Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-10 / 15. szám
készülünk a nagygyűlés re Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Japán A távol-keleti szigetország minden turista álma, a világ egyik legrégibb kultúrájával, ma a világ egyik legfejlettebb ipari országa. Valóban, az „ellentétek birodalma”. A múlt század közepéig „tiltott ország” volt, szigorúan elzárva a külföldiek elöl, bezárkózva kétezer éves, ősi tradíciói közé. Amikor aztán Meiji császár megnyitotta Japán kapuit, ez az elmaradt, ősi ország alig száz év alatt utolérte a világ technikai- lag-iparilag legfejlettebb országait. A négy fő szigeten és 3000 kisebb szigeten, hazánknál alig négyszer nagyobb területen, ma több mint 120 millió japán él. Óriási városokban zsúfolódik sokmillió ember: Tokió ma a világ legnagyobb városa; Yokohamával együtt több mint 20 millió ember lakóhelye. Kyoto, Osaka és Kobe — a másik összeépült ipari centrum — több mint 7 millió embert tömörít a legkisebb helyen. A japán városokban a „tér-ínség” tűnik föl először az idegennek: nincsenek udvarok, a házak szorosan összeépültek, minden talpalatnyi helyet kihasználnak. Tokióban a sokmillió autó és az ipari üzemek miatt sokszor szinte elviselhetetlen az élet — a mi számunkra. A japánok hallatlan önfegyelemmel és türelemmel, panasz nélkül hordozzák a „szupercivilizáció” terheit. De mérhetetlenül szeretik és tisztelik a természetet, a csendet, az életet. Nincs olyan apró kis japán ház, amelynek Tokió közepén is ne lenne legalább egy négyzetméternyi, parányi kertje, amelyet megható gonddal ápolnak. A virágok tisztelete és művészete, az „ikebana”, ezért olyan tipikus japánt tulajdonság! Mind a kettő Japán: a színes televízió, a sokmillió autó, a 240’ kilométerrel rohanó, automatikus üzemű Hikari „szuperexpressz”, az óriásvárosok —, de a csodálatos parkokban sétáló, kimonós asszonyok, a szertartásos „tea-ceremónia”, a sok évszázados, sőt évezredes pagodák oltárainál imádkozó, illatos fűszereket égető felnőttek és gyermekek, az ősök és a múlt iránti mélységes tisztelet is. Japán az ősi múlt és a legmaibb jelen állandó találkozása egymással. Japán és a vallások A vallás Japánban az élet tartozéka: az ősi japán vallást, a shintoizmust, ma is több mint 80 millió japán vallja a magáénak. Ugyanakkor a buddhizmus is csaknem 50 millió követőt tart számon. Ez úgy lehetséges, hogy a shintoizmus — az ősök, történelmi nagyságok és természeti erők tisztelete — jól megfér a buddhizmus befelé forduló kegyességével; sokan mindkettő hívei. Az „új vallások” is sokmillió hívővel rendelkeznek: centrumaik a modern technika minden csodájával ellátott „templomok”, a szertartásokat színes televízió- készülékek százai közvetítik a hívőknek. Ezek az „új vallások” a shinto és buddhizmus etikai tanításait formálják át mai „élet- filozófiává”, etikai vallássá. A legtöbb japán otthonban a mindennapi élet része a kis házioltár előtt elmondott imádság az ősök szellemeihez, illatos füstölőszerek elégetésével. Japán és a keresztyénség A keresztyénség csak az újkorban jutott el ebbe a távoli világba. Xavéri Ferenc és a római katolikus misszió a XVI—XVII. században érte el a „tiltott birodalmat”. A protestáns missziók, pedig csak mintegy száz éve vertek gyökeret és kezdték el az evangélium hirdetését. A keresztyénség azonban máig is megmaradt „idegen vallásnak”: a legtöbb japán ma is az ősi múlt és a tradíció elárulásának tekinti az áttérést a keresztyénségre. Ezért mindössze a lakosság egy százaléka keresztyén, alig több mint egymillió, A háború idején, 1942ben megalakult valamennyi nemkatolikus egyház egyesítéséből a Kyodan, Krisztus Egyháza Japánban. Később azonban az evangélikusok, anglikánok és baptis'ták kiváltak ebből az egyesült egyházszervezetből. Viszont minden protestáns egyház tagja ma a „Japán Nemzeti Keresztyén Tanácsnak”, amely elsősorban irodalmi téren és a szeretetmunká- ban törekszik szoros együttműködésre a keresztyének között. Hat evangélikus egyház él az óriási szigetországban, de a lélekszámúk együttvéve is alig haladja meg a 28 ezret. Megosztottságuk onnan ered, hogy a különböző amerikai, skandináv, finn Modern evangélikus templom Osakában és német evangélikus missziók munkája az ország különböző részeiben önálló evangélikus egyházak kialakulásához vezetett. Szervezetük hasonlít a mienkhez: a presbitériumokat minden szinten lelkészek és világiak közösen vezetik. A lelkészképzésben, a diakóniai szolgálatban és a sajtó- és rádiószolgálat területén egyre inkább együttműködnek egymással. A hat egyház közül a Japán Evangélikus-Lutheránus Egyház a legnagyobb. Központja Tokió és környéke. Több mint 20 ezer hivő tartozik hozzá 127 gyülekezettel és 134 lelkésszel. Modern teológiai főiskolájuk a Keresztyén Egyetem tőszomszédságában épült. Kishi professzor, köztiszteletben álló vezetőjük, nagy szere tettel beszélt Magyarországról, egyházunk életéről. Ez az egyház tartja fenn a Japán Evangélikus Irodalmi társaságot (Seibuns- ha), amely — sok más kiadványnyal együtt — most jelenteti meg sorozatosan Luther japánra lefordított műveit. A „Luther-óra”, közismert, régi programjuk a tokiói rádióban. Japán másik nagy ipari központjában, az Osaka—Kobe—Kyoto városcsoportban, és környékén él a Kínki Evangélikus Egyház és a Nyugatjapáni Evangélikus-Lutheránus Egyház, mindegyik 25—25 gyülekezettel és 26, illetve 40 lelkésszel. Kobe egyik külső negyedében van neves teológiai főiskolájuk és bibliai intézetük (ebben képezik a bibliakörvezetőket és evangélista igehirdetőket). A három még kisebb evangélikus egyház a 27 000 kilométer hosszú szigetország északi és déli vidékein végzi szolgálatát. A hat evengélikus egyház többnyire kicsiny és szegény gyülekezetben él. Templomaik nagyrésze is csak egyszerű gyülekezeti terem, egybeépítve a lelkészlakással. Istentiszteleteiken 50—150 hivő vesz részt. Nagyon sok helyen magukkal hozzák szerény, papírba csomagolt élelmüket és isten- tisztelet után is együttmaradnak, igazi családi közösségben. 1975- ben elhatározták, hogy a gyülekezeteknek maguknak kell fenntartaniuk magukat és közös szervezeteiket. Anyagi önfenntartásra törekvésük s ezzel járó szegénységük egyik formája az „idegen vallás” vádja elleni védekezésüknek. Igen fontosnak tartják a japán evangélikusok az egyház diakóniai szolgálatát. Kyoto egyik külvárosi gyülekezetében — igehirdetésem után, amelyet a lelkész tolmácsolt japánra — Kishi lelkész elmondta, hogy ez a templom a hétköznapokon kisgyermekek napközi otthona, harmincnegyven kisággyal a padok helyén. Míg a szülők a gyárakban és hivatalokban dolgoznak, a lelkész és felesége gondozzák a kicsinyeket. Sok otthont tartanak fönn a szegények, betegek, öregek gondozására is. Kumamoto- ban, Dél-Japánban, 1921 óta működő diakóniai intézményük az egyik legnagyobb ilyen intézmény egész Japánban. A japán evangélikusok naponként tanulják a legfontosabbat: élni hitüket, hűségben Krisztushoz és szeretetben embertársaikhoz, a világban. Nagy Gyula Halálból élet Meghalt értem a Golgota szent hegyén, halálba hullt az égi búzaszem. Meghalt értem, hogy el ne vesszek én! Halálából fakadt az életem. Élet felé így visz halálon át a keskeny út nyomodban, Jézusom. Ki rajta jár, ne féltse önmagát! Te jársz elöl e rögös, szent úton. Ahova vet a sebzett, égi kéz, veszítsem el békén az életem, Hogyha a mag halálba hullni kész, halálából aranykalász terem. Halleluja! Friss, zöldelő vetés ring szerteszét, a szem bármerre néz. Hála neked, Te meghalt búzamag, hála neked, magvető égi kéz! Túrmezei Erzsébet ;aBS VASÁRNAPIG ÉJE Hogyan pásztorolja az élő Jézus egyházát ? János 20, 19—29 Kevés gyülekezet kivételétől eltekintve ezen a vasárnapon állanak oltár elé konfirmandus gyermekeink, örvendező ünnepi gyülekezet kíséri őket. Világi értelemben azt szoktuk mondani: „Az ifjúság a holnap reménysége.” Valóban kicsit úgy érezzük, hogy ők az egyház reménységei, mert a „holnap” gyülekezetének tagjai. De valóban ezért nézünk reájuk örvendező reménységgel? Van igazság az ilyen gondolkodásban, mégsem fiatalságuk, ifjúságuk az oka ennek az örvendező reménységnek. Sokkal inkább az, hogy tudjuk: a feltámadott és élő Krisztus az, aki pásztorolja őket is, aki hitet teremt, de hitet is vár mindannyiunktól. Ennek a pásztoroló szeretetnek a módjáról ad nagy, örvendetes és vigasztaló tanítást alapigénk. Ö BÉKESSÉGET ÉS ÖRÖMET ÁD. Ezt tette már feltámadásának napján este is tanítványaival. Rettegő, félelemmel telt szívű követőit nemcsak így köszönti, hanem nekik is ajándékozza a békességet. Ezért tudnak örülni, pedig emberileg minden okuk meg lenne a további aggódásra és félelemre, hiszen, akik Krisztust elítélték, halálra adták, nern változtak meg. ök maguk változtak meg az élő Ür közelségében, szavára. Ahol ugyanis ő jelen van, szól, ott új élet támad. Erő tölti el a megfáradtakat, öröm a bánkódókat, bizalom az aggódókat, remény a csüggedteket. — Ezen a napon ezért nézünk reménységgel konfirmandusainkra is, mert tudjuk, hogy az élő Űr őket is megajándékozhatja ezzel az új élettel. Jelenléte és szava által velük is megcselekedheti ezt. KÖVETEIVÉ TESZ. Az övéinek ez a küldetése a bűnök megbocsátását, illetve megtartását, azaz a „kulcsok hatalmának” gyakorlását is jelenti. Nem jogi jelentősége és értelme van ennek, mintha ő arról beszélne nekik, hogy jogot ad erre is. Felhatalmazásuk megbízatás és lehetőség. Ezért ajándékozza nekik Szentleikét is. Általa maga munkálkodik kiküldött tanítványaiban tovább a világon, ö gyakorolja általuk kegyelmét és ítéletét. Mindenkori tanítványainak végtelen nagy lehetősége, de egyben feladata is, hogy így legyenek hordozójává a világon, mert ő éppen úgy küldi őket, ahogy az Atya küldte őt. Mégsem csupán küldetésünkre kell gondolnunk most, hanem arra is, hogy sajátmagunkra nézve is újra és újra halljuk a feloldozás igéit. Felénk is hangzik: „Mindazoknak, akik bánják bűneiket, és bíznak Jézus Krisztus kegyelmében, az ő rendelése szerint hirdetem bűneik bocsánatát ...” Ezen a vasárnapon és a közelmúlt ünnepi időszakban sok százan és ezren hallották ezt. Talán ott állunk, vagy álltunk mi is közöttük. Kinek a szavaként fogadtuk? Nem egyszerűen lelkészünk szava ez, hanem magának az élő Krisztusnak az igéje, aki ma így jelenti ki kegyelmét nekünk. Tőle magától nyerjük ott a bűnbocsánatot. KÜLÖN IS GONDJA VAN RÁNK. Az egyetlen kételkedőért is eljön és külön is meggyőzi őt. Még a „Tamásokat” sem veti el, hanem hitre vezeti. Nagy vigasztalása ez az igének. Pásztori szeretetével nem hagyja veszni sokszor kételkedő, hitetlenkedő követőit. Nem engedi■ kiesni őket kezéből. Nemcsak várja tőlünk a hitet, hanem maga' munkálkodik rajta, hogy minket is vallást tevő igazi híveivé tegyen, akik Tamással együtt szívből vallják, hogy ő Uruk és Istenük. Áldott, hogy ő ezt akarja megcselekedni mindannyiunkkal, ifjúval és öreggel, konfirtnundusokkal és régen konfirmáltakkal egyaránt. Bizonyára ránk is gondolt, késői tanítványaira, akiknek nem adatott meg, hogy testi szemünkkel láthassuk a feltámadott és élő Urat, mikor Tamásnak így szólt: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” így pásztorolja az élő Jézus övéit: új életre keltve, bűnbocsánatot adva és elküldve őket, hitet teremtve, de hitet is várva tőlük. Ezért az egyháznak és minden tagjának, konfirmandusoknak és időseknek az élő Urban van reménysége. Bánfi Béla Imádkozzunk Mindenható Isten, Mennyei Atyánk, áldunk, mert Egyszülött Fiad nemcsak győzött a halál felett, hanem feltámadásának hatalmas ereje által bennünk is új életet teremthet. Kérünk, ajándékozz meg általa minket az új élet békességével és örömével. Add. hogy a bűnbocsánat bizonyosságában élhessünk, s magunk is követei lehessünk a világban, akiket ő küldött, hogy az evangélium jó hírét és a bűnbocsánat örömét hordozzák. Viselj általa reánk is gondot, hogy kételkedés, hitetlenkedés, sem semmi kísértés erőt ne vehessen rajtunk. Ezen a napon különösképpen is kegyelmedet kérjük konfirmandus gyermekeinkre. Ö erősítse, teremtse bennük a hitet, s engedd, hogy ebben a hitben velünk együtt mindvégig megálljának. Ámen. — Húsvét után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltárt igéje: 1 Jn 5, 4—10; az igehirdetés alapigéje: Jn 20. 19—29. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Aprilis 24-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. — ALSÓSÁG. A gyülekezet a lelkészi állásra Pecznyik Ilona lelkészi munkatársat választotta meg. Lelkésszé avatása április 17-én, vasárnap délelőtt lesz dr. Nagy Gyula püspök szolgálatával. Lelkészi állásába Fehér Károly esperes iktatja be. — RÁKOSKERESZTÚR. Április 17-én, a délelőtt fél 11 órakor kezdődő istentiszteleten előadásra kerül Bach 104. kantátája: „Figyelj ránk Izráel pásztora”. Az ének és zenekart Spányi Miklós vezényli. Igét hirdet dr. Muntag Andor teológiai akadémiai tanár. — PESTÚJHELY Április 17- én, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség a Rákospalota- Máv telepi református templomban (XV. Széchényi u. 18.). Közreműködik az ikladi gyülekezet énekkara. Előadást tart Völgy es Pál ikladi lelkész. Erre az alkalomra minden érdeklődőt szerettei vár a gyülekezet. — A MOHÁCSI gyülekezet leánygyülekezeteiben, Siklóson és Borjúdon március 14—16. között Szabó István dunaegyházi lelkész tartott igehirdetés-sorozatot. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA. Osztein Katalin kecskeméti lakos 50 000 Ft-os alapítványt létesített az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatói számára olyan teológiai hallgatók évenkénti jutalmazására,, akik a legelmélyülteb- ben, legátfogóbban és legeredményesebben szerezték meg ismereteiket a Bibliáról, és akinek fel- készültsége reményt nyújt arra, hogy teljes elhivatottsággal szolgálják az egyház Urát. A nemeslelkű adakozónak ezúton is hálás köszönetét mondunk.
