Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-30 / 44. szám

Istent mindennél jobban és szeressük! Gondolatok a reformáció ünnepén A NAGY IGAZSÁGOK MIN­DIG EGYSZERŰEK. Ha egy ilyet hallunk, szinte elnému­lunk a csodálkozástól: ilyen egyszerű lenne? Hiszen ezt én magam is kitalálhattam vol­na!.. . Amikor egy alkalommal a fa­rizeusok összegyülekeztek, mi­után hírét vették, hogy Jézus a feltámadásról vitázott nagy ri­válisaikkal, a szadduceusokkal és elnémította őket, elhatározták, hogy ők majd megmutatják Jé­zusnak, hogyan kell jól vitázni! Őket nem lehet olyan könnyen elnémítani! A kérdés, amelyet egy törvénytudó feltett, valóban cselesnek és megválaszolhatat- lannak látszott: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvény­ben?” (Mt 22, 34—40.) Akárme­lyiket emeli Jézus a többi fölé, könnyen megtámadhatják és megcáfolhatják igazát. Jézus vá­lasza után mégis el kellett né- mulniuk, mert a feletet támad­hatatlan, egyszerű és mégis mindent tartalmazó volt: „Sze­resd az Urat, a te Istenedet tel­jes szívedből... és szeresd fele­barátodat, mint magadat!” AMIKOR A REFORMÁCIÓ NAGY ÜGYE ELINDULT a ma­ga Istentől rendelt útján, Luther Mártonnak többször kellett ki­állnia teológiai vitákra, egyházi kihallgatások vagy birodalmi gyűlések során magas méltósá­gok elé, hogy számot adjon fel­ismeréseiről, szándékairól. Ezek során visszatérő kérdésként sze­gezték a mellének a főpapok és császári tisztviselők: vissza vo- ftod-e tanításodat, visszatérsz-e az egyház mindenben engedel­mes szolgáinak az útjára?! Lu­ther azonban mindig, minden fórum előtt ugyanazt válaszolta: ezt csak akkor tehetném meg, ha valaki a Szentírás alapján bebizonyítaná, hogy tévedtem és helytelen úton járok. Amíg azon­ban ez nem történik meg, addig Istent kell mindennél jobban félnem és szeretnem, benne bíz­nom! Addig semmit sem vonha­tok vissza, hiszen Isten előtt ál­lok, elsősorban neki tartozom számadással. MI VOLT AZ A „NAGY IGAZSÁG”, amelyért Luther még az életét is hajlandó volt kockára tenni? Mi az a nagy igazság, amely a reformáció örökségeként ma is élő kincsünk, elvehetetlen reménységünk? Nem több, de nem is keve­sebb annál, amit Luther sok­sok vívódása, Isten-keresése után a Szentlélek Isten megvilágosító ereje által megtalált: Isten a maga igazságát a Jézus Krisz­tusról szóló evangéliumban je­lentette ki, és ezt hit által ra­gadhatjuk meg, hiszen „az igaz ember pedig hitből fog élni” (Rm 1, 16—17). LUTHER SZAMARA EZ MA­GA VOLT A NAGY FELFEDE­ZÉS, a nagy örömhír és nagy fellélegzés. Mindent új színben kezdett látni, saját életét, bűne­it, papi és tanítói szolgálatát, az egyház feladatait, az egyházta­gok személyes, családi és hiva­tásbeli kötelességeit, a teológia középpontját és célját, a világ jövőjét. Pedig a „nagy igazság” roppant egyszerűnek látszott: Is­ten — valóban Isten, Aki nem várja, hogy az ember méltóvá tegye magát kegyelmére, hanem ö maga jön el Egyszülött Fia által az emberhez és kínálja fel a bűnhocsánatot, hitben gazdag élet és üdvösség ajándékait. Lehet-e mást tenni, mást érezni ennek láttán, mint feltét­len szeretetet és hálát Isten iránt? Szabad-e még ezután is kétes értékű emberi „érdemein­ket” számolgatni, emberi ren­delkezések könnyen kijátszható paragrafusait tenni az üdvösség feltételeként?! Szabad-e másban bízni, mint a mindent nekünk adó szerető Istenben? „Amire szívedet hagyod és bízod, való­jában az az istened!” — írja a Nagy Kátéban Luther, és ezzel tükröt tartott minden olvasó elé. Korunk sokfélé modem bál­ványa után futó embere számá­ra sem lehet jobban megfogal­mazni ezt a figyelmeztetést! DE HOGYAN LÁTTA LU­THER E NAGY FELFEDEZÉS NYOMÁN az emberek minden- npi életét, a keresztyén élet fel­adatait? Amikor sorra veszi a paran­csolatokat, Istennek egész éle­tünket átfogó akaratát, mind­egyiket a jézusi nagy parancso­lat fényébe helyezi, és így kez­di : „Istent félnünk és szeret­nünk kell, hogy...” A kezdő­mondat után pedig minden pa­rancsolatot sokrétűen, közérthe­tően magyarázza úgy, hogy e magyarázatok még ma is, közel ötszáz év távolából is érvénye­sek és szemléletesek. Egyik-má­sikat kiegészíthetjük mai életünk újszerű tényeivel (több szabad­idő, a családi élet válságjelensé­gei, az élet veszélyeztetettségé­nek atomkorbeli riasztó lehető­ségei stb.), ám ma is csak az képes arra, hogy Isten parancsa­it élete alapjává tegye, aki a szülőjét feltétel nélkül szerető gyermek módján tud Istenben, az Atyában bízni és Öt min­dennél jobban szeretni! Ez a bi­zalom és szeretet, vagy a ritkáb­ban használt, de ugyanezt kife­jező „Isten-félelem” fényt vet szeretteinkre, embertársainkra is és szinte belső kényszer hatásá­ra, a hálás szeretet természetes­ségével vesszük észre, hogy Is­ten megtölti a szívünket feleba­rátaink iránti szeretettel és fe- elősségérzettel. Mindez természetesen csak sok imádsággal, belső tusakodással, Isten üzenetére való figyeléssel, önvizsgálattal, őszinte bűnbánat­tal és Isten szeretet-igazságának naponta való újrafelfedezésével lehet sajátunkká, olyan erővé, amely Luthert is kimozdította a holtpontról és mindvégig hűsé­ges reformátorrá tette. A NAGY IGAZSÁGOK MIN­DIG EGYSZERŰEK. Mégsem természetes, hogy bárki is jól értse azokat. Amikor most a re­formáció évfordulóját ünnepel­jük, az lehet az egyedüli méltó ünneplés, ha mai fejjel, mai szívvel, mai hittel éljük át a ré­gi igazságot: A szeretet kettős nagy parancsa hitünk alapja és elkötelezése.Erre pedig Istennek Jézus Krisztusban megmutatott igazsága és szeretete, a Szentlé­lek által ébresztett hit tesz ké­pessé, hiszen e hitből élni lehet itt, és az örök életben! Szirmai Zoltán Luther Márton levelei 2585 levél! Ennyi maradt ránk! S mennyi lehetett! Számba se lehet venni, hogy kinek írtad a leveleket. Feleségednek, kisfiádnak, diáknak és fejedelemnek ... hol derűsen, tréfásan, hol keményen ... Hol feddenek, hol biztatnak, emelnek, tánácsolnak, segítenek, erősítenek reménységben, hitben ezek a levelek. Üzeneteket küld általuk Isten. Sejtetted-e, hogy nekünk is szolgálnak, egy késői kor gyermekeinek? Nyoma sincs rajtuk századok porának, mert bennük dobog a szíved! Minket is bátorítasz és vigasztalsz. Átadod az örömüzenetet. 2585 levél! Ennyi maradt ránk... s mennyi lehetett! Túrmezei Erzsébet DR. NAGY GYULA PÜSPÖK LÄTOGATÄSA A HAJDÜ-BIHAR MEGYEI ÉS A SZABOLCS-SZATMAR MEGYEI TANÁCSOKNÁL Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke, Szabó Gyula esperes kíséretében szep­tember 19-én Nyíregyházán lá­togatást tett a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács székházában. Gyúró Imre elnökhelyettes — a tanácselnök távollétében — Ma­gyart Béla megyei egyházügyi titkár jelenlétében fogadta a püspököt és tájékoztatást adott a megye, elsősorban Nyíregyháza fejlődéséről, valamint az egyhá­zak szerepéről a megye és a vá­ros életében. A püspök egyhá­zunk őszinte köszönetét fejezte ki a megye vezetőségének az evangélikus gyülekezeteknek nyújtott, sokoldalú támogatá­sért. Az Északi Egyházkerület püs­pöke ezt követően Debrecenben Szabó Gyula esperes kíséretében a Hajdú-Bihar megyei Tanácsot kereste fel. Dr. Gyarmati Kál­mán elnökhelyettes Cseke Béla megyei egyházügyi titkár jelen­létében a külföldön tartózkodó tanácselnök nevében is köszön­tötte a püspököt, akivel megbe­szélést folytattak hazai egyháza­ink társadalmi és nemzetközi szolgálatáról. A püspök kifejez­te, hogy egyházunk örömmel veszi ki részét népünk életének fejlődése és a béke megőrzése mai fontos feladataiban. A dél­után folyamán dr. Nagy Gyula püspök a megyei tanács vendé­geként Cseke Béla egyházügyi titkár és Szabó Gyula esperes kíséretében látogatást tett ha­zánk legnagyobb és legmoder­nebb nyomdájában, az Alföldi Nyomdában. Felkeresték a nem­zetközi hírű Medgyessy-múzeu- mot, amelyen Sz. Kürti Katalin igazgatónő vezette végig vendé­geit. A délutáni gazdag program a Hortobágyon tett látogatással és a Hortobágyi Múzeum meg­tekintésével fejeződött be. A találkozás a két megyei ta­nács vezetőivel újabb tanúsága volt annak a bizalomteljes jó viszonynak, amely államunk és egyházunk között fennáll, és kölcsönösen kifejezésre jutott a látogatások során. Megerősítés - új remélek Előtérben a kis egyházak publicisztikája KALME Az Európai Kisebbségi Luthe-, ránus Egyházak Kommunikációs Bizottsága 1977-ben a Lutheránus Világszövetség támogatásával ala­kult azzal a céllal, hogy segítse, erősítse a kis egyházak publicisz­tikai megjelenését, együttműkö­dését, információcseréjét, keresse az evangélium hirdetésének új kommunikációs lehetőségeit, tá­mogassa a keresztyén publicisz­jetunió, Csehszlovákia és Magyar- ország. „Mini egyház*’ A vendéglátó, a határunkkal szomszédos Szlovénia evangeli- kuságát 15 000 íélekszámra be­csülik. akik 13 anya- és 1 leány­gyülekezetben élnek. A városok­ban 4 gyülekezet létezik. így pél­dául Ljubljanában 150, Mariar­Jean Paul Haas és Paul Weiland, a KALME régi és új elnöke tika különböző társadalmi rend­szerekben élő munkatársainak képzését, továbbképzését. Mindez egy olyan korszakban történt, amelyet méltán nevezhetünk az „információ-robbanás” korszaká­nak. Nem közömbös tehát, .hogy miként élnek az egyházak kom­munikációs . lehetőségeikkel. Fe­lelőséggel, vagy mérgezik a lég­kört. Hisz’ az igehirdetés, a saj­tó, a rádió, a televízió mind a keresztyén kommunikáció eszkö­ze is lehet. Ma a KALME — mindezeken túl — olyan talál­kozások színtere, ahol keresztyé­nek a tisztességes, őszinte kap­csolatok, a becsületes, jószándé­kú tájékoztatás fenntartásán, to­vább fejlesztésén fáradoznak. Ljubljana Helyes az eddig megtett út. Állapították meg a KALME há­romévenkénti nagygyűlésének — ezúttal a szomszédos szlovén fő­városban Ljubljanában (Jugoszlá­via) szeptember 15—21. között ülésező — delegátusai, vendégei a több mint negyven résztvevő Európa tizenkét országából A megtett út bizonyságául a Buda­pesten megjelenő Európai Ki­sebbségi Lutheránus Egyházak Információs szolgálatát, az IDL-t alaposan elemezték a konferen­cia résztvevői. Ám egyértelműen kitűnt, mily jelentősnek tartják, tartottuk e lap megjelenését épí­tő, segítő információs munkáját A KALME-választások „győz­tesei”: Paul Weiland (elnök), az osztrák evangélikus sajtószolgálat lelkész-főszerkesztője Bécsből, helyettesei: Ludvik Josar lelkész Bodonci (Bodóhegy), a Szlovén evangélikus egyházból, Jugoszlá­via, valamint Eduard Abel lel­kész (Basel, Svájc), ugyancsak kinyilvánították és megerősítet­ték eltökéltségüket a tekintetben, hogy a KALME a jövőben is a szakmai feladatok elvégzése mel­lett, azokkal egyidőben az euró­pai lutheránus közösségek dialó­gusáért fog fáradozni. A Ljubjanában újraválasztott KALME-ba az alábbi országok képviselői kerültek: NDK, Fran­ciaország, Olaszország. Hollandia, Lengyelország, Románia, Szov­ban 120 nyilvántartott aktív evan­gélikus lakik. Több helyen ma­gyar nyelvű gyülekezetek is van­nak. Így Hollos, Lénává. Nyoie lelkészük (egyikük lelkésznő) es- peressegbe tömörül, vezetőjük Kovák esperes muraszombati lel­kész. Vendégszeretetük azonban fe­lülmúlja létszámuk „miniségét”. Tanúi lehettünk, amikor közbe­eső vasárnap Ljubljanától 200 kilométerre levő Pecarovciba (Szent Sebestyén) templomszente­lési emlékünnepre látogattunk. E tipikus szlovéniai környezetben rrérnfcSák ai. üde zöld, hegyes- domfeos táj megkapó szépségét, de a szomszédság, a szomszéd evan- gélikusságot bennünket ezer szál­lal összekötő valóságát is ma­gunkba szívhattuk. A gyülekezeti terembe terített asztalokhoz hí­vogató vendégszeretőket máig sem feledjük. Nem feledjük Lud­vik Josar, Géza Ernisa lelkész­testvéreink mindenre kiterjedő figyelmét sem. A vasárnap délután egy más összefüggésbe is betekintést en­gedett. Az állam és egyház ren­dezett jó kapcsolatát jelzi a mu­raszombati Kultúregyesület állal rendezett Reformáció Pannóniá­ban című kiállítás, amelyet a ki­állítást létrehozó Franc Sebianie mutatott be nagy szakértelem­mel, szeretettel és hozzáértéssel. Külön örömünk volt, hogy szá­mos az Országos Evangélikus Levéltárunk által kölcsönzött anyagot is láthattunk. Új remények és új feladatok meghatározásá­val zárult a KALME konferen­cia. Reménységünk, hogy a ke­resztyén kommunikáció szolgála­tot tud végezni az emberért, a világért, amelyben élünk. Fel­adataink országonként különbö­zőek, amennyire mások gond­jaink és örömeink. Számunkra, akik magyar résztvevők voltunk — Mezősi György, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője és e so­rok írója — talán még nagyobb jelentőségű az egyházi kommuni­káció most, amikor a Lutherá­nus Világszövetség budapesti nagygyűlésére készülünk. Lehel László iíifal itt vusíkrnup a reformáció ünnepéhez legközelebb eső vasárnap egyházunkban régi hagyomány alapján. Ez egészen természetes, hiszen számunkra nemcsak hálás emlékezésünk tárgya a Bibliát kezében tartó Luther, hanem példa, tanítás, buzdítás az ige szorgalmas hallgatására és ta­nulására. Ezért egyházunk szolgálata egyik legfontosabb feladatá­nak tekinti a Szentírás kézbe adását. Ennek érdekében kér ezen a vasárnapon hálás, szívből jövő áldozatot gyülekezeteinktől a Biblia kiadása és terjesztése érdekében a vasárnapi istentiszteletek offer - tóriuma formájában is. PESKÓ GYÖRGY FINNORSZÁGI H ANG VERSENYKÖRÜT J A lyen a széleskörű Bach-hang- versenysorozatban szerepelt. A kritikák hangsúlyosan emelik ki dinamikus játékát és csillogó hangszínezését. Peskó György orgonaművész, a budavári templom orgonistája hangversenykörűton volt Finnor­szágban. Lahtiban, Turkuban, Tamperében, Jyväskyläben és Mi­sidben koncertezett. Ez utóbbi he-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom