Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-13 / 7. szám
^ öKumené <§> önumené ^ öKumené © Varsóból érkeztem A VARSÓI UTCÁN szinte semmi sem utal a különösebb nehézségekre. A járókelők jólöltözöt-. tek, s láthatóan a táplálkozásukkal "sem lehet nagy baj. A városi forgalom és az utcakép olyan, mint bármelyik fővárosban. A lengyelek nagy része azt mondja, hogy végre kialakult a nyugalom, s ez magában véve is nagy eredmény. Míg egy évvel ezelőtt nem volt meg az élelmiszerjegyek fedezete, most megvan. Húst, zsírt, lisztet, cukrot, csokoládét, mosóport, szappant, cigarettát, alkoholt, cipőt a jegyen feltüntetett mennyiségben lehetett vásárolni. A KERESZTYÉN SZOCIÁLIS TÁRSASÁG fennállása 25 éves jubileuma alkalmából jártam Varsóban. Ennek a szervezetnek három vezetője járt nálunk az elmúlt ősszel ökumenikus Tanácsunk vendégeként. Ez a szervezet a sajátos lengyel körülmények között érthető meg. A római katolikus püspöki kar közvetlenül nem vesz részt a politikai életben. Ellenben három, világi katolikusokból álló szervezet is van, amely összesen 15 parlamenti képviselővel jelenik meg a szejm- ben. A Keresztyén Szociális Társaságnak 5 parlamenti képviselője van, az egyik a lengyel államtanácsnak is tagja. A PAX (béke) szervezet elnöke egyben a minisztertanács egyik elnökhelyettese is. Ez a második katolikus szervezet a béke ügyére koncentrál. A harmadik a Lengyel Katolikus Társadalmi Szövetség, ennek is öt képviselője van a parlamentben. MILYEN IRÁNYBAN működnek ezek a szervezetek? Két konkrét példa. Az új szakszervezeti törvényt a Keresztyén Szociális Társaság képviselői is, megszavazták. Ezt azért érdemes kiemelni, mert ez az egykori Szolidaritás szakszervezet és a Walesa-vo- nal elleni szavazást is jelenti. A Társaság nevében Pilecki képviselő a lengyel dráma felelősévé tette a Szolidaritást, amely sztrájkokkal még jobban szétzilálta a lengyel gazdasági életet. — A másik példa a PAX-szervezet területére vezet, amelynek elnöke Körnender miniszterelnök-helyettes. A PAX is arra törekszik, hogy az egyház határolja el magát a szocializmusellenes erőktől. II. János Pál pápa a béke apostola, azt várják tőle, hogy amikor majd ez év nyarán újra szülőföldjére lép az egyeztetett tervek szerint, a társadalmi megbékélést fogja szolgálni és nem a széthúzást, az ellentétek fokozását. Katolikus részről is hangsúlyozzák, hogy egy lengyel haza van, azt keil építeni, nem pedig lerombolni. Ennek a magatartásnak konkrét jele az, hogy Glemp bíboros sem támogatná Walesa újbóli politikai szereplését. A LENGYEL EVANGÉLIKUS EGYHÁZNAK 70 000 tagja van a 36 miliós országban. A 28 milliós római katolikus és az 1 milliós ortodox egyház után a harmadik, nagyságú egyház, a többi protestáns egyház létszáma egészen kicsi. A Nemzeti Újjászületés Hazafias Mozgalmában (PRON) a lengyel ökumenikus tanácsot az evangélikus püspök felesége, Barbara Narzynski képviseli. Ebben a testületben részt vesznek a római katolikus világi szervezetek képviselői is, a lengyel társadalom más rétegeivel együtt. A lengyel ökumenikus tanács vezetőit Jaruzelski miniszterelnök is fogadta, s megköszönte a protestáns és ortodox egyházak segítségnyújtását a lengyel nemzeti egység kialakításában. A TÖRTÉNELMI MÚLT MÉLY NYOMOKAT hagyott itt is. Lengyelország ezeréves történelmi múltra visszatekintő szuverén ország. A lengyel történelemben különösen akkor vált „nemzeti menedékhellyé” a katolikus egyház, amikor 1790-től kezdve többször is felosztották Lengyelországot, Poroszország, illetve a későbbi német császárság, a cári Oroszország és az osztrák-magyar monarchia között. Ebben az időben nem volt más lengyel szervezet, mint az egyház. Innen érthető a római katolikus egyház népszerűsége, „népegyházi” jellege. Ebben a vallásos és a nemzeti elemek keverednek, ez nem mindig jelent hivő tartalmat, ezt átszövi a hagyományos lengyel nemzeti öntudat is. A MAI LENGYEL EGYHÁZI ÁLLÁSPONTOT Glemp bíboros így fejezte ki egyik beszédében: „Szociológiai kutatásokból tudjuk, hogy a nemzet tömegei a kapitalizmust egyáltalában nem akarják, ugyanúgy nem kívánják a fennálló nemzetközi szerződéseket sem megszegni. Az emberek sokféle kérdéssel fordulnak az egyházhoz, amelyek lényegében abban összpontosulnak: hogyan tudjunk reménykedni, milyen utón járjunk, hogy életenergiánk ne vesszen bele a letörtségbe és csüggedésbe? A válasz nem könnyű. Az egyház osztozik a nemzet terheiben és fájdalmában. A legutóbbi lengyel események bizonyos adag optimizmusra bíztatnak. A keresztény ember sohasem lehet összetört és kétségbeeső. Van reménysége. Minket Isten erősít meg. Ő adta a kereszténységet, amelyből erőt meríthetünk a bizalomra és a reménységre, nemzetünk jövője iránt. A mai depresszió, gyengeség, összeomlás, Krisztust tagadja meg. Az irgalmas Isten, akihez imádkozunk, nehéz körülmények között is meg fogja őrizni nemzeti egzisztenciánkat.” Glemp bíboros a római katolikus püspöki kar elnöke, egyik krakkói beszédében destruktív és romboló erőkről is szólt, amelyek ellentétet akarnak szítani a püspöki kar tagjai között, hogy ezzel is nehezítsék a kibontakozást. ELISMERÉSSEL SZÓLT Adam Lopatka egyházügyi miniszter az egyházak hazafias magatartásáról. A válság gazdasági jellegű, de ugyanakkor politikai, társadalmi, sőt erkölcsi értékekről is szó van, s az egyház sokat segíthet az emberi együttélés rendjének, az emberek egymás iránti bizalmának a helyreállítása terén. Reménységét fejezte ki, hogy a szocialista állam erőfeszítéseit továbbra is támogatni fogják a lengyel egyházak az aktuális nehézségek leküzdésében. Ottlyk Ernő Baranyi Ferenc: Nem tudom Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról, nem macska-kényes renyheségről, amely puhán körüldorombol, nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom: nem nyugalomról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy nem a módról, nem kacsalábon forgó házról vagy bankban őrzött pénz-halomról, nem tudom, miről szól az élet, , csak azt tudom, hogy nem a módról. Nem tudom, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy tétlen fázom, ha álmos bódulatban élek s békémet restséggé alázom, nem tudora, miről szól az élet, csak azt tudom, hogy tétlen fázom. De bármiről szóljon az élet: az ember nem lehet magában, a társtalan, csupasz remények didergésében pusztulás van. Bármiről szóljon is az élet: az ember nem lehet magában. (Megjelent a költő HÉTKÖZNAPI ISTENHOZZÁD című kötetében 1982-ben.) Most a kántorokon a sor Szép ajándékot kapott egyházunk a múlt év karácsonyára. Megjelent az új énekeskönyv. Azóta már eljutott a gyülekezetekbe és elkezdődött az újjal való ismerkedés. Ennek szükségét érezve gyűlt össze január két első szombatján a Bács-Kiskun Egyházmegye lelkészeinek és kántorainak gyülekezete előbb Kiskőrösön, majd Dunaegyházán, hogy közösen, szakszerűen foglalkozzanak az új énekeskönyvvel. Most a kántorokon van a sor, hogy a jól megszerkesztett, minden istentiszteleti szükségletet gazdagon kielégítő énekeskönyv átmenjen a gyakorlatba és ugyanúgy hozzánőjjön híveinek szívéhez, mint eddigi énekeskönyvük. Szükséges, hogy lelkész és kántor együtt készüljön7 minden istentiszteletre — volt az egyik megállapításunk. Jól meg kell vizsgálni minden alkalommal, hogy az énekeltetni kívánt dallam nem változott-e részeiben vagy egészében. Az ilyen dallamokat előbb meg kell tanítani. A másik lényeges tanulság volt, hogy lelkésznek és kántornak előre kell gondolkodnia, terveznie. Meg kell vizsgálni az énekvers liturgia-rendeket és már előre tanítani kell azokat a dallamokat, melyek az egyházi év folyamán majd előfordulnak. Sok szó esett az új énekek tanításáról, arról, hogy nem szabad itt sem „sokat markolni”, mert akkor fogjuk a „keveset”, ha se- kélyes, eredménytelen lesz a dallamok ismerete. Inkább keveset de jól és pontosan! Végül a kántorok orgonajátékáról, a korá- lok kíséretéről esett szó, mert a korálkönyv csak később jelenik meg. A -lelkészek pedig örömmel vállalták, hogy az énektudással együtt énekmeditációkat is tartanak, a költői szövegek tartalmi elmélyítésére. Mindkét alkalmat az egyházmegyei zenei előadó, e sorok írója tartotta: Tóth-Szöllős Mihály AZ ÜJTESTAMENTUM ÜJ SVÉD FORDÍTÁSÁRÓL Az új Evangélikus énekeskanp Püspökeink körleveléből Az elmúlt hetekben Sajtóosztályunk megküldte gyülekezeteinknek az új énekeskönyv megrendelt példányait. így lehetővé vált, hogy a Lelkipásztor novemberi számában közölt útmutatást követve lelkészeink megismerkedjenek az énekeskönyvvel, megismertessék azt a gyülekezetekkel, használják bibliaórákon és egyéb alkalmakon. Az énekeskonyv istentiszteleten való bevezetése egységesen 1983. február 20-án, böjt 1. vasárnapján történik. E vasárnaptól kezdve az Evangélikus énekeskönyv egyházunk hivatalos énekeskönyve. Az istentiszteletek rendje is az énekeskönyvben rögzítettek szerint legyen. Ahol eddig az énekverses (ún. Raífay) rend volt használatban, ott az énekszámtábla második sorába kerüljön az énekvers-kol- lekciók száma 1—10-ig. (Böjt első vasárnapján pl. a 3. sz. rend használandó.) Ahol az ún. liturgikus rend volt eddig használatban, ott a „B” rend szerint tartsák az- istentiszteleteket. (Ismert dallamokkal való lejegyzése a 14. sz. alatt található.) Az énekverses rendről a liturgikus rendre csak ott térjenek át a gyülekezetek, ahol ezt alapos előkészítés és tanító munka előzte meg. Buzdítjuk lelkészeinket, minél több alkalommal szolgáltassák ki az Úr szent vacsoráját. A gyakoribb úrvacsoraosztás alkalmaira számítva adtunk mind az énekverses (A), mind a liturgikus (B) rendekben lehetőséget az úrvacsorával egybeépített istentiszteletekre. Ezekre az összevont formákra vonatkoznak a lapszéli utaló jelzések. Továbbra is érvényben marad az a rendelkezésünk, amely szerint gyülekezeteink vasárnaponként és ünnepnaponként egy istentiszteletet kötelesek a teljes rend (A vagy B forma) szerint végezni, úrvacsorával vagy anélkül. A teljes rend helyett a rövid rendet (C) csak indokolt esetben használhatják pl. szórványban, vagy ahol a közlekedési lehetőségekhez kell igazítani az istentiszteletek időtartamát. Az új énekeskönyv bevezetése napjától a régebbi énekeskönyveket ki kell vonni a használatból. Párhuzamosan az újjal a régebbi énekeskönyvek egyike sem használható. Mivel a Korálkönyv megjelenése csak 1983 első negyedében várható, és mivel sem a kántorok az új korálkönyvi letéteket, sem a gyülekezetek az új dallamokat egyik vasárnapról a másikra megtanulni nem tudják, lelkészeinknek és kántorainknak tnegküldtünk egy jegyzéket, amely útmutatást ad arra. hogy az énekeskönyv énekeit milyen eddig ismert dallamra lehet átmenetileg énekelni. E jegyzék használatával az átállás bármely gyülekezetben zökkenőmentesen megvalósítható. Mint már előbbi körlevelünkben is jeleztük, az énekeskönyv bevezetésével együtt az „Ámen” éneklése egységesen egyszeres lesz. Az istentiszteleteken gyülekezeti énekként a VI. fejezet énekei, vagyis a bibliaórai énekek nem tűzhetők ki. Az új énekeskönyv bevezetését az azt megelőző vasárnapon, 1983. február 13-án szószéki hirdetésben adjuk a gyülekezet tudtára. A budapesti Antifasiszta Nagygyűlés margójára Nem tudom, mennyien férnek be a kőbányai Pataky István Művelődési Központ nagytermébe, de január 27-én szűknek bizonyult a helyiség, s még szűkebb lett volna, ha a főváros emlékező-népét kellett volna bezsúfolni ide, vagy egy érzelmében és egzisztddíiájá- ban megbántott nemzedék előtt kellett volná megnyitni a kapukat. Mert Budapest népének jelentős része átélte a fasizmus borzalmait születése napjaitól haldoklásáig, átélte a történelem megbocsáthatatlan tévedését egészen addig a pillanatig, amíg sírjába rántott bennünket is a háború utolsó felvonásakor. Pedig az áldozatok már jelen sem tudtak lenni. Csak emlékük gyötörte az élők lelkiismeretét, holott mi élők is nem egyszer az örvény szélén táncoltunk s kapaszkodtunk a szalmaszállá vékonyodott reménységbe, az életbe. KÉT NEMZEDÉK sorjázott Beethoven Sors-szimfóniájának dorombolásé közben a teremben. A fiataloké, akik csak a történelem- könyv lapjairól tanulhattak valamit a világ egyik legnagyobb drámáját előidéző „izmusról”, s az idősebb nemzedéké, amelynek lelkén még mindig ott éktelenkednek a fasizmus megalázó korbácsütéseinek lila foltjai. Én a fiatalok arcát kémleltem. Kiül-e ezekre az arcokra az iszony, a félelem, a felháborodás, egyfajta érzelmi vihar, ha csak számokban, életek pusztulásában mérjük fel a fasizmus lényegét. Mert mi, idősebbek még mindig belesápadunk, belereszketünk, ha meghalljuk az iszonytató számokat és azt hiszem, a nyomasztó múlt elkísér bennünket a sírig. A fiatalokhoz kíméletes volt Isten, új világba születhettek. Viszont az ötven éves évforduló már az ő vállaikra helyezi a felelősséget, tőlük várja el, hogy meg ne ismétlődjék 1933. A NAGYGYŰLÉS PROGRAMJÁNAK mozaikkockái egyetlen harsogó képpé álltak össze: soha többé fasizmust! Ezt célozta Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének beszéde, és ugyanezt fejezték ki a felszólalások is. Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke, dr. Káldy Zoltán, az Evangélikus Egyház püspök-elnöke, — akinek a felszólalását lapunk teljes terjedelemben ismerteti, — Pintér Mariann, az ellenállási mozgalom kiemelkedő harcosa, Gobbi Hilda színművész, az ellenállási mozgalom kiemelkedő személyisége és Horváth János, a Magyar Televízió osztályvezetőjének felszólalása is. Mondom, fürkésztem az arcokat, szerettem volna a lelkek mélyvizeiben búvárkodni. És ha e kurta idő alatt ez kevésbé sikerült is, egy mozzanat emlékezetes marad: a gyűlés résztvevői, fiatalok és idősek egy órára elfelejtettek nevetni, mosolyogni. A lelkeket szorongató csend, a múltba révedő tekintetek önmagukért beszéltek. Egy órányi időre akarva-akaratlanul el kellett zarándokolni a tömegsírokhoz, gázkamrákhoz, haláltáborokhoz, s egy több, mint hatvan országra kiterjedő háború véres csatamezőire, ahol ötven millió ember vesztette életét. A zarándokcsapatban ott voltak az egyházak képviselői is és szép számmal a hívők, akiknek szívében halkan formálódtak az imádság szavai: „szabadíts meg minket a gonosztól”. S ha már a múltunkat el kellett szenvedni, legalább a jövendőnk ámenje legyen más. R. P. j hónapokig terjedő időben töbt i mint kettőezernégyszáz cikk je- - lent meg a különböző sajtóorgá \ numokban: az új fordítást bírál . va vagy értékelve. (Svéd Egyház r Hírszolgálat) Az 1981-ben megjelentetett ú fordítású Üjtestámentum olya nem várt sa-itóvisszhanggal talál kozott, amelyre a svéd viszonyo között száz év óta nem volt példé Az elmúlt év auguszüus-viovembe AZ EISENACHI LUTHER-HÄZ ÜJ GONDNOKA Csöndes ünnepséggel búcsúztak el az elmúlt év novemberében az eisenachi Luther-Ház gondnokától (kusztoszatól), Helmut Quardongtól és iktatták be hivatalába Heins-Dieter Meistert. Az eisenachi Luther-Ház, mint a nagy reformátor egyik emlékhelye egyszerre gyűjteménye Luther Márton és a reformáció helyi relikviáinak és a protestáns papi családok nagy személyiségeire emlékeztető állandó kiállításnak. (Glaube und Heimat)
