Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-23 / 4. szám

Megújult egy „pusztatemplom” A Duna-Tisza közének középső részéről azt tartja a közvélemény: itt terül el a puszta. Bugac—Bocsa—Kaskantyú—Pá- hi határolja azt a területet, ahol ma a „Kiskunsági Nemzeti Park”- ban őrzik a pusztai hagyományo­kat. De a puszta sem volt kietlen táj csupán, ott is volt élet. A ta­nyák népe is szomjas volt az evangéliumra és azon igyekeztek, hogy egyes központi helyeken —, több tanya közelében — legyen alkalmas hely összegyülekezésre, istentisztelet tartására. A több­nyire egy teremből álló épületeket azután „pusztatemplomként” je­gyezték be az akkori telekkönyv­be, s hogy jól kihasználják, itt tartották közösségi összejövetelei­ket is, ha pedig volt elegendő is­koláskorú gyermek, tanítót is hív­tak oda, hogy tanítsa, nevelje őket. KÖZEL 100 ÉVVEL EZELŐTT ÉPÜLT FEL Kiskörös szomszéd­ságában, a kaskantyúi pusztán egy ilyen „pusztatemplom”. Kis fator­nyot húztak fel bejáratánál, ha­rang is került a toronyba s ez hívogatta a puszták népét, — kaskantyúiakat, tótmajoriakat, kisbócscsaiakat és felsőcebeieket ■— Isten színe elé. Hétközben a gyermekeket fogadta be az épület, melyben a katedra mellett a te­rem sarkában kis oltár, felette szószék jelezte a helyiség temp­lom voltát. A tanyák népe lassan köréje telepedett, amolyan kis köz­pont lett körülötte. így alakult ki a mai Kaskantyyú község, mely­nek középpontjába került a temp­lom. Amikor 1948-ban az iskolá­kat államosították, az államosítá­si bizottság úgy döntött, hogy ma­radjon a templom az egyház bir­tokában. Csupán abban ália- lapodtak meg, hogy amíg nem lesz a községben megfelelő iskolaépü­let, az esyház odaadja hét közben a termet az iskola céljára. Jó há­rom évtizedig állott fenn ez a bé­kés együttélése a templomnak és az állami, iskolának, bizonyossá-, gul annak, hogy a legalsóbb szin­ten is lehet jól értelmezni és jól gyakorolni az állam és egyház korrekt jóviszonyát. A község so­káig gyűjtögetett, tervezett, míg végre a hetvenes évek vegére felépülhetett-az új,. modern iskoía és 1980 nyarán visszaadták a he­lyiséget teljesen egyházi rendel­tetésre. A kis gyülekezet — alig 300 lé­lek — hosszú évek óta gyűjtöge­tett és készült a külső és belső felújításra. 1981-ben először a te­tőzetet javították meg, az idén pe­dig először belül, majd kívül újí­tották fel az egész épületet. Űj a vakolat, a mennyezet műanyag­borítást kapott. Középre került az oltár, különválasztva a szószéktől. Teljesült a gyülekezet nagy kí­vánsága is, hogy az oltár asztala fölé oltárkép kerüljön. A század elején élt neves portréfestő, az evangélikus Sárkány Gyula ha­gyatékából, a művész örököse egy nagyméretű olajfestményt aján­dékozott a kis gyülekezetnek. A kép Jézus keresztről való levéte­lét ábrázolja. Könnyes szemmel, nagy hálával mondott érte köszö­netét a gyülekezet. EMLÉKEZETES NAP VOLT az egész egyházmegye számára, ami­kora hartai új imaház felszentelé­se után dr. Káldy Zoltán püspök kíséretével együtt Kaskantyúra ér­kezett, hogy felszentelje a meg­újított „pusztatemplomot”. De bi­zonyára emlékezetes marad a lelkészcsalád számára is, hiszen Hartán Sárkány Tibor, Kaskan- nyún pedig felesége Sárkányáé, Horváth Erzsébet a lelkész. A lelkészházaspár egy időben, egy­szerre épített és újjáépített a ma­ga gyülekezetében. A kis temp­lom szűk volt ezen a délutánon. Sokan jöttek rokonok a közeli he­lyekről, Kiskőrösről, Csengődről, Páhiról és Kecskemétről. A püspök Zsolt. 84,1-4 alapján szólt arról, hogy a templom ne­künk szerelmetes, kedves hajlék, ahol átölel minket az Isten! Le­gyen ez a templom otthon a ben­ne összegyülekezőknek, meleg csa­ládias, testvéries. De megfordítva is legyen igaz: vonuljon be a temp­lom otthonotokba is, legyen az is templommá, ahol szeretitek Is­tent és megbecsülitek egymást. Mondjátok csak úgy, ahogy a zsol- táros mondja, aki Istent „Isto- nem”-nek nevezi. Aki Őt „Iste­nemnek” mondja, nem lesz he­nyélő, naplopó, hazát eladó, hanem mindenkit szerető, a másikért élő és dolgozó ember. „Legyen ez a templom otthonotok és legyen az otthonotok templommá. Mindket­tőben egyaránt mondjátok el: Is­ten, „én Istenem!” A TEMPLOM ÉS ISKOLA ko­rábbi együttélése is magával hoz­ta, hogy ezen az ünnepen együtt ünnepelt a gyülekezettel a község vezetősége, megtisztelte jelenlé­tével a kis gyülekezetét Fekete János megyei egyházügyi tit­kár is, aki üdvözlő szavaiban ar­ról szólt, hogy amikor iskolai ne­velés és művelődés folyt az épü­letben, akkor is szolgálta, azt a célt mint most, amikor csak egy­házi szolgálatban áll, nevezetesen azt, hogy „béke legyen”! Kiss Pál igazgató köszönte meg a jelenlevő tanácselnök, titkár és a Népfront Bizottság elnöke nevében is. hogy hosszú éveken át iskolai célra is használhatták és kiemelte azt, hogy megértő és súrlódásmentes, való­ban békés együttmunkálkodás volt e hosszú idő alatt más és más lelkészek idejében. A volt lelké­szek közül eljött dr. Cserháti Sándor szegedi és Huley Alfréd gerendási lelkész, akik üdvözlé­sükben örömüknek adtak kifeje­zést azon, amit láttak és tapasz­taltak. Ott volt Rafaelné, Pecse- nya Anna mezőtúri lelkészi mun­katárs is. A GYÜLEKEZET LELKÉSZE röviden összefoglalta a renoválás történetét, megköszönte a sok se­gítséget, amit társadalmi munká­ban adtak és a közegyházi segít­séget is, melyért a kis gyülekezet nagyon hálás az itthoniaknak és külfödieknek egyaránt, öreg este lett, mire az egész ünneplő gyüle­kezet a fehér asztal mellé tele­pedhetett és a jól végzett munka örömével hallgatta meg a püspök beszámolóját az előttünk álló feladatokról, szolgálatokról. Tóth-Szöllős Mihály A zászlón falevél Rengetegek. Faóriások. Erő. Elnézem, amint lengeti a szél. Juharfa levele. De ahogy nem lehet találni két egyforma levelet, annyi arc tűnik elő. Hindu, angol, kínai, indián, francia, német, magyar . .. fehér, barna, sárga, fekete ... mégis, mégis egy fa sokféle levele, s most egy gyökérből él ... Lobog a kanadai zászló ... s a zászlón falevél. Falevelek az emberiség fáján, valamennyien egy gyökérből lettünk! Egy Atya irgalmas arca fénylik felettünk. Nincsenek egyforma falevelek. De egy a Krisztus, aki hívogat, szeret. Minden kérdésre ő a felelet. Falevelek az emberiség fáján, ö az élet, az út, a cél! Lobog a szélben a zászló ... s a zászlón falevél. Túrmezei Erzsébet A KOTIMAA ÚJ FŐSZERKESZTŐJE A Fíhn (evangélikus) Egyház félhivatalos-vezető lapjának fő- szerkesztőjévé dr. Pentti Lem- piünen professzort nevezték ki. Az eddigi főszerkesztő, dr. Erki Ka- rio — Teológiai Akadémiánk tisz­teletbeli doktora — az év szep­temberében nyugalomba vonul. Dr. Lempiänen a Helsinki Egye­tem Teológiai Fakultása gyakor­lati tanszékének docenseként több könyvet jelentetett meg; el­sősorban az egyházi esztendő és a keresztyén hagyomány tárgyköré­ből. Ezt a „népszerű” tevékeny­ségét a Finn Egyház 1979-ben az erre rendszeresített díjjal tüntet­te ki. Elnöke a finn egyházi éne- keskönyv-reformbizottságának. A „Kotimaa” hetenként három­szor jelenik meg, és jelenleg meg­haladja a nyolcvanezres példány­számot. (Finn Egyházi Sajtószol­gálat) — A vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: 2 Pt. 1, 16—21; az igehirdetés alapigéje: Mt. 17, 1—9. — CSEPEL. Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke január 23-án, vasárnap megláto­gatja a gyülekezetét. A püspök délelőtt igehirdetést végez az is­tentiszteleten, majd tájékoztatást ad a gyülekezetnek. Délután 5 órakor részt vesz a helyi protes­táns gyülekezetek imaheti záró­összejövetelén, és ott előadással szolgál. — HALÁLOZÁS. Kovács Béla ny. gimnáziumi tanár, a Szarvas- Ötemplomi gyülekezet felügyelő­je 1982. október 30-án, életének 70. évében elhunyt. Urnája mel­lett Aradi András mondott imád­ságot, Nobik Erzsébet olvasta fel az életrajzot és hirdette az igét. Imádságot mondott Székács Sá­muel ny. lelkész. A munkatársak nevében Holp József gimnáziumi tanár búcsúzott Kovács Bélától, aki közel negyven évig volt test- nevelési tanára a szarvasi Vajda Péter gimnáziumnak. A szertar­tás után az urnát Orosházára szál­lították végső nyugovó helyére, ahova a szarvasi lelkészek is el­kísérték. Orosházán a sírnál Ben- kő István mb. esperes és Kis Já­nos lelkész imádkozott. Koszorús Oszkár ny. esperes bocsátotta el a földi életből. — özv. Varga Jánosné, sz. Horváth Ilona, a magyarkeresz­túri gyülekezet csendes, hűséges tagja 85 éves korában elhunyt. Régebben férje, utóbb egyik gyer­meke hosszú ideig a gyülekezet gondos gondnoka volt. „Éjfélkor kiáltás hangzott: íme a vőlegény! Jöjjetek a fogadásra!” — Id. Németh István, a győr- újfalui gyülekezet tizenhárom éven át volt gondnoka 81 éves ko­rában elhunyt. Temetése — nagy számú rokonság és az egész gyü­lekezet részvételével — 1982. de­cember 15-én volt a győrújfalui temetőben. Ravatalánál Bárány Gyula esperes hirdette az igét. „Szüntelenül az Ürra tekintek, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Nem hagysz en­gem a holtak hazájában, nem en­geded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség job­bodon”. Ali VASÁRNAP IGÉJE A nagy fordulat Mt 17, 1—9 Meggyőződésem, hogy azok közül, akik olvassák ezeket a sorokat, sokan látták a Deák téri templomunk hatalmas oltárképét. A fest­mény egyik oldala ezt az evangéliumi történetet tárja elénk: Jézus a megdicsőülés hegyén. Sokszor láttam már, de számomra mindig lenyűgöző a hatása. Ha egy festmény ilyen hatást gyakorolhat reánk, akkor milyen ha­tással lehetett arra a három tanítványra amikor mindez a valóságban történt. Jézus három tanítványával „felment egy magas hegyre és szemük láttára elváltozott: arca fény lett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény”. VlZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAPNAK AZ IGÉJE ez a történet. Erre az eseményre már rávetődik Jézus szenve­désének és halálának az árnya, de a húsvéti feltámadás dicsőségének a fénye is. Jézus megdicsőülésének az eseménye egy nagy. fordulat kezdete. Jézus földi küldetése itt éri el csúcspontját. Mindaz, amit három éven át a tanítványok Jézus isteni hatalmának a jeleiként megtapasztalhattak, csodálatos gyógyításaiban, a természeti törvé­nyek feietii hatalmában, tenger lecsendesítése, halottak feltámasztá­sa, most tetőfokára jut. Erre az eseményre emlékezve írja az apostol: „Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm” ezt- a mennyből jövő szó­zatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen”. Az idő múlása sem homályosíthatta el ennek a csodálatos eseménynek a té­nyét, melynek részesei voltak. ÍGY BONTAKOZOTT KI ELŐTTÜNK IS KRISZTUS ISTENI DI­CSŐSÉGE, ahogyan az karácsony tényétől vezetett bennünket. Min­den azt tanúsította: „Láttuk az Ö dicsőségét, mint az Atya egyszülött­jének dicsőségét”. A tanítványokat mindaz amit láttak és hallottak, térdre kénysze­rítette. „Amikor ezt meghallották, arcra borultak és megijedtek”. Ért­hető a megdöbbenésük és félelmük, mint a betlehemi mezőn a pász­toroké az őket körülvevő ragyogó fényességben. Ott az angyal szólí­totta őket: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek néktek!” Itt „Jézus megérintette őket és így szólt hozzájuk: keljetek fel, ne féljetek!” Itt nagy fordulat következett be Jézus küldetésében. Ezt a tanítvá­nyok még nem értették, de Jézus felkészítette őket azokra az esemé­nyekre, melyek megdicsőülése után következnek. ’’Miközben lefelé jöttek a hegyről, megparancsolta nékik Jézus: Senkinek se mondjá­tok el amit láttatok, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból”. Nagy fordulat, hogy most nem az ő dicsőségének a további növekedé­sének a szemlélői lesznek, hanem valami más következik, amit nem értenek, Jézus halála. EZT A FORDULATOT FIGYELHETJÜK MEG AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ TANÚSÁGÁBAN IS. Utolsó vasárnap, mely Jézus di­csőségének a látható jeleit tárta elénk. A következő vasárnap már arra.emlékeztet, hogy Jézus.a szenvedés és híjlál útjára lép. > t 'Keresztyén hitünk Jézus szavai alapján többről is.tanúskodik. „. . . míg fel nem támad a halálból”. Nem olyan fordulópontra né­zünk, mint egy versenyzőnél, aki eljut a csúcspontra, teljesítménye maximumát nyújtotta s aztán már csak a hanyatlás következhet. Jé­zus előremutat arra a napra, amikor a halálból feltámad. Így megy ő az úton, mely isteni dicsősége kiteljesedését hirdeti s amelyet ké­sőbb értenek meg a tanítványok: halálon át, feltámadáson keresztül a mennyei^ dicsőségbe. Ez a fény vetődik szenvedésére és halálára is. „Te a halált ó Jézus csak azért szenveded, hogy megszerezd mine­künk az örök életet. De távolból felénk már koronád felragyog, mint borús éjszakában a fénylő csillagok”. (196. ének 4. vers.) A TANÍTVÁNYOK LEJÖTTEK JÉZUSSAL A HEGYRŐL, de kí­sérte őket a mennyei Atya intése: Őt hallgassátok! Jézust. Nekünk is ezt üzeni; Őt hallgasssátok! őreá figyeljetek! Akkor is amikor a gyülekezet közösségében énekeljük: „Kegyes Jézus itt va­gyunk, te szent igéd hallására . ..” de akkor is Reá figyeljünk, amikor napi munkánkat végezzük. Akkor is ha sokszor nem értjük az utat, melyen vezet és akkor is ha örömmel tapasztaljuk a kibontakozást. Őreá figyeljünk, őreá hallgassunk! Varga György Imádkozzunk! Dr Jézus Krisztus! Jó nekünk a Te közeledben lennünk, mert megújítod hitünket, sze- retetiinket és reménységünket. Tanítványaid egykor színről színre láthattak Téged és hallhatták szavaidat. Kérünk, add nékünk Szentlelkedet, hogy Őáltala hitünk megnyílt szemeivel láthassunk Téged, hallhassuk az igében üzeneted és engedelmeskedjünk tanításodnak. Segíts Urunk, hogy érettünk vállalt szenvedésedben és halálodban is ugyanúgy, mint feltámadásod dicsőségében hittel vallhassuk: „Mi megismertük és elhittük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő isten Fia”. Amen. HÍRADÁS NICARAGUÁBÓL Kedves ádventi meglepetést hozott számomra a posta: va­lamely — minden bizonnyal a Keresztyén Békekonferenciában velem együtt szolgáló — bará­tom megküldötte a címemre a nicaraguai Protestáns Egyházi Tanácsnak a társadalomért fele­lősséget érző bizottsága 1981-ben végzett tevékenységéről szóló je­lentést. — A nicaraguai Protes­táns Tanács ezen bizottságának 37 egyház, egyházi szervezet és 18 egyházi intézmény a tagja. A megküldött jelentés részle­tesen beszámol arról a széleskö­rű egyházi keretben végzett te­vékenységről, amelyet a bizott­ság és az egyházak hívei a nica­raguai nemzeti önállóság, az is­kolai oktatás, az egészségügy, a városok és a falvak fejlesztése, a gazdasági élet fellendítése ér­dekében végeztek. De ugyan­ilyen részletes beszámoló olvas­ható a lelkészképzésről, a gyüle­kezeti szolgálat biztosításának az eredményeiről is. A magyar evangélikus olvasó nagy egyetértéssel fogadja el a jelentés adatait és lényegi mon­danivalóját, mert ha nicaraguai testvéreink más, nálunknál ne­hezebb körülmények között is, de ugyanazt a diakóniai teoló­giai szemléletmódot valósítják meg, mint mi magunk, (v)

Next

/
Oldalképek
Tartalom