Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-10-30 / 44. szám
LsSfeerra emlékezett egy korakeli magyar gyülekezel Illő, hogy ne csak felsőbb egyházi szerveink emlékezzenek hálás szívvel a félezer évvel ezelőtt született Reformátorra, hanem azok a gyülekezetek is, amelyek annak idején közvetlenül érezték és átélték a reformáció felszabadító, tisztult keresztyén életet hozó forradalmát. Isten Luther által végezte el az egyházban azt a hatalmas nagytakarítást, amely nyomán a biblia odakerült a ház, az otthon központjába, a családi asztalra, az oltárra. Lutherra és hitüket megőrző, hitvalló őseikre emlékeztek Vadosfán, az anyagyülekezet és a hozzátartozó hat leánygyülekezet tagjai. Luther emléke, de a nagy múlt is hálaadó emlékezésre kötelez. A Kisalföldnek ezen a részén, a Rábaközben, már Luther életében, 1534-ben szervezett gyülekezetek voltak. A hívő elődök megértették és befogadták az evangéliumot. Küzdelmes, harcos életükbe, a mohácsi vész okozta nemzeti elesettségükbe Sopron felől jövő „fényes szél” a lutheri reformáció vigasztaló, életújító erejét hozta Wittenbergből. A nagy vadosfai templom hét gyülekezete népét fogadta magába már a délelőtti istentiszteleteken, amelynek szolgálatát dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiánk professzora végezte. A délutáni műsoros ünnepélyre mintha még többen jöttek volna el az anyagyülekezetbe. Csak Luther- énekeket énekeltek az emlékező utódok. Sümeghy József gyülekezeti lelkész nyitotta meg a lutheránus „nagycsaládi összejövetelt. Nemcsak emlékezni jöttünk, — mondotta — hanem hitünkben és egyházszeretetünkben erősödni is! Életünkben nagy szükség van arra, hogy Luthertól tanuljunk. hitével és bibliaszeretetével erősödjünk! Jó volt „csodákra emlékezni”. JSrről mondott szép verset Balogh Csaba. Kiss Ildikó egy olyan költeményt szavait, amely a magyar Szent Erzsébet és Luther wartburgi kézfogásáról *r .-szólt. Közben dr. Joób Sándor remek csellószámát hallgathatta áhítattal az emlézező gyülekezet. Fabiny Tibor professzor Luther örökségét tárta oda a hallgatók szíve elé. „Ma Luthertól, Krisztus Tanújától kapunk ebben az ősi gyülekezetben egy életre szóló ajándékot. Óriási kincsünk, örökségünk a lelkiismeret szabadságának meghirdetése, — hogy merjünk a félelem bilincsét levetve élni ezzel a szabadságunkkal, mert egyedül Krisztus Urunké minden hatalom! Drága örökségünk még a gondolkodás, a kutatás és a tudomány szabadságának kincse is! Abban van egy város igaz java és felvirágzása, boldogsága és ereje, — hogyha minél több művelt, tudós, tiszteletreméltó, jól nevelt polgára van. Ezekre az emberekre van szüksége szeretett magyar hazánknak is. Felszabadított lelkiismerettel nekünk is tovább kell adnunk az örök evangéliumot ...” — fejezte be előadását Fabiny Tibor teológiai akadémiánk tanára. Bach és Händel művek szólaltak meg ezután orgonán, majd Kiss Pál kisfaludi tsz-tag énekelte el Luther Megváltó drága Jézusom kezdetű énekét. Ezután két Túrmezei-vers következett két magyarkeresztúri leány, Fábián Katalin és Kovács Ádrien előadásában. Ismét Händel-dalla- mok éledtek fel dr. Joób Sándor ihletett csellóelőadásában. A gyülekezeti lelkész befejező áhítatában Luther Márton életének egy döntő igéje hangzott a jelenlévők felé: „...az evangélium Isten ereje ... mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe... az igaz ember hitből él!” (Róma 1,16—17) Istenünk drága ajándéka életünk minden idejében a Krisztusra tekintő, szavában megfogózó, néki igazat adó hit. Képessé tesz a igazat adó hit. Képessé tesz szolgálatra, szeretetre és helytállásra. A nagy gyülekezet családias, meleg hangulatú jubileumi ünnepélyének ' végén bátran vallotta énekével is, hitünk tapasztalását: ... küzd értünk a 1 hős vezér, kit Isten rendelt mellénk”. Sümeghy József LEVELEZŐ TANFOLYAM LUTHERRŐL BRAZÍLIÁBAN A Brazíliai Evangélikus Egyház kilenc hónapos teológiai levelező tanfolyamot szervezett „az evangélium újrafelfedezése” címmel, amelyen 17 ezren vetek részt. A hallgatók minden hónapban válogatást kaptak Luther műveiből, továbbá a teológiáját ismertető, magyarázó művekből, a mai brazíliai valóságot is szem előtt tartva; ezeket kellett tanulmányozniuk, elemezniük. A tanfolyamot a mintegy 800 ezer tagot számláló Brazíliai Evangélikus Egyház a Luther-év tiszteletére szervezte, (lwi) hulher énekei énekeskönyvünkben Erős vár a mi Istenünk MINDEN EVANGÉLIKUS KERESZTYÉN SZÍVE MEGDOBBAN az Erős várunk éneklésekor. Az első egyházi ének, amelyet édesanyánk a szívünkbe égetett. Konfirmációnk idején fiatal életünk himnuszává vált. Istentiszteleteinken, egyházi ünnepélyeinken az Erős várunk szárnyaló Isten-hite adott útra- valót számunkra. Megszületésétől kezdve mindmáig, az üldöztetés évszázadain át, a háttrébe szorítottság idején, az „ős ellenség” meg-megújuló támadásakor erőt öntött belénk. Kifogyhatatlan erőforrás, mert versbe formált, magával ragadó dallammal kísért ige. Erőtől feszülő költői alkotási sodró lendületű művészi dalommal. Megszületése csoda. Kevés verset írt Luther, nem tekintette magát költőnek, ez a verse azonban a kivételes alkotói tehetség bélyegét hordja magán. A Szent Lélektől lángra gyújtott lélek küzdelmeinek gyümölcse az Erős várunk. NEM LEHET LUTHERT, ÉLETMŰNK A.J AT KIFEJEZŐBBEN JELLEMEZNI ennél az alkotásnál. Kevés költőnek sikerült személyiségének titkát, gondolat- és érzésvilágát, jellemének sajátosságait egy költeményben kifejezni, mint ahogy Luthernek — akaratlanul — az Erős várunkban. És ami a csodálatos: ez a személyes, szubjektív költemény egyidejűleg a legobjektívebb vers. Klasszikus kifejezését nyújtja mindannak, ami a reformáció korát, ennek a kornak és minden időknek egyházát foglalkoztatta. A vers és a dallam, minden művészi kifejező eszköz a mondanivalót szolgálja: Isten „erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (46. zsoltár). Az oltalmazó Isten és a bajvető Sátán értünk folyó harca szug- gesztív képekben elevenedik meg az első versszakban. A második és harmadik versszak éles kontrasztja, az értünk küzdő, győzedelmes Krisztusnak és e világ tehetetlen urának részletezőbb rajza meggyőző erővel hirdeti isten oltalmazó szerete- tét. A hit bizonyosságával zárul a költemény: miénk marad a mennv. A VERSFORMA hagyományos és egyéni formaelemek mesteri ötvözete. A néoköltészet, a korai keresztyén költészet, az ambrózia nus hangsúlyos jambikus sorfajta hatása érződik Luther hangsúlyváltó verselésmódján. A lüktető versritmus, a képek (a Luther által kedvelt metaforák) váltakozása, a különböző szótagszámú és tagolású sorok, a LuŰier-ünnep§égek A Luther-szobor leleplezése Lux Elek Lulher-szobrának ünnepélyes leleplezésére október 31-én, hétfőn délután 3 órakor kerül sor az Evangélikus Teológiai Akadémia kertjében, (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). , Műsor: Közének: Erős vár a mi Istenünk (254, 1—2.) A szobor történetét ismerteti dr. Fabiny Tibor dékán Teológusok éneke Szavalat Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök Szoboravatás, koszorúzás : ' ' Közének; Ne csüggedj el, kicsiny sereg (260, 1—2.) Országos ünnepély lesz október 31-én, hétfőn este 6 órakor a Deák téri templomban. Műsor: Erős vár a mi Istenünk (254, 1—2.) Imádság: dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai délián Köszöntés Banffy György kiváló művész verset mond A Lutheránia énekkar éneke Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök A Lutheránia énekkar éneke Ünnepi előadást tart dr. Nagy Gyula püspök Szokolay Sándor Luther-kantátája Imádkozik és áldást oszt dr. Hafenscher Károly igazgató-lelkész Himnusz Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk híveinket! sajátos sorkapcsolás a tartalmi elemek érzelmi telítettségének, szenvedélyességének formai kifejezői. Luther kiváló muzsikus volt. Játszott lanton, kisfuvolán, énekelt kórusban. Emlékezetében még elevenen éltek a régi melódiák, a világi és egyházi énekek, a középkori gregorián dallamok. amelyek visszacsengenek az Erős várunk egyéni dallamában. A dallam sugárzó erejű. Az Isten-hit tüze lángol benne is. Ezért érezték a harcra szólító kürtök hangját a dallamban. A versszövegnek tartalmilag és rit- mikailag hangsúlyos elemeit a melódia is erősíti. Pl. a versszakok egyrhással rímelő, lényeges mondanivalót hordozó utolsó sorában hangsúlyozásként visszatérnek az első sor dallamelemei. AZ EIN FESTE BURG-NAK FORDÍTÁSAKÉNT a hagyományos énekszöveget énekeljük. Az új Evangélikus énekeskönyv a hagyományos egyházi ének (254. ének) mellé helyezi — méltán — József Attila Erős vár a mi Istenünk c. versfordítását (256.). Különösnek tűnik, pedig nem az. 1934-es születésű vers. Mintegy harminc verset ültetett már át magyarra József Attila, a világirodalom legjelentősebb verseit szólaltatta meg. Érdeklődéssel fordult Luther verse felé is. Nem egy versében jelent meg már Isten képe. Késői versein érződik a zsoltárok hatása. Gondolt a zsoltárok új- rafordítására is. A Bukj föl az árból és a Nem emel föl című versénél kétségbeesettebb segélykiáltást, mondhatni: forróbb imádságot aligha találni irodalmunkban. Az Erős várunk harcos hite, elszántsága megragadta József Attilát. „A költészet — ihlet” — vallotta költőnk, és versfordítás sincsen ihlet nélkül. Ihletett vers a műfordítás. Meglepő az átélés mélysége. A Lu- ther-dal iránti tisztelete magyarázza a szöveghűséget. Az eredeti versszövegen túl ügyelt a dallamra is. A szavak, szókapcsolatok mélyére hatolt. Lírai pátosza érzékelteti az eredeti vers belső feszültségét. Stílusképei kemény vasunk, bajvető gonosz, erőnk csak délibáb, él, áll az ige) érzékletesek, költőiek. Jambikus lejtésű versében visszhangzanak a Luther-vers jam- busai. AZ ISTEN DICSŐSÉGÉT ÉS HATALMAT MAGASZTALÓ 46. zsoltár az Erős várunkban zeng tovább Krisztus egyházának győzelmi dalaként a világ végezetéig. Vajda Aurél t Zsebbe való könyvecske Balassi és Ritnay istenes énekei HASONMÁS KIADÁS VAN A KEZÜNKBEN. Meghatódottan forgatjuk, hiszen lassan 300 éves editio másolata ez. Az eredeti 1701. esztendőből való. „Ko- lozsváratt” nyomtatta „M. Tótfalusi K. Miklós”, messze földön híres-neves betűszedő-tipográfus. Érdemes feljegyezni sokatmondó címlapját: „A Néhai Tekintetes, Nágos (t. i. nagyságos) vitéz Urnák Gyarmati BALASSA BÁLINTnak és Ama jó emlékezetű néhai Nemzetes RIMÁI JÁNOSnak: Igaz Haza-fiainak és a Magyar nyelv két ékességének ISTENES ÉNEKEI. Most újabban e kis formában ki botsáttattak”. A címlap szerint tehát a két jólismert lutheránus költő vallásos verseinek gyűjteményéről van szó. A valóságban azonban kettejük költeményeihez-énekeihez csatlakozik egy harmadik csoport is. A könyvecske 200. oldalának alján ez áll: „Ezek a megnevezett tő Személynek. Rimái Jánosnak Éneki; immár következnek más egynéhány szép Énekek” S ott vagy száz oldalon át Pécseli Király Imre kilenc éneke. Maros István, Farkas János, Szemeki Mátyás és több ismeretlen szerző verseit találjuk. A kötet kiegészítése „egynéhány oktató Regula az útón járókhoz” és imádságok útra indulónak. útónjárónak, hazatérőnek, s bujdosóknak. számkivetetteknek. Végül egv bűnbocsánatért, való imádság zárja a sort. A HELIKON KIADÓ-nak, a fakszimile megjelentetőjének kettős célja volt — írja a kötethez tartozó kisérőfüzetben Szabó Géza irodalomtudós: bemutatni egyet a költő-páros istenes énekeinek kiadásaiból, s bemutatni egyúttal Tótfalusi Kis Miklós műhelyének eg.v% szép termékét. Köszönjük ezt a nagyszerű vállalkozást, hiszen a kis zsebbe való könyvecske valóban zengőn beszél a régi mesterek ügyességéről és ügyszeretetéről. Egyszersmind ez a kiadvány a nemzeti köztudatban is arra a helyre állítja Balassit és Rimayt. amely megilleti őket: múltúnk legnagyobb értékei közé! KETTŐJÜK KÖZÜL BALASSI BÁLINT az ismerősebb; igazán nagy költő volt, s talán ennél is több: egy egész nemzet irodalmának hatalmas lélekzet- vétele. Élete rövid és szertelen, hiszen főúri család sarjaként született, s mégis hamarosan hányt-vetett bújdosóvá lett. Esett fogságba és mégtöbbször szerelembe; belekavarod ott vagyonjogi perekbe és katonai kalandokba. Változtatta lakhelyét, pártállását, még vallását is — végülis Esztergom ostrománál kapott sebeibe halt bele 1594 május utolsó napjain. Közben küzdelmes lelki csatát vív Istenével, zsoltárt fordít, s nem mondunk nagyot azzal, hogy nyomában járt a költői úton szinte minden magyar költő. A lelki tusakodások hangját csak Ady tudta úgy felvenni az istenes versek magyar irodalmában, mint Balassi Bálint, akinek hite, biblikussága jellegzetes re- formátori volt. Az 1701-es kiadásban szereplő versei- énekei közül hármat megőrzött egyházunk legújabb énekeskönyve is. „Áldi meg minket Úristen!” (323), „Bocsásd meg Űristen” (404) és az „Ó én kegyelmes Istenem, mely igen megvertél engem” (406) kezdetűeket. Egyik versét pedig Gárdonyi Zoltán mellett Kodály Zoltán is feldolgozta hatásos kórusművében. (Szép könyörgés: „Nincs már hová lennem”.) A MÁSIK KÖLTŐ — RIMAY JÁNOS — rajongásig szerette Balassit, akit példaképének mesterének tekintett, de versművészetében utol nem ért. Ugyancsak felvidéki előkelő családból származott, s rendkívül 'nagyműveltségű férfiú. Iroda- lomtudósaink szerint a magyar irodalomban először Rimay Jánosnál találkozunk a kopernikusi világkép irodalmi kifejezésével. Egyik itt közölt énekében pl. ezt olvashassuk: „Kerekded a világ, gömbölyű, mint lapta, ritkán vált ki ötét kezével jól kapta ...” (100. old.) Az ő énekei közül is használunk még kettőt: „Mi Urunk, édesatyánk” (233. énekünk) és „Reménységem te légy nekem” (409) kezdetűeket. Mint érdekességet említhetjük, hogy vallásos-istenes versei egyikének versfőibe belerejtette annak a Kátai Mária Magdolnának a nevét, akinek édesapját. Kátai Mihályt Bocskai gyilkosaként tartanak számon. Rimay verseiből is zsoltáros hang, személyes elesettség. tanácstalanság éppen úgy megszólal, mint az isteni irgalom, szeretet és bűnbocsánat átélésének-bi- zonyságának öröme. Bizodalmas hitének szép tanúsága ez a versszaka is: Ha te velem lészesz, s életemnek kedvesz, kivel mit gondolhatok? Bűnömtől tágulván, s búmtól szabadulván könnyű szerrel járhatok. S amikor parancsolsz, vagy hívatsz magadhoz, készen előállhatok. SZABÓ GÉZA EMLÍTI KÍSÉRŐ TANULMÁNYÁBAN, hogy Rimay hosszú időn át készülődött mestere verseinek egybegyűjtött kiadására. Nagy gonddal igyekezett a kötetet megszerkeszteni, s több előszót is fogalmazott, amelyben apologetikusan bizonygatja Balassa Bálint poétái nagyságát. Tervét azonban nem tudta megvalósítani. Az elkészült kéziratot halála után mégis kiadták Lőcsén (1632) maid Kassán (1665). Közben 1640 táján Bártfán a református prédikátor Pécseli Királv Imre és egyebek énekeivel bővült a kötet, s több kiadást megért míg Tótfalusi Kis Miklós újra kiadta e kis formában. Ez az énekeskönyv a nyomdász legkisebb könyve, igen szép betűkkel. Még vagy félszáz kiadást ismerünk belőle 1806-ig, mégpedig a református egyház megbízásából. A lelki épülést szolgáló énekeket azonban a vallási racionalizmus mellőzte. 1808-ban úi énekeskönyvet adtak ki a reformátusok, s ez már szakított az előző századok énekeinek szellemiségével. így merült feledésbe a költő-páros is. Mig az elmúlt század vége újra fel nem fedezte értékeiket. S íme, most újra kezünkben lehet költészetünk gazdagsága. Bencze Imre