Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-23 / 43. szám

Ez a mondat olvasható, lati­nul, a békéscsabai nagytemplom messze kimagasló oromfalán. Haan János, Békéscsaba híres történetíró papja, aki e sorokat felfesttette a múlt században, ha életre kelne szemben a kistemp- lom alatti sírjában haló porai­ból, sokszorozott lelkesültséggel kiáltaná szerte e zsoltáros sza­vakat annak a tömegnek láttán, amely betöltötte október első va­sárnapján ezt a gyönyörűen megújított, hatalmas templomot. Az ország legnagyobb evangé­likus templomát, amelynek ará­nyai félelmetesek és lenyűgözők, öt évvel ezelőtt földrengés rázta meg. Megrepedtek tömör falai és méltóságteljes boltívei. A gyülekezet szíve összeszorult. Tá­borszky László esperesé is. De ahogyan szívszoruláskor önkén­telenül nagyot lélegzőnk, úgy szívta magát tele hittel, remény­séggel és elszánással a gyüleke­zet is, lelkészei is, sőt a város is. Táborszky László pedig négy évet áldozott életéből erre a templomra. Nekifutott a lehe­tetlennek, áttörte a reménytelen­ség falát, s megnyíltak az ajtók és a szívek. Engem a nagy munka győzel­mének láttán az a mondata me­legít, amit az avató ünnepség végén csendesen elmondott: ,,annyi barátot szereztem a négy év alatt hívők és nem valláso­sak, tehetősek és névtelen kis­emberek, beosztottak és magas vezetők között, mint életem so­rán 'még soha”. Ez a csodálato­san megszépült épület az emberi összefogásnak, az egymás meg­értésének, a segítőkészségnek do­kumentuma. De haladjunk sorjában. Az istentisztelet Negyven lelkész vonult be ün­nepélyesen Luther-kabátban, élü­kön dr. Káldy Zoltán püspök- elnök a két fungenssel, Táborsz­ky László esperessel és Kovács Pál igazgató-lelkésszel. Az első sorban már ott ültek az ünnepség magas vendégei, Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnö­ke, Gyulavári Pál, a Békés me­gyei Tanács elnöke, Sasala Já­nos, a Békéscsabai Tanács elnö­ke, Lóránt Vilmos, az Állami Egyházügyi Hivatal tanácsosa, Gregor György, Békés megyei egyházügyi titkár, a Hazafias Népfront és a társadalmi szer­vek vezetői, és sokan mások. Kereken négyezer ember. Az istentisztelet szlováknyelvű liturgiával kezdődött, hiszen a gyülekezet többsége szlovák anyanyelvű. Zeng az ének szlo­vák és magyar nyelven egyaránt. Olyan dallamok szállnak, ame­lyek használatosak voltak akkor is, amikor néhány tucatnyi tele­pes megvetette a lábát itt a tö- rökdúlás után elzsombékosodott tájon. Nézem ezt az éneklő, sűrű né­pet. Olyan ez a gyülekezet, mint egy élő szerv, tüdő, vagy szív. Hol tágul, hol szűkül, s a tartó szövet ez a templom. Szűkül, amikor —- mint most — magába szorítja ezt a népet közel s tá­volból. Tágul, ha arra gondolok, hogy innen rajzott szét a tucat­nyi település, falu köröskörül, sőt Szarvas és Nyíregyháza is. Látom, sokan itt szoronganak azok a kitelepültek is, akik Szlo­vákiából jöttek haza, megnézni az ősi fészket, a szívet, ami az élet forrása. Szűkül és tágul, do­bog ez a templom, noha falai biztosan állnak. Az igehirdetés Dr. Káldy Zoltán püspök a szószéken. Ä 122. zsoltárt olvas­sa, s ahogy szólni kezd, egyre forrósodnak a mondatai. Méter­rel mérve is az ország legma­SéJkéscsalba ttMisep© Dicsőség legyen az ég Urának, legyen áldás a földen. Imádkozzatok hívek, s dicsőítő éneket zengjetek, népek. Amikor a közgyűlés végén Sa­said János, a város tanácselnö­ke minden hatóság nevében kö­szöntőt mondott, rámutatott ar­ra, hogy mindez Luther születé­sének 500 éves jubileumi évében történt. A hangverseny Délután a Lutheránia adott igen szintes hangversenyt. En­nek második felében Szokolay Sándor maga vezényelte négy ré­szes Luther-kantátáját. Ber- celly István énekelte a szólót. Hangja nemcsak betöltötte a ki­tűnő akkusztikájú templomot, de maga az alak is olyan volt, mint egy Cranach Luther-fej. A szer­ző „Vallomását” megrendültén hallgatta az ismét négyezres gyülekezet, s reméljük, a művel együtt a Deák téri templomban is hallani fogjuk reformáció ün­nepén. Amikor kilépve felnéztünk az egekbe nyúló hatalmas torony­ra, visszasugárzott ránk Haan János szövege: „ ... áldás a földön.” t Koren Emil gasabb szószéke ez. Belátni róla nemcsak lent a padokat, de fent a két emeletnyi karzatot is, amely körülfut a templomhajón. „Amikor végignéztem ezen a ha­talmas tömegen, éreztem, hogy a szemek ihletnek, inspirálnak, magukkal ragadnak. Szinte húz­ták belőlem elő a mondanivalót” — mondotta, amikor lejött a szószékről. A „zarándokének” zsoltár nyo­mán szólt a templom, s a gyü­lekezet múltjáról. A templom szépségétől meg vagyok rendülve — mondotta' — de főleg tőletek, akik betöltitek, mert az ember, mindig az em­ber a döntő. Hosszú volt az uta- tok eddig, mint hosszú volt egy­kor a zarándokzsoltárt éneklők útja a jeruzsálemi templomig. Ez a templom egy másik zarán­dokutat idéz. 1718-ban Zólyom­ból, Honiból indultak meg ősei­tek. Itt a jobbágynak jogot, a hívőknek vallásszabadságot ígér­tek. Szekereken jöttek a lápos vidékre. Amit itt láttak, abban nem sok fantázia rejtett. De a szekereken két éneket énekel­tek: „Isten nékem erőm, bizo­dalmám .. .” (mai 338. sz. éne­künk), s a másik ez volt: „Mind az, ki reményét / Istenbe vetet­te / Nem retteg, bár vészek / Zúgjanak felette / Mint a Sión, áll hatalmasan / Diadalmasan.” így jöttek őseitek. Itt a szekerekkel körbe álltak, elénekelték: Erős vár a mi Is­tenünk. (Míg e sorokat írom, megremeg a szívem, hogyan hul- lámoztak-ölelkeztek az Erős vá­runk dallamsorai Szokolay Sán­dor Luther-kantátájában délután ugyanitt.) Aztán badicsfalu házat építet­tek Istennek, itt szemben, a kis- templom helyén. Másodszor vá­lyogtemplomot ugyanott, majd harmadiknak a mai kistemplom főhajóját. Ez a templom a ne­gyedik. 1807-ben kezdték építe­ni. 17 évig építették. Egy lovas kordéval hordták a köveket a széles falak tetején. 1724. június 29-én szentelték fel. Másfél év­század után földrengés rázta meg, s most öt év kemény küz­delme után itt állunk e gyö­nyörű hajlékban. Ám, őseitek három említett éneke nélkül ért­hetetlen volna ez a pillanat, s érthetetlen volna a felolvasott zsoltár. A templomot az ige és az imádság szenteli meg. Ez a zsoltár mintegy 2700 éves. Ak­kor énekelték, amikor Jeruzsá­lembe, a templomba mentek. A zsoltár s a ti őseitek énekei ösz- szecsengenek. Örömmel mentek akkor a templomba. Szívük szerelme volt a templom. Pécsett a háború után egyik prédikációm közben bejött egy kócos ember. Csak a szeme csillogott. Letérdelt s meg­csókolta a templom padlóját. Ki tudja honnan, milyen messze­ségből jött! De neki szerelmetes hajlék volt a templom. Örül a szívem, mondja a zsoltáríró. Csabaiak, legyen a szívetek tele örömmel. Mire kell a templom? Ez a hely a találkozás helye. Az Ür különböző törzseinek a találko­zóhelye, s a templomban lettek egyetlen közösséggé. Magyarok, szlovákok, németek, románok — egy éneket énekeltünk! Ne le­gyenek közöttünk ellentétek kü­lönböző fajok, kultúrák, ideoló­giák miatt. Se itt, se a csalá­dokban. A templom az a hely, ahol közösség lehetünk társada­lom, haza. Isten szeretetére. Első hallásra talán frázisnak tűnik: dicsérjük az Urat! De szeretném hozzáfűzni, hogy lógó orrú, kókadt fejű, kétségbeesett emberek nem férnek a dicséret­be. Nekünk van miért örülni és dicsérni az Urat. Kenyér, ott­hon, szülők, testvérek, gyerme­kek, munka, munkahely, haza, társadalom, béke, evangélium, ének, orgona, bűnbocsánat, re­ménység, üdvösség. Dicsérjétek az Urat! A zsoltár egyik legszebb része a vége: áldást mondtak a város­ra. Kívánjatok békét. A Jeru­zsálem szóban benne van a sa- lom:béke. Békéscsabában is ben­ne van a béke szó! Kívánok én is Békéscsabának békét! Kezdjük el a szívben: bűnbocsánat emberek és Isten között. Aztán a család­ban: öregek és fiatalok között. Aztán társadalomban, nemzetisé­gek és magyarok között. Mun­kások és értelmiségiek, hívők és nem vallásosak között, önmagá­ban Jeruzsálem, de Békéscsaba sem állhat meg. Ezért legyen bé­ke az emberiség családjában is. Zarándokok vagyunk mi is. Isten népe a világban zarándok úgy, hogy miközben teszi a fel­adatát, tudja, hogy hazafelé tart az örök hazába. De csak úgy le­het hazaérkezni, ha itt becsület­tel tesszük azt, ami ránk ' bíza­tott — fejezte be a püspök ige­hirdetését. A templom Az istentisztelet után közgyű­lésen számolt be Táborszky László esperes az elvégzett munkáról. Bár tömör, rövid jelentés volt, mégis hadd idézzük csupán a legbeszédesebb számadatokat. A templom hossza 53 méter, szélessége 27 méter. Belső teré­nek magassága 26 méter, tornya 72 méter. Falainak vastagsága 2,5—4 méter. A padok hossza meghaladja a másfél kilométert. Ülőhelyek száma 3500. A temp­lomnak 8 bejárata. 20 ablaka van, s 365 lépcsőfok vezet a to­ronyba. A klasszicizáló stílusban épült templom közepén áll a 15 méter magas szószék-oltár. Orgonája a legnagyobbak közé tartozik egy­házunkban. A helyreállítás A mostani helyreállítás során négy év alatt felhasználtak, il­letve beépítettek 402 mázsa acélt, 628 mázsa meszet, 521 köbméter homokot, 100 mázsa horganyzott és rézlemezt, 12 vagon épületfát, 50 mázsa festéket, 2 km Berg- mann-csövet és 11 km villany- huzalt. Dr. Nagy Gyula püspök köszöntése Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke szeptember 22-én töltötte be 65. életévét. Ebből az alkalomból az Országos Egy­ház és az Északi Egyházkerület elnöksége köszöntötte a jubiláló püspököt. Az Északi Egyházkerület püspöki hivatalában jelen- volt dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Koren Emil püspökhelyettes, Kari Károly, az Északi Egyházkerület felügyelő-helyettese, dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékán­ja, dr. Prőhle Károly tanulmányi főigazgató, dr. Karnér Ágoston főtitkár. Szemerei Zoltán osztályvezető. Dr. Káldy Zoltán köszöntötte a jubilánst. Méltatta eddigi szolgá­latait. Kiemelte korábbi professzori, az egyházi világszervezetekben Genfben végzett gyümölcsöző szolgálatát, majd püspöki munkáját, to­vábbá irodalmi munkásságát. A kedves alkalmon ott volt a püspök felesége is. Az Állami Egyházügyi Hivatalban történt fogadáson Kovács And­rás főosztályvezető-helyettes köszöntötte dr. Nagy Gyula püspököt és átadta az akkor külföldön tartózkodó Miklós Imre államtitkár üd­vözlő sorait. Az állami fogadáson jelen volt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök is. Lapunk olvasói nevében is szeretettel és megbecsüléssel köszönt­jük dr. Nagy Gyula püspököt. Ln(hcr*ünnepségek A Luther-szobor leleplezése Lux Elek Luther-szobrának ünnepélyes leleplezésére október 31-én, hétfőn délután 3 órakor kerül sor az Evangélikus Teológiai Akadémia kertjében (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). Műsor: Közének: Erős vár a mi Istenünk (254, 1—2.) A szobor történetét ismerteti dr. Fabiny Tibor dékán Teológusok éneke Szavalat Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök Szoboravatás, koszorúzás Közének: Ne csüggedj el, kicsiny sereg (260, 1—2.) Országos ünnepély lesz október 31-én, hétfőn este 6 órakor a Deák téri templomban. Műsor: Erős vár a mi Istenünk (254, 1—2.) Imádság: dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán Köszöntés Bánffy György kiváló művész verset mond A Lutheránia énekkar éneke Igét hirdet dr. Káldy Zoltán püspök A Lutheránia énekkar éneke Ünnepi előadást tart dr. Nagy Gyula püspök Szokolay Sándor Luther-kantátája Imádkozik és áldást oszt dr. Hafenscher Károly igazgató-lelkész Himnusz Mindkét alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk híveinket! TÁJÉKOZTATÁS A NAGYGYŰLÉSRŐL A Lutheránus Világszövetség Német bizottsága az NSZK-beli tagegyházak 39 delegátusa részére október 14—16. között megbeszé­lést szervez Fuldában. Erre az al­kalomra egyházunk képviselőjét is meghívták; számoljon be egy­házunk életéről és a nagygyűlés előkészületeiről. Egyházunk veze­tősége Reuss András külügyi tit­kárt, a budapesti nagygyűlési iro­da vezetőjét küldte ki. Ebből csak a faanyag kitesz egy közepes erdőt. A tatarozást saját szervezésű munkabrigád végezte, mintegy 30 fővel. A szükséges gépeket és járműveket maguk vették meg. Mindennek szervezője, utána- járója, lebonyolítója Táborszky László esperes volt. Lelkésztár­sai és a gyülekezet tisztségvise­lői mind segítettek, önzetlen szakembereik pedig Benedicty Gyula, dr. Csák Béla, Király Já­nos, Varga László, Gálik And­rás, Regős János, Filadelfi And­rás, Kerepeczki Pál, dr. Barcza Géza, Bugár Mészáros Károly voltak. És a sok-sok névtelen se­gítő, hiszen a 17 milliós tataro­zásból 2 millió érték a társadal­mi munka. Az anyagi fedezetet az Állami Biztosító, az Országos Műemléki Felügyelőség, a Városi Tanács, a Megyei Tanács,* a Lutheránus Vi­lágszövetség, s a hívek adomá­nyai biztosították.

Next

/
Oldalképek
Tartalom