Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-16 / 3. szám

Á készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait Ny ugat-Afrika Kamerun Az evangélikusság szempontjá­ból lényegileg hét ország helyez­kedik el e nyugat-afrikai terüle­ten és itt él az afrikai evangé­likusság mintegy hat-hét száza­léka. A francia nyelvű országok: Kamerun, Közép-Afrikai Köz­társaság, Csád és Zaire. Az angol nyelvterületű országok: Libéria, Ghána és Nigéria. Kamerunt Európa számára — a partvidék többi országához — ha­sonlóan portugál hajósok fedez­ték fel a XV. században. Az 1800- as évek közepétől Európa gyar­mattartó hatalmainak kereskedői egyre gyakrabban látogatták part­jait. A századforduló táján előbb német gyarmat, majd az első vi­lágháború idején francia és an­gol csapatok szállták meg. Így tör­ténhetett, hogy az 1919-es ver- sailles-i békeszerződés ketté osz­totta Kamerunt: nagyobbik része Kelet-Kamerun néven francia, Nigériával határos övezete pedig angol gyarmat lett. A második vi­lágháború után itt is fellángolt a felszabadító mozgalom. 1961-ben a két terület lényegileg egyesült és megszűntek Kamerun mind­két részében a külön hatalmi szer­vek. 1973-ban új nemzetgyűlést választottak. A 475 422 km* 2 terü­letű és nyolcmillió lakosú ország egyharmada keresztyén. Szerve­zetileg két evangélikus egyház létezik. Evangélikus-lutheránus egyház. 1960-ban a missziói munka ered­ményeként jött létre. 1974 óta önálló. Az 586 gyülekezetét 35 hazai és 10 külföldi lelkész gon­dozza. A kameruni lelkészeket a meigangai teológiai szemináriu­mon képezik. Átlagosan 20 hall­gató folytatja itt a tanulmányait. Sajátos helyzet jellemzi az egy­házi sajtót. Az idősek és a törzsi nyelvek miatt hat nyelven jele­nik meg az egyházi újság. A Bibilia fordítási munkálatok pe­dig nyolc nyelven folynak. íme: fula, mbum, gbaya, babute, tikár, durn, mambila, kutin. „Űj élet mindenki számára” ez az összefoglaló címe annak az evangélizációs programnak, ame­lyet 1970 óta indított az evangé­likus-lutheránus egyház. E prog­ram kiterjed az élet számos terü­letére. Felelősség hordozást jelent a missziós szervezetek által lét­rehozott kórházakért, iskolákért is. Kamerun csak most kezd ipa­rosodni elsősorban a bauxit és alumínium termelése miatt. így a gyülekezetek tagjai elsősorban a szegény paraszti rétegekből származnak. Az elmaradottsággal való küzdelem komoly feladato­kat jelent a jelentős francia, ame­rikai és LVSZ segélyeket kapó egyháznak. Lutheránus testvéregyház. 1969 óta önálló egyház. Az északi fula nyelvjárás területén él. A 215 gyülekezet és 222 prédikációs hely szolgálatát 24 felszentelt lel­kész végzi el. Nem felszentelt lel­készek és tanítók segítik munká­jukat. Az egyház évi közgyűlésen választja elnökét egy esztendőre. Evangélizációs Biblia fordítási programokban együttműködnek az evangélikus-lutheránus egyház­zal. Egyházzá szerveződésüknek eredete az amerikai .missziós te­vékenységre vezethető vissza. Mindkét evangélikus egyház gyülekezetei tehát a közép és észak kamerun területeken élnek távolabb a fővárostól Yaoundé- tól ahol egyébként közös protes­táns teológiai főiskola működik. Ez a főiskola Afrika francia nyel­vű protestáns egyházainak a rendelkezésére áll. Közép-afri ka i Köztársaság Egykori francia gyarmat, 1960 óta önálló ország. Hatszor na­gyobb hazánknál, lakosainak a számát csupán hárommillióra becsülik, 35%-a a lakosságának keresztyén. A nem éppen kedvező hírnevüket a világban Bokassa császárnak köszönhették. Négy évvel ezelőtt államcsíny vetett véget Bokassa urolmának. Igen elmaradott ország. A lakosság 85%-a mezőgazdaságban dolgo­zik. Egy 1974-es adat szerint ugyanennyi az írástudatlan. Az evangélikus-lutheránus egy­ház a kameruni hasonló nevű egyházból vált le és lett önállóvá 1974-ben. Tevékenysége elsősor­ban a nyugati határvidékeken az ún. gbaya falvakban kiterjedt. Á 160 gyülekezet 9 körzetben tö­mörül. Miután az egyháznak csak hét lelkésze van, igen nagy jelen­tősége van a laikus képzésnek. Babouaban a kameruni határtól 50 km-re — hisz maga a gbaya nép is Kamerunból vándorolt át — egy ún. Biblia-iskolában 1950 óta kétszáz segéderőt képez­tek ki, akik főállásban az egyhá­zi munkában dolgoznak, olvasás- ra-írásra tanítanak. Nyolc éve saját teológus képzésük van. Je­lentős támogatást kapnak az amerikai lutheránus egyháztól. Csád A VIII—IX. században a Csád- tó észak-keleti partján Afrika egyik legrégibb és legjelentősebb feudális állama alakult ki. A XIV—XV. században pedig vi­rágzó szultánságok voltak a mai Csád területén. A francia gyar­matosítás a századforduló idején következett be. Függetlenségét 1960-ban nyerte el. Ám e függet­lenség nem felhőtlen. 1965-ben Keresztelés Kamerunban északon — a gazdaságilag fejlet lenebb területen, sokan a létmi­nimum alatt élnek — fegyveres felkelés tört ki, amelyet a betil tott Csádi Nemzeti Felszabaditá si Front (FROLINAT) vezetett: a szervezet egyebek között a Fran­ciaországtól való politikai és gaz­dasági függés teljes megszünte­tését követelte. A polgárháborús állapotot még a mai napig sem sikerült végérvényesen é^ béké­sen rendezni. Területe kb. tizen­kétszer nagyobb hazánknál. A mintegy négymillió lakos közül megközelítőleg ötvenezer evangé­likus. i Lutheránus testvéregyház. K; meruni hatásra alakult. 1970 ó elismert független egyház. Ha mincnyolc lelkészük és 225 gyi lekezetük van. Bibliaiskoláikc tíz, saját tanítójuk tanít. A lelki széknek gyakorta 60—80 km is meg kell tenniük gyalog, hog szétszórtan élő gyülekezeteik' elérjék. Lehel Lászl Elhunyt Zátonyi Pál nyugalmazott lelkész .......és megtudják, hogy én szeretlek téged” (Jel. 3,10) Le gidősebb fia eljegyzésén pré­dikált erről az igéről, s akkor mondta el: „Én ezt az igét a te­metésemre választottam. Én sem­mit sem bánnék, csak ennyit hir­detne az Or Jézus rólam ítéletkor: és megtudják, hogy én szeretlek téged. Ez a Krisztus-szerelem na­gyobb a mienknél, mert ebben kegyelem és örök megbocsátás van.” Ez a Krisztus-szerelem „szorongatta” kórházi ágyán is. Október elején motoros ütötte el Szarvason a zebrán. Jobb lába szilánkos csonttörést szenvedett. Megoperálták. Az első embólia alkalmával még időben ért be a mentő a kórházba. A második tüdőembólia eredményeként tel­jesen váratlanul, néhány percnyi szenvedés után magához szólította az Or a békéscsabai kórházban 1982. november 11-én. Kórházi ágyán ünnepelte 69-ik születés­napját. November 17-én temettük el Szarvason szülei mellé. Az igehirdetés szolgálatát Aradi András Szarvas új-templomi lel­kész végezte, lelkésztársai nevé­ben Benkő István megbízott es­peres búcsúzott. Sírjánál Kovács Pál békéscsabai és Koszorús Osz­kár nyugalmazott esperes szol­gált. Lelkésszé avatásunkkor fe­szült figyelemmel hallgatta fia és veje esküjét. Iktatásomra Luther sekrestye imáját ajándékozta, s arra figyelmeztetett Luther szavá­val: „Mi ásók vagyunk Isten ke­zében.” Örömmel adott hálát Is­tennek, hogy Jézus szolgálatában családjában több követője is akadt. Megbékélten távozott. Z. J. — A vízkercszt ünnepe utáni 2 vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- t ár igéje: Em 12, 6—16; az igehir­detés alapigéje: Jn 2, 1—11. — MÖRICHIDA—ÁRPÁS. A ka­rácsony estét templomában ünne­pelte a gyülekezet, ahol a gyerme­kek karácsonyi verseket mondtak, karácsonyi énekeket énekeltek és előadták Sághy Jenő: Imádkozni tanulunk című verses jelenetét. A ü VASÁRNA Ifiül E‘ Az első jel Jn. 2,1—11 A KÁN AI MENYEGZŐ TÖRTÉNETÉRE a felületes szemlélők, a „csak” történetet ismerők különbözőképpen utalnak. — Vannak, akik megbotránkoznak azon, hogy Jézus abban a lakodalomban a vizet borrá változtatta — mégha ezzel a bajbajutottakon segített is. — Mások, a maguk igazolására használják fel, mintha ezzel Jézus iga­zolná a borivókat — nem egy esetben halljuk ezt a lakodalmi va­csoránál, amikor a vőfély ezt kihangsúlyozza, miközben a boros üve­geket az asztalra helyezi. Ez a történet sem az egyiket sem a másikat nem igazolja, hanem arra a Messiás Jézusra mutat, aki „ezt tette első jelként”. A történet középpontjában az a Messiás Jézus áll, akiről így vallott az evangé­lista: „Láttuk az Ö dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicső­ségét ...” Ez a leírás nem olyan beszámoló, amit napjainkban valakinek levélben megírnak egy lakodalomról, hogyan zajlott le és mi történt. Mire emlékezik abból amit a házasságkötő teremben vagy a' templo­mi igehirdetésben hallott, hogyan érezték magukat, milyen volt az étel és az ital. Nem ilyen beszámoló. Az evangéliumi történetben már benne van az evangélista hite és meggyőződése, ahogyan visz- szaemlékezik erre az évtizedekkel előbbi történetre, arra a csodára és ezért írja: „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét”. Ez volt az első jel azok közül, amelyeket Jézus cselekedett. IZRAEL NÉPE ÉS VEZETŐI MINDIG IS JELEKET VÁRTAK. Igaz, sokszor egészen más természetű jeleket. Más alkalommal, ami­kor Jézus messiási igénye egyre nyíltabb lett ezt kérdezték tőle: „... milyen jelt mutatsz te, hogy lássuk és higyjünk néked?” Jézus azokra az igényekre nem úgy válaszolt ahogyan remélték. Amit tett, azt olyan jelként cselekedte, amely túlmutat a puszta tényen és azt kell felismerniök, aki ott van az események mögött és akiben „az Isten országa elérkezett” hozzájuk. — Keresztelő János nyugta­lan kérdésére: Te vagy-e az Eljövendő vagy mást várjunk” nem a szabadítás különös tényével válaszol, hanem azokra a jelekre utal, melyek a Messiás küldetésének a jelei. „Mondjátok meg Jánosnak amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprá- sok megtisztulnak, halottak támadnak fel és a szegényeknek az evangéliumot hirdetik”. így hirdették már a próféták is az eljövendő Messiás cselekedeteit. MOST FIGYELJÜK MEG AZOKAT, AKIK A TÖRTÉNET SZEM­LÉLŐI VOLTAK, hogyan tekintettek Jézusra? A lakodalmas háznép. „Meghívták Jézust és tanítványait is a me­nyegzőre”. Miért? Erre nem utal a leírás. Talán rokoni szálak fűzték Jézus szüleihez. Nem tudjuk, de nem is lényeges. Az a fontos, hogy ha nem is láttak Jézusban mást, mint egy vallásos rajongót az ő követőivel, de meghívták. Nem az ajándékért és nem a csoda re­ményében. — Boldogok, akik ma is így hívhatják otthonukba a Messiás Jézust: „Jöjj, ne vendégnek, de maradj velem”. Az édesanya. így szólt Jézushoz: „Elfogyott a boruk”. Bár Jézus visszautasította a rejtetten feltett igényt, mégis azt mondja Mária a szolgáknak: „Bármit mond néktek megtegyétek!” Az édesanya szívében sok minden ott élt mindabból, amit Jézusról kezdettől fog­va hallott — az angyali üzenet, a születésével kapcsolatos csodála­tos események, Simeon és Anna szavai a templomban. Azokat a dolgokat „a szívében megőrizte”, s ha nem is értette, de valami kü­lönös reménység élt benne Jézus küldetéséről. Most úgy vélte, Jézus segíthet a bajbajutottakon. A szolgák. „Jézus ezt mondta nékik: Töltsétek meg a vedreket víz­zel! És megtöltötték, színültig. Aztán azt mondta nekik: „Most me­rítsetek és vigyetek a násznagynak!” — Ök nem problémáztak a parancsot teljesítették. Figyelték az eseményeket, csodálkoztak, nem értették. Vizet hoztak, most abból kell a násznagynak vinni, érthe­tetlen. Pedig, de közel voltak Jézushoz. — Ma is hányán csak így élnek. Jézus közelében, templom közelében, gyülekezetben, sok mindent megtesznek amire kérik őket, de Jézust igazán nem értik. A násznagy. „Megízlelte a borrá lett vizet...” ö sem értette, hogy mi történt. Csak önfeledten örült, hogy megoldódott a gond, újra van bor, nem maradnak szégyenben. — De sokan megtapasz­talhatták már közülünk is gondjaik megoldását és örömmel tovább mentek. Csak azt nem ismerték meg, Aki ezt cselekedte. A tanítványok, „tanítványai hittek benne...” Lehet, hogy pilla­natnyilag csak az ámulat vezette őket arra a felismerésre ami most betöltötte szívüket. Mégis, ennél az első jelnél már a hit születé­séről beszélhetünk. EZÉRT HANGZANAK MA IS AZ IGEHIRDETÉSEK, ezért olvas­hatjuk ezeket a sorokat is, hogy arra a Jézusra tekintsünk, aki ott van az események mögött, aki érettünk jött, mindent megtartá­sunkért tett, hogy rólunk is ezt jegyezhessék fel: ... és hittek Jé­zusban ... _____________________ Varga György Im ádkozzunk! Ür Jézus Krisztus! Köszönjük néked, hogy mindent érettünk cselekszel még akkor is, ha nem értjük azokat, mint ahogy azon a kánai menyegzőn is sokan nem értettek téged. Te ismered életünket, sokszor reánk ne­hezedő gondjainkat, megoldatlannak látszó kérdéseinket és te ezek­ben is közel vagy hozzánk és adod az erőt és a megoldást. Köszönjük az igét, mellyel szólsz hozzánk, hogy hitet ébressz és ezt a hitet erősítsd és tartsd meg bennünk. Kérünk, add áldásodat egyházunkra, népünkre és az egész embe­riségre. Ámen. — HALÁLOZÁS, özv. Böhm Jánosné, sz. Wolf Matild, a volt Mátraszentistváni Evangélikus Üzemi Üdülő Tilda nénije türel­mesen viselt szenvedés után 79 éves korában elhunyt. A Ham- vasztás előtti ravatalozása 1982. december 29-én volt a gödöllői temetőben. Hamvait a mátra­szentistváni temetőben helyezik el. — Id. Melicher Sándor, a csen­gődi gyülekezet egyik alapító tag­ja, több évtizeden át presbitere, majd gondnoka, hosszú szenve­dés után 77 éves korában Csen­gődön elhunyt. 1982. november 28-án temették el a gyülekezet nagy részvétele mellett a csengő­di temetőben. „Elég neked az én kegyelmem ...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom