Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-20 / 12. szám

CKumené ^ öKumené öKumené Megalakul az Egyházak Világtanácsa Amszterdam, 194 8 A KÜLÖNBÖZŐ UTAKON EL­INDULT ökumenikus mozgalom kezdeti sikerei nem tudták meg­nyugtatni az egyház egységéért felelősséget érző embereket. A mozgalomban résztvevők egyre bizonyosabbak lettek afelől, hogy a különböző csoportoknak együtt kell keresniük az egyház egységé­nek útját. Az is nyilvánvaló lett, hogy az ökumenikus mozgalom két fő iránya nem áll olyan mesz- sze egymástól. A különböző öku­menikus irányzatok 35 képviselő­je először 1937 júliusában Lon­donban ült össze, s itt hozták meg azt a javaslatot, hogy az ökumenikus mozgalom két fő irá­nya — a Hit és Egyházszervezet és a Gyakorlati Keresztyénség — hozza létre az Egyházak Világta­nácsát. A közvetlenül ezután Ox- fordban és Edinburghban párhu­zamosan megtartott két világ- konferencia elfogadta ezt a ja­vaslatot. A két világkonferencia határo­zata értelmében a két mozgalom képviselői 1938-ban Utrechtben gyűltek össze tanácskozásra. Itt alakult meg az Egyházak Világ­tanácsa Ideiglenes Bizottsága. A bizottság munkájának kiemelke­dő személyisége Visser’t Hooft holland református lelkész, az Egyházak Világtanácsa későbbi főtitkára volt. Ez a bizottság úgy tervezte, hogy 1941-ben megala­kulhat az Egyházak Világtanácsa. A tervekről a Vatikánt is tájékoz­tatták. A szervezést irányító bi­zottság székhelyéül Génjét jelöl­ték ki. Az 1939-ben kitört máso­dik világháború azonban megaka­dályozta a terv megvalósítását. A háború idején az ideiglenes bizottság a háború nyomorúságai­nak egyhítésével foglalkozott és Géniből próbálta a kapcsolato­kat fenntartani a különböző fron­tokhoz tartozó egyházak között. A N$MET EGYHÁZAK háború utáni bűnbánó nyilatkozata (Stuttgart. 19451 alkalom volt az ökumenikus mozgalom munkásai-, nak a találkozására és a német egyházaknak a mozgalomba való bekapcsolására. Az ideiglenes bi­zottság a háború utáni első hi­vatalos ülését 1646-ban Genfben tartotta. Itt határozták el, hogy 1948-ra Amszterdamba összehív­ják az Egyházak Világtanácsa alakuló nagygyűlését. Ezen a nagygyűlésen 43 ország 148 egyházának 1200 képviselőié vett részt. Az ifjúsági képvise­lőkkel és a sajtótudósítókkal együtt több, mint 1400 küldött volt jelen. A legnagyobb tömböt az evangélikusok, a vendéglátó reformátusok és az anglikánok alkották, de más protestáns egy­házak képviselői is jelen voltak. Resztvettek az ókatolikus egyhá­zak és a Konstantinápolyi Patri­archátus képviselői is. A világ keresztyénségének két nagy tömb­je, a római katolikus egyház és az ortodox egyházak nagy része azonban hiányzott. A szervezők bizonyos számú római katolikus megfigyelőt meghívtak a nagy­A LUTHERÄNIA ÉNEK ÉS ZENEKARA március 27-én, virágvasárnap és április 2-árv, nagyszombaton este 6 órakor istentisztelet ke­retében a Deák téri templom­ban előadja J. S. BACH JANOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: Berczelly István, Bodonyi Kata­lin, Bokor Jutta, Fülöp Attila, Kuncz László. Pászthy Júlia, Szemere Erzsébet, Trajtler Gá­bor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdeti március 27-én DR. HAFENSCHER KAROLT április 2-án TAKACSNÉ KOVÁCSHÁZI ZELMA gyűlésre, a Vatikán azonban meg­tiltotta a konferencián való meg­jelenést. A küldöttek az első ple­náris ülésen teljes egyhangúság­gal elfogadták az Egyházak Vi­lágtanácsa megalakulását kijelen­tő határozatot. A NAGYGYŰLÉS TÉMA-JA „A világ zűrzavara és Isten üdv­terve” volt. Az előadásokat nagy érdeklődés kísérte. Az előadók között volt Barth Károly, a nagy- tekintélyű svájci professzor. A világgyűlés kritikus napja volt, amikor J. F. DulleS amerikai kül­dött — a későbbi amerikai kül­ügyminiszter — éles támadást in­tézett a kommunizmus ellen. Er­re többek között Hromádka prá­gai professzor válaszolt, aki a nyugati társadalom csődjét ecse­telte és azt hangsúlyozta, hogy az egyházaknak minden társadalmi helyezetben meg kell találniok a szolgálat útját. A világgyűlés e vita ellenére egységes maradt és hangsúlyozta az egyházak fele­lősségét egymásért, az egyházi élet megújulásáért, a missziói munkáért, az igazságos társada­lom megteremtéséért és a béke megvédéséért. A NAGYGYŰLÉS LEGFONTO­SABB ESEMÉNYE az volt, hogy egyáltalán létrejött. Először talál­koztak itt a szétszakadt keresz­tyénség hivatalos képviselői, püs­pökök és egyszerű egyháztagok, teológusok és laikusok; egymás­sal háborúskodó hollandok és in­donézek, a szemben álló Kelet és „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Isten­től készített hajlékunk...” , A kétbodonyi gyülekezet feb­ruár 12-én templomában vett végső búcsút kilenc évvel ezelőtt nyugdijbavonult egykori lelké­szétől, Csőváry Dezsőtől, akit földi életének 82. évében szólított magához közelebb gondviselő Urunk. Etrefalván, egy kis Léva melletti községben született 1900. szeptember 27-én. Édesapját né­hány év múlva lelkészül választja a kétbodonyi gyülekezet, így ő már gyermekkorától otthonának vallhatta azt a földet, amelyben pihenve várja most feltámadását. Az aszódi Evangélikus Gimná­ziumban éretségizett, majd Sop­ronban a Teológiai Fakultá­son szerzett lelkészi oklevelet. Gyúrói és csákvári segédlelkész évei alatt komoly népművelői munkát is végzett. Amikor édes­apja 50 évi szolgálat után 1930- ban nyugdíjba ment, a kétbodo­nyi gyülekezet hazahívja, hogy folytassa az apa addigi áldott szolgálatát. Ketten együtt közel 100 éven át pásztorolták a rájuk bízott híveket! Első feleségét — aki két leány- gyermekkel ajándékozta meg — néhány boldog év után elveszí­tette. Második házasságát is két leánygyermekkel áldotta meg az Ür. Aktív szolgálatának utolsó Nyugat küldöttei, feketék és fe­hérek. A Krisztusban való egység erősebbnek bizonyult, mint az el­választó ellentétek. Csalódtak azok, akik Amszterdamtól vala­milyen „világegyház” megalaku­lását várták. Nem jött létre ilyen. A Jézus Krisztus Isten Fia Meg­váltónk” hitvallást valló keresz­tyén egyházak önkéntes és sza­bad társulásának világot átfogó szervezete alakult meg Amszter­damban. S hogy ez Így történt, s hogy az Egyházak Világtanácsa megalakulásának első pillanatá­tól meg tudta magát őrizni a hit­vallástalan uniónizmustól, vagy a rajongó idealizmustól, abban igen nagy szerepük volt az evan­gélikus egyházaknak. Ez a ma­gyarázata annak is, hogy a Köz­ponti Bizottság helyeit nem or­szágok, hanem egyházak szerint állapították meg. AZ AMSZTERDAMI NAGY­GYŰLÉS EREDMÉNYEI közé so­rolhatjuk azt is, hogy minden po­litikai lekötöttségtől távol tudta magát tartani. Nem lett egyik oldal vak eszköze sem, hanem az egyház hangját tudta megszólal­tatni a különböző politikai és társadalmi problémákra vonat­kozóan. Nyitva hagyta az ajtót a távol maradt ortodox egyházak és Róma felé is. Megerősítette az egyházak krisztológiai alapját. A „Jézus Krisztus Isten Fia egye­düli Megváltónk” hitvallás volt a vezérhang a nagygyűlés minden megnyilvánulásában. Selmeczi János éveiben megható szorgalommal igyekezett az új, korszerű paró­kia létrehozásán, hogy így is gondoskodjék szeretett gyüleke­zetéről. Koporsója kedves templomá­nak oltára előtt volt felravata­lozva, ahol évtizedeken át hűsé­gesen hirdette a feltámadás és örökké tartó élet örömhírét. A zsúfolásig megtelt templomban ismét felhangzott életének és szolgálatának vezérigéje: „Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimba­lom ... a szeretet mindent elfe­dez, mindent hisz, mindent re­mél, mindent eltűr, a szeretet soha el nem múlik.” Utolsó földi útjára híveinek vigasztaló közösségébe épülve kí­rték családjának gyászoló tag­jai és a temetési szolgálatot végző lelkésztársai: Schulz Jenő és Rezessy Miklós, valamint a lelkészi szolgálatban utóda, Gö­rög Zoltán. Sírjánál a gyüleke­zet nevében Bagyinszki Istvánná másodfelügyelő vett végső bú­csút Krisztusban elaludt lelkész­testvérünktől. „Tudom, hogy az én Megvál­tóm él. és utoljára porom felett megáll!” Rezessy Miklós Garoi Gábor: NŐNEK A FÁK Meglátjátok, itt milyen gyorsan nőnek a fák majd, mondta a szomszéd — jóval idősebb errjber minálunk —, tizenöt évvel ezelőtt mondta, s {nőst állök az egykor " törpe fenyőfa mellett, ma fejem fölé magaslik; nézem a meggy-csemetéket, régen nem csemeték már, termőre fordult mind, bimbóznak az enyhe tavaszban; virít a mandula, kis fehér pille-szárnyai szállnak, szőrös rügyek dagadoznak a magról kelt diófán, szétteríti az alma zöld-pettyes rokolyáját; mondd, igazán olyan áldott föld ez, hogy szaporábban sarjad a lomb, köt a rügy, sokasodnak az ágak; mért, hogy a gyarapodásban az idő úgy elenyészik: azt sem tudom mór, gyorsan nőnek-e vagy — lehet — inkább lassan nőnek a fák, de gyorsan múlik az élet? (Megjelent a költő DELFIN ÉS MEDŰZA című kötetében 1982-ben) Elhunyt Csőváry Dezső Hullámverésben Lassan már elsüllyedünk a nosztalgia hullámverésében. A rádió nosztalgia show-t sugároz, a TV felidézi a harmincas évek filmjeit — mondván: kell a nosztalgia. Sőt, az egyik utazási iroda prospektu­sában már nosztalgiaprogrammal is találkoztam. Ami igaz, az igaz. A mai ötvenesek éppen úgy szíveseit emlékeznek gyermekkoruk Ka- rádijára, mint a hatvanasok a mindent elárasztó tangó dallamaira. TULAJDONKÉPPEN MIT IS JELENT E FOGALOM: NOSZTAL­GIA? Az Értelmező Szótár szerint a nosztalgia annyi, mint „erős, szinte vágyó sóvárgás, vágyakozás valami után. Rendszerint olyas­valami után, amit már ismertünk, átéltünk. Pl. vágy tölti el az em­bert a falu, az utazás, a vitorlázás iránt. . Tehát azért nosztalgia a nosztalgia, mert szeretnék újra vitorlázni, mondjuk az Adriai-tengeren. De, mert sosem vitorláztam — mint az a tízmillió magyar, aki eddig elfelejtett vitorlázni —, ezért nekem nem is kellene a nosztalgia hullámverésétől szenvednem. Igen ám! De van egy kis hiba. Mert Kar.ádi Katalinnal sem ültem együtt egy presszóban, mégis úton-útfélen búgó hangjával találkozom. Seress Rezső közismerten élvezhetetlen énekét sem hallottam — fülközel­ségben. S most örömmel olvasom egyik újságban, hogy életéről fil­met készítenek. Legalább lesz egy igazi, magyar, művészi nosztalgia- filmünk. S ha majd felcsendül a zongorista korcos hangján, hogy „Szomorú vasárnap, száz fehér virágszál..”, vajon a vásznon fel­tűnnek-e azok a cselédlányok, akik e dallamot dúdolva vetették ma­gukat a jeges Dunába? S mert a nosztalgia vágyakozás, sóvárgás va­lami után, lehetséges, hogy az öngyilkosok statisztikai adatait emelni tudjuk a „Szomorú vasárnap” kéjesen manipulált dallamával? Senkinek az emlékezését nem akarom bántani. Csak kissé féltem magunkat ettől a nagy nosztalgiától. A mai ötveneseknek, hatvana­soknak van bőven mire emlékezniük. De hogy az éhséget, a háborút, a romokat vagy éppenséggel a megpróbáltatások nehéz esztendeit kellene sóvárogva várni, aligha hiszem. Vagy csak a „szépre emléke­zünk”? Addig-addig veri tudatunk partjait a nosztalgia hulláma, amíg el­éri a tizenéveseket is. S nem lepődnék meg azon sem, ha egy huszon­éves ifjú szeméből az emlékezés könnyei hullnának, amikor a fekete­piacon rálel egy eredeti Beatles-lemezre. VAN ENNEK A NOSZTALGIÁNAK EGY EGYSZERŰBB IKER­TESTVÉRE, akit úgy neveznek, hogy „bezzeg az én időmben’1. S ha égni kezd a gyomrunk a nosztalgia édeskés szirupjától, ugyanúgy megülheti azt a „bezzeg az én időmben” túlzottan keményre sikerült eledele. Tudom, hogy e kérdés mögött nagyon sok összetett probléma hú­zódik meg s sokkal veszélyesebb, mint hogy egy ilyen gondolatsorral azt el lehetne intézni. Hiszen egy olyan évtized van mögöttünk, amelyről sok tekintetben elmondhatjuk magunk felé is, hogy „bezzeg azokban az esztendőkben”, Lassan ez a tízegynéhány esztendő lesz­nek a mi generációnk részére az a bizonyos „békeévek”. S most, hogy a világ arcán elmélyültek a ráncok, komorabbak lettek a vonások, erőt vehet rajtunk a nosztalgia s könnyen arcul csap bennünket an­nak hullámverése. S ha nincs „bennünk” elég erősre épített hullám- törö, magával is sodorhat. VAN ENNEK A NOSZTALGIÁNAK EGY EGYSZERŰBB 1KER- VETÜLETE IS. Sohasem hallgattuk el, hogy napjaink egyházi élete, dinamizmusa egészen más, mint volt régen. A tartalom. Krisztus evangéliuma, változatlan, de a forma, amelyekben ez az evangélium elhangzik, új. De nincs alkalmas és alkalmatlan közeg, amely befo­lyásolni tudná Krisztus szeretetének a terjedését, annak intenzitását. Az utóbbi időben — talán éppen a nagy nosztalgiahullám hatása­képpen. egyházunkban is —igaz csak szórványosan —, de elhangza­nak az ismert szavak: „bezzeg a mi időnkben”. Kétségtelen, hogy ma egyházunkban nincsenek statiszták. A színpadon nagy szükség van rájuk, az egyházon belül azonban feleslegesek. Templomaink nem zsúfoltak, de egy-két népegyházi formában élő egyház szívesen cse­rélne velünk templomlátogatási statisztikát. Nincsenek népfőisko­láink, de vannak nagyon jól szervezett és nagyon népes presbiteri konferenciáink. Nincs ifjúsági szervezetünk, de Gyenesdiáson, Foton és számtalan gyülekezetben igen élénk ifjúsági munka folyik. Nem kell nekem egyházunk széles skálájú szolgálatát bizonygatnom. Csak azért szóltam e kérdésről, mert féltem azokat, akiket már utolért vagy éppenséggel most környékez a nosztalgia hullámverésének egy­házi vetülete. Krisztus egyháza élő egyház. S a mi egyházunk ennek az élő egy­háznak a része. Elődeinknek, más körülmények között, más közegben kellett szolgálatukat végezniük, mint nekünk. De nem a gyümölcs termi a fát, hanem a fa a gyümölcsöt. Egyházunk mindig megbecsül­te múltját, megőrizte értékeit. Hagyományai közül sokat beépített napjaink szolgálatába. Elevenen tolulhatnak fel bennünk régi kon­firmációi vizsgák csodaszép emlékei, de nosztalgiánkban sose feled­kezzünk el azokról a feladatokról, amelyeket ma bíz ránk Urunk. Ezeket kell ma elvégeznünk. És ez nem kis feladatot s sokkal mé­lyebb hitet igényel tőlünk. Megállni a hullámverésben, Krisztust szolgálva tartalmassá kell tennünk a „mi időnket" is. __________________________________ Karner Ágoston Me galakult az Alkoholizmus Elleni Evangélikus Szolgálat Egyházunk diakóniai munkája Bélát, az Országos Levéltár ve- új területtel bővült. Február 2- zetőjét és Balicza István salgó- án megalakult az Alkoholizmus tarjóni lelkészt bízta meg. Elleni Evangélikus Szolgálat. A február 2-i munkaértekez- Egyházunk abba a társadalmi let megbeszélte Blázy Lajos dia­küzdelembe kapcsolódik be, kóniai ügyvivő-lelkésszel és a melynek célja az alkoholizmus szolgálat munkatársaival a soron visszaszorítása. következő feladatokat. Meghívott­Dr. Nagy Gyula, a diakóniai ként részt vett az értekezleten munka felügyelő-püspöke javas- Fekete János, az Alkoholizmus latára az Országos Elnökség a Elleni Országos Bizottság szerve- szolgálat ügyvezető-elnöki fel- ző osztályvezetője és Siklós Jó- adatával Ruttkay Levente Buda- zsef református lelkész, a Re- pest—Józsefvárosi lelkészt, tit- formatus Iszákosmentő Misszió kari teendőinek ellátásával Vető ügyvivő-elnöke is. világszerte növekszik az alkoholisták szama Az ENSZ genfi központú Egész- válik korunkban „népbetegséggé”, ségügyi Szervezetének közölt ada- olyan tényezővé, amely az egyes tai és elemzései szerint, világszer- elhalálozási okok (öngyilkosság, te növekszik az alkoholisták szá- máj- és idegrendszeri betegségek) ma. Az alkohol-betegség — a leg- között, az első helyre lépett elő. utóbbi felmérések alapján — el- (epd) sősorban Ázsiában és Afrikában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom