Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-23 / 4. szám
Megújult egy „pusztatemplom” A Duna-Tisza közének középső részéről azt tartja a közvélemény: itt terül el a puszta. Bugac—Bocsa—Kaskantyú—Pá- hi határolja azt a területet, ahol ma a „Kiskunsági Nemzeti Park”- ban őrzik a pusztai hagyományokat. De a puszta sem volt kietlen táj csupán, ott is volt élet. A tanyák népe is szomjas volt az evangéliumra és azon igyekeztek, hogy egyes központi helyeken —, több tanya közelében — legyen alkalmas hely összegyülekezésre, istentisztelet tartására. A többnyire egy teremből álló épületeket azután „pusztatemplomként” jegyezték be az akkori telekkönyvbe, s hogy jól kihasználják, itt tartották közösségi összejöveteleiket is, ha pedig volt elegendő iskoláskorú gyermek, tanítót is hívtak oda, hogy tanítsa, nevelje őket. KÖZEL 100 ÉVVEL EZELŐTT ÉPÜLT FEL Kiskörös szomszédságában, a kaskantyúi pusztán egy ilyen „pusztatemplom”. Kis fatornyot húztak fel bejáratánál, harang is került a toronyba s ez hívogatta a puszták népét, — kaskantyúiakat, tótmajoriakat, kisbócscsaiakat és felsőcebeieket ■— Isten színe elé. Hétközben a gyermekeket fogadta be az épület, melyben a katedra mellett a terem sarkában kis oltár, felette szószék jelezte a helyiség templom voltát. A tanyák népe lassan köréje telepedett, amolyan kis központ lett körülötte. így alakult ki a mai Kaskantyyú község, melynek középpontjába került a templom. Amikor 1948-ban az iskolákat államosították, az államosítási bizottság úgy döntött, hogy maradjon a templom az egyház birtokában. Csupán abban ália- lapodtak meg, hogy amíg nem lesz a községben megfelelő iskolaépület, az esyház odaadja hét közben a termet az iskola céljára. Jó három évtizedig állott fenn ez a békés együttélése a templomnak és az állami, iskolának, bizonyossá-, gul annak, hogy a legalsóbb szinten is lehet jól értelmezni és jól gyakorolni az állam és egyház korrekt jóviszonyát. A község sokáig gyűjtögetett, tervezett, míg végre a hetvenes évek vegére felépülhetett-az új,. modern iskoía és 1980 nyarán visszaadták a helyiséget teljesen egyházi rendeltetésre. A kis gyülekezet — alig 300 lélek — hosszú évek óta gyűjtögetett és készült a külső és belső felújításra. 1981-ben először a tetőzetet javították meg, az idén pedig először belül, majd kívül újították fel az egész épületet. Űj a vakolat, a mennyezet műanyagborítást kapott. Középre került az oltár, különválasztva a szószéktől. Teljesült a gyülekezet nagy kívánsága is, hogy az oltár asztala fölé oltárkép kerüljön. A század elején élt neves portréfestő, az evangélikus Sárkány Gyula hagyatékából, a művész örököse egy nagyméretű olajfestményt ajándékozott a kis gyülekezetnek. A kép Jézus keresztről való levételét ábrázolja. Könnyes szemmel, nagy hálával mondott érte köszönetét a gyülekezet. EMLÉKEZETES NAP VOLT az egész egyházmegye számára, amikora hartai új imaház felszentelése után dr. Káldy Zoltán püspök kíséretével együtt Kaskantyúra érkezett, hogy felszentelje a megújított „pusztatemplomot”. De bizonyára emlékezetes marad a lelkészcsalád számára is, hiszen Hartán Sárkány Tibor, Kaskan- nyún pedig felesége Sárkányáé, Horváth Erzsébet a lelkész. A lelkészházaspár egy időben, egyszerre épített és újjáépített a maga gyülekezetében. A kis templom szűk volt ezen a délutánon. Sokan jöttek rokonok a közeli helyekről, Kiskőrösről, Csengődről, Páhiról és Kecskemétről. A püspök Zsolt. 84,1-4 alapján szólt arról, hogy a templom nekünk szerelmetes, kedves hajlék, ahol átölel minket az Isten! Legyen ez a templom otthon a benne összegyülekezőknek, meleg családias, testvéries. De megfordítva is legyen igaz: vonuljon be a templom otthonotokba is, legyen az is templommá, ahol szeretitek Istent és megbecsülitek egymást. Mondjátok csak úgy, ahogy a zsol- táros mondja, aki Istent „Isto- nem”-nek nevezi. Aki Őt „Istenemnek” mondja, nem lesz henyélő, naplopó, hazát eladó, hanem mindenkit szerető, a másikért élő és dolgozó ember. „Legyen ez a templom otthonotok és legyen az otthonotok templommá. Mindkettőben egyaránt mondjátok el: Isten, „én Istenem!” A TEMPLOM ÉS ISKOLA korábbi együttélése is magával hozta, hogy ezen az ünnepen együtt ünnepelt a gyülekezettel a község vezetősége, megtisztelte jelenlétével a kis gyülekezetét Fekete János megyei egyházügyi titkár is, aki üdvözlő szavaiban arról szólt, hogy amikor iskolai nevelés és művelődés folyt az épületben, akkor is szolgálta, azt a célt mint most, amikor csak egyházi szolgálatban áll, nevezetesen azt, hogy „béke legyen”! Kiss Pál igazgató köszönte meg a jelenlevő tanácselnök, titkár és a Népfront Bizottság elnöke nevében is. hogy hosszú éveken át iskolai célra is használhatták és kiemelte azt, hogy megértő és súrlódásmentes, valóban békés együttmunkálkodás volt e hosszú idő alatt más és más lelkészek idejében. A volt lelkészek közül eljött dr. Cserháti Sándor szegedi és Huley Alfréd gerendási lelkész, akik üdvözlésükben örömüknek adtak kifejezést azon, amit láttak és tapasztaltak. Ott volt Rafaelné, Pecse- nya Anna mezőtúri lelkészi munkatárs is. A GYÜLEKEZET LELKÉSZE röviden összefoglalta a renoválás történetét, megköszönte a sok segítséget, amit társadalmi munkában adtak és a közegyházi segítséget is, melyért a kis gyülekezet nagyon hálás az itthoniaknak és külfödieknek egyaránt, öreg este lett, mire az egész ünneplő gyülekezet a fehér asztal mellé telepedhetett és a jól végzett munka örömével hallgatta meg a püspök beszámolóját az előttünk álló feladatokról, szolgálatokról. Tóth-Szöllős Mihály A zászlón falevél Rengetegek. Faóriások. Erő. Elnézem, amint lengeti a szél. Juharfa levele. De ahogy nem lehet találni két egyforma levelet, annyi arc tűnik elő. Hindu, angol, kínai, indián, francia, német, magyar . .. fehér, barna, sárga, fekete ... mégis, mégis egy fa sokféle levele, s most egy gyökérből él ... Lobog a kanadai zászló ... s a zászlón falevél. Falevelek az emberiség fáján, valamennyien egy gyökérből lettünk! Egy Atya irgalmas arca fénylik felettünk. Nincsenek egyforma falevelek. De egy a Krisztus, aki hívogat, szeret. Minden kérdésre ő a felelet. Falevelek az emberiség fáján, ö az élet, az út, a cél! Lobog a szélben a zászló ... s a zászlón falevél. Túrmezei Erzsébet A KOTIMAA ÚJ FŐSZERKESZTŐJE A Fíhn (evangélikus) Egyház félhivatalos-vezető lapjának fő- szerkesztőjévé dr. Pentti Lem- piünen professzort nevezték ki. Az eddigi főszerkesztő, dr. Erki Ka- rio — Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktora — az év szeptemberében nyugalomba vonul. Dr. Lempiänen a Helsinki Egyetem Teológiai Fakultása gyakorlati tanszékének docenseként több könyvet jelentetett meg; elsősorban az egyházi esztendő és a keresztyén hagyomány tárgyköréből. Ezt a „népszerű” tevékenységét a Finn Egyház 1979-ben az erre rendszeresített díjjal tüntette ki. Elnöke a finn egyházi éne- keskönyv-reformbizottságának. A „Kotimaa” hetenként háromszor jelenik meg, és jelenleg meghaladja a nyolcvanezres példányszámot. (Finn Egyházi Sajtószolgálat) — A vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 2 Pt. 1, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Mt. 17, 1—9. — CSEPEL. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke január 23-án, vasárnap meglátogatja a gyülekezetét. A püspök délelőtt igehirdetést végez az istentiszteleten, majd tájékoztatást ad a gyülekezetnek. Délután 5 órakor részt vesz a helyi protestáns gyülekezetek imaheti záróösszejövetelén, és ott előadással szolgál. — HALÁLOZÁS. Kovács Béla ny. gimnáziumi tanár, a Szarvas- Ötemplomi gyülekezet felügyelője 1982. október 30-án, életének 70. évében elhunyt. Urnája mellett Aradi András mondott imádságot, Nobik Erzsébet olvasta fel az életrajzot és hirdette az igét. Imádságot mondott Székács Sámuel ny. lelkész. A munkatársak nevében Holp József gimnáziumi tanár búcsúzott Kovács Bélától, aki közel negyven évig volt test- nevelési tanára a szarvasi Vajda Péter gimnáziumnak. A szertartás után az urnát Orosházára szállították végső nyugovó helyére, ahova a szarvasi lelkészek is elkísérték. Orosházán a sírnál Ben- kő István mb. esperes és Kis János lelkész imádkozott. Koszorús Oszkár ny. esperes bocsátotta el a földi életből. — özv. Varga Jánosné, sz. Horváth Ilona, a magyarkeresztúri gyülekezet csendes, hűséges tagja 85 éves korában elhunyt. Régebben férje, utóbb egyik gyermeke hosszú ideig a gyülekezet gondos gondnoka volt. „Éjfélkor kiáltás hangzott: íme a vőlegény! Jöjjetek a fogadásra!” — Id. Németh István, a győr- újfalui gyülekezet tizenhárom éven át volt gondnoka 81 éves korában elhunyt. Temetése — nagy számú rokonság és az egész gyülekezet részvételével — 1982. december 15-én volt a győrújfalui temetőben. Ravatalánál Bárány Gyula esperes hirdette az igét. „Szüntelenül az Ürra tekintek, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon”. Ali VASÁRNAP IGÉJE A nagy fordulat Mt 17, 1—9 Meggyőződésem, hogy azok közül, akik olvassák ezeket a sorokat, sokan látták a Deák téri templomunk hatalmas oltárképét. A festmény egyik oldala ezt az evangéliumi történetet tárja elénk: Jézus a megdicsőülés hegyén. Sokszor láttam már, de számomra mindig lenyűgöző a hatása. Ha egy festmény ilyen hatást gyakorolhat reánk, akkor milyen hatással lehetett arra a három tanítványra amikor mindez a valóságban történt. Jézus három tanítványával „felment egy magas hegyre és szemük láttára elváltozott: arca fény lett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény”. VlZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAPNAK AZ IGÉJE ez a történet. Erre az eseményre már rávetődik Jézus szenvedésének és halálának az árnya, de a húsvéti feltámadás dicsőségének a fénye is. Jézus megdicsőülésének az eseménye egy nagy. fordulat kezdete. Jézus földi küldetése itt éri el csúcspontját. Mindaz, amit három éven át a tanítványok Jézus isteni hatalmának a jeleiként megtapasztalhattak, csodálatos gyógyításaiban, a természeti törvények feietii hatalmában, tenger lecsendesítése, halottak feltámasztása, most tetőfokára jut. Erre az eseményre emlékezve írja az apostol: „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm” ezt- a mennyből jövő szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen”. Az idő múlása sem homályosíthatta el ennek a csodálatos eseménynek a tényét, melynek részesei voltak. ÍGY BONTAKOZOTT KI ELŐTTÜNK IS KRISZTUS ISTENI DICSŐSÉGE, ahogyan az karácsony tényétől vezetett bennünket. Minden azt tanúsította: „Láttuk az Ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét”. A tanítványokat mindaz amit láttak és hallottak, térdre kényszerítette. „Amikor ezt meghallották, arcra borultak és megijedtek”. Érthető a megdöbbenésük és félelmük, mint a betlehemi mezőn a pásztoroké az őket körülvevő ragyogó fényességben. Ott az angyal szólította őket: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek néktek!” Itt „Jézus megérintette őket és így szólt hozzájuk: keljetek fel, ne féljetek!” Itt nagy fordulat következett be Jézus küldetésében. Ezt a tanítványok még nem értették, de Jézus felkészítette őket azokra az eseményekre, melyek megdicsőülése után következnek. ’’Miközben lefelé jöttek a hegyről, megparancsolta nékik Jézus: Senkinek se mondjátok el amit láttatok, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból”. Nagy fordulat, hogy most nem az ő dicsőségének a további növekedésének a szemlélői lesznek, hanem valami más következik, amit nem értenek, Jézus halála. EZT A FORDULATOT FIGYELHETJÜK MEG AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ TANÚSÁGÁBAN IS. Utolsó vasárnap, mely Jézus dicsőségének a látható jeleit tárta elénk. A következő vasárnap már arra.emlékeztet, hogy Jézus.a szenvedés és híjlál útjára lép. > t 'Keresztyén hitünk Jézus szavai alapján többről is.tanúskodik. „. . . míg fel nem támad a halálból”. Nem olyan fordulópontra nézünk, mint egy versenyzőnél, aki eljut a csúcspontra, teljesítménye maximumát nyújtotta s aztán már csak a hanyatlás következhet. Jézus előremutat arra a napra, amikor a halálból feltámad. Így megy ő az úton, mely isteni dicsősége kiteljesedését hirdeti s amelyet később értenek meg a tanítványok: halálon át, feltámadáson keresztül a mennyei^ dicsőségbe. Ez a fény vetődik szenvedésére és halálára is. „Te a halált ó Jézus csak azért szenveded, hogy megszerezd minekünk az örök életet. De távolból felénk már koronád felragyog, mint borús éjszakában a fénylő csillagok”. (196. ének 4. vers.) A TANÍTVÁNYOK LEJÖTTEK JÉZUSSAL A HEGYRŐL, de kísérte őket a mennyei Atya intése: Őt hallgassátok! Jézust. Nekünk is ezt üzeni; Őt hallgasssátok! őreá figyeljetek! Akkor is amikor a gyülekezet közösségében énekeljük: „Kegyes Jézus itt vagyunk, te szent igéd hallására . ..” de akkor is Reá figyeljünk, amikor napi munkánkat végezzük. Akkor is ha sokszor nem értjük az utat, melyen vezet és akkor is ha örömmel tapasztaljuk a kibontakozást. Őreá figyeljünk, őreá hallgassunk! Varga György Imádkozzunk! Dr Jézus Krisztus! Jó nekünk a Te közeledben lennünk, mert megújítod hitünket, sze- retetiinket és reménységünket. Tanítványaid egykor színről színre láthattak Téged és hallhatták szavaidat. Kérünk, add nékünk Szentlelkedet, hogy Őáltala hitünk megnyílt szemeivel láthassunk Téged, hallhassuk az igében üzeneted és engedelmeskedjünk tanításodnak. Segíts Urunk, hogy érettünk vállalt szenvedésedben és halálodban is ugyanúgy, mint feltámadásod dicsőségében hittel vallhassuk: „Mi megismertük és elhittük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő isten Fia”. Amen. HÍRADÁS NICARAGUÁBÓL Kedves ádventi meglepetést hozott számomra a posta: valamely — minden bizonnyal a Keresztyén Békekonferenciában velem együtt szolgáló — barátom megküldötte a címemre a nicaraguai Protestáns Egyházi Tanácsnak a társadalomért felelősséget érző bizottsága 1981-ben végzett tevékenységéről szóló jelentést. — A nicaraguai Protestáns Tanács ezen bizottságának 37 egyház, egyházi szervezet és 18 egyházi intézmény a tagja. A megküldött jelentés részletesen beszámol arról a széleskörű egyházi keretben végzett tevékenységről, amelyet a bizottság és az egyházak hívei a nicaraguai nemzeti önállóság, az iskolai oktatás, az egészségügy, a városok és a falvak fejlesztése, a gazdasági élet fellendítése érdekében végeztek. De ugyanilyen részletes beszámoló olvasható a lelkészképzésről, a gyülekezeti szolgálat biztosításának az eredményeiről is. A magyar evangélikus olvasó nagy egyetértéssel fogadja el a jelentés adatait és lényegi mondanivalóját, mert ha nicaraguai testvéreink más, nálunknál nehezebb körülmények között is, de ugyanazt a diakóniai teológiai szemléletmódot valósítják meg, mint mi magunk, (v)