Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-11-20 / 47. szám

Az Európai ökumenikus Információs Munkaközösség konzultációja AZ OROSZ ORTODOX EGY- szolgálatot tehet az enyhülés HÁZ MEGHÍVÁSÁRA október ügyének Európában. Megfogalma- 3—7. között végrehajtó bizottsági zódott az a meggyőződés, hogy a ülést és konzultációt tartott keresztyén kommunikátorok fel- Moszkvában az Európai ökume- adata: ne engedjék érvényesülni nikus Információs Munkaközös- a hidegháború szellemét a nem- ség. zetközi, egyházközi, ökumenikus Munkában az Információs Munkaközösség A konzultáción —, amelyre a végrehajtó bizottságon kívül meg­hívást nyert a szervezet több tag­ja is — kilenc európai országból huszonhármán vettek részt. A ta­nácskozás napirendjén a követke­ző két súlyponti téma szerepelt: az 1984-ben, fennállásának 30. évfordulójához érkező munkakö­zösség identitásának, valamint más nemzetközi, felekezeti és öku­menikus, kommunikációval fog­lalkozó szervezetekkel való együttműködés kérdései. A kon­zultáció a fenti kérdésekre vo­natkozó ajánlásokat dolgozott ki, amelyeket a végrehajtó bizottság az 1984 áprilisában, az NDK-ban tartandó közgyűlés elé terjeszt. A TANÁCSKOZÁS KIFEJE­ZÉSRE JUTTATTA: a keresztyén felelősség által elkötelezett .egy­házi publicisztika Hozzájárulhat az ökumenikus kapcsolatok ápo­lásán túl a bizalom elmélyítésé­hez és különösen a fokozódó nem­zetközi feszültség idején jelentős kapcsolatokat tükröző publiciszti­kában. A KONZULTÁCIÓN MAGYAR- ORSZÁGRÓL dr. Aranyos Zol­tán zsinati tanácsos, Mezősi György, az Evangélikus Élet fe­lelős szerkesztője és Győri Kor­nél, a Békehírnök helyettes fele­lős szerkesztője vett részt. A kon­zultáció tiszteletére Pityirim vo- lokalamszki érsek, az Orosz Or­todox Egyház Kiadói Hivatalá­nak vezetője, a Munkaközösség Végrehajtó bizottságának tagja fogadást adott, amelyen megje­lent a Szovjetunió Miniszterta­nácsa vallási ügyekkel foglalko­zó hivatalának több vezető mun­katársa, továbbá a Moszkvában működő hazai és külföldi sajtó számos képviselője. Dr. Aranyos Zoltán, a szerve­zet elnöke a tanácskozás munká­járól és az egyházi sajtó terüle­tén kívánatos nemzetközi együtt­működés kérdéseiről nyilatkozott a moszkvai rádió tudósítójának. — HALÁLOZÁS, özv. Fenster Henrikné, sz. Gáspár Zsuzsanna, a kiskunhalasi gyülekezet hűsé­ges tagja október 23-án 89 éves korában elhunyt. Temetése októ­ber 27-én volt a soltvadkerti te­metőben Jeszenszky Tibor szol­gálatával. — Marcsa Irén, a sashalmi gyülekezet buzgó tagja, lapunk negyven esztendő óta lelkes olva­sója október 17-én elhunyt. Te­metése október 25-én volt a rá­koskeresztúri temetőben. „Az igaznak emlékezete áldott”. — Takács lmréné, sz. Palcsó Julianna, a pestimrei gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója szeptember 22-én elhunyt. Teme­tése szeptember 24-én volt Tápió- szelén Ribár János ceglédi és Marschalkó Gyula vecsési lel­kész szolgálatával. „Jézus vére által megváltva”. Aki tehát engedelmes, készsé­ges, szorgalmasan és szívesen megad minden tiszteletet, az tud­ja meg, hogy Isten tetszésére cse­lekszik, sőt öröm és boldogság a jutalma.” (Luther) Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. november 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. ll. (úrv.) Ha­fenscher Károly, du. 6. Pintér Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv) Szirmai Zol­tán , du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zol­tán. Üllői út 24. de. fél. 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc. de 12 (magyar) Ruttkay Leven­te. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál Kőbánya de. 10 Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. ll. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11 Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz Lász­ló. Pestlőrinc Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Blázy Árpád teol (szuppl.) Rá­kospalota Máv telep de. 8. Blázy Ár­pád teol. (szuppl) Rákospalota Kis- templom de. 10. Bolla Árpád Rákos­szentmihály de. fél ll. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Ko­sa Pál. Rákoshegy de. 9. Kosa' László. Rákosliget de. 1. Kosa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kösá László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. fél ll (német), de. 11. (úrv.) Komjáthy Aladár, du. 6. Madocsal Miklós. Tomokó tér de. fél 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor XII. Tartsay Vilmos u. ll de. 9. . de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de. fél 11 Mo- dori u 6. de. 10. Kelenföld de. 8. de. 11. (úrv.) du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelen- völgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. ll. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10 Benkő Béla* Csepel - de. fél 11. Mezősi György. — PESTÚJHELY. November 27-én délután 5 órakor szeretet- vendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Kovács Mihály zuglói re­formátus lelkipásztor tart elő­adást. — ADOMÁNY A LELKÉSZ­KÉPZÉSRE. Bede Gyuláné bu- dapest-zuglói hittestvérünk a ielkészképzés támogatására 500 Ft-ot adományozott. Hittestvé­rünk adományát ezúton is kö­szönjük. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkány László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 83.2590 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva” (Lk 12,35). VASÁRNAP. — „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jé­zust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg épüljetek fel őbenne” (Kol 2,6—7 — Jer 17,7— 8 — Mt 25,1—13 — Zsolt 126). A fákat, növényeket gyökerei tartják, nehogy a vihar, szél ki­szakíthassa a földből, és gyöke­rűkkel szívják fel az éltető táp­lálékot. Keresztyén életünkben a Jézus Krisztusba vetett hit és -bi­zalom jelenti az állandó táplá­lék-felvételt, amely nélkül el­sorvadnánk, elszáradnánk. Men­nél inkább Öbelé kapaszkodunk, rendíthetetlen bizalommal, annál szilárdabban megállhatunk az élet viharai és aszályai idején. HÉTFŐ. — „A bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem ural­ma alatt éltek” (Róm 6,14 — Zsolt 89,2 — Lk, 12,42—48 — Mt 24,29—31). Az Isten tetszése sze­rinti és a másokért való élét nem az aprólékos, kétségbeesett küz­delem az Isten törvényének, ren­delkezéseinek, tanácsainak meg­tartásáért, nem ezerféle korlát és tilalomtábla által szabályzóit út. A „kegyelem uralma alatt élni” sokkal inkább azt jelenti: Jézup Krisztus kegyelméből és bocsá­natából élni, Jézus Krisztus sze- retetének erejével engedelmes­kedni és szolgálni, felszabadult hálás szívvel és örömmel tenni a jót. KEDD. — „Már most, gyerme­keim, maradjátok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizal­munk legyen iránta, és meg ne szégyenítsén minket eljövetele­kor” (I Jn 2,28 — Jóéi 4,16 — Lk 12,35—40 — Mt 24,32—44). Mi legtöbbször csak fellángolunk, ideig-óráig lelkesedünk, de aztán könnyen elcsüggedünk, megfára­dunk, feladjuk a harcot. Csak az jut el a célig, csak az nem fog megszégyenülni., az . ő pljöyetele- kor, aki mindvégig megmarad Krisztusban, aki nem veszíti el bizalmát, aki nem torpan meg útközben! Tartós, maradandó, szilárd kapcsolat, közösség Jézus Krisztussal! Meggyengült hitünk és megerőtlenedett szeretetünk az ő szeretetében újra megerősödhet! kai, igaz voltunkkal. Az az em­ber lehet igaz az Isten előtt, aki hiszi, hogy Jézus Krisztusért Is­ten irgalmából és bocsánatából élhet. CSÜTÖRTÖK. — „A farizeu­sok megkérdezték Jézustól: „Sza­bad-e szombaton gyógyítani?” Ö pedig ezt mondta nekik: „Sza­bad jót tenni szombaton!” (Mt 12,10.12. — 2 Móz 20,9—10 — Ez 43,1—7/a — Mt 25,1—13). Az egymást méricskélő, képmutató, külső látszatra Isten akaratát kí­nosan komolyan vevő törvényes- kedő ember kérdése: Szabad-e? Mintha az életben döntéseinket le lehetne egyszerűsíteni — a szabad és nem szabad alterna­tívájára. Jézus válasza: szabad jót tenni! — felszabadítja az em­bert a törvény betűje alól, hogy bátran, jó szívvel keressük, ho­gyan élhetünk és cselekedhetünk embertársaink javára és érdeké­ben. PÉNTEK. — „Jézus mondja: Ha tehát ti gonosz létetekre tud­tok jó ajándékokat adni gyerme­keiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azok­nak. akik kérik tőle?” (Mt 7,11 — 2 Krón 30.18—19 — 1 Pt 4.12 —19 — Mt 25,14—30). A legtöbb család életének középpontjában a gyermek, a gyermek kívánsá­gainak, szükségleteinek kielégíté­se áll. A szeretet, sokszor a ké­nyeztető szeretet indítja a szülő­ket erre. A mi mennyei Atyánk­nak még inkább van szíve és lehetősége, hogy kéréseinket, meg­hallgassa és teljesítse! De ő azt is jól tudja, mi van a javunkra, mi jó nekünk! Bátran kiáltsunk őhozzá! SZOMBAT. — „Milyen meg- foghatatlanok az ö ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33 — Ézs 53,12 — Jel 22,1—5 — Mt 25,31—46). Az Isten akarata, útja, szándéka sokszor érthetetlen számunkra! Nem értjük, miért kell nehéz ter­heket viselnünk; miért nem bün­teti meg mások gonoszságát, mi­kor mi jogosnak tartanánk; mi­ért kegyelmes és irgalmas mégis hozzánk. Nem tarthatjuk őt ke­zünkben, nem irányíthatjuk őt, nem foghatjuk őt vallatóra, és nem is köthetünk biztosítást vele! Csak szíve szeretetét megismerve aláztosan imádhatjuk őt! SZERDA. — „Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit ál­tal mindenki számára, aki hisz” (Róm 3,22 — Ézs 61,11 — Mk 13,31—37 — Mt 24,45—51). — Az ember mindig igazolni akarja magát az Isten előtt, mentegetni, szépíteni a bűneit, bűnbánat he­lyett a felelősséget a másik em­berre áthárítani, magát szebbnek és igazabbnak mutatni, mint amilyen valójában a szíve mé­lyén. Az Isten színe előtt nem tetszeleghetünk saját igazságunk­Muntagné Bartucz Judit — GYÖN. A gyülekezet meg­alakulásának 200. évfordulója al­kalmából november 20-án dél­után 3 órakor hálaadó istentisz­telet lesz. Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök, közreműködik a Lutheránia kamarakórusa Welt- ler Jenő karnagy vezényletével. Erre az ünnepi alkalomra min­den érdeklődőt szeretettel hív és vár a gyülekezet vezetősége. Kemény Lajos 1883-1953 Jeles emberek születésének szá­zados fordulójára korunkban minden fórumon sokan és hálával szoktak emlékezni. Mi sem felejt­hetjük el azokat, akik kiemelkedő szolgálatot végeztek közöttünk. KI VOLT KEMÉNY LAJOS? Igazában csak mi, idősebbek, a szolgálat útjának vége felé járók, egykori káplánjai tudhatjuk. 1883. június 22-én született Ma­kón. Édesapja is lelkész volt, anyai ágon is lelkészcsaládból származott. Középiskolai tanulmá­nyait a rimaszombati közös pro­testáns gimnáziumban végezte. A budapesti egyetemen két évet ta­nult. családi hagyományai és belső elhivatottsága azonban a lelkész! pályára indította. Eperjesen vé­gezte a teológiát. 1923. december 23-án iktatták be parókusnak a Fasorban. 1925-től a Pesti Egy­házközség igazgatólelkésze, 1932 óta — négy cikluson át, haláláig — a Budapesti, illetve a Pesti Egyházmegye esperese. Mint igaz­gató-lelkész, 20 éven át szerkesz­tette a budapesti hívek kedvelt Evangélikus Családi Lapját, ké­sőbb — 1934—45 között — az Evangélikus Eletet. 44 évi boldog házasságukból négy gyermekük született. Hittan­könyvei sok gyermeket vezettek be hitünk alaptanításaiba. Ö volt az 1934—37-es Zsinat gazdája, ha­láláig zsinati tag, a Déli Egyház- kerület tanácsának tagja, püspök­helyettes. Felsorolni is hosszú len­ne, milyen sok munkakörben szol­gált, hiszen élete utolsó évtizedei­ben szinte egyetlen olyan jelen­tős eseménye sem volt egyházi életünknek, amelyben ne játszott volna szerepet. Néhány évi bete­geskedés, de rövid szenvedés utón hunyt el 1953. december 10-én. Temetésén Dezséry László püspök hirdette az Igét. IGEHIRDETÖ ÉS LELKIPÁSZ­TOR VOLT elsősorban. Isten igé­je mellett ülve egyvégtében szó- ról-szóra leírta a prédikációit, ap­ró és szép gyöngybetűkkel. Amit leírt, azt meg is tanulta. Kazuális szolgálatainak igeválasztása és tartalma — mint mondotta — a hozzátartozókkal való beszélgetés közben alakult ki benne. Igehir­detői szolgálatáról ő maga így val­lott: „Isten igéjének és Jézus Krisztusban való evangéliumának közlése csak akkor lehet teljessé és helyessé, ha abban a lelkipász­tor és igehirdető egész lelke is benne van, ha átélt, átforrósodott, átörvendezett vagy átszenvedett evangélium szólal meg. Jellegze­tes lelkipásztortipus volt. Hívei főként akkor keresték fel, amikor lelki megtorpanásaik, kri­tikus élethelyzeteik voltak. Cso­dálatos türelme, nyugalma volt. Órákig figyelmesen hallgatta, ha valaki kiöntötte előtte a szívét, s akármilyen sürgős dolga volt, ta­nácsolás, útbaigazítás nélkül nem bocsátotta el a hozzá folyamodó testvért. Előszeretettel végezte a konfirmáció oktatást. Lelkészi fo­lyóiratunkban egy éven át írt Lu­ther sekrestye-imádságáról. Ezek a cikkei ma is a lelki tükröt je­lenthetik azoknak, akik olvasgat­ják. KÖZEGYHÁZI FÉRFI VOLT. Nem csupán országos tisztségéi, inkább a dolgokat összefüggéseik­ben és esetleges kihatásaikban fi­gyelő ajkata tette közegyházi fér­fivá. Sokszor mlítette, hogy min­den nehéz ügyet nyugodtan meg kell tárgyalni. Ahol a dolgok el­akadtak, ahol problémák feszül­tek, személye sokszor jelentette a kiutat, a segítséget, vagy a meg­oldást. Kemény Lajosnak Isten külö­nösképpen a békességszerzés tá- lentumát adta. Nehéz időkben el­sősorban az elhagyatottakhoz, megtört szívüekhez, vigasztalást kérésükhöz, üldözöttekhez, megri­adt lelkű emberekhez szólt. A faj­üldözés sátáni őrületében, össze­köttetései révén, többször hajnali órákba nyúló tárgyalásokon kép­viselte a tiszta, evangéliumi lá­tást, az árja és a zsidószármazású vegyes házastársak és családok elhurcoltatásoktól való mentesíté­sét. Mindent megtett azért, hogy akiket üldöztek, deportáltak, leg­alább enyhébb bánásmódban ré­szesüljenek. S ilyen irányú fára­dozásairól soha nem szeretett be­szélni. Embermentő szolgálatát úgy végezte, hogy közben kétség és remény közt vergődött a szíve. Egyik fia elesett a második vi­lágháborúban, másik fia a törté­nelmi változások közepette mesz- sze sodródott. Mások hitét soha nem bántot­ta meg. Pozitív harcot vívott életre-halálra szóló hitért, és nem a hitetelenség ellen harcolt nega­tív irányban. Amikor egy-egy ke­resztlevél megszerzése sokaknak életmentést jelenthetett, egyház- megj’ei missziói lelkészi állást szervezett, amelynek feladata volt az áttérésre jelentkezők alapos előkészítése, emberi segítése, majd a továbbgondozása. KÖZEGYHÁZI ÉRDEKBŐL élete utolsó másfél évében már a Deák téri gyülekezetben szolgált. Nem voft könnyű vállalnia ezt a változást. Több. mint 40 esztendő kötötte a Fasorhoz — és akkor már mindig jobban elhatalmasodó betegség is kínozta. Egy csendes délelőtti órában a lelkészi hivatal­ban megszólított, és azt mondta: Át kell mennem a Deák téri gyü­lekezetbe. Négy hónapja . alku­szom magammal — illetékesekkel is. Most már nem odázhatom to­vább a dolgot. Problémámat Isten elé vittem imádságban, s azt a vá­laszt kaptam: Nem mégy mesz- szebbre, csak ugyanannak a gyü­lekezetnek egy másik templomá­ba. Közben egy forró könnycsepp jelent meg a szemében. Kemény Lajos 70 esztendős ko­rában eltávozott e látható világ­ból. Pásztor Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom