Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-13 / 11. szám

Séta az evangélikus szeretetotthonban Hűvösvölgyben... Hozzászólás ci2 Evangélikus Élet riportjához Az Evangélikus Élet február 6-i számában Rédey Pál szívhezszóló írását közölte a hűvösvölgyi fo­gyatékos gyermekek és az óregek otthona történetéről, jövőjéről, gondjairól, építkezési terveiről. Legyen szabad most beszámolnom mint az egyik, ott ápolt rokona e nagy emberbarát intézményben tett látogatásomról, sétámról. SZIKRÁZÓ AN HAVAS, TÉLI NAPON érkeztem az otthonba, ameiy szinte a szeretet felkiáltó­Az otthonban egy kisfiúnak kezd megjönni az életkedve ... jeleként áll a hűvösvölgyi-pesthi- degkúti tájon. Elsőnek az öreg­otthonba lépünk be Muncz Frigyes igazgatóval. Rendezett szobák, ügyesen kialakított TV-helyiség, az egyes szinteken a hallókban ba­rátságos, kényelmes bútorok — ami igen fontos tényező! A magá­nyos lélek, aki hajlott korában, e falak között reméli nyugalmát és életalkonya derűs eltöltését — szí­vesebben beszélget és „lép ki a magányból” a közösség felé, ha a környezet barátságos, szívélyes és ennek egyik feltétele a tetszetős bútorzat. Az egyik fotelban ülve éppen az otthon „legújabb” lakó­ja: T. Károly bácsi ismerkedik né­hány régebbi ittlakóval és vidám beszélgetéssel telik a koradélután. Kint kissé csípős az idő, most kel­lemesebb a hallban. Nehéz az „újoncnak” megszokni, de a hely­zetet kedves szóval „könnyítik meg” a régiek .. . Bekopogtatunk az egyik hölgy­szobába, ahol Horváth Béláné, az otthon kedves „Etelka nénije” la­kik, a valamikori csík’«“»MÍ evan­gélikus lelkész özvegye . . . Csak hetek választják el egy nagyszerű jubileumtól, száz esztendős lesz! A matróna igen jól érzi magát, kissé nagyot hall ugyan, de nin­csenek különösebb panaszai, sze­retett unokája gyakran látogatja, akivel elbeszélget a jelenről, s mesél a múltról, midőn olyan bol­dogan élt a lelkészlakban „az én drága Bélámmal”. Az otthonbeli közösség, öregek és a dolgozók mind nagy szeretettel veszik körül a lelkészözvegyet, a múlt idők tanúját... AZ IDŐSEK OTTHONÁNAK ÉPÜLETSZÁRNYÁBÖL átme­gyünk a fogyatékos fiúgyermekek helyiségébe. Aki idegen betekint ezen épület szobáiba — nyomban megérti — anélkül, hogy nagy sza­vakat mondanánk — azt a szinte heroikus erőfeszítést, amelyet ki kell fejteni a földi élet e zátonyra futottjainak megmentéséért. In­tézményfenntartók és adakozók, s utoljára, de nem utolsónak — az itt dolgozók szeretetérzésüket az egyik lehető legjobb irányba nyújtják. Az idősek otthonában is lehet könnyes szemmel járni: hiá­ba jó az ellátás, kedvező a kör­nyezet, nagyfokú a törődés —, mégis: gyakran a tevékeny élettől elszakadás az élet utolsó szakasza bekövetkezése az idős lakókban nehezen tudja elnyomni a rezig- nációt, s ennek leküzdésére örven­detes, hogy több idős résztvesz az otthon munkáiban is. Azon­ban az élet kis hajótöröttjei­nek sorsa, s mindaz, ami együtt jár állapotukkal, több mint meg­rázó. C3ak borzalommal lehet gon­dolni a hitleristák bűnös kegyet­lenkedései sorából arra, amikor e kis— hasonlóan beteg emberpa­lántákat is füstbe küldték... Mi vigyázunk rájuk, ők is élőlények, Isten teremtményei, akik megér­demlik figyelmünket... A három Varga testvér, Malvin, Gizella és Julianna végzik — töb­bek között — szinte több évtizede munkájukat. Emberfeletti tevé­kenység! S megvan az öröme! Nem csupán a belső hivatástudat nyújt lelki megelégedést, hanem — a kézzelfogható eredmények is lel­kesítik az itt dolgozókat! Pl. ami­kor egy kis fogyatékos gyermek, akit behoznak szinte élettelenül — itt már megtanul egyedül jár­ni! .. . S milyen boldog maga a gyermek, aki a . szó legszorosabb értelmében a mozdulatlanság bék­lyójából indul az élet útjára ... így például, a 9 éves kis B. Laci­ka sem tudott járni — és most mu­tatja nekünk, bizony már segít­ség nélkül elindul , és nem esik el... Apró. eredmények! — S mennyi munka áll mögötte, gon­dozója— és maga a gyermek ré­széről .. í Vagy itt látjuk a kis 4 éves N. Pistikét, aki ülni sem tu­dott és már szépen fejlődi1* ő is. A kis fogyatékosok szobájában egyébként is igen jó a hangulat, színes képek díszítik a helyiséget, hogy a környezet is vidámabb le­gyen . . . Megtudjuk azt a szomorú tényt is, hogy bár vannak szülők, akik gyermeküket rendszeresen hazaviszik időnként vagy másképp tartják szerencsétlen gyermekük­kel a kapcsolatot, van szülő, aki messze földről is sűrűn látogatja, de sajnos vannak oly megáltalko- dottak, akik örültek, hogy „bedug­ták” fogyatékos gyermeküket — de feléje sem néznek, „szégyellik” saját vérüket.., Átsétálunk az Úgyneve­zett „NAGYFIÚK” TERMÉBE. Itt nem annyira az értelmi fogya­tékosokkal, hanem a mozgássérül­tekkel foglalkoznak. Van itt gitár, TV, magnó, könyvek — és minde­nekelőtt bizakodó, jó közérzet! Nem szűkölködnek programokban sem, amint a „nagy fiúk” azt el­mondják. K. Lajos afféle „házi ügyintéző”, titkárféle, P. Mátyás is a résztvevője a közösségi mun­kának. J. Endre az „események naplóvezetője”. Mindnyájukat se­gíti Eckhardt Ágnes asszisztens* aki a „nagy fiúk”-nál a fogyaté­kos gyermekek között is tevékeny­kedik. Büszkén mesélik a „nagy fiúk”, hogy voltak kirándulni Kő­szegen, sőt mi több — Bécsben is, ahol jótevők gondoskodtak a lát­nivalók megtekintéséről, különö­sen tetszett a fiúknak a Schön- brunn palota. Lelkesen mesélik, hogy az otthon „karnevált” is tar­tott, s e kedves farsangi mulatság is igen jól siekrült, a nehéz életű fiatalok életkedvét szinte vissza­adta ez alkalom is, hogy ne érez­zék magukat az ifjúság, a sors mostoháinak, számkivetettjeinek, ők is tudnak szórakozni, az élet­nek örülni... Majd a fejlődési rendellenessé­gekben szenvedő leánygyerme­kekhez érünk ... Itt K. Ilona büsz­kén mutatja meg a saját maga ál­tal készített kézimunkát, amely valóban /bármelyik „igazi kézi­munka” készítő dicséretére is vál­na ... Lélekemelő az a boldog mosoly, ami eltölti a kislányt an­nak örömére, hogy nagy tetszé­sünkre van munkája .. Könnyebb és nehezebb fogyatékosok egyaránt igyekeznek beilleszkedni a közös­ségi életbe, s nehéz helyzetüket vidámsággal, munkával is köny- nyebbé tenni... Kétségtelen, hogy a modern gyógypedagógia ered­ményei. a szisztematikus foglalko­zás a gyermekekkel, a kézügyes­ség fejlesztés, a logopédia mind gyümölcsözőek és megható ma­guknak a fogyatékosoknak és moz­gáskorlátozottaknak a saját erő­feszítése is, akik önerőből is hoz­zájárulnak az eredmények létre­jöttéhez. Szép azok szülői, rokonai ragaszkodása, akik rendszeresen Az otthon egy kis lakója járni tanul ... tartják gyermekeikkel, illetve az öregekkel — a kapcsolatot, de le­sújtó jelenség, hogy egyeseket tel­jesen magukra hagynak — ez ese­tekben még inkább előlép az ott­hon felelőssége és a munkatársak odaadása, akik az így kétszeresen nehéz helyzetben levőkben tartják az „életet” . . . HOZZÁTEHETJÜK, A FIZIKAI ELLÁTÁS, A GONDOSKODÁS MÉLTÓ KIEGÉSZÍTŐJE az ott­hon lelkészeinek lélekerősítő munkája: általánosan hallottam, hogy mind a naponta bekövetke­ző „reggeli áhítat" mind a vasár­napi, ünnepnapi istentiszteletek is elűzik .az./pregek magánját. erősí­tik a fogyatékosok, a mozgássé­rültek lelki világát, Istenben bi­zakodását. AZ áhítatot, az isten­tiszteletet hangszórók is közvetí­tik minden szobába. Sétánk, látogatásunk végére ér­tünk ... Muncz Frigyes igazgató­tól is búcsúznak a gyermekek és öregek. Kedves, szeretetteljes hu­morával ahova csak belépett, fel­derültek az arcok, tudják, ő lelkész, aki sohasem fárad el, s ugyanígy tesznek a név szerint említett mun­katársak, gondozók és egyéb alkal­mazottak, azok is, akiknek a nevét most helyszűke miatt e kis írásban már nem tudtuk említeni, akik az öregekkel és a fiatalokkal lelkiis­meretesen foglalkoznak. Nem vitás, hogy az épületek egyrésze már ke­vés a megsokasodott feladatok be­töltésére, szűkösség is tapasztal­ható itt-ott és e problémákat van hivatva leküzdeni az időszerű in­tézetfejlesztési építési program is. De így ma vagy új keretek között később ne feledkezzünk meg az idősekről, a fogyatékos gyerme­kekről, a mozgássérültekről, akik­nek sorsáért az ember — ember­séggel tartozik ... Járy Péter Napsugarak prédikációja Vízkereszt utáni vasárnap volt, abban az évben az utolsó, tavaszias, kékegű, szép vasárnap. S a napsugarak templomunk ablakain át látogatni jártak. Megcsillantak gyertyatartón, kereszten, és a szószéken nemsokára rátaláltak a nyitott bibliára. Aranyló ragyogásba vonták, hadd legyen, ahogyan Krisztus arca a hegyen, ragyogó, fénylő, mint a felkelő nap. Zendüljön belőle az égi szózat: „Őt hallgassátok! Rá figyeljetek! Boldogok, akik vele járnak!” Vízkereszt utáni vasárnap volt, kékegű, szép vasárnap ... és én csendben figyeltem, hogy a napsugarak is prédikálnak. Túrmezei Erzsébet A Kenyér - élet - Jézus Jn 6,1—15 ÉLETÜNK EGYIK LEGNAGYOBB GONDJA, A KENYÉRKÉR- DES FELÖL közelít hozzánk Isten üzenete ezen az igén keresztül. Kenyér: hallatlanul gazdag tartalmú szó. Benne van „mindaz, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell”, — mondja Luther a Kis kátéban. Benne van az otthon melege, a mindennapi munka, s annak gyümölcse. Benne van az is, amit ma általában életszínvonalnak mondunk. Jelenti végső soron nemcsak a megél­hetést, hanem magát az életet is. Ezért válhatott, s vált is a történe- ' lem folyamán nem egyszer jelszóvá, az emberhez méltó élet köve­telésének jelszavává. De a kenyér fogalmához — tudatunkban, s a valóságban is — hoz- Zátapadt a megszerzéséért kifejtett erőfeszítés verejtéke és fáradsá- 1' ga, sok kudarc és csalódás, meg rengeteg indulat is: irigység, félté- . kenység, elégedetlenség. '1 }■ Értéke mindezek mellett viszonylagos. Ott, ahol bőven van belőle, gyakran semmibe veszik, pazarolják. Ott pedig, ahol hiányzik vagy kevés, az ember akár ölni is képes érte, — mert a kenyér az életet jelenti. AZ ÖTEZER EMBERT MEGVENDÉGELŐ JÉZUS ISMERI A KE­NYÉR JELENTŐSÉGÉT, s tudja, hogy kenyérrel is él az ember. Ugyanaz a Jézus cselekszik itt, aki tanítványait a Miatyánk negye­dik kérésére is tanította, s aki soha nem ment el érzéketlenül az em­berek testi nyomorúsága mellett. Benne Istennek az az irgalma öl­tött testet, amiről Mária énekel a Magnificatban: „Éhezőket látott el javakkal...” (Lk. 1, 53a). S ha Ő fontosnak tartja, tanítvá­nyai sem vehetik semmibe a kenyér-kérdést. Napjaink keresztyénsé- ge, a mai tanítványok számára ez nemcsak a kenyér megbecsülését jelenti, de a felelősséget is azért, a másik ember, s nem utolsó sor­ban az éhezők kenyeréért. IGÉNK AZONBAN ARRÓL IS TANÚSKODIK, HOGY PRÓBA- ‘ KŐVÉ IS VÁLHAT A KENYÉRKÉRDÉS. Talán éppen azért, mert olyan nagyon fontos gondja ez életünknek. Itt Jézus maga teszi pró- 1 bára a tanítványokat, s azt vizsgálja, bíznak-e benne, a Mesterben igazán és számolnak-e vele — szeretetével és hatalmával — ebben 1 a kritikus helyzetben. Ebben az értelemben hit-próba a mi számunk­ra is gyakran a kenyér, hogy tudunk-e Urunkra úgy tekinteni, mint ; akinek biztosan gondja van ránk, mint akinek nemcsak szíve van 1 testi nyomorúságaink, köztük kenyérgondunk észrevételére, de ha- ‘ talma is ahhoz, hogy segítsen ebben. Ugyanakkor szeretetünk próba- ' jává is válik sokszor a kenyér: van-e szívünk mások kenyérgondjá- ’ nak fölvállalására, s ván-e szándék és energia bennünk ennek a r gondnak enyhítésére, megoldására. Imádságaink és életvitelünk frontján naponként megvívandó harc és megoldandó feladat, hogy önmagunk gondjának-bajának bűvköréből kiszabadulva tudjunK" mások kenyeréért is felelős szeretettel élni. JÉZUS SOKKAL TÖBBRŐL IS TUD, MINT A FÖLDI KENYÉR, — mert ö tudja azt is: „Nemcsak kenyérrel él az ember ...” (Mt 4, 4)). A sokaság, amely a kenyércsoda nyomán azt várja, hetgy ö földi királyként uralkodó Messiás lesz, félreérti Öt, — kétszeresen is. Egy­részt, mert azt hiszi, minden gondja-baja megoldódik, ha megoldó­dik a kenyérgond. Pedig az ember olykor maga is kénytelen rádöb* beftni: hiába -van biztos vagy nagyon is jó megélhetése, magas színvonala, ha nem kap-szeretetet, ha boldogtalan, ha csalódnia kell valakiben, ha valami — talán egy gyógyíthatatlan betegség — miatt kicsúszik a talaj a lába alól. Másrészt félreértik Jézust abban is, hogy nekik csak az kell, ami tőle kapható, mindig az ajándék, s nem az ajándékozó, 0 maga. Jézus azonban ilyen módon nem akar kirá­lyuk lenni, — s nekünk sem. JÉZUS ÖNMAGÁT KÍNÁLJA AJÁNDÉKUL ÉS ELEDELÜL EGÉSZ ÉLETÜNK VÉGSŐ NAGY ÉHSÉGÉNEK ÉS ÍNSÉGÉNEK MEGELÉGÍTÉSÉRE. S akik befogadják Öt (Jn. 1, 12) és hisznek ben­ne (Jn. 6, 47 kk), azok földi kenyérnél nagyobbat és többet kapnak tőle, magát az életet. A kenyércsoda elsősorban a negyedik evangélista számára, de a többiek számára is valamiképpen jellé vált. Jellé, amely az úrvacso­rát is szerző, s abban önmagát kínáló Jézus szeretetére mutat, s arról tanúskodik. Jellé, amely azt a Jézust hirdeti, aki az egész ember Megváltója és Megtartója, s így akar a mi Urunk is lenni. t Ittzés Gábor Imádkozzunk! Urunk! Köszönjük, hogy gondod van földi életünkre. Kérünk, add meg mindazt, amire nekünk és embertársainknak életünk fenntar­tására szükségünk van. Bocsásd meg, ha gondoskodó szereteted el­len hanyagságunkkal vagy önzésünkkel vétettünk. Enyhítsd az éhe­zők szenvedéseit. Adj felelősségérzetet mindannyiunk szívébe, akikre mások kenyerét is rábíztad. De köszönjük, Urunk, hogy a veled való közösségben múlandó javaknál sokkal többet is kínálsz nekünk. Add Szenílelkedet. hogy ne csak ajándékaidra vágyódjunk, hanem tégéd magadat keressünk és találhassunk meg, hiszen Te vagy az élet. Ámen. — Böjt 4. vasárnapján az oltár- térítő színe: lila. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Rm 5, 1—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 6, 1—15. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Már­cius 20-án, Vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház félórá­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet 'KEVEHÁZINÉ CZÉGÉNYI KLÁRA pilisi lelkész. — GYŐR. A gyülekezet február 20—i közgyűlésén Tekusné Szabó Izabella lelkészi munkatársat gyü­lekezeti másodlelkésszé választot­ta. Március 20-án délelőtt, 10 óra­kor a győri öregtemplomban dr. Nagy Gyula püspök lelkésszé szenteli, Bárány Gyula esperes pedig beiktatja másodlelkészi szol­gálatába. — A BÁCS-KISKUN EGYHÁZ­GYÉBEN egy hónap alatt három sajtónapot tartott Szabó István dunaegyházi lelkész, egyházme­gyei sajtóelőadó. Január 30-án Hartán presbiteri konferencián, február 16-án Kiskörösön szere- tetvendégség és február 20-án ugyancsak szeretetvendégség al­kalmával. Mindhárom helyen tá­jékoztató hangzott el egyházunk sajtómunkájáról. A bemutatott könyvekből a három helyen közel négyezer forint értékű könyvet vásároltak a gyülekezet tagjai. — HIBAIGAZÍTÁS. A február 27-i számunk 5. oldalán közölt „A Mekane Yesus Egyház” című cik­künk harmadik hasábjának első' bekezdése helyesen így kezdődik: Mintegy 200 felszentelt lelkészük van...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom