Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-18 / 51. szám

JTulálkasás huszonkét év után,

Kínai egyházi vendégek látogatása

TING ANGLIKÁN PÜSPÖK

A lelkéss ádventje

ELŐSZÖR MEGHÖKKENTETT A NÉKEM ADOTT TÉMA: lelkész ádventje? Hiszen a múló évek, évtizedek során összeforr gyülekezetével a lelkész. Ideje, ereje szeretete és szolgálata azok köré fonódik, akiket Isten reá bízott. Ez a normális helyzetünk. Gondolataink emberek örömét vagy bánatát ölelik körül. Állandóan arcok villannak elénk, akiknek sorsukat ismerjük. Nyugtalan éjszakáink megtelnek gyógyíthatatlan kisfiú sírásával, kifosztott asszonyka keserűségével, elhagyott öregek panaszával. Tépelődünk, hogyan lehetne kiszabadítani a házaspárt az alkohol rabságából, zavaros téveszméiből miképpen tudnánk azt a fiatalt kigyógyítani és új életre segíteni... száz és száz ember gondja-baja. Ázoké, akik előttünk sírtak vagy káromkodtak, fölöslegesen fújták panaszaikat vagy bántóan dicsekedtek mások rovására. Emberek, kicsik és nagyok, akikhez naponta visz utunk, akikkel kapcsolatot építünk vagy a meglevőt mélyítjük. Rengeteg tennivaló, a restanciának nincsen vége, hiszen Isten reánk bízta őket és számon is kéri valamennyit. Magánidő? Szabad nap? Hobbi vagy üresjárat? Gonoszak a napok, ami elmúlt, nem tér vissza, sietni kell. A feladatok nem fogynak, sőt egyre számosabbak és nehezebbek. Szolgatársaimmal együtt ízelítőt kapunk az apostoli élményből: ki beteg, hogy én ne szenvednék vele? A közösség minden terhével és örömével lelkészi életünk mindennapi titka. Egyre inkább elfelejtkezni magunkról és ténylegesen a gyülekezetben, a gyülekezettel élni. A gyönyörű, apostoli többesszám: „mi!”

FORGATTAM TÉMÁMAT ESZEMBEN-SZÍVEMBEN és egyszerre világossá lett előttem, hogy ennek az apostoli, nagyszerű többesszámnak feltétele és kísérője a személyes kapcsolat, drága Urammal való személyes közösségem, az egyéni, belső szobám. Élesebben, mint valaha, felismertem: amikor megfáradtam, elkeseredtem, annak mindig személyes kapcsolatom lazulása volt az oka. Nem az emberek keményedtek meg, nem a szálak gubancolódtak össze ki- bonthatatlanná, nem máson és nem másokon múlt — egyedül rajtam. Annyira siettem elvégezni napi feladataimat, hogy elmaradt egyéni Biblia-olvasásom — hiszen oly sok textus várt kidolgozásra — és miközben alig értem végére a másokért mondott imádságaimnak, észrevétlenül elfogytak kéréseim, hogy legyen erőm, türelmem, szeretetem és reménységem. Nem a rohanás, néha szinte haj- szoltság, nem a memória zavara, hanem az. egyéni kontaktusom erőtlenülése okozta, hogy megfeledkeztem betegről, megbeszélt találkozóról, egyeztetett dátumról. Régen borított el ennyire a szégyen. Pedig hányszor emlegettem másoknak a lutheri tanácsot: ha sok a dolgod, hosszabban és alaposabban imádkozzál. Az apostoli többesszám: „mi” hihetetlenül gyorsan lelszürkül, ha elhanyagoló- dik a személyes: „én”.

ÍGY ÉRTETTEM MEG TÉMÁM IGAZÁT: van a lelkésznek is ádventje. Pontosan: elkezdődött újra az én ádventem. Meggyőzően igazzá vált újra számomra, hogy bármennyi is a dolgom, ima-életem kárára nem takaríthatok időt. Bármennyi textusról is kell szó- lanom, nem nélkülözhetem az egyéni bibliatanulmányomat. Bármennyi testvérem részére kérem és munkálom Jézus érkezését, először szívembe és otthonomba kell őt hívnom. A régi tapasztalatom megújult, hogy csak Jézustól érdemes indulnom emberekhez. A nekem adott békesség hitelesíti békéltető szolgálatomat. A szívemben élő reménység törheti át egyedül a kilátástalanság sötétjét másokban. Először én egyek és igyák, akkor adhatok másnak életkenyeret és élővizet. így lett újra személyes ádventem. Már az induláskor jelentkezett a változás. Nincs kapkodás, nem fájdul meg a gyomrom az idegességtől. Másoknak, is , feltűnt, hogy' türelmesébb lettem. Hiszén ádventem Jézus érkezéért jélerlti személyesen hozzám. Előtte szép rendbé igazodtak napi teendőim, az időm is mintha megsokasodott volna. Minden fontosra telt és telik.

az Advent egyszerre jelent érkezést és várakozást. Jézus mindig újra érkezik és öt mindig újra várhatjuk. Nem hagy cserben. Elég néhány ügyetlen, szégyenkező hívó szó és jön. Érkezése bűnbocsánat. így naponta újra kezdődik életem és szolgálatom. Megtelik a megújuló jelen ajándékaival és megbízásaival. S egyre forróbb a várakozás Jézus érkezésére, amikor majd mindent betölt és elhozza a teljességet. Életkortól függetlenül így újul meg lelkészi életünk, bátorrá lesz bizalmuknnk és kívánatossá a gyönyörű holnap, hiszen a legszebb még hátravan. Amint az édesanyának, úgy a lelkésznek is az utolsó szívdobbanásig tart szolgálata. Nem kegyes ábránd és csalóka reménység ez, hiszen Jézusunk érkezése naponta megújítja erőnket és „szárnyra kelünk, mint a sas”, most már futhatunk is, mégsem fáradunk el, mindenre van erőnk Jézusban! Hogyan lehetne a világnak ádventje élő egyház nélkül? Hogyan lehetne a regionális és univerzális egyháznak ádventje élő gyülekezet nélkül? Hogyan lehetne a lokális gyülekezetnek ádventje élő, a feltámadás erejéből táplálkozó lelkészi szolgálat nélkül?

NEM SZABAD FELEJTENÜNK, A VILÁGÉRT VAN MINDEN, „ők” is várják az ádventet. Az érkező Jézus útja az egyház szolgálatában vezet hozzájuk, ha összeforr szívünk az apostoli „mi” élményében. Ennek kezdete, ha végre „én” újra átélem az ádventet. Lelkész az ádventet. Lehetséges, mert „ő” megígérte érkezését.

Balikó Zoltán

Köszöntjük a hetvenöt éves Frenyó Vilmos professzort

ÉS KÍSÉRŐJE, Han Wenzao, a Kínai Keresztyén Tanács képviselői az NDK-beli Luther ünnepségekről hazatérőben, november 13 —19. között, rövid látogatást tettek Magyarországon. A vendégek előadásokat tartottak a debreceni kollégiumban és a budapesti Ráday kollégiumban a környékbeli református lelkészeknek. A Debreceni Református Teológiai Akadémián Ting-püspök ünnepélyes keretek között ismét megkapta először 1958-ban kiállított tiszteletbeli doktori oklevelét, mely a kínai kulturális forradalom viszontagságai között elveszett.

Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is fogadta a vendégeket. Az ökumenikus Tanács elnöksége pedig az ökumenikus munkával foglalkozók körében folytatott eszmecserét a kínai testvérekkel.

A KELENFÖLDI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET TANÁCSTERMÉBEN budapesti lelkészek, presbiterek és érdeklődő gyülekezeti tagok minden ülőhelyet elfoglaltak november 18-án, amikor Ting püspök beszámolóját tartotta.

Káldy Zoltán püspök-elnök üdvözölte a vendéget, aki már korábban ismételten járt hazánkban, s kinek alakja ezért sokfelé ismert egyházunkban. Az elmúlt években nagyon kevés kapcsolatunk volt vele, sőt olyan hírek is érkeztek, melyek komoly aggodalomra adtak okot. Istennek legyen hála, hogy a súlyos próbák idején megőrizte kínai testvérünket.

AMINT TING PÜSPÖK ELMONDOTTA, utoljára 1961-ben járt Magyarországon. Az elmúlt 22 év során a világ- és a kínai belpolitikai helyzet akadályozta a kapcsolattartásban, mely most lehetővé vált. örvendetes tény, hogy Kínában a köztársaság kikiáltása (1949) óta máig hétszázezerről hárommillióra növekedett a protestáns keresztyének száma. A római katolikusok száma körülbelül ugyanennyi.

Az egyik legdöntőbb különbség az európai, és így a magyarországi, valamint a kínai keresz- tyénség között, hogy ott a keresztyén hitnek sem a történelemben, sem a kultúrában nincsenek mély gyökerei, hanem hosszú ideig idegen vallásnak tekintették. Ezért tartják fontosnak, hogy kínai módon, a kínai kultúrába ágyazottan hirdessék a keresztyénséget. Továbbra is ragaszkodnak elvükhöz, — melyet angolul Three Self Movement-nek neveznek, — hogy önkormányzatuk legyen, önellátók legyenek és maguk végezzék az igehirdetés és misszió munkáját.

Ma már elmondhatják, hogy a tíz évig tartó kulturális forradalom korszaka mögöttük van. Egészen egyszerűen szólva, szélsőbal- oldali mozgalom volt ez, melyet egy forradalmi szakértő találóan így jellemzett: mielőtt bármit döntesz, lépj hármat balra! Vezetőik az állandó forradalomban, az állandó változtatásban hittek. Ami tegnap forradalom volt, arra ma már ellenforradalomként tekintettek. így lettek a tegnapi vezetőkből mára ellenségek. Nevével ellentétben a kulturális forradalom kultúraellenes és an- tiintellektuális volt. A külföldi kapcsolatok is gyanúsakká lettek. Mindennek következményeként a vallásos embereket nem tekintették jó állampolgároknak, mindenféle templomot, mecsetet, vallási épületet bezártak, sok Bibliát elkoboztak és megégettek. A nankingi teológiai főiskola a vö- rösgárdisták helyi központja lett.

Visszatekintve erre a tíz évre, Igyekeznek meglátni a kulturális forradalom jó oldalait és eredményeit is. Az egyik gyümölcs az az általános felismerés, hogy saját maguk okozhatják az emberek és országok a legnagyobb kárt maguknak. A kulturális forradalom nagy ár volt ezért a tanulságért, de reménységük szerint nem volt hiába. A megpróbáltatások ideje a keresztvénekre is hatott. Közelebb kerültek egymáshoz és jobban összetartanak. Ebben az időben nem voltak gvülekezeti épületeik, de találkoztak az otthonokban. Nem voltak templomi igehirdetések, de kialakult egy bibliás keresztyénség. Bibliák sem nagyon voltak, de kívülről tanultak

Ting püspök

meg részeket vagy hosszú szakaszokat másoltak le belőle maguknak. Előtérbe kerültek a laikusok, és elmosódtak a felekezeti határok.

A körülmények és a hivatalos kínai politika ma már vissztértek normális medrükbe. A kulturális forradalom ideje elmúlt. Az utóbbi években a templomok nagy részét megnyitották, a legutolsó négy évben 1100 protestáns templom nyílt meg. S ma már nem vádolják és nem is lehet azzal vádolni a keresztyéneket, hogy a Nyugat befolyása alatt állnak.

A jelen problémái elsősorban abból adódnak, hogy a protestánsok kis egyházat alkotnak egy hatalmas kiterjedésű és óriási népességű országban. Nincsennek már különálló egyházak, de még nem lehet egyesült egyházról sem beszélni. Az eseményeket sem visszaforgatni nem tudják, sem siettetni nem akarják: lelkipásztori módon igyekeznek megoldást keresni a felmerülő kérdésekre.

A teológiai képzés az egyik legsürgetőbb feladat. Ez Nanking- ban, Pekingben és az északi országrészben még két további helyen folyik.

Teológiai munkájukban elsősorban három kérdés van előtérben.

Foglalkoztatja őket, hogyan lehet Jézus Krisztus páratlan voltát a világ és a kultúra lebecsülése nélkül hirdetni (krisztoló- gia); milyen következményei vannak annak a ténynek, hogy növekvő egyházban élnek (evangé- lizáció), és végül, milyen formák között és milyen szervezetben éljék a kialakult felekezet nélküli keresztyénséget (ekkléziológia).

Érdeklődéssel tekintenek a szocialista országokban élő egyházakra, hiszen nemcsak a hitük közös, hanem közösek a feladatok és közös a társadalmi rendszer is. Azzal, hogy a {lémet Demokratikus Köztársaságban részt vettek a Luther ünnepségeken, ezt követően pedig eljöttek Magyarországra, újra fölvették a kapcsolatok megszakadt fonalát. Remélik, hogy közelebb kerülhetünk egymáshoz és tanulhatunk egymástól. Ebben a reménységben testvéri szívvel mi is osztozunk.

Dr. Frenyó Vilmos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényélettani Intézetének nyugalmazott professzora, a biológiai tudományok doktora, számos magas tisztségnek betöltője és kitüntetésnek birtokosa, hazai és nemzetközi szinten elismert tudós, az egykori Fasori Evangélikus Főgimnázium diákja, majd később tanára is volt. A természet világának szeretetét is kiváló tanáraitól, dr. Bogsch Lászlótól és dr. Tasnádi Kubacska Andrástól sajátította el. Később tanári minőségben részt vett a nagytar- csai Evangélikus Népfőiskola munkájában is. Tudományos munkásságát és oktatói tevékenységét mindig áthatotta mély embersége és hite. Már fiatalon részt vett a keresztyén fiatalok evangéliumi mozgalmában, hitéről, amelyben a természettudományos gondolkodás és a hit egymást egészítették ki, írásaiban és tetteiben mindig bizonyságot tett. írásai evangélikus egyházi lapjainkban is megjelentek és megjelennek. A rádióban és televízióban népszerű természettudományos műsorokban tanítja bölcs derűvel a fiatalokat és felnőtteket. Ma is rendszeres igehallgató és szolgálatra mindig kész testvérünk, aki mind a természet világában, mind az emberi életben Isten bölcsességének és szereteté- nek nyomait látja és hirdeti. 75. születésnapján olvasóink nevében is szeretettel gratulálunk, tovább) életére és munkálkodására Isten gazdag áldását kérjük.

Szirmai Zoltán

Reuss András

Áprily Lajos:

AZ EN CSODÁM

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.

Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezerp ennyit int:

Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt, mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném, s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok, menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrű delejét pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,

fejed a Nap felé fordítanám,

fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe —

S én visszahullnék ember-életembe.

(Megjelent a költő MEGNŐTT A CSEND című kötetében, 1972-ben)

Béke Istennel — béke a világban

(Folytatás az 1. oldalról)

szolgálatának lényeges része a szeretet konkrét szolgálata a teljes emberi életért: a lelki kenyérért és a mindennapi kenyérért; az örök életért és az emberséges földi életért; az Istennel való békességért és a fajok, népek közötti földi békéért. Szívből örülünk ennek a fejlődésnek és erősíteni akarjuk azt további szolgálatunkkal.”

Az egyházkerület élete

A püspöki jelentés ezután az egyházkerület, a nyolc egyházmegye és a gyülekezetek életének részletes ismertetésére tért át.

örömmel és hálaadással adott számot arról, hogy növekedett az istentiszteletek és bibliaórák együttes száma, az úrvacsorával élők száma és igen jelentősen megnövekedett a gyülekezetek anyagi áldozatkészsége, a templomi offertóriumok összege, az egyházi építkezésekre és az egyházi szeretetintézmények támogatására fordított összegek. Ugyanakkor felhívta a gyülekezetek tagjait az igehirdetés, a keresztelés, a konfirmáció, és a hitoktatás, az egyházi eskétés és temetés fokozott megbecsülésére. Beszámolt a jelentés a püspöknek a vidéki gyülekezetekben és külföldön végzett nagyszámú szolgálatáról.

Végül búcsút vett a mennyei Urukhoz hazatért lelkésztestvérektől, a nyugalomba vonult szolgatársaktól és köszöntötte az Egyházkerület tizennyolc új, szolgálatba lépett lelkészét, lelkésznőjét és női lelkészi munkatársát.

A jelentés elhangzása után dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, Komjáthy Aladár református esperes és dr. Fabiny Tibor dékán köszöntötték a közgyűlést, majd a püspöki jelentés részletes vitája, felszólalások sora következett és nyolcpontos határozati javaslatot fogadott el a közgyűlés. Ezután szakelőadói jelentések hangzottak el az Egyházkerület életének legfontosabb területeiről. Végül megválasztották az Egyház- kerület új tisztségviselőit: világi főjegyzővé és egyházkerület! felügyelőhelyettessé Kari Károly egyházmegyei felügyelőt, az Egyházkerületi Tanács új tagjaivá Kiss Attila veszprémi egyházmegyei és dr. Talnay-Knefély Tibor budavári felügyelőt, a Lelkészképesítő Bizottság új tagjaivá D. Koren Emil esperest, az Egyházkerületi Törvényszék új bíráivá Fehér Károly esperest és dr. Sze- pesvölgyi József nyíregyházi jogtanácsost, a Kerületi Számvevő- szék új tagjává pedig Kalácska Béla balassagyarmati igazgatólelkészt. A közgyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget.

N.