Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-27 / 13. szám

Akinek meg kellett halnia... ELHALLGATTATTÁK! A kereszten függő Jézus láttán ezt a meg­könnyebbülést érezhették Jézus ellenségei. Sikerült Jézust elhallgat­tatni, félreállítani az útból. Hiszen barátai is cserbenhagyták. Az okos főpapi érvelés, „jobb ha egy ember hal meg a népért” meggyő­zően hatott. Pilátust is megnyerték akaratuknak. Semmi nem akadá­lyozta meg tervük valóraváltását. Micsoda felszabadulás, megköny- nyebbülés: végre Jézus nélkül! Elhallgattatták! Jézus taníványai ajkán a keserű, reménytelen csa­lódás mondata ez a mondat. Meghiúsult remények, valóra nem vált álmok, reménytelen, kilátástalan jövő, a veszteség miatti mérhetetlen gyász ez nagypéntek. Milyen kilátástalanná, értelmetlenné, jövőtlen- né vált egyszerre minden számukra: Jézus nélkül! VALÓBAN ELHALLGATTATTAK JÉZUST A KERESZTEN? Nélküle peregnek tovább az események? Egy halott Krisztus tiszte­lői csupán az Öt követők gyülekezete? Az evangéliumok nem egyszerűen így látják a nagypénteki esemé­nyeket. Benne nem a gonoszság diadalát látják, de nem is a remény­telenség gyászának állítanak emléket. A húsvét felől nézve az esemé­nyeket, születik meg bennük a felismerés: a keresztre feszített Jézus nem a kiszolgáltatott, tehetetlen, elhallgattatott Megváltó, hanem Ó még ott a kereszten is értünk, mindenkiért munkálkodik. Keresztje alatt kíváncsi tömeg, céljukat elért főemberek, pogány katonák egymás szájából veszik át a csúfolódó, gúnyos mondatot: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni... szálljon le a keresztről és hiszünk benne.” Mária, az asszonyok, az egyetlen tanítvány, János a közelállók fáj­dalmával osztoznak a látványban. Az a Jézus, akit ők eddig nagynak, segítőnek ismertek, valóban nem tud segíteni többé? HÜSVÉT FELÖL NÉZVE ISMERI FEL A TANlTVÁNYI GYÜLE­KEZET: Jézus ott a kereszten sem tétlenül szenved, hanem imádko­zik, közbenjár értünk. Nem magáért könyörög, hanem értünk, min­denkiért. „Atyám, bocsáss meg nekik.” Közbenjáró imádsága nem­csak az őt közvetlenül keresztre juttatókért szól, hanem mindazokért, akikért vállalta a kereszthalált. Hogy megértsék, elfogadják szerete- tének azt a nagy áldozatát, ami Öt keresztre juttatta. Ebből a bocsá­natból él ma is Isten népe, a tanítványi gyülekezet. Nem tehetetlenül, elhallgattatva függ Jézus a kereszten, hanem még ott is közösséget teremt magával, közösségbe hívogat. KÉT EMBER SZENVED JÉZUS MELLETT A KERESZTEN. Egyi­kőjük ajkára a szenvedés, a halál félelmes közelsége adja a gunyoro­san keserű mondatot: „Ha te vagy a Krisztus...” A másik csak eny- nyit kér: „Jézus, emlékezz meg rólam...” És Jézus ott a kereszten kimondja ezt a nagy ígéretet: „Velem leszel”. A kereszten szenvedő Jézus ígérete hangzik azóta is mindenki felé, aki életének testi-lelki ínségei közül hozzá kiált: „... velem leszel...” Lehet-e reménytelen, csüggedt, jövőtlen Jézus gyülekezete, mely­nek Ura ezt az ígéretet adta? Velem lesztek! Hozzám tartoztok! Kö­zösséget vállalok veletek! Nem kiszolgáltatva, elhallgattatva szenved Jézus ott a kereszten, hanem ott is azon munkálkodik, hogy emberek megismerjék Öt, hit ébredjen a szívükben. EGY RÓMAI SZÁZADOS, a kivégző osztag parancsnoka áll ott a kereszt alatt Jézus keresztre feszítésének tanúi között. Nem sokat kö­zölnek róla az evangéliumok. Látta-e, ismerte-e előzőleg Jézust? Ott azonban így szól: „Ez az ember valóban igaz volt.” Nem gúnyolódik, nem is sajnálkozik, hanem hit ébred a szívében. Felismeri Jézus igazi arcát. És dicséri érte az Istent. Ma is megismétlődhet ez a csoda. Valaki rátekint a kereszten szen­vedő Jézusra és nem a sajnálkozás, nem a gúny ébred fel benne, ha­nem a hit: értem ment halálba Jézus, értem szenvedett. Püspökeink látogatása dr. Lékai László bíborosnál Dr. Káldy Zoltán egyházunk püspök-elnöke, és dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke március 5-én meglátogatta dr. Lékai László bíborost, a Római Katolikus Püspöki Kar elnökét Esztergom­ban. A látogatás egyfelől viszonzása volt dr. Lékai László bíboros dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknél tett múlt évi látogatásának, másrészt a két egyház közötti kapcsolat továbbépítését szolgálta. A beszél­getés során püspökeink tájékoztatták dr. Lékai Lász­ló bíborost a Lutheránus Világszövetség 1984-ben tartandó nagygyűléséről, a svédországi Uppsalában ez év tavaszán tartandó összkeresztyén béke-világ- gyűlésről. A bíboros ismertetést adott a magyaror­szági római katolikus egyház életéről, időszerű kér­déseiről. Szó volt a két egyház viszonyáról is. Dr. Káldy Zoltán püspök átnyújtotta dr. Lékai László bíborosnak az új Evangélikus énekeskönyvet és a Corvina kiadásában megjelent „Luther Márton vég­rendelete” című könyvet. A bíboros pedig megaján­dékozta püspökeinket a római katolikus egyház leg­újabb névtárával. ,.Keresstfa titka tündököl99 tus feltámadásának fényével nyer új tartalmát a kereszt. A kivég­zés fája, az átok fája és a szé­gyenfa nekünk többet jelent ezek­nél. S amikor a keresztfa titka így felragyog, „tündököl”, akkor éppen a keresztről életünkre is új fény hullik: a hit, a szeretet és a reménység fénye. „Kereszt­fa titka tündököl”, más szóval a kereszt titka feltárul, a kereszt jellé_válik. A kereszt a győzelem jele Jézus kivégzésének minden iszo­nyata. Ha talán kissé színezetten is, de láthattuk, a tényt, Jézus számára a kereszt a kivégzés fá­ja, bitófa lett. Csakhogy ennél többről van szó. Énekünk így folytatódik: „melyen az élet hal­ni száll”. De bizonyára érezzük az énekből, hogy itt nem egy élet­ről, itt az életről, az Életről van szó. Egy olyan élet szállt halni, amely mindvégig tiszta maradt, a halál egyedül nála nem a bűn „zsoldja” volt, legalábbis nem az övé. S hozzá, Isten örökkévaló Fia indult halálba. Senki és sem­mi nem győzhette le a halált, csak a tiszta és örökkévaló élet önként „halni szállása”. Ezért lett a kereszt az „üdvösség kút­ja”, ahonnan mindenki meríthet, nemcsak tiszta, friss és új életet, hanem örök életet is. Szép, középkori himnusz új énekeskönyvünk 189. éneke: Ki­rályi zászló jár elöl... — Szerző­je Venantius Fortunas poitiersi püspök, aki Kr. u. 530—609-ig élt. Az éneket az 1561-ben megjelent Nagyszombati énekeskönyv hoz­ta először hazánkba, mostani formájába Sik Sándor író és köl­tő öntötte 1932-ben. Mint egy bú­vópatak, hol alámerült, hol elő­tört mintegy 1400 esztendős tör­ténete folyamán. Üj énekesköny­vünk most nemcsak átörökítette, hanem „véglegesítette” is. Re­méljük, hogy az énekeskönyvet, benne ezt az énekünket is egyre többen és egyre jobban megsze­retik. Ezelőtti énekeskönyvünk 700-as énekei közt az %lső húsvéti ének 'vf5TT.~'Üj énekeskönyvünk a böj­tiek közé teszi. Bizonytalanság? Bizonyára komoly döntés. Alap­vetően azonban mindkettőhöz tartozik. Énekünk böjti és húsvé­ti is egyszerre. A böjti és húsvéti időt nem lehet egymástól függet­lennek tekinteni, egyik sincs a másik nélkül. Erről tanúskodik a rajz is írásunkbán. A Bárány hor­dozza a „királyi zászlót”,amelyre a kereszt van rajzolva. E szép szimbólum énekeskönyvünk 306. lapján látható, és a magyrázat hozzá a könyv végéről; „zászlót tartó bárány: a győztes Krisztus, a húsvét jele.” S hozzá egy ige: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gaz­dagság, a bölcsesség és a hata­lom, a tiszteség, a dicsőség és az áldás” (Jel 5,12). A keresztrefe- szített és feltámadott Krisztusé a győzelem. Halálára és feltámadá­sára együtt emlékezünk az előt­tünk álló héten és ez éppen a „keresztfa titka”. Az ének tartal­mára figyelve, meggyőződésem, hogy azt a versszak második sora foglalja össze legszebben: Állítólag Nagy Konstantinosz császár egy döntő ütközete előtt éjjel az égen felragyogni látta a keresztet és ezt hallotta: e jelben győzni fogsz. Zászlókra, fegyve­rekre feltűzette a keresztet és csakugyan győzött. Mindenesetre e győztes csatával egy új korszak született: a diadalmas, uralkodó keresztyénség időszaka. A „kirá­lyi zászlós” körmenetek korszaka, az egyház hatalomra törekvésének ideje egészen a keresztesháború­kig. Ma ezen túl vagyunk és ha­tározottan látjuk, nem ilyen „győzelmet ígér a kereszt. Krisz­tus keresztjét nem szabad leigá­zásra használni. A kereszt a bűn feletti győzelem jele. „Világ bű­nének zálogát, te hordoztad, te boldog ág” — énekeljük később az éneket. Így lett a kereszt a bocsánat fája, „mely szennyet, vétket eltörölt”. Ha a „keresztfa titka tündököl”, akkor felszaba­dul, megtisztul az élet, ott nem­csak szavak, hanem az élet hirde­ti, hogy van szabadulás, segítség, s ez az élet szembefordul minden rosszal, ami az életet tönkre akar­ja tenni kicsiny körben, vagy vi­lágméretekben. A kereszt az új élet jele Nemrégiben sokunk előtt meg­elevenedhetett a „Ben Húrból” A kereszt a szolgálat jele A kereszt titkához hozzátarto­zik ez a sor is az énekből: „ke­reszten trónol köztetek.” Érthe­tetlen. Mert vagy kereszt, vagy trón, véljük mi. Ha trónol valaki, szóba se jöhet a kereszt. Ha ke­resztre feszítenek valakit, akkor ez éppen nem trónus. Pedig ép­pen itt a titok: Jézus trónja a ke­reszt, uralmát nem fényes dicső­ségben, hanem alázatos szolgálat­ban gyakorolja. Ebben páratlan ő: kereszten trónol. Ben Húr leg­nagyobb mondatának azt tartom, hogy amikor beszámol Jézus ha­láláról, hogy imádkozva halt meg, így értékeli: „ezzel a mondatával kiütötte a kardot a kezemből.” Aki a kereszten trónoló Krisztust elfogadja, az nemcsak megbocsá­tani tud, hanem segíteni és szol­gálni is. A mi helyünk sem a „trón”, hanem a szolgálat. Krisz­tus keresztje önfeláldozó és fele­lős szolgálatra indít minden em­bertársunkért. Nagy héten így ragyogjon fel, „tündököljön” közöttünk is a „ke­reszt titka”. Krisztus halálából és feltámadásából erősödő meg­tisztult élettel, boldog reménység­gel és szolgáló szeretettel énekel­jük: „legyen győzelmünk, add meg ezt, a diadalmas szent ke­reszt.” Keveházi László Dr. Nagy Gyula püspök Genfben Az Európai Egyházak Konferenciája meghívására dr. Nagy Gyula püspök április 2. és 12. között Genfben tartózkodik, ahol részt vesz a május végén Moszkvában megrendezendő EEK-konzultáció előkészí­tésében. MEG KELLETT HALNIA? Igen. De ezt értem, értünk, minden­kiért vállalta Jézus. Ezért legyen imádsággá egyik énekünk ajkun­kon: „ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem, Hogy te gúnyt, halált, Uram, Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem. Kínjaid ezért nagyok. Célja üdvösségem.” Sárkány Tiborné „Keresztfa titka tündököl" Énekeskönyvünk 236. lapján egy másik szép szimbólum látha­tó: csillag Krisztus-jellel. Egy ke­reszt közepén a csillag, mintha azt ábrázolná: a keresztfa új fényt-kapott. S csakugyan Krisz­ÜJRAVÁLASZTOTTÁK MUNSHI TUNDU INDIAI EVANGÉLIKUS PÜSPÖKÖT Az Északindiai Evangélikus Tunu püspököt. Tanú püspök 1958 Egyház Zsinata legutóbb tartott óta tölt be magasabb egyházi ülése újabb öTévi szolgálati idő- tisztségeket a mintegy 50 ezer lel- tartamra megválasztotta Munshi két számláló evangélikus egyház­ban. (lwi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom