Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-16 / 42. szám

A megrepedt nádszálat nem töri össze Az Alkoholizmus. Elleni Evangélikus Szolgálat konferenciája FÓTON TARTOTTA ELSŐ OR­SZÁGOS KONFERENCIÁJÁT szeptember 19—23. között az Al­koholizmus Elleni Evangélikus Szolgálat. Az együttlét vezérigé­je Ézsaiás próféta Jézusra vo­natkozó és Jézusban beteljesedő szava volt: „A megrepedt nád­szálat nem töri össze, a füstöl­gő mécsest nem oltja el.” (Ézs 42,3). Jézus sok repedt nádszál­hoz hasonló életű emberen kö­nyörült, meggyógyította őket. Ma is ezt akarja tenni az alkohol rabságában élő emberekkel, sza­badulással, új élettel akarja megajándékozni őket. Ennek a mentő szeretetnek a jegyében hangzottak az igehirdetések, bi­zonyságtevések, előadások a négy nap alatt, a fóti kántorképző tanfolyamoknak is otthont adó egyházi intézmény falai között. Voltak olyan alkalmak, amikor több ezres tömeg gyülekezett ösz- sze Jézut lábainál, hogy hallgas­sa Isten országának evangéliu­mát. Máskor csak néhány ember, kisebb tanítványi csapat figyelt a szavára. Ezen a konferencián csupán hat gyülekezetből mind­össze tizenöten vettek részt, fér­fiak és nők, fiatalok és időseb­bek, de mind szenvedélyek rab­ságából szabadulni vágyók, s akik a szabadulás útjára ráléptek. A részvevőket a gyülekezeti lelké­szek is elkísérték, illetve gép­kocsijukon hozták el őket, és ál­talában a konferencián is végig ott maradtak, s annak munká­jába bekapcsolódtak. A KONFERENCIA ELŐKÉ­SZÍTÉSÉHEZ TARTOZIK AZ, hogy egyházunk alkoholizmus el­leni szolgálata előzetes felmérést végzett azzal kapcsolatosan, hogy mely gyülekezetekben ismernek és tartanak számon olyan gyü­lekezeti tagokat, akik megkö- tözöttségükből szabadulni szeret­nének, s szívesen vennének részt egy néhány napos találkozón, ahol Megváltó Urunk igéjének ereje által segítséget kapnának a szabaduláshoz. A felmérés során nyert adatok alapján hívta ösz- sze a szolgálat azokat a munka­társakat, akik kidolgozták ennek a konferenciának a programját, s meghirdették azt a lelkészek leveleiből megismert szőkébb körben; A KONFERENCIA VEZETŐJE Ruttkay Levente lelkész volt. Ő tartotta a hétfő esti megnyitó igehirdetést, majd ő végezte a további napokon a reggeli áhi­tatok szolgálatát. Az igehirdetés- sorozat alapigéje a Mft 5,1—20, a tisztátalan lélektől megszállott gadarai ember megszabadulásá­nak története volt. Ezeket az igehirdetéseket megbeszélések követték. Az esti evangélizációs szolgálatokat Csizmazia Sándor, Balicza Iván és Rejtő Mária tar­totta. A délelőtti előadássorozat­ban Kiss Péter tartott előadást Az iszákosság sors, betegség, vagy bűn? címmel. Egy másik alkalommal dr. Erényi Júlia or­vosnő az alkohol okozta testi-lel­ki károsodásokról beszélt. A csa­ládi élet, munka, szórakozás kér­A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel- készí Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket, hogy az az 1984. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evangélikus Nap­tárt-megrendelésen más iratter­jesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket beérkezés sorrend­jében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Saitóosztálv nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy. a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket! A Naptár ára: 25,— Ft. déseiről három előadó rövid be­vezetője után fórumbeszélgetés alakult ki, amint hasonlóan a másik két előadás után is. Egy délutáni sorozatban bizonyságté­telek hagzottak el „Én is meg­repedt nád voltam” címen. Bali­cza Iván, Bozorády Zoltán és Szkrinyár Katalin szolgáltak. Minden nap két alkalommal is volt énektanulás, amikor az új énekeskönyv kevésbé ismert éne­keit tanította Vető István teo­lógus. AZ UTOLSÓ NAP PROGRAM­JÁBÓL említésre méltó az az al­kalom, amikor ki-ki elmondta, mit visz magával a konferen­ciáról. Egy-két megnyilatkozás­ból hadd idézzek, „ötéves ko­romban egy lakodalomban rú- gattak be először a felnőttek. Utána égy darabig nem volt. baj velem. Menő eszdérgályos lettem. Kétszer-háromszor annyit keres­tem, mint a társaim. Volt pén­zem. Elkezdtem inni. Ma ott tar­tok, hogy remeg a kezem, se­gédmunkás vagyok. Tudom, hogy gyökeres fordulatra van szükség az életemben. Hiszem, hogy Jé­zus erejével ezt megtehetem. Egy év múlva tudom majd elmon­dani, hogy mire jutottam. Bí­zom benne, hogy újra jó szak­ember lesz belőlem.” „Amikor idejöttem,«még nem tudtam, hogy mi fog itt történni, de azt re­méltem, hogy valami történik majd. Tegnap még úgy éreztem, hogy itt lenne jó maradni, fél­tem hazamenni. Ma már nem félek visszamenni a régi környe­zetembe, mert hiszem, hogy Jé­zus velem marad.” A KONFERENCIA UTOLSŐ ESEMÉNYE a közös úrvacsora­vétel volt a fóti evangélikus templomban. A Jézus Krisztus­sal való közösség öröme töltötte el a szíveket, s hisszük, hogy so­kaknak jelentett az igehirdetés nagy erőforrást. A régiek elmúl­tak, íme újjá lett minden — hangzott a bíztatás. Hogy mi lesz az eredmény, azt ma még csak Isten tudja, de bízunk benne, hogy amit Isten elkezdett, azt folytatni fogja, s véghez is vi­szi'a Jézus Krisztus napjára. Vétó Béla Kiszely Sándor 1928-1983 Sírja talán tíz lépésnyire van a csővári templom falától. Ez a közelség jelkép is lehet. Olyan éietútnak a jelképe, amelyben a rövidre szabott idő miatti fáj­dalom összeötvöződött a Jézus­hoz való közelség békességével és erejével. Rövid volt élete: 55 esztendő. 192S. szeptember 26-án született Cegléden. Itt érettségizett és in­nen indult Sopronba, a Teoló­giára. Már ebben az időben gyen­ge egészségű. Egészsége még job­ban megrendült az 1957-től 1960- ig tartó szórványszolgálatban, Balatonszárszón. 1960—63 között szanatóriumban volt, tüdejét, két­szer kellett operálni. Mindig szá­molt, azzal, hogy nem, lesz hosz- szú életű. De gyengeségében mindig kereste és megtalálta.azt az erőt, amelynek fprrása nem az emberben van. Élete utolsó napjainak egyikén, látogatója kérdésére: „Mi van, Sanyikám?”, a kezében levő botot kicsit meg­emelve, így válaszolt: „Kereszt­fád botként támaszom . . Rövid volt házassága: 8 esz­tendő. Jónás Ildikóval 1975. no­vember 8-án kötött házasságot az óbudai templomban. Kislánya a temetés utáni vasárnapon volt hatesztendős, kisfia december 27-én lesz ötéves. Családjáról mindig ragyogó szemekkel be­szélt. A férj és az édesapa el­ment, de mennyi mindent sejtet &• kis család lelkiségéből és re­ménységéből az a kívánság, hogy a temetésen a következő vasár­nap evangéliuma (Máté 6, 24— 34) is elhangozzék, többek kö­zött ez a mondat: „Keressétek először az ő országát és igazsá­gát .. Lelkészi szolgálatának ideje is rövid volt: 31 esztendő. De meny­nyi minden fért bele ebbe a 31 esztendőbe. A zalaszentgróti, kecskeméti és rákoskeresztúri gyülekezet, amelyekben segédlel­készként szolgált. A már emlí­tett balatonszárszói szórvány­gyülekezetben eltöltött évek. 1985-től a csővári és penci gyü­lekezetek lelkigondozása. Csővá­ron a templomtatarozás, majd lelkészlakás építés, a penci temp­lom tatarozásának megkezdése. Közben állandóan izgatták szol­gálatunk kérdései, különösen az, hogy a mai embernek hogyan kell igét hirdetni. Sokan mond­hattuk barátunknak, de a tel­jesen ismeretlenek felé is min­dig nyitott volt a szíve. Ha úton volt, autójába mindenkit felvett. Az alkalmi útitársaknak azon­ban beszélniük kellett. Gondosan megfogalmazott kérdésekkel „val­latta” őket. Az volt a remény­sége, hogy a motorzajjal alá­festett beszélgetésekben talán egy Harmadik hangja is felcsendül. Szeptember 5-én, estefelé halt meg.. Ravatala a csővári temp­lom oltára előtt állott. 8-án ott állták körül koporsóját család­jának és csővári—penci gyüleke­zetének tagjai, a közelebbi és távolabbi gyülekezetek képvise­lői, lelkésztársai, barátai. A templomban Dóka Zoltán hévíz- györki, lelkész Máté 11,28 alap­ján hirdette az igét, a sírnál id. Nemes János csővári és Ba- binszky Mihály penci felügyelő búcsúzott. Az egyházmegye gyü­lekezeteinek együttérzését Poni- csán Gyula egyházmegyei fel­ügyelő fejezte ki. A volt évfo­lyamtársak képviseletében Pová- zsay Mihály békéscsabai lelkész, a Pest megyei Egyházmegye lel­készei nevében pedig Baranyai Tamás domonyi lelkész, esperes- helyettes szólt. A felhantolt sírhoz először a gyermekek léptek, kezükben egy- egy szál szekfűvel. Miközben a sírt lassan elborították a virá­gok, bennünk egy spirituálé el­ső sorai visszhangzottak. Kiszely Sándor utolsó napjaiban ezt a spirituálét elmondta, egy vers­szakát reszkető-gyenge hangon elénekelte egyik lelkésztestvéré­nek és lelkigondozójának: „Órám lejárt...” Ez a spirituálé hang­zott el az igehirdetés befejezé­seként, ezt énekelte asszonyok kara a templomban. Mi pedig hisszük, hogy ezzel a spirituá­léval búcsúzó testvérünk azt a Jézust látta maga előtt, Aki ak­kor is győztes marad, amikor a mi óránk lejár. Bohus Imre — KELENFÖLD. A gyülekezet október 16-án, vasárnap délután 6 órakor ünnepi megemlékezést tart Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából. „Mi a reformátort . Luther művében” címmel dr. Muntag Andor teo­lógiai akadémiai tanár tart elő­adást. Sulyok Imre az „Erős vá­runk” feldolgozásait . szólaltatja meg orgonán, az énekkar pedig Sulyok Imre 118. zsoltár-motet-. táját énekli, mint Luther ked­venc zsoltárát. — Október 17— 22-ig igehirdetési sorozattal szól-. gál Gáncs Péter nagytarcsai lel­kész. — A novemberi csütörtök estéken pedig „Luther önmagá­ról — kortársai róla” összefog­laló címmel Scholz László és Weitler Ödön ny. lelkészek te­kintik át a reformátor életútját. — A MAGYAR PSZICHIÁT­RIAI TÁRSASÁG Komplex Pszi­choterápiás Szekciójának rende­zésében lélektani előadást tar­tott dr. Bodrog .Miklós lelkész szeptember 23-án a budapesti Pszichiátriai Klinikán. Aiil VASARNAP IGEJE Tovatűnő napok sürgetése Ef 5, 15—21 SOK-E AZ IDŐNK VAGY KEVÉS? Állandó vita folyik erről kö­zöttünk. „Nekem soha nincs időm semmire” — mondja az egyik tá­bor. „Csak panaszkodásra reggeltől estig!” — csúfolódik vissza a másik. Nincs időm semmire: befejezetlenül marad az elkezdett mun­ka, „fut” a ház, s hiába vár a beteg rokon. De ugye, ha meghal gz a beteg, a koporsója mellé már lesz időnk odaállni?! Sok-e az időnk vagy kevés ? Élettempó kérdése is ez. Egyesek terv­szerűen dolgoznak, eredményeket tudnak felmutatni, míg másoknál összeér a hétköznap és a vasárnap, a nappal és az éjszaka. Ki tud­ná megmondani, mennyi ebből az adottságunk, s mennyiben va­gyunk magunk is okai állandó lemaradásunknak?! Sok-e az időnk vagy kevés? Tulajdonképpen hitünk kérdése is ez. Az idő — életünk- évei, éveink napjai, napjaink órái és percei — teremtettségünk része, Isten ajándéka .Elmúló ajándéka s nem pótolható. Azt jelenti ez, hogy minden perc új, más, mint az előző volt. Üj feladatot is hoz, amit tehát az egyikben elmulasztottam, nem biztos, hogy a másikban pótolhatom. A BÖLCS EMBER TUDJA, HOGY AZ IDŐ „ALKALOM”. A végtelennek tűnő időben Isten újra meg újra rendel meghatározott szakaszokat, ezeknek eleje is van, vége is van, lejárnak tehát. Min - den óraütés, minden naplemente, minden születésnap figyelmeztes­sen arra: drága a pillanat, múlik az élet, ki kell használnom az al­kalmakat, Isten ajándékát! Annak is rendelt ideje van, hogy „felragyogjon nekünk a Krisz-' tus” (14. v). Krisztus, aki most is, mint annak idején bejárja a fal­vakat és városokat, s keresi az elveszetteket. Áldott Bartimeus és a tíz leprás, mert időben kiáltottak, áldottak az emmausi tanítványok, mert akkor hívák be házukba Őt, amikor Vele találkoztak. Nem szalasztották el az alkalmat. Ki kell használnunk a tovatűnő napok minden alkalmát arra is, hogy tegyünk valamit másokért. Hiszen az’ idő „gonosz”, elrabol­ja fiatalságomat, erőmet, elsodorja mellőlem a felebarátot, s amit ma elszalasztottam, nem telidíem meg jövőre, nem lesz miből, nem lesz kinek. Nincs lehetőségünk folytonos halogatásra, később van mint gondolod! Ma még járható az út, de holnapra meghalhat a haragosod, elmélyülhet a másoktól elválasztó szakadék, tovább tö­kéletesednek és halmozódnak a fegyverek. Üstökén kell megragad­nunk a múló percet szolgálatra, bizonyságtételre, mert az idő nem nekünk dolgozik. Ne akarjuk, hogy porbahullt perceink légiói vá­doljanak az Isten trónusánál: „beteg voltam és nem látogattatok meg; fogoly voltam és nem jöttetek el hozzám ...” S MINDEZT ÖRÖMMEL KELL VÉGEZNÜNK, NEM KÉNY­SZEREDETTEN. Lelkesen, de nem a bor -mámorától, hanem a Lé­lek tüzével eltelten. Ha egymásközt vagyunk, zsoltárok, dicséretek hangja, hálaimádságok mindent leltározó légköre adjon újra meg újra erőt. „Teljetek meg Lélekkel” — üres edényből nem tudunk másokat jóllakatni, Lélek nélkül nem tudunk lelkesíteni, Jézus Lelke nélkül senkit sem tudunk Jézushoz vezetni. Csak azt kínálhatom, amit magam is megpróbáltam! „Teljetek meg Lélekkel!” — a tova­tűnő napok alkalmait kihasználni akaró tanítványok elsőrendű fel­adata ez s állandó imatárgya- Jöjj, Szentlélek. Isten, tölts meg csor­dultig önmagaddal, Jézus szeretetévél, hogy a nekünk ajándékozott időben híven tegyük azt, amit ránk bíztál! Így sikerülhet az a furcsa, rövid, utolsó parancs is: „Engedel­meskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében!” A sürgető időben nincs időnk hatalmi harcot vívni, erőszakkal különben sem lehet bármit tartósan elintézni. Ez az engedelmesség azt jelenti: aláren­delem magam a másiknak, Krisztus kedvéért s a másik — a fele­barátom. a kortársaim s a világ — megmentéséért. Rugalmas vagyok és békülékeny, mert beleképzeltem magam helyzetébe, nem cserél­nék vele, de segíteni akarok rajta. Ez az engedelmesség tulajdon­képpen engedékenység az ő érdekében, állandó készség a szolgálatra. Még mindig én vagyok a gazdagabb, nekem már felragyogott Krisztus, ő pedig messzebb van az Isten országától. Hozzá kell iga­zodnom, ha a Krisztushoz igazítom magam. Nincs időnk tanakodni: tűnő napok sürgetnek! Zászkaliczky Pál Imádkozzunk! Uram, van időm! Minden idő az enyém, amit nekem adtál: Életem évei, éveim napjai, napjaim órái és percei Mind az enyéimek! Rajtam áll velük okosan élni, higgadt-odaadón. Uram, ma nem időt kérek tőled, Azt a kegyelmet kérem én tetőled, hogy a nekem ajándékozott időben Híven tegyem azt — amit rám bíztál — másokért! Ámen. (Michel Quoist nyomán) Dombi László 19U-1993 A Győr megyei Árpáson szü­letette Sopronban szentelte lel­késszé Kapi Béla püspök 1935- ben. Hallei tanulmányútja és se- gédlelkészi évei után Győrött és Pápán volt hitoktató közel tíz évig. 1951-től nyugalomba vonu­lásáig (1982 szeptember) a fel- péci gyülekezet lelkésze. Szep­tember 20-án bekövetkezett, hir­telen halála előtt két nappal még a győrújfalui istentisztele­ten szolgált. Felesége, három fia, menyei és öt unokája gyászá­ban őszinte szívvel osztoztak ta­nítványai, felpéci gyülekezete és a győri gyülekezet, amelyben a nyugalom éveit kívánta tölteni. Temetése a győr-nádorvárosi te­metőben volt szeptember 26-án, Bárány Gyula esperes, Ittzés Gá­bor győr-nádorvárosi .és Kardos József téti (felpéci helyettes) lel­kész szolgálatával. — „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett meg­áll.” (Jób 19,25). B. Gy. „A hazugság és csalás önma­gában is nagy bűn, de még sú­lyosabbá lesz, ha igazolni akar­juk, Isten nevét használjuk erre bizonyságul és tesszük a gyalázat leplévé, úgyhogy egy hazugság­ból kettő, sőt egész szövevény lesz." (Luihtr)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom