Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-20 / 8. szám

Richard Wagner halálának századik évfordulója SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT, 1883. február 13-án halt meg az egye­temes zenetörténet egyik legna­gyobb lángelméje, Liszt Ferenc kortársa és barátja, Richard Wagner. 1813. május 22-én Lipcsében született, Johann Sebastian Bach templomában, a Tamás-templom­ban keresztelték meg. Színész­környezetben nőtt fel: mostoha­apja Ludwig Geyer színész-festő­író. Fiatal éveit Drezdában, Lip­csében tölti. A német nemzeti opera eszméjét Mozart halhatat­lan és Weber élő példája plán­tálta belé. Beethoven szimfóniái­nak hatására írja első kompo­zícióit. Már 20 évesen saját lábára áll, kezébe veszi a vándorbotot, pon­tosabban a karmesteri pálcát. 26 éves korában már két opera kí­sérlet, és egy szerencsétlen házas­ság áll mögötte. 1839-ben hitele­zői elől kénytelen szökni Rigából. Kalandos tengeri úton Párizsba megy, a Rienzi című operájának egy befejezett részletével Itt sok Csalódás várja. A párizsi két esz­tendő feltárja előtte a világváro­sok nincstelen művészeinek éle­tét. Ez a társadalom, Heine szavai szerint, „az összeköttetések és hátsó lépcsők világa”. Ez a kör­nyezet kordont feszít a társaság és művész-szórakoztatói közé. Wagnernek egyenlőre nincsenek határozott szociális, filozófiai, for­radalmi gondolatai. De érzi, hogy szembe kell szegülnie ezzel a pénzéhes társadalommal. Meyberbeer diadala és az olasz opera csillogása megerősíti gon­dolatait, az opera sajátos német útjáról. Figyelme a német mon­dakincsre terelődik, és így talál rá maga opera-világának nagy té­májára. A „BOLYGÓ HOLLANDI” TÖRTÉNETÉT Heinétől ismeri, személyes élményeket a viharos tengeri úton szerzett hozzá. — Udvari karmesterként Drezdába kerül. Itt mutatja be a „Tann- häuser”-t. Itt éli át az 1848—1849- es forradalom eseményeit. Magá­val ragadja őt a történelmi idők forgószele. Beadványt készít, amelyben az udvartól független színházat követel és a drámaírók — zeneszerzők nemzeti szövetsé­gének létrehozását javasolja. Nyilvános beszédben száll sikra a szász köztársaság kikiáltásáért. Részt vesz a május 3-i fegyveres felkelésben. — A forradalom le­verése után családjával Weimar - ba, Liszthez menekül, és segítsé­gével Zürichben telepedik le. Ba­rátai, mindenekelőtt Liszt támo­gatják és viszik diadalra a „Boly­gó hollandit”, a „Tannhäusert” és a „Lohengrint”. 1864 hozza meg a váratlan kedvező fordulatot: amnesztiát kap, Lajos király meghívja, és nagylelkű pártfogá­sába veszi. Ugyanakkor lép életbe új szerelem, Liszt Ferenc leánya, Cosima iránt, aki mellett végle­ges és nyugodt otthonra talál. Et­től kezdve az út már felfelé visz, Bayreuth felé, ahol megvalósul évtizedes álma, a színház, amely­ben műveit „ünnepi játékok’’ ke­retében adják elő. 1876 nyarán nyílt meg a „Festspielhaus”, — a „Niebelung gyűrűje” előadásával. Wagner tehát eljut a világhírig. Nincs nála ünnepeltebb művész Európában. 1882 júliusában még megéri a „Parsifal” bemutatóját, de fél év múlva, 1883 februárjá­ban már halott. FOGLALJUK ÖSSZE MUN­KÁSSÁGÁNAK legjellemzőbb vonásait. Minden nagy élmény, már fia­tal kora óta a színpad felől éri. Színdarabot előbb ír, mint zenét. Operája: zenedráma, helyesebben egy mindenfajta művészetet egye­sítő egyetemes műalkotás. Drá­ma, amely felvonásokra és jele­netekre tagolódik ugyan, de nem áll külön zeneszámokból. Wag­ner tehát új zenésszínpadi műfajt teremtett. Á görög dráma mintá­jára a német zenedrámáról ál­modott. A Monteverdi és Gluck által kezdeményezett zenedráma megteremtésének szentelte min­den képességét. Szövegíró és ze­neszerző, először az ő személyé­ben egyesült elválaszthatatlanul. Wagner új műfaji elnevezése­ket ad pl.: Nyitány helyett —• „előjáték”. — Operája nem „ro­mantikus dalmű”, hanem „ünne­pi játék” vagy egyszerűen „cse­lekmény”. A zenekar szerepe nem az éne­kesek kisérése többé, hanem a dráma önálló, szimfonikus jelle­gű kifejezése. Zenekarára jellem­ző, hogy a fafúvókat hármasá­val szerepelteti, a rézfúvók hang­ját a tubával mélyíti el, és zene­karának alapszíneihez a kürtök is hozzátartoznak. Wagner zenéje érzékien szép, hallatlanul sodróerejű, elbűvöl és arra késztet, hogy belévéssük magunkat. . . A legfontosabb talán az, hogy műveiben önmagáról vall. Ö ma­ga a hőse drámáinak Ö az, aki a boldogságot, a megoldást, a meg­váltást keresi. A TELJESSÉG IGÉNYE NÉL­KÜL említsünk végül néhány operát, melyek mind egy-egy ál­lomást jelentettek Wagner életé­ben. A „Tristán és Isoida’’ (1859) — féktelen szerelmi szenvedély ábrázolása. — „Nürnbergi mes­terdalnokok” (1867), az egyetlen vígoperája, sokrétű, eleven kör­nyezetrajzzal. — A „Niebelung” tetralógia (1874), amelyet a szá­zadközép forradalmai inspiráltak aranyon, a birtokláson alapuló világuralom jogtalanságát és válságát ábrázolja. , A nagyszerű befejezés pedig 1882-ben a „Par­sifal”, a főhős alakjában a töké­letes, önfeláldozó, részvétteli sze- retetet ábrázolja ... Gáncs Aladár — KÖSZÖNET,K'Ruttkay-Mik- lian Gézáné, sz. Schneider Mar- gitot január 27-én temették el a Farkasréti temetőben Scholz László ny. lelkész és Missura Ti­bor másodlelkész szolgálatával. A gyóni gyülekezetből mintegy százan vettek részt volt papnéjuk temetésén. A gyászoló család há­lával köszöni meg az írásban és szóban vigasztalni kívánók, a ra­vatalt virágokkal és koszorúkkal elhalmozó testvéreknek a temeté­sen való jelenlétet, az igaz rész­vétet. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. február 20-án Deák tér de. 9. ((úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 6. H-moll mise. Igét hirdet: Káldy Zoltán. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvendég- ség: Benczúr László. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (.szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar) Ruttkay Levente. Tlialy Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Veöreös Imre, du. 4. Sze- retetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorosksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet te­lep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákoshegy de. 9. Ko­sa László. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Lász­ló. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. ;i. (úrv.) Koren Emil, du. 5. Szeretet- vendégség. Torockó tér de. fél 9. Ko­ren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11.. du. 5. Zenés áhitat és sze- retetvendégség. Pestliidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8.. de. 11. (úrv.). du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Bu­dafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EGY NDK-BELI GYÜ­LEKEZET VISSZAKAPTA RÉGI TEMPLOMÁT A wilmersdorfi gyülekezet az elmúlt év decemberében — helyi lelkész, a presbiterek és hívek munkájával és a helyi állami ha­tóságok támogatásával — ismét a maga szolgálatába vehette a köz­ség templomát. Ezt a templomot a Hitler-kormányzat 1936-ban, vadászház-múzeummá alakítot­ta át. Most a Német Demokrati­kus Köztársaság kormánya — az elmúlt évek eredményes álla­mi-egyházi eszmecseréi egyik eredményeképpen — a tvilrhers- dorfi gyülekezet tulajdonába adta vissza a múzeumként szolgáló templomot, (ena) A LUTHEKÁNIA ÉNEK ÉS ZENEKARA februán 20-án és 27-én délután 6 órakor istentisztelet kereté­ben a Deák téri templomban előadja J. S. BACH H-MOLL MISÉJÉT K özreműködnek: Benczúr Erzsébet, Bercelly Ist­ván, Fülöp Attila, Keönch Bol­dizsár Kuncz László, Mohácsi Judit, Péczely Sarolta, Takács Tamara, Trajtler Gábor. Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÄLDY ZOLTÁN püspök 27-én PINTÉR KÁROLY lelkész „Aki a bűnt cselekszi, az az ör­dögtől van, mert az ördög cselek­szi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy le­rombolja az ördög munkáit” (ÍJn 3, 8). VASÁRNAP. — „Mert aki meg­halt, az meghalt a bűnnek egy­szer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él” (Rm 6, 10 — Ézs 53, 8 — Mt 4, 1—11 — Zsolt 64). Nem testi halálról van itt szó, hanem radikális döntés elé ál­lít az ige: vagy meghaltunk mindennek, ami gonoszság, ami pusztító, romboló erő,, ami kö­zöny, ami hitetlenség, imátlan- ság, vagyis bűn és élünk Isten­nek. Vagy minden megmarad a régiben s csak áltatjuk magunkat és környezetünket azzal, hogy ke­resztyének vagyunk. „Ó, segélj, hogy életemet Uram, néked szen­teljem, s minden cselekedetemet Kedved szerint rendeljem ...” (448. ének 4). HÉTFŐ. — „Isten reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisz­tusért járva követségben, Krisz­tusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” (2 Kor 5, 10. 20 — Ézs 40, 2 — Jak 4, 1—10 — lMóz 15, 1—21). Zúgolódás, elégedetlenség, felborult lelki egyensúly, szenve­dések. kudarcok, amiket károm­ló szavakkal Istentől kérünk szá­mon, pedig csak kapzsiságunk és önzésünk következményei. Ilyen lelki állapotban, őszinte imádság­ban kérjük Urunk lecsendesíteni, megnyugtatni tudó segítségét. Akarjunk megbékélni Istennel! „Boldog, kinek a béke minden vágya, Aki nyugalmát csak tető­led várja . . .” (457. ének 1), KEDD. — „Ne tervezzetek egy­más ellen magatokban semmi rosszat!” (Zak 7, 10 — Rm 14, 13 — Jak 1, 12—18 — Móz 16, 1—6). Magyarázattal csak. erőtleníteni lehet ezt az Igét. De tanuljuk meg! Kitörhetetlenül vésődjön az emlékezetünkbe, hogy amikor bosszúra gondolunk, amikor meg- bántottságunk visszalizetcsét ter­vezgetjük, amikor konoksággal telítődünk, ez az üzepet átformál­hassa, megtisztíthassa gondolata­inkat, érzéseinket. „Menjünk kéz a kézben, Mint édes testvérek. Le­gyen köztünk béke, Egy szív és egy léleik . ..” (444. ének 4). SZERDA. — ,Az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53, 5 — Gál 6, 14 — Jób 1. 1—22 — lMóz 17, 1'—9). Gondoltunk-e már arra, hogy gyűlölködő, mások becsüle­tébe vágó szavainkért Jézus elő­re szenvedett? Félelem, aggoda­lom, magány, elhagyatottság ér­zése, a magunk, és mások bűnének lelkűnkön égő sok sebe a keresz­ten látható szeretet elfogadása ál­tal eltűnhet, meggyógyulhat! „Jé­zus sebeinek mélye Vigasztalja ielkemet. Minden földi nagy ín­ségben ott látom keresztedet...” 197. ének 1). CSÜTÖRTÖK. — „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fi­út, ahogyan az Atyát tisztelik ” (Jn 5, 22—23 — Ézs 45, 23—24 2Kor 6, 1—10 — lMóz 18, 1—15). Reménység lehet a szívünkben: az fogja megítélni az életünket, aki meghalt értünk a Golgota ke­resztjén. De tudunk-e róla, is­merjük-e őt, elfogadjuk-e tőle a kereszt ajándékát; bűneink bo­csánatát? Tudjuk-e, hogy az íté­letkor csak akkor kaphatunk fel­mentést, ha földi életünket Jézus által irányítva éltük?! „Eljössz! ígérted! S akkor a te néped Fel­viszed Jézus oda ahol téged An­gyalok szentek karában dicsér­het . ..” (52. ének 6). PÉNTEK. — „Térjetek meg ah­hoz, akitől oly messze eltávolod­tatok!” (Ézs 31, 6 — Lk 15, 7 — Lk 22, 31—34 — lMóz 18, 16—33). Lehet távol lenni Istentől úgy is, hogy észre sem vesszük. Csak nem érezzük nélkülözhetetlennek az igét, az imádságot. Meg va­gyunk elégedve önmagunkkal, de tele vagyunk panasszal környe­zetünkre. Minden kell, ami evi­lági, de hitetlenkedve rázzuk fe­jünket az ige Ígéreteire. Van mi­ből megtérnünk! „Mélységes mélyből kiáltok tehozzád Fordul­jon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet, Láza­dó szivem újra cseréled.” (431. ének 2). SZOMBAT. — „Ha Isten ve­lünk, ki lehet ellenünk?” (Rm 8,'31 — 5Móz 32, 10 — Zsid 2, 10—18 — lMóz 19, 12—29). Tá­madhat száz ellenség, gyűlölhet­nek, irigyek serege vehet körül, ha mindezt nem mi provokáltuk ki. akkor Urunk védelme alatt fé­lelem nélkül várhatjuk a szaba­dulást. Ha bízunk Urunk segítsé­gében tapasztalhatjuk, hogy min­den emberi erő megtörik az G ha­talmával szemben. „Támad az ellenség, nélküled végünk, Am a te hű kezed el sose hagy . ..” (449. ének 4). Nobik Erzsébet — RÉGI, használt, 1947 előtti levele­zőlapokat, levélborítékokat. tábori postát veszek. Érdekelnek 1918 előtti helységnévtárak. Cornides bélyegke­reskedő, 1067 Budapest, Lenin krt. 79. — TEMPLOMKERT, magánkért ter­vezést, felújítást, vagy egyéb szakta­nácsadást vállal bárhol az országban evangélikus kertészmérnök. A meg­kereséseket a kiadóhivatal továbbítja. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkány László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1038 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 © 83.0364 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Ki szól? Még a karácsonyi örömszerzés boldog­sága tartotta fogva a szívemet, még a karácsonyi énekek dallama énekelt ben­nem, amikor egy lap címoldalán ezt a kérdést olvastam: ■' — Ki szól az emberiség érdekében? És alcímekben: Veszélyben az emberiség lé­te! És az okozója maga az ember! Valóban! Ki szól az érdekünkben? — ha a veszélyeztető maga az ember? Az éhező milliók, akik máról holnapra élnek? A gazdagok, akik féltik vagyo­nukat, mert egy perc alatt koldusokká válhatnak? A tudósok, akik talán a leg­jobban ismerik a veszély nagyságát és mégis új technológiákat dolgoznak ki? Az egyes államok, amelyeknek felelős ve­zetői tudják, hogy őrült veszélybe sodor­hatják az emberiséget, de mindegyik ta­lál valami mentséget a maga számára? Minden gondolkodó ember fél a nukle­áris háború következményeitől és mé­gis hagyják, hogy a nukleáris fegyverek felgyorsult gyártása a háború rizikóját kritikus pontra hozza. Ki szól az emberiség érdekében? Azt mondják, hogy egy úgynevezett „kis bomba” 70-szer hatásosabb, mint az volt, amelyet Hirosimára dobtak. Egy 330 000 lakosú városban, hatására 240 000 ember pusztulhat el 24 óra leforgása alatt. (Nem emlékszem, hogy lett volna az emberiség történetében olyan esemény, amely egy nap alatt 240 000 ember halá­lát okozta.) Ki szól az emberiség érdekében? Először a nap fényének hétszerese Iái­ható és megvakul mindenki, aki 35 mér- földnyi területen belül feléje fordul. Utá­na a nap forróságának többszöröse oszt azonnali halált, 11 mérföldnyi körzetben harmadfokú égést okozva a sugárhőnek kitett takaratlan bőrfelületen. A forró su­gár 20—50 atmoszféra-nyomással min­dent a földdel tesz egyenlővé. Ki szól az emberiség érdekében? A bonyolult, figyelmeztető jelzőberen­dezések? És ha ezek meghibásodnak, ha a bonyolult computerek nem dolgoznak egyszer össze a jelzőberendezésekkel? Mert a „játékban” egyre többen vesznek részt és a tévedések lehetősége a játéko­sok számával nőhet is! És a betegségek? Amikor az orvosi el­látás lehetetlenné válik. Mégha megme­nekülne is valaki valami csoda folytán, a betegség olyan kiterjedésben ütheti fel a fejét, amilyet az emberiség eddig nem ismert. Az orvos, aki hitet tett az emberi élet megmentése mellett, maga is tehe­tetlen. Ki szóljon hát az emberiség érdeké­ben? — Te! A te bizonyságtételedre van szüksége a világnak. A te hitedre a jó­ban, a te békés magatartásodra a békés életért, a te példádra a mások iránti tü­relemben, a te emberségedre a nagyok előtt, a te példádra, hogyan kell váloga­tás nélkül szeretni, másokért élni, tenni, a te kicsinykeségedben is hegyeket mozgató békehiteddel a rakéták tömegében. A napokban egy öreg ember ült velem szemben a villamoson. Kezében régi, ko­pott aktatáska, kézi varrással foltozott füllel rongyos béléssel. Az aktatáskában két ültetésre váró gyökér kandikált ki, egyébként lapos volt. Elnéztem az öreg ráncos arcát, kidolgozott kezét és elcso­dálkoztam azon, hogy ebben a talajvesz­tett világban, legfontosabb gondja két kis gyökér elültetése. Milyen beszédes bi­zonyítéka hitének ez a két kis gyökér, hitének a jövőben, amelyben zöldellnek a bokrok, mert szerinte nem jöhet halált lehelő, csak éltető meleg. Elegünk volt a háborúkból! A békére vágyók hatalmas serege téged is hív, tégy valamit az emberiség fennmaradásáért ott, azon a helyen, ahová sorsod állított. Ne késlekedj! Sokan menetelünk veled! Gyarmathy Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom