Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-24 / 30. szám

Egyházmegyéi presbiteri nap Ajkán Sokféleképpen készülünk a jö­vő évi LV SZ-nagygyűlésre. Az előkészítés hosszú láncolatába június 5-én új láncszem kapcso­lódott Ajkán, ahol a veszprém- megyei presbitereknek rendeztek presbiteri napot. A megye szinte minden gyülekezetéből érkeztek az állandóan növekvő, szépülő ipari városba, ahol az együttlét aí egyházmegye esperese igehir­detésével kezdődött. SÍKOS LAJOS esperes Máté evangéliuma 5. fejezetének 13. verse alapján — „Ti vagytok a föld sója” — többek között szólt arról, hogy hitünket úgy tudjuk hitelesíteni, vonzóvá ten­ni mások .számára, ha a szeretet az életünkké válik. Nem elegen­dő az, ha magunkban maradunk, nem elég az, ha magunkat sze­retjük, hanem úgy kell élnünk, hogy az mindenkinek hasznos, jó legyen. Nem csupán a távoli felebaráttal kell együtt érezni, hanem a testvért, a szomszédot, a munkatársat kell szeretnünk. így leszünk mi is annyira nél­külözhetetlenek, mint amennyire nélkülözhetetlen életünkből a só. Mennyire hiányzik, ha véletlenül nincs az ételben! Nélküle az nem jó. A só nem reprezentál, hanem feloldódik, s ez a mi feladatunk is. Feloldódni, ízt adni a körü­löttünk levő világnak. Ez a mi méltóságunk, ez Istentől kapott feladatunk, ennek kell megfelel­nünk. Éljünk, szolgáljunk sóként a világban, mert Isten erre hí­vott, küldött minket. DR. NAGY GYULA PÜSPÖK ezzel a címmel tartott előadást: „Készülünk a Lutheránus Világ- szövetség budapesti nagygyűlésé­re”. A püspök először arról beszélt, hogy ma a világon 4500 millió ember él, s ebből mintegy 1.500 millió a keresztyén és 70 millió az evangélikus keresztyén. Ebből a 70 millióból 55 milliónak a köz­ponti szervezete az 1947-ben, Lundban (Svédország) megala­kult Lutheránus Világszövetség. Az LVSZ elődjei voltak az 1868- ban alakult Általános Evangéli­kus-Lutheránus Konferencia és az 1923-ban, Eisenachban meg­tartott Lutheránus Világkonvent. Az LVSZ központja Genfben van. Itt zajlik a munka nagy ré­sze a világgyűlések közötti idő­ben. Eddig 6 világgyűlés volt, 1984-ben Budapesten lesz a he­tedik. Ez a tény több szempont­ból is fontos és egyedülálló. Mert először lesz olyan országban, ahol az evangélikusság nagy ki­sebbségben él, s először lesz szo­cialista állam területén. A világ evangélikusságnak erre a nagy találkozójára 320 hivatalos kül­döttet, mintegy 1.500 résztvevőt és több ezer turistát, érdeklődőt vár­nak a Budapest Sportcsarnokba. A konferencia két hete alatt nem csupán a főtéma megbeszélé­seire kerül sor, hanem lesz alka­lom különböző találkozásokra is. Lesz lehetőség arra, hogy a részt­vevők előtt bemutatkozzék egy­házunk, lesz alkalom, hogy a ven­dégek száznál több gyülekezetét látogassanak meg. Fontos számunkra ez a jövő évi találkozás, ezért már 1981 óta fo­lyik felkészülésünk az Előkészítő Bizottságban, sok albizottsággal. De nem csupán a bizottságokban kell az előkészületeknek végbe­mennie, hanem a gyülekezetekre is nagy feladat hárul. Szükség van arra a bázisra, amit a gyülekeze­tek imádsága jelent, de anyagiak­kal is segíteniük kell az előkészí­tést, hiszen óriási megterhelés a nagygyűlés megrendezése. Nélkülözhetetlen a gyülekezetek szeretete is, hiszen enélkül hiába való lenne minden előkészületünk a világ evangélikussága képvise­lőinek fogadására. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz július 23-án, szombaton es­te fél 8 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc ut­ca 20.). Műsor: Barokk orgonaművek Orgonái: Herbert Hoffman Igét hirdet: IFJ. HAFENSCHER KÁROLY Nagy az a felelősség, amit Isten adott számunkra, s csak az Ö se­gítségével lehetünk jó házigazdái a jövő évi evangélikus világgyű­lésnek. A PÜSPÖK ELŐADÁSA UTÁN Mindig esemény egyházunk éle­tében Teológiai Akadémiánk tan­évzáró ünnepe. Azoknak a gyüle­kezeteknek tagjai, amelyeknek közösségéből indult el öt évvel ezelőtt valamelyik most végzett lelkészjelölt, de a többi magyar- országi evangélikus gyülekezet­ből érkezettek is, amelyek rend­szeresen és szívesen hozzák meg áldozatukat a lelkészi utánpótlás céljára imádságban hordozva a teológus napokon, szupplikációk alkalmával személyesen is megis­mert fiatalokat, az idén is szépen megtöltötték a zuglói templomot. Természetesen ott láttuk az időn­ként zsebkendőjüket szemükhöz emelő édesanyákat és édesapákat is, akik Isten előtt tett fogadal­muk beteljesedését, imádságuk valóraváltását élik át most. De jelen voltak az évtizedek során ki­alakult jó testvéri kapcsolatok je­leként a testvérintézmények és testvéregyházak képviselői is. Az évenként visszatérő esemény minden alkalommal sajátos vo­násokat hordoz. így ebben az esz­tendőben a Luther-év határozta meg az Akadémia munkáját sok tekintetben, mint egész egyházun­két, ahogy ez hangsúlyosan ke­rült elő dr. Fabiny Tibor dékán jelentéséből is. A másik kedves eleme volt az idei ünnepségnek, hogy résztvettek azon az 50 évvel ezelőtt tanulmányaikat Sopron­ban, az akkor teológiai fakultáson befejezett lelkészek. Nevükben dr. Prőhle Károly fejezte ki Isten iránti hálájukat az ünneplő gyü­lekezet előtt, ö végezte az igehir­detés szolgálatát is a prágai bé­ketalálkozón a magyar békemoz­galom küldötteként jelenlevő dr. Káldy Zoltán püspök- elnök fel­a vendéglátó gyülekezet lelkésze, Győr Sándor, átadta a gyülekezet ajándékát az először Ajkára láto­gató püspöknek és az újból meg­választott esperesnek. if j. Magassy Sándor kérésére. Igehirdetését lapunk el­ső oldalán közöljük. Még egy nem szokványos eseménynek voltunk tanúi az idei tanévzárón. Időnként reflektorok fénye hullt a jelenle­vőkre, elsősorban is a most vég­zett hallgatókra, akiknek nevében Mekis Adám köszönte meg egy­házunk és az Akadémia tanárai áldozatát és fáradozását felkészü­lésük érdekében. Kiss József film­rendező stábja dolgozott, hogy en­nek az eseménynek filmkockái is belekerülhessenek a magyaror­szági evangélikus egyház életét bemutató filmbe. Egyházunk élete bő anyagot szolgáltat filmes ba­rátainknak. Legközelebb a Deák téren találkozunk majd velük, amikor megörökítik azt a ritka szép eseményt, hogy püspökeink egyszerre bocsátják szolgálati út­jukra az alma matertől elbúcsúz­tatott hallgatókat. Lapunk hasáb­jain mi is utitársul szegődünk, hogy tudósításban számoljunk be olvasóinknak e felemelő esemény­ről. M. Gy. „Isten félelmében tegyük tel­jessé a mi megszentelődésünket” (2Kor 7. 1.), ez ugyanaz, mintha azt mondanám, hogy ne legyetek olyan embertelenek, mint aho­gyan ez a mi mostani világunk­ban tapasztalható.” (Luther) „Nem lehetséges az, hogy az em­ber önmagát vezesse ... Vakká kell lennie és önmagát az igaz hitben Istenre hagynia.” (Luther) „Ilyen a keresztyén élet: ha va­laki elkezdte, akkor azt véli, hogy semmit se csinált, és ezért egyre többre törekszik.” (Luther) Presbiterek és lelkészek az ajkai templom előtt Káldi János Egy újsághírre „Gyógyultan távozott az egyik belgrádi kórházból Vesna Vulovic jugoszláv légi­kisasszony, aki másfél évvel ezelőtt egy utasszállító repülőgép felrobbanásakor tízezer méter magasból zuhant le.' Röpke, kis üzenet, néhány szürke sor, — belekeverve a hír-oldal temetőjébe, — sziromfoszlány, fáról lesodort levél, ki vesz észre, ki figyel rád? A varjűfészkes erdők közt, a csönd nádrengetegében van-e, aki hallja a csak szívvel hallhatót? Van-e, aki kirohán a térre Vesna Vulovic nevével . — e halványkék zászlóval — s ott diadalmasan dalol, dalol? Mert mégiscsak megtörténhet — a lehetelen. (Megjelent a költő A HOSSZŰ ESŐK IDEJE című kötetében 1983- ban) Tanévzár« a Teológiai Akadémián Vendégek Westfáliából EGYMÁS HITE ÁLTAL ÉPÜ­LŐ SZERETET, testvéri bizalom és egymás jobb megismerésének szándéka hatotta át a westfáliai tartományi evangélikus egyház küldöttségét, amely egyházunk meghívására érkezett hazánkba. A küldöttség tagjai, Brinkmann Ernst tartományi tanácsos, Duck­stein Hans-Wolfgang okleveles bányamérnök, lllmer-Kephalides Klaus lelkész, a tartományi egy­ház ökumenikus bizottságának tagja nagy érdeklődéssel ismer­kedtek egyházunk és népünk éle­tével. EGYHÁZUNK ÖRÖMEIRŐL, terveiről, reménységéről és gond­jairól tájékoztatta a küldöttség tagjait D. dr. Káldy Zoltán püs­pök-elnök. Az őszinte beszélgetés arról tanúskodott, hogy a két egyház között meglévő kapcsola­tok alapján westfáliai testvéreink jól ismerik és értékelik egyhá­zunk szolgálatát, azt az erőfeszí­tést is, amit egyházunk az 1984. évi LVSZ nagygyűlés megrende­zéséért fejt ki. A küldöttség tagjai hangsúlyoz­ták, kölcsönös látogatások, véle­ménycserék által ismerhetjük meg egymás szolgálatát, életét egyre mélyebben. Lelkészeink továbbképzését ösztöndíjakkal kész a westfáliai tartományi egy­ház segíteni. GYÜLEKEZETEKET LÁTO­GATTAK MEG ÉS IGÉT HIR­DETTEK, vagy meleg köszöntése­ket tolmácsoltak vendégeink. Pünkösd vasárnapján Brinkmann tartományi tanácsos Suron és Ba­kony cserny én, lllmer-Kephalides lelkész Pusztavámon hirdette Is­ten igéjét. Tatabányán a bányász- városban Duckstein mérnök kö­szöntötte a gyülekezetei igen me­leg szavakkal. A három és fél millió tagot számláló tartományi egyház kül­döttei, akik nagy gyülekezeteket és óriási templomokat ismernek hazájukban, csillogó, néha köny- nyes szemmel hallgatták Molnár Gyula esztergomi lelkész beszá­molóját a szórványgyülekezet éle­téről, a vasárnaponként végzett szolgálatokról, a szórványhívek lelkipásztorolásáról. Szinte hihe­tetlennek tűnt számunkra, hogy a kis gyülekezet lelkésze több mint 45 éve végzi ugyanott a nehéz szórványmunkát. AZT A KÖRNYEZŐ VILÁGOT IS megismerhették vendégeink, ahol gyülekezeteink élnek és szolgálnak. Kulcsár Sándor, a Komárom Megyei Tanács elnökhelyettese és Rigó Pál egyházügyi titkár a me­gyei tanácson fogadta a westfáliai küldöttség tagjait. Az elnökhe­lyettes tájékoztatta őket a ha­zánkban folyó munkáról, gazda­sági, politikai, társadalmi éle­tünkről. A feladatokról, amelyek népünk előtt állnak, az állam és egyház között meglévő gyümöl­csöző jóviszonyról. A beszámolót nagy érdeklődéssel hallgatták vendégeink és igen élénk beszél­getés követte azt. Látogatást tett a küldöttség a vértesszöllősi termelőszövetkezet­ben is. Dr. Kiss Gyula, a szövet­kezet elnöke ismertette és bemu­tatta azt a munkát, ami a szö­vetkezetben folyik. Meleg kézfogások munkahelye­ken és munkapadok mellett arról tanúskodtak, hogy mi mind egy­más kezét fogva, békés, boldog jövőt építve szeretnénk járni az életben. A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖS­SÉGEKKÉ!., teoló'iiai tanárokkal és hallgatókkal találkoztak a ven­dégek. A Györ-Sopron és a Fejér-Ko­máromi Egyházmegye lelkészei­nek a küldöttség tagjai „Lelkész­képzés a westfáliai tHriománvi egyházban", „Mit jelent ma hit­ből élni” és „A laikusok szolgála­ta az egyházban” címen tartottak előadásokat. A Lelkészi Munkaközösségek Ülése után a küldöttség tagjai ta­lálkoztak és beszélgettek dr. Nagy Gyula püspökkel és dr. Karner Ágoston főtitkárral. Megtekintették a zuglói temp­lomot is, ahol a westfáliai tarto­mányi egyház adományából épül a tizennyolc regiszteres, két ma- nuálos orgona. .yeofjégiejpktől azzal vettünk búcsút,’ hogy hordozzuk egymást imádságos szeretetben. Nagy István „...a halmok meginoghatnak... 1983. június huszonkettőről hu­szonháromra virradó éjszaka nyugtalanul aludtunk. Mennydör­gés, villámlás, óriási vihar, olyan nyugtalanító, amelyről nem tudni, hogy hasznára lesz-e kertjeink­nek, a mezőknek, vagy ki kell sza­ladni segíteni a szomszéd utcába, hogy a falut szegélyező dombról lezúduló víz jó mederben folyjék és ne tegyen kárt udvarokban, la­kásokban, pincékben. Éppen ma éjszaka nem gondol­tam a bányászokra. Pedig sok­szor, ha múló fájdalom vagy ál­matlanság miatt ébren figyelem az éjszaka neszeit, azokra gondo­lok, akik a mélyben, nyirkos, szűk folyosókon végzik mindenki szá­mára tiszteletre méltó, nehéz munkájukat és hozzánk csak egy- egy gép halk morajlása hallatszik, Ma éjszaka összekeveredtek a za­jok. Hosszú ideig tartott a vihar. Lassan távolodott a dörgés. Reg­gelre maradt a nyomasztó fejfá­jás, a párás levegő, meg-megeredő eső, és megmarad örökre annak a percnek az emléke, amikor a ka­pun kiléptünk és láttuk a bénult, riadt embereket, a gyászoló falut. Vannak az életnek olyan ember- feletti eseményei, amelyek ha megtörténnek, mi órákig, esetleg még tovább, csak annyit tudunk, hogy valami borzalmas, nagy do­log történt, de hogy hogyan, miért, még nem értjük. Kockáról kocká­ra kell a filmet visszafele forgatni, sok mindent elrendezni, az elmoz­dult hegyet visszatenni a helyére, hogy szavakba foglalhassuk a tör­ténteket. „A rendkívüli méretű bányaszerencsétlenségnek 36 ha- láos áldozata van, 2 súlyos és több könnyebb sérült.” Délben már az egész ország gyászol. Rádió, este a TV adja hírül a borzalmas ese­ményt. Szerettük volna kitörölni az em­lékezetünkből és meg nem tör­téntté tenni a leírhatatlant! ami a szavak mögött volt, nem lehetett. özvegy lett az a fiatalasszony is, aki reggel a házunk előtt fu­tott afelé az akna felé, ahol a sé­rülteket és a halottakat hozták fel. Hihetetlenül gyorsan odaért, de már hiába. Férje, Farkas Sándor 22 éves volt, evangélikus. Nem később, azonnal intézkedni kellett afelől, ami az élők dolga. Lelkész férjem a Bibliája fölé ha­jolt. A temetésre gondolt. Jób könyve . .. Zsoltárok ... Prédiká­tor ... Énekek éneke... Ézsaiás 54,10. „A hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békét adó szövetségem nem inog meg — mondja könvö- rülő Urad.” Puskás Jánosné MEGJELENT AZ LVSZ „EVANGÉLIKUS KÉZIKÖNYVE” A Lutheránus Világszövetség Információs Irodája a közelmúlt­ban megjelentette a Lutheránus kézikönyv című kiadványának újabb, 1983-as kiadványát. A 140 lapos könyvet most első ízben számítógép segítségével készítet­ték el. A kézikönyv közli a LVSZ „al­kotmányát”, azaz: alapító okira­tát, szervezeti felépitéttségét és részletesen bemutatja a 97 tag- egyftáz vezető szervezeteit és ve­zetőit. A befejező részben pedig az evangélikus világszervezet genfi központjának és bizottsági felépítésének helyzetével s az ezekben résztvevők névsorával találkozhatunk. —■ A könyv első­nek német nyelven jelent meg s 1984 elejére várják az angol nyel­vű változat kiadását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom