Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-17 / 16. szám
Az Egyesült Nemzetek Szervezete — melyhez több mint másfél száz ország tartozik — 1983-at a kommunikáció évének nyilvánította. ..Kommunikáció” latin szó „közlemény”-t jelent eredetileg, de jelent „közlekedésit is. Tartalmilag magába foglalja elsősorban a hírközlést, a tájékoztatást, a tudósítást, a hírmagyarázatot. De nemcsak ezeket, hanem a tudományos és kulturális eredmények közreadását, kiadványok megjelentetését és a legkülönfélébb ismeretek közzétételét. Továbbá a beszéd, a zene, a kép továbbítását. A kommunikáció eszközeit szinte alig lehet számba venni: hirdetmények, plakátok, napilapok, hetilapok, időszaki lapok, folyóiratok, könyvek mindmind a kommunikáció szolgálatában állnak. Ide tartozik a vezetékes híradástechnika — amely elektromos vezetéken továbbít — eszközei: távbeszélők, távírók, képtávírók. Továbbá a vezetéknélküli híradástechnika — amely elektromágneses hullám által közvetít — eszközei: rádió, televízió, film. Meg kell említenünk korunk egyik legnagyobb szenzációját is, a műholdon keresztül történő beszéd és kép közvetítést. De visszatérve a Földre, a kommunikáció eszközei között nem feledkezhetünk el a színházról, a képzőművészetekről; a magnóról, a hanglemezről, és a „közlemény” sok más formájáról. A kommunikáció egyben mindig .közlekedés” is ember és ember, nép és nép között. Van egyházi kommunikáció is. Lényegében az egyház szerte a világon az adott körülmények és lehetőségek szerint felhasználja az, evangélium továbbadására az imént felsorolt eszközöket: hirdetményeket. plakátokat, újságokat, folyóiratokat, magnót, hanglemezt, rádiót, egyes helyeken a televíziót is. De kiemelten kell szólnunk arról, hogy az egyház legfontosabb kommunikációs „helye” a templomi szószék,,az iskolai katedra és nem utolsósorban a templomok kórusa, melyekről hangzik az énekkarok Istent dicsérő éneke. Kommunikáció a Biblia kiadása és továbbadása is szerte a világon. Az egyházi kommunikációnak ez egyik legszebb szolgálata. Egy kis visszatekintés A kommunikáció hosszú utat tett meg, amíg megérkezett a műhold igénybevételéhez. A kommunikáció legősibb formája az éíő- szóval történt üzenetváltás volt küldöncök, futárok, követek útján. Az időszámítás előtt 560-ban a perzsák a ..király füleinek” nevezett, egymástól hallótávolságra, magaslatokon felállított tovább- kiáltókat alkalmaztak. Fejlettebb formája volt a kommunikációnak a különböző jelekkel történt hírközlés. Egészen az újkor elejéig használatban volt a hadüzenetek tüzjelekkel történt közlése. A tömegméretekben való hírközlés már az írásbeliséghez kapcsolódik. Hirdetmények kifüggesztése (plakátok!) például a római fórumon, már írásbeli kommunikáció volt. Ezt követte a kézírásos újság. A kommunikáció nagy lépéssel haladt előre a könyvnyomtatás feltalálásával. Mint ismeretes Johannes Gutenberg találta fel a modern értelemben vett könyv- nyomtatást. A híres 42-soros Gu- tenberg-biblia hatalmas előrelépés volt. A kommunikáció évében erről nem szabad elfeledkeznünk! Egy kis kitérővel, magyar összefüggésekben, emlékezzünk meg Hess Andrásról, aki Mátyás király idejében 1472-től nyomdát tartott fenn. De a második hazai nyomda már Nádasdy Tamás által Sárvár-Űjszigeten 1537-ben létesített nyomda volt, melyet Abádi Benedek vezetett. Itt jelent meg Káldy Zoltánt 1383: A Sylveszter János Újszövetsége 1541-ben. Ez volt az első Magyar- országon nyomtatott magyar nyelvű könyv! A magyar reformátorok — akik sokszor a hátukon hordták nyomdáikat — elévülhetetlen érdemeket szereztek a kommunikáció fejlesztésében. A 15—16. században a világ különböző' országaiban egy-egy érdekesebb, aktuális eseményről beszámoló röplap, egyleveles újságlap, újságlevél jelent meg. A szabályos időközökben megjelenő nyomtatott újságok kezdetének tekintik azokat a lapokat, amelyek 1588-tól először Frankfurtban jelentek meg. 1608-tól indult el az első hetilap a strassbourgi Relatio. Az első napilap Londonban jelent meg 1702-ben, az első folyóirat pedig Párizsban 1661- ben. Az első magyarországi hírlap az 1705-ben indult latin nyelvű Mercurius Hungaricus volt. (Országos Evangélikus Könyvtárunk őriz ebből néhány példányt.) Az első magyar nyelvű hírlapot a Magyar Hírmondó-t Rát Mátyás evangélikus lelkész adta ki Pozsonyban. Az első magyar napilap. a Budapesti Híradó 1848-ban jelent meg, az első magyar folyóirat pedig a kassai Magyar Múzeum volt (1788.), melynek elindítása Batsányi János és Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. így jutottunk el a legmodernebb kommunikációs eszközökhöz, a vezetékes híradástechnikához és az elektromágneses hullám által történő hírközlésig, illetve a műhold-kommunikációhoz. Kicsivé lett a világ A vezetékes és elektromágneses kommunikáció, tehát a távbeszélő, a távíró, a képtávíró, a rádió, a televízió, film. a műhold közvetítés nyomán a világ bármelyik pontján történt eseményekről szinte a megtörténés pillanatában értesül az egész világ. Sokszor szinte széditőnek tűnik ez a gyorsaság. így „zsugorította” kicsivé a világot a modern kommunikáció. Ehhez járul még az is, hogy a műholdak nemcsak arra alkalmasak, hogy beszédet és képeket közvetítsenek a tengereken keresztül, hanem arra is, hogy szinte belelássanak egy-egy ország „gyomrába”. Pontos adatokat közvetítenek arról, hogy milyen a mozgás egy-egy országon belül (például: a katonaságé), sőt, ezen túlmenően még a Föld gyomrába is belelátnak, szinte azt át- röngenezik és közölni tudják „négyzetméterenként”, hogy a Földben milyen ásványkincsek vannak és milyen mennyiségben. A modern kommunikáció így „hozza össze” az emberiséget. Ez a tény figyelmeztet arra, hogy az emberiség egységét a korábbi időknél sokkal komolyabban vegyük és erősödjék az emberiségben az egymásért és az egész kozmoszért való felelősség. A kommunikáció évének erősítenie kell az emberiség egységének és az egymásért való felelősségnek a tudatát. Mérgezés vagy gyógyítás ? A kommunikációnak szinte határtalan lehetőségei és kihatásai vannak világunkban. A kommunikáció szószéke olyan magas, hogy onnan messze hallatszik a mondott és írott szó. Lehet ez a szó gyógyító szó, amely segíti az ezer bajjal küzdő népek gyógyulását, a tudományos és kulturális ismeretek cseréjét, a béke építékommunikáció éve sét, az erkölcsi normák erősítését, a bizalom légkörének alakítását, a társadalmi, gazdasági és politikai igazságtalanságok orvoslását, a faji megkülönböztetés eltörlését, a fegyverkezési hajsza megállítását, a nukleáris fegyverek gyártásának befagyasztását és megsemmisítését, a kenyér igazságosabb elosztását a földön. Ha gyógyító szót közvetítenek az újságok, a rádió, a televízió és még a műhold is, ezek a gyógyító szavak megtöltik a levegőt és így tiszta és egészséges levegőt szívnak be az emberek Nyugaton és Keleten, Északon és Délen. Ez a levegő valóban gyógyítja az embereket, a közösségeket és az emberiség nagy családját. De a kommunikáció „vegyi mérgeket” is önthet a levegőbe. Hamis hírekkel, rágalmakkal, gyűlölettel, türelmetlenséggel, bizalmatlansággal mérgezheti a légkört. A kommunikáció eszközévé lehet az uszításnak, a népek egymással szembe való állításának. Propagandát fejthet ki a fegyverkezés fokozására és arra, hogy a világban fennmaradjon a „félelem egyensúlya”. Megmérgezheti úgy a ' levegőt, hogy az emberek azt „magukba szíva” féljenek a jövőtől és már szinte ne is akarjanak élni. Ez a kommunikáció ördögi lehetősége. A kommunikáció évének az emberiség gyógyulását kfeíl segítenie és nem az emberiség öngyilkosságát kell ösztökélnie. Az egyházi kommunikáció A több mint 1 milliárd lelket számláló keresztyén egyházak mind az öt világrészben - igen nagy kommunikációs munkát fejtenek ki. Alig lehetne összeszámolni a különböző keresztyén felekezetek templomi szószékeinek a számát, melyekről vasár- napról-vasárnapra és Igen sok hétköznapon is folyik a kommunikáció: Isten igéjének hirdetése. És mennyi azoknak az iskolai és egyetemi katedráknak a száma, amelyekről folyik a keresztyén tanítás! Bibliaórákon, evangélizációkon, konferenciákon, egyházi világméretű kongresszusokon, a Biblia több millió példányban való kiadásakor kommunikáció történik. Ugyancsak nehéz lenne összeszámolni világ- viszonylatban az egyházi újságok, folyóiratok, könyvek, hirdetmények, brosúrák, képek és plakátok számát, melyeken keresztül ugyancsak folyik Jézus Krisztus evangéliumának továbbadása, a keresztyén erkölcs tanítása, a szeretet ébresztése, és a világért való felelősség erősítése. Nem vitás, hogy az egyházi kommunikációnak elsősorban magát Jézus Krisztust kell „adnia” az embereknek. De egyben segítenie kell világunkat égető gazdasági, társadalmi és politikai problémák megoldásában, a nemzetközi feszültségek enyhítésében, a béke mun- kátásában. Az egyházi sajtó és az egyházi kommunikáció egyetlen formája sem lehet soha a „hidegháború” eszköze. A mi Magyarországi Evangélikus Egyházunk széles körű kommunikációt végezhet hazánkban. Az evangélikus templomok szószékei, bibliaórák, ifjúsági órák, presbiteri konferenciák, evangéli- zációk, ifjúsági konferenciák, a Teológiai Akadémia katedrái nyújtják a lehetőséget Jézus Krisztus evangéliumának továbbadására. Egyházi sajtónk, az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Diakonia, az ökumenikus Teu- nács kiadásában megjelenő Teológiai Szemle, továbbá Sajtó- osztályunk számos kiadványa, főleg pedig az újfordítású magyar Biblia sok ezer példányban való továbbadása jelzik az egyházi kommunikáció útját és szolgálatát. Mindenütt „a békéltetés evangéliumát” akarjuk továbbadni úgy, hogy miközben az emberek meg- békülnek az Istennel, az elnyert hékesség birtokában örömmel szolgáljanak magyar népünknek, társadalmunk építésében, kultúránk terjesztésében és a világ békéjének munkálásában. Gyülekezeteinket arra kérjük, hogy örömmel vegyék igénybe az egyházi kommunikáció minden formáját. Dr. Nagy Gyula püspök látogatása a Magyarországi Izraeliták Országos Központjában Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke, március 23-án bemutatkozó látogatást tett a MIOK — a Magyarországi Izraeliták Országos Központja — budapesti hivatalában és meleghangú megbeszélést folytatott az izraelita hitfelekezet vezetőivel a hivő emberekre társadalmunkban és a mai világban váró szolgálat közös feladatairól. Öt hónap — öt kiadvány Sajtóvasárnapon < Jók ezek az évről évre visszatérő sajtóvasárnapok. Mert a húsvét utáni második vasárnapot egyházunk már több évtizede sajtóvasárnappá nyilvánította. Ezek a visszatérő alkalmak szinte egy- egy mérföldkövet jelentenek sajtómunkánkban. Jó alkalmat jelentenek ezek a vasárnapok számunkra, a sajtó munkásai számára, hogy egy kis számadást készítsünk, számbavegyük eredményeinket, de gondjainkat is. És jó alkalmat jelentenek ezek a vasárnapok híveink, egész egyházunk népe számára is, hogy megfogalmazódjék szívünkben a hálaadás Isten iránt, aki lehetőséget adott és ad sajtómunkánk végzésére. Mert nem lehet üres szívvel és néma ajakkal megállni ezen a -vasárnapon. Csak hálával, csak köszöntettél és boldogsággal teli szívvel. Így vesszük most számba mindazt, ami egyházunk sajtómunkájának területére tartozik. lyek egy-egy postautalvány hátlapjára kerülnek. Vannak híveink, akik messze laknak a templomtól. talán betegek, talán öregek, és az Evangélikus Élet az egyetlen, de erős szál, ami szorosan Összekapcsolja őket egyházunk egészének életével. Örömmel számolhatunk be a hónapról hónapra megjelenő Lelkipásztor című folyóiratunkról, vagy az évente kétszer megjelenő Diakonia című periodikánkról. Szerkesztők, rovatvezetők, cikkírók, nyomdászok, korrektorok, szállítók, expediálók és postások munkája van minden megjelenő és hozzánk érkező lapszám mögött. Könyveink Lapjaink Az elmúlt esztendőben is minden héten megjelent hetilapunk, az Evangélikus Élet. Sok munka van minden egyes lapszám elkészítésében. De hajlamosak vagyunk arra, hogy néha elfeledkezzünk arról, ami egy-egy lapszám mögött van. Olyan „magától értetődő” számunkra, hogy a lapot hétről hétre megtaláljuk a postaládánkban vagy a templomkapuban. Egy-egy lap tervezését már hónapokkal előbb elkezdjük. Minden kedden reggel — ha tél van, ha nyár — rovatvezetői értekezletet tartunk, itt készítjük el a távlati tervet éppen úgy, mint a soron következő lap részletes tervét. Néha hónapokkal előbb felkérjük a cikkírókat. Ezért olyan nagy felelőtlenség az, ha egy- egy cikkíró nem küldi meg időre a kért cikket, hiszen nem „véletlenül” telnek meg a lap hasábjai, nem azzal az anyaggal, ami azon a héten ébpen „összejött”. Azután elkészül a lap konkrét terve, tükre, nyomdába kerülnek a kéziratok. Ezután következik a hétfő reggel, a tördelés napja. Ez se olyan egyszerű, hiszen a nyomdászok is emberek, sok minden közbejöhet, különösen is a mostani influenzával terhelt időben. És a hét végére megérkezik a lap.. . Milyen sokat tudnak mondani azok a sokszor reszketős kézzel írt sorok, ameCsak az utolsó öt hónapot vettem szemügyre. Tulajdonképpen innen kapta ez a cikk is a címét: Öt hónap — öt kiadvány. A múlt év decemberével kezdem ... Akkor kezdte el az Egyetemi Nyomda az új Evangélikus énekeskönyv szállítását. Olyan nagy öröm volt kézbevenni az első példányt. Jött az első ötezer, és szinte aznap még a második szállítmány is. Igyekeztünk gyorsan elkezdeni a postázást, táviratokat adtunk fel azoknak a gyülekezeteknek, amelyek vállalták, hogy sajátmaguk szállítják haza az énekeskönyvet. A békéscsabai gyülekezet egyszerre négyezer példányt vihetett el — a nyomdával való jó kapcsolat gyümölcseképpen — közvetlenül a nyomdából. Nem kellett kétszeresen rakodni. Mert egy énekeskönyv súlya ötven dekagramm körül mozog, így a hatvanezer példány harminc tonna. (!) Amilyen nagy öröm volt számunkra az új énekesköny megjelenése, érthetetlen kérdőjel marad bennünk annak a gyülekezetnek az élete, amelyik mindössze huszonkettő (!) példányt rendelt. Nagy öröme volt annak a gyű-, lekezetnek, amelyik böjt első vasárnapján, amikor az új énekeskönyv bevezetésre került, közel száz gyermekbibliakörös gyermek énekével kezdte meg az új énekeskönyv „használatát”. Öröm volt hallgatni ezeknek a gyermekeknek őszinte, szívből jövő énekét. Még mindig decembert írtunk, amikor megérkezett dr. Cserháti Sándor: A galáciabeliekhez írt levél kommentárja. Többen már (Folytatása a 3. oldalon) /
