Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-30 / 44. szám

LsSfeerra emlékezett egy korakeli magyar gyülekezel Illő, hogy ne csak felsőbb egy­házi szerveink emlékezzenek há­lás szívvel a félezer évvel ezelőtt született Reformátorra, hanem azok a gyülekezetek is, amelyek annak idején közvetlenül érezték és átélték a reformáció felszaba­dító, tisztult keresztyén életet hozó forradalmát. Isten Luther által végezte el az egyházban azt a hatalmas nagytakarítást, amely nyomán a biblia odakerült a ház, az otthon központjába, a családi asztalra, az oltárra. Lutherra és hitüket megőrző, hitvalló őseikre emlékeztek Vadosfán, az anya­gyülekezet és a hozzátartozó hat leánygyülekezet tagjai. Luther emléke, de a nagy múlt is hála­adó emlékezésre kötelez. A Kis­alföldnek ezen a részén, a Rába­közben, már Luther életében, 1534-ben szervezett gyülekezetek voltak. A hívő elődök megértet­ték és befogadták az evangéli­umot. Küzdelmes, harcos életük­be, a mohácsi vész okozta nem­zeti elesettségükbe Sopron felől jövő „fényes szél” a lutheri re­formáció vigasztaló, életújító ere­jét hozta Wittenbergből. A nagy vadosfai templom hét gyülekezete népét fogadta magá­ba már a délelőtti istentisztelete­ken, amelynek szolgálatát dr. Fabiny Tibor teológiai akadémi­ánk professzora végezte. A dél­utáni műsoros ünnepélyre mint­ha még többen jöttek volna el az anyagyülekezetbe. Csak Luther- énekeket énekeltek az emlékező utódok. Sümeghy József gyüleke­zeti lelkész nyitotta meg a luthe­ránus „nagycsaládi összejövetelt. Nemcsak emlékezni jöttünk, — mondotta — hanem hitünkben és egyházszeretetünkben erősöd­ni is! Életünkben nagy szükség van arra, hogy Luthertól tanul­junk. hitével és bibliaszeretetével erősödjünk! Jó volt „csodákra emlékezni”. JSrről mondott szép verset Ba­logh Csaba. Kiss Ildikó egy olyan költeményt szavait, amely a ma­gyar Szent Erzsébet és Luther wartburgi kézfogásáról *r .-szólt. Közben dr. Joób Sándor remek csellószámát hallgathatta áhítat­tal az emlézező gyülekezet. Fabiny Tibor professzor Luther örökségét tárta oda a hallgatók szíve elé. „Ma Luthertól, Krisz­tus Tanújától kapunk ebben az ősi gyülekezetben egy életre szó­ló ajándékot. Óriási kincsünk, örökségünk a lelkiismeret sza­badságának meghirdetése, — hogy merjünk a félelem bilin­csét levetve élni ezzel a szabad­ságunkkal, mert egyedül Krisztus Urunké minden hatalom! Drága örökségünk még a gondolkodás, a kutatás és a tudomány szabad­ságának kincse is! Abban van egy város igaz java és felvirág­zása, boldogsága és ereje, — hogyha minél több művelt, tu­dós, tiszteletreméltó, jól nevelt polgára van. Ezekre az emberek­re van szüksége szeretett magyar hazánknak is. Felszabadított lel­kiismerettel nekünk is tovább kell adnunk az örök evangéli­umot ...” — fejezte be előadását Fabiny Tibor teológiai akadémi­ánk tanára. Bach és Händel művek szólal­tak meg ezután orgonán, majd Kiss Pál kisfaludi tsz-tag énekel­te el Luther Megváltó drága Jé­zusom kezdetű énekét. Ezután két Túrmezei-vers következett két magyarkeresztúri leány, Fá­bián Katalin és Kovács Ádrien előadásában. Ismét Händel-dalla- mok éledtek fel dr. Joób Sándor ihletett csellóelőadásában. A gyülekezeti lelkész befejező áhítatában Luther Márton éle­tének egy döntő igéje hangzott a jelenlévők felé: „...az evan­gélium Isten ereje ... mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe... az igaz ember hitből él!” (Róma 1,16—17) Istenünk drága ajándéka életünk minden idejében a Krisztusra te­kintő, szavában megfogózó, néki igazat adó hit. Képessé tesz a igazat adó hit. Képessé tesz szol­gálatra, szeretetre és helytállásra. A nagy gyülekezet családias, meleg hangulatú jubileumi ün­nepélyének ' végén bátran vallotta énekével is, hitünk tapasztalását: ... küzd értünk a 1 hős vezér, kit Isten rendelt mellénk”. Sümeghy József LEVELEZŐ TANFOLYAM LUTHERRŐL BRAZÍLIÁBAN A Brazíliai Evangélikus Egyház kilenc hónapos teológiai levelező tanfolyamot szervezett „az evan­gélium újrafelfedezése” címmel, amelyen 17 ezren vetek részt. A hallgatók minden hónapban vá­logatást kaptak Luther műveiből, továbbá a teológiáját ismertető, magyarázó művekből, a mai bra­zíliai valóságot is szem előtt tart­va; ezeket kellett tanulmányozni­uk, elemezniük. A tanfolyamot a mintegy 800 ezer tagot számláló Brazíliai Evangélikus Egyház a Luther-év tiszteletére szervezte, (lwi) hulher énekei énekeskönyvünkben Erős vár a mi Istenünk MINDEN EVANGÉLIKUS KE­RESZTYÉN SZÍVE MEGDOB­BAN az Erős várunk éneklése­kor. Az első egyházi ének, ame­lyet édesanyánk a szívünkbe égetett. Konfirmációnk idején fiatal életünk himnuszává vált. Istentiszteleteinken, egyházi ün­nepélyeinken az Erős várunk szárnyaló Isten-hite adott útra- valót számunkra. Megszületésé­től kezdve mindmáig, az üldöz­tetés évszázadain át, a háttrébe szorítottság idején, az „ős ellen­ség” meg-megújuló támadásakor erőt öntött belénk. Kifogyhatat­lan erőforrás, mert versbe for­mált, magával ragadó dallam­mal kísért ige. Erőtől feszülő költői alkotási sodró lendületű művészi dalom­mal. Megszületése csoda. Kevés verset írt Luther, nem tekintet­te magát költőnek, ez a verse azonban a kivételes alkotói te­hetség bélyegét hordja magán. A Szent Lélektől lángra gyújtott lélek küzdelmeinek gyümölcse az Erős várunk. NEM LEHET LUTHERT, ÉLETMŰNK A.J AT KIFEJEZŐB­BEN JELLEMEZNI ennél az al­kotásnál. Kevés költőnek sike­rült személyiségének titkát, gondolat- és érzésvilágát, jelle­mének sajátosságait egy költe­ményben kifejezni, mint ahogy Luthernek — akaratlanul — az Erős várunkban. És ami a cso­dálatos: ez a személyes, szub­jektív költemény egyidejűleg a legobjektívebb vers. Klasszikus kifejezését nyújtja mindannak, ami a reformáció korát, ennek a kornak és minden időknek egyházát foglalkoztatta. A vers és a dallam, minden művészi kifejező eszköz a mon­danivalót szolgálja: Isten „erős­ségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (46. zsoltár). Az oltalmazó Isten és a bajvető Sátán értünk folyó harca szug- gesztív képekben elevenedik meg az első versszakban. A má­sodik és harmadik versszak éles kontrasztja, az értünk küzdő, győzedelmes Krisztusnak és e világ tehetetlen urának részle­tezőbb rajza meggyőző erővel hirdeti isten oltalmazó szerete- tét. A hit bizonyosságával zárul a költemény: miénk marad a mennv. A VERSFORMA hagyományos és egyéni formaelemek mesteri ötvözete. A néoköltészet, a korai keresztyén költészet, az ambró­zia nus hangsúlyos jambikus sorfajta hatása érződik Luther hangsúlyváltó verselésmódján. A lüktető versritmus, a képek (a Luther által kedvelt metaforák) váltakozása, a különböző szó­tagszámú és tagolású sorok, a LuŰier-ünnep§égek A Luther-szobor leleplezése Lux Elek Lulher-szobrának ünnepélyes leleplezésére október 31-én, hétfőn délután 3 órakor kerül sor az Evangélikus Teológiai Akadémia kertjében, (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). , Műsor: Közének: Erős vár a mi Istenünk (254, 1—2.) A szobor történetét ismerteti dr. Fabiny Tibor dékán Teológusok éneke Szavalat Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök Szoboravatás, koszorúzás : ' ' Közének; Ne csüggedj el, kicsiny sereg (260, 1—2.) Országos ünnepély lesz október 31-én, hétfőn este 6 órakor a Deák téri templomban. Műsor: Erős vár a mi Istenünk (254, 1—2.) Imádság: dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai délián Köszöntés Banffy György kiváló művész verset mond A Lutheránia énekkar éneke Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök A Lutheránia énekkar éneke Ünnepi előadást tart dr. Nagy Gyula püspök Szokolay Sándor Luther-kantátája Imádkozik és áldást oszt dr. Hafenscher Károly igazgató-lelkész Himnusz Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk híveinket! sajátos sorkapcsolás a tartalmi elemek érzelmi telítettségének, szenvedélyességének formai ki­fejezői. Luther kiváló muzsikus volt. Játszott lanton, kisfuvolán, éne­kelt kórusban. Emlékezetében még elevenen éltek a régi me­lódiák, a világi és egyházi éne­kek, a középkori gregorián dal­lamok. amelyek visszacsengenek az Erős várunk egyéni dallamá­ban. A dallam sugárzó erejű. Az Isten-hit tüze lángol benne is. Ezért érezték a harcra szólító kürtök hangját a dallamban. A versszövegnek tartalmilag és rit- mikailag hangsúlyos elemeit a melódia is erősíti. Pl. a verssza­kok egyrhással rímelő, lényeges mondanivalót hordozó utolsó so­rában hangsúlyozásként vissza­térnek az első sor dallamelemei. AZ EIN FESTE BURG-NAK FORDÍTÁSAKÉNT a hagyomá­nyos énekszöveget énekeljük. Az új Evangélikus énekes­könyv a hagyományos egyházi ének (254. ének) mellé helyezi — méltán — József Attila Erős vár a mi Istenünk c. versfordí­tását (256.). Különösnek tűnik, pedig nem az. 1934-es születésű vers. Mintegy harminc verset ültetett már át magyarra József Attila, a világirodalom legjelen­tősebb verseit szólaltatta meg. Érdeklődéssel fordult Luther verse felé is. Nem egy versében jelent meg már Isten képe. Ké­sői versein érződik a zsoltárok hatása. Gondolt a zsoltárok új- rafordítására is. A Bukj föl az árból és a Nem emel föl című versénél kétségbeesettebb se­gélykiáltást, mondhatni: forróbb imádságot aligha találni irodal­munkban. Az Erős várunk har­cos hite, elszántsága megragad­ta József Attilát. „A költészet — ihlet” — vallotta költőnk, és versfordítás sincsen ihlet nélkül. Ihletett vers a műfordítás. Meg­lepő az átélés mélysége. A Lu- ther-dal iránti tisztelete magya­rázza a szöveghűséget. Az erede­ti versszövegen túl ügyelt a dal­lamra is. A szavak, szókapcso­latok mélyére hatolt. Lírai pá­tosza érzékelteti az eredeti vers belső feszültségét. Stílusképei kemény vasunk, bajvető gonosz, erőnk csak délibáb, él, áll az ige) érzékletesek, költőiek. Jam­bikus lejtésű versében vissz­hangzanak a Luther-vers jam- busai. AZ ISTEN DICSŐSÉGÉT ÉS HATALMAT MAGASZTALÓ 46. zsoltár az Erős várunkban zeng tovább Krisztus egyházának győzelmi dalaként a világ vége­zetéig. Vajda Aurél t Zsebbe való könyvecske Balassi és Ritnay istenes énekei HASONMÁS KIADÁS VAN A KE­ZÜNKBEN. Meghatódottan forgatjuk, hiszen lassan 300 éves editio másolata ez. Az eredeti 1701. esztendőből való. „Ko- lozsváratt” nyomtatta „M. Tótfalusi K. Miklós”, messze földön híres-neves be­tűszedő-tipográfus. Érdemes feljegyezni sokatmondó címlapját: „A Néhai Tekintetes, Nágos (t. i. nagy­ságos) vitéz Urnák Gyarmati BALASSA BÁLINTnak és Ama jó emlékezetű né­hai Nemzetes RIMÁI JÁNOSnak: Igaz Haza-fiainak és a Magyar nyelv két ékességének ISTENES ÉNEKEI. Most újabban e kis formában ki botsáttattak”. A címlap szerint tehát a két jólismert lutheránus költő vallásos verseinek gyűj­teményéről van szó. A valóságban azon­ban kettejük költeményeihez-énekeihez csatlakozik egy harmadik csoport is. A könyvecske 200. oldalának alján ez áll: „Ezek a megnevezett tő Személynek. Ri­mái Jánosnak Éneki; immár következ­nek más egynéhány szép Énekek” S ott vagy száz oldalon át Pécseli Király Im­re kilenc éneke. Maros István, Farkas János, Szemeki Mátyás és több ismeret­len szerző verseit találjuk. A kötet ki­egészítése „egynéhány oktató Regula az útón járókhoz” és imádságok útra indu­lónak. útónjárónak, hazatérőnek, s buj­dosóknak. számkivetetteknek. Végül egv bűnbocsánatért, való imádság zárja a sort. A HELIKON KIADÓ-nak, a fakszimi­le megjelentetőjének kettős célja volt — írja a kötethez tartozó kisérőfüzetben Szabó Géza irodalomtudós: bemutatni egyet a költő-páros istenes énekeinek ki­adásaiból, s bemutatni egyúttal Tótfalu­si Kis Miklós műhelyének eg.v% szép ter­mékét. Köszönjük ezt a nagyszerű vál­lalkozást, hiszen a kis zsebbe való könyvecske valóban zengőn beszél a ré­gi mesterek ügyességéről és ügyszerete­téről. Egyszersmind ez a kiadvány a nemzeti köztudatban is arra a helyre ál­lítja Balassit és Rimayt. amely megil­leti őket: múltúnk legnagyobb értékei közé! KETTŐJÜK KÖZÜL BALASSI BÁ­LINT az ismerősebb; igazán nagy költő volt, s talán ennél is több: egy egész nemzet irodalmának hatalmas lélekzet- vétele. Élete rövid és szertelen, hiszen főúri család sarjaként született, s mégis hamarosan hányt-vetett bújdosóvá lett. Esett fogságba és mégtöbbször szerelem­be; belekavarod ott vagyonjogi perekbe és katonai kalandokba. Változtatta lak­helyét, pártállását, még vallását is — végülis Esztergom ostrománál kapott se­beibe halt bele 1594 május utolsó nap­jain. Közben küzdelmes lelki csatát vív Istenével, zsoltárt fordít, s nem mondunk nagyot azzal, hogy nyomában járt a köl­tői úton szinte minden magyar költő. A lelki tusakodások hangját csak Ady tud­ta úgy felvenni az istenes versek ma­gyar irodalmában, mint Balassi Bálint, akinek hite, biblikussága jellegzetes re- formátori volt. Az 1701-es kiadásban szereplő versei- énekei közül hármat megőrzött egyhá­zunk legújabb énekeskönyve is. „Áldi meg minket Úristen!” (323), „Bocsásd meg Űristen” (404) és az „Ó én kegyel­mes Istenem, mely igen megvertél en­gem” (406) kezdetűeket. Egyik versét pe­dig Gárdonyi Zoltán mellett Kodály Zol­tán is feldolgozta hatásos kórusművé­ben. (Szép könyörgés: „Nincs már hová lennem”.) A MÁSIK KÖLTŐ — RIMAY JÁNOS — rajongásig szerette Balassit, akit pél­daképének mesterének tekintett, de vers­művészetében utol nem ért. Ugyancsak felvidéki előkelő családból származott, s rendkívül 'nagyműveltségű férfiú. Iroda- lomtudósaink szerint a magyar iroda­lomban először Rimay Jánosnál találko­zunk a kopernikusi világkép irodalmi ki­fejezésével. Egyik itt közölt énekében pl. ezt olvashassuk: „Kerekded a világ, göm­bölyű, mint lapta, ritkán vált ki ötét ke­zével jól kapta ...” (100. old.) Az ő énekei közül is használunk még kettőt: „Mi Urunk, édesatyánk” (233. énekünk) és „Reménységem te légy ne­kem” (409) kezdetűeket. Mint érdekessé­get említhetjük, hogy vallásos-istenes versei egyikének versfőibe belerejtette annak a Kátai Mária Magdolnának a ne­vét, akinek édesapját. Kátai Mihályt Bocskai gyilkosaként tartanak számon. Rimay verseiből is zsoltáros hang, sze­mélyes elesettség. tanácstalanság éppen úgy megszólal, mint az isteni irgalom, szeretet és bűnbocsánat átélésének-bi- zonyságának öröme. Bizodalmas hitének szép tanúsága ez a versszaka is: Ha te velem lészesz, s életemnek kedvesz, kivel mit gondolhatok? Bűnömtől tágulván, s búmtól szabadulván könnyű szerrel járhatok. S amikor parancsolsz, vagy hívatsz ma­gadhoz, készen előállhatok. SZABÓ GÉZA EMLÍTI KÍSÉRŐ TA­NULMÁNYÁBAN, hogy Rimay hosszú időn át készülődött mestere verseinek egybegyűjtött kiadására. Nagy gonddal igyekezett a kötetet megszerkeszteni, s több előszót is fogalmazott, amelyben apologetikusan bizonygatja Balassa Bá­lint poétái nagyságát. Tervét azonban nem tudta megvalósítani. Az elkészült kéziratot halála után mégis kiadták Lő­csén (1632) maid Kassán (1665). Köz­ben 1640 táján Bártfán a református pré­dikátor Pécseli Királv Imre és egyebek énekeivel bővült a kötet, s több kiadást megért míg Tótfalusi Kis Miklós újra ki­adta e kis formában. Ez az énekeskönyv a nyomdász legkisebb könyve, igen szép betűkkel. Még vagy félszáz kiadást isme­rünk belőle 1806-ig, mégpedig a refor­mátus egyház megbízásából. A lelki épü­lést szolgáló énekeket azonban a vallási racionalizmus mellőzte. 1808-ban úi éne­keskönyvet adtak ki a reformátusok, s ez már szakított az előző századok éne­keinek szellemiségével. így merült fele­désbe a költő-páros is. Mig az elmúlt század vége újra fel nem fedezte értékei­ket. S íme, most újra kezünkben lehet költészetünk gazdagsága. Bencze Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom