Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-18 / 38. szám

Útközben jegyeztem 2. LUTHER IS JÁRT RÓMÁBAN. Egyszer életében, hót évvel a ne­vezetes tételek kiszögezése előtt. Sokan úgy tartják, hogy amit ak­kor látott és tapasztalt, döntő ha­tással volt reformátori elhatáro­zásához. Lehet. De ki tudja, ma már ezt elfogadható módon iga­zolni? Az akkori Róma, a 16. szá­zad elején levő város nyilvánvaló­an más képet mutatott, mint a mai. S ha reformátorunk ma lép­ne be a szentek és templomok vá­rosába, s látná a templomok kö­rüli vásárokat, talán harciasabban, kiélezettebben fogalmazná meg tételeit. S én arra gondolva léptem az ősi bazilikába, s mélyültem el a csodálatos szobrok, képek szem­lélésében, hogy fél évezreddel ko­rábban a szerzetes Luther is lát­ta azokat. (Egyebekben nevével egész Itáliában nem találkoztam. Ö talán még mindig az egyház „fekete báránya”.) Luther egy meglehetősen csen­des városba tette lábát, amely fö­lött a „vasöklű pápa”, II. Gyula — gúnynevén Július Ceasar — reg­nált. A jámbor szerzetes csak a pletykákból értesülhetett Gyula pápa „hobby”-járói, vagy a kúria visszaéléseiről, a Rómában ural­kodó alattomos áskálódásokról, nepotizmusról, meg arról, hogy a művészetet kedvelő „szentatya” az egyház minden pénzét építészek­re, szobrászokra, festőkre paza­rolja. Nem is az a cél vezette, hogy ezeket a kérdéseket firtas­sa. Hivatalos ügye mellett zarán­dokká vált. AZ ELROMOSODOTT VAROS „ÉLŐ TERÜLETE” alig volt na­gyobb az egyetemi városnál, Er­furtnál. Lakóinak száma is meg­közelítőleg annyi volt, 40 ezer. Űt- talan utakon bukdácsolt, ha va­lahová el akart jutni. Igaz, a pá­pák évtizedek óta fáradoztak azon, hogy a romoktól megszabadítsák a várost. Ez azonban meghaladta erejüket. A Tevere partjaira, a Colosseum oldalára, s a hatalmas területű Circus Maximusra hor- datták a törmelékeket, amely hellyel-közzel több emeletnyi ma­gasságra növekedett., A Jiígb*- Pa­latinus dombon, ahol, anesászári paloták álltak, a romok között kecskék legelésztek, embermagas­ságú gaz , bozót verte fel a sivár tájat. Talán csak a zarándokös­vények voltak kitaposva. Nyilván felkereste az ókorban épített hét zarándoktemplomot, s a Rómában töltött négy hét alatt misézni is akart, de olyan nagy lehetett a tolongás, tülekedés, hogy „nem jutottam hozzá”, vallotta ké­sőbb. CONSTANTINUS, SEPTIMIUS SEVERUS, TITUS diadaliveit, valamint a Forum Romanum po­gány templomaiból megmaradt oszlopokat láthatta, hiszen itt a közelben volt Péter és Pál bör­töne a felette épült kápolnával. Viszont a kápolnával szemközt levő lépcsőket, amelyeken Brutu- sék megölték Caesart, nem lát­hatta. Négy-öt méter mélyen he­vertek azok törmelék alatt. Sem­mi sem látszott a márvány „szó­székből” sem, amelyen Antonius nevezetes temetési beszédét mondta: „Temetni jöttem Cae­sart, nem dicsérni...” Mondom, a reformátor más Rómával ta­lálkozott. Mit tudhatott arról, hogy Ur- binóból nem sokkal korábban egy híres festő érkezett, aki ponto­san abban az esztendőben szü­letett, amelyben ő és most ép­pen a Szent Péter templom áll­ványerdeje mögötti vatikán-palo- ta négy szobája falainak festé­sébe fogott. E szobák az ún. stanzák. S amikor Luther Ró­mában járt, éppen az első stan­zán dolgozott, a Camera della Segnaturán. Raffaello freskóit ma tízezrek bámulják naponként. A „vasöklű pápa” kiváló érzékkel terelte Rómába a kor legkitű­nőbb művészeit, unszolta, rábe­szélte és fenyegette őket, hogy itt a Vatikánban levő palotá­kat, és a Sixtusról elnevezett ká­polnát hozzák rendbe. Michelan­gelo, a kor legzseniálisabb mű­vésze öt évvel Luther előtt ér­kezett másodszor Rómába. S amikor a reformátor Rómában járt, éppen a sixtusi kápolna mennyezetének freskóin dolgo­zott. Nagyszerű alakok tömegé­vel népesítette be a tagolatlan dongaboltozatot. A mennyezeten kilenc mezőben a világ terem­tésének kezdetétől festette meg a történeteket Noé szégyenéig. (Több nem fért rá.) Alattuk kö­rös-körül 12 próféta és szibilla óriási alakja néz alá. Mind a kápolna, mind pedig a vatikáni palota munkaterület volt akkor, idegenek nem léphettek be. (A Szent Péter bazilika kupolája) MINTEGY ÖTSZÁZ ÉVVEL KÉSŐBB, kezemben az útika­lauzzal s oldalamon fáradhatat­lan idegenvezetőmmel végigjár­tuk Raffaello és Michelangelo művészeti útját. Raffaellóval már Urbinoban találkoztam. A domb­oldalon, ahol bérházak közé szo­rosan beékelve áll születésének háza. Egész Urbinora a vörös szín volt jellemző. Mezítelen tég­lából épült a fellegvár s körü­lötte a lakóházak tömege. Hű­vös, keskeny sikátorok között botladozott egykor Raffaello, mint ma a turisták, akik visz- szafogottan lélegzik be a közép­kort. A sikátorok huzatában pe­nészszag terjeng. Michelangelóval Rómában ta­lálkoztam, először Raffaello tő- szomszédságában. A szobrászt, festőt, építészt Gyula pápa után valamennyi pápa alkalmazta. 1535-ben bízták meg a Szent Pé­ter templom főépítészéül, miköz­ben a sixtusi kápolna nagymé­retű oltárfreskójával, az Utolsó ítélettel elkészült. Gyula pápa síremlékével viszont alig boldo­gult, mert közben a Capitolium rendezése, a Szent Péter temp­lom hatalmas kupolájának ter­vezése s a monumentális fres­kók elkészítése várt rá. Csak 1545-ben állították fel a San Pietro in Vincoli-ban, ahol a ne­vezetes Mózes előtt szüntelen áramlásban hömpölyög a tömeg. Valóban lenyűgöző a szobor. Órá­kat töltöttem előtte. Néztem, amint az Ószövetség nagy ülő­alakja a távolba kémlel, hazát keres tekintete népe számára és szülőhelyet a világ üdvözítőjé­nek. A szobor olyan tökéletes, hogy a mende-monda szerint amikor elkészült, Michelangelo térdéré csapott s rákiáltott: „Szó­lalj meg, Mózes!” Ugyanilyen remekmű a Pietá­EVANGÉLTKUS ÉLET A Masjyarorszásl Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 S 83.2262 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős wezetfl: Szlávlk András vezérigazgató ja is, amely viszont a Szent Pé­ter templomban van. Légies könnyedséggel öleli át a Madon­na keresztről levett fiát. A szo­bor úgy árasztja magáról a szo­morúságot, hogy- az ember szin­te könnyekre fakad láttán. (Ami­óta megsérült, üveg mögé he­lyezték.) A híres alkotások, ame­lyekről művészettörténetben ta­nultunk, s amelyekről „illik tud­ni”, kik készítették, mind elő­kerültek valamelyik templomban, képtárban, múzeumban. Sorolni is nehéz lenne őket. DE ÖTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT még nem álltak egybe ezek a gyűjtemények. Luthernek kár szemére vetni, hogy érdeklődé­sét elkerülték a képzőművészet remek alkotásai. Ő hitének akart eleget tenni, s buzgón kereste fel a kegyhelyeket. Biztos, hogy végigbotladozott a Via Appia kö­vein. Nem az ókori Róma töké­letes hadiútja vonzotta, hanem távol, a városon kívül, túl a Quo vadis kápolnán a katakombák halott világa, meg a katakom­bák fölé épített Szent Sebestyén templom. A keresztyén mártír római katonatiszt kultusza igen előkelő helyet kapott Rómában. Képek, szobrok, templomok em­lékeznek meg róla. Ide tehát minden zarándoknak illett el­menni. A katakombákban egyesek sze­rint 167, mások szerint 127 ezer keresztyént temettek. Órákig le­het a labirintusban botorkálni, ahol kőfalba vájt sírhelyek sok­sok keresztyén csontjai pihen­nek. Az üldöztetés idején itt tar­tották istentiszteleteiket, agapé- jaikat. Rejtett volt a bejárata, az üldözők soha nem fedezték fel. A beavatottak is csak jelek (szimbólumok) révén jutottak be. Síri csend honol i delent, der­mesztő föld alatti hideg, a nyir­kos, szürke kőfalakról, mint ha­lálverejték, hullanak a vízcsep- pek. Az antik Róma felismerte a Via Appia jó közlekedési lehe­tőségét, s amint a város növe­kedett, — az ókorban is közel kétmilliós volt, — ide építettek az előkelőségek villákat, nyara­lókat maguknak. Az út jobb és bal oldalán a pinea-soron túl, rogyadozó ősi falak mögött, itt- ott még dacol az enyészettel egy- egy pompás villa, mozaikpadozat­tal, fürdőmedencével, márvány portállal. A derékba tört oszlo­pok azonban egy letűnt világ tragédiájáról regélnek. HOGY AKKOR IS VÁSÁRO­SOK VETTÉK-E KÖRÜL San Se- bastiano templomát, nem tudom. De manapság minden templom körül ott vannak. Sátrakkal, üz­letté alakított gépkocsikkal, üz­lethelyiségekkel. Rózsafüzért kí­nálnak öklömnyi kockákkal, kö­télvastagságú zsinórral, Szűz Má­riát és szenteket kicsiny és nagy méretekben műanyagból, kerá­miából, különböző ötvözetekből, s a jelenlegi pápát éremben, tá­nyérra festve. „Eladó az egész világ.” Hangosan kínálják porté­káikat, bazár áruikat a lelemé­nyes olaszok. (Folytatjuk) Rédey Pál — Szentháromság ünnepe után a 16. vasárnapon az oltártcrítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Ef 3, 13—21; az igehirdetés alapigcje: Lk 7, 11—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Szeptember 18-án, vasárnap rég­nél 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VARGA GYÖRGY bakonyszombathelyi kész. — SERÜLT és használhatatlan har- móniumot bontásra veszek. Cím: Zügn Tamás, Vönöck 9516. — Jó állapotban levő négy és fél sípsoros, 18 (+ 2 térd) regiszteres, 5 oktávos Ritz gyártmányú harmónium eladó. Cím: dr. Perjés! Béla, 1113 Bu­dapest, Tornavár u. 8. I. 12. Telefon: 656-391. „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét és az evangélium ál­tal világosságra hozta az elmúlha- tatlan életet” (2 Tim 1,10). VASÁRNAP — „Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan (Zsolt 147,5 — Róm. 11,36 — Jn 11,1.3.17—27,41—45 — Zsolt 114). A zsoltáros éneke hitének bizonyságtétele. Az a fel­ismerés, hogy tele van a világ a teremtő Isten erejével és böl­csességével, hitvallásra serkent bennünket is. Istenünk ma is szüntelenül munkálkodik. Erejét nagyságát, bölcsességét azonban hittel lehet észrevenni igazán és hitből lehet továbbadni sokrétű szolgálatunkon keresztül a világ­ban. „Áldunk Téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk. Térdre hul­lunk színed előtt. Mert te min­dig szent és nagy, Változatlan egy Űr vagy!” (42. ének 1) HÉTFŐ — „Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öl­töztetlek téged” (Zak. 3,4 — Mt. 5,8 — 2 Sám. 12,15—24 — Mt. 19,27—30). A könyörülő Isten le­hajtó szeretete képes ily nagy tettre! Elveszi bűnünket, hogy ne terheljen tovább minket. Meg­könnyíti ezzel életünket, s díszes ruhát kapunk öltözetül. Jelképe ez a ruha a megújult, felfrissült életnek. Ezt a lehetőséget kínál­ja ma is Urunk nekünk. Friss erővel munkálkodni mindannyi­unknak öröm! ..Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot” (319. ének 5). KEDD — „Jobb az Ürnál ke­resni oltalmat, mint emberben bízni” (Zsolt 118,8 — Zsid 5,7 — Ézs 38.9—20 — Mt 20.1—16). A kisgyermek állandóan igényli szü­lei óvó. védő szeretetét. Élő pél­da ez előttünk nemzedékről nem­zedékre. De felnőtt korban sem tudunk védelem, bizalom, biz­tonság nélkül élni. Istennél mind­ez megtalálható, az 0 közelében élni megtapasztalható valóság az oltalom. Emberekben sokat csa­lódhatunk. Isten szeretete és hű­sége azonban örök! „Az írás ró­lad, felséges Isten, bizonnyal azt mondja, Hogy valakinek teben- ned vagyon szíve bizodalma, Az olyan ember meg nem szégyenül, mert te vagy oltalma” (79. ének 2). SZERDA — „Ne tartsatok visz- sza, hiszen az Ür szerencséssé tette utamat”. (1 Móz 24,56 — Róm 15.29 — AnCsel 12.1—11 — Mt 20.17—28). Felismerni Isten akaratát életünkben azt jelenti, feltétlenül és örömmel követiük tanácsát. Igéiével naponta vezet minket Urunk, cselekvést jelentő szava erőt. örömöt és szolgálatra való készséget ad nekünk. Szám­talan visszahúzó erő keresztez­heti helyes elhatározásunkat, ezért szükségünk van mai igénk bizta­tására. „Atyám, a te kegyelmed Meggazdagít engem. Ami vagyok, s amim van, Mindent tőled nyer­tem.” (67. ének 5). CSÜTÖRTÖK — az Ür minden­kinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint” (1 Sám 26,23 — Mt 20,13—14 — Zsid 10,35—39 — Mt 20,29—34). Milyen jó, hogy Urunk fizetőeszköze igazság és hűség! Mi egészen más mérték­kel mérjük egymást, s mennyi háborúságnak, nyomorúságnak készítünk így helyet! Merítsünk ma erőt, reménységet, hitet igénk igazságából, hogy mi is jóval tud­junk fizetni, ha sor kerül rá. ’’Látod Isten életünket, Tudod erőtlenségünket, Bűnünket szám­ba ne vegyed! Várjuk a te ke­gyelmedet” (78. ének 1). PÉNTEK — „Dicsérje őt a nap és a hold, dicsérje minden fé­nyes csillag! Mert ő parancsolt és azok létre jöttek” (Zsolt 148,3.5 — Jn 1,3—4 — Zsid 12,4—11 — Mt 21,1—11). A zsoltáríró túlára­dó öröme hangzik az idézett zsoltárból, örömének alapja az a biztos felismerés, hogy Isten a világ teremtő Ura. Ma is rácso­dálkozhatunk a teremtettség ezernyi szépségére, tökéletes rendjére. Isten kezéből hálaadás­sal elfogadni mindent, már je­lenti azt is: óvjuk, védjük éle­tünket, világunkat ott és úgy, ahogyan lehetőségünk nyílik rá. „Légyen nagy hatalma áldott, mert számtalan sok nagy világot Ő hintett szét körös-körül. Tün­döklő fényt szórva rája. Mi föl­dünk is az ő csodája. Hol szí­vünk búsul és örül. Rend. szép­ség és erő Szavára állt elő. Áld­juk Istent, Az Alkotót. Minden­hatót, Egy és szent Örökkéva­lót!” (60. ének 3). SZOMBAT — „Én vagyok az Űr, aki szeretetet, jogot és igaz­ságot teremtek a földön” (Jer 9,23 — Ef 5,1 — Jel 2,8—11 — Mt 21,12—17). Olyan jó tudnunk* hogy Istenünk a szeretetnek, a jognak és az igazságnak teremtő Ura. Ezért énekelhette Luther is az „Erős vár a mi Istenünk” kez­detű énekünket hittel és lelkese­déssel, mert ő is felismerte az igének ezt az igazságát. Legyen ma nekünk is nagyon drága üze­net, hogy Urunk nem a háború­ságnak, hanem a szeretetnek az Ura. Ahol Ö van, ott nyilvánva­lóvá lesz a jog és az igazság. Eb­ből a forrásból merítve leszünk mi is a jónak, szeretetnek hírvi­vői és cselekvői. Erről mondja Pál apostol Rm 8,19-ben, hogy „a te­remtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”. „Is­tentől el nem állok, ő sem áll tőlem el, Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel, Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel, Ö áld meg segítséggel, Kegyel­mes, jó Atyám” 337. ének 1). Némethnc Tóth Ildikó Istentiszteleti rend Budapesten 1983. Deák tcr de. 9. (úrv) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv) Baranyai Tamás, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv) Gáncs Aladár, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de. 12 (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de 11. Rérey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangcpán u. 43. de. 8. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágb Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10, Matúz László. Pestlőrinc Erzsé- bet-telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10 Schreier Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vil­szeptember 18-án mos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszent­mihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. Kosa Pál. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Rákos­liget de. 11. Kosa Pál. Rákos­keresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ma- docsai Miklós, de. fél 11. (né­met), de. 11. (úrv) Koren Emil, du. 5. Szeretetvendégség. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef, de. 11. Takács József, du. fél 7. Kőszeghy Tamás. Pesthi- degkút de. fél 11. Kőszeghy Ta­más. Modori u. 6. de. 10. Kelen­föld de. 8., de. 11. (úrv), du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagy­tétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Inotay Lehel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom