiúnknak. Levélcím: Bödees Barnabás lelkész. Gvőr. Damjanich u. 61/b. 9026 — ANGOL—NÉMET gyakorlást, szel­lemi. kerti munkát, felügyeletet stb. teljesítek szobáért. „Pótnagyapaként is” jeligére a kiadóhivatalba. — AZ EVANGÉLIKUS ORSZÁGOS KÖNYVTÁR kéri azokat, akiknek nél­külözhető példányuk van az alábbi könyvből, ajánlják fel — vételre vagy ajándékképpen — könyvtárunknak: Pröble Károly: Lukacs evangéliuma Tőle kapott pásztorát Ö erősítse meg Szentlelkével. Ennek a felül­ről jövő érőnek kérése csendült ki a beiktatott lelkész igehirdeté­séből, amikor 1 Kor 2,1—4 alap­ján a maga erőtlenségéről tett vallomást s a Lélek erejét kérte, hogy életével és szolgálatával a megfeszített Jézus Krisztusról te­hessen bizonyságot a gyülekezet­ben. A BEIKTATÁST KŐVETŐ KÖZGYŰLÉSEN köszöntések hangzottak el. Az egyházmegye lelkészi munkaközösségének ne­vében Abaffy Gyula, majd a helyi és környékbeli református, római katolikus és görgögkatolikus lel­készek, valamint a közvetlen előd, Pintér Károly, Deák téri lelkész köszöntötték az új lelkészt. Meg­ható pillanat volt, amikor a mis­kolci gyülekezet nevében annak másodfelügyelője, aki a beiktatott lelkész édesapja, mondotta el kö­szöntését. A gyülekezet részéről a gondnok, az ifjúság, valamint a bibliaórák rétszvevőinek képvi­selője, szóltak az új lelkészhez. A. beiktatott lelkész válaszadása után Kiss István felügyelő mon­dott köszönetét az ünnepi alka­lom résztvevőinek és kérte Isten áldását az új lelkész életére és szolgálatára. A templomban lefolyt ünnep után a gyülekezeti teremben gaz­dagon terített asztalokkal várta az ózdi gyülekezet az egybegyűlte­ket AMIKOR HAZAFELÉ INDUL­TUNK, az izzó érc már eltűnt a kemencenyílásokból. Elindult a maga útján, hogy használható anyag, kemény acél váljék belő­le. Az autó motorjának duruzso- lása közben arra gondoltam, hogy az ózdi gyülekezetben is újra el­indult egy újabb munkafolya­mat. Amint a tűzben edződik az acél, úgy van szükség a Szentlélek erejének és a gyülekezet szerete- tének izzó tüzére ahhoz, hogy a szolgálatba állított ifjú Timóteus, a reá váró feladatok, a nehéz fá­rasztó szórványszolgálatok során, mindent és mindenkit elhordoz­ni tudó szolgálattevővé acélozód- jék. Abaffy Gyula Bp. 1966 Evangélikus Sajtóosztály ki­adása — Szívesen vennénk azt is, ha Olvasóink visszajuttatnák a korábban kölcsönzött példányokat: a 20.631 és 20.648 jelzetűeket. Cím: Budapest Ül­lői út 24. 1085. — ELADÓ 28 hangos orgona pedál, plusz pad. Bíró Gyula, 6230 Soltvad- kert. Május 1. u. 6. — BORÁROS TÉRNÉL lelkészcsalád Budapesten tanuló lányának albérlet kiadó. ..Boráros tér” jeligére a kiadó- hivatalba. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. július 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 6. Pusztai László. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frange- pán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota IMÄV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresz­túr de. fél ll. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de. 11. (úrv.), de. fél 11. (nérriet), du. 6. To- rockó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csen­gődy László, du. fél 7. Csengődy Lász­ló. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Scholz László, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Ro­zsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Bfidaörs du. 3. (úrv.) Rozsé István. Törökbálint du. fél 5 Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Me­zősi György. — Szentháromság ünnepe után a 6. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Mt 5, 20—26; az igehirdetés alapigéje: Rm 6, 3— 11­— SZÜLETÉS. Ifj. Karádi Györgynek és feleségének, sz. Bárki Anikónak, az acsádi gyü­lekezet tagjainak első gyermekük született. Neve: SZILVIA. A ke­resztelést június 19-én istentisz­telet keretében Szabó Lajos ny. esperes végezte. — HALÁLOZÁS. Béres Lajos, az acsádi gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója 76 éves korában elhunyt. Temetése május 31-én volt Acsádon. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magvarorszási Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelós kiadó: Harkányt László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.1521 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávtk András vezérigazgató HEINZ KLOPPENBURG NY. EGYHÄZFÖTANACSOS NYOLCVAN ÉVES „De most így szól az Ür, a te te­remtőd, Jákob, a te formálód, Iz­rael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1). — VASÁRNAP. — „Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a tör­vénytelenül szerzett nagy jövede­lem” (Péld. 16,8 — Zsid 15,5 — Mt 28, 16—20 — Zsolt 113.) A krisztusi erkölcs a kapzsiság és harácsolás szellemét elítéli és megelégedésre tanít. Megítéli a törvénytelenül hazug úton járó ügyeskedőket. „Ne lopd el más javát, És ne zsarold verejtékét, De jóltevőn nyisd meg kezed, és segítsd a szegényeket! Szánj meg Urunk!” (433. ének 8.) HÉTFŐ. — „Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden csüggedt lelket” (Jer 31,25 — Jn 6,35 —! Móz 7,:—12-------Mt 5,17— 20 ). Isten gyógyító evangéliuma, mely a hirdetett igében, az úrva­csorában lesz a miénk lelki fel­üdülést és megelégítést ajándé­koz annak, aki elfogadja. A nyá­ri szabadságok idején nemcsak a test, de a lélek felüdülésére is gondot kell fordítanunk. „Gyó­gyító igét kérünk: Add békessé­ged nekünk, Mely szívből szívbe árad — S felüdül minden fá­radt!” (471. ének 4.) KEDD — „Majd ezt mondta ne­kik Ruben: Ne ontsatok vért!” (1 Móz 37,22 — Mt 5,9 — 1 Kor 6—9—11 — Mt 5,21—26). Isten igéje elítéli a vérontást, háborút, sőt mindezek gyökerére, a harag­ra is rámutat Jézus a eHgyi Be­szédben. Az igazi pozitív maga­tartás a békességre való törekvés családban, társadalomban és fá­radozás a világ békéjének a meg­őrzéséért összefogva minden jó­indulatú emberrel, mert „boldo­gok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek”. „Béke legyen a nap alat, Embe­rek közt jóakarat; Szerezz köz­tünk békét „Urunk, Melyért buz­gón imádkozunk!” (465. ének 1.) SZERDA. — „Meghallgatta kö­nyörgésemet az Űr, imádságomat elfogadta az Ür” (Zsolt 6,10 — Jak 5,16 — Gál 3,26—29 — Mt 5.27—32). Az imádság olyan fon­tos a keresztyén ember életében, mint a lélegzetvétel. A rendszeres imádkozó életet élő embernek megadja Isten azt a hittapaszta­latot, hogy bizonyosságot nyer ar­ról, hogy a mi Urunk imádságot meghallgató Isten. Az imádság mindennapi erőforrás és alkal­massá teszi szívünket Isten aján­dékainak elfogadására. „Téged keres imádságom, Hozzád vá­gyom, Ki áld és meggazdagít; Jé­zus minden szenvedésből, Köny- nyeimből Tehozzád emel a hit.” (376. ének 1.) CSÜTÖRTÖK — „Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az Űr hegyére, Já­kob Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvé­nyén járjunk” (Ézs 2,3 — Jn 14, 6 — ApCsel 8,26—39 — Mt 5,33— 37). Isten igéje tanítja meg a ke­resztyén embert a hit útjának járására. A keresztyén életút pe­dig a szeretet útján, a „kivált­képpen” való úton való járás. Is­tenben hinni és embert szeretni elválaszthatatlanul összetartozik. „Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejts el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tája­kon jár gyermeked.” (389. ének 3.) PÉNTEK. — „Szorult helyze­temből adj nekem kiutat, könyö­rülj rajtam, hallgasd meg imá­mat!” (Zsolt 4,2 — Mt 5,4 — Kol 2,6 — 13 — Mt 5,38—42). Em­beri bűneink, gyarlóságaink, nyo­morúságaink gyakran szorongat­nak minket. Sarokba szorítanak és gyötrik életünket. A bajban levő ember segítség után kiáltá­sa a mai ige, a szív mélyéről fel­törő imádság. Ez az imádság pe­dig gyermeki bizalommal rábízza magát Isten könyörülő szereteté- re. „Szent, örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van hozzád térni, Szívem kitár­ni, irgalmadat kérni” (431. ének 1.) SZOMBAT. — „Hagyd abba a hangos sírást, ne könyezzen a szemed! Mert meg lesz szenve­désed jutalma. — így szól az Ür” (Jer 31,16 — Jak 5.8 — Tit 3.3— 7 — Mt 5,43—48). Isten igéjének egyik legdrágább ajándéka a vi­gasztalás. Az Atya és Fiú Lelke, a mi legdrágább vigasztalónk minden keserűségünkben és szen­vedésünkben, az emberi életünk határeseteiben is. Isten nem ér­demünk szerint adja a vigaszta­lását, hanem irgalmas szereteté- ből. „Jöjj el, drága Vigasztalónk, Térj hozzánk, szállj reánk, Légy mi gyámolítónk! Jézus egykor hű népének Megígért, s mint ve­zért Küld hozzánk is téged” (242. ének 1.) Garami Lajos Hviezdoslav, a híd Elmúlt már negyven éve, hogy hidak­kal kellett foglalkoznom. Akkoriban sok éjszakát „dorbézoltam” át rácsrudak mé­retezésével és csomópontok erőtani szá­mításával. Közben megtanultam, hogy a híd szó nem csak terepakadályok kiküszöbölé­sét, hanem emberek, népek, kultúrák ^összekapcsolását is jelenti, sokszor nem kisebb nehézségek közepette, mint amit egy folyó örvényei, egy szakadék omló partjai okoznak. Hogy miért jutott most mindez eszem­be? Mert a kezembe került egy tetszetős kis könyv, melyet a budapesti Európa és a pozsonyi Tátrán kiadó jelentetett meg, s az írója Hviezdoslav. Címe: Véres szo­nettek — Krvavé sonety. Mint címe. szö­vege is kétnyelvű: a páros számú oldala­kon a szerző szlovákul írt versei, a párat­lanokon ugyanezek magyar fordítása sze­repel. Aki mindkét nyelvet érti, egyforma élvezettel gyönyörködhetik az eredetiben, és Róna György mesteri fordításában. Akik átélték az első világháborút, azok részére lelket rázó, könnyeket facsaró emlékébresztők ezek a szonettek. A mai nemzedéknek már megvannak a maga súlyos, a régi romokat hamuval takaró emlékei, melyek elfátyolozzák a múlt bor­zalmait. A szerzője azonban, mint az igazán nagy emberekre, az idő múlása nem borít ho­mályt. Most, hogy elolvastam Kiss Gy. Csaba róla írt életrajzát, felrémlettek régi, családi beszélgetéseink emlékzön- géi, és íme, itt áll előttem Pavol Országh költői nevén Hviezdoslav, élő, ma is idő­szerű, hozzám szóló alakja. S hogy így lá­tom, Nagyapámra is kell emlékeznem, akinek az asztalán mindig egymás mellett állt a Károli Biblia és a Tranoszciusz. A költő Árva vármegyében született, 1849-ben, Felsőkubinban. Faluja fölé ha­talmas hegycsúcsok vonnak védőkordont, és ezek nyújtják felé az élet javait kínáló nyitott tenyerüket is. Ezt a képet hordoz­za lelkében egész életen át. ez tükröződik a természetszeretetet és biblikus hitet, prófétai bölcsességet árasztó verseiből. Talán ezért választotta később költői ne­véül a Hviezdoslav (Csillagdicsőítő), ön­vallomásnak hangzó meghatározást is. Elszegényedett, evangélikus nemesi családból származott. Elemi iskoláit el­végezve, szülei beíratták a miskolci evangélikus algimnáziumba. Azért ide, mert édesapja rokonsága itt élt, és nem csak megélhetést, de meleg családi kör­nyezetet is biztosítottak számára. A kis Országh Pál kitűnő tanuló volt, és már ekkor érdeklődött az irodalom iránt. Meg­ismeri és megszereti Vörösmarty, Petőfi, Arany munkáit, és maga is megpróbál verseket faragni, — magyarul. Miskolcról a késmárki főgimnáziumba kerül. Megismerkedik a német nyelvvel és irodalommal. Ezután Eperjesen lesz joghallgató. Itt még magyarul is, szlová­kul is írogat, de végérvényesen itt válik szlovák költővé. A szájhagyomány sze­rint édesanyja hatására, aki — nem tud­ván magyarul —, könnyekre fakadt azon, hogy fia magyar verseit nem érti. 1868- ban Jozef Zbránsky álnév alatt jelentetik meg zsengéit, majd 1871-ben verseivel vesz részt a Napred (Előre) című alma­nachban. Igazi remekműveket 1883—1884­ben alkot, „A csősz felesége” címmel. Ez­után már az újabb nagyszabású próbál­kozások és alkotások évei, évtizedei kö­vetkeznek: 1885 és 1895 között a Letorosty (Egyéves hajtások) három ciklusa, a Stes- ky (Szorongások) későbbi ciklusa. Két epikai műve, az „Ezo Vlkolinsky” és a „Gábor Vlkolinsky” a 90-es években szü­letett. Arany János hatására írta a „Búto­ra és Cútora” című szlovák életképet. Balladái közül meg kell említenünk a „Hraskóék Zsuzsija”, drámáiból a „Hero­des és Heródiás” címűt. Műfordítást csinál Shakespeare, Goethe, Schiller, Puskin, Ler­montov, Mickiewicz és Slowacki műveiből, a magyar írók közül Aarny és Petőfi hang­ja szólal meg szlovákul. E téren egyik leg­jelentősebb műve „Az ember tragédiá­jáénak szlovák változata. Magyar kapcsolatairól meg kell említe­nünk, hogy a nemzetiségi megkülönbözte­tések idején is mindig a megbékélés és a közeledés híve maradt. 29-ik szonettjében így nyilatkozik: ........hazafi is vagyok, de sz láv is egyben.” 1921 november 8-án halt meg. Molnár Barna MEGHALT D. DR. MARTIN HAUG NYUGALMAZOTT PÜSPÖK ARGENTINA nak 30. évfordulóját. Az egyház- község hálaistentisztelet kereté­ben gondolt erre az évfordulóra, valamint saját temploma felszen­telésének 25. jubileumára, (lwi) ií)Oi-uen ei te meg a. uuenus-cii­resi „Krisztus Keresztje” Magyar Evangélikus Egyházközség a rend­szeresen tartott magyar evangéli­kus istentiszteletek megindulásá­lati ideje alatt sokat tett a temp­lomokban és az egyházi épületek­ben bekövetkezett háborús károk újjáépítéséért és az egyházi élet normalizásáért. Nyolcvannyolc éves korában meghalt D. dr. Martin Haug, aki 1948 és 1962 között volt a Würt­temberg! Evangélikus Tartományi Egyház püspöke. Püspöki szolgá­[ a náci időkben a Hitvalló Egyház : tagja volt; egyik megalapítója és • vezetője az Európai Egyházak ■ Konferenciájának és egyik alel- nöke a Keresztyén Békekonferen- ! ciának. (epd) A hazánkban is jól ismert, a Brémában (NSZK) élő Heinz Kloppenburg ny. egyházfőtaná­csos május 10-én töltötte be életé­nek 80. esztendejét. Kloppenburg egyházfőtanácsos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom