Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-30 / 5. szám

Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Zaire AZAZ „NAGY VÍZ” bantu nyel­ven, Igaz, csupán 1971 óta ismert így, régebben rövidítve Kongó Kinshasának hívták. Nem vélet­len a Kongó elnevezés sem, hisz itt folyik a föld egyik legbővi- zebb folyója, a 4320 km hosszú Kongó. Ha már földrajz, akkor em­lítsünk még egy érdekességét. Itt találhatók Afrika legnagyobb ki­terjedésű őserdői. Az ország te­rületének 43%-át borítják. Egyéb története is van a Kongó névnek. A XIII. században itt jött létre a Kongó állam, amely a XV. századra már birodalommá fejlő­dött. E ténynek volt köszönhető, hogy a XV. században betörő portugál rabszolga-kereskedők a fegyveres ellenállás láttán kény­telen-kelletlen tovább vonultak más területeket keresni. Ám e jól szervezett állam a XVII. század­ban a törzsi hadakozások követ­keztében mégis meggyengült. 1879-BEN TÖRTÉNT, hogy Henry Morton Stanley II. Lipót belga király megbízásából beutaz­ta a környéket és megállapodáso­kat kötött a törzsfőnökökkel. Az 1884—1885-ös berlini konferen­cia elismerte, hogy a „Kongó sza­bad állam” tulajdonosa II. Lipót belga király. A királyi magántu­lajdon 1908-ban szűnt meg és megalakult a Belga Kongó gyar­mat. A majdani függetlenség el­nyeréséig sokáig kellett várni. Az első nemzeti kormány 1960- ban alakulhatott meg. Élére a nemzetközileg is ismert Patrice Lumumba került. Fő céljának te­kintette, hogy országa minden gyarmati gyámságtól megszaba­duljon. Néhány hónap múlva ha­talmát megdöntötték. Maga Lu­mumba 1961-ben gyilkosság áldo­zatául esett. 1965-ben a hadsereg főparancs, noka Mobutu tábornok állam­csínnyel vette át a hatalmat. Af- rikanizálási programjának „szép­séghibája”, hogy minden belső gazdasági-politikai elégedetlen­séget, zavargást és ellenállást kül­földi (francia-belga) katonai tá­mogatással ver le. Elsősorban is Shaba tartományban. AZ EVANGÉLIKUSOK IS fő­ként ebben a tartományban élnek. Az 1982-es legfrissebb adatok sze­rint összesen 19 200 tagja van a ban pedig látogatások alkalmá­ból tartanak istentiszteleteket. A szentségek kiszolgáltatására csak a felszentelt lelkészek hivatottak. A zairei evangélikus egyház lé­tét annak a ténynek köszönheti, hogy a tanzániai evangélikus-lu­theránus egyház bátorította az első kis gyülekezet kialakulását. Se­Istentisztelet után Afrikában zairei evangélikus-lutheránus egy­háznak, amely egyház 1976 óta államilag elismert. 1977-es adat szerint két felszentelt lelkészük és három gyülekezetük van. Termé­szetesen laikusok is segítenek a lelkészeknek. A Tanganyika-tó nyugati partján Kalemie város környékén szerveződik az egyházi munka. Itt épül a Lutheránus Vi­lágszövetség segítségével egy gyü­lekezeti központ istentiszteleti ok­tató helyiségekkel és lelkészla­kással együtt. Shaba tartomány fővárosában Lubambashiban és Kamnaban bérelt helységekben, e városok környékén levő falvak­gítséget és ösztöndíjat biztosított lelkészek és laikusok kiképzésé­hez. Számos tanzániai evangéli­kus delegáció is járt Kalemieben. A Lutheránus Világszövetség is bekapcsolódik az ösztöndíjas programokba, amelyek a tanzá­niai evangélikus-lutheránus egy­ház segítségével és közvetítésével kerülnek szétosztásra. E testvéri támogatás sokat jelent a zairei evangélikusok számára, Végű,} megemlítjük, hogy Kinshasa kör­nyékén is létezik egy szerveződő lutheránus közösség 4200 gyüle­kezeti taggal. Csupán földrajzilag különülnek el. Lehel László Honismeret Békés megyei lelkészek országos sikerei A különféle múzeumi szerveze­tek évről évre pályázatokat hir­detnek területükön a néprajzi, helytörténeti kutatás elősegítésé­re. Az ország különböző részein lelkészek is kiveszik részüket eb­ből a munkából. Békéscsabán a Munkácsy Mi­hály megyei múzeumban kitör­hették a pályázat megyei eredmé­nyét. Eszerint többek között 2. díjat kapott Dedinszky Gyula nyugalmazott lelkész. 146 olda­las tanulmánya címe: Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi ele­mek vallásosságukban. 16 gyüle­kezeti tagot keresett fel 60-tól 91 évesekig, akikkel a fenti témá­ról elbeszélgetett. E nagy tanul­mányban mindenek előtt a temp­lomozással kapcsolatos szokásokat gyűjtötte össze. Majd a minden­napok vallásosságát vette szám­ba. Miként valósult meg mindez a családi életben. Hogyan alakult a vallásosság . a betegség, halál­eset alkalmaikor. Külön kitért a nagy ünnepekhez kapcsolódó ha- gyamányokra. Példa gyűjtéséből: újévkor és pünkösdkor a gyüleke­zet áldomást fizetett katonáknak, mert a templom körül lövöldöz­tek. — A gyülekezet paraszti tiszt­ségviselői sokan voltak. — Ma már ennek is csak töredékesen van meg az emléke. A gyülekezet fegyelmezése sok mindenre kiter­jedő volt. Tessedik Sámuel 1744- ben lett Békéscsaba lelkésze. Az ő Egyházi Szabályzata az ünnepi ét hétköznapi magatartást próbál­ta szigorúan megszabni. Dedinszky Gyula tanulmánya országos elis­merést is kapott: a Néprajzi Mú­zeum pályázatán harmadik helye­zést ért el. Mindehhez azt kell még hozzá­tenni, hogy nyugdíjas lelkészünk a békéscsabai gyülekezet levéltá­rának kezelője, tudományos fel­dolgozója. E mellett készülnek szinte évente a legkülönbözőbb té­májú helytörténeti tanulmányai. Értékesek ezen kívül a nemzetisé­gi témájú munkái, mert ezzel sokkal kevesebben foglalkoznak. Huley Alfréd gerendás! lelkész egyik munkája: Nevek világa Ge­rendáson. Ebben a dűlőneveket, helyneveket, ragadványneveket, tanyatörténetet dolgozza fel töb­bek közt. E munka Békés megyé­ben első díjat nyert. Ugyanez or­szágos pályázaton szintén első dí­jat kapott. Másik mostani munká­ja Bács-Kiskun megyei evangé­likus temetők és temetési szoká­sok országos első díjat kapott. Ez Amikor XIV. Lajos, francia ki­rály hivatkozva az ún. nantesi ediktumra, amely 1598-ban meg­tiltotta a protestánsok szabad val­lásgyakorlatát, a Franciaország­ban élő, de más nemzetiségű pro­testánsok az elé a kérdés elé ke­rültek, hogy vagy megtagadják hi­tüket vagy kivándorolnak az or­szágból. — Hat evangélikus keres­kedőcsalád úgy döntött, hogy a szomszédos Svájcba települ át és ott a Genfi Köztársaságba való felvételét kéri azzal, hogy német nyelvű evangélikus lelkészt hív­hasson meg a kis gyülekezet gon­dozására. A genfi, református alapállású vezetők teljesítették a kérést és így 1707-ben, a Szenthá­a kötet már e sorozatban a negye­dik. Ebben a temetők története mellett a 16 temetőben fellelhető történeti emlékeket is összegyűj­tötte. A temetők minden sora be­járása után képet ad a dolgozat a fejfákról, múlt századi sírkövek­ről, feliratokról, szobrokról, régi vaskerítésekről stb. A temetési szokások tekintetében gazdag anyag gyűlt egybe. Bács-Kiskun megyében van még háztól való temetés is, nyoma található az énekes búcsúztatásnak, és isme­rik a sirató asszonyokat. A ta­nulmány 136 oldalon 76 rajzzal, 80 fényképpel és számos térképpel van ellátva. A szerző a többi me­gyében is folytatja az evangélikus temetők és szokások feldolgozását. H. A. romság ünnepe utáni 1Ö. vasárna­pon a városban az evangélikusok megtarthatták első istentiszteletü­ket. Az elmúlt évszázadok után más anyanyelvű hívek is csatlakoztak a genfiekhez, amelyek eredménye­képpen a második világháború után szervezetileg is megala­kult a kicsiny svájci evangélikus egyház. Svájci testvéregyházunk 1982. december 5-én ünnepelte meg fennállásának 275. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet offertó- riumát egy olyan délindiai gyüle­kezetnek ajánlották fel, amely ko­moly anyagi nehézségekkel küzd. (lwi) KÉTSZAZHETVENÖT ÉVES A GENFI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET l A Ül VASAI H N AI Pi 6 EJ E Teljes odaszánás! 1 Kor 9, 24—27 A MAI VASÁRNAP NEVE: HETVENED VASÁRNAP. Ezzel a megjelöléssel arra tanít: Hetven nap múlva húsvét. Arra a Jézusra figyelünk, aki „elhatározta szívében, hogy Jeruzsálembe megy . Vagyis: teljesen odaszánta életét a szenvedésre és halálra érettünk. De 6 már akkor tovább látott, ismerte az út értelmét és célját „har­madnapon feltámad”. Ez a vasárnap is a célra mutat, túl a böjtelő idején és a böjti időn húsvétot és az abban megnyilvánuló győzelmet hirdeti. Ott tárul fel mindenki előtt az egész út értelme: Jézusnak a bűn és halál feletti győzelme. Pál apostol is látja Krisztus követésében a keresztyén élet küzdel­meit, de ismeri az út célját is, amely Jézushoz vezet. Azt is tudja, hogy ezt az utat csak úgy lehet nékünk végigjárnunk, ha egész szív­vel vállaljuk. Erről az útról szól és erre hív bennünket is. ERRE AZ ÚTRA TELJES ODASZANÁS SZÜKSÉGES! — Ezt fél- szívvel nem lehet végigjárni. Teljes odaszánást igényel. Olyan ez mint a komolyan vett házasság, amely nem egy rövid kirándulás, nem üdülői beutalás, hanem Isten akarata szerint holtomig tart. Fi­gyeljük csak az egykori Saulus vallomását! „... amikor az Istennek tetszett és elhívott engem . . . azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel . .. ami mögöttem van azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé ..Nem a maga elgon­dolására, hanem Jézusra figyel. Csak úgy tudunk ezen az úton járni, ha őszintén elmondjuk Lu­therral: „...magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom”. AZ ODASZÄNÄSHOZ A CÉL ISMERETE SZÜKSÉGES. — így ír­ta az apostol: „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél”. A diák előtt is vannak közelebbi és távolabbi célok. A tanulás eredményessége, mint közelebbi cél és egy életpálya, amit szeretne elérni, ez a távolabbi cél. Arra összpontosít, mindent annak szolgála­tába állít. Igaz, most csak a következő napra készülés, de ezekből az apró részekből áll össze majd az egész, mint a téglák százaiból és ez­reiből egy épület. A sportoló is ismeri a célt, akiről hasonlattal ír az apostol. „. .. azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy her­vadhatatlant”. A céltalan élet, értelmetlen élet. Csak máról holnapra él. Akinek célja van, az tud annak eléréséért áldozatot vállalni és küzdeni. Keresztyén életünk rendeltetését fejezi ki az ének: „Mind célját, mind napjait Te mérted ki élétemnek, szent Atyám, ó, vajha itt, amíg éveim sietnek, miként igéd rendelé, úgy futnék célom felé”. (438. ének 1. verse). AZ ÜT AKADÁLYAIVAL IS SZÁMOLNI KELL. — „. . . úgy öklö­zök, mint aki nem a levegőbe vág”. A sportolók sem sétafutást ren­deznek, az ökölvívók is tudják, hogy versenyzés közben ők is sok ütést kapnak. Az élet nem a sima terepen futáshoz, inkább az aka­dályversenyhez hasonlít: hol a magasra tett léc állja útját, hol a víz csobban ugrás után. Jézus útját is mennyi akadály keresztezte: emberek meg nem ér­tése, rosszindulata, a tanítványok értejtj^nsége, a sátán sokféle kisérn9 tése. Látta az akadályokat és vállalta azokat. Semmi sem 'téríthette, le az útról, amely a cél felé vezetett. sec Az utat akadályaival együtt kell nékünk is vállalnunk, könnyen, simán nem lehet eredményeket elérni. Mindenért meg kell küzdeni. Önmagunkkal is. Bűneinkkel és kísértéseinkkel. „.. . megsanyargatom testemet és szolgálatra alkalmassá teszem ... hogy magam olyanná ne legyek,mint aki alkalamatlan a küzdelemre”. Mert akadályok nemcsak kívülről kerülhetnek elénk, hanem magunkból is. önzés, szeretetlenség, irigység, tisztátalan gondolatok, indulat, harag stb. Ezek ellen, tehát a bennünk lakozó bűneink, mint akadályok ellen is kell küzderíünk. MIÉRT VÁLLALTA EZT AZ APOSTOL? ......mindezt pedig az ev angéliumért teszem .. .” Azért az örömhírért, amely az egész világ felé hangzott, amely életeket megragadhat, bűnből kimeríthet, bé­kességet, szeretetet, megértést munkálhat és üdvösségre vezethet. Ha ezt mi is megértjük, akkor hiszem, hogy teljes odaszánással vállaljuk ezt az utat örömmel, úgy, ahogy énekeljük: „Jer hát, a szent harcban örömmel kövessük e vezérünket, ajánljuk fel neki készséggel, mind testünket, mind lelkünket. Ki nem harcol, nyertes nem lesz, sem ko­ronát mennyben nem vesz.” (430. ének 6. verse.) Varga György Imádkozzunk! Ür Jczjs Krisztus! Köszönjük néked, hogy Te egészen odaszentelted életedet a szen­vedésre és halálra is, hogy bennünket a bűn és halál hatalmából megszabadíts. Légy segítségül nekünk, hogy mi is egészen odaszánjuk életünket a Te követésedre és így munkálkodjunk hittel, szeretettel minden jó, igaz és nemes cél érdekében. Adj erőt a kísértések és próbatételek között is, hogy mindvégig megmaradjunk a hitben, irántad való szeretetben és az örök élet re­ménységében. Amen. HARMADIK KARIB-TENGERI EVANGÉLIKUS KONFERÉNCIA SZURINÁMBAN Több mint egyéves előkészüle­tek után, 1982. november 11-én a szurinámi Parmilóban gyűlt ösz- sze a Karib-tengeri Evangélikus Egyházak harmadik konferenciá­ja. A vendéglátó az ország; a „Lu­ther Márton-Egyház Paramibó- ban” egyháza a legrégibb délame­rikai evangélikus egyház, amely 1741-ben alakult meg. — A kon­ferencia főtémája: .Jézus Krisz­tus a Karib-térség reménysége” volt. A fő témáról Edelmiro Cortéz, puerto ricoi püspök és Clyde Sing guyanai lelkész tartott előadást, miközben Cortés püspök beszá­molt arról is, hogy az általa meg­látogatott Kubában milyen mó­don emlékeztek meg az Ágostai Hitvallás 450. évfordulójáról. A konferencia behatóan foglal­kozott aktuális teológiai és ke- gyességi kérdésekkel, miközben ,e térségben is hangot kapott az „európai teológiától” való függés kérdése is. Az ülés második részében meg­tervezték a Luther Márton évfor­dulóval kapcsolatos teendőket, amelyeket abban láttak, hogy is­mertté tegyék a nagy reformátor hitbeli, emberi, az emberiség egé­szét — többek között a latiname­rikai oktatást — érintő kérdése­ket is. A résztvevők ugyanakkor állást foglaltak a Kubai Köztár­saság mellett és a köztársaság el­leni USA megkülönböztető poli­tika ellen is. (lwi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom