Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-27 / 9. szám
ANiceai Hitvallás „Született, nem teremtetett” A második dolog, amit Jézusról vallunk a Niceai Hitvallásban, az, hogy „született”. A hitvallás további szövegében erről még ez is áll: „értünk, emberekért és üdvösségünkért leszállt a mennyből, testet öltött a Szent- lélektől Szűz Máriában, és emberré lett. .Ez szép, szabatos megfogalmazása a karácsonyi evangéliumnak, amit Máté rövidebben (1, 18—25), Lukács részletesebben (1, 26—56; 2, 1—20) írt le, János pedig egyetlen tömör mondatban foglalt össze: „Az ige testté lett, itt élt közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (1, 14). JÉZUS IGAZI, VALÓSÁGOS EMBER — ezt valljuk itt. Ahogyan karácsonykor emlékeztünk rá: a történelemnek egy meghatározott korszakában, a Földnek egy meghatározott országában megszületett, és élt az emberek között, úgy, hogy senki sem vonhatta kétségbe ember-voltó,t, és csak kevesen voltak, akik hitték, hogy ő Isten Fia. Az evangélisták sok olyan történetet írtak meg róla. amely igazolja, hogy Jézus együtt élt az emberekkel, kortársaival, ugyanúgy folyt az élete, mint a többieknek: voltak jó és rossz napjai, örült és sírt, szerették és gyűlölték, voltak otthonok, ahol befogadták, és volt mikor nem talált helyet ahol álomra hajtsa a fejét. Legtöbben nem láttak benne mást, csak a názáreti ács fiát, aki vándorprédikátor lett, tanítványokat gyűjtött maga köré, tanított, vigasztalt, buzdított és intett, olykor csodadoktorként betegeket gyógyított. Ha voltak is később, akik kitalált meséknek tartották az evangélisták Jézusról szóló történeteit, ma már általánosan élismerik, hogy egy történeti személyről sajátos, „vallásos”, szempontból megírt eseményekkel van dolgunk az evangéliumokban. Amit Jézusról vallunk ebben a Hitvallásban, annak történeti alapja van. MI MÉGIS TÖBBET, MÁST VALLUNK EBBEN A HITVALLÁSBAN JÉZUSRÓL, nemcsak egyszerűen azt, hogy emberré lett. Erre utal a rövid, de annál jelentősebb „értünk” szócska. Akik komolyan veszik az életet, azok vallják, hogy minden emberi életnek van valami értelme, vagy legalábbis kell, hogy valami értelme legyen. A szülők és a társadalom ezért neveli a gyermekeket: azt akarja, hogy legyen belőlük „valaki”, legyen tartalmas az életük. Jézusról mi, keresztyének valljuk, hogy születésének és életének értelme mi vagyunk. JÉZUS ÉLETÉNEK ÉRTELME AZ VOLT, hogy segítsen az emberen. Minden idejét, erejét, tudását az emberek szolgálatára szánta. Aki végigkíséri Jézust életének útján, az mindezt észreveheti, mert az evangélisták sajátos szempontja éppen ez volt: tanúskodni arról, hogy Jézus mennyi jót tett kortársaival, hogy neki mindig volt ideje mások számára, hogy ő nem ment el részvétlenül a szenvedők mellett, hogy neki volt szava a sírókhoz és gyászolókhoz. Mai szóval élve: azt valljuk, hogy Jézus „emberséges ember” volt, életével példát adott arra, milyennek kell lennie az igazi embernek. Igen. mást is vallunk róla a Niceai Hitvallásban, de ezt sem szabad elfelejtenünk. NEM TEREMTETETT — teszszük még hozzá ahhoz, hogy „született”. Ugyan miért? Az ilyesféle kijelentéseknek mindi g valami védekező, magyarázó jellege van. Ennek a magyarázó kijelentésnek eredete a keresztyénség első századaiba nyúlik vissza. Van valami, ami mégis megkülönbözteti Jézust a többi embertől — valljuk itt. Erre utal már az is. amit az előbb idéztünk, hogy „leszállt a mennyből, és testet öltött a Szent- lélektől”. Jézus nem lett mindenestől azonos az emberrel, van amiben különb nálunk. Azt valljuk, hogy Jézus nincs alávetve az „emberi gyarlóságnak”, annak, amit a Szentírás így nevez: bűn. Különben sem tudna segíteni rajtunk — így fejezhetjük ki ezt egvszerű szavakkal. Ö más. erősebb a bűnnél, őt nem vette hátaim, ába a bűn. A keresztyénség több mint másfélezer éve arról tanúskodik, hogy Jézus soha nem- tett rosszat az embereknek, mindly a javukat — örök javukat, üdvösségüket munkálja. Jézus titka az. hogy ő „istenember”. Isten és ember egyszerre. „Született, nem teremtetett” — ez után még egy megerősítő kijelentés következik arról, hogy ez a valóságos ember egyben valóságos Isten. Muntag Andor KÖNIG BÉCSI BÍBOROS-ÉRSEK BÉKEKEZDEMÉNYEZÉSEI König bíboros tovább folytatta kezdeményezéseit a világ békéje érdekében. Január közepére az osztrák fővárosba meghívta a nagyobb vallások vezetőit, hogy bemutassa nekik az atomháború megelőzésével foglalkozó nyilatkozatot. E nyilatkozatot az elmúlt év szeptemberében a Pápai Tudományos Akadémián fogalmazták meg és mintegy 60 tudományos akadémia elnöke írta alá. Ez az okmány felhívással fordult a vallási vezetőkhöz és az erkölcsi értékek védelmezőihez, hogy szánjanak síkra a világbéke érdekében. König bíboros sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy a januári találkozó kísérlet a vallásos erők mozgósítására a világ közvéleményének felébresztésére. (Magyar Kurir) Tudósítás a szérváiyegyházak életerős Az IDL szolgálatáról INFORMATIONSDIENST FÜR LUTHERISCHE MINDERHEITSKIRCHEN IN EUROPA üllői út 24, H-1085 Budapest, Ungarn, Tel. 1/139—152 Lutherischer Weltbund — Redaktion Lutheránus Világszövetség — Szerkesztősig A MÚLT ÉV VÉGÉN MEGJELENT az európai kisebbségi evangélikus egyházak sajtószolgálatának első kiadványa. A németül megjelenő lap az IDL (Informationsdienst für lutherische Min- derheieskirchen in Europa) nevet viseli. A Lutheránus Világszövetség támogatásával mintegy 20 lap terjedelemben ! havonta jelenik meg az IDL. Budapesten szerkesztik. A főszerkesztő dr. Mirau Gottjried. A lap szerkesztőségének ünnepélyes megnyitásáról múltheti számunkban számoltunk be. Hasonló sajtószolgálat működik a Lutheránus Világszövetség kommunikációs osztályának támogatásával Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. MIRŐL TUDÓSÍT az LVSZ eme kiadványa? Az európai szórványegyházak életéről ad hiteles képet. Európában mintegy 23 evangélikus egyház él diaszpórában. Az IDL megismertetni kívánja a kisebbségi egyházak életét, szolgálatát, a gyülekezetek örömét és gondjait az egész világgal. Rámutat arra a teológiai munkára, amelyik a kisebbségi egyházakban folyik, s amit a kisebbségi egyházak abban a társadalomban végeznek, ahova Isten őket állította és felelős szolgálattal megbízta. Különösen is nagy figyelemmel kísérjük idehaza ezt a szolgálatot, mivel a Lutheránus Világszövetség legközelebbi Nagygyűlését 1984-ben a mi egyházunkban, a mi hazánkban tartja. Ott, ahol az evangélikusság szintén diaszpórában él. AZ IDL SZOLGÁLATÁN KERESZTÜL egymást jobban megismerve maguk a kisebbségi egyházak. . is . közelebb kerülhetnek ..egymáshoz. Dialógus alakulhat ki a szolgálatból, a teológiai felis- résekről. Egymást jobban támogathatják, a munkában, a Krisztus után járásban és a világban végzett szolgálatban is. Közösséget építhet ki az IDL szolgálatával. Kik szórványegyházak a kapott és adott hírekben, információkon keresztül átélik az együvé tartozás örömét. Még inkább hordozhatják egymás^ örömeit és gondjait imádságukban is. „Ez a szolgálat ökumenikus nyitottságot is jelent. Reméljük, hogy ezen a területen élő egyházak érdeklődnek majd az iránt a szolgálat iránt, amit az IDL végez, és használni fogják” —, írja az IDL első számában dr. Carl H. Mau az LVSZ főtitkára. AZ ELSŐ SZÁMBAN Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök köszöntő szavaiból öröm, bizakodó reménység és várakozás csendül ki. „Nagy megtiszteltetés — írja a püspök —. egyházunk számára, hogy az IDL a munkáját Budapesten kezdd el, s azt a Magyar- országi Evangélikus Egyház területén szerkesztik, állítják elő, és innen küldik széjjel. S mindez államunkkal való teljes egyetértésben történik. Abban a döntésben, hogy a szerkesztőséget Budapesten állították fel, az európai kisebbségi egyházak, s ezen túl a Lutheránus Világszövetség bizalmát látjuk.” Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyházunk élete az IDL szerkesztői munkájának kedvező feltételeket biztosít. „Biztosítjuk az újságírói szabadságot és a szerkesztői munka függetlenségét” —, olvashattuk Káldy püspök-elnök köszöntő szavaiban. „Ugyanakkor elvárjuk, hogy az IDL a Közép-, Kelet-, Nyugat- és Dél-Európában élő egyházak életéről a valóságnak megfelelően tudósít. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltuk, hogy a valóságnak meg nem felelő híreket is közöltek egyházunk életéről. Erre érzékenyen reagálunk, hasonlóképpen azokra a hírekre is, amelyek elferdítik a valóságot.” Bízunk abban, hogy Európában és a föld más részén élő nagy egyházak az IDL munkája nyomán több figyelmet, nyitottságot, sze-v retetet, testvéri szívet mutatnak majd a kisebbségi egyházak iránt. Hírt ad az IDL »első száma dr. Nagy Gyula püspök beiktatásáról. aki szolgálatunkat az-Isten munkatársaiként végzett munkának tekinti. A szomszédos osztrák egyházban is az elmúlt hónapokban volt püspökválasztás. Egyházunkban is sokszor járt Dieter Knall szuperintendenst választotta meg az osztrák egyház püspökéül. „Nem gondolom, hogy a püspök mindent tud' vagy annak mindent tudnia kell. A testvéri együtt- munkálkodásra van szükség” —, mondotta a püspöki szolgálat felé induló Dieter Knall. INDONÉZIA: A NŐK EGYENJOGÚSÍTÁSA AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN Az Indonéziai Toba-Tabak (Evangélikus) Egyházban mind ez idáig a nők még presbiteri szolgálatot sem láthattak el. Az egyház legfelsőbb fórumának határozata szerint, a jövőben — az erre a szolgálatra meghívott — asszonyok teljes istentiszteleteket tarthatnak. Ezzel az intézkedéssel a legfelsőbb egyházhatóság a nőket egyenjogúsította a lel- készi, a presbiteri és a laikus-ige- hídetői szolgálatban, (lwi) A lengyel, a Jugoszláviában élő szlovén, a Szovjetunióban élő evangélikus egyházak életéről és szolgálatáról, életéről tudósít az IDL első száma. A kisebbségi egyházak Isten előtti felelősséggel végzik szolgálatukat a társadalomban és a világban. Erről tanúskodik az a beszámoló, amelyik a lengyel protestáns egyházak társadalompolitikai párbeszédéről ad hírt. „A protestáns egyházak támogatják a politikai párbeszédet” —, olvashatjuk a hírek között. „A bomba először Európát semmisíti meg” —, írja a hollandiai munkatárs. „Az európaiak lesznek egy nukleáris háború első áldozatai.” Éppen ezért az egyháznak a béke megőrzésén, az atomfegyverek végső megsemmisítéséért kell munkálkodni. Nagy István A MÚLT ÉVI ELSŐ SZÁM UTÁN nem sokkal az idei első szám is hamarosan a kezünkbe került. Ebben három püspök, három kisebbségi evangélikus egyház vezetője is beszámol az őket foglalkoztató legaktuálisabb kérdésekről. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök a nagygyűlés gyakorlati előkészületeiről ad áttekintést. — Dieter Knall újonnan megválasztott osztrák püspök, akinek beiktatására a közeljövőben kerül sor, a szórványegyházak örömeiről és gondjairól, továbbá a különböző társadalmi rendszerben élő egyházak (így a magyar és az osztrák) kapcsolatairól nyilatkozik. A szórványegyházban igen fontosak a személyes, emberi kapcsolatok a vezetők, a lelkészek és a gyülekezeti tagok között, mert „a jövőre nézve nem tekinthetjük ma. gátói értetődőnek, hogy gyülekezeti tagjaink és unokáik mindig evangélikusok maradnak”. — Janusz Narzynski lengyel püspök a szükségállapot feloldásának várható, kedvező hatásairól és az egyház békéltető szolgálatáról ír. Több tudósítást olvashatunk a Luther-év kapcsán. Az NDK-ban hét városban rendeznek nagy egyházi- gyűlést. (Kirchentag), ezzel a jelszóval: „Merjünk bízni” (Vertrauen wagefi). Egyedül Drezdában 80 ezer résztvevőre számítanak, az itteni előkészületekről részletesen is . olvashatunk.. A szász egyházi vezetőség körlevelében a következőket írja: Luther .. életéhez és művéhez nem akkor vagyunk hűek, ha csak emlékezünk, hanem az szükséges, hogy újra felfedezzük: lehet bízni, és merjünk is bízni.” Az elszászi (Franciaország) egy_ házból küldött tudósítás 12 gyülekezeti munkás szolgálatba állásáról számol be. A 250 ezer tagú egyházban gyülekezeti munkások évente körülbelül háromezer istentiszteletet tartanak. Végül hadd említsük meg, hogy a lap új Énekeskönyvünk megjelenéséről is hírt ad. Az utolsó oldalon az énekeskönyv egyik lapját láthatjuk: a 475. ének: „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk” kottáját, szövegét és alatta egyet a szimbólumok közül. ifj. Szentpétery Péter Példázat a történelemről A júniusban elhunyt Rainer Werner Fassbinder alkotása — Maria Braun házassága — a hazájáról szól. Németországról, amely elvesztette a háborút, s amelyet a győzők kormányoznak. A vesztesek, férfiak és nők, vagy egy cél érdekében és igézetében élnek vagy máról holnapra pusztán testsúlyukat gyarapítva. Sorsuk mégis egy: tönkremennek. Miért? Adyt szabadon idézve: mert megölték és kibűnözték magukat. Mert mások szabják meg holnapjukat? Ezért is. De elsőbben: elvesztek, mert magukat vesztették el. Furcsa dolog, de tény Fassbinder neve hiányzik a magyar filmlexikonok címszavai közül. Pedig nem méltatlanul kapta a „German Wunderkind” (német csodagyermek) kitüntető címkét. Alig harminchat életéve során volt színházi statiszta; írt drámákat, rádiójátékokat, tévéfilmeket. Játszott saját és mások filmjeiben. Alapított színházat és filmgyártó társaságot. De mindenekelőtt rendező volt. Szilaj fantáziájú, merészen álmodó zsonglőrje annak a német filmnek, melyet rajta kívül Werner Herzog és Volker Schlöndorf neve fémjelez. Negyvenegy filmet alkotott, amelyek közül az 1979-es Maria Braun házassága a legjobbak közé tartozik. Kicsoda ez a Maria Braun? Kezdetben szerencsétlen fiatalasszony, aki még egy napot sem él együtt a háború vége felé elvezényelt férjével. Egy darabig hazavárja, aztán elszegődik bárhölgynek egy amerikai tiszti mulatóba. Ettől kezdve élete két vágányon fut. Hétköznapi morálja: a feltétlen, gátlástalan és célratörő önérvényesítés, az irgalmatlan hajsza a jólétért; az egyre jobb létért. Miközben magában őrzi, félti szívbéli hűségét az időközben visszatért, a — helyette — börtönben lévő férje iránt. Ahogy azonban múlnak az évek, egyre inkább létalapját veszti e hűség, s válik értelmetlen rögeszmévé. Miért lett e boldog hűség rögeszmévé? Mert összeegyeztethetetlen a hétköznapok jobb létért folytatott irgalmatlan harcaival, vagy hiú ábránd volt csupán, amit a valóság leleplezett? A rendező inkább az előbbit sejteti. A film elején, kihallgatása során Maria Braun még különbséget tud tenni aközött, hogy a férjét szereti, a szeretőjét pedig kedveli. De az önérvényesítés etikán és érzelmeken túlra vető eseményeiben elveszíti e különbségtételhez szükséges törékeny emberi készségét és boldogtalanná válik. Férjéhez való hűsége tudatának jelensége csupán, nincs köze hétköznapi, valóságos életéhez. Ezért mindaz, amit azért tett, hogy majdani közös életük férjével gördülékeny, gazdag és teljes legyen, híjjával találtatik bárminemű moralitásnak. Az egykori igaz szenvedély nem szabadíthatja meg e hamissá torzult életet értelmetlenségétől. így válik szükségszerűvé — Fassbinder etikája szerint — a Maria Braun halálát okozó véletlen baleset. Könyörtelen ítélet ez — s mivel parabola e film, nem a fantázia formálta asszony, hanem — a nyugatnémet történelem gazdasági csodának nevezett periódusa, s annak következményei fölött. Elgondölkodtató Fassbinder utolsó interjújának egy szakasza e filmjét nézve: ,,Társadalmunkban az élet rémesen szabályozott. Sok pont és vonal van, ahol már nem szabad megtenni valamit. Amelyhez már a közeledés is veszélyes. Ez az egész már kialakult korlátozásokból álló rendszer. Most csak azt lehet megkísérelni — és ennek egyetlen eszköze a fantázia —, hogy irányítsuk a korlátozások rendszerét. Talán egyszer lesz lehetőség e határok megszüntetésére. A fantázián kívül semmi más eszközzel nem lehet ezt elérni, s utána azt állítani, ezután minden csodás lesz.” A történelem azt mutatja, hogy a művészek fantáziája és az Istenhez ragaszkodók teremtő reménye — vagy éppen fordítva — gyakran egy úton jár. Máskor egymást követik. S ha igaza van a Prédikátornak — „Mindennek megszabott ideje van ..—, akkor könyve harmadik részének szabadversét szabadon folytatva megvan az ideje a fantáziának, és megvan az ideje a teremtő reménynek, és megvan az ideje a forradalomnak is. Fassbinder filmje, művészete több önnön szándékánál, mivel nemcsak a fantáziát, hanem a teremtő reményt is ébreszti. Ez is a szabadulás útjává lehet abból a korlátozásokból álló rendszerből, amely célként és erkölcsként adja a kispolgári tömeg számára a pénzszerzést s a feltétlen önérvényesítést. Donáth László