Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-09-11 / 37. szám

Útközben jegyeztem 1. ROMOK, KATEDRÁLISOK, BAZILIKÁK, TEMPLOMOK. Kupolák, tornyok reneszánsz és barokk stílusban. Számlálhatat- lan mennyiségben. Ez Róma. Mondják, hogy templomainak száma 450—500 között mozog. Valószínűleg megszámolták már. De mire végére értek, új temp­lomok növekedtek. A tornyokat pedig aligha tartják számon. Ez lenne tényleg Róma? Az én tudatomban a négy be­tűnek sokkal több jelentése van. Jelenti elsősorban az antik vilá­got. Egy félelmetesen nagy biro­dalmat, amely három kontinens­re terjedt ki, s amelyben a Föld­közi-tenger egy belső tó volt csupán. Róma volt a birodalom, a főváros, Róma volt a jog, a ha­talom, a béke. Mindaddig, amíg a barbárok meg nem alázták, s szétzúzták határait, városait, kultúráját. Azután Róma jelentette szá­momra a világegyházat. Azt a szervezetet, amely befészkelte magát az antik főváros romjai közé és létrehívott egy öt konti­nensre kiterjedő erkölcsi birodal­mat. Sok mindenben hasonlóan az antik Rómához. Így számomra Róma azt az egyházat jelentette, amely miatt megszületett a re­formáció és amely miatt én evan­gélikus vagyok. (Itt, Rómában er­re külön is büszke voltam!) De jelentette és jelenti egy mo­dern állam, Olaszország főváro­sát, egy két és fél milliós világ­várost, iszonyatos forgalmat, szerteszórtságot és rendszertelen­séget. Műemlékeket, amelyekbe lépten-nyomon belebotlik az em­ber, pergő nyelvű, hangos, medi­terrán, fekete hajú olaszokat, tu­risták tarka hadait, egy modern Bábel nyelvzavarát NEM IS TUDOM, MELYIK RÓMA LENYÜGÖZŐBB. Az an­tik-e, amelynek fehér carrarai márványtöredékeit, oszlopait és diadalíveit borsos belépődíj elle­nében a Fórum Romanumon még látni lehet? Ez a Róma meghalt, soha többé nem lehet feltámasz­tani. Beteljesedett végzete, van­dál kezek tökéletese)} szétrom­bolták. Amit földrengést tűzvész vagy a Tiberis áradása nem tu­dott kikezdeni és elpusztítani, azt elvégezte a tervszerű emberi rosszindulat. A következő Róma leleményes volt. A középkortól kezdve az an­tik világ építőanyagát használta fel. A cézárok Rómájának már­vány kváder köveit építették be­le a polgárházakba, palotákba. Egy-egy kapualjba bepillantva, ülőkék, szobrok, oszlopok csillan­nak ki a vakolt falakból. A Tras- levere proletárnegyedében cso­dálatos korinthusi oszlopfőn ül­dögélt a polgár, s üzlethelységből álló lakásából unottan szemlélte a hullámzó, tarka forgalmat. „Magántulajdonban” vannak a császári Róma darabjai. Azon gondolkodtam, milyen kormány­zati intézkedés tudná összehor- datni e sérült birodalom roncsait és fel lehetne-e állítani belőlük megközelítően a régi Rómát. De talán jó, hogy „magánkéz­be” kerültek a birodalom szét­szórt csontjai. Így legalább nem pusztultak tovább. S ha értéke­sebb szobortöredékek bukkantak elő a megkapart föld alól, lelkes muzeológusok csaphattak le rá­juk s nemzeti kinccsé tehették, így került elő sérült állapotban a Laokoón-szoborcsoport, amely ma a Vatikán múzeumban áll. Micsoda kálváriája lehetett en­nek a remekműnek, amelyet a rhodosi Atheuadorosz, Polüdo- rosz és Agezandrosz készített és 1506-ban lelték meg a Domus Aurea romjai között, majd vala­melyik pápa megvásárolta gyűj­teménye számára. Praxitelész szobrainak hasonló volt a sorsa. A császárok palotáinak romjai alól még napjainkban is előke­rülnének felbecsülhetetlen érté­kek, ha nem építettek volna rá­juk 3—4 emeletes bérházakat vagy közintézményeket' AZ ANTIK VÁROS JÓ FUN­DAMENTUMNAK BIZONYULT. A barbár dúlások után a feudális anarchia korában jeles családok (rablóvezérek!), de az egyház is iparkodott kisajátítani a megma­radt, szétverhetetlen épületekből, és azokat a saját céljaikra átala­kítani. A Colosseummal, amely­nek egyharmad része még ma is épségben van, a pusztító erő nem tudott megbirkózni. Az 1900 éves monumentális, Vespasianus csá­szár által épített színház dacolt az idővel. A 70 ezer nézőt befo­gadó aréna a 14. században rab­lóbandák tanyája volt. A Marcel­lus színház pl. még ma is lakó­ház. Csak itt-ott villannak elő az antik színház fehér oszlopai. És ahol a barbárok nem boldogultak csákányaikkal, — és hál’ Istennel? a pogány templomok közül né­hány épségben maradt, — ott a keresztyének jelentkeztek. Utcá­ra hányták a pogány isteneket, s Titus diadalíve Rómában a templomot felszentelték keresz­tyén használatra. A kis Vesta- körtemplomot a Ponte Palatinó­nál keresztyének használják ma is csak úgy, mint a Pantheont, amely az ókori Róma legépebben ránk maradt épülete. A klasszikus formaérzék és kupolaépítési tech­nika remeke ez a templom. (Eb­ben a templomban van Raffaello sírja, akinek ecsetjét fiatal korá­ban ütötte ki a halál kezéből.) Építőanyaggal és részben hasz­nálható épületekkel tehát korlát­lanul rendelkezett a város és az egymást követő nemzedékek ezekkel jól, rosszul gazdálkodtak. De mert hosszú évszázadokon ke­resztül „igazi” gazdája nem volt a városnak, fejlődése rendszerte­lenül, ötletszerűén ment végbe. KORSZAKFORDULÓT JE­LENTETTEK A RENESZÁNSZ SZÁZADOK a város számára, amely századok1 igazán siralmas állapotokat örököltek. Csak az álmodozóknak jutott eszükbe a régi Róma feltámasztása, s mi­közben szorgalmasan keresgélték a romok alatt az összeroncsolt szobrokat, csodálatosan faragott oszlopfőket, maguk is rabjaik lettek az antik művészetnek és önkéntelenül utánozták azt. A reneszánsz korszaka bizonyos ér­telemben feltámasztotta az ókori Rómát, új kultúrréteg rakódott a romokra. A sebhelyek beépültek és csak itt-ott hagytak meg va­— Szentháromság ünnepe után a 15. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Gál 5,25 — 6,10; az igehirdetés alapigeje: Mt 6, 24—34. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTE LET A RÁDIÓBAN Szep­tember 18-án, vasárnap repel 7 órakor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet VARGA GYÖRGY ba- konyszombathelyi lelkész. ■ — NYÍREGYHÁZA. A szeptem­ber 1-től nyugdíjazás folytán megüresedett I sz. körzeti állás betöltésénél a gyülekezet lemon­dott lelkészválasztási jogáról és kér-te a püspököt lelkészküldésre. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egy­házkerület püspöke egyhangú ké­rés alapján Laborczi Géza segéd­lelkészt küldte ki gyülekezeti lel­készül szeptember 1. hatállyal. Beiktatása szeptember 18-án lesz Szabó Gyula esperes szolgálatá­val. — A gyülekezet megszervez­te másodlelkészi állását és arra egyhangúlag megválasztották La­lamit az antik világból a mai tu­risták ámulatára. Ekkor kezdtek grandiózus épít­kezésekbe, az ókori bazilikákat kibővítették s melléjük tucatjai­val építettek kisebb-nagyobb templomokat. Róma a Szentek és mártírok városa lett és mert ezekből mindenkor teremtek, em­lékükre húzták fel a ragyogó épületeket. A reneszánsz művé­szei ontották termékeiket. Nincs a világnak olyan helye, ahol a szépségnek, pompának és művé­szi értéknek ilyen elképesztően gazdag gyűjteménye lenne, mint itt Rómában. Nincs nyilvántartá­som arról, melyik szentnek és vértanúnak hány kegytemplomot építettek, de Szűz Máriának több mint nyolcvanat, Péternek és Pálnak, az első római vértanúk­nak is megközelítőleg, majd Se­bestyénnek és a többi mártírnak és az apostoloknak számosat. PÉTERNEK ÉS PÁLNAK A KULTUSZA IGEN NAGY. Nem vetekszenek Szűz Mária és a pá­pák kultuszával, mégis szembe­tűnő. A Fórum Romanum sarká­nál levő börtön-kápolnától kezd­ve a Quo vadis-kápolnán keresz­tül a Szent Péter-bazilikáig vé­gigkísérhetjük pl. a Péter-hagyo- mányokat. Mert „hagyományra” épült fel itt minden. A hagyo­mány szerint Nero börtönében, a kápolna nyirkos pincéjében ra­boskodott a két apostol, s itt még keresztelhettek is. Lecsoszogtam a teknősre kopott lépcsőkön, pró­báltam megrendülést erőltetni magamra, hiszen azokon a köve­ken álltam, ahol 1900 esztendő­vel ezelőtt Krisztus két nagy apostola szenvedett, de a fürtök­ben érkező és hangosan fecsegő turisták zajától elillant minden áhítatom. A hagyomány fonala itt megszakad a csepegő szürke falaknál és valahol a Via Appián (az Appia felé vezető úton) foly­tatódik, ahol a „hagyomány sze­rint” Péter találkozott Jézussal és azt kérdezte tőle: „Quo vadis, Domine?” A találkozás színhelyé­re kápolnát építettek, benne egy márványkő őrzi Péter lábnyomát. A hivő zarándokok áhítattal érintik meg a követ. (A kápolná­ban Sienkiewitz bronzportréjút is felállították, aki a legendáról csodálatos regényt írt.) Pál apos­tol eltűnt a tekintetek elől, Nero vérengzésének lehetett áldozata, de Pétert nyomon követi a ha­gyomány egészen a Szent Péter- bazilikáig. a keresztyénség leg­nagyobb templomáig, mert a ha­gyomány szerint éppen ennek helyén szenvedett mártírhalált, fejjel lefelé feszítették meg. Bra- mante híres tervei alapján 1506- tól épült, s generációk egész so­ra, halhatatlan nevű művészek — Michelangelo. Maderna, Ber­nini, stb. lehelték belé lelkűket. Hátborzongva léptem a „széntév” alkalmából kinyitott bronzkapun keresztül s arra gondoltam, hogy ennek a bazilikának az építése váltotta ki a reformációt. (Folytatjuk) Rédey Pál borcziné Sztankó Gyöngyi lelké- szi munkatársat. Lelkésszé avatá­sa és beiktatása szeptember 18-án lesz dr. Nagy Gyula püspök és Szabó Gyula esperes szolgálatá­val. — ADOMÁNY A LELKÉSZ­KÉPZÉSRE. Dávid Ferenc kétpói hittestvérünk az Evangélikus Élet útján lelkészképzésünk támogatá­sága 1000 Ft-ot adományozott. Áldozatkész szeretetét ezúton is köszönjük. ORGONAEST lesz szeptember 10-én, szombaton este 7 órakor a soproni templomban. Műsor: Couperin: Kolostori mise Dupré: Öt tétel a „Keresztül” sorozatból Liszt: Dante Orgonái : dr. Dudits Pál „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok”. (1 Péter 5,7). VASARNAP. — „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2 Kor 4,16 — Zsolt 71,9 — Mt 6,25—34 — Zsolt 119, 129— 136). Mégis. Ez a reménység. Sen­ki nem veheti el tőlünk. Krisztu­sért mindig megújulhatunk. „Ö adjon vidám, új szívet a régi he­lyébe, És vessen gondot, félelmet Tenger mélységébe!” (54. ének 5.). HÉTFŐ. — „Az Isten Jézust fe­jedelemmé és üdvözítővé emelte föl jobbjára, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izraelnek” (ApCsel 5,31 — Ézs 45,7 — 1 Kir 17,7—16 — Mt 17,22—27). Egye­dül Jézusban van megtérés és bűnbocsánat. Ö vezet és megújít Leikével új, gyümölcsözőbb életre. „Nincs még ily áldott hű barát. Öt adta Isten nékünk. Ó az, kit Atyja maga szánt Szent váltság­díjnak értünk. Ó, csodás égi sze­retet! Az Atyát arra késztetted, Hogy Fiától megváljon. S ki előtt ég és föld reszket. Érettünk sírba fektettőd Győzni poklon, halá­lon.” (370. ének 2.). KEDD. — „Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságos” (Rm 2,2 — Pléd 21,2-----Tim 6,6—Ha — Mt 18,1—14). Igazságos, mert indítéka a megbocsátás, s nem a büntetés. Ez az igazság pedig kö­telez minket példás életre. „És bo­csásd meg bűneinket, Hogy ne terheljék lelkünket, Amint mi is megbocsátunk, Ha vétett feleba­rátunk! Szelídség és jóindulat így egyesíti nyájadat”(72. ének 6.). SZERDA. — „Pál írja: Ha tehát van vígasztalás Krisztusban, ha van szeretetből való figyelmezte­tés, ha van közösség a Lélekben, akkor tegyétek teljessé örömömet, azzal, hogy egyet akarva ugyan­arra törekedjetek’” (Fii 2,1—2 — 1 Móz 50,21 — Lk 17,5—6 — Mt 18,15—20.). Ott él és halad előre egy gyülekezet élete, ahol meg­valósul az ige szerinti egy aka­rat. A forrás Krisztus. „Szenteld meg mi szívünket. Világosítsd el­ménket, Hogy érthessük igé­det, Tanító mesterünket!” (230. ének 2.). CSÜTÖRTÖK. — „Az elhízot­taknak, akiket az Atya Isten sze­retett és a Krisztus Jézus meg­tartott” (Júd 1 — Zsolt 56,12 — 1 Thessz 2,9—12 — Mt 18,21—35). A megszólítás'azoknak szól, akik elhivatottak Isten szerete és Jé­zus irgalma által. Mi is Hozzá tartozunk: „Irgalommal nézz le ránk! Mint ígéreted, légy növe­lünk! Benned bízunk, jó Atyánk. Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!” (42. ének 4.). PÉNTEK. — „Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pe­dig nem tudjátok?” (Mt 16,3 — Jer 8,7 — lKor 7,20—24 — Mt 19,1—12). Jelt kívántak a farizeu­sok, pedig Jézus a legfőbb jel ott volt közöttük. Nekünk sincs más jel, csak Ő! „Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj fe­lém!” (389. ének 1.). SZOMBAT. — „Ugye, két vere­bet egy fillérért adnak és egy sem esik le közülük a földre Atyá­tok tudtán kívül? Ti sok verébnél értékesebek vagytok’” (Mt 10,29. 31 — Ézs 51,12 — 2 Thessz 3,6—■ 13 — Mt 19,13—26). Isten minden teremtménye dicséri alkotóját. Urunk, engedd, mi se kételked­jünk Benned! „Dicsőség néked, kegyes Atya Isten és győzedel­mes, áldott Fiúi Isten, Te vigasz­taló Szentlélek Űristen, Áldj meg hitünkben!” (483. ének 5.). Némethné Tóth Ildikó EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal? 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 (3) 83.1989 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató — ARNÓT. Az agugusztus 6-i presbiteri összejövetelen Tóth Pál gondnok emlékezett meg a gyüle­kezet lelkészének; Abaffy Gyulá­nak lelkésszé avatásának negy­venéves jubileumáról, átadta a gyülekezet ajándékát és további életére Isten gazdag áldását kér­te. Buchalla Ödön ny. lelkész a lelkészi szolgálat jelentőségéről tartott előadást. A gyülekezet asz- szonyai bőségesen terített asztal­ról gondoskodtak. — HALÁLOZÁS Rónay Zoltán­ná, sz. Csetneki Magdolna. Rónay Zoltán ny. balassagyarmati lel­kész felesége, akinek házassági jubileumáról lapunk is megem­lékezett, életének 64. évében pest- imrei szeretteinek otthonában június 25-én csendesen elhunyt. Temetésére nagyon sokan jöttek el a balassagyarmati, az ipolyszö- gi, a Széchényi, a patvarci, a rao- horai és az érsekvadkerti gyüleke­zetből. A temetési szolgálatot a pestlőrinci temetőben Bonnyai Sándor kispesti és Kalácska Béla balassagyarmati lelkész végezte, aki a balassagyarmati gyülekezet névében megköszönte a 40 éves hűséges papnéi szolgálatot. „Ke­zedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten”. * 11 — SÉRÜLT és használhatatlan har- móniumot bontásra veszek. Cím: Zügn Tamás, Vönöck 9516. Istentiszteleti rend Budapesten, 1983. szeptember 11-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfal­va de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár tJjtelep de. fél 9. Virágb Gyula. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle telep -de. , 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bodla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Korén Emil, de. fél 11. (német) Madocsai Miklós, de. 11. (úrv.), du. 6. Madöcsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Mádo- csai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Ti­bor. XII., Tartsay Viimos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Mis­sura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Ro­zsé István. Kelenvölgy de. 9. Buda­fok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

Next

/
Oldalképek
Tartalom