Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-03 / 14. szám

(^) öKumené öKuitiené SKumené © Első lépéseit az Egybázab Világlaaársa éleiében Minden szervezet munkáját, sikereit, vagy kudarcait megha­tározzák azok a lépések, amelye­ket a szervezet a megalakulása utá­ni első időszakban végez. Milyen mérleget vonhatunk le az Egy­házak Világtanácsa munkájáról és szolgálatáról a viliágszervezet megalakulása után első lépései­nek a tükrében? Elvi tisztázás Bár az Egyházak Világtanácsá­nak alakuló nagygyűlésén, Amsz­terdamban világosan megfogal­mazták, hogy az Egyházak Világ­tanácsa a különböző egyházak önkéntes társulásának a szerve­zete. egyes egyházi körök mégis arra törekedtek, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa „világegyház” legyen. Ezért az 1950. évi torontói központi bizottsági ülésen a szer­vezet újból megerősítette, hogy az Egvházak Világtanácsa nem egy­házi unió, vagy „világegyház”, hanem a tagegyházak önkéntes közössége. Ez az úgynevezett „To­rontói nyilakozat" azt is hangsú­lyozza, hogy a világszervezethez való csatlakozás nem jelenti azt sem. hogy a szervezethez csatla­kozott egyház a többi tagegyházat a szó teljes értelmében igazi egy­háznak ismeri el, hanem inkább azt, hogy a tagegyházakkal való közösségben keresi Jézus Krisz­tus igazi egyházának az elemeit, s ezáltal mindent elkövet, hogy Krisztus egyházának valójában meglevő egysége látható is le­gyen. Ez a nyilatkozat döntő volt a szervezet további működésére, mert lehetővé tette, hogy a szi­gorúbb hitvallásos egyházak is részt vegyenek a világszervezet munkájában és a szervezet teo­lógiai munkáját a párbeszédek irányába indította el. Koordináló lépésok Tisztázni kellett azt is. hogy az újonnan megalakult Világtanács milyen viszonyban legyen az ed­digi ökumenikus szervezetekkel. Mivel az Egyházak Világtanácsa elvileg a Gyakorlati Keresztyén- ség ökumenikus mozgalomfolyta­tója, csak a többi ökumenikus szervezethez való viszony voit kérdéses. A Hit és Egyházszerve­zet mozgalom külön munkaág­ként, illetve bizottságként integ­rálódott az Egyházak Világtaná­csa munkájába. 1952-ben Lund- ban még megtartotta a szervezet a harmadik világkonferenciáját, de ezután egyre jobban betago­lódott az Egyházak Világtanácsa munkájába. Ugyanez történt a Nemzetközi Missziói Tanáccsal is. Az Egyházak Világtanácsa 1951 - ben a svájci Rolléban tartott köz­ponti bizottsági ülése elsősorban a misszió kérdéseivel foglalko­zott és az itt elfogadott határoza­tok értelmében a Nemzetközi Missziói Tanács is az Egyházak Vi­lágtanácsa egyik munkaága lett Az együttműködés végleges for­máját az indiai huknowban tartott központi bizottsági ülé­sen dolgozták ki 1953-ban. Az Egyházak Világtanácsa átvet­te a keresztyén ifjúsági munká­nak a szervezését és irányítását is. Az 1952-ben. az indiai Kot.tay- amban tartott ifjúsági világkon­ferenciát már az Egyházak Vi­lágtanácsa szervezte. Politikai feszültségek A nemzetközi feszültség növe­kedése nehéz feladatok elé állí­totta az Egyházak Világtanácsát. A nyugati egyházi küldöttek nyo­mására a torontói központi bi­zottsági ülés (1950) határozatban támogatta a koreai agressziót. Ezt a határozatot, a luknowi köz­ponti bizottsági ülés korrigálta (1953) és a koreai háború mi­előbbi befejezése mellett szállt síkra. Az Egyházak Világtaná­csának az egyesült államokbeli Evanstonban 1954-ben tartott má­sodik nagygyűlésén Beli chiches- teri anglikán püspök elnöki je­lentésében beszámolt arról, hogy a nemzetközi politikai helyzet Amszterdam óta rosszabbodott. Evanston, 1954 Növekvő feszültség állott be Ke­let és Nyugat között, s ez elke­rülhetetlenül befolyásolta az egy­házak helyzetét és magatartását is. Bár az amerikai kormány a szocialista országokból jött egy­házi küldöttek mozgását korlá­tozta a nagygyűlés idején, min­dez nem akadályozta meg a nagy­gyűlést abban, hogy a nemzetközi feszültséggel kapcsolatban pozi­tív határozatokat hozzon. Az egy­házak fő feladatául a bizalmat­lanság eloszlatását jelölte ki, s kérte a tagegyházakat, hogy szánjanak síkra a tömegpusztító fegyverek eltiltásáért és a faji diszkrimináció megszüntetéséért. Örömmel vette tudomásul a nagygyűlés, hogy Bereczky Albert református püspök, a Magyar országi Egyházak ökumenikus Tanácselnöke meghívta az Egy­házak Világtanácsa központi bi­zottsági ülését Magyarországra. Bár az 1956 nyarán, Galyatetőn megtartott központi bizottsági ülés egyes nyugati résztvevői a gyűlést arra használták fel. hogy a magyarországi haladó egyházi vezetés ellen támadásra biztassa­nak az a tény, hogy a világszer­vezet első ízben tartotta közpon­ti bizottsági ülését szocialista or­szág területén, mégis nagyon je­lentős. A világ reménysége Az Egyházak Világtanácsa má­sodik nagygyűlésének a főtémája „Jézus Krisztus a világ remény- ge” volt. A téma kidolgozásánál a magyarországi egyházak kül­döttsége tevékeny munkát vég­zett. Ezt Visser't Hooft főtitkár külön is hangsúlyozta. A nagy­gyűlés előtt a felekezeti tömbök előzetes konferenciát tartottak. Az evangélikusok Chicagóban az anglikánok Minneapolisban, a re­formátusok pedig Princetonban tanácskoztak arról, hogyan kép­viseljék egyházaik álláspontját a nagygyűlésen. A római katoliku­soknak a nagygyűlésen való rész­vételt a chicagói püspök körle­vélben tiltotta meg. Hogy az egy­házi különbözőségek és a politi­kai feszültségek ellenére Jézus Krisztusban van reménység arra. hogy az emberiség jövője érde­kében az egyházak összefogja­nak, azt a nagygyűlés Üzenetének következő része is igazolja: „Kö­szönjük Isten gazdag áldását, amelyben az elmúlt hat évben vezetett minket. Tudjuk, hogy nem elegendő, hogy csak egy­más mellett éljünk. Előbbre kell jutnunk a Jézus Krisztusban va­ló egységben, mert Jézus Krisztus nem csak az egyházaknak, hanem a világnak is egyetlen reménysé­ge.” Selmeczi János Keresztury Dezső: Húsvét Arad a nap: kikelet fürdeti a rügyeket; langy szellő a fák alatt elvitte a lőcs havat. megmozdultak a csírák, nyílik már a hóvirág; szomorúfűz ága sárgul, nő a barka, bőre bársony; harsognak a nyitnikékek, betöltik a mindenséget; Hús vét, húshozó! Űjraszületni de jó! szülessünk meg újra hát, fújjunk fűzfafurulyát, nyergeljük meg a szelet; vigyen emlék, képzelet; csobogni kezd a patak, fényesül a virradat; kedvünk, vérünk újra pezsdül: ki a napra seregestül, lányokat locsolni menjünk, piros tojást sokat szedjünk! Húsvét, halihó! Gyerek lesz mind, aki jó! LUTHER MÜVEINEK KIÁLLÍTÁSA NEW YORK CITYBEN New York Cityben, március Könyvkiállítás igazgatójának. Pe­4—7. között, a reformátor szüle- tér Wiedhaanak. kezdeményezé- tésének ötszázadik évfordulója seképpen Luther műveinek mint- alkalmából, kiállítást rendeztek egy tizenhétezer kiadását mutat- Luther Márton kiadott műveinek ták be. (Iwi) összeállításából. A Frankfurti Amióta 1945. április 4-én a szovjet hadsereg alakulatai felszabadí­tották hazánkat a fasizmus alól, a XX. század eddig leghosszabb bé­kekorszakának a részesei vagyunk, Kötelessége a II. világháborút át­élt tanúknak, hogy évenkénti visszaemlékezésükkel megóvni igyekez­zenek a fiatalabb nemzedéket attól, hogy közönnyel szemléljék akár a múlt háborús borzalmait, akár napjaink politikai eseményeit. A világbékét ugyanis nemcsak az elmúlt négy évtizedben veszélyeztet­ték hidegháborús fenyegetések és helyi háborúk, hanem napjainkban is a „szakadék szélére” akarják sodorni az emberiséget a fékevesztett fegyverkezés ösztönzői. Mai megemlékezésünk — mint egyházi megnyilatkozás — múltunk értékelését, jelenünk eredményeit és jövőnk feladatait igyekszik váz­latosan áttekinteni. Múlt 1945 tavaszára kétségek és reménységek között virradt egyházunk és hazánk népe. Szétbombázott lakóházak, kiégett kórházak, felrob­bantott hidak jelezték a háború szörnyű pusztiását. Félmillió magyar pusztult el, nemzeti vagyonunk negyven százaléka semmisült meg. Óriási volt az a rombolás is, amely az emberek testi-lelki és szellemi világában végbement. Egyházunk is kétség és remény között vergődött. Templo­maink hatvan, parókiáink hatvanöt százaléka megrongálódott, két­száznál több lelkész- és egyházi tanító család testi és anyagi kárt szenvedett. A fasiszta propaganda elhitette, hogy a szovjet csapatok és az új rend felszámolják az egyházi életet. Mások viszont komolyan hitték és hirdették, hogy az egyházat méltán érte a történelem ítélete. A kétség felett végül is győzött a reménység. Budapest várospa­rancsnoka, Csernisov tábornok parancsban adta ki, hogy a Vörös Hadsereg ne akadályozza az egyházi életet. Megkondultak a háran- gok, megnyíltak a templomok, megjelentek az egyházi folyóiratok, — még az állami és közigazgatási apparátusban is helyet kapott az egyház. Jelest 1945 áprilisa nemcsak a háborútól való felszabadulást hozta meg, hanem megteremtette egy teljes társadalmi fordulatnak a lehetősé­gét is. Bár az átalakulás akkor elkezdöéLött folyamata sokszor bo­nyolultan és ellentmondásosan ment végbe az elmúlt évtizedekben, mai eredményeinkre az egész világ felfigyel. Egyházunk belső fejlődése sem volt mentes a mögöttünk lévő év­tizedek problémáitól. A céltudatos egyházi vezetés, az államunkkal kialakult gyümölcsöző jó viszony és — nem utolsó sorban — híveink állampolgári hűsége azonban lehetővé tette, hogy egyházunk egésze ma jól integrálódjék társadalmunkba, A csaknem négy évtizede el­kezdődött átalakulás gyökereinél kell keresnünk annak a folyamat­nak a kezdetét, amely egyházunk mai arcélét meghatározza. Bizonyá­ra ennek a diakóniai hozzáállásnak is tulajdonítható, hogy az elmúlt időszakban és napjainkban egyre több kapu nyílt, egyre több tevé­kenységi terület kínálkozott az egyház lelki, kulturális és ökume­nikus munkája számára. »a»*)eme bvm. ■ t% 7,0 y * • “ JOJ •tfpíOiXr (*r $ .. ■ Minden háború az élet értékét kérdőjelezi, sőt semmisíti meg. Nyo­mában rettegés, szenvedés, kiszolgáltatottság és értelmetlen halál jár. Mi, keresztyének ez ellen kétszeresen is küzdeni vagyunk köte­lesek: az emberiesség jogán éppúgy, mint a Krisztustól tanult lelkűiét képviselőiként. . •,« ; A jövőbe irányuló konkrét feladataink közé tartozik a bizalom­építés. a kiengesztelödés. a megértés készsége, amelyek lehetővé te­szik. hogy a fennálló feszültségeket áthidalva mai világunkat ne a gyülölségre és szembenállásra, hanem a közeledésre és a békére ösz­tönözzük. Amiként Krisztus, mint főpapunk „pontifex” volt. úgy ne­künk, mai tanítványoknak is a „hídépítés” az egyik legszebb, jövőt építő feladatunk. Másik feladata lehet egyházunknak segítőkezet nyújtani a társa­dalom erkölcsi problémáinak megoldásához. A keresztyénségnek a történelem folyamán fontos szerepe volt az erkölcsi normák kialakí­tásában és megőrzésében. Ezt az értéket ma is készséggel kínáljuk fel társadalmunk egészének. Amikor e sorokat írom, a húsvéti öröm közeledte tölti be a szíve­ket. Ez évente együtt jár a természet megújulásával, az élet igenlésé­vel. Sokunkkal együtt kívánom, hogy egyházunknak és egész nemze­tünknek mindig közös legyen az öröme, a reménysége, a külső és belső békessége. Fabiny Tibor Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk leiké- zonyítvány. — A felvételhez szük- készeinek képzése a budapesti séges továbbá az illetékes lel- Teológiai Akadémián történik. késznek és esetleg még a vallás­Akik a Teológiai Akadémiára tanító lelkésznek részletes bizo- felvételüket óhajtják, felvételi nyítványa, mindenesetre annak a kérvényüket az Akadémia lelkésznek a jelentkezőt részlete- Felvételi Bzottsághoz címezve sen jellemző bizonyítványa, a lel- — az Akadémia Dékáni Hivata- készi pályára való alkalmasságá- lának (Budapest XIV., Lőcsei út ról, aki a folyamodónak a leg­32. 1147) augusztus 15-ig, a kato- utóbbi években lelkipásztora nakötelesek pedig július 15-ig volt. Ezt a bizonyítványt a lelké- küldjék meg. szi hivatal a kérvénnyel egyide­Az akadémiai felvételi kérvény- jűleg küldje meg külön levélben hez a következő okmányokat kell közvetlenül az Akadémia dékán­mellékelni: 1. születési bizonyít- járiak címezve. Az okmányokat vány. 2. a legmagasabb iskolai eredetiben kell beküldeni, de in­végzettségi (érettségi) bizonyít-. dokolt esetben hiteles másofat- vány, 3. helyhatósági vagy más ban is lehet mellékelni. A máso- bizonyítvány, amely a kérelmező latöt „egyházi használatra” meg- lakását, szociális helyzetét, szü- jelöléssel egyházközségi lelkész is lei foglalkozását és keresetét, ill. hitelesítheti. Az akadémiai tanul- szociális viszonyait feltünteti, 4. mápyi idő öt esztendő, orvosi bizdnyítvány, amely iga- A Felvételi Bizottság döntését zolja. hogy a jelentkező főisko- a felvételi vizsga előzi meg. En- lai tanulmányokra és lelkészi pá- nek időpontjáról és anyagáról a lyára alkalmas. 5. keresztelési Dékáni Hivatal kellő időben ér­bizonyítvány. 6. komfirmációi bi- tesíti a jelentkezőket, zonyítvány, 7. részletes önélet- Az Akadémia hallgatói kötele- rajz, mely feltárja a kérelmező zően lakói a Teológus Otthonnak, családi és társadalmi körűimé- ahol lakást és teljes ellátást kap- nyeit, valamint a lelkészi szol- nak. A jő tanulmányi eredményt gálatra jelentkezés okait, 8. eset- elért és rászoruló hallgatók ösz- leg egyházi működésről szóló bi- töndíjban is részesülhetnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom