Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-24 / 17. szám

GYERMEKEKNEK. Együtt? Máté 13, 24—30, 36—43 Az «lmúlt héten a tavaszi, zöl­dülő vetés szépségére szerettem volna felhívni a figyelmeteket. De szép a búzamező nyáron is, ami­kor a zöld vetés szárba szökken, megsárgul és kalászokat érlel. S ha ilyenkor járjuk a határt, azt látjuk, hogy a sárguló búzamező­ben itt is, ott is nagy foltokban piros pipacs, meg kék búzavirág virít. Szemet gyönyörködtető lát­vány ez! A jó gazda azonban ko­rántsem örül ennek a látványnak, mert ez annak a jele, hogy a tisz­ta vetőmag közé gyomnövények magja keveredett, s ez rontani fogja a termést! VALAMI HASONLÓRÓL BE­SZÉL JÉZUS a konkolyról szóló példázatában. A konkoly is gyom­növény. A példázat szerint azon­ban a konkoly nem véletlenül ke­rült a tiszta búza közé, hanem az ellenség éjszaka, ártó szándékkal vetette azt el a szántóföldön. Mire figyelmeztet bennünket Jézus ezzel a példázatával? Két­féle magvetés folyik ebben a vi­lágban — ez az első üzenete a pél­dázatnak. Hangzik Isten igéje szeretetről, bűnbocsánatát kínálja minden embernek. Jézus hívja magához azokat, akik megfárad­tak, akiket bűneik terhe nyugta­lanít, hogy új, értelmes, hasznos élet lehetőségét kínálja nekik. És örök életet ígér a halál után. De folyik a másik magvetés is: a re­ménytelenség, a hitetlenség, az irigység és gyűlölet, az összeférhe­tetlenség és engesztelhetetlenség Ó Jézus ama nagy napon Te védj i ítéletem reád hagyom, a büntetést Igédben nem kételkedem, írd élet Vígy teljességre, ámen. E. É.: 502,5 magvait ülteti el egy titkos erő emberszívekbe. EGYÜTT FEJLŐDIK, NÖVEK­SZIK a kétféle vetés, s mindegyik meg is hozza a maga gyümölcsét — ez a második üzenet a példá­zatból. Együtt vannak jók és go­noszok, hívők és hitetlenek, iga­zak és képmutatók: a világban, a gyülekezetben, sőt, még egy szí­ven belül is: hit és hitetlenség, szeretet és megbocsátani nemtu­dás. Nem volt még ilyen tapasz­talatotok? Sokan próbálkoztak már a szétválasztással, ahogy a szolgák is akarták: kigyomlálni a konkolyt a búza közül. Sokan ha­tározták el: megalakítjuk az iga­zán hívők gyülekezetét, kizárjuk magunk közül a gonoszt! Mindig kudarcot vallott az ilyen próbál­kozás. Jézus óv bennünket egymás ítélgetésétől, mert a szíveket egyedül ő ismeri. DE NEM MARAD MINDIG EGYÜTT a kétféle magvetés! — erre tanít végül a példázat ben­nünket. Hogy ki hova tartozik, az végsőfokon az ítélet napján dől el. S akkor nem mi fogjuk egymást osztályozni, szétválasztani. Jézus Krisztus az ítélet ura. ö fog ítél­kezni felettünk, választ ki örök életre vagy küld kárhozatra, aszerint, hogy a jót tettük-e, cse- lekedtük-e akaratát vagy életünk rossz gyümölcsöt termett? Arra a napra gondolva legyen imádságunk: íeg szent kezeddel :ngedd el. :önyvébe nevem, Keveháziné Czégényi Klára zenés Áhítat lesz április 24-én, vasárnap délután 5 órakor a péteri temp­lomban „Kórus- és orgonamű­vek az egyházzene múltjából és jelenéből” címen. Közreműködik a Lutheránia Ének- és Zenekar kamarakórusa, Berczelly István, Szemere Erzsébet, Trajtler Gábor. Vezényel: Weltier Jenő karnagy Igét hirdet: IFJ. FOLTIN BRÚNÓ — Kelenföld. Május 7-én, szombaton este fél 6 órakor sze- retetvendégség lesz a gyülekezeti teremben (XI. Bocskai út 10.), amelyen Sárkány Tibor hartai lelkész diaképes előadást tart „Kirándulás egy dunamenti gyü­lekezetbe” címmel. Igehirdetéssel Sárkány Tiborné Csengőd-Páhi- Kaskantyú-i lelkész szolgál. ■— ACSÁD. Április 4-én, húsvét hétfőn iktatta be tisztségébe Ősi­déi Tibort, a gyülekezet pénztáro­sát Weltier Sándor lelkész. — ADOMÁNYOK A LEL­KÉSZKÉPZÉSRE. özv. Lányi Be­lőné budapesti hittestvérünk 2000 Ft, Bognár Jánosné székes- fehérvári hittestvérünk pedig 500 Ft adományt küldött lelkész­képzésünk támogatására. Az ado­mányokat ezúton is hálásan kö­szönjük. ..írok nektek, ifjak...” •' l , - ~" Elet normák nélkül? Amikor az ember kezdte meg­ismerni önmagát és az őt körül­vevő világot, a legelső és talán a legnagyobb felfedezése az lehe­tett, hogy a világban lezajló je­lenségek és események nem eset­legesek, hanem szigorú törvények szerint mennek végbe. Arra is korán rájöhetett az ember, hogy­ha ezeket a törvényeket figyel­men kívül hagyja, akkor kelle­metlen és veszélyes helyzetekbe sodorhatja magát. Éppen ezért az ember már igen korán egyik leg­főbb feladatának azt tartotta, hogy a világmindenséget és az egész életet meghatározó törvé­nyeket megismerje és azokat a maga számára hasznosítsa. Szigorú törvények Legkorábban talán a termé­szet törvényei váltak ismeretes­sé az ember számára. Arra ha­mar rá kellett jönnie az ember­nek, hogy a nap reggel felkel és este lenyugszik. Amikor a nap le­nyugszik, akkor egyszeribe sötét lesz. A sötétség pedig az élelem megszerzésére nem alkalmas idő, ezért az élelmet összegyűjteni, halászni és vadászni nappal kell. Azt is korán felfedezte az ember, hogy. míg a szárazföldön bizton­ságban járhat, a vizen ugyanezt nem teheti meg, mert elsüllyed. De hogy mennyi idő telt el addig, amíg a vizen úszó fadarab lát­ványa arra indította az embert, hogy csónakot készítsen, azt nem tudjuk. Sorolhatnánk a példákat minden természeti törvényszerű­séggel kapcsolatban, de talán ennyi is elegendő annak meglátá­sához, hogy az emberiség törté­nete nem más, mint a természe­ti törvények megismerésének és az emberek számára való haszno­sításának a története. De hogy az ember a nappal és éjszaka tör­vényszerűségének felfedezésétől a Holdra utazó űrhajó megépíté­séig milyen szédületes utat járt be, azt nemcsak leírni, de még elképzelni is nehéz. Biológiai rend Az embernek arra is nagyon korán rá kellett döbbennie, hogy az életnek is megvan a maga rendje. Amikor vadászás közben megsérült, megtapasztalta, hogy a sérülés fájdalommal és vérzés­sel jár. Ha sok vért veszít, akkor legyengül, sőt az élete, is veszély­be kerülhet, ezért a vérzést va­lahogyan meg kell akadályozni. Ezzel megszületett a legelső orvo­si tevékenységek egyike. Persze innen nagyon hosszú út vezetett a szervátültető sebészetig, de az tény, hogy az ember nagyon ko­rán rákényszerült a biológia tör­vényeinek megismerésére. Arra is korán rájött az ember, hogy az állatok és növények életének is megvannak a maga biológiai törvényszerűségei. Hosszú út ve­zet a gyűjtögetéstől a modern nö­vénytermesztésig és a vadászat­tól a mai állattenyésztésig, de egy bizonyos, hogy ezen az úton az embernek egyre jobban meg kel­lett ismernie a biológia törvénye­it. Környezetünket és az egyete­mes életet fenyegető mai vesze­delmek arra figyelmeztetik az embert, hogy a biológia törvényei­nek figyelmen kívül hagyása nagy veszélybe sodorhatja az emberiséget és az egyetemes éle­tet. Társadalmi szabályok Nagyon korán meg kellett ta­nulnia az embernek azt a tör­vényszerűséget is, hogy közös összefogással sokkal többre megy, mint egyedül. A vadat sokkal könnyebben el tudja ejteni több ember, mintha csak egyedül pró­bálja megtenni. De ha a vadat többen ejtették el, azt több felé kell elosztani. A természet erői­vel, vagy az állatok támadásai­val szemben is könnyebb a véde­kezés közös összefogással, mint egyedüli erőfeszítéssel. Ezért na­gyon korán kialakulhattak az em­beri közösségek. Az összefogás eredményességéhez arra is szükség volt, hogy valaki irányítsa a kö­zösséget, a közösség tagjainak vi­szont engedelmeskedniök kellett. Így alakultak ki lassan a csalá­di, a törzsi és a népi közösségek. A fejlődés során hosszú volt az út a mai társadalmi rend kiala­kulásáig, de azt talán fölösleges bizonygatni, hogy egyetlen tár­sadalmi együttélés sem képzelhe­tő el szabályok nélkül. Ezeknek a társadalmi együttélést szabályo­zó törvényeknek a kutatása és megtartása éppen olyan fontos az ember számára, mint a természe­ti és biológiai törvények ismerete és megtartása. Erkölcsi normák Mindebből természetesen kö­vetkezik, hogy az ember élete so­rán nem mindig teheti azt, amit akar, vagy számára jól esik. Az embernek minden cselekedeté­nél figyelembe kell vennie az előbb említett törvényeket és sza­bályokat. A természeti, biológiai és társadalmi törvényszerűségek­nek az emberek életére vonatko­zó szabályait nevezzük erkölcsi normáknak. Az általános törvény- szerűségeken belül ezeknek az er­kölcsi normáknak bizonyos moz­gásuk, szabadságuk van. A kü­lönböző korokban és egy időben is a különböző életszemléletű em­berek körében ezek az erkölcsi norpiák változhatnak. Mivel mi hivő emberek hiszünk abban, hogy a világmindenséget és ben­ne a természetet és az élő világot Isten teremtette és ezeknek tör­vényeit is ő határozta meg, azt is elfogadjuk, hogy az emberek er­kölcsi normáit is ő határozza meg. Hogy mik ezek a normák, hogyan szolgálják az emberek örömét és boldogságát, és hogyan tudjuk megismerni és megtarta­ni azokat, arról fogunk szólni részletesen a most kezdődő soro­zatunkban. Tesszük ezt abban a reményben, hogy mindezzel se­gítséget ■ tudunk nyújtani az élet célját és értelmét, a boldog élet mikéntjét kereső fiatal testvére­inknek. Selmeczi János JfeHeníkesíés rn yetvtati/olyantni Egyházunk elnökségének felkérésére a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem Nyelvi Stúdiója intenzív tanfolyamot indít angol és német nyelvből. Elsősorban azokat a lelkészeket (esetleg presbi­tereket) kérjük a részvételre, akiknek gyülekezete a nagygyűlésen vendégeket fogad, illetve akik igehirdetést tolmácsolnak és beszél­getnek a vendégekkel. A tanfolyam helye: Budapest, időtartama: 6 hét, az egyetlen le­hetséges időpont: május 16.—június 24., napi 6 órában hétfőtől pén­tekig, a teljes óraszám: 180. Részvételi díj személyenkéht és órán­ként: 30,—Ft, összesen: 5400,—Ft. A napi kezdés javasolt időpontja 8—9 óra. Az oktatás 8—12 fős csoportokban folyik, a Stúdió legjobb tanáraival, összesen 10 csoport alakítására van lehetőség. A nyelvi laboratórium minden eszköze rendelkezésre áll, a szükséges szöve­geket sokszorosítják. A tanfolyam közép- vagy felsőfokú nyelvi képzést nyújt, előtte felvételi vizsgán állapítják meg, ki milyen csoportba kerül. Teljesen kezdők ezért lehetőleg ne jelentkezzenek. — Angol és német csopor­tok az igényeknek megfelelően alakíthatók. Teológiai nyelvi szak­képzésre is van lehetőség. Nyilvánvaló, hogy a részvétel mind időben, mind anyagiakban nem kevés áldozattal jár, mégis reméljük, hogy minél többen vállalják a gyors előrehaladás érdekében. A jelentkezéseket április 25-én déli 12 óráig a következő címre kérjük: Magyarországi Evangélikus Egy­ház — Külügyi Szolgálat, Budapest, Puskin u. 12. 1088. 1583. április 10-én született Hugo Grotius jogtörténész. A hu­manizmus jeles képviselője jog­tudós és diplomata volt. Hollan­diában élt. ö volt az, aki a nem­zetközi jogot, mint önálló tudo­mányt megalapozta. Legjelentő­sebb műve „A háború és béke jogáról” címen 1626-ban jelent meg. Első olyan mű volt ez, amely a nemzetközi jogot először rend­szerbe foglalta. — A természetjo­got, melyet szintén elsőként fog­lalt rendszerbe, a társas együtt­élésre vágyódó emberi természet­ben gyökerezőnek tartotta. — Ki­fejtette a követek területenkívüli­ségének szükségességét. Sok vo­natkozásban a mai diplomáciai élet alapjait vetette meg. — A Hollandiában feltörekvő, fejlődő polgárság érdekeit messzemenően támogatta és előmozdította. Ko­rának haladó, s a haladásért so­kat munkálkodó embere volt. 1645-ben hulnyt el. 1858. ÁPRILIS 19-ÉN született Bókay János orvosprofesszor. A munkásságával máig is ható Bókay orvosdinasztia talán legjelentő­sebb tagja. A volt Stefánia Gyer­mekkórház igazgatója, az Orvos- tudományi egyetem gyermekgyó­gyászati tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia Áprilisi krónika tagja. Máig is hat a gyermekgyó­gyászattal foglalkozó tankönyve, nemzedékek nevelődtek rajta. So­kat tett a gyermekhalandóság megfékezéséért. Korszakalkotó munkája volt a „Kisded ápolása” című műve. Jelentős kutatómun­kát is végzett, nevéhez fűződik a bárányhimlő és az övsömör közti okozati összefüggés megállapítá­1808. ÁPRILIS 21-ÉN, Ham­burgban született Johann Hinrich Wiehern a „belmissziói atyja”. Ta­lán nagyon is hányatott és nélkü­lözéssel teli gyermekkora indítot­ta arra, hogy lelkészként felkarol­ja a rászorultakat, elsősorban a gyermekeket. Ö alapította Ham­burg mellett a Rauhes Haust. 1833-tól indítja el, s majd roha­mosan bővíti gyermek menedék­ház „hálózatát”. Ezek közül a leg­nevezetesebb volt a férfi diakónu­sok nevelő háza, ahol diakónia munkára képeztek ki fiatalokat. A kiképzett diakónusok árvahá­zakban, kórházakban, nagyvárosi tömegszállásokon működtek, ö szervezte meg az első Evangélikus Egyházi Napokat 1848-ban, ahol a bűnbánat szükségességét és a belmisszió fontosságát hangsú­lyozta. 1858. ÁPRILIS 23-ÁN Kiéiben született Max Planck, a kvantum- elmélet kidolgozója, Nobel-díjas fizikus. A kvantum-elmélet volt az első fizikai törvény, amelynek levezetése során fel kellett téte­lezni, hogy az energia nem foly­tonos, hanem atomos szerkezetű. Elméletétől maga Planck is meg­rettent, és nem is merte általáno­sítani. A modern — főleg atom­tudomány és -kutatás — fizikai kutatás „elindítója”. Elmélete felismerése nélkül, annak gyakor­lati hasznosítása nélkül nem bol­dogulna a modern fizika sem. 1533. ÁPRILIS 25-ÉN született Orániai Vilmos Hollandia hely­tartója, a köztársaság megterem­tője. A protestantizmus védelmé­ben és népe függetlenségéért fo­gott fegyvert, és harcolta ki Hol­landia számára a függetlenséget és a vallásszabadságot, megala­pítva a református államegyházat. Hosszú és véres harcok után, 1572- ben sikerült elérnie kitűzött cél­ját. Megalapította az Orániai-há- zat. s utódai hosszú ideig király­ként uralkodtak Hollandiában. 1883. ÁPRILIS 30-ÁN hunyt el Edouard Manet francia festő. A modern festészet egyik úttörője volt. Az élet szépségét, nagyszerű­ségét kifejező, sajátos esztétikai elképzelései alapján festett. Való­sághű képei szakítást jelentettek a sivár akadémizmussal. Művé­szetében megoldást keresett a fény és árnyék ellentétének kér­désében. Több képén erősen ér­ződik Goya hatása és néhány fest­ményét a reneszánsz nagy mes­terei ihlették. Később az impresz- szionisták hatására könnyed, fénnyel teli tájképeket festett. Élete utolsó éveiben ismét a mű­termi festészet kérdései foglal­koztatták. A modem nagyváros sajátos hangulatát közvetíti életé­nek egyik fő műve, a Folie-Bergé- res bárja. A Budapesti Szépmű­vészeti Múzeum is őriz néhány képet tőle. 1883. ÁPRILIS 30-ÁN született és 1923-ban hunyt el Jaroslav Hasek a cseh irodalom legkiemel­kedőbb szatirikusa. Riporterként kezdte pályafutását. Éles, szati­rikus karcolatokat publikált a széteső osztrák—magyar monar­chiáról, a bürokratikus államszer­vezetről. Élesen leplezte le a pol­gári erkölcs visszásságait. Nem kímélte írásaiban az uralko­dó, uralomra törő egyházat sem. írásai hűen tükrözték a dol­gozó tömegek jogi osztottságát. Az I. világháborúban katona volt, majd orosz fogságba esett. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatására lépett a bolsevik pártba. Hazatérése után — 1920 — írta élete legjelentősebb művét a Svejk-et öt kötetre tervezett re­gényét nem tudta befejezni, az utolsó ötödik kötetet barátja írta meg. Regényében egy magát egy- ügyűnek tettető katona összeüt­közéseit mutatja be a katonai és más hivatalos felsőbbségekkel. éles szatirikus képet festve a Habsburg rendőrállam viszonyairól és a cseh burzsoáziáról. Művében a háború ellen, a békéért küzd. Népi nyelve, erőteljes, de nem drasztikus humora művét a vi­lágirodalom szatirikus remekmű­vei sorába emeli. ' ifj. Kendeh György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom