Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-11-27 / 48. szám
készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait A ül VASÁRNAP IGÉJE lüiníorm Márk 1,1—5 Az amerikai evangélikussá g rövid története Sorozatunk bevezetésében ecsetelt mai helyzetet — hogy miért van 14 evangélikus egyházi szervezet Amerikában — csak úgy érthetjük meg, ha kis figyelmet szentelünk az amerikai evan- gélikusság történelmének. Az első evangélikusok Eszak-amerikában A kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy Észak-Ameri- kában az első evangélikus istentiszteletet egy Jensen Rasmus nevű dán lelkész tartotta. Történt pedig mindez 1619 karácsonyán a Hudson-öböl (ma Kanada) déli partján, amelyet az odakerült dán és norvég hajósok „Nova Dania”-nak (Új Dániának) neveztek. Ezek úgy kerültek oda, hogy az Ázsia felé vezető északnyugati átjárót keresték, de a tél meglepte őket. Nem egész két hónappal az első isten- tisztelet után Jensen lelkész Nova Dania-ban meghalt, ahogy az expedíció 66 tagja közül 63 szintén elpusztult a sarki hidegben. Az ott lejátszódó eseményekről az Európába visszakerült Muck Jens norvég hajóskapitány Koppenhágában kiadott beszámolójából tudunk. Már a 16. század végén, majd a 17. század elején az angolok megpróbáltak gyarmatokat alapítani a még egyetlen európai hatalom által birtokba nem vett észak-amerikai szárazföldön. Jövendő telepeseket toboroztak és azokat Észak-Amerikába átszállították. Az első telepesek, akik a mai Virginia nevű szövetségi állam tengerparthoz közel eső részeibe költöztek, főképpen anglikán vailásúak voltak. 1620-ban, pár hónappal az első evangélikus istentisztelet megtartása után. a mai Boston város környékén olyan angol telepesek érkeztek Amerika partjaihoz, akik nem anglikánok, hanem a puritán (az anglikán egyház sok tanítását és gyakorlatát nem elfogadó) mozgalom tagjai voltak. Jól megszervezett telepeiket újabb bevándorlók érkezése erősítette, és mint Virginiában, úgy a jelenlegi Massachussets szövetségi állam keleti részében is élénk egyházi élet alakult ki. ser János Ernő személyében evangélikus lelkészhez jutottak. Érkezése azonban a holland református lelkészek körében tiltakozást váltott ki, aminek az lett a következménye, hogy Stuyvesant kormányzó visszaküldte Goetwas- ser lelkészt Hollandiába. Ez lett a sorsa az öt évvel később kiérkezett és evangélikus lelkigondozói munkára vállalkozó diáknak is. 1664-ben azonban az angolok elfoglalták Hollandia észak-ameban — két évi szolgálat után a délebbre levő svéd gyülekezetek egyikébe távozott. Ez azt jelenti, hogy New York városában tényleges lelkészt szolgálatot kifejtő első evangélikus lelkész Magyar- ország fia volt! (Itt jegyezzük meg azt. hogy a pár esztendővel ezelőtt elhunyt Papp János László amerikai magyar evangélikus lelkész, saját indíttatására és közegyházi megbízás alapján foglalkozott Fabritius Jakab életével és szolgálatával.) PROTESTÁNS EURÓPAIAK TELEPÜLÉSEI ÉSZAKAMERIKÁBAN A 17.SZÁZADBAN rikai gyarmatait, és így a hollandok által pár évvel korábban meghódított „Üj-Svédország” is angol fennhatóság alá került. Az új felsőbbség biztosította az evan- gélikusság számára a vallásszabadságot, és a Niew Amsterdamból New York-ká változott város, evangélikus gyülekezete (valamint az attól északra fekvő Albany városé is 1669-ben egy Felső- Magyarországról származó lelkész személyében végre lelkigondozjj- hoz jutott. Fabritius Jakab volt ennek a felvidéki származású lelkipásztornak a neve, aki — azonAz első evangélikus templom 1671-ben épült ebben a városban. Ekkor mái svéd lelkészek gondozták az egyre inkább német evangélikusokból összetevődő New York-i gyülekezetét. Az utolsó köztük szolgáló svéd lelkész egy Németországból érkezett teológust, Falckner Justust eltávozása előtt lelkésszé szentelte, aki húsz éven át, 1723-ig pásztorolta a New Yorkban szolgáló evangélikus egyházközséget. (Folytatjuk) Pósfay György De sem Hollandia, sem Svédország, protestáns hatalmak, amelyek a 17. század európai történelmében fontos szerephez jutottak, nem akartak kimaradni a gyarmatalapítási versenyből. 1623- ban a hollandok megvásárolták az azt birtokló indián törzstől a mai New York belvárosát képező Manhattan-szigetet, és megkezdték a Hudson folyó völgyének a gyarmatosítását, míg a svédek 1638-ban a Delaware folyó torkolata közelében, a mai Philadelphiától délre választottak ki területet telepeseik részére. Az utóbbi azt jelentette, hogy a svéd telepesekkel megjelentek olyan evangélikus lelkészek Észak-Amerika földjén, akik ott hosszabb ideig lelkipásztori munkát végeztek. Torkillus Reorus volt az úttörő neve, aki 1639-ben érkezett Amerikába. A svédek missziói munkát is végeztek. Egyik lelkészük lefordította Luther Kis Kátéját az indiánok nyelvére. Az első amerikai evangélikus templomot is ők építették 1646-ban. 150 év alatt, amíg ezek a gyülekezetek fennálltak, 35 lelkész szolgált azokban. Volt idő, amikor 9 egyházközségben folyt munka az „Ü,j-St)édorszdg”-nak nevezett gyarmaton. A svédek gyarmatától északra levő holland gyarmat legfontosabb városa Niew Amsterdam (ma New York) volt. Bár a hollandok többségükben reformátusok voltak, igen sok holland és más országból származó evangélikus is érkezett ebbe a fejlődő kikötővárosba. Ezek 1657-ben az amszterdami evangélikus kon- zisztórium segítségével GoetwasVékey Tamás: Csak a Béke tart fönn A Lutheránus Világszövetség nagygyűlésére a békétlenség szétzúz, szétolvaszt. Csak a Béke tarthat fegyelmet, és rendet. Dühök porlasztanak vad békétlenségben, s az esztelenségben elvész az erő. Maradandó rendet, csak Ö adhat: Onnan fakadhat virágzó világ ... Soha máshonnan nem jöhet elő: galamb, és olajág. Csak a Béke tart fönn, a békétlenség; szétzúz, szétporlaszt. —HALÁLOZÁS. György András, a pestimrei leánygyüleket presbitere 75 éves korában elhunyt. Temetése október 31-én volt a pestlőrinci temetőben. Jézus szava hangzott: „Ne nyugta- lanködjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énben- nem”. A rádió reggeli műsorában mindig halljuk az ŰTINFORM jelentéseit arról, hogy hol szélesítik az útpadkát, hol javítják az útburkolati hibákat, vagy építenek kapaszkodósávot a közlekedés biztonsága és gyorsasága érdekében. A jó úthálózat a modern élet nélkülözhetetlen feltétele és természetes velejárója. Minden ország komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy az utak minőségét javítsa, áteresztőképességét ■ növelje. Óriási géppark és munkások ezrei dolgoznak nap, mint nap ebben a munkában. EGYSZER ISTEN HULLÁMHOSSZÁN IS MEGSZÓLALT egy különös ŰTINFORM közlemény. Próféták álltak a ..mikrofon” előtt és messzehangzó szóval hirdették, hogy el kell készíteni és járhatóvá kell tenni az Ür útját, meg kell szüntetni az éles kanyarokat és a hirtelen emelkedőket, hogy zavartalan legyen a „közlekedés” Isten és ember között. A felhívás nyomán sokan álltak munkába. A névtelen ezrek közül messze kimagasodik Keresztelő János különös alakja, aki rádöbbent és másokat is rádöbbentett arra. hogy az utat valójában a bűnök torlaszolják el, hogy az ember vétke és hitetlensége teszi járhatatlanná az Űr útját. Ezért hirdette, hogy mindenkinek meg kell térnie, fel kell hagynia a bűn szolgálatával, változtatni kell életstíluson és gondolkodásmódon és lélekben kell megtisztulni, mint ahogy a Jordán vizében megtisztul az ember. így készítette az Ür útját és ezen az úton tanítványai közül valóban sokan elindultak és találkoztak is azzal, aki nagyobb volt Keresztelő Jánosnál, de mindenki másnál is, és aki maga is érkezőben volt: Jézus Krisztussal. ÉS AKKOR ISTEN HULLÁMHOSSZÁN EGY ŰJ ADÁS KEZDŐDÖTT, egy jó hírnek, az evangéliumnak sugárzása arról, hogy Jézus Krisztus, aki megérkezett, maga az ŰT. Ez pedig azt jelenti, hogy biztosítja a „közlekedést” Isten és ember között. Kereszten hozott áldozatávál minden bűn-torlaszt megszüntet és így lehetővé teszi az Istennel való boldog találkozást. Istent keresve hányán törték véresre lábukat járhatatlan utakon, próbálkozván erkölcsi és vallási igazságot szerezni maguknak, míg végül be kellett látniuk, hogy ez az út nem Istenhez, legfeljebb az ön-istenítéshez vezet. S hányán voltak, akik az útszélre maguk tették ki a zsákutcát jelző táblát, mert úgy láttak, hogy reménytelen minden kísérlet: nincs út, amely Isenhez vezetne. Ám felhangzott a jó hír. mégpedig nemcsak „bemondók” ajkán, hanem az „illetékes” személyes bejelentéseként: én vagyok az ŰT! A lehetetlen tehát lehetségessé vált, a járhatatlan járhatóvá, a reménytelen valósággá. MOST. AMIKOR A VILÁG RÁDIÓADÓI ANNYI NYUGTALANÍTÓ HÍRT SUGÁROZNAK, erre a jóhírre figyeljünk, sőt. mint „közvetítő állomások”, ezt a jó hírt adjuk tovább. Ez az információ ránk bízatott. Ezt senki sem mondhatja el helyettünk. Ennek a jó hírnek örömével léphetünk be az új egyházi esztendőbe. Találkozásokkor sokszor hangzik el a kérdés: mi újság, tudsz valami jót? Bátran valljuk és ne szégyelljük: igen. tudok. Jó hírem van! Biztos forrásból értesültem arról, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben és minden várakozásunkat felülmúlva, mégis van egy járható ÜT. Igaz, hogy keskeny és kevesen járnak rajta, de az ÉLETre vezet. Az ádventi hírmondók ezzel a jó hírrel kürtöljék tele a világot! Madocsai Miklós Imádkozziink! Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy eljöttél erre a világra és most is jössz hozzánk, hogy megörvendeztess minket szereteted jó hírével. Kcrünl^. tölts meg minket jelenléted örömével és segíts, hogy hírmondóid lehessünk és hitelesen tanúskodhassunk arról, hogy te vagy az út és nincs más rajtad kívül. Ámen. Megjelent dr. Hafenscher Károly IMÁDKOZZUNK EGYÜTT LUTHERRAL — MA IS című könyve. Ára: 28,— Ft. Kapható a Sajtóosztályon — Császár Mihály, a csesztvei gvüleket hűséges presbitere, a Madách Termelőszövetkezet elnökhelyettese 63 éves korában elhunyt. Temetése október 1-én volt a gyülekezet és munkatársai nagy részvételével. „Mostan bocsátód el. Uram, a te szolgádat beszéded szerint békességben”. — Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet igéje: Rm 13, 11— 14; azi igehirdetés alapigéje: Mk* 1, 1—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 11-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet'■ Dr. Káldy Zoltán püspök. — KISTERENYE. Október 30- án emlékezett meg a gyülekezet Luther Márton születésének 500. évfordulójáról. A különböző szórványhelyekről egybegyűlt hívek közül id. Himes János és fia, Himes Zsolt orgonán Bach-műve- ket adtak elő. Stork Zsolt és Jo- csó hea, valamint Mustó Jánosné verseket mondtak, Oravecz Jánosné citerán Luther-énekeket adott elő. Az anyagyülekezetből Gartai Istvánné Luther életútját ismertette, Gartai István, a gyülekezet lelkésze pedig Lut- he»ről, mint reformátorról tartott előadást. A résztvevők nagy száma és az ünnepély meleg, lelkes hangulata is arról tanúskodott. hogy egyházunk népe menynyire szereti és nagyra becsüli Luthert, és hogy mennyire ragaszkodnak ma is a reformátori örökséghez. — KOPOSVÁR. Reformáció hetében Seben István ecsenyi segédlelkész és Szabóné Piri Zsuzsanna tabi lelkész, a szeretet- vendégségen és reformáció ünnepén Túrmezei Erzsébet szolgált igehirdetéssel és verseivel. Huszonnégy konfirmandus ajkán Luther szavai szólaltak meg. A fiatalok közül Hárs Zsuzsi, Sánt- ha Csilla és Schenk Tünde énekkel, Boldizsár Beáta gitárral tették széppé a gyülekezet ünnepét. — A BÁCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE gyülekezetei október 2-án Soltvadkerten tartották közös emlékezésüket Luther születésének 500. jubileumán. Az ünnepi megemlékezést dr. Prőh- le Károly teológiai tanár, tanulmányi főigazgató tartotta. Előadásában arra mutatott rá, hogy mit tudunk kezdeni ma Lutherral, reformációja, hitvallása milyen erőforrás a mai gyülekezet számára. Az ünnepélyen a kiskőrösi gyülekezet énekkara és a soltvadkerti gyülekezet ifjúsági ének- és zenekara is szolgált. A zárószóban Tóth-Szöllős Mihály esperes köszönte meg az előadók szolgálatát, a gyülekezetek részvételét és bíztatott a luheri örökség megbecsülésére.
