Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-07-03 / 27. szám

Egyházmegyei evangélizáció Budavárban

Megható látvány, amikor az egyházmegye presbiterei, lelkészei, de más gyülekezeti tagok is, együtt térdelnek az oltár előtt, hogy vegyék az úrvacsorát. Ilyenkor látjuk, hogy mennyire valóság a „láthatatlan” egyház. Az • Ágostai Hitvallásban ezt olvashatjuk: „Az egyház a szentek gyülekezete, amelyben az evangéliumot tisztán tanítják és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház valódi egységéhez elegendő, hogy egyetértés legyen az evangéliumi tanításban és a szentségek kiszolgáltatásában.”

A BUDAI EGYHÁZMEGYÉBEN május 12—14-ig került sor a lelkészek, papuék és az egyház- megyei tisztségviselők részére tartott evangélizációra a budavári templomban. Szükségük van mind a gyülekezeti, mind az egyházi elöljárónak, hogy időnként újra átvizsgálják hitük alapjait, az esetleges hiányokat pótolják, a felfedezhető elhajlásokat a Bibliához visszaigazítsák. A legbátrabb és legjobb keresztyén is időnként hitében megfárad, egyházlátásában beszűkül, erősítésre, testvéri támogatásra szorul. Ezért volt együtt Pünkösd előtt napról napra a kis csapat, hogy a Szentlélek formálhasson és erősítsen bennünket.

AZ IGEHIRDETÉSEK ÖSZ- SZEFOGLALÓ ClME: „Hit által ...” A meghívóban még azt lehetett olvasni, hogy az első igetanulmányt dr. Koren Emil esperes tartja, de az egyházmegye nem kis megdöbbenésére, közvetlenül az evangélizáció előtt, kórházba kellett szállítani. Ezért az egybegyűltek mind imádkoztak esperesük gyógyulásáért. Jól lehetett érezni, mennyire egy családot alkotnak az egyházmegye presbiterei és lelkészei.

Az első este „Hit által látta a láthatatlant” cím alatt azt fejtette ki Görög Tibor, hogy a hit any- nyit is jelent, hogy túl tudunk nézni az érzékelhető világon, s merjük „látni” a láthatatlant. A következő este Madocsai Miklós „Hit által engedelmeskedett” címen azt mutatta meg, hogy milyen biztos élgtelíjtpf^. ^a^jjnkj-ia hitben. A zár‘ó ^atao Gyula püspök szolgalmi. „Hit aítg}, a teljesség felé” címen. Bevezetőjében megállapította, hogy míg a' középkorban sokat foglalkoztak az emberek a születésük előtti és a haláluk utáni lét kérdéseivel, "addig a mai ember figyelme leszűkült a saját 60—80 évének kérdéseire. Egyebek ezt azzal indokolják, hogy testünk felbomlása az egyén teljes halálát, megszűnését jelenti. Másokat zavar az ilyen teljes megsemmisülés gondolata,

s úgy gondolják, hogy; saját műveikben és utódaikban élnek tovább. Mind a két .elképzelés pesz- szimizmusra hangolja az .embert, mert a személyiségünk ezek szerint megszűnik. Isten viszont különb dolgot akar nekünk adni: nem ez az élet folytatódik majd minden terhével és nyomorúságával, hanem megtisztulva tehetünk Nála. Ez a hit erőt ad a keresztyének mostani életéhez is. Gondoljunk számtalan hivő ember bizalmat és bátorságot mutató halálára. A halál utáni létet mi most nem' tudjuk megérteni, de rábízhatjuk magunkat arra a csodálatos Istenre, aki képes volt ezt a szép világot és benne az embert is, az ős káoszból, a semmiből megteremteni. Még bizonyítékot is kapunk a csodálatos jövőről a feltámadott Jézus személyében, akit mi sokszor élőnek tapasztaltunk, mikor meghallgatja imádságunkat. „Ezért, tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül... ál- hatatossággal fussuk meg az előttünk lévő pályát” — hangzott a bíztatás a püspök ajkán a közös úrvacsoravétel előtt.

SZOMBATON AZ EVANGÉ- LIZÁCIÓ után rövid egyházmegyei közgyűlést is tartottak az egybegyűltek. Mezősi György egyházmegyei lelkészi főjegyző és Kari Károly egyházmegyei felügyelő elnökletével. Ezen bejelentette a szavazatbontó bizottság, hogy az egyházmegye gyülekezetei újra dr. Koren Emilt választották esperesüknek. Mezősi György espereshelyettes tájékoztatója után megválásztották az egyházmegye többi tisztségviselőit is. Az égyüttlétet dr. Nagy Gyula püspök imádsága zárta.

Jó volt látni az egyes gyülekezetek képviselőit, akik ugyan leginkább a lelkészeik körül ültek, de akik egymás felé is megtalálták a testvéri és baráti hangot.

Köszönjük az evangélizációt és várjuk njár a következőt. Jó nekünk együtt lenni, hitünk dolgait megbeszélni, gyülekezeteink

gondját megosztani és egymás jótanácsát meghallgatni.

T, ,. , Missura Tib^sr

Aiv-Jil'Gn ; íÍa .-.JíaOl. _ ' IB

— SÁRSZENTMIKLÖS. Május 22-én, a gyülekezet egy éve elhunyt lelkészének, Pálffy Mihálynak halála” évfordulóján a szolgálata alatt megújított templomban és a sárbogárdi imaházban Magässy Katalin lelkészi munkatárs megemlékezett a gyülekezet volt lelkészéről .A gyülekezet tagjai a megemlékezés koszorúját és sok virágot helyeztek el sírjára.

Luther énekei énekeskönyvünkben

Luther és Bach

HADD KEZDJEM SZEMÉ- EYES VALLOMÁSSAL: ez a két nagy egyéniség jelent számomra legtöbbet evangélikus egyházi múltunkból. Az egyik közel hozta hozzám Jézus Krisztust, a másik elvezetett életem legszebb élményeihez. Egyikben sem csalódtam soha. Ha Lutherre hallgattam, és úgy .értettem Isten igéjét, ahogy ő magyarázta, a legjobb megoldást kaptam életem kérdéseire. Ha Bachot hallgattam, a zenén keresztül sugárzott békesség és 'öröm lett osztályrészem. Ha Luther szerint prédikáltam, biztos lehettem abban, hogy Jézus üzenetét helyesen tolmácsolom. Ha Bachot muzsikáltam, biztos lehettem abban, hogy ennél nem adhatok jobbat hallgatóimnak. Amely mennyet Luther mutatott meg számunkra az evangélium igazságával, annak a mennynek tiszta örömét és boldogságát érzékelteti velünk a Bach-muzsika.

AZ EISENACHI EVANGÉLIKUS PÜSPÖKI PALOTÁBAN álló kis orgonán ez a felirat olvasható: „A szent zene az örökélet prelúdiuma.” Ezt érzem én különösen érvényesnek Bach zenéjére. Luther is ilyesfajta muzsikát képzelt el kis versében:

Énekelni ha szeretsz,

Nagyon boldog lehetsz,

Mert az ének égi jó!

Először a mennyekben Muzsikáltak kezdetben,

S csendült vidám énekszó.

Ködbe vesznek mindenek, Ügyek és emberek,

Mert eljő “végső napunk.

De az örök életben Istennél a méímyekben Mindörökké zeng dalunk!

(Dr. Kékén András fordítása)

SZÜLŐHELYÜK SINCS MESZ- SZE EGYMÁSTÓL: Eisleben,

A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG KÜLDÖTTSÉGE

KÍNÁBAN

Március 3. és 17. között, dr. Carl H. Mau főtitkár vezetésével, a Lutheránus Világszövetség hivatalos küldöttsége látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. A küldöttség tagjai Josiah Kibira püspök. az LVSZ elnöke, Andrew Hsziao lelkész (Hongkong), az LVSZ helyettes elnöke, Andreas Aarflot püspök (Norvégia), az LVSZ Végrehajtó Bizottságának

tagja, Arne Sovik és Satoru Kishii lelkész, az LVSZ genfi központjának munkatársai, s Artur Wu lelkész (Hongkong) voltak.

A látogatásról, amelyet Mau főtitkár pozitív eredményűnek mondott, az LVSZ angol és német nyelvű sajtószolgálata — képekkel is illusztrálva — részletesen számolt be.

Istentiszteletek aBalaton mellett

Badacsonytomaj (protestáns ima- ház) : a hó első vasárnapján de. 9. Balatonakali: július 10.. 24., augusztus 7., 21. de. 9. Balatonalmádi (Bajcsy- Zsilinszky u. 25.) : minden vasárnap du. 4. Balaton boglár (református templom) : a hó első vasárnapján . de, 9; a hó harmadik vasárnapján du. 3. Balatonfenyves (református templom): a hó első és harmadik vasárnapján du. 6. Baiatonfüred (református temp- Ibm) : a hó első vasárnapja kivételévé1 de. -3. Baiatcnfüzfö (József A. u. reförfhätus1" templom): a hó első és Harmadik vasárnapián du. fél 6. Balatonkenese (református templom) : a bő utolsó vasárnapján du. 2. Balatonién« (református templom) : a hó első vasárnapién de. 11; a hó harmadik vasárnapján du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 41.): minden vasárnap de. 19 és (református templom): a hó második és negyedik vasárnapján de. 3. Balatonsze- mes (Fő u, 32.) : a hó második és harmadik vasárnapján du. 2. Balatonszepezd : a hó első, harmadik és ötödik vasárnapján du. 2. Balatonvilágos: a hó második és negyedik vasárnapján du. 4. Csopak (református templom) :

a hó utolsó vasárnapján du. 5. Dör- gicse: július 10., 24., augusztus 7., 21. de. 11; július. 3., 17., 31., augusztus 14., 28. du. 3. Fonyód (protestáns templom) : a hó első és negyedik vasárnapján du. 4; a hó harmadik vasárnapján de. 8. Gyenesdiás (Evangélikus Szeretetotthon, Béke u. 57.); minden vasárnap du. fél 3. Keszthely (Deák F. u. 18.): minden vasárnap de. 11. Kisdörgicse: július 10., 24,, augusztus

7., 21. de. 12. Kőröshegy (református templom): a hó első vasárnapján du. 2. Kővágóörs: július 10., 24., augusztus

14., 28. du. 3; július 3., 17., 31-, augusztus 7., 21. de. 11. Pécsely (református templom) : a hó első vasárnapján du. 5. Révfülöp: a hó első. harmadik, ötödik. vasárnapján de. 10. Siófok (Fő u. 93.): minden vasárnap de. 11. Sümeg (protestáns templom, Lukonich u.): a hó első és harmadik vasárnapján de. 9. Tapolca (protestáns templom, Darányi u. 1.): a hó második és negyedik vasárnapján de. 9. Zamárdi (evangélikus imaház, Aradi u.) : a hó első vasárnapján du. 5. Zánka: a hó első, harmadik és ötödik vasárnapján de. 11.

Eisenach. Tevékenységük színtere is két egymáshoz közel fekvő város: Wittenberg, Lipcse.

Luther teológus zseni volt és kiváló muzsikus, Bach muzsikus zseni volt és kiváló teológus. Olyan összetartozók számunkra, az utókor számára, mint a fa gyökere és lombkoronája, vagy mint a virág színe éc illata.

Luther szerette az orgonazenét — erről tudósít Melanchton. Bach szerette Luthert — hagyatékában ott találjuk Luther ösz- szes műveit. Bach műveiben Luther ismerete pontosan nyomon követhető. Egyházi énekeit sokféleképpen dolgozta fel. Lutheri énekek szövegére és dallamára tíz kantátát, 59 kórusfeldolgozást és 68 korálelőjátékot írt. Az énekek orgonafeldolgozásánál sohasem egyetlen, a legszembetűnőbb vonást emeli ki, hanem Luther módján az evangéliumi értelmezést is belekomponálta. Így érthető és fejthető meg helyesen az Orgelbüchlein negyvenöt korálelő játéka. Bach számára drága volt Luther kis és nagy kátéja: ennek mintájára írta meg a Klavierübung III. kötetét, ami a lutheri kátéénekeknek kétszeres feldolgozása, egy kisebb és egy nagyobb előjátékokból álló sorozattal. (Énekeskönyvünkben ezek a kátéénekek: a Tízparancsolat 433., a Hitvallás 247., a Miatyánk 72., a keresztség 295., a bűnbánat 402. és az úrvacsora 303.) Bach teológus módon nyúl minden egyházzenei feladathoz. Ahogy Luther a keresztről kiemelten prédikál, úgy emeli ki Bach is passióiban különös akkordkapcsolatokkal az evangéliumi szövegben előforduló „kereszt” szót. Ahogy Luther ott látja Jézus keresztjét már a karácsonyi jászolbölcsőnél, úgy szólal meg Bach karácsonyi oratóriumában a nagy passiós ének, az „Ó, Krisztusfő, sok sebbel” dallama. Ahogy Luther nagypénteken a győzelmet látja a halál felett, úgy szövi bele Bach is János passiójának „Elvégeztetett” áriájába a középső győzelmi részt: „A Juda hőse győzött már!”

A PÉLDÁKAT SOROLHATNÁNK TOVÁBB. De erre nincs szükség, mert aki e két szellemi óriással találkozott már, észre kell vennie rokonságukat. Hitük, emberi nagyságuk, értékálló életművük egy ihletésű: a Szentlélek Űristentől sugalltak. Adjunk hálát Istennek, hogy olyan egyházhoz tartozunk, akik magukénak tudhatják mind a kettőt!

Trajtler Gábor

Monda nékik egy példázatot...

Száz szépprózai szemelvény 17. századi protestáns prédikációkból

AZ EMBER LEGSAJÁTOSABB ESZKÖZÉVEL a nyelvvel próbálja megközelíteni a teremtett világ és annak Urának dolgait. A nem materiális tapasztalatot is megfogalmazza arról a történésről, amit életnek nevezünk. Űsi vágya, hogy ezt a tapasztalatot ne csak a keveseknek, hanem bárkinek eljuttathassa. Más, immáron kézzelfoghatóbb megfigyeléseivel veti össze, hasonlítja. így születnek a példázatok, azok a rövid történetek, amelyek egy közös pontban találkoznak azzal a dadogással, amellyel a véges ember a végtelen érzékeléséről számot tud adni. Ennek a szellemi erőlködésnek eredménye a paradigma, amely egy idő után öntörvényűvé válik, műfajjá szerveződik, lesz belőle az elbeszélés.

Jézus is az Isten dolgairól akart szólni sokaknak. Igen gyakran élt példázatokkal.. Olyan kerek történetekkel, amelyek a ma emberét a mondandón túl arról is tudósítják, milyen világban, hétköznapokban élt az ókor embere, mit hangsúlyozott az érzékelhető világból. Sőt, gyakran épp e díszletek felfedésével juthatunk el az üzenethez. Amikor a reformáció ismét fontosnak találta a transzcendentális tapasztalatait megfogalmazni, s a szószékről mindenki számára hirdethető- vé tenni, a Mesterétől ellesett műfajt is újjáéleszti. A klerikálissá merevedett fogalmak, dogmák demokratizálása ismét rátalált a példázatra, amely ekkor már bőséges anyagot meríthet az évszázadok algtt leírt vagy szóhagyományban élő, elbeszélhető témákból, Ugyanakkor kora hétköznapjai, élményvilága is forrássá válik számára. A formaérzékeny és jó tollú prédikátor mondanivalója illusztrálására kérek egész betéteket alkot belőle. Az elbeszélő művészet első zsengéi ezek. ezek. k

ILYEN ZSENGÉKET SZEDEGETETT ÖSSZE Szabó Lajos a Monda nékik egy példázatot című kötetbe (Európa-Heli- koh, 1982.) a 17. századi magyar protestáns prédikátorok. ífásaiból, s tette műveltségünk közkincsévé.

. „Ó bizonyára nagy fogyatkozására vagyon akármely nemzetnek is az régi dolgoknak feledékenysége és tudatlansága!” — int már a 17. sz. elején 1 a szerencsi prédikátor Prágai András. S milyen sok a tennivalónk még ma is e téren, hogy mind többen juthassanak azokhoz a régi művekhez, amelyet eleink alkottak, s amelyek többnyire csak könyvtárak féltve őrzött darabjai. A Régi magyar prózai emlékek sorozatból már ismerhetjük a zsoltárfordító Szenczi Molnár Miklós Georgius Ziegler nyomán magyarított művét Az legfőbb jóról-t (Discursus de summo bono), a zempléni esperes, Kecskeméti Alexis János bibliamagyarázatát Dániel próféta könyvéről, és a magyar Justus Lipsius Laskai János válogatott műveit. Néhány éve- polcunkra kerülhetett a sárvári evangélikus prédikátor Magyari István Az országban való sok romlásnak okairól című izgalmas. olvasmány is. Szabó Lajos nem a kritikai kiadások igényével, de: igen alapos munkával olyan szemelvénygyűjteményt adott a kezünkbe, amelyből még több névvel, művel ismerkedhetünk.

BEVEZETŐ TANULMÁNYÁBAN elmond minden Tontosat, amit a hitvitázö- hitvédg prédikátorokról tudni illik, s

jegyzeteiben a könyv végén bőséges magyarázatot ad az idézett szövegek jobb megértéséhez. S a kettő között az eredeti részleteket olvasni élmény. „Hasonló ezekhez az barátok, az kik az legendában az megholt szentek felől és azoknak tetemek és egyéb maradék jók felöl csuda nagy hazugsággal állatnak” — kezdi Margitai Láni Péter példáit sorolni az Isten dolgait matériával megragadni akaró ereklyegyártók képtelen ötleteiről.

Még suta a mondatszerkezet, most szakad el a latintól vagy más idegen nyelvtől, amelyen a prédikátor olvasta az idevágó legendákat S mennyivel gördülékenyebb a stílus, ha egy eseményt kell elbeszélni! „Egy megijedt ember pedig szörnyen verte az templum kulcsával az kőfalt, hogy azzal az falt általlikasztván, azon kibújhasson, nem volt ám akkor ott sem a bársony subának, sem az négyszegletű süvegnek becsületi. Földön hevert az barátok kámzsája magokkal együtt.” — meséli Czeglédi István az oxfordi templomi pánik történetét.

TÖBBNYIRE ETIKAI KONKLÚZIÓK HORDOZÖI ezek a példázatok a forgandó szerencséről, a részegségről és tobzódásról, a halottak tiszteletéről, az irigységről, a képmutatásról. Hitvitázó indulatuk azokban a részletekben érhető tetten leginkább, amelyekben az „an- tikrisztust” próbálják megszemélyesíteni. „... mert az hamis próféták is nem oroszlánordítással, nem medvemorgással, párducrívással s nem is farkasagyarkodással mindenkor, hanem gyakrabban zöld ágakkal s bárány szóval jünek ragadozni ...”

Forrás értékűek viszont azok az elbeszélések, amelyek az egykori történésekről, a reformátorok „citáltatásokrul és foglyosításokrul” szólanak. Így Kézdiva- sárhelyi Matkó István védőirata, Szó- nyi Nagy István számkivetése a tornai ecc- lésiából és Czeglédi István kassai reformátor életéről, amelyet Kölesén Sámuel református esperes írt le, akinek szintén volt része az üldöztetésben. A többi történeti jellegű elbeszélésben számunkra az az érdekes, hogyan látják a

17. sz.-ban a régmúltat, milyen tanulságokat vonnak le a maguk kora számára belőle. Közülük talán a legizgalmasabb Mátyás király históriája a „kérkütt baráttal”, aki nem tud a királynak választ adni arra a kérdésére, hogy „ha az Krisztus igazságszerető, mi az oka, hogy az ütet megtagadó Szent Pétert pápaságnak nagy méltóságával tisztelte, Szent Jánost pedig, ki haláláig mind véle tűrt, ilyen nagy tisztesség nélkül hagyta?” A történetet két evangélikus reformátor Zvonarics Imre és Nagy Benedek magyarította Galeotto Marzio Mátyás-históriáiból és dolgozta át apologikus éllel a Pázmány Péter pironsági című művükben.

ABBAN A KÜZDELEMBEN, amelyet a 17. sz.-i prédikátorok vívtak a hitük igazságáért, a tiszta tanításért, az érvelés állandó kényszerében tisztult, szépült nyelvünk, alakult gondolkodásunk. Amit ők tudtak az Isten dolgairól, tudnunk kell nekünk is, hogy szembesíthessük a mi tapasztalatainkkal. S ez a párbeszéd a múlttal erősiti a mi hitünket is, formálja a mi gondolatainkat is.

Muntag Ildikó