Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-06 / 10. szám
Éva Loos: (Az Úr igéje, amely lön az asszonyokhoz Amikor beszélni kezde az Űr az asszonyokhoz. Isten szólott a nőkhöz: Keljetek föl, menjetek férjhez erőszakoskodóhoz, verekedőhöz, gyilkoshoz és szüljetek nekik gyermekeket! Hiszen a kormányok még mindig azt hiszik, hogy az erőszakkal való fenyegetés a legjobb eszköz a konfliktusok megoldására. És a nők megházasodtak, teherbe estek és fiakat szültek. És mondá az Űr nékik: Nevezzétek őket Hirosimának, Drezdának, Auschwitznak! Mert én megbosszulom a vérét Hirosima és Drezda lakóinak, s Auschwitz foglyainak. Eltörlöm az összes kormányzatot, mely hadikiadásaiban bízik, elpusztítom fegyver-raktáraikat. Ismét teherbe estek és leányokat szültek. És mondá az Űr nékik: Nevezzétek őket Bizonytalanságnak és Békétlenségnek! Mert nem adok nékik biztonságot és megvonom tőlük a békességet. Adok ugyan nékik biztonságot, és szabaddá is teszem őket, de fegyverkezés nélkül, katonaság nélkül, csapatok nélkül. Ismét teherbe estek és fiakat szültek. És mondá az Űr nékik: Nevezétek őket Reménytelennek, mert én nem vagyok a reménységük, és velük megszűnik reménységem. Pereljetek atyáitokkal! Pereljetek! Hisz a családnak nem védői s táplálói ők, gőzük sincs politikáról és békéről. Hacsak nem semmisítik meg fegyvereiket, mert ezek árulják el valódi szándékukat. Különben meztelenre vetkőztetem őket, és olyanná teszem őket, amilyenek voltak születésük napján. És a pusztához teszem őket hasonlatossá, és olyanná változtatom őket, mint amilyen a kiaszott föld, és megölöm őket szomjúsággal. Sőt fiaikon sem könyörülök, mert erőszak gyermekei ők. Hisz azt mondták atyáik: Kötelezettséget vállaltunk szövetségeseink iránt. Mivé válnánk a segítségük nélkül?! Hisz ők segítettek minket a gazdasági jóléthez. Azért íme tövissel rekesztem el útjukat, és sövényt fonok eleikbe, hogy ne találják meg ösvényüket. És szaladgálnak majd fegyvertársuk után, hogy a bajtársiasságot minden áron megszerezzék. De talán nehány azt mondja majd: Forduljunk vissza; mi nem fegyverkezünk!'Vagy mások: Mi teljesen lemondunk a fegyverekről, hisz nélkülük mindnyájunknak jobban mehetne. Talán néhány azt mondja majd: De Istenről csak nem feledkezhettek meg! Legalább évente egy-két alkalommal — újkenyérkor, s karácsonykor — el lehet mondani, hogy a békére más lehetőség is van. De ha e szavaknak nincs foganatjok, akkor idejekorán visszaveszem a biztonságot, leleplezem hazugságaikat, s gondom lesz rá, hogy politikájuk valódi rugója napfényre kerüljön. Kicibálom őkjet az uniformisból, széttépem terveiket, véget vetek kísérleteiknek, fegyverüzletüknek, hadgyakorlatuknak, tanácskozásuknak, ünnepélyes fölesküdésüknek. Elpusztítom kaszárnyáikat, lőszerraktárukat levegőbe röpítem, s mindaz, amit a biztonság árának tartanak. Védtelenné, s fegyvertelenné teszem őket. Theológusaikat felelősségre vonom nyilatkozataikért, melyeket lelkiismeretük elaltatására készítettek, midőn rendeléseimet fölvizezték, s engem a Szükségállapot Urává tettek; * a karácsonyokért, melyek vásárlásra és beletörődésre ösztönöznek. Mire valók szüntelen áldozati fölhívásaik valódi áldozatkészség nélkül? Ezért hát magam édesgetem őket, s szívükre beszélek. Hagyjatok föl a fegyverőrülettel, más megoldásba öljétek erőtök, s eszetek, akkor fog a Föld mindnyájatokat ellátni, akkor fogtok biztonságban élni. Fordította: Hubai Péter Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. március 6-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly. du. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6 Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u .33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Szeverényi János. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frange- pán u. de. 8. Benczúr László. tJjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Psetújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágsoton. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Lászl.ó Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) (úrv.) Koren Emil, du. 6. (úrv.) Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Nagy Gyula, du. fél 7 Kősze- ghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Scholz László. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — BUDAFOK. A gyülekezet építkezését az elmúlt évben a Deák-téri gyülekezet 3500 forinttal, a kelenföldi gyülekezet 10 000 forinttal, a nyíregyházi gyülekezet 17 070 forinttal támogatta. Isten áldása legyen az adakozókon és adományaikon. — A gyülekezet egyik tagja 10 000 forintot adományozott a gyülekezet rászoruló tagjainak, nagycsaládosainak támogatására. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 ® 83.0567 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62). VASÁRNAP. — Jézus mondja: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7 — Péld 14,21—Lk 9,57—62— Zsolt 77). Határozott felhívás a mások sorsával való törődésre. Megváltónk elvárja tőlünk, hogy segítő könyörületességgel járjuk életutunkat. „Irgalmazz, Űristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Űristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik Uram, az én szívem” (77. ének 1.). HÉTFŐ. — „Nem tudjátok, hogy mi, akik Jézus Krisztusban kereszteltettünk, az ő halálába keresztelte ttünk? Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlatosságában, még inkább egy- gyé leszünk vele a feltámadásáéban is” (Róm 6, 3—5 — 5 Móz 32, 39 — 1 Pt 1, 13—21 — Róm 9, 30—33). A keresztségben életünk egybeforrt Jézus életsorsával. Részesei lettünk annak, ami vele nagypénteken és húsvétkor történt. Nincs akadálya annak, hogy Isten az örök életbe magához fogadjon. „Bár testi szem csak vizet lát E drága keresztségben, Hit által Krisztus váltságát Elnyerjük e szentségben. így ez a víz piros folyam, Megváltónk áldott vére, Gyógyír Ádámtól örökölt Halálos betegségre, S elmossa minden vétkünk” (295. ének 3). KEDD. — Jézus mondta: „Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől és kijelentetted a gyermekeknek” (Mt 11, 25 — 5 Móz 3, 24 — Mk 9, 38—41 — Róm 10, 1—10). A gyermekség Jézus szavában nem életkort jelöl, hanem nyitottságot Isten szavának befogadására. Felfoghatatlan számunkra mindaddig Isten kijelentése, amíg nem gyermeki kíváncsisággal, az ismeretlen befogadásának szándékával figyelünk reá. „Add az igehirdetésből Élet illatát vennünk, Az üdvösségszerző hitből Szent vigaszod elnyernünk! így kegyelmed örömöt ad, Hálánk szava a mennybe hat Túláradó örömmel” (278. ének 3.). SZERDA. — Jézus mondja: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28. 18—19 — Ézs 43, 10 — Jób 7, 11—21 — Róm 10, 12—21). Jézus Urunk e világból történt távozásával nem tekintette befejezettnek munkáját. A küldetést, amit kapott tanítványaira ruházta. Parancsának ma a Krisztust követők közössége tesz eleget. E parancsnak köszönhetjük, hogy magyar népünkhöz is eljutott az örök élet jó híre, az evangélium. „Terjeszd e földön, Jézus országodat, Mindenek lássák a te jóságodat, A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek!” (267. ének 1.). CSÜTÖRTÖK. — „Akár esztek tehát, akár isztok, bármit csele- kesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1 Kor 10, 31 — 1 Móz 3, 19 — Jer 20, 7—13 — Róm 11, 1—10). Az evés, ivás életünk leg- megszokottabb dolgai közé tartozik. Természetesnek vesszük, hogy terített asztal mellé ülünk, amikor oly sok éhes ember van a világon. Hálaadásunk lehet bizonysága annak, hogy mindent Isten ajándékának tekintünk életünkben. „Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága” (51. ének 2.). PÉNTEK. — Jézus mondja: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Mt 24, 35 — Ez 12, 25 — 1 Thessz 2, 13—20 — Róm 11, 11— 24). Korunkban rögzíteni tudjuk az emberi hangot. Szívet melegítő élményt jelent, egy közülünk eltávozottnak szavait hallgatni. A múlt elevenedik meg számunkra. Köztünk ma az élő Jézus szólal meg. Igéje tanácsol, vezet, megörvendeztet. Amit mond, az időt álló. Ezért lehet ráépíteni az életünket. Maradandó értéket hordoz magában az, aki Jézus szavát szívébe zárta. „Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlja felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje” (286. ének 1.). SZOMBAT. — Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata” (Róm 8, 27 — Ézs 29, 15 — 2 Tim 4, 1—5 — Róm 11, 25—32). Az élet parancsa, hogy tervezzünk. Számbave- gyük a reánk váró feladatokat. Nem légvárakat építünk elképzeléseinkkel, mert Istennek is terve van velünk. Világmegváltó munkáját be fogja fejezni. Szüntelenül értünk fáradozik. Minden jó szándékunkat beleépíti alkotásaikba. „Éltem minden dolgában Az Istent kérem bátran: Tanácsadóm legyen! Az ő szavára várok, És tetszésében járok, Hogy áldását is elvegyem” (344. ének 1.). Ferenczy Zoltán — FIGYELEM! Háztartási munkához heti 1—2 napon segítséget keres idős, özvegy férfi. „Belváros” jeligére a kiadóhivatalba. — HUSZONÖT éves, diplomás, megbízható leány élet járadékot fizetne lakásért, vagy eltartási szerződést kötne ottlakással. Albérlet is érdekel. „Sürgős” jeligére választ vár a kiadóhivatalba. •— RÉGI, használt. 1947 előtti levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegkereskedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. — TEMPLOMTORNYOK kisebb javítását, festését vállalom. Török Lajos. 8800 Nagykanizsa, Varasdi út 15. Az a dán iskola, amelyet kedves barátom mutatott meg nekem, annyiban különbözött azoktól, amelyeket már évekkel ezelőtt láttam, hogy idén kibővült a csökkent vagy mozgásképtelen gyermekek részére szükséges eszközökkel, játékokkal, helyiségekkel és külön velük foglalkozó három tanárral is. Ezek a gyermekek a többiekel együtt tanulnak, de bizony sok közülük enni is képtelen, nehezebb számukra az előrehaladás, a három tanár külön foglalkozik azokkal, akiknél ennek szükségessége mutatkozik. Ahány terembe benyitottunk, mindenütt rend, tisztaság honolt. Tágas, nagy szobák voltak, az asztalok között bőséges hellyel, a folyosókon külön asztalok, székek az étkezéshez, fogasok végig a folyosón, kisszekrények mindegyik gyermek részére. A tanári szoba csak színében különbözött a gyermekekétől, berendezésében nem. Külön helyiség étel melegítésére, kávéfőzésre és különszoba két-há- rom asztallal, székkel, ahol a tanárok felkészülhetnek, ha üres órájuk van. Mivel érkezésem előtt két nappal fejeződött be a tanítás, a tantermek üresek voltak, a folyosón két tanárral találkoztunk, az ablakkereteket festették át. Az egyik falon gyermekek-öregek egymást átölelve mosolyogtak rám egy tablóról. — Hogy kerül ez ide — kérdeztem. —■ Még karácsony előtt történt, hogy Nyitva amikor gyermekeink elkezdték az ünnepi előkészületeket, valaki felvetette, meg kellene hívni az idősebbeket, magányosokat, akik egyedül laknak, meg a szeretetotthon lakóit is, lenne-e vállalkozó arra, hogy eljön és a gyermekeknek mesél saját karácsonyairól. Felkerekedtek hát az iskolásgyermekek és felkeresték az öregeket, magányosokat, megkérdezték tőlük, eljönnének-e közéjük „karácsonyról mesélni”. Boldogan jöttek! Hogyne jöttek volna. Hát melyik kis öregünk, legyen az a világon bárhol, ne szeretne mesélni a múltjáról, amelyből még ma is táplálkozik? És megtörtént a csoda. A gyermekek érdeklődéssel figyeltek rájuk és elhatározták, hogy együtt készülnek a karácsonyra. És eljöttek az öregek közül mind, akik segíteni tudtak és együtt rendezték meg az ünnepséget. Azután az öregek kérdezték meg a fiatalokat: eljönnétek-e hozzánk? Szívesen mesélnénk nektek az életünkről. A gyermekek örömmel elmentek! Szerették hallgatni, amikor az öregek beszéltek, életüket mondták el nekik, így aztán egész éven át, ha valamiben szükségük volt, felkeresték a fiatalok az öregeket vagy fordítva. Azt mondják, ez az út! az iskola híres volt arról, hogy összejöveteleinek nagyon meghitt, meleg a hangulata és az öregeken kívül valamennyi szülő is boldogan jelen \7an. És akik kételkedtek abban, hogy szeretettel sok mindent el lehet érni, azok hátul húzódtak meg a térem végén és ott süvetültek ennyi tiszta öröm, fiatalok-öregek igaz barátságának láttán. — Ügy látszik mindenütt vannak olyanok, akik szeretnének tenni csak éppen nem tesznek semmit. Lusták rá vagy nincs hozzá képessségük vagy éppen szégyenük, hogy érezni is tudnak — mondom. — Erről mesélhetnék! — válaszolja. — Még egy-két éves tanári prakszisom volt csak. Amikor az év elején találkoztam volt növendékeimmel, odarohantak hozzám, átöleltek. Én is kitártam a karom, hogy valamennyi elférjen benne, de 24 növendék volt az osztályomban és amikor a túláradó szeretetet a többi osztály tagjai is látták ők is odarohantak, körülfogtak, mit mondjak, a végén a földre kerültem a többivel együtt. És nevettünk vidáman és feltápászkodva körbe álltunk, megfogtuk egymás kezét és hívtuk a többieket is, szülőket is és együtt énekeltünk. Egy apa odajött hozzám: szégyenlem magam — mondta — de oly kevés időt tudok szakítani a családom részére. Bevallom, hogy fél óra után nem tudom, mit beszéljek a fiammal. Irigylem magát, hogy csinálja ezt? Döbbenten hallgattam. Nekünk semmi idő nem sok arra, hogy elbeszélgessünk egymással. A diákok felkeresnek, szeretnek, mert én is gyermekké válók közöttük. Hívom a szülőket azóta, jöjjenek velünk a közös kirándulásainkra. Elértem, hogy most már hetven- nyolcvanan is vagyunk egy-egy ilyen alkalommal. Énekelünk, játszunk, mesélünk. Mindent együtt. Olyan ez, mint egy nagy család. Sokszor irigykedve néznek ránk. Tanártársaim főképpen. Irigylik ezt a szeretetet? Pedig mindegyik számára nyitva az út! Nézem barátom lelkesült arcát. Mindenre van ideje szeretettel. Eszembe jut egy kis brossura, amelynek egyik oldala képekben mondja el, hogy miképpen áll az ember az idejével, ha Istenre gondolunk. A gyermek még kicsi hozzá, az ifjút szerelme köti, a másikat hivatali felelőssége, sokakat a túlzott magabiztonság, a túlzott fáradtság. A képsorozatot egy temetői fejfával fejezték be: túl késő, mondja a felirat. Gyarmathy Iréa
