Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-30 / 5. szám

Mivel íeliáí már elfogadtátok a Krisztus Jézust...

Olvasd és lásd

Gustave Dóré, a Biblia illusztrátora

(Folytatás a 3. oldalról)

radt le ebből az építkezésből. Az egyház is épít és újít, mert az egyház is reméli a jövőt.

Itt kapcsolódik a felolvasott ige ünneplésünkhöz. Ügy szólítja meg Pál apostol a kolosséi gyülekezetei, hogy : „Ti már elfogadtátok Jézus Krisztust az Urat”. Tehát úgy szólítja meg a gyülekezetei, mint amelyik tudja, hogy neki Jézus Krisztus az Ura és pa- rancsolója és életének a meghatározója. Egy ember életében nagyon nehéz megállapítani, hogy mikor mond igent Jézus Krisztusnak. Mondhatom másképpen, mikor kezd hinni vagy ahogy Pál apostol mondja, mikor fogadja el az Urat. Legyetek hálásak azokért a szülőkért, nagyszülőkért, lelkészekért, akik segítettek nektek abban, hogy el tudjátok fogadni Jézus Krisztust Úrnak és benne hinni. Mert ez akkora hit, hogy betöltheti az ember egész életét, meghatározhatja a gondolkodását, ' cselekvését, családi életét, emberekhez való viszonyát.

Ez a mondat Pál apostolnál azonban csak az első lépés. Megalapoz valamit, amit igazán így mond: akkor viszont „éljetek is Őbenne!” — Ha egyszer elfogadtátok Jézust, ha egyszer hisztek Jézusban, ha egyszer Jézus tanítványainak valljátok magatokat, ha egyszer Jézus követőinek valljátok magatokat, akkor éljetek is Őbenne. Mit jelent a Krisztusban élni? Krisztusban élni azt jelenti, éljetek azon a helyen, ahol a Krisztus szeretetének a melege, tisztaságának fénye sugárzik rátok. Hol sugárzik a Krisztus sze- retete? Mindenesetre elsősorban ott, ahol prédikálják az evangéliumot, kiszolgáltatják a szentségeket — az istentiszteleten. De ennél többet is kell látnunk. Ha benne vagyok, akkor úgy kell gondolkodnom, ahogy Ő, úgy kell szeretnem, ahogy' O, úgy kell irgalmasnak lennem, ahogy Ö, úgy kell megbocsátanom, ahogy Ő. Oda kell mennem, ahová Ű ment, azt kell tennem, amit Ő tett. ű mindig odament, ahol segíthe- ett, 1 ahol könnyeket törölhetett^ ahol vigasztalhatott, ahol bánatot oszlathatott, ahol betegeket kel- ett meggyógyítani, ahol lepráso- ■:at kellett a társadalomba újra visszavinni, mindig odament.

Mit jelent a Krisztusban lenni? Mit jelent a gyülekezet számára, egy család számára, az egyén számára? Általa meghatározottnak enni, vele közösségben lenni és agy gondolkozni, mint Ö. — Néhány kérdést teszek fel. Mit gondoltok, ha benne lennénk Krisztusban, nem volna-e tisztább a szavunk, nem volna-e melegebb a hitvestárshoz való szavunk, a gyerekek nem tisztelnék-e jobban az édesanyjukat, édesapjukat. Az édesapák és édesanyák nem nevelnék-e jobban gyermekeiket. És az öregeink előtt nem vennék-e

le gyakrabban a kalapjukat?

Boldogok közöttetek azok, akik Krisztusban tudják magukat és Krisztusban is élnek.

De még itt sem állhatunk meg, mert azt mondja Pál apostol: Erősödjetek meg őáltala. Ez a harmadik lépcső. Ki kell mondanom azt a szót: konfirmáció. Köztudomású, hogy a konfirmáció megerősítést jelent — megerősödést. Az egyházban, a Krisztusban való megerősödést jelenti. Senki nincs a gyülekezetben, az egyházban, aki erre az állandó konfirmációra rá ne lenne szorulva. Különben nem tudjuk a szolgálatunkat elvégezni, ha újra és újra meg nem konfirmáltattunk az ige erejével a hitben, a szeretetben, a reménységben.

Van még egy negyedik lépcső is ebben az igében: „Hálásak legyetek”. Legyen ez a gyülekezet is elsősorban hálás. Legyetek hálásak, hogy hangzik az evangélium vasárnapról vasárnapra és hétköznapról hétköznapra, hogy kiszolgáltatják az úrvacsorát, hogy van ifjúságotok és szól az orgona. Legyetek hálásak, hogy van lelkészetek. De legyetek hálásak a mindennapi kenyérért is. Legyetek hálásak a munkáért. Legyetek hálásak az otthonokért. Legyetek hálásak az édesanyákért és édesapákért, amíg van, az öregekért. amíg vannak, az élettársak egymásért, amíg vannak. — Legyetek hálásak az egész magyar- országi evangélikus egyházért, ahol a tiszta evangéliumot hirdetik.

Legyünk hálásak ezért a hazáért.

Ezért a társadalomért, amit építünk. Magunknak éoít.iük és a gverekeinknek építjük és reménységgel építjük, mégha nehézségeink is vannak.

Végül legyünk hálásak az életért. a dráaa életért, az édesapánktól és édesanynáktól kapott életért. amelyben szolgálhatunk, szerethetünk, építhetünk emberek örömére, népünk javára, egyházunk javára. Legyetek hálásak az é1etért. amit meg kell védenünk minden háború ellen.

' Onnét indultunk, hogy elfogadtátok á Krisztust. Akkor ... éljetek benne . . . konfirmálkodjatok meg Őáltala és leevetek hálásak. Az Isten adion néktek sok örömöt az új gyülekezeti teremben. Az Isten szeretete és kegyelme legyen veletek.

KEDVES ÉS A GYÜLEKEZET .TŐVŐ.TÉT ÍGÉRŐ VOLT a fiatalok friss, ma kedvelt ritmusú éneke az istentisztelet során. A hit mélvséeeib" vitt és magasságába emelt Telemann C-dúr oboa szonátája Naav Zsuzsa előadásában, BiVédi Ottilia cselló és Matkovir.s Tilda orgonakíséretével és Bach: Reménységem (Szenczi Molnár Albert 77. zsoltára a magyar szövegel és Isten mily nagy a Te jóságod elcsendesedésre hívó meg„A 19. század vallásos szemléletét alakító tendenciák (erők) közt csupán egyetlen olyant találunk, amely folytonosságot mutat: ez pedig a szekularizáció (az egyháztól és vallásosságtól való elszakadás) feltartóztathatatlan folyamata. A vallásosság társadalomban ható elevenségét a politika itatja fel, bensőségessége pedig a

Mózes a kőtáblákkal

hivők magánéletében atomizálódik”. — Talán meglepő e megállapítás számunkra, kiknek a múlt századról mindenekelőtt a „népek tavasza”, s benne a mi 1848-as hős korszakunk, s annak joggal büszkén emlegetett evangélikus vezetői jutnak eszünkbe (Kossuth, Petőfi stb.) — de mégis igaz. Ahogyan e korban valóság volt a történelem minden országot és embert megmozdító hullámverése Európában, úgy ez is, azzal együtt, hogy a széles néprétegekben még erősen élt az igény és a vágy az egyház közösségéhez tartozás és a hit értékei iránt.

ENNEK A KORNAK VOLT SZÜLÖTTE és alkotója Gustave Dóré, a 19. század egyik legnépszerűbb francia grafikusa és festője, ki száz esztendővel ezelőtt, 1883. január 14-én hunyt el sikereinek csúcsán, 51 évesen. Párizsban. Rajztehetsége már kora gyermekkorától megmutatkozott. Társaitól és környezete emberi világáról készít ekkor frappáns kis rajzokat inkább kedvtelésből, mintsem művészi igénnyel. Párizsban ismerkedett meg a Louvre-ben szeme elé táruló műveken keresztül a klasszikus művészet remekeivel, s ugyanitt került az épp fellobbanó új művészeti irány, a romantika, és annak vezető művészegyénisége, Delacroix hatása alá. A nagyközönség elé először párizsi lapokban megjelent litográfiáival lépett. 1854- ben készítette el első nagyobblé- legzetű illusztráció-sorozatát Rabelais művéhez, melyet kiállítva átütő sikert ért el. Ettől kezdve művészete gerincét a klasszikus irodalom nagy alkotásaihoz készített razjciklusai, illusztrációi jelentették, melyek túlnyomórészt fametszetekként láttak napvilágot Szélsőségesen csapongó fantázia, szenvedélyes temperamentum, mozgalmasság, romantikusan túlfűtött érzelmi telítettség sugárzik lapjairól melyek színvonala — iskolázatlansága ellenére — a francia romantikus képzőművészet kiemelkedő egyéniségévé avatták őt. Szinte futószalagon kerültek ki keze alól óriási illusztrációsorozatok, többek közt Dante Isteni színjátéka, Münchhausen, Don Quijote,

1864-BEN ILLUSZTRÁLTA A BIBLIÁT, s ennek több nyelvű kiadása terjesztette ki népszerűségét egész Európára. Az egyházaktól és egyházi élettől egyre jobban elszakadó ember is szívesen vette (és veszi) kézbe az úgynevezett „Dóré Bibliát”, melyEDDIG ISMERETLEN HEINRICH SCHÜTZ MÜVEKET FEDEZTEK FEL

Majdnem ötszáz éves zwickaui (NDK) városi iskolai könyvtár új katalógusának elkészítésekor eddig ismeretlen Heinrich Schütz zeneműveket találtak meg. A felfedezett művek között található egy gyászének, amelyet a mester a fiatalon meghalt felesége emlészólaltatása Pere János énekszólójával, akit szintén Matko- vics Tilda kísért orgonán.

Csömör társadalmának és a gyülekezetnek összefonódását, a jól kiépült együttmunkálkodást jelezte dr. Paulovics Mihálynak, a nagyközségi Tanács VB elnökének jelenléte az ünnepi eseményen.

kére szerzett. Különös jelentőségű az a rézmetszet is, amely a nagy evangélikus zeneszerzőt 42 éves korában ábrázolja. A különös jelentőség annak tulajdonítható, hogy eddig csak két olyan képábrázolás maradt j reánk, amely életének végén készült róla.

KÖZÖS EBÉDET KÖVETÖLEG Káldy Zoltán püspök tájékoztatót adott a gyülekezetnek az egész egyházunkat foglalkoztató ügyekről, elsősorban az LVSZ Budapesten tartandó nagygyűléséről, amikor is a csömöri gyülekezet újra vendéglátó lesz.

Mezősi György

nek illusztrációin ha nem is kiemelkedő művészi értékekben, de a klasszikus, főleg rembrandti hagyományokat követő, szép, tetszetős, fantáziát és érzelmeket mozgató képekben gyönyörködhet. Az Ö-, és Üj testűmen tűm közismert eseményeit, történeteit ábrázoló lapjain egyaránt találkozunk monumentalitásra törekvő

§l.K - f

m§i

kiis, >■ >.'

V .. V .f

Ilii«

WmÉm ,

*fL l'

II1ííé0Rb

isii

Ml

«1

1

Iw

i

mm

»v i ;í4% IÉp ó 11 '#•&

iit *

"A

mmt

J

ß *■

.

w«

iÄillll

A samáriai asszony

kompozíciókkal, nagyszabású tömegjelenetekkel, robosztus, egymásnak feszülő indulatokkal, és bensőséges, intim, szinte könnyeket fakasztó líraisággal. Dóré nagy művészi igényét úgy tudta e művein kielégíteni, hogy közben lényegileg nem szenvedett csorbát a bibliai tartalom. Bár műve által kissé „elregényesedett” a Szentírás a köztudatban, mégis óriási szolgálatot végzett azzal, hogy a szekularizálódó ember számára újra vonzóvá, izgalmassá tette a Bibliát, mondanivalójának rögzítéséhez vizuális támpontot adott, s a bibliai tájak, eszközök, ruhák korhű megjelenítésével lényeges ismeretanyagot közölt, mely a ma embere számára is tanulságossá teszi a „Dóré Biblia” forgatását.

MINDEZEKEN TÜL AZONBAN még egy dologra érdemes odafigyelnünk Dóré illusztrált Bibliájával kapcsolatban. Ez pedig az életesség, lendület, duzzadó erő, mely minden egyes rajzát áthatja, s mely önmagán túlmutatva prédikál számunkra, mégha ez a romantika belső szellemi-lelki tartalmából is magyarázható. Örömmel fedezheti föl és érzékelheti az ember: a Biblia az élet könyve, s a benne megszólaló Isten az élet Istene, akinek az emberi életet mentő és hordozó szeretete, ereje, ötletessége és fantáziája minden emberi és művészi szintet megszégyenít ma is, a mi életünk és világunk segítő szolgálatában. if j. Foltin Brúnó

A próba

Balettdráma az Erkel Színházban

„SZÁMOMRA A SZÍNHÁZ — vallja Fodor Antal, a balettdráma alkotója —, korunk temploma: Az emberiség hite elvesztésével megfosztódott attól a lehetőségtől, hogy lelki sebeit föltárhassa, szembenézzen velük, katarzist éljen át, s megtisztulva távozhasson.”

Van dráma, amely képes ilyen jellegű feladatra. Ilyen Fodor A próba című balettdrámája is.

A színpadon próba folyik. A táncegyüttes éli megszokott életét, végzi munkáját. Közben-közben hétköznapi próbájuk átalakul a Passió-játék próbájává: Krisztus szenvedésének és halálának megjelenítésére készülődnek. A színházi próba az ember próbatétele is egyúttal: hogyan végzi munkáját, figyel-e mások sorsára, a jó és igaz úton jár-e, kész-e áldozat- vállalásra is?

A táncdráma összetettsége többrétű élményt nyújt.

EMLÉKEZETES ÉLMÉNYT VÁLT KI a balettegyüttes magas fokú művészi produkciója. A dráma mozdulatkészlete a klasszikus balett, a modern (dzsessz) táncelemek és a mindennapi közérthető mozgások — ha nem is tökéletes, mégis művészi törekvésű — vegyülete. Kifogyhatatlannak látszik a koreográfus Fodor képzelőereje és helyzetmegoldó képessége a kétfelvonásos táncdráma kifejező mozdulatainak megteremtésében. Vidám össztánc kerekedik. Az önfeledt hangulatot az üldözöttek színpadra vonulása töri

meg. Fekete leplük alatt véres fehér ing. A terem közepére húzódnak. Fájdalmasan kérlelő, lágyan omló mozdulatokkal, imádkozva, énekelve a táncolok felé tárják karjukat. A válasz merev elutasító: izzó vörös fényben erőszakos, kemény ritmusokkal, ökölbe szorított kezekkel, görcsös mozgásokkal körbetáncolják őket, és vezetőjük — a Passió-játék Judása —, őrjöngve, rohanva, dübörögve tiltakozik. — Jézus, Mária Magdolna és a kedves tanítványok megjelennek a színpadon. A nép hozsannázza őket. Dicsfényben úszik Jézus. Üdvözült arccal táncol a tömeg élén. Mámoros-ujjongó, kiteljesedő körtánc bontakozik ki, Bach nyugodt fenséggel áradó, dicsőítő Benedictus-a kíséretében.

Mély hatást kelt a balett-táncot kísérő zene. Klasszikus és modern zene, Bach és Presser Gábor zenéje együtt, egy darabban sikeres kísérletnek bizonyult. A hallgatót megrendíti Bach H-mollja (Kyrie eleison, Sanctus, Benedictus), d-mollja és János-passiója elhangzott részleteinek himnikus hangulata, drá- maisága, zordon pátosza. Presser Gábor elektromos zenéje — ahogyan ő határozza meg —, romantikus rockzenéje árnyalt muzsika, nagy erejű, felkavaró hatású,

tud azonban áradóan érzelmes lenni. Jól táncolható zene, kíséretnek remekül megfelelt.

Gondolatokat ébreszt a táncdráma az emberi sorsról, a szabad akaratról és az eleve elrendeltségről. Felveti bennünk a felelősségérzetet. Együttérzést kelt a szenvedők, az igaz ügyért üldözöttek és ellenszenvet a jogtalanul üldözők iránt.

Mindezt a hatást elősegíti a balett-táncosok remek tánca, akik nem csupán eltáncolják szerepüket, hanem el is játsz- szák, karakterisztikus jellemeket is teremtenek (Dózsa Imre és Lőcsey Jenő Jézusa, Keveházi Gábor és Szakály György Judása, Pongor Ildikó és Metzger Mária Magdolnája, Eck üldöző figurája ...).

A TÁNCDRÁMA ALAPJÁUL a kiváló görög regény- és drámaíró, Kazantzakisz világhírű regénye (Akinek meg kell halnia, 1961), illetve a. regényéből készült ugyancsak világhírű film szolgált. A kettős török elnyomás alatt sínylődő XX. század eleji regénybeli görög faluban Passió-játékra készülődnek. Nehezen vállalják a felelősségteljes szerepeket. Nem pusztán szerepjátéknak tekintik a szereplők a megbízatásukat. Bibliát olvasnak.

Önvizsgálatot végeznek, bűnbánatot tartanak, meggyónják bűneiket. „Nem tudom, milyen lehet egy bűnöző lelke, de a becsületes emb'eré maga a pokol!” — gyónja az egyik szereplő. A belső konfliktusokat „külső” összeütközések is kísérik. A török elnyomás elviselhetetlen- sége elől menekülő üldözötteket a gazdag ortodox gyülekezet nem fogadja be, nem is támogatja, elűzi őket. Az üldözőkkel közösséget vállaló szereplők lemondanak vagyonukról, nélkülöznek, vannak, akik megtagadják az önző szülői házat, van, aki — a Krisztus-szerepet játszó szereplő —, az életét is odaáldozza az egyre könyörtelenebbé váló harcban.

A regény ábrázolta drámai konfliktusok, megrázó emberi összeütközések, az egyéniek és közösségiek, társadalmiak egyaránt — sajnos —, a táncdrámában nem érvényesülnek következetesen. Ezért nem olyan felrázó a hatás, amint azt várhatnék nem olyan mély a katartikus élmény, ahogy azt a táncdráma alkotója elgondolta.

Elolvasva a regényt, elmélyülten ismerve a bibliai történetet, többet nyújt a táncdráma: sokatmondóvá válnak a jelzések is.

így is, ebben a formájában is eredményes kísérlet, művészi élményt nyújtó alkotás. A változatlanul hatalmas sikert, az egyre növekvő-mélyülő érdeklődést megérdemli a táncdráma. A televízió képernyőjén is láthattuk karácsony előtt.

Vajda Aurél